Adventi lélekdallamok – énekeljetek csak madárkáim!

 

 

Adventi lélekdallamok – énekeljetek csak madárkáim! 

Figyeljetek csak egy pillanatra! Olykor egy-egy cinege vagy pinty énekszólóját hallom a magas betonházak falai között. Figyeltek Ti is rájuk! Advent századokon át az elcsendesedés időszaka volt. Próbáljatok meg Ti is hallgatózni kifele. Meghallani a nagyvárosi zajban Isten kis teremtményeinek csivitelő, énekes vidámságát. Menjetek fel a Gellért-hegy oldalára, sétáljatok ki egy-egy városi parkba, a pilisi erdőkbe vagy a Magas-Bakony rengetegeibe. Meghalljátok-e őket az autókórus bűzös-monoton, durva dübörgő decibeláradata közben? Olykor erkélyeteken? Azok hangját, akiket még az Úristen, Teremtőjük „füle” is szívesen hallgat? Hiszen ismerős Neki a madárfütyörészés évmilliók óta. Hiszen jókedvű Istenünk van! Ő hallja a parányi légtornászok önfeledt lelkesedését az életért, a létezés öröméért. Gondtalan reppenésük olykor szaggatott előadásmódjában, máskor nagy ívű szárnyaló dallamaiban, amit kóruscsapatokba rendeződve öntenek ki a levegőég nagy koncertcsarnokának visszhangzó tágasságába – ahol Isten a nagyközönség. Tudjátok, ők nem önmagukról énekelnek. Rólad énekelnek ők, Uram, hiszen Te adtad szívükbe, csőrükbe a szépséges dallamokat! Ma ez az Ige fogta meg a szívemet: „Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre” (Zsolt 11,1-2). Nekem a kiber korszak betonrengetegjéből menekülő vagy még ott maradó madárkái a tiszta szívűek megmentéséről szólnak. Hogy a bábeli, állandó önmeghaladás mozgáskényszerétől nyugtalan 21. századi napokban figyelmeztessenek minket erre: az életünkre vadászók rosszindulata elől lehet kitérni is. Nem elfutni előlük, hanem fölébük szárnyalni. Túlemelkedni rajtuk. És közben nem a gyűlölet hangorkánját dübörögni ki lelkünkből, hanem Istenhez éneklésre át- és ráhangolni egész belső élethárfánkat. Engem 2021 advent első hetében erre emlékeztet a budaörsi pintyek, csivitelő madárkák megtörhetetlenül bájos, derűs hangja. Meg arra a költői, Istenre hangoltságban megszületett fantázia-madárra, amelyik az éjféli sötétben is a hajnali fényáradatról énekel. És a mélyen igaz  kínai közmondásra, amely szerint ha lesz a szívedben zöld ág, akkor rászáll majd egy dalos madár. A hitnek és a reménynek ezek a lélekmadarai pandémiás napjaink lélegzetelállító, szavakat visszafojtó fájdalomcsendjében is az egyetlen megbízható, bátorító Igét dalolják lelkedre: „Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet, hogy nem az eledel, és a test hogy nem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál” (Máté 6,25-26). Kell, lehet ennél több? Mert Jézus szavának és a madarak énekének ma és holnap, a kiber világban, a COVID-19 negyedik-ötödik hullámában sincs alternatívája… Uram, add meg nekünk, hogy légtornász madárkáid szelíd, visszafogottan gyengéd, játékos énekét sokáig hallhassa a szívem. Meg gyermekeim, unokáim, szomszédaim, barátaim és e sorok Olvasóinak füle, lelke. Csak lelki füleink hallását el ne engedd veszni!

Dr. Békefy Lajos Ph.D.