RÁM-RÁM DERÜL ISMERETLEN UTAMON EGY KIS ÖRÖM - Gondviselőnk vitte a szavakat Budaörs-Pozsony-Genf-USA-Kanada ismeretlen útjain

 

 

 

RÁM-RÁM DERÜL ISMERETLEN UTAMON EGY KIS ÖRÖM

Gondviselőnk vitte az írásokat Budaörs-Pozsony-Genf-USA-Kanada ismeretlen

 

 

Lévay József  (1825-1918), a nevéről elnevezett miskolci református gimnázium latin szakos tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, költő, műfordító nevét az isteni gondviselésről írt sorai emelték be milliónyi magyar szív emlékezetébe. A providentia Dei komoly és sarkalatos tétele arról, hogy Istenünk gondviselése, előrelátása révén még a legsúlyosabb történelmi vagy egyéni sorsforgatagban is képes megőrizni, megragadóan egyszerű fogalmazásban él a hívő szívekben: Rám-rám derül ismeretlen/Utamon egy kis öröm,/Azt is a te véghetetlen/Jóságodnak köszönöm.

Miért írok a nemzedékeken át milliószor énekelt gondviseléshit dicséretéről? Mert 77 évesen (és minden életkorban!) is tud a kegyelem akkora meglepetéseket szerezni, amire nem is gondolunk.  Meglepetésemet én is ezzel az éneksorral szeretném, tudom jól kifejezni: „Azt is a te véghetetlen/Jóságodnak köszönöm”.

Nem is kicsiny, hanem a szívet teljes hálaörömmel betöltő jó hírt kaptam ma a világhálón. Azért osztom meg ezt olvasóimmal, mert így is biztatni szeretnék mindenkit: aki úgy érzi, hogy nagy személyes energiákat fektetett munkába, tanulásba, tervezésbe, írásba, igehirdetésbe, bármilyen tevékenységbe, s nem látja azonnal mérhető eredményét, ne csüggedjen. A református ember nem az eredményekért, a sikerekért dolgozik. Alapvetően másként és másért. Azért igyekszünk minőségit alkotni, mert Istentől már mindent megkaptunk. Tehetséget, talentumot, humánenergiát génjeinkbe rejtve. És nem teszünk mást a földi életen át, mint a ránk bízott kincset kamatoztatjuk. Isten magvetését személyiségünkben, és tetteinkkel, gondolatainkkal, érzelmeinkkel célba juttatjuk. Megmutatjuk, hogy élünk ezekkel – másoknak, de legfőképpen az Úrnak. (Még a virágvasárnapi szamárcsikónak is ez volt elgondolkodtató rendeltetése: „Az Úrnak van szüksége rá” – Márk 11,3). Minden a Gondviselő Isten terméke, produktuma az életünkben. Mondhatjuk: made in Providentia Dei – Isten gondviselésében készült. Az Ő produktuma, produkciója vagyunk. Minden tettünk, szavunk, gondolatunk, érzésünk ennek a Tőle kapott nagy útravalónak a kibontása.

Ezt éreztem, ismertem fel újra, amikor a Newark/Amerikai Filozófiai Társaság Digitális Filozófiaközpontja és a kanadai London/Ontario Nyugati Egyetem (The American Philosophical Association Centre for Digital Philosophy – Western University) emailjét megkaptam. PhilPeople világszerverükön három tanulmányomat, írásomat láttam viszont.

Az egyik a Review of Stückelberger, C. Globalance, Geneva, Globethics.net. 2020. p. 620. címen jelent meg az amerikai társaság honlapján. Ennek az írásnak nagy útja volt odáig. Hiszen magyar eredetije a Confessio című református folyóiratunkban jelent meg „Globalance – Etikai kézikönyv a Covid utáni időkre" felirattal, a 2021/4. számban. Ezt a genfi Journal of Ethics-ben tett közzé Ignace Haaz, a tanulmány fordítója, a folyóirat felelős szerkesztője. A gondviselés éneke szerinti ismeretlen útnak én is csak a kezdetét ismerem. Chr. Stückelberger professzor urat, a korszakos etikai könyv szerzőjét, akivel zürichi otthonában beszélgettünk a globalance-ról, a világegyensúlyt kereső etikai felelősségről. Budaörsi íróasztalomat, és a Confessio-t ismerem. A többit a gondviselő Úr rendezte. Ahogyan csak Ő tudja, összekapcsolta Zürichet Budaörssel, Budapestet Genffel, és az amerikai Newarkkal, meg a kanadai Londonnal. Dicsőség Szentháromság Istenünknek ezért!

Esztétikai tanulmány a másik, aminek ketten vagyunk szerzői: a Journal of Ethics felelőse, a filozófia és az esztétika doktora, Ignace Haaz, valamint e sorok írója. Közös munkánk címe: A homokóra az etikai fejlődés allegóriája (The Sandglass as Allegory for Ethical Evolution), ami szintén a genfi Journal of Ethics in Higher Education folyóiratban (2024./3.) jelent meg. Alapját az a cikk jelentette, amit a pozsonyi Felvidék.ma jelentetett meg Homokórák bölcsessége címen 2023.11.15-én. (Újra fogom közölni kolozsvári blogomon, bekefy.agnusradio.ro + https://www.facebook.com/lajos.bekefy). Ennek az írásnak is csak kezdeti útszakaszát ismerem: Budaörs, Pozsony. A genfi, a newarki és a kanadai Londonig tartó út Istenünk ráadása volt. Soli Deo Gloria.

Börtönlelkészi tapasztalataim tudományos és elbeszélő summája a harmadik, legterjedelmesebb, 26 oldalas tanulmány, ami az USA-beli és a kanadai közlés előtt ugyancsak a genfi Journal of Ethics-ben jelent meg, 2025-ben Börtönlelkészség: helyreállító személyiség terápia (Prison Chaplaincy: Restorative Personality Therapy) a címe. Ennek alapját két korábbi munkám képezi. A sárospataki Teológián börtönlelkészi másoddiploma képzőn szakdolgozatként beadott munkám az egyik. „A probléma kezelő-személyiség fejlesztő börtönpasztoráció néhány elvi és gyakorlati kérdése” volt a témám. És az a 180 oldalas ekönyvem, amit 2025-ben, a börtönlelkészi szolgálat elindulásának 25. évfordulójára szolgatársammal, dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznővel, mentálhigiénés szakemberrel együtt írtunk és tettünk közzé elektronikus lelkészi magánkönyvtárunkban (elérhető: https://anyflip.com/evaan/lykm/). Istenünk gondviselő előrelátásának a jele volt, hogy míg idehaza ez a kötetünk nem tudott kézbe kerülni, a svájci, amerikai és a kanadai összegző tanulmánykötetben mégis nemzetközi nyilvánosságot és szakmai ismertséget kapott. Valóban minden értelmet meghaladó, fantasztikus az Úristen gondviselő kegyelme, ahogyan Sárospatakot, Pálhalmát, Budapestet, Genfet, Newarkot, Londont/Ontario képes összekapcsolni.

Az ismeretlen úton ez a három írásmű, a pneumatikus, Szentlélek általi előrelátás és az annyi Krisztus-hívő által annyiszor megtapasztalt szinkronitás, egyidejű megjelenítés kegyelme révén emberileg elképzelhetetlen, kigondolhatatlan, kontinensek közötti utat és ismertséget futott be.

Ilyen nagy csodatettekre reformátusokként csak a 89. Zsoltárral tudunk mély lelki hódolással felelni:

Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, :/:

És hűséges voltát mindenkor hirdetem,

Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma,

Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha…

 

Dr. Békefy Lajos