SPIRITUÁLIS CIKKEK A BOLDOGÍTÓ, VIGASZTALÓ BÖJTÉRT POZSONY-BUDAPEST-KOLOZSVÁR-SANGHAI
Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vittelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is - Jeremiás 29,7
Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra - Máté 5,44-45
Böjtidőben tisztelettel hívom Önt, Téged erőgyűjtő csendességre, életünk Isten előtti mérlegelésére. Ezért küldöm e böjti összeállítást abban a reményben, hogy legalább egy mondat a 10 ezerből talán elindítja az Olvasóban a személyes tovább gondolást. Remény és életújító böjtöt kívánok Mindenkinek.
1. Sanghaiban megjelent a Hol volt Isten?- Hol volt Allah? című cikk, elsőként ezt osztanánk meg Önnel, Veled angolul, ha lehetséges lesz. Jelezzük kínai és magyar elérhetőségének weboldali címét.
2. Megemlékezünk a már eddig is nagy szüretelést okozó 2023. év három elvitt, hazavitt kárpát-hazai kiválóságáról, megadva emlékező írásunk web-elérhetőségét.
3. Megosztjuk Olvasóinkkal böjtköszöntő írásainkat.
Here is the link to your article:
主 题：Re: Where was God - where was Allah? Catastrophe philosophy in the history of thought in Europe and our christian faith
Különös esztendőben járunk. Felvidéken pénteken köszönünk el
Koncsol Lászlótól, a poeta doctustól, nemrég engedtük át az örök hazába a
Kárpát-hazát lelkünkbe szólongató nagy formátumú gondolkodónkat, Duray Miklóst.
Most pedig Dunai Tamás indult fel a mindenben más Országba. Teremtője és
Hazavárója tegye gyermekien könnyűvé lépteit felfele, emlékezetünkben pedig
művészi ajándékaival földi lépteinket könnyebbé. Áldott legyen sokakban
emlékezete, emlékezetük. Dr. Békefy Lajos Ph.D. közíró, publicista, szociáletikus
BÖJTKÖSZÖNTŐ
SPIRITUÁLIS CIKKEK A BOLDOGÍTÓ, VIGASZTALÓ BÖJTÉRT POZSONY-BUDAPEST-KOLOZSVÁR-SANGHAI
GONDOLATOK SZELÍD HARMÓNIÁJA SZÓLÍTJA SZÍVÜNKET
BÖJT – TÖLTEKEZZÜNK FEL ÉGI ENERGIÁKKAL
SPIRITUÁLIS CIKKECSKÉK
BÖJTKÖSZÖNTŐ
TARTALOM
1. 7
HÉT BÖJT - DE MIRŐL IS VAN SZÓ? - A túlzó, hamis becsvágytól az építő önmérsékletig
2. BÖJTI
HÁROMPERCES VASÁRNAPRA - TE VAGY NEKEM A TÚLSÓ PART
3. GLOBÁLIS
BÖJT, ÖKO-REFORMÁCIÓ A RÓMAI KLUB DRÁMAI PROGNÓZISÁNAK MARGÓJÁRA
4. BÖJT:
TÖLTEKEZZÉL FEL POZITÍV GONDOLATOKKAL, ÉRZÉSEKKEL
5. NEMZETI
SZÓBÖJT KÁROMKODÁSAINK OKÁN
6. EGYÉNI IMA MAGYARORSZÁGRÓL, 2020. nagyböjtjében
Írta, összeállította Dr. Békefy Lajos
Eredetileg megjelentek
Kolozsvárott
https://www.blogger.com/u/1/blog/posts/4875085957745160042?tab=mj
Pozsonyban
https://felvidek.ma/tag/dr-bekefy-lajos-rovata/
Budapesten
https://www.blogger.com/blog/posts/2794831710063140807?tab=mj
https://bekefy.agnusradio.ro/2012/02/7-het-bojt-de-mirol-is-van-szo-tulzo.html
7 HÉT BÖJT - DE
MIRŐL IS VAN SZÓ? - A túlzó, hamis becsvágytól az építő önmérsékletig
7 HÉT BÖJT
– DE MIRŐL IS VAN SZÓ?
A túlzó,
hamis becsvágytól az építő önmérsékletig
Európában, de a világ más részein is hamvazó szerdával kezdődik a böjti időszak, ami húsvétig tart. Ma már sokféleképpen gyakorolják: van például médiaböjt is. De hogyan alakult ki az egyházi évnek ez a rendje, és miről szól ma? EKD.de; ref.ch; reformiert-info.de; evangelisch.de;
A
becsvágytól az önkorlátozásig – „Megtehetném, de nem teszem"
Napjaink zsurnalizmusa, főként külföldön,
előszeretettel cikkezik arról, hogy a február 22-én kezdődő és április 8-ig
tartó nagyböjti időszakot igazából arra lehet felhasználni, hogy
végiggondoljuk: merre hajtotta az emberiséget a nagyzási hóbort vagy a
fékevesztett becsvágy? És sorolják a kudarcokat, meg értelmetlennek tartott
vállalkozásokat. A Titanictól az A380-as légibuszon át, amely 550 tonna
elektronikát, alumíniumot és acélt dübörög föl a magasba. S a vallási feltűnési
viszketegség sem marad ki a szórásból, itt említik a világ legnagyobb
zarándokkeresztjét, amit az ausztriai Veitschben 2004-ben építettek fel. A 40,7
méter magas, belülről bejárható kereszt feléig lépcsőkön lehet felgyalogolni.
Belsejében a zarándokok különböző kis kamrákat találnak, melyek a
teremtéstörténettől kezdve mutatják be a Biblia nagy üzeneteit. A kereszt
vízszintes szárnyán meditációs szoba is van, még keresztelni is lehet. Vagy
említhető a modernkori becsvágy építményeként az iszlám világ
„büszkesége", a mesterséges félsziget, a dubai Jumeira Palm, aminek
összhatását csak a világűrből lehet élvezni, hiszen 520 kilométeres strand
kapcsolódik össze a pálma-formátumú építményben. Ugyanakkor a Costa Concordia
kapitánya felfordítja a luxushajót, emberek halnak meg a magamutogató becsvágy
következményében.
Miről
is szól hát ez a világ? Arról, hogy feltétlenül meg kell csinálni azt, ami még
lehetséges? Még egy lépéssel tovább? Mintha nem lennének határok? A böjt ezért
szólhat arról is, hogy feltegyük magunknak a kérdést: miért tegyek meg valami
csak azért, mert megtehetem? Az abortuszt, mert van eszköze az orvostudománynak
hozzá, a jó halált, mert nem fáj, az elhallgatással megelőzhető agressziót,
esetleg gyilkosságot azzal, hogy engedünk? Igen sok ilyen határátlépés van,
aminek végzetességét kicsit nagyobb önkorlátozással meg lehetne előzni. Böjti
igazság, ami életet épít, ment, véd: Megtehetném, de nem teszem a rosszat, a
nekem kedvezőt, hanem megállok. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy enyém legyen az
utolsó szó, az utolsó lépés, az utolsó csapás, a még különlegesebb technikai
csoda…
Történelmi
visszapillantó tükör
Hamvazószerdával kezdődik a negyvennapos
böjti időszak. Legalábbis így határozta meg az a modell, ami Rómából a 7.
században terjedt el. Van, ahol nagypéntekig, van, ahol húsvétig tart. A
vasárnapok kivételek, mert ekkor a keresztyének Krisztus feltámadását ünneplik.
A 40 nap utal Jézus pusztai megkísértésére, illetve böjtölésére, ami győztes
lelki koncentrációt tett lehetővé, s így vívta meg döntő harcát a Sátánnal
(Máté 4,2). Ószövetségi előképül Izrael próbatételes 40 évi pusztai vándorlása
szolgál (2Mózes 16kk). A 40 napos, húsvétot megelőző böjti időszakot először a
niceai zsinat (325) dokumentálta. Hamvazószerda neve utal az elmúlásra, a
vezeklésre, az élet helyes értékrendjének keresésére és felismerésére, a
múlandó és a maradandó helyes megkülönböztetésére. A protestantizmusban a
Krisztus szenvedésére, a bűnbánatra összpontosítást, az önismeret tisztulását
szolgáló időszakot jelentette kezdettől fogva. A reformátorok,
kivált Luther és Zwingli szembefordultak a
középkori böjtértelmezéssel, mintha az a tartózkodást jelentette volna bizonyos
ételektől. Legendássá vált az 1522.- évi zürichi kolbászevés, amikor böjt első
vasárnapján Froschauer nyomdász ingyen kolbászt osztott a népnek. Zwingli
ugyan jelen volt, de nem fogyasztott a népi eledelből, de kifejtette nézetét a
böjtről. Luther a böjtölésben az önigazultság kísértését ismerte fel, mintha az
ember a ezzel a praktikával jobban tetszhetne Istennek.
Ma a böjtnek reneszánsza
van – lelki koncentráció, médiaböjt, életmentés
A Német Protestáns Egyház elnöke, Nikolaus
Schneider református lelkész hamvazószerdán kiadott böjti üzenetében
rámutat: a protestánsoknál nincs böjti regula vagy szabályozás. Luther már 500
éve ezt tanította: a tartózkodás az ételektől nem menthet meg senkit sem a
kárhozattól. Ma, amikor a burnout, kiégés, és a túlhajszolás önmérséklet
nélküli vágtájában élnek és pusztulnak idejekorán az emberek, a lemondás, az
önkorlátozás nem középkori öngyötrés, hanem életmentés. S nem árt néha azon sem
elgondolkodni, hogyan is állok/állunk Istennel és embertársaimmal, azokkal,
akik legközelebb állnak hozzám?
Az igazi
böjt új kezdet. Nem újrakezdés, hanem újat kezdés, valaminek az elhagyása,
s valami egészen másnak az elkezdése: Istenhez, embertársaimhoz, önmagamhoz
fűző kapcsolataimban. Ahogyan a 7 hét böjt akció gondolata is megfogalmazza: a
8. zsoltár értelmében elcsodálkozni azon, hogy micsoda az ember, akiről
Isten megemlékezik, akire gondja van. Túlzott önbiztosításunk,
önféltésünk (ebből gazdagoknak a biztosítók!) útját állja annak, hogy
észrevegyük az Ő gondoskodását. Aki olyan méltóságra rendelt minket, hogy
dicsőséggel és tisztességgel koronázott meg. De nem nagyravágyó hóborttal,
fejvesztett, embertelenségbe átcsapó becsvággyal. Jó lenne a helyes egyensúlyt
keresni és megtalálni ebben a böjti időszakban – 40 nap elég lenne hozzá!
Istenre figyelve felszabadulni önmagunk beidegződött nyomásai alól, vétkeink
súlyától, őszinte, gyógyító beszélgetésbe elegyedni Istennel. Egy kicsivel
többet imádkozni. Belső, lelki nagytakarítást végezni. Svájcban,
Németországban, meg nálunk is lehet, s ezért legyen is igazi reneszánsza ennek
a felszabadító, imádságos belső nagytakarításnak!
A belső
koncentrációt és rendteremtést segíti a médiaböjt is
A tanulóknak egy hetet
visszaadunk gyermekkorukból – nyilatkozza az a pedagógus, aki az újszerű
kezdeményezésben részt vesz. Egy héten át nincs komputer, mobil, CD-lejátszás,
játékprogram. Helyette naplóvezetés arról, hogyan lehet kibírni ezek nélkül, mit
lehet értelmesen csinálni az így felszabaduló időben – s milyen pozitív
tapasztalatokat lehet szerezni ezek nélkül. Az egyhetes
tapasztalatokat a médiaböjt után a tanulók együtt értékelik ki, s
ünnepélyes keretek között kapják vissza leadott elektromos eszközeiket. Az
érdekes kezdeményezést a Württembergi Protestáns Társaság diakóniai részlege
dolgozta ki. A kezdeményezés egyelőre tartományi keretek között zajlik, több
egyházi és nem egyházi iskolában kipróbálják. A médiaböjt ötletéhez
két megrázó és elgondolkodtató tudományos tanulmány adatai szolgáltak indítékul
az egyháznak. Az egyik tanulmányt egy kriminológus, a másikat egy agykutató
tette közzé. Mindkét tanulmány szoros összefüggéseket állapít meg a médiakonzum
eszközeinek használata és bizonyos egészségügyi zavarok megjelenése között. Az
egészségügyi károsodások között említik az elhízást, a mozgásszegénységet és
ennek kihatásait, az iskolai teljesítmény romlását, a szociális és
kommunikációs készségek elszegényedését, az erőszakos és agresszív viselkedés
elhatalmasodását s bizonyos függőségek kialakulását. A médiaböjttől azt
remélik, hogy a gyerekek újra felfedezik a való életet, az egymással
kialakítható tartalmas kapcsolatot, amit kulturális, sport- és egyéb
készségfejlesztő rendezvényekkel igyekeznek elérni.
Mindenesetre akár a médiaböjtös hetet, akár a 7 hetet belső Istenre figyeléssel, több őszinte imával, magunk önmérsékletben, önkorlátozásban, lemondásban történő gyakorlásával érdemes kipróbálni – bizonyosan salaktalanabb, megkönnyebbültebb lesz tőle az élet bennünk és körülöttünk. És ekkor a böjti „7 hét akció" képének az értelme is közelebb jön: szárnyakat kaphatunk, még ha kölcsönbe is, akár az angyaloktól, akár Isten Lelkétől, de ez is – Kálvinnal szólva – hasznunkra válhat.
Közzétéve ennyi ideje: 22nd February 2012,
szerző: agnus
BÖJTI HÁROMPERCES VASÁRNAPRA - TE VAGY NEKEM A TÚLSÓ PART
https://bekefy.agnusradio.ro/2012/02/bojti-haromperces-vasarnapra-te-vagy.html
Régi
legenda szerint a nyáját őriző pásztor a nagy folyam partján üldögélt, a világ
végén. Időnként, amikor a folyón túlra vetett egy-egy pillantást, lejátszott
pásztorsípján egy szép dallamot. Átküldte azt a túlpartra.
Egy este a
Halál átjött a nagy folyamon, s megszólította: - Nem félsz? – Ő nyugodtan
válaszolt: - Miért félnék? Sokszor pillantottam át oda a túlsó partra, sejtem,
mi vár odaát. Ekkor a Halál szelíden vállára tette a kezét, ő pedig
engedelmesen elindult vele. A másik part valóban nem volt ismeretlen számára,
mert pásztorsípjának dallamait már érkezése előtt odasodorta a szél. Ennyi már
várta önmagából odaát.
Bármily szép is ez a legenda, János Igéje szerint kissé másként vannak a dolgok. Ama végső megérkezés előtt ugyanis sokszor és újra meg kell érkeznünk – a testvérig, felebarátunkig, a másikig. Átmenni a halálból az életbe. Hiszen ők alkotják a Te túlsó, időleges partodat. Családod, rokonságod tagjai, barátaid, ismerőseid, gyülekezeted tagjai, munkatársaid, főnököd egy-egy élő „part", ahová valamikor valahogyan, sőt mielőbb meg kell érkeznünk. Még akkor is, ha kevés közöttük a szelíd János, s egyre több a téged tagadó Péter, a benned kétkedő Tamás, az egy tál lencséért nem csak a maga szabadságát, hanem a tiédet is eladó Ézsau, vagy az addigi életedet eláruló Júdás!
S ott
van még a nagy folyam is: az önzés, a szeretetlenség, a gyűlölet, az irigység,
a bizalmatlanság, korunk krízises korszellemének zavaros, szennyes folyama, ami
láthatatlan, de sodró, örvénylő valóságként áll közénk. És a legnagyobb
szakadék: a szívünk, amiben Isten tudja csak, milyen indulatok lávafolyamai
fortyognak. Ki vezet át, ki vezet hát el minket a túlsó partra, ki visz oda a
másik emberig? S hogyan támadhat lávafolyamos vagy kiszáradt sivataghoz hasonló
szívekben pásztorsíp-dallam? És árad-e belőlünk valami „dallam", némi
harmónia, békesség, ami megelőz minket, szól, üzen, s eléri, megérinti a
másikat, mielőtt még megszólalnánk? Sodor-e majd mindennapjainkból egy-egy
imafoszlányt, jóság-töredéket a Szél mások felé? És egykor Isten elé?
Illatáldozattá vagy bűzbarlanggá formáljuk magunkat? Vagy elenyészünk
hangtalanul, visszhangtalanul, mintha nem is éltünk volna?
Ha van,
akkor ki az, aki átviszi jó szándékunkat, személyiségünk „dallamát" a
túlsó partra? Ki érteti meg másokkal, hogy mi ezért a dallamért születtünk a
földre? Egy valaki teheti meg ezt. Az, aki magáról így szólt: „Nálam nélkül
semmit sem cselekedhettek". Ha Jézus Krisztus a Révészünk, Útikalauzunk a
szívek között, híd a sodró gyűlöletfolyamok fölött, ha Ő jár előttünk, s mi
szorosan nyomában, bizonyosan megérkezünk mindennapjaink túlsó partjára,
fele-barátunkig, testvérünkig, családtagunkig, rokonunkig. Ama végső part
előtti pillanat-partjainkra, a másikig. És egyszer majd a visszaút nélküli
földre.
De csak akkor születsz valakinek testvérré, válhatsz fele-barátjává,
ha Krisztussal naponta átmész a halálból az életbe. Ha önzésed zárt
sziget-létéből, önmagad szeretetéből, kényeztetésének bűvköréből Krisztust
követve kivonulsz, naponta megtéve a kimért exodust, csak akkor érkezhetsz meg
a másikhoz. Ténylegesen és számára is valóságosan. Olykor a szívéig. A
belső-külső exodus vállalása és megtétele nélkül nincs elindulás, de megérkezés
sem. Ezt nevezhetjük a jánosi evangéliumi feltételnek. De tudjuk-e, hisszük-e,
teljesítjük-e ezt jánosi feltételt? Mint akik már átmentünk a halálból az
életre?
Krisztus diplomatája, az ENSZ egykori főtitkára, Dag Hammarskjöld ezt
az 1950-es években így fejezte ki: „Életednek csak akkor van értelme, ha
másoknak adsz valami értékeset. Ezért szolgálj hát mindhalálig másoknak".
Ez az exodus az, ami igazi tartalmat és feladatot tölt minden pillanatodba.
Ekkor fel sem merülhet drámai, pusztító erővel a kétely szülte kérdés: Mi
értelme az életemnek? Általmehetsz a cinizmus halálba rántó örvényei fölött és
között az életre a sorsodnak örök értelmet adó Krisztus követésben. Hisz Ő maga
a Logosz, az Ige, az Értelem. Ekkor magad és mindenki számára lesz bíztató szavad,
továbbsegítő, támogató, távlatok látására ösztönző bölcs gondolatod, ízes
üdvözleted, gyökeres szót szóló imádságod.
De
hallod-e hangját, s mérték-e számodra az az érték, amit Ő felkínál neked?
Kinyújtod-e érte koldus-kezed, vagy egy életen át kacatok, limlomok, semmiségek
között turkálsz, matatsz? Ha igen, akkor napjaidból pásztorsíp hangja, harmónia
dallama száll majd Isten felé, s ennek gyógyító dallamtöredékeit viszi majd a
Szentlélek szele a veled úton lévők szívére, hitelesen, cáfolhatatlanul. Most
és végső távozásod után is. Hogy ez így lehessen, mondjuk együtt Reményikkel:
„Én Istenem, ameddig akarod/Vagyok, leszek a Te trubadúrod./ A dalt így adtad
zengenem,/S én erre felteszek egy életet./Heroldod, kürtöd, szócsöved/ E szív –
ameddig akarod". Ámen.
„Mi tudjuk, hogy ÁTMENTÜNK a
halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét,
a halálban van" (1Ján 3,14).
Közzétéve ennyi ideje: 25th February 2012,
szerző: agnus
GLOBÁLIS
BÖJT, ÖKO-REFORMÁCIÓ
A RÓMAI KLUB DRÁMAI PROGNÓZISÁNAK MARGÓJÁRA
https://bekefy.agnusradio.ro/2012/05/globalis-bojt-oko-reformacio-romai-klub.html
Igen, a nagy kérdés az, amiről e nyitó fotó is üzen: Ki védi meg a Földet? Isteni oltalom, gondviselés az emberi gondatlansággal szemben? Vagy emberi féltés, s ennek megfelelően életmódváltozás? Mindkettőre igen csak nagy szükség van, sürgősen és globálisan. A Club of Rom, mely negyven évvel ezelőtt a növekedés határainak megfogalmazásával intette felelősségre a kormányokat, és minden szinten a Föld lakóit, újra jelentkezik. A tudós testület most 2052-ig, a következő negyven évre állítja fel prognózisát a meglehetősen drasztikus klímaváltozásról és a „piac” bálványának vakhite ellen. Figyel-e rájuk a világ? És mit tehetnek az egyházak ebben a helyzetben? Forrás: pro-medienmagazin.de, evangelisch.de, welt.de.
A jelenlegi helyzet minden eddiginél kritikusabb
A norvég tudós, Jorgen Randers még alig volt harminc éves,
amikor a Római Klub 1972-ben, a növekedés határairól kiadott jelentésének a
munkálataiban részt vett. A most 66 éves tudós ismét óva int attól, hogy a
természet határait bárki – államok, intézmények, személyek – átlépje. A helyzet
minden eddiginél kritikusabb. A Föld eddigi felmelegedése már ma is sok
szenvedést okoz, embernek, természeti környezetnek, élővilágnak egyaránt, s a
katasztrófák csak szaporodni fognak - hangzik a Club of Rom drámai fogalmazása.
A jelenlegi természeti katasztrófáknak nem a természet, még csak nem is a „haragvó Isten” a kiváltó oka, hanem maga a felelőtlen ember, a mindenáron hajszolt és túlhajszolt gazdasági növekedés akarásával, voluntarista kikényszerítésével. Mit ér az nyereség, aminek bevétele/behajtása, kicsikarása után rögtön jelentkeznek a súlyos környezeti károk, ártalmak, nem csak a harácsoló emberben, kapcsolataiban (kiégés, konfliktusok, „menedzserbetegségek”…), hanem természeti környezetében is?
Az atmoszféra képtelen a végtelen emberi szenny „eltakarítására”
Annak idején az első Római Klub-jelentés az állandó gazdasági növekedésbe
vetett vakhitet próbálta kijózanítani és fékezni. Az 1972-ben kiadott jelentést
nem sokkal követte az olajválság, ami a nyersanyagforrások végességét is
bizonyította. Akkoriban a kihatások, következmények, mint például a
melegházhatás még ismeretlenek voltak. Ma már mindenki észlelheti ezeket. A
földet eredetileg jótékonyan, oltalmazón körülölelő teremtésbeli atmoszféra nem
képes a végtelenül „felküldött” szennyező gázokat elnyelni. Ezért válaszként a
földi klíma kibillen egyensúlyi állapotából.
A 2052-ig globális előrejelzést adó második Római Klub-jelentés 35 nemzetközileg ismert és elismert tudós megállapításait közli a jövőt és a Földet fenyegető veszélyekről, illetve a lehetséges kivédés esélyeiről. A szennyező hajtógáz kibocsátás még 2030-ig emelkedik, s alig van esély a csökkenésre. Következményeként 2025-re a Föld átlagos hőmérséklete – ha más nem jön közbe – két fokkal megemelkedik. A tengerszint az olvadások következtében mindenütt legalább fél méterrel magasabb lesz. Számolni kell hatalmas kiszáradással, másrészt hatalmas áradásokkal és pusztító orkánokkal. Majd a század második felében még durvábbak lesznek a klímaváltozást jelző természeti jelenségek.
A pénzügyi kapitalizmus kétes hírű diadala
Az emberiség szaporulata viszont lelassul. 2040-ig még növekszik, akkorra 8,1 milliárd földlakót prognosztizál a jelentés, majd lassan csökkenni fog a világ lakossága. A városiasodás, a nők munkavállalása, s a képzettség szintjének emelkedése kedvezőtlenül hat vissza a születések számára, illetve a gyermekvállalási kedvre. Az argentin befektetési menedzser, Carlos Joly arról ír jelentésében, hogy a fejlődő országokban mérséklődik ugyan a szegénység, de a fejlett ipari országokban megugrik, mégpedig nagy környezetkárosítás kíséretében. Joly élesen fogalmaz, s a romlás igazi okaként a Nyugaton triumfáló pénzügyi kapitalizmust jelöli meg, s okolja. A vízforrások csökkennek majd, a talaj termelőképessége gyengül, az életminőség romlik, a klíma feje tetejére áll. „Csak” ilyen következményei lesznek a piaci szemlélet bálványozásának, már-már vallásos tiszteletének.
Világméretű forradalmi hullám várható 2020 körül
Chadran Nair maláj gazdaságkutató az, aki a nyugati, a piachoz és a pénzhez kötődő csaknem vallásos hitet bírálja erőteljesen, s óva inti Nyugatot attól, hogy Ázsiát tekintse saját növekedése motorjának. A konzum-mentalitásnak is tudatosítani kell a növekedés határait, amíg az nem megy az egész Föld kárára. A fiatal generáció lassan elveszíti a türelmét, olvasható a Római Klub jelentésében, s 2020 körül – az 1848-as antifeudális forradalomhoz hasonlóan – világméretű forradalom robban ki a konzumkultúra túltengései ellen, s a fenntartható gazdálkodás, gazdaság érdekében – véli az osztrák római klubos közgazdász, Karl Wagner.
„Segítsenek abban, hogy az előrejelzések tévesnek bizonyuljanak!”
Randers szerint a jelentés sötét megállapításait nem lesz könnyű kijavítani. De ő sem adja fel a reményt, különben miért is szerkesztette volna meg az újabb jelentést. Így fogalmaz: „Kérem, segítsenek abban, hogy az előrejelzések tévesnek bizonyuljanak! Együtt még megalkothatjuk a jobb világot”. Együtt, ha az önkorlátozást mindenki vállalja. Egyfajta globális böjt formájában – a piac (túl)nyerészkedő, a konzum (túl)fogyasztásra hajszoló, az állandó növekedés tévhitét sulykoló reklámok, információs blöffök megtévesztő áltatásaival szemben.
És mit tehetnek az egyházak? – bibliai öko-kultúra elméletben és gyakorlatban
Mit tehetnek az egyházak? Igen sokat. A teremtett világot teremtésbeli
társként értelmező bibliai tartalmú hit-, és tudatformálással az iskolai
oktatásban, nevelésben. De ifjúsági bibliaórákon, rétegfoglalkozásokon
keresztül is okíthatnak, szoktathatnak rá fiatalt és mindenkit a Teremtő által
alkotott Föld teremtésbeli méltóságának a felismerésére, megőrzésére (És látta
Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó – 1Móz 1,31).
Öko-barát generációk felnevelésében is van sok teendőjük. A bibliai
ökológia mind mélyebb megismertetésével. Aztán a személyes környezetvédő kultúra
tanításával, ehhez kapcsolódóan ökológiai imahetek, „földbarát” imanapok
tartásával. Környezetápoló akciók szervezésével. Az állandó vásárlási konzumláz
csillapításával, az ésszerű és kímélő életmódra szoktatással. (Luther állítólag
egyszer bement egy szatócsboltba, majd semmit sem vásárolt, kijött. Amikor
utána szólt a kereskedő, csak ennyit mondott: „Most már tudom, mire
nincs szükségem!”). De jó lenne, ha a felnövő nemzedékkel ezt is
megtanítanák: mire nincs szüksége, mert nem az a legfontosabb, hogy „amit
szemem-szám kíván”, az enyém legyen, de azonnal.
Magyarul: szemléletváltoztatással és gyakorlati öko-barát életvitel
kialakításával igen sokat tehetnek az egyházak a jövőért, a Földért. A globális
önkorlátozás és a globális böjt igényének állandó előtérben tartásával, s az
ezt megvalósító életforma, napi életmód pozitív modelljeinek a felmutatásával.
Nem kell nagyon messzire menni, tőlünk kicsit Nyugatabbra az egyházak igen
leleményesek a legkülönbözőbb akciók meghirdetésében. Az ottani ifjúság pedig
sokkal környezettudatosabban él, mint a miénk. Miért ne tanulnánk tőlük
is? Ebben az egyházi és a nem-egyházi médiának hatalmas a felelőssége, de
jelentős a mulasztása is! Az egyházak valóban sokféleképpen segíthetnek abban,
hogy a Római Klub előrejelzései – Randers fentebb idézett kérésének megfelelően
- téveseknek bizonyuljanak.
Magyar válaszunk és hozzájárulásunk az a randersi kéréshez, ha minél több
hívő keresztyén és nem keresztyén a Kárpát-medencében is komolyan veszi és
gyakorolja folyamatosan a globális katasztrófa megelőzésének öko-barát
életformáját. Ez lesz a 21. század öko-reformációja, ami már
elkezdődött. És reméljük, nem csak 2052-ig tart(hat)!
BÖJT: TÖLTEKEZZÉL FEL POZITÍV GONDOLATOKKAL, ÉRZÉSEKKEL
https://paxvobis2016.blogspot.com/2023/02/bojt-toltekezzel-fel-pozitiv.html
Jézus Szentlélekkel telve és a Lélek indítására
a pusztában tartózkodott, negyven napon át...
nem evett semmit azokban a napokban (Luk 4,1-2)
Sokat vétkezünk mindnyájan:
de ha valaki beszédében nem vétkezik,
az tökéletes ember (Jakab 3,2)
NEM ÖNTISZTÍTÓ TEÁZGATÁS, PLÁZA KIFŐZDE KERÜLÉS...
A
három evangélista (Máté, Márk, Lukács) arra figyelmeztet, hogy a böjt
lényegében nem emberi vállalkozás. Nem öntisztító teázgatás, bizonyos ételektől
való átmeneti tartózkodás elsősorban és lényegileg, vagy a pláza gyorsétkezdék
kultuszának ideg-óráig való kerülése. Nem. A böjt a legszentebb események
egyike életünkben, az egyház, a gyülekezetek, a hívők életében. Hiszen kezdete,
indítója maga a Szentlélek, amint az evangéliumi leírásban olvashatjuk: Jézus
Szentlélekkel telve, a Lélek indítására kezdett el böjtölni. Csak
az a böjt krisztusi, s vezet földi értelemben vett megtisztuláshoz, az ördög
minden kísértésének elutasításához, eredményes és győzelmes emberségharchoz alantas,
istenellenes démoni erők és befolyások ellen, ha a Lélek túlerejét kérjük.
Mert a mi erőnk sem az ördög, sem az alantas késztetések elleni harchoz, de még
a 40 napos krisztusi böjthöz sem elég. Pár nap alatt elbuknánk, feladnánk,
értelmetlennek látnánk, ha nem Szent Lélekkel beteljesedve, más irányba, más
közösségbe, más “élvezetre”, Isten-élvezetre, magasszintű lelki szépségörömökre
vágynánk. Ha a Lélek az indítója és véghez vivője böjtünknek, akkor nem
torpanunk meg, nem vallunk kárt, s az akkor nem ételesemény lesz,
hanem életesemény, nem valamitől tartózkodás, hanem
üdvesemény, azaz spirituális táplálkozás, betöltekezés
Krisztussal és az Igével, az ószövetségi és az újszövetségi szent üzenetekkel,
istenélményekkel, imaboldogsággal, amint azt Jézusnál is láttuk.
Mind
a katolikus, mind a protestáns egyházi naptárban a passió időszaka
hamvazószerdával kezdődik. Azzal a nappal, amelyiken a hagyomány
szerint az elmúlt időszak minden szennye, bűne, testhízlaló, léleksorvasztó
indulata, befolyása, uralma hamuként múlik el rólunk, hullik alá, semmisül meg.
De ez az ősi szokás mit sem ér, ha csak formális marad, a lényegre figyelés
nélkül.
SZÓBÖJT, NYELVBÖJT, PLETYKABÖJT
Őseink,
eleink a keresztyén hitben a böjti negyven napot komolyan vették. Ilyenkor a
gyógyteák fogyasztásával a téli időszak testépítő, hízlaló, egyben zsiradékkal
(disznótorok) és más terhelő anyagokkal feltöltő, duzzasztó időszaka után
kezdték el a korpulenciától való szabadulást. De a lélekzsírosodást,
az érzéketlenné, embertársközönyössé sorvasztó bűnöktől történő megszabadulást,
megtisztulást is gyakorolták. Ezáltal a böjt nem valamilyen kényszerként
jelent meg az életükben, hanem kegyelemként, a tovább élés, a lelki és
testi újulás esélyével.
Különös
a 40-es szám története ebben a tekintetben. Az özönvíz 40 napon át tartott, 40
éven át vándoroltak, változtattak életmodellt, életstílust, célokat a pusztában
Izrael gyermekei a húsos fazekú Egyiptom és sokistenhitű függőségek után. Mert
valóban kitartás kell a böjti megújuláshoz. 40 napig tartózkodott Mózes a
kijelentés hegyén, betöltekezve Isten jelenlétével, s maga mögött hagyva az
aranyborjúöntő és azt imádó nép ezernyi kísértését. Böjtös megtisztulással
végül lehozhatta a Tíz Igét, ami a választott népet azzá formálta, amire Isten
rendelte. 40 napon át heccelte Góliát az izraelitákat, míg végre Dávid legyőzte
az Úr támogatásával egyetlen mozdulattal a hatalmas húsóriást. 40 napra volt
szüksége Illés prófétának, mígnem a pogácsa és a víz erejével, és a Mindenható
támogatásával eljutott az Isten-hegyig, a Hórebig. 40 napon át böjtölt az Úr
Jézus a pusztában, míg küldetése minden kísértésével, lelki akadályával le
tudott számolni. Feltámadása után az Úr Jézus 40 napon át volt tanítványai
között és hirdette Isten Országa titkait.
Posztmodern,
digitális világunk környezetében a böjtnek új hangsúlyai jelentkeznek,
változatlanul érvényben tartva, mi több, jövőbe mutató jelleggel aktualizálva
böjt lényegét: a Lélekkel való győzedelmes küzdelmet minden anyagi és szellemi,
testi-lelki bűnnel, kísértéssel szemben.
Jakab
apostol igen jól látta és meg is fogalmazta, hogy a nyelv bár kicsinyke tagja a
testnek, de olyan bűnökre képes, amelyek tűzbe boríthatják az életünket, mások
életet körülöttünk. Ha valaki beszédét meg tudja fékezni, az tökéletes ember.
Van ilyen? Önmagában senki nem ilyen tökéletes. Sőt manapság a
káromkodás, a tisztátalan beszéd nemzeti járvány. Nincs mit
mentegetnünk! Olyan gyűlöletzuhatag, káromkodás özönvíz árad körülöttünk, és
árad át rajtunk, akár csak úgy, hogy végtelenül lehangol, elszomorít,
megbotránkoztat, ellenállásra indít. De mennyire és milyen eredménnyel? Ki
képes megfékezni a nyelvét? Csak aki más tartalommal tölti meg a beszédét, mint
ami beárad az életébe, a lakásába a pergamenfalakon át. A facebook trágárság, a
tv-filmek képi és nyelvi drasztikussága még a legintimebb helyzeteket is képes
megfertőzni.
Bármennyire
furcsán is hangzik, de a nyelvi szennyáradatnak csak az tud gátat építeni,
akinek van belső ellenereje. Ez pedig a Lélekkel, az Igével, az
imával beteljesülő szív, minthogy Jézusnak ebben is igaza volt: Amivel
csordultig van a szív, azt szólja a száj (Máté 12,34). Jézus a
káromló embereket nevezte viperafajzatoknak. Azaz mérgező, veszedelmes,
életellenes méregterjesztőknek - otthon és a nyilvánosságban!
RÁGALOM, SÚSÁRLÁS, GYŰLÖLETBESZÉD TÁVOZZON EL
TŐLEM
Mennyi
hamis rágalom, súsárlás, Károli szavával élve, hagyja el az emberek száját,
olykor a tollát és számítógépét naponta? Mennyi alaptalan és szennyező pletyka
terjeng az egyházban is, amint azt Ferenc pápa az
egyház egyik aktuális és veszedelmes bűnének nevezte, ismét és ismét emlékeztetve
e közösségi és közösségromboló gyengeség leküzdésére. Voltak, akik az egyház
patologikus, azaz beteges, a szó eredeti értelme szerint szenvedést okozó
jelenségének tartották a szóbűnt, a nyelvbűnt, a pletykabűnt, a felelőtlen
locsogást-fecsegést, az üres beszédet, ami napjaink egyik közveszélyes
mentális járványa. Hány olyan emberről tudunk körülöttünk, akik
képesek órákon át a szócséplésre, aminek tartalma legtöbbször és legjobb
esetben nulla. De leginkább a másik ember, szomszédjuk, munkatársuk,
családtagjuk, s ki tudja, még ki mindenki kikezdése. Ilyenkor, böjt
időben 40 nap esélyt kapunk, hogy tudatosan, Lékektől betelve,
minden lélektelen, sőt lélekölő gondolatot szívünkből kitisztítva, kikergetve,
kicsit gyógyuljon a beszédünk, ezáltal emberi kapcsolataink minősége
javuljon. Gondoljuk át, 40 napos szóböjtben, de Ige-áradásban, bibliás
védőöltözetbe bújva, ki lenne az, akit magadban meg kell kövessél, mert szóban,
pletykában, felelőtlen és alaptalan fecsegésben befeketítettél, leminősítettél.
Olyan ellenségképet rajzoltál róla, ami mind neki, mind neked is árt. Legalább
egy-egy ilyen gyűlöletszöveget, káromkodáskódexedet vigyél oda megbánással és
belső bocsánatkéréssel Isten elé, hogy a nyelv fellángoló, egész
házat, hazát, egyházat felgyújtani képes tűzvészétől megtisztulhasson a
lelked, családod, házad, egyházad, népünk. Tartok tőle, hogy 40 nap kevés
lesz ehhez. De ha el sem kezdjük a visszaszámlálást? Mi lesz, ha az Úr
kezdi el - a ránk számolást, mint a jobb vagy balegyenesben
megroggyant, padlóra került bokszolóra a bíró? Éljünk, gondolkodjunk el
gyógyulásra készen, terápikus emberekként ebben a 40
napos böjti esélyidőben. Mert a böjt nem kényszer, hanem kegyelem
- a tisztább szó, a feltisztulóbb emberi kapcsolatok
megteremtésének, újra rendezésének kegyelmi ideje. Evangélikus
testvéreink liturgiájából vett kéréssel éljünk a böjti időben: Tisztítsd
meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten, miként Ézsaiás próféta ajkát
megtisztítottad az oltárról vett parázzsal: tisztíts meg engem is ingyen
kegyelmeddel.
Nemzeti szóböjt káromkodásaink okán
Jövőzüllesztő
közbeszéd ellen országos káromkodásmentes szóböjtnapok
https://bekefy.agnusradio.ro/2023/01/nemzeti-szobojt-karomkodasaink-okan.html
Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan
ajkú vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom!…
Hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt,
amelyet fogóval vett le az oltárról. Megérintette vele a számat és ezt mondta:
Vétked el van véve, a bűnöd meg van bocsátva – Ézsaiás 5,5-7
Amivel telve van a szív, azt mondja a száj – Lukács 6,45
Az Úr által Mózesnek adott Tíz Ige vagy
parancsolat harmadik Igéje így hangzik: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába
fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába
felveszi” (2Mózes 20,7). Más fordítás szerint: „Ne használd hiába az Úr, a te
Istened nevét…”.
Elgondolkodtam a tiltás logikus
folytatásán, s éppen most az imahetek (Evangéliumi Allianz Imahét, Egyetemes
Imahét) hónapjában. Vajon nem büntetésként van rajtunk a magyarságméretű
Isten–, és emberkáromlás, felmenőink vagy a mellettünk élők minősíthetetlen
káromlása? Vajon ezekben a hetekben nem kellene-e sokkal inkább odafigyelni a
verbális agresszió család- és nemzetzüllesztő jelenségére?
Nem gondolom, hogy e jelenség, ami
behálóz állami és egyházi helyeket, személyeket fenn és lenn, idősek és
iskolások kommunikációs „minőségi lejtmenetét” idézve elő, válogatás nélkül,
tehát ennek okait, pszichológiai, szociológiai, társadalmi okait itt kellene
boncolgatni. Másutt annál inkább. Barth Károly svájci korszakos gondolkodónk
közel 100 éve ezt írta: Ha az elefánt a porcelánboltban van, nem az a kérdés,
miért és hogyan került oda, hanem az, miként tudjuk úgy kivezetni, hogy a
legkisebb kárt okozza.
Szóböjt, szószentelés,
nyelvböjt, nyelvszentelés történelmi és élő hagyományokkal
Elég csak utalni arra, milyen ősrégi
küzdelemről van szó. Az Úr Jézus imájának első kérésében ezt hagyta ránk:
„Szenteltessék meg a te neved” (Máté 6,9). S bizonyára nem véletlenül. Ő, aki
egész életét Isten dicsőségére, az atyáktól kapott drága Írások, életvezető
Igék beteljesítésének szentelte, fájdalommal tapasztalhatta népe körében,
amikor az Isten nevének megszentelése csorbát szenvedett.
Mennyire fájhatott neki az a beszéd, ami
ellene szólt az ősi parancsolatnak és a Mi Atyánknak, és testvérietlenül a
honfitársainak.
Nem véletlenül tanította Pál apostol:
„Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz
illő, és építő…” (Efézus 4,29).
Az sem véletlen, hogy Bethlen Gábor
erdélyi fejedelmet az 1619. évi gyulafehérvári országgyűlésen arra kérték,
tartson kegyelmed önmagáért és a népért országos közgyónást, pönitencia napot,
amit ő meg is fogadott. Valószínűleg ez a fejedelmi nyilvános bűnbánattartás is
szerepet játszott abban, amit Bodnár Alexandra, a debreceni Bölcsészettudományi
Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszékén dr. Kis Tamás témavezető irányításával
felkutatott és publikált: „Káromkodások és szitokszavak helyzete a magyar
nyelvben” (elérhető ITT).
Dolgozata elemzi a káromkodás
pszichológiai, szociológiai hátterét, okait. A megkérdezettek közlései alapján
megdöbbentő, hogy a legváltozatosabb anyanyelvi káromkodások, Isten- és
emberkáromlások leggyakrabban a tanulók között fordulnak elő, de a társadalom
felsőbb rétegeiben, a vezetők között ugyanúgy, mint kevésbé iskolázottak
között. Ami az előbbiekre pozitíven utal vissza, s amin egyházi vezetőknek és
egyházi fakultások, gimnáziumok, iskolák vezetőinek és pedagógusainak,
lelkészeknek, hitoktatóknak motiváló megállapítás: „Az aktív vallásgyakorló
adatközlők alkalmazzák a legkevesebb káromkodást, azon belül a hitvilággal
kapcsolatos trágár szavak a legkevésbé preferáltak” (29. oldal).
Kétségtelen, hogy történelmi összefüggés
állapítható meg a nyelv tisztasága, a verbális agresszió szinte teljes hiánya
és a vallási életgyakorlat vagy hívő életvezetés között.
Ez így is olvasható: „A káromkodást
nagyjából a XIX. század közepéig szigorúan büntették, az istenkáromlók
ugyanolyan elbírálás alá estek, mint a közönséges gonosztevők. Nem csak az
egyház üldözte őket, de az alispánoknak és a szolgabíróknak is feladatuk volt,
hogy felkutassák és megbüntessék a káromkodókat” (3. oldal).
Nyelvtisztítás,
nyelvcsinosítás büntetés helyett önkontrollal
Nincsenek varázspálcáink, még az
imádságban sem. De szándékaink, törekvéseink, tudatos önkontrollok kezünk
ügyében vannak. Például: imahetek alkalmával, nagy ünnepeinken szóböjtöt
hirdetni országosan, amivel felhívhatnánk a közfigyelmet a jelenség
nemzedékkárosító, jövőszennyező voltára, s legalább reménység szerint lehetne
fékezni a verbális ön- és környezeti szennyezést. Mert aki ma és önmagában,
belső szótárában agresszív, az holnap lehet a tetteiben is az lesz!
Kétségtelen, hogy a Bibliának igaza van:
a szív teljességéből szól a száj. Imahetek, ökumenikus alkalmak a nyelvreform,
a közbeszéd megtisztításának, innovációjának szolgálatában is állhatnak.
De ha ezt is Istenre hagyjuk, aki
évezredek óta megtette a magáét: kiadta a figyelmeztető jelet a Tíz
Parancsolattal, akkor semmi sem fog változni. Lehet, túl profán a példa, de
szemléletes: ha képesek vagyunk naponta fogat mosni, hogy mosolyunk világítóbb,
leheletünk embereket vonzóan üde legyen, miért nem tehetnénk ugyanezt a
szívünkkel? Megdöbbentő vagy nem, de tény: az iszlámban napi öt kötelező ima
van, s ezekhez minimum kezet és lábat illendő mosni. Vajon ez tömegméretekben
nem hat a hívők beszédére? Magában a szakrális rendszerességben még is csak
potenciális tisztító erő van! Ha a keresztyén világ a maga potenciális
lehetőségeit nem veszi komolyan, akkor ellenvetés nélkül ki lehet adni a
„Legjobb káromkodós filmek” listáját, amint azt a neten manapság olvashatjuk.
És ez kinek jó? Vagy éppen azért, hogy a film legyen az utolsó eszközünk,
aminek segítségével kiélhetik a nézők, s ezzel csökkenthetik nyelvi
agresszivitásukat? Nem hiszem.
Egyházi, gyülekezeti,
családi, személyi szószűrő tréningek
A nyelvtisztításnak van egyfajta
struktúrája, keresztyén eszközrendszere. Még a digitális világban is.
Hiszek a közösségi és egyéni önkorrekcióban. Hiszek abban, hogy ha nyilvánosan
lennének szóböjtre, nyelvböjtre, káromkodás és szitok nélküli napokra vonatkozó
felhívások, alkalmak, egyházi, gyülekezeti, családi és személyi elhatározások,
tréningek, szószűrő alkalmak, akkor igenis lehetne szabadulni a nyelvi
agresszió minden, még legintimebb formáitól is.
Végső soron minden azon fordul meg, mennyire
leszünk képesek a saját gondolkodásunkban, szívünkben, belső szemléletünkben,
szókészletünkben arra, hogy nemet mondjunk a lélek és nyelvsilányítás ön- és
közfertőzésének.
A COVID-19 ellen is kinek-kinek magának
is védekeznie kellett. Így van ez a nyelv- és emberi kapcsolat sorvasztó
káromlással, káromkodással, szitkozódással is. Kezdjük el már ma magunkban a
nyelvújítást, szótréninget – mert ezen Kazinczyékkal és a 19. századi
nyelvcsinosítással még nem jutottunk túl.
Uram, mikor, ha nem most? Kivel, ha nem
velem? Hol, ha nem itthon, házunkban és hazánkban?
·
EGYÉNI IMA
MAGYARORSZÁGRÓL,
2020. nagyböjtjében
https://bekefy.agnusradio.ro/2020/03/lelki-fegyverbe-testverek-ez-mi.html
MÉG HA NEM TUDNÁM IS...
Még ha nem is tudnám, hol talál majd nyugalmat lelkem
e gonosz időkben,
és ha arcomat sűrű homály borítaná el,
gond, csalódás, megrettenés felhője,
s ha napszálltakor is nyugtalan lenne a szívem,
hiszem,
tudom,
bizonyos vagyok abban,
Te fogsz akkor is majd jótevő kezeddel betakarni,
megnyugtatni engem.
Irgalmad árnyékában rejts hát el engem,
mikor nem lesz másutt menedékem.
Jóságod legyen lelkem védőpajzsa,
sebeimre gyógyír, fájdalmaimra enyhület,
harcaimban tiszta fegyver,
ellenségek előtt terített asztal.
Alkotásban égi erő
szellemnek, léleknek
szent Igédnek balzsama.
Mert ha kelet felé megyek, ott vagy,
ha nyugat felé, ott is észreveszlek,
ha északon működsz, meglátlak Uram,
ha délre fordulok, ott is látom áldó kezed.
Tied ez életem kettőezer-húszban,
mint volt kezdetben, s lesz a végen,
ha majd zarándokutamat itt bevégzem,
meghallván fenséges égi zenédet.
Addig is, mindvégig ezt kérem:
Jó Uram, én Istenem,
nyugtass meg magaddal engem.
Vessződ és botod megvigasztal engem.
Ha a halál árnyékában járok is
nem félek sötét völgyén sem,
mert Te mindenütt jelen vagy énvelem.
Kezedbe teszem hát zaklatott szívem.
Te őrizd Krisztus-fényű hitem,
szenvedésben próbált türelmem.
Így legyen Tebenned
áldott,
boldog
minden percem
az Úr 2020. esztendejében,
míg utam itt bevégzem,
s indulok Hozzád
mennyei Jeruzsálemem,
hozsannás üvegtengerem,
értem is földre szállt
Megváltóm, Istenem...
Ámen.
Comments
Post a Comment