ISTEN IGÉJE NEM LEHET SENKI ESZKÖZE

 

ISTEN IGÉJE NEM LEHET SENKI ESZKÖZE

RÖVID VÁLASZOM GÁBOR GYÖRGY SZIKRÁZÓ MONDATAIRA

Reformátori 500 éves alapelv, ami ma is nagyon megállja a helyét: SOLA SCRIPTURA - egyedül a Szentírás, a Biblia a történelmi igazság teljes feltárója, isteni villanófénybe állítva a "mindenkori fentiek nagyon is lenti praktikáit". De Isten Igéje, a döbarím annyira szuverén, hogy képes parodizálni is az emberi szituációkat, mint jelen esetben a távozók át nem gondolt "figyelmeztetését". NEM INSTRUMENTALIZÁLHATÓ, NEM TEHETŐ SENKI ESZKÖZÉVÉ, SEM ÖNIGAZOLÁSRA, SEM FEGYVERKÉNT NEM ENGEDI ÖNMAGÁT FELHASZNÁLNI. (Még akkor is, ha korról korra ezek a Bibliával történő visszaélés legjellegzetesebb típusai). Ugyanis egyetlen emberi hatalomtól sem függ a Biblia üzenete. Jelen esetben az a paródia, irónia, szent humor lényege, hogy abba a verembe, amit a távozók az érkezőknek állítottak, a távozók estek bele. - S még valami most gyorsan: az elmúlt évek történelmi hulladékán nem a történelem lépett túl, népünk sem igazán még, hanem Isten, aki abba a múlt szennyébe soha bele nem lépett. De hol voltak, vannak az Ige hirdetői? Miért felejtették el az egyházak egyik legfőbb küldetésüket, a prófétai tisztet, a bátor, de nem szemtelen kritikát? Az egyiptomi húsos fazekaknál maradtak volna? Mennyi fájdalmat okoztak hallgatásukkal, langymelegségükkel?! Mikor lesz végre magyar szociális charta az egyházaknál, igazi bűnbánat, tiszta szó, nem csak ökumenikus mosolypolitika? Most itt az idő, de micsoda tanácstalanság, téblábolás mutatkozik ma is! Jézus Krisztus nem ismerte a kivárást, hanem ha kellett megtisztította a megszentségtelenített templomot, ha kellett, határozottan nemet mondott... Mikor lesz jézusian bátor végre Isten népe, még inkább az anya-szent-egyház? Eljött az idő, amikor a fejsze a fák gyökerére vettetett! (Máté 3,10). De az is itt van köztünk, akinek a kezében szórólapát van, hogy megtisztítsa szérűjét (Máté 3,12)... (Dr. Békefy Lajos Ph.D.)

GÁBOR GYÖRGY ÍRÁSA

Gábor György

psendStoorm6agt5g14gl2tu96.5 0ó3h147u2823f7c63162m9h5806l909 ·

Magyar Péter elmondása szerint a miniszterelnöki dolgozószobában talált egy nyitva hagyott Bibliát. Nem egyszerűen ottfelejtve: tüchtigen előkészítve, kinyitva, aláhúzva, odakészítve. Mint egy üzenőfüzetet. Mint amikor a sértett gimnazista nem mondja ki hangosan, amit gondol, hanem filctollal aláhúzza a megfelelő mondatot, hogy a másik „véletlenül” észrevegye. Az idézet Dániel könyvéből való, és így hangzik a Revideált Új Fordítás szerint:

„Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királyságán is a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit.”

A jelenet önmagában gyönyörű. A Várhegy tetején, történelmi díszletek között, barokk pompában, a hatalom szakrális színházának közepén ott hever egy Biblia, benne gondosan aláhúzva egy mondat. Mintha a Jóisten személyesen post-it cetliken kommunikálna a Karmelitában. Az ember szinte látja maga előtt a jelenetet: az uralkodó kilép az erkélyre, végignéz a városon, majd visszalép az íróasztalhoz, és finoman rámutat a Szentírás megfelelő sorára. Nem üzenetet hagy. Kinyilatkoztatást.

Egy kedves kollégám elküldte nekem Márki-Zay Péter interpretációját, aki szintén értelmezi a fenti bibliai idézetet. Én azonban azt hiszem, hogy az egész jelenet sokkal viccesebb és sokkal tragikusabb annál, mint amit első pillantásra gondolni lehet.

A szöveg ugyanis eredetileg nem magyarul íródott, nem is héberül, hanem arámiul. És a kulcskifejezés ez:

שְׁפַל אֲנָשִׁים (sefál anásim)

A kifejezés jelentése nem az, hogy „egyszerű ember”, nem az, hogy „kisember”, nem is az, hogy „nép gyermeke”. Hanem: „az emberek legalantasabbika”, „alábbvaló”, „legalacsonyabb rendű”. A régi Károli-fordítás pontosabban és keményebben adja vissza: „…és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.”

A latin Vulgata még nyersebb: „humillimum hominem” - vagyis: „a legalantasabb embert”.

A modern protestáns fordítás („a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit”) már puhít rajta. Elegánsabban hangzik, demokratikusabban, már-már népmeseien. Az eredeti azonban sértő. Lenéző. Rangot, méltóságot, emberi minőséget érintő megvetés van benne.

Vagyis az üzenet teljesen világos volt. Orbán Viktor - vagy valamelyik biblikus udvari lakáj, aki úgy kezeli a Szentírást, mint más a hűtőmágneses motivációs idézeteket - Magyar Pétert akarta „sefál anásimnak” nevezni. Egy alantas figurának. Egy rangon alulinak. Olyannak, akit csak a történelem abszurditása vagy az isteni szeszély emelhetett magasra.

És itt következik az egész történet legszebb része. Mert a Dániel könyvében ez a mondat nem akárkiről hangzik el. Hanem Nabukadneccarról.

Arról a királyról, aki beleszeretett saját hatalmába. Aki palotája tetején állva gyönyörködik önmagában. Aki azt hiszi, hogy a birodalom az ő műve, az ország az ő tulajdona, a történelem az ő személyes életrajza. Arról az uralkodóról, aki úgy néz Babilonra, mint saját dicsőségének építészeti modelljére. És akit ezért az Isten az őrületbe taszít.

A bibliai történetben Nabukadneccar: gőgös, önistenítő, saját nagyságába szerelmes, a hatalmat metafizikai rangra emelő uralkodó, aki már nem kormányozza az országot, hanem birtokolni akarja, és aki végül elveszíti a valóságérzékét.

És itt lesz a komédia tökéletes.

Mert miközben Orbán Magyar Pétert akarta megalázni a Bibliával, valójában önmagát írta bele a történetbe. Ő választotta ki a szereposztást. Ő döntötte el, hogy ki kicsoda ebben a bibliai drámában. És ezzel - anélkül, hogy észrevette volna - saját magát nevezte meg Nabukadneccárnak.

Ez történik, amikor valaki a Bibliát használja, de nem olvassa. Amikor az idézet csak hatalmi kellék. Amikor a Szentírás nem önvizsgálat, hanem politikai cetli. Amikor a szöveg már nem megszólítja az embert, hanem az ember próbálja vele lesújtani a másikat.

Csakhogy a szövegeknek van egy kellemetlen tulajdonságuk: akkor is működnek, ha az olvasójuk nem érti őket. A valóság pedig akkor is létezik, ha valaki történelmi díszletek közé költözik, és onnan lenézve azt képzeli, hogy a magasság tudást is jelent. Nem jelent.

A Várból rá lehet látni Budapestre. A Bibliára nem.

A hatalom egyik legősibb tévedése, hogy a magasból minden kisebbnek látszik — és ezért jelentéktelenebbnek is. Az emberek, az ország, a történelem, a tudás, a nyelv, a vallás, maga a valóság. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a kilátás nem azonos a megértéssel.

Mert attól, hogy valaki a Karmelitában ül, még nem tud arámiul.

És attól, hogy van Bibliája, még nem biztos, hogy érti is.

A Biblia – a Fidesz-KDNP érája alatt nem először - jelentősen visszanyalt.