JÓLESŐ ADVENTI FIGYELMESSÉG - KÖSZÖNÖM, HÁZELNÖK ÚR!
JÓLESŐ ADVENTI FIGYELMESSÉG - KÖSZÖNÖM,
HÁZELNÖK ÚR!
Advent második vasárnapjára kifutó héten jóleső meglepetést szerző levelet hozott a posta. Az Országgyűlés Elnökének, Kövér László úrnak díszborítékba helyezett levelét, amelyben kifejezi köszönetét. Arról a kötetről van szó, amit pár hónappal ezelőtt Steinbach József dunántúli református püspök úr, a Zsinat lelkészi elnöke jóvoltából Pápán nyomtattak ki és kötöttek be. A KRISZTUS ÉS KÁLVIN KÍNÁBAN című könyvben, 130 oldalon a "sino-keresztyénséggel", a kínai keresztyénséggel kapcsolatos, többségükben a pozsonyi Felvidék.ma online felületén megjelent írásaim, továbbá a sanghai China Christian Daily keresztyén online lap felelős szerkesztőjével, Karen Lou-val folytatott levelezés egy része, illetve ottani spirituális publikációim olvashatók. A kötetet annak kapcsán juttatta el a Püspök Úr Elnök Úrhoz, hogy vezetésével novemberben hivatalos állami delegáció utazott a Nagy Fal mögötti országba. Köszönöm Püspök Úr segítő, testvéri jóindulatát a kötet kiadásában, célba juttatásában és Házelnök Úrnak köszönő sorait, ünnepi jókívánságait.
Isten áldása legyen az örömszerzőkön! Köszönetképpen most két cikkemet legyen szabad mellékelnem. Az első tovább folytatja a távol-keleti keresztyénség spirituális mozgásainak ismertetését a kínai-koreai-japán protestáns missziói munkálkodás koordinálásáról tartott legutóbbi konferencia kapcsán, illetve mai, advent második vasárnapjára írt ébresztő írásomat, mindkettő a Felvidék.ma honlap jóvoltából lett publikus.
Krisztus-váró csendes, békés napokat, áldott ünnepeket kívánok
Főtiszteletű Püspök Úrnak és tisztelt Országgyűlési Elnök Úrnak,
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
ref. kutató teológus, közíró
spirituális publicista,
lapalapító főszerkesztő
cum gaudio Spiritus Sancti
(1Thessz 1,6)
Szerzői oldalak
bekefy.agnusradio.ro -
Kolozsvár
https://felvidek.ma/tag/dr-bekefy-lajos-rovata/ -
Pozsony
https://paxvobis2016.blogspot.com/ -
Budaörs/Budapest
Igazi adventi meglepetés: jó jelek az ázsiai horizonton
Kínai-koreai-japán protestáns találkozó világmissziós tervekkel
Az ember csak kapkodja a fejét. Meglepetés meglepetés után. Pedig még nem is a 400 kilométeres sebességgel száguldó sanghai mágnesvasúton ülök. Arrafelé is nagyon felgyorsult a világ, benne a keresztyénség tempója is. Eddig elképzelhetetlen dolgok valósulnak meg. Határok válnak átjárhatóvá. Ennek bizonyságaként kínai keresztyének tanácskoznak Dél-Koreában egységükről Krisztusban, meg a modernizációról és hatásairól.
Tavasszal kiadott Krisztus és Kálvin Kínában c. könyvemben az elképesztő Nagy Fal mögötti keresztyén „robbanásról” írtam. Vallásszociológusok 2050-re (még leírni is elképesztő) Kínában 868 millió Jézus-követővel számolnak.
Csak ámul-bámul az európai keresztyén ilyen dimenzionális lendület láttán. (Erről mondom másokkal együtt: ha addig Jézus vissza nem jön, ha egy aszteroida szét nem robbantja planétánkat, vagy ha egy önkontrollját vesztett politikus meg nem nyomja az atombomba indítógombját).
A sanghai China Christian Daily online lap, amelyiknek évek óta levelező-tudósítója lévén, a pozsonyi Felvidék.ma oldalon megjelent írásaimat néhányszor közölte, legújabb számában részletesen beszámol a dél-koreai Jeju szigeten tartott háromoldalú testvéri találkozóról és a gazdag tematikájú megbeszélésekről, a közös képzési alkalomról.
A szigeten protestáns egyházi közösség él, ők voltak házigazdái a találkozónak, amelyen 100 lelkész, intézményi képviselő és hívő gyülekezeti tag vett részt. A Globális Kínai Misszió és a Kínai Szolgálatvégző Lelki Vezetők Központja által közösen szervezett rendezvényen missziós lelkületű és odaszánt protestánsok vettek részt, akik betekintést nyújtottak a keresztyénség történelmébe és jelenlegi állapotába régiójukban.
Evan Liu kínai tiszteletes három előadást tartott. Szólt a „hit általi megigazulás szerepéről a családi szövetségben” témáról, aztán „a bibliai harmadik ég világlátásáról”, Pál nyomán, aki maga írja le: „Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja –, elragadtatott a harmadik égig” (2Kor 12,2). De megvitatták „a lelki vezetők vezetési formáit is”. Arra buzdította a résztvevőket, hogy gyökerezzenek a bibliai igazságban, támaszkodjanak a Szentlélek erejére, és használjanak bibliai stratégiákat az egyházi élet építésében.
Különleges ülést vezetett Shinny, a szolgáló nőtestvér, aki bemutatott különféle imamódszereket. Megtanította a résztvevőknek, hogyan imádkozzanak a Miatyánk nyomán (kérések, hálaadás). Minden ebéd előtt az imaszolgálat munkatársai 30 perces imagyakorlatra hívták a jelenlévőket. Egyik este a koreai istentiszteleten az Enosh édesanyák együttese szolgált, akiknek átlagéletkora 60 év feletti, koreai és mandarin nyelvű himnuszokat adtak elő.
A „hit általi megigazulás” időszerűsége 500 évvel a reformáció után
A megnyitó ünnepségen Liu tiszteletes beszélt a hit általi megigazulás tanáról, arra buzdítva mindenkit, hogy mélyebben értse meg Istenhez kapcsolódó, Őbelőle táplálkozó szövetségi identitását. A hit általi megigazulás magában foglalja az Istennel való szövetséges identitásunkban történő növekedést és annak megjelenítési folyamatát, a jó cselekvését.
Isten szövetséges népeként, amikor belépünk Isten országába, s angyalok ellenőrzik majd a »személyazonosságunkat«. Ha hit által igazulunk meg, bejuthatunk oda, ugyanúgy, mint ahogy útlevéllel átléphetjük a nemzetközi határokat.” (Ez érzékelhetően nagy élmény még ma is főként a kínai keresztyéneknek).
Felhívás a kultúrák közötti misszióra
Számos misszionárius Koreából és Japánból megosztotta a keresztyén hit jelenlegi helyzetét a régiójában. Sürgették, hogy még több kínai keresztyén „vegye fel a kultúrák közötti misszió és missziósok köpenyét”.
Így teljesítsék a Nagy Küldetést: terjesszék az evangéliumot a föld végső határáig. Egy misszionárius lelkész Japánból az ottani keresztyének történelméről és vallási térképről beszélt, kiemelve az ország öregedő népessége által támasztott kihívásokat. Japánban több mint 90 000 százéves és 19,37 millió 75 éves vagy annál idősebb ember él, ami a lakosság 15% -át teszi ki. A 65 évesek és idősebbek pedig 29,3% -ot. Ez a demográfiai változás hatással van a japán egyházakra.
Mivel a hívők átlagéletkora 60–80 év között van, a következő 15–20 évben 4000 templom zárhat be. Így a kínai és a dél-koreai elképesztő növekedés jelei mellett Japánban az egyházak válságban vannak. A keresztyének a lakosság mindössze 0,3–0,8%-át teszik ki. Japánt a jelenlévők „el nem ért népként” jellemezték, ahol csak igen kevesen hallottak igazán és mélyen – Dél-Koreától és Kínától eltérően – az evangéliumról.
A remény szigete is Krisztusról üzen
Tanulságként és feladatként határozta meg a három távol-keleti ország 100 küldötte a dél-koreai Jeju szigetén: „Meg kell változtatnunk nézőpontunkat, és fel kell ismernünk: a missziók nem korlátozódhatnak az elszegényedett országokra. A kínai keresztyéneknek fel kell vállalniuk a missziót, és még az evangéliumot is vissza kell vinniük Jeruzsálembe. A világ népességének 40%-a még nem hallotta az evangéliumot. Sürget az idő, van bőven mit tenni Isten országáért napjainkban és a jövőben”.
A Jeju-szigeti protestánsok sokat szenvedtek. Úgy tartják, hogy szépséges szigetük a fájdalom földje volt, hiszen 1948-ban nacionalista szélsőségesek a lakosság felét, 15 000 embert megöltek, lefejeztek. De Isten begyógyította a sebeket, megújította küldetésükben őket. Jeju jelképe a kaméliavirág, jelentése: remény, legalábbis Jeju-ban. A sziget népének sok fájdalma volt, de a reményről beszélnek. Mert Krisztus letörli a betegek könnyeit és felemeli a megalázottakat. Ma Jeju a keresztyén-protestáns nemzetközi misszió városa.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Észre sem veszik sokan, mekkora aránytévesztésben, lényegvesztésben élnek. Milliók ünnepi vásárlási lázban izzanak, ami pislákoló, halvány visszfénye a lényegnek. Harsog minden létező felületen a karácsonyi jókívánság, legfőképpen árureklámokon. Beszélnek a szakemberek arról, mennyivel lesz nagyobb bevétel idén az adventi vásárokon, piacokon a tavalyinál. Benyomul hívatlanul laptopunkra a szöveg: brutális fényözön az ünnepekre. Nem folytatom az ámítás rafinált eszközeinek sorolásával. Kérdésem csak ez: hol marad a lényeg? Jézus?
Beszorítja a reklámpszichológia a lelkek orvosát, a világ Megváltóját a templomokba vagy a Jézuskás-hamis gyermetegségekbe? Ki veszi észre a fénycsodák, az aranyérmékből felépített műfenyők, sőt az egész fényszcenáriót kreáló látványadvent, látványkarácsony show-műsorában azt, amit Reményik Sándor Kolozsváron 80 éve meglátott: „Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled,/S olyan közel jön, szépen mosolyogva,/Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.” (részlet Reményik Sándor Kegyelem című verséből)
Mekkora aránytévesztésben, lényegvesztésben élünk?! Emlékszem még arra, voltak évtizedek, amikor a lényeglopás ideológiai és közbeszéd szinten így jelent meg: fenyőünnep, Télapó-karácsony. Félve vagy inkább nem is említették Jézust. Akkor megfélemlítésből, ma a biznisz-bálvány előtti önkéntes hódolásból hallgatnak Róla.
Persze bizonyára ma is, mint 50-60 éve, vannak kivételek. Számosan, de talán nem elegen. Ám a statisztikai felmérések általi szembesítés azzal, hogy a keresztyén Magyarország lakosságának alig több, mint egy harmada „gyakorló” keresztyén, durva bizonyítéka a lényegvesztésnek.
A személyessé vált, lelkedre hangolt, halk Csodát? Amiről a Kr.e. 8. században élt próféta, Ézsaiás ezt írta vágyakozó, várakozó lélekállapotban: „Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. Az utalom az ő vállán lesz, és így fogják hívni: CSODÁLATOS Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,2). Hol marad a látványosságok ámulása-bámulása közben az emberlelket, nem csak a szemeket átragyogó csodálat? Lényegvesztésben veszteglünk.
„Istenmagányt” okozó közönyünk a mi negatív ajándékunk
A hiúság vására, a világ forgószínpadának minden évben ismétlődő, az emberiségnyi látvány-játékában mindennek ellenére mégis – kegyelemből – visszatérő adventek fölött töprengve, feltettem magamban kérdéseket. Talán a lényeg felé visszaterelőket.
Talán azzal a mélységes, minden adventi szent törekvést istenmélyen fájlaló döbbenettel, ahogyan Jézus tekintett szeretett népe szent városára? „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől… mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (Lukács 19,41-44).
Nem ez ismétlődik újra és újra az emberi történelemben, a személyes sorsokban nagy és kis méretekben? Vagy: micsoda lényeg-, és aránytévesztés volt, hogy amikor a nép pászka ünnepére, és a világmegváltás nagyhetére virágvasárnap Jeruzsálembe bevonuló Jézust totálisan félreértve, a tömeg önbecsapón így ünnepli őt: „Áldott a király!” (Lukács 19,38)? Aki helyreállítja Dávid trónját és Izrael méltóságát? Történelmi tévedés volt. Ő nem politikai Messiásként jött a földre.
A világ Megváltója az egész teremtett világ Megváltója! Mindez ebben az adventi önvizsgálati kérdéssorban summázódott: horizontális, éppen, olykor csak kicsit is az anyagiasság fölé emelkedő ünnepvárásunkban jelen van-e a Jézus-várás? A végtelen és örök Isten hozzánk kicsinyülésének a csodálata, amit Canterbury Anzelm azóta is felülmúlhatatlan szent töprengésében így fogalmazott meg: Cur Deus homo? Miért lett emberré Isten? Egy újszülött csöppnyiségébe hogy’ tudott beleférni a mindenségek Alkotója, a végtelen és örök Atya-Isten?
Olyan titok ez, amiről a magyar evangéliumi ébredés hívei az ír evangélista 1920 körül szerzett fenséges énekével boldogan dúdolták: „Miért, hogy Ő, kit angyalének dicsért/Költötte ránk szerelme kincseit?/Vagy mint a pásztor: elveszett után járt./Elmémmel fel nem foghatom, miért?/De azt tudom, hogy Máriától származott,/Hogy Názáretben élt/ és ott volt otthona./Így jött el Ő, a világ Megváltója”.
„Eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal 4,4-5). Mitől lett akkor és ott, 2000 éve az idők teljessége? Megelégelte volna a mennyei Atya a bűnhalmazt, ami hatalmas szeméthegyekként zuhant az embervilágra? Vagy az Édenből kiűzött emberiség űzöttségét, hontalanságát elégelte meg? A kaini testvérgyilkosság súlyos történelmi láncreakcióit? Szodoma és Gomora napjainkban is visszatérő teljes erkölcsi kontroll- és normavesztését? Mi indította az atyai szívet az adventi irgalomra? A válasz csak ez: „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”.
Az isteni lét-, és sorsszabadság megajándékozottjai legyünk. Akikben helyreáll a felborult, feje tetejére állított isteni világrend, erkölcs, életvitel. Akik a normális emberi életet az Isten Jézus Krisztusban adott, megélt normái szerint próbáljuk élni. Túlemelkedve minden pillanatnyiságon, a legrafináltabb digitális ámításokon, még akkor is, vagy éppen ezért is, ha naponta áldozatai vagyunk a digitális cselszövéseknek, hacker és egyéb, jól szervezett támadásoknak. Az Isten fiaivá hívó, formáló, újjáteremtő advent igaz és helyes arányokat helyreállító kegyelmi idejének a meghívottjai vagyunk. Mert még 2024-ben is advent a lényegért van. Ez pedig: hogy Isten legyen minden mindenben (1Kor 15,28).
Emberváró, hazaváró adventje van Istenünknek
Adventi csendjeimben olykor így fogalmazok: Uram, Teremtőm, mennyei Atyám, milyen a Te advented? Emberiséget hazaváró örömödet mennyire növeli meg emberlétünk gyakran lényegvesztett adventje, látszatünnepe? Te milyen emberváró adventben élsz? Azt tudjuk, hogy Fiad az első, testbe öltözést felragyogtató advent után majd, amikor az idő, meg a pohár is végleg betelik, visszajössz dicsőséggel, ítélni élőket és holtakat. Az embermentő első advent után az ítéletes, és egyben istendicsőséges második adventtel jössz el.
S akkor minden lényegvesztett, aránytévesztett, elrontott sorsú és minden benned hívő, nagy renovációdat, helyreállításodat váró testvéremmel együtt trónod elé állunk. Mit mondunk majd akkor? Lesz-e szavunk, imánk egyáltalán? S elég lesz-e életünk felmutatása? Ott és akkor is kegyelmedre szorulunk.
Vedd észre a Krisztus-csillagot, hogy emberléted gyarapodjék, növekedjék, tisztuljon Őáltala. „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20).
Az angol eredeti ének ITT meghallgatható.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Comments
Post a Comment