A BÉKE FEHÉR GALAMBJA FELSZÁLL-E A VILÁGVALLÁSOKBÓL?

 

A BÉKE FEHÉR GALAMBJA FELSZÁLL-E A

 VILÁGVALLÁSOKBÓL?

 

Dr. Békefy Lajos

 

Fehér békegalamb véres szárnyakkal?

Mi tagadás, voltak a történelemben véres vallásháborúk. Amióta működnek vallások, nagy tömegeket átható szellemi és hitépítmények, amelyek befele az emberi létezés boldogulására szolgálnak, kifele hatalmas és lenyűgöző alkotásokat helyeztek el a világtörténelem széles országútja mellett (pagodákat és katedrálisokat, kultuszi csúcsteljesítményeket Egyiptomban és Kínában, Indiában és Európában, Latin-Amerikában). Az általuk látvánnyá formálódott és maradandó anyagba testesült láthatatlan belső energiák olykor összecsaptak a történelemben, főként, amikor egymás melletti égtájakon kerültek szomszédságba egymással. Elgondolkodtató példa erre India és Pakisztán állandó konfliktusa, Kína és Nepál feszültségei, az iszlám és a keresztyénség ütközései Közel-Keleten, s a Balkánon. Nagy világvallások küzdöttek hitelveiktől idegen eszközökkel befolyásuk növeléséért. Európa is, teret engedve az öldöklő ellentéteknek katolicizmus és protestantizmus között. Pedig minden világvallásban, minden felekezetben ott repdesett a szent tanításokat követők lelkében a békesség hófehér galambja. De nem ritkán átváltozott bizony piros vértől szennyezett áldozati madárrá.

Ok feltáró kutatások – tényvádak

Főként a Brit Vallási Enciklopédia foglalkozik rendszeresen a világtörténelem múltjának, jelenének és jövőjének kutatásával annak kiderítéséért, mekkora békepotenciál van a világvallásokban, miként tud ez érvényesülni, s hogyan bicsaklik meg a legtisztább emberi, vallási vagy hívő szándék is részleges és alacsonyszintű emberi érdekeken. A világtörténelemben eddig több, mint 1700 háborút tartanak nyilván. Van olyan koncepció (S. Huntington), aki a kultúrák harcát és a hitek harcát legalább olyan erős hadi motívumnak véli, mint a gazdasági vagy politikai érdekeket. A Clash of Civilizations c. könyvében azt is megvilágítja, hogy a vallási expanzió, a nagy világvallásokban rejlő misszió célkitűzések újra és újra összeütközést fognak provokálni. P. Berger odáig ment, hogy éppen a világvallások 21. századi hatalmas ugrásával, lélekszám növekedésével elkerülhetetlennek látta vallási-missziói indítékú háborúk megvívását. Tény, hogy a mai orosz-ukrán háború lelki hátterében is meghúzódik vallási motiváció. Az ukrajnai görög-katolikus papság jó részét a kommunista idők alatt, több millió egyházi munkást (köztük kárpátaljai magyar református lelkészeket is) a Gulágra hajtottak. Az orosz ortodoxia, amelynek origója a kijevi Ruszban volt, ma olyan mértékben ütközik a hittestvérével, hogy az ukrán ortodox egyház is alig kap levegőt. Ki és mi nem engedi a lelkekben fészket rakó fehér békegalamb szabad felszárnyalását?

És Európa?

De vessünk csak egy pillantást házunk tájára, Európára. Jól fogalmazott Orbán Viktor, amikor XIV. Leó pápánál tett magánlátogatása után így nyilatkozott: A békeakaró világ spirituális központja Vatikánban van, ennek centruma maga a pápa. De jó is lett volna, ha ez az évszázadok során mindvégig így lett volna! Ám az európai vallásháborúk is ezerszer felrepesztették Európa földjét, átdöfték a lelkeket, és megölték a hitekben átmentett, életre őrizett fehér béketisztaság galambját. Kontinensünk és keresztyénségünk sem ment a szomszédba hosszadalmas, vérengző háborúkért. 1095-1290 között egész földrészünket átszelték a keresztes háborúk, el egészen Jeruzsálemig, igazolást keresve és találva Jézus szent sírjának, s a bibliai szent helyek védelmezésének militarizált ideológiájában. A harmincéves háború során (1618-1648) egész kontinensünk vérben úszott a protestáns-katolikus küzdelmektől az Al-Dunától Skandinávia partjaiig. A reformáció diadalmas eszmei nyomulását is könny, jajj kísérte. A hitújítás francia hőseit, Coligny admirálist, meg a dolgos, szorgos, nagy építészeket, mesélőket, az európai iparosítás világhírű takácsait, és mestereit adó hugenottákat nyolc hadjáratban űzték el szülőföldjükről a katolikus nagyurak, hatalommámoros illúziójukban és igazhitűségük vélt pallós jogával 1562-1598 között. Vagy: micsoda lélekborzongató volt a balkáni háború, ahol muszlimok, keresztyének, katolikus horvátok, ortodox szerbek, muszlim koszovói albánok ölték halomra egymást a 21. század hajnalán. Vagy micsoda állandóan vészparázsként feszülnek az ellentétek az észak-ír katolikusok és protestánsok között? Micsoda eszméletlen és értelmetlen, megmagyarázhatatlan milliós áldozatot követeltek a „szent háborúk”, s a dzsihádok? Jól fogalmazott Arnold Gehlen, aki az emberekről, mint „kockázathordozó hiánylényekről” írt.

S figyelmeztetett: kultúrával, vallási ön-, és közbékéltetéssel, vallásközi és felekezetközi békekereséssel, hittel lehet csak lassan betömni a hiánygödröket.

Mert valójában minden világvallás arról is szó, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem lényege szerint isteni érintések, vallási és szellemi harmóniák, hitek, istenkultuszok földi létet megnemesítő, értelmesítő vonzásában él. Mert így teremtettünk: Isten-szomjjal, harmónia teremtés vágyával menny és föld, kultúrák és emberek, önmagunk és a szellemvilág, Isten és ember között. Mennyire így van ez! Ezért érthetetlen, indokolthatatlan, hogy az isteni érintést magában hordozó emberi lény, a homo sapiens, aki nem csak gondolkodó, hanem homo religiosus is, vallásos, létét az örök Létezőhöz viszonyítva meghatározó lény, aki önmagát Istenhez visszacsatolni (re-ligio) vágyik, a szentség vonzásában élve, mégis háborúkban zúzza szét életét. Valamennyi világvallás az isteni kapcsolatot szeretné helyreállítani. Ezért a békeimák. Most kis ízelítő.

Világvallások békeimáiból

Amennyiben nem harci ideológiává torzítják a vallásokat, hatalmas békepotenciál rejtőzik bennünk. Ezért tették jól, hogy a 19. század végén, 1893. szept. elején Chicagóban megalapították a Világvallások Parlamentjét, aminek legutóbb 2023. augusztusában volt világtalálkozója. Eredeti céljuk: a világbéke érdekében összefogni a világvallásokat, fenntartani a párbeszédet közöttük. Nem egybemosva őket vagy bizonyos hitelvek feladására kényszeríteni bárkit is, hanem a legkisebb cselekvési közös többszöröst keresik. Imáikat a maguk történelmileg kialakult fogalmi és hitrendszerében, de a békéért, az egyéni és a közösségi harmóniáért mondják évezredek óta. Példák, amelyek között vannak inkább kívánságlisták, és mély fohászok.

Buddhista imaóhaj: "Legyenek a bánattal teli lények minden létezésterületen azonnal megszabadítva fájdalmuktól. Legyenek a félénkek megszabadítva félelmüktől, és a bebörtönzöttek megszabadítva bonyodalmaiktól. Legyenek a hatalomfosztottak erősek, és legyen minden lény egymás iránt jóindulatú. Legyenek mindazok, akik bizonytalanul vándorolnak a félelmetes vadonban, a jelenségek világában: a gyermekek, az idősek, a védtelenek az isteni jótevők védelme alatt, és azonnal ismerjék fel eredeti Buddha-természetüket."

Zsidó imaóhaj: „Legyen az a Te akaratod, Örök Istenünk és atyáink Istene, hogy eltávolítod a háborúkat és a vérontást a világból, és nagy, csodálatos békét hozol a világra.”

Iszlám imafohász: „Béketeremtő Isten, Te vagy a béke! Tőled származik a béke. Segíts nekünk békében élni!”

Római katolikus fohász: "Jó Istenünk, eddig békében élhettünk, és ezt az ajándékot természetesnek vettük. Most újra háború dúl a világon. Szomorúak és tehetetlenek vagyunk, mert látjuk, hogy az erőszak és a pusztítás megállíthatatlanul folytatódik. Félünk, hogy a segítség túl későn érkezik a bajba jutottakhoz. Imádkozunk minden emberért, hogy véget érjen a nyomorúságuk és a szenvedésük. Békét kérünk, amelyért mi is tehetünk valamit, de amely csak Tőled jöhet. Jó Istenünk, ne hagyj minket magunkra!"

Protestáns imafohász: „Adj nekünk békét, kegyelmes Istenünk, korunkban! Hiszen nincs más, aki harcolhatna értünk, csak Te egyedül, jóságos Istenünk.”