Pörögsz, pörögsz… s elpörögsz életed értelme mellett? - Pünkösdi prelúdium (2.)
Pörögsz, pörögsz… s elpörögsz életed értelme mellett? Pünkösdi prelúdium (2.) Illusztráció (pixabay.com) Halottátok-e már az évmilliókon át növekvő kristályok tiszta énekét a nagybányai ércbányák mélyén? És a tengerhullámok homályába burkolódzó korallok színpompájának kórusénekét? Eljutott-e lelketekig a sziklarepesztő tátrai fűszálak, vagy az Alföld szikes talaján lilán égre törő, fanyar illatú sóvirágok szólóéneke? Vagy a szőke Tisza egy-egy kanyarulatánál a napnyugatkor kisimuló víztükör bíborvörös pihentető andalgásának altatódala elérte-e a lelketeket? S fületekbe rejtőzött-e a bükki Szalajka-völgy tengerzöld lombjai alatt tovairamló patak vizének csacsogó, játékos terefere-polkája? És halljátok-e olykor a bakonyi ősrengeteg öreg fái törzseinek nyikorgó dobpergését? Hajnalonként az ébredő madarak Isten-himnuszt zengő hatalmas közénekét? Észleltétek-e már az anyag dalolását? Mert bizony minden, de minden, ami létezik, képes önmagán túllépve szolgálni, megszólaln...