THEO DIGEST

  Ha Róma, akkor katolikus világszinódus – de milyen eredménnyel? Írta:  Dr. Békefy Lajos  - 2023.11.01. Megosztás a Facebook-on Fotó: X/Vatican News   Nem véletlenül töltöm október színpompás napjainak egy részét a Tevere partján, Rómában és a Vatikánban. Felettébb érdekesnek tartom, hogy a világszinódus, ami október elején indult, és két napja zárult a Vatikánban, éppen a reformáció hónapjára időzítette Ferenc pápa. Mennyire volt tudatos ez a terminálás, azt csak ő tudja. De protestáns emberként, teológusként, ha nem több, de szerintem legalábbis jelzésértéke van az időzítésnek. Hiszen a római katolikus egyház megújításáról van szó, belülről. A fraternitásról, a testvéri viszonyról az egyházon belül. Erről, s még számos témáról 360 püspök, bíboros, köztük 70 világi személy, s először a szinódusok történetében, 54 nő is tanácskozott együtt a Szent Péter Bazilikában. Tehát a végső cél, ennek a szinódusnak jövő októberre tervezett lezárásával az egyház belső megújítása. Ám ha október, m

  HÁLÁS SZÍVVEL, ÜNNEPLŐ LÉLEKKEL KÜLDÖM RÓMÁBÓL EZT A SPIRITUÁLIS PUBLICISZTIKÁT, ISTEN MAGASZTALÁSRA HÍVA HONI TESTVÉREIMET, MERT 506 ÉVVEL EZELŐTT URUNK ISTENÜNK MEGTETTE A TÖRTÉNELEMFORMÁLÓ NAGY CSODÁT: POST TENEBRAS LUX! SOLI DEO GLORIA! Művelő Hitélet Nagyképes kiemelt Október 31-re: római levél a reformáció szükségességéről A hitújítás mennyei innováció történelmi hatóerővel Írta:  Dr. Békefy Lajos  - 2023.10.31. Megosztás a Facebook-on Ennek az október 31-nek különös pikantériája, hogy itt sétálok a vatikáni Szent Péter tér hatalmas oldalszárnyának oszlopcsarnokában. És emlékezem. Az indulásra, az egyházat, Európát és a világot megújító reformációra. A mennyei indulásra. Különös látomás képződik meg lelki szemeim előtt. Bejön a képbe Genf, a reformáció monumentális emlékműve, világos, világító, kőbe faragott, emberléptéket meghaladó reformátorok, a nemzet nagyjai szobraival. Többször elsétáltam az emlékparkban református nagyjaink előtt. Tiszteletből. A Názáreti Jézust jelképez

  A REFORMÁCIÓ: MENNYB Ő L INDULT INNOVÁCIÓ AZ  EGYHÁZ KISZABADÍTÁSÁRA A BABILONI FOGSÁGBÓL   Dr. Békefy Lajos/Róma MENNYBŐL VEZÉRELT SZABADÍTÁS Ennek az október 31-nek különös pikantériája, hogy itt sétálok a vatikáni Szent Péter tér hatalmas oldalszárnyának oszlopcsarnokában. És emlékezem. Az indulásra, az egyházat, Európát és a világot megújító reformációra. A mennyei indulásra. Különös látomás képződik meg lelki szemeim előtt. Bejön a képbe Genf, a reformáció monumentális emlékműve, világos, világító, kőbe faragott, emberléptéket meghaladó reformátorok, nemzet-nagyok szobraival. Többször elsétáltam az emlékparkban református nagyjaink előtt. Tiszteletből. A Názáreti Jézust jelképező IH Σ  véset előtt, amire mint talapzatra, egyedüli fundamentumra álltak fel hitvallóink: Béza svájci, Kálvin és Farel francia, Knox skót reformátor, 5 méteres kimagasló alakjukkal. Jobbra-balra 3 méteres szoborfigurák: Williams amerikai teológus, Cromwell angol hadvezér, Bocskai István erdélyi fejedelem

  REFORMÁCIÓ ECSETVÉGEN AZ ÉPÍTÉSZETI PORTRÉMŰVÉSZET HOLLAND  MESTERE FÜLEP LAJOS ESZMEI ALÁFESTÉSÉVEL   Dr. Békefy Lajos A reformáció lényegéhez tartozik a felülről Európába, s a lelkekbe, meg a korabeli romlott egyházi viszonyokba beömlő fény. Nem mesterséges, hanem élő fény, világosság attól, Aki így azonosította önmagát: Én vagyok a világ világossága , aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága (János 8,12). Lux mundi – fósz koszmú – a világ világossága és lumen vitae – fósz dzóész. Hatalmas energiájú szavak. Az egész földi világot más fénybe állító Krisztus árasztotta szét a 16. századi reformációban az élet világosságát, a hitben, értékrendben, szociális rendben is élhető élet világosságát. Az életet, jövőt munkáló világosságot. Minden árnyéklétet, sötétségkedvelő alig-életet, sors-sziklák alá szorított embermaradvány vegetálást megváltó tiszta fénnyel árasztott el a Biblia Krisztusa – sola Scriptura, solus Christus. Benne a helyes életveze

Gyorshír: megölték dr. Bagdy Emőke professzor fiát Amerikában KONDOLEÁLÁS HELYETT… Kedves Emőke, Kedves Noémi, mit is írhatok e megrendült állapotban Emőkének, Noéminak? Amikor a szavak és a létezési, túlélési technikák hirtelen kicsúsznak alólunk? Eszembe jut Albert Schweitzer, aki az őserdőben csendes, halk sírásra figyelt fel. Ment a hang irányába, s az egyik mohos sziklán ülve látott egy fiatal bennszülött anyát. Nem messze tőle a másik sziklán halott gyermekét, akit egy mérges kígyó ragadott el tőle. Schweitzer megszólította franciául, angolul. Semmi válasz. Akkor leült a síró anya mellé, átölelte a vállát, s hagyta, hadd sírjon napestig. Amire a szó képtelen volt, elég lett a szótlan együttérzés. Az ölelés. Én ezt nem tehetem meg így fizikailag. De az Ige, a Biblia és egy-két gondolat ölelésébe, imaölelésébe együtt érző szívvel szeretném    most bevonni Emőkét és Noémit, s rajtuk keresztül a nagycsaládot. És bevonzani mindnyájukat a láthatatlan nagy szeretetkörbe, ami idők előtt-