SZENTLÉLEK ÉVKÖNYV 2023 - Minden magyar szó a szívemben leborul Előtted, Szentlélek Úristen blog Nr 2141
Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok és mind, ami az enyém,
Tartsd a kezedben igazi helyén.
Életem kútja, örök örömem.
Fény a sötétben, csak te vagy nekem.
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a te kezed.
Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén,
Lényed a csillag sugarad a fény.
Életem kútja, örök örömem…
Mennyei honba hazavinni jő.
Röpke pillanat, míg tart a keserű,
Krisztus elém jön – örök a derű.
Életem kútja, örök örömem…
Csodálatos pneumatikus szinkronitás a digitális korban
Kárpát-Haza Néked énekel, Atya, Fiú, Szentlélek
Áldunk Szentlélek Úristen, hogy nem mesterséges intelligenciának teremtettél!
A világkereszténység téged hív, Szentlélek Úristen
Évezredek lelki lírájával hívogatunk téged, Szentlélek Isten
Szétkáromkodott ország vagy nyelvvel is védelmezett haza?
Kárpát-hazai önismereti percek
Három perc a nemzeti önismeret kultúrájáért
Bécsi megfigyelőközpont az Európán belüli keresztényellenesség vizsgálatára
1. Csodálatos pneumatikus szinkronitás a digitális korban
2. Kárpát-Haza Néked énekel, Atya, Fiú, Szentlélek
3. Áldunk Szentlélek Úristen, hogy nem mesterséges intelligenciának teremtettél!
4. A világkereszténység téged hív, Szentlélek Úristen
5. Évezredek lelki lírájával hívogatunk téged, Szentlélek Isten
6. Szétkáromkodott ország vagy nyelvvel is védelmezett haza?
7. Kárpát-hazai önismereti percek
8. Három perc a nemzeti önismeret kultúrájáért
10. Bécsi megfigyelőközpont az Európán belüli keresztényellenesség vizsgálatára
Csodálatos pneumatikus szinkronitás a digitális korban
Hívő emberek a Szentlélek csodái között sokszor átélik, hogy egymástól ezer és ezer kilométer távolságban, más nyelven ugyanazt az Igét kapják egy-egy különleges alkalomra, ünnepre, személyes élethelyzetre. Ezt nevezhetjük pneumatikus szinkronitásnak, a Szentlélek által megvalósuló szent egyidejűségnek, egyik énekünk szavaival: nyelveket egyező hitre vezetésnek.
Jelként arra, hogy adott korban Isten a Szentlélek által azonos jézusi Igékkel, és az események azonos igei értelmezésével vezeti az idők végezetéig népét, egyházait. Ezen a pünkösdön így örvendezhetünk annak, hogy az alábbi Ige arról, hogy Jézus rálehelte a Szentlelket a tanítványokra, szinte valamennyi keresztyén felekezet igehirdetőinél előfordul.
Hálás szívvel elcsodálkozom azon, hogy Ferenc pápa pünkösdi igehirdetésének is ez lett az alapja, s a Lélek sugallatával azt a harmóniát helyezte az Ige alapján előtérbe, amit a Szentlélek a világ teremtésekor, az egyház pünkösdi születésénél és az emberi szívben a harmóniateremtés által elvégez. Ebben a gondolatokat szinkronizáló, nagy, pneumatikus, Szentlélek által a világ négy égtája felé árasztott egyező látásban, értelemáradásban ott lehet szerényen alábbi írásom is, mely a Felvidék.ma online oldalon pünkösdre megjelent. Áldott az Isten, hogy népe gondolatait ilyen gyönyörűen fordítja egy irányba! Az alábbi kiemelés ebből a cikkből történt, melynek központi gondolatmenete:
Pünkösdjeink hirdetik: Isten és Jézus leheletéből élünk.
A mostani római katolikus zsinati folyamatnak egyik fő témája éppen a Szentlélek munkája az egyházban, a világban és az egyéni életben. Protestáns teológusok közel fél évszázada tanítanak, prédikálnak, írnak arról, hogy az egyház életében elérkezett a III. világkorszak. Azaz a hangsúlyozottan az Atya művéről, személyéről valló óegyház korszak, majd a Krisztus személyéről, művéről valló reformációi korszaka után a Szentlélek személyéről és munkálkodásáról valló posztmodern, pneumatikus fordulat is eljött a digitalizáció korában.
A protestáns teológusok és most a római katolikus teológusok gondolkodása mintha pneumatikus szinkronba kerülne egymással a Szentlélek hatékony fáradozásai nyomán. Ezt reméljük Luther szavai szerint: Spiritus Sanctus non est scepticus – A Szentlélek nem szkeptikus! Adja a Mindenható Úr, hogy ennek legyenek a jövőre, az egész világra nézve, s az egyházak megújulására nézve áldott gyümölcsei Jézus Krisztus által! Ezért imádkozhatunk.
Mivel Isten kegyelméből a herrnhuti Losung protestáns bibliakalauz mellett a római katolikus bibliakalauzt, az Ige, a hit minden napra olasz kiadását is szívesen olvasom, protestánsként lefordítottam Hildegard von Bingen szép fohászát, áldásként. A jézusi Ige után ezt olvashatjuk. Előbb a cikkrészlet az Igével, aztán von Bingen sorai:
A feltámadott Jézus megjelenik a hét első napján, az Úr napján, vasárnap a tanítványoknak, jóval pünkösd és a mennybevétetés előtt: „Rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (János 20,22). Az Úristen az előbbi két eseményben BELE-lehelte Lelkét az emberbe, Jézus itt RÁJUK lehelte. Belül-kívül Lélek. Érezzük-e, érződik-e ez rajtunk, Jézus mai tanítványain ez a Lélek-többlet? Terem-e életünk Lélek-gyümölcsöket, békességet, szelídséget, türelmet, szívességet, jóságot, hogy néhány nagyon fontos Lélek-„terméket” említsek (Galata 5,22).
MANDA IL TUO SPIRITO, SIGNORE, A RINNOVARE LA TERRA
KÜLDJED EL LELKEDET, URAM, A FÖLD MEGÚJÍTÁSÁRA
La vita spirituale deve essere curata con molta dedizione. All’inizio la fatica é amara. Poiché esige la rinuncia all’estrosita, al piacere della carne e ad altre cose simili. Ma se si lascia affascinare dalla santitá, un’anima santa troverá dolce e amorevole lo stesso disprezzo del mondo. Bisogna solo intelligentemente fare attenzione che l’anime non avvizzisca.
A lelki élettel nagy odaadással kell törődni. Eleinte keserű az erőfeszítés.
Mert ehhez le kell mondani az érzékről, az evés öröméről és más hasonló dolgokról. De aki hagyja magát elbűvölni a szentségtől, a szentséget érzékelő emberi lélek édesnek és szeretnivalónak fogja találni, hogy nem tart a világgal. Csak okosan vigyázni kell arra, hogy a mag, a kezdeti törekvés ne zsugorodjék össze.
(Hildegard von Bingen, 1098-1179)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)https://felvidek.ma/2023/05/csodalatos-pneumatikus-szinkronitas-a-digitalis-korban/
Kárpát-Haza Néked énekel, Atya, Fiú, Szentlélek
A Szentlélek magasztalására és pünkösd köszöntésére
Mindenkinek a Kárpát-Haza területén és a Nagyvilágban Isten Szentlelkétől széppé tett, békés pünkösdi ünneplést kíván áldással Dr. Békefy Lajos református lelkész.
***
Délvidék
Áldja a Szentlelket
Áldja a Szentlelket minden buzgó lélek,
aki az Atyával s Fiúval egy lélek!
Kit mennyben az angyalseregek dicsérnek,
kiben itt e földön élnek minden lények.
Háláját iránta mindenki lerója,
a próféták által egykoron ő szóla,
az apostoloknak ő volt oktatója,
ő a lelki öröm s kegyelem adója.
A Szentlélek legyen szívünk egy reménye,
ő a szűzi lelkek égi vőlegénye,
a szellemi vakok világító fénye,
csupa szeretetből áll isteni lénye.
Egyesüljünk vele tiszta szeretetben,
ő, ki a vizeken lebegett kezdetben,
most ahol az Atya s Fiú vannak ketten,
ő is ottan trónol, a tiszta szívekben.
***
Felvidék
Bizodalmas szívvel hozzád járulunk
Bizodalmas szívvel hozzád járulunk,
ó, Uram, s előtted ím, leborulunk!
Ne vesd meg híveid esdeklését,
sőt, hallgasd meg buzgó könyörgését!
Kérjetek, úgy mondád, s adatik nektek,
s meg fogjátok lelni, mit hűn kerestek.
A kegyelem-ajtó megnyittatik,
ki ahhoz zörgetve folyamodik.
Ó, Jézus követjük szent hívásodat,
és szívünkbe vesszük tanításodat.
Hozzád folyamodunk esedezve,
méltass minket égi kegyelmedre!
A lelki jók után te majd megadod
testünk szükségére a táplálékot.
Adj megelégedést a kenyérhez,
mit méltatlan voltunk kezedből vesz!
Te légy szenvedésünk vigasztalása,
szolgáljon az nekünk megjobbulásra.
Halálunk óráján légy mellettünk,
s az égi koronát add megnyernünk!
***
Erdély
Hallgasd meg
Hallgasd meg, hallgasd meg, Uram, ez áldásnak szavait!
Tekintsd meg, tekintsd meg buzgó népednek fohászait!
Őrizz minket veszélytől, őrizd meg nemzetünket
minden veszedelemtől!
***
Kárpátalja
Jöjj el, Jézus, én szerelmem
Jöjj el, Jézus, én szerelmem, jöjj el, édes Istenem!
Hozzád siet az én lelkem, Jézus, gyönyörűségem.
Mert e világ csalárd hívság, nem is tetszik énnekem,
te vagy egész ékességem, Istenem és mindenem!
Ezer szívvel hogyha bírnék, mind tenéked áldoznám,
ezerszerte fohászkodnék, azt is mind felajánlnám.
Csak egyetlen szívem vagyon, de azt néked ajánlom,
szent kezedet, szent lábadat sok ezerszer csókolom.
Szép Jézusom, úgy szeretlek, ha szívembe vehetlek,
téged buzgón megölellek, s addig el sem eresztlek,
míg engemet kegyelmedbe be nem fogadsz, s kedvedbe,
s felvitetvén mennyországba koronát tész fejemre.
Édes Jézus, minden utam Szíved szerint intézem,
a te drága szerelmedet szívem mélyén őrizem.
Képed mását lelkem mélyén szépségedbe öltöztesd,
s kegyelmednek harmatával szívem földjét öntözgesd!
***
(Dr. Békefy Lajos)
https://felvidek.ma/2023/05/karpat-haza-neked-enekel-atya-fiu-szentlelek/
Áldunk Szentlélek Úristen, hogy nem mesterséges intelligenciának teremtettél!
Pünkösdjeink hirdetik: Isten és Jézus leheletéből élünk
Pünkösd szent két napján különösen felzendül bennünk minden ének, vers, zenemű és boldog életpillanat, Igék zsolozsmája, s ezek úgy bomlanak ki az idő kertjében, a lelkünkben, mint a pünkösdi rózsák friss szirmai ilyentájt. Szent józansággal vetjük bele magunkat a számolatlan Lélek-csoda szemlézésébe, felidézésébe, ami minden embernek kijut földi napjai során. Csak talán nem veszi észre vagy a pillanat örömextázisai évek során beleszürkülnek a múlandóságba. Most ünnepszomjas lélekkel annak járunk kicsit utána, hol, mikor gyúlhatnak fel az örömtüzek közös és személyes emberi sorsunkban.
Szóval alig fogható, mégis szavakban szívünkre szálló Szentlélek Isten
Ősi egyiptomi és szír pusztai remeték sivatagi csendbe merülve tették oda lelkük hárfáit a zajtalan sivatagi fénynek, hogy a Lélek-Szél rezegtesse meg finoman húrjaikat. Az imádság kopt remetéi magányosan hívták az Atya és a Fiú Lelkét, s már az 1. század végén imádkozni tanították népeiket. A menny felé vonzó mély sivatagi csendben, a magas ég kéklő kupolája alatt a négy világelem is magasztalásba fogott imahúrjaikon: tűz, szél, víz, fény dalolt kristálytisztán a Teremtő és Összhangteremtő dicsőséges Lélekről, amint digitális korunk elején, két évtizede Hermann Timm írt erről A világnégyszög c. roppant izgalmas könyvében. Aztán jött az ókori idők csúcsán a fenséges himnusz, a Veni, Creator Spiritus, Jöjj, Teremtő Szentlélek, a 700-as évek végén a frank bencéstől, Hrabanus Maurustól, kontinentális szellem- és imaívet húzva az afrikai homoksivatagok sárgán hullámzó vonulataitól a német fenyőerdők zöldjéig. Ő már az értelmet meglátogató Szent Lélekről dalolt, az értelemadó kegyelemről. Alig telt el három röpke század, Isten csodát tett újra és női lélekben halk dallamokat és fenséges gondolatokat komponált Bingeni Szent Hildegárd szívében a Rajna mentén a 1100-as évek időgyűrűiben. A középkori Hungária, Magyarhon templomaiban vizuális pünkösdünneplésként galambokat röptettek a liturgia és az ünnep csúcspontján, hozzátéve: Legyetek a harag és békétlenség epéje nélkül, mint e galambok.
És jött a reformáció, a Szentlélek genfi nagy imádkozójával és hitrendszer építőjével, Kálvin Jánossal. S hogy ki ne fogyjak a sorokból, nagyot ugorva napjaink felé, a Lélek fénykristályos szellemútján jöttek a csodák. Protestáns teológusok (Moltmann, Pannenberg, Welker) megírták a keresztyénséget felrázó könyveiket, a Lélekről, az élet forrásáról, az élet Lelkéről, akinek vonzó jelenléte ott rezonál mágneses térként az egész mindenségben, az egyben tartás finomhangolásával, univerzumot és multiverzumot egybefogó mérhetetlen csodaerejével. Ma már a homo digitalis korában sorra jönnek a gondolatok, könyvek, mozgalmak, jelezve: Szentlélek nélkül a mesterséges intelligencia korában már csak humánum utáni (posztumán) mechanikus emberiségről vagy humánum fölötti (transzhumán) elitizmusról lehetne beszélni. A Szentlélek eközben itt van közöttünk, s fáradhatatlanul emeli és őrzi, újraértékelteti, újraszemlélteti, felfedezteti kreativitással ember voltunkat minden abszurd kísérlet közben. Ahogyan azt évekkel ezelőtt Anthony Levandowski, a Google társalkotója sikertelenül megpróbált az USA-ban a komputer-istenség, a Big Data s a Mesterséges Intelligencia-istenség számára egyházat és digitális templomot létrehozva. Három év után bezáratták kezdeményezését. Csak a Szentlélek túlereje az, ami ilyen és hasonló vészhelyzeteket kivéd és kivédet.
Bibliai pünkösdök
Bibliai józansággal, tényszerűséggel kell a helyes összkép érdekében írnunk arról az emberiségtörténeti és üdvtörténeti jelentőségű tényről, hogy az egyházat létrehívó első jeruzsálemi pünkösdöt legalább két pünkösd előzte meg, a Lélek különös kiáradásával jelölve meg ezeket.
A teremtéstörténet első nagy pünkösdi pillanata volt, amikor 1Mózes 1,2 szerint Isten Lelke, Rúahja lebegett a vizek fölött. Bizonyos, hogy ez a hatalmas pozitív energianyalábként működő Lélek neve szerint is (Rúah=Szél) olyan erővel szárította a mélységeket és a magasságokat, terelte az anyagot, gyúrta a vizeket és a szárazföldet, hogy végül gyönyörű kertté formázta a biodiverzitásos, sokféle létezővel, növénnyel, állattal felékesített földet, hogy az így emberfogadó tökéletes színtérré lett. Ez a kreációs pünkösd aztán hamarosan beletorkollott az ember teremtésének nagy pünkösdös eseményébe. Az 1Mózes 2 története az ember teremtéséről olyan tulajdonságokkal felruházva állítja elénk az első embert, amivel még a leggyorsabb robotok és mesterséges intelligenciák sem lehetnek versenyképesek. Ugyanis a sárból, porból Isten-kézzel formált, istentervezésű és Isten által kivitelezett első ember létrangját ez adta meg: az első embert az Úristen megformálta „a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény” (1Móz 2,7). Ezek létfontosságú mondatok. Az Úristen az embert földből és az Ő saját Lelkének belelehelésével hozta létre, azaz az ember szinoptikus alkotás, összetéveszthetetlen identitása, isteni önazonossága is van. Nemcsak földi, hanem mennyei is, nemcsak emberi, hanem isteni is, olyan totális élőlény dimenziót kapott az ember a teremtésekor, ami valóban létfesztiválhoz hasonlatossá tette azt a pillanatot. Nem ember alkotta az embert, hanem Isten. Ami életre keltette, az nem a magáé, hanem Istené. Isten örök létezéséből „szusszantott egyet bele” az első emberbe, miként azóta is minden emberbe. Felettébb nagy titok a működéselve ennek, de tény: a sárnak ez a hozzáadott, külső isteni többlet adja meg egyedi értékét minden létező élőlény között. Az ember rangosítója Isten. Identitása, személyisége, egyénisége, élő személy volta egyszerre immanens és transzcendens – együtt. Mennyei és földi, DNS és Pneuma=Lélek komponensek idői csodája. A belelehelt Lélek révén az ember nem evolúció, anyagfejlődés gyümölcse, hanem isteni aktusé. Minden más úgy jött létre, hogy Isten parancsolt, de az ember megalkotásánál Ő lehelt, gyengéden beleadta magát, leglényegét istenképű alkotásába. Ezt a gyönyörű teremtéstörténeti pünkösdölő pillanatot, mozzanatot tovább lehetne fejtegetni. Most a Jóbnak szóló elgondolkodtató Elihú szavakkal zárjuk le: „Ha csak magával gondolna (a Mindenható), visszavenné magához lelkét és leheletét, egyszerre kimúlna minden élőlény” (Jób 34,14-15). Nem szoktunk beszélni róla, de a belénk lehelt lelket egyszer visszaveszi Isten, tehát kölcsönlélekkel élünk! Ez roppantul felcsavarja a saját sorunk iránti felelősség lángját! Jób válasza erre: „Isten lehelete van bennem, nem szól ajkam hamisságot… míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret” (Jób 27,3-6). Így, ilyen módon kellene felelnünk a létezést, minden napot pünkösddé szentelő Úristennek, Aki az első emberbe, s azóta mindnyájunkba kölcsönbe beleleheli lelkét. Magunkból az Övét hogy adjuk vissza Neki?
Jézusi pünkösd az első előtt
Ki más írhatott volna erről, mint a szeretett tanítvány, János, aki minden pillanatra, rezdülésre figyelt Jézus földi útján, még szívdobogását is hallhatta az úrvacsoraszerző éjszakán, hiszen a szent vállára hajtotta fejét. A feltámadott Jézus megjelenik a hét első napján, az Úr napján, vasárnap a tanítványoknak, jóval pünkösd és a mennybevétetés előtt: „Rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (János 20,22). Az Úristen az előbbi két eseményben BELE-lehelte Lelkét az emberbe, Jézus itt RÁJUK lehelte. Belül-kívül Lélek. Érezzük-e, érződik-e ez rajtunk, Jézus mai tanítványain ez a Lélek-többlet? Terem-e életünk Lélek-gyümölcsöket, békességet, szelídséget, türelmet, szívességet, jóságot, hogy néhány nagyon fontos Lélek-„terméket” említsek (Galata 5,22). Az eredeti szöveg jelentése: fogadjátok a Szentlelket. Mielőtt bárki a megvehetőség mai lapidáris beszerzésmódjára gondolna, mindent megelőzve, íme az időspirálon kibontakozik az Atya, a Fiú és a Lélek pünkösdje!
Ma is az Úristen és Jézus leheletéből élünk. Mielőtt az első pünkösd egyházlétesítő lángocskáiról és nyelveket egyező értelemre juttató fordítói munkájáról hallunk, jusson eszünkbe a fenti két nagy előpünkösdi esemény. A teremtéstörténeti prelúdium. Dávidban teljesedett be az első kettő, mikor a 139. zsoltárban így szólt: „Csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt” (139,14). Mert Isten élő személyeket alkotott és alkot, nem gépeket, szuperintelligenciát. Minden más csak próbálkozás, hogy az Ő intelligenciáját leképezze az embervilág. Hálásak lehetünk ezen a pünkösdön is, hogy örök és tökéletes intelligenciájával, Szent Lelkével, pneumájával az embert „kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg” (Zsolt 8,6). Kevéssel kisebbé – boldog ember, aki ezt a kevéssel kisebbet tiszteletben tartja, s nem képzeli többnek magát, mint aki – ember, Isten kölcsönlelkével egy életen át….
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)https://felvidek.ma/2023/05/aldunk-szentlelek-uristen-hogy-nem-mesterseges-intelligencianak-teremtettel/
A világkereszténység téged hív, Szentlélek Úristen
Vonj ki minket a digitális Egyiptom, s a tisztátalan beszéd vermeiből
Önmagát foglyul ejtő emberiség. Korunk gondolkodói Nyugaton és Keleten, Északon és Délen többé-kevésbé hasonlóképpen írják le a digitális világkorszak emberiségének, népeinek, társadalmainak helyzetét. Hiszen a veszélyek globálisak. A természetet évtizedek óta brutálisan kizsákmányoló profitőrület vezetett oda, hogy a natura kimondva-kimondatlanul eljutott arra a pontra, amikor azt érzékelteti: ELÉG – EL-ÉG!
Az emberi zsarnokság elleni protestálásként úgy támad ránk, amire nem volt felkészülve az egyre elkényelmesülő emberiség. Földrengések a mélyben elkövetett tengeralatti atomkísérletek több évtizedes roncsolásaival szemben, poláris jéghegyolvadás a kíméletlen szén-dioxid kibocsátás ellenhatásaként, cunamik és villámviharok, tornádók és elsivatagosodás.
A természet védekezik, ahogy tud, s ez mindig ellenünkre is történik. Az a teremtett világ, aminek létrehozásakor Isten így szólt: JÓ, egyszerre szépnek és hasznosnak, célszerűnek, emberfogadónak és embermegtartónak, emberi jelenlétre méltónak minősítve keze alkotását, elveszítette toleranciáját velünk szemben.
Tudatosítva, előbb mi, emberek léptük át a natura, a kreáció, a teremtett világ láthatatlan törvényhatárait. És a mai gondolkodók, filozófusok, jövőkutatók, biokémikusok, teológusok és a mesterséges intelligencia szakértői is érzik: veszélyzónába érkezett az emberiség. A klimatikus vészhelyzet mellett sok minden felütötte a fejét, Covid, a mikrovilág lázadása ugyanúgy, mint a makrovilágé. Ez az önmagához képest is éretlen emberiség válasza?
Amikor Pál hitbeli bölcsességéből: Mindent szabad nékem, de nem minden használ, csak az első mondatrészt hajlandó felfogni… A következmény az élet, a személyes sors foglyul ejtése a cinizmus, a másikat puszta eszközzé degradáló viselkedéskultúra hiánya, a kiégés és a digitális Egyiptomba tömegesen igényelt visszamenetelés, amikor a húsosfazekak, a gasztronómiai hedonizmus szintjére lejt le a szükségletek mértéke. Vagy hogy a digitális szuterénokkal, latrok barlangjaival, darknet, fakenews támadások felszaporodásával kell szembenéznünk?!
Már óvodai szinten az abszolút tisztátalan kötőszavas káromkodások kommunikációs töredékeire hull a beszéd, s milyen közösségek nőnek ki ebből?
És a mindenkinél többet tudás gőgje, amint műveletlen, szakképzetlen tömegek vagy elitista fehérgallérosok mondják meg a tuttit. Kész csoda, hogy még képes túlélni önmagát ez a mind súlyosabb sárlavinákkal – fizikai és szellemi, lelki és verbális értelemben is – terhelt, önmagát foglyul ejtő emberiség.
A pneumatikus reflexió, a „Szentélek-radar” és a Lélek-kiáradás életfontosságú. Még soha nem volt akkora szükség, ha ennek igényét embermilliók nem is érzik, mert a sárdagonya, az egyiptomi létszint is jó nekik, szóval soha ekkora szükség nem volt arra, hogy valaki a szívünket, aminek teljességéből szól a száj, megmossa vízterápiával, Lélek-terápiával, tisztába tegye, mint csupasár vagy csupapor autóját a gazdája.
Még soha ekkora néma kiáltás nem szállt az égre a természet jajaként, mint ma.
Itáliától Spanyolországon, Ukrajnán át egészen Haitiig vagy Pakisztánig. Tűz, víz ég felettünk, a föld alattunk, ezek a néma fohász és a néma vád kifejezői. Nem véletlen, hogy évtizedek óta próbálja az emberiség hívő, keresztyén része világméretekben keresni és megtalálni a kapaszkodókat, a lelki ugrópontokat, ahonnan nagyot dobbantva, átrepülhet egyénileg és közösségileg is a bajokon – tudatilag. Nem úgy, hogy maga mögött hagy mindent, utánam a vízözön-felelőtlenséggel, hanem Nóé példájával. Lélekben és észben átugorva a sokasodó és közeledő katasztrófákat, de egyben keresve a megelőzés, az elhárítás, a még menthető bárka-technikát és egy új, katasztrófa leküzdő emberiség szolidáris modellje, bárka-család modellje felé tartva. Akár akarja, akár nem, nincs más út.
Egyszerű közösségi és személyes Lélek-Élet-keresés. A pneumatikus reflexió segít abban, amivel a természet visszacsapásai, az emberi lejtmenetek közben is protestáló lendülettel kerekedhetünk felül legalább lelki és tudati szinten azon, ami van, s aminek nem kellene úgy lennie, ahogyan van. Lukas Vischer svájci lelkész még a Római Klub világtraverzeket ingató jelentése idején összeállította a református világkeresztyénség, a modern kor Nóéinak Lélek sugallta tervezeteit, különös lelki, pneumatikus aktivitásának dokumentumait. Ezek az Apostoli Hitvallás és a Heidelbergi Káté, az Augsburgi Hitvallás, a Westminsteri Hitvallás és más klasszikus hitvallások mellé odatették az aktuális világhelyzetben hittel és hitből, a Biblia világtörténelmet körvonalazó iránytűmutatása mellé a maguk status confessioját, az adott téridői hitvalló nyilatkozatokat. Ebből szemlézünk most, kifejezetten a Szentlélek munkájának értelmezésére vonatkozó mondatokat, égi mentőövöket.
Az afrikai Zambiai Egyesült Református Egyház azt fogalmazta meg 5 évtizede már, hogy a Szentlélek von bele minket a Krisztusban kapott üdvösségbe, boldogságba és boldogulásba. Ő teremt közösséget az élő Krisztussal.
A Szentlélek az, Aki minden jó ajándékban részeltet minket, kivált az Ige, a sákramentumok és az imádság boldogsághozó eszközeiben. Hitvalló egyházalkotmányukban erre is figyelmeztetnek: az egyház minden ember számára családot is jelent, ahol a családtagok, a hívők Isten hívására válaszolnak, mint gyermekek. Közösségüknek csak egyetlen feje van, a Király Jézus Krisztus.
Jézus Krisztus Madagaszkári Református Egyháza hitvalló nyilatkozatban tesz hitet a Szentlélek mellett, aki az Atya és a Fiú Lelkeként tisztítja meg az emberi szíveket és ad kimenekedést az egyiptomi evés-ivás létszintjéből. Ő a tanító, aki megmagyarázza Isten Kijelentését. A Szentlélek az, Akire figyelve az egyház késszé és képessé lesz arra, hogy korrigálja önmagát és reformálni hagyja magát a Szentírás mértéke szerint.
Különös, hogy számos új vagy újabb, alig 100 éves ázsiai, afrikai református egyház érezte szükségét ilyen és hasonló hitvalló iratok elkészítésének és közegyházi hitvallássá tételének. Ahol a Lélek szele fúj, ott valóban képessé válnak az emberek arra, hogy megújuljanak értelmük lelke szerint, azaz gondolkodásukat is áthassa a Szentlélek. Így lelkessé, mások lelkének terheire fogékonnyá, testvéri, támogató, segítő közösséggé, kommunióvá tudnak válni.
Ez az élmény sok Európán kívüli, nem csak református közösséget hat át ma is, igazi pünkösdi tavaszt árasztva jótékonyan az olykor mostoha körülmények között élő lelkekre. Ez az első pünkösdre emlékeztető nagy Lélek-mozgás ma is jelen van a világon, amikor egyes teológusok, hívő gondolkodók az egyház harmadik világkorszakáról, a pneumatikus, Szentlélek vezérelte, végső világkorszakról tanítanak, írnak, prédikálnak. Úgy tűnik, mintha Isten tovább vonult volna Európából új szigetek, Afrika, Ázsia, Latin-Amerika felé.
Kétségtelen, a nagy karizmatikus, Szentlelkes ébredések korát éljük, főleg Afrikában, ahol százezrek térnek oda az életet jelentő Úrhoz hetente.
Nem véletlen, hogy a lelki tavaszt, a pneumatikus világkorszakot megérző, igen erős Amerikai Presbiteriánus Egyház ugyancsak időről-időre kiad Hitvalló Nyilatkozatot. A legutóbbiban egész fejezetet (V. fej.), öt oldalt szentel a Lélek lényegének, személyének, munkájának. Nyolc alfejezetben mondják együtt a vallástételt:
1. A Szentlélek maga Isten, Aki a világban és a világért működik.
2. A Szentlélek az, Aki megújítja a hívők közösségét.
3. A Szentlélek az, Aki minden fajból, osztályból, nemzetből elhívja azokat, akiket hívőkké formál.
4. A Szentlélek az, Aki segíti a megtérőket abban, hogy eljussanak a hit nagykorúságára.
5. A Szentlélek az, Aki a keresztyén közösségeket jó közösségként megtartja, oltalmazva mindenkit attól, hogy elitcsoportokat képezzenek az egyházban és másokat lenézzenek.
6. A Szentlélek az, Aki egyesíti lélekben a keresztyén egyházakat, hogy a sokféleség többé ne vezethessen konfliktusokhoz és feszültségekhez az egyházak, keresztyének között. Egyben Ő az, aki a lelki uniformizálódástól, elszürküléstől is megóv.
7. A Szentlélek szabad és szabadnak őriz meg egyházakat és hívő embereket is.
8. A Szentlélek egy az Atyával és a Fiúval, együtt magasztaljuk őket.
Miközben természeti és emberi katasztrófák fogják vissza szemünket a messzelátástól, a lényeglátástól, a Szentlélek látó szemeket ajándékoz. Így észrevehetjük: állandó nagy mozgásban van a világtörténelem, s ebben a történelemben Isten Lelke szabadon árad, életet lehel közösségekbe és egyénekbe és feltartóztathatatlan irgalommal, szeretettel vezeti népét, egyházait a világban az üdvösség, a beteljesülés felé. Ezért fohászkodhatunk így ma is gyönyörű epiklézisszel, amit Hrabanus Maurus (776-856) jegyzett le egyetemes pünkösdi imaként:
Veni, Creator Spiritus!
– Jöjj, Teremtő Szentlélek, látogasd meg tiéid értelmét, töltsd be őket kegyelmeddel, akiket magadnak teremtettél. Tisztítsd meg szívünket, ajkainkat, beszédünket, és végy ki a puszta testi élvezetekből életemelő, életmentő látásokkal, személyes és közösségi hitvallásokkal.
Veni, Creator Spiritus!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
https://felvidek.ma/2023/05/a-vilagkeresztenyseg-teged-hiv-szentlelek-uristen/
Évezredek lelki lírájával hívogatunk téged, Szentlélek Isten
Pünkösd-elő introitusai, ünnephívogató hétköznapokkal
A legtitokzatosabb, éppen ezért talán a legtöbbféle módon körülírt ünnepünk pünkösd. Tartalmilag messze túl a kimondhatóság nyelvi határain, az egyházi liturgia kihűlt formáin, a népszokások kedves igyekezetén, hogy a mindennapokat felrangosító alkalommá tegyék pünkösdöt.
Időben is évmilliókkal megelőzve, visszasejlő emlékezetünkben is túllépve minden egyéni és közösségi memóriahatárt, ködlik fel az ünnep lényege. Szentháromság Istenünk akcióiban, tűzben és szélben, az emberi lélek legmélyebb éneklésvágyában és hangtalan fohászaiban, a szentség elragadtatott élménypillanataiban, s még számolatlan felhangoló fény, szín, és hanghatásban.
Minden csacska és sokszor értelmetlen emberi beszédet megelőzően, a jövendő embervilágnak planetáris fészket rakó őserőként, az anyagot és energiát szétfolyó célszerűtlenségből és haszontalanságból a szellem törvényadó roppant erejével ott lebegett Isten Lelke, Rúahja a földi lét alfájánál, az első milliomod szekundumtól szárazfölddé szárítva viharzó őstornádókkal a robbanó ősanyagot. Szép és termékeny életparkot, a jóság és a szépség boldogító wellnessévé álmodva nekünk az Édent, “Isten hozott!” feliratnélküli csodaszigetté mívesen berendezve a majdani első emberpárnak.
Az isteni Lélek ott volt, amikor az Úr életet lehellt a föld porából kiformált Ádámba, a megdicsőült, mert Isten-dédelgette sárba, s amikor zúgtak a viharok és tomboltak az elemek, tűz és mennydörgés járta át a földet, tökéletesen megmutatta: Ő nem lakik saját keze alkotásaiban, sem létfogadó planétánk valamelyik zegzugában, hanem mindez Őbenne áll fenn, Őtőle és Őáltala van, egzisztál, létezik.
Minden sziklaroppantó égzengés után megszólalt egy halk és szelíd hang, s Ő abban lakott. A saját hangjában és saját beszédében, Igéiben és tanácsaiban. S a félelmében barlangba búvó Illésnek megadta az Úr Lelke nem csak a személyes életértelem vélt vesztesége és az önkezű életvégzet drámai mérlegelése közben a továbbvivő eledelt, de legfőképpen a személyes Lélek-hang meghallásának pneumatikus, Szentlelkes képességét. A kételyt, cinizmust, önfeladást legyőző istenbizalmat.
Azóta is ez a belső finomhangoltság, az emberi psziché és egész személyiségünk önmegüresítő készenléte az a gyönyörű létezési mozdulat, személyes feltétel, amivel hívhatjuk Isten Szentlelkét. Ez a kegyelemformájú belső alázat, mély istenszomj és istenéhség az, amire Ő rezonál, amit észrevesz, s ahová Ő kívánkozik, hogy kehelylétünk Őt vágyó, szinte beszippantó ürességébe belépjen.
S aztán ott legbelül gyengéd szóval vagy hangtalan gyengédséggel felhangolja istenhimnuszra érlelődő lelkünket, mint az Édesanya jelenléte a gyermeke biztonságot, örömet foganó lelkecskéjét.
Ilyen spirituális Lélek-énekkel, lelki himnuszokkal, az emberi szó legszebb fohászalkotásaival és gondolatfutamaival van tele a föld és a menny. Évezredek lelki lírája visszhangzik a végtelenben, földünk és a csillagok közötti nagy kozmikus koncertként. Millió spirituális impromtu, rögtönzés és vallomásakkord vagy csak sorssziklák között megcsillanó hajszálbuzgár, vékonyka kristálytiszta halk csordogálásként csobbanó forrás játékos hangicsálása, mint a Duna hihetetlenül picinyke forrásánál Donaueschingennél vagy a bakonybéli Szent kút mesélő hangtalanságában. A pünkösdölős istenvágy történelmi fohászrengetegében barangolunk idei pünkösdünkre készülve, lelki háromperces idézetekkel.
Lélek húrokon száll a szelíd szó Hozzád, Uram és egymáshoz is
A 300-as évek végén, a Tigris-Eufrátesz nagy folyamok között élte Lélek-dalnok életét igen egyszerű körülmények, ezért is talán abszolút Istenre hangoltságban Kyrillonas, himnuszok és ódák szelíd harmóniáinak szerzője. 1600 évesnél is régebbi dallamai a Lélek örök húrjain ma is kedvesen és szívünket megszólító módon hangzanak. Így hív Isten nagy öregje:
„Ó, testvéreim, az egyház fiai, lányai, jöjjetek, gyülekezzünk össze! Öltsük föl a hit fegyvereit, és hangoljuk lelkünket a próféták énekeire! Szólaltassuk meg a zsoltármelódiákat a szív húrjain! Meg kell álljunk a küzdelemben, ne tétovázzunk. Ragadjuk kézbe a kereszt kardját, és szívünket erősítsük meg az ima oszlopaival”.
A hit szellemi fegyvereit és a kereszt kardját nem emberek ellen, hanem az ördög romboló cinizmusa, a hitetlenség evilági fejedelme ellen kínálja. A pusztító történelmi viharok közepette így pengette Lélek-húrjait:
„Beteg az ország, beteg a föld, de a te gyógyszered erős, Uram; a világ gyenge, de a Te fenyítésed hatalmas, Uram; a teremtett világ vergődik, de a Te erőd gyümölcsöző; az emberek a földre zuhantak, de a Te nevelőpálcád felénk nyúlt. Hadd öntsük ki színed előtt panaszainkat, s miközben szólok, hadd lélegezzek fel egy kicsit terheim alól. Csak egy cseppnyi kegyelmet adj nekem Uram, gyógyítsd meg gyermekeimet, s a betegeket mind!… Naponta nyugtalanság, szerencsétlenségek hírei, óránként csapások híre ér el minket, mindenütt csak harc és félelem! Napkeletről jöttek, akik pusztítanak minket. Uram, ha Te nem jössz el hozzánk, pusztasággá válunk.”
Szinte kérlelő, könyörgő a szava, hogy a gyermekek, nők és mindenki imáját hallgassa meg Isten. Vajon nálunk, itt a Kárpátok ölelte nagyhazában talál-e a Lélek ma ily esdeklő szavakat? „Uram, fordítsd el haragod kardját tőlünk! Lásd meg, s halld meg Uram, hogy himnuszok csendülnek fel a gyermekek ajkán, és asszonyok énekelnek Neked zsoltárokat!.. Vess véget, Uram, a háborúknak közöttünk, és töltsd be újra a földet üdvösséggel és békével! Adj nekünk Uram újra gyümölcsérlelő, napfényes nyarakat és áldott teleket!”.
Az evangélium, a bibliaolvasás gyönyörűségéről, megtisztító, újjáformáló erejéről: „Amikor elgondolkodom az evangéliumról, rájövök: az élet üzenetével találkozom abban. János evangélista igehirdetése megragad, és hatalmas csodálkozásra indít. János és a vele lévők vízforrássá váltak a teremtésben. Így ízlelte meg az emberiség a tökéletes élet édes ízeit, a kitikkadt világ megelégült az evangélium által… És eljön a Lélek lángnyelvekkel, a Paraklétosz (Lélek) kijelentéseivel. Új nyelv születik meg és lakozik majd bennetek, a Lélek finom rezdülései elidőznek szívetekben”.
Vox humana forrása a vox divina – halljuk meg és hallassuk meg másokkal, igazi csendkúra
A Lélek új nyelve, nyelvezete az, ami megszülethetik ma is bennünk, finom rezdüléseket, Istenre és embertársra, békességre hangoló belső hangokkal. Ez még akkor is így van, ha szándékos és gonosz emberi csendháborítók oroszlánüvöltése szomszédságában éljük napjainkat. A Lélek megtanít és képessé tesz a tudatos belső önvédelemre, a bűn zajártalmainak kivédésére, az Ő túlerejével a méregtelenítésre. Ha ilyen hangok, szólamok, a Lélek spontán szavai támadnak fel vagy állnak össze bennünk, akkor a mai öldöklő és szennyzuhatagos szóözönben, csak beszéd-beszéd sárlavinában egyszer csak kivillan egy igazgyöngy: az emberség hangja, a vox humana.
De csak akkor, ha tudunk három percig vagy tíz percig mély csendre térni, figyelve, kérve, koncentráltan meghallani a szelíd, teremtő isteni hangot, a vox divinat.
Hangolja át és tisztítsa meg zajártalmas belső emberünket, figyelemkelyhünket, beszédünket a pszichés és imás ráhangolódás az isteni hangra. Ezredévek rögtönzései vagy tudatos, belső felhangolás gyakorlatok kyrillonasi ima harmóniái, vallomáscsodái segítsenek ebben ezen a pünkösdváró készülődésben.
***
Pünkösdi szolgálati segédanyag 242 oldalon Szóbölcsők-Igebölcsők címe mindenki számára hozzáférhető:
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
https://felvidek.ma/2023/05/evezredek-lelki-lirajaval-hivogatunk-teged-szentlelek-isten/
Szétkáromkodott ország vagy nyelvvel is védelmezett haza?
A Kárpát-haza sokkal több, mint ország. Nyelvcsalád, édes anyanyelv, romlástól óvandó beszédkultúra. Június 4-e kicsit odébb még, de a történelem nagyon is bennünk van. Duray Miklós felvidéki gondolkodása azért is közel áll hozzám, mert a trianoni békediktátum által szétdarabolt országnyi hazában délvidéki gyökereim is tápláltak Budapesten. És a határon túli vagy Kárpát-medencei beszűkített fogalomhasználat ellen állandóan tiltakozó belső hangom valósággal feldalolt az égre, amikor először olvastam, hallottam a hamisítatlan Duray-fogalmat: KÁRPÁT-HAZA. Ez az, igen!
Rögtön rárezonált bennem az évek óta hordozott felismerés: a haza mindig több mint az ország. Ez a felismerés íratta velem is ilyen témájú cikkeimet a kolozsvári agnusradio.ro-n. S a szocialista rendszer vezércsele, pszichodiktátuma is hozzájárult ahhoz, hogy amikor 1974-ban 3 hónapot töltöttem egy kezelőszobában Latinovits Zoltánnal a Pertorini Rezső-féle sárga házban, s ott a színészkirály újra és újra szívemre kötötte: „Tiszikém, az ország lehet barna, vörös, sárga vagy fekete, de a haza mindig piros-fehér-zöld!”.
Véremmé szervesültek ezek a szavak. Ezért fáj mérhetetlenül, poszt-trianoni valós sajdulással, amikor lépten-nyomon tapasztalom azt a nyelvi züllést, ami nemcsak Eszterházy Pétertől kapott irodalmi látleletet, hanem ott van mindenütt.
Mint a zsarnokság korábban évtizedeken át. És lepusztít mindent, amit csak lehet. Emberi kapcsolatokat, gondolkodás szintet.
Két okból szoktam volt külföldre menni: mert a Lajtától nyugatra a szembejövő ember nem veszi sértésnek, ha ráköszönök, még mosoly is kitelik tőle válaszképpen. Meg azért is elmegyek más nyelvet beszélők közé, hogy legalább pár napig, egy-két hétig ne kelljen hallani a káromkodásözönt, 24 órában a buszon és a boltban, s létezésünk szinte valamennyi terében. Talán a templomok jelentenek még zöld nyelvi szigeteket, meg az orvosi várók, az intenzív osztályok, s a kihallgatószobák…
Nyelvi züllés ellen összmagyar összefogás. Káromkodós néppé lettünk. Nyilván nem mindenki, hiszen kétségtelen, hogy a belső igény, a szív és a lélek indulatainak minősége termi meg a szavak leselejtező szitok erejét vagy kulturált kreativitását.
Hol van már Lőrincze Lajos tanár úr és tanítványainak nyelvvédő, nyelvművelő, tehát hazavédelmező, kultúra oltalmazó műsorfolyama a rádióból?
Helyette kaptunk internetzsargont és olyan szennyözönt a Facebookon és más felületeken, amire gondolni sem mertünk korábban. Hozzá nem értő okoskodók gátlástalan hada köpköd a kommentekben. Fortyog a net.
Márpedig ha ilyen nyilvános és magánjellegű nyelvpusztítás folyik, ennek a mindenki ellensége, farkasa, viperája, hiénája közdráma lesz a vége. És iskolai gyilkosságok, megfélemlítéssel és bosszúval zsarolt emberi kapcsolattöredékek, társulásfoszlányok omlanak majd ránk, jövőnkre, mint a földrengésben és a háborúban leomló falak, épületek. Hogy mit kellene tenni? Együtt a médiában, az iskolában? Nem tanácsadást, hanem cikket írok, de engedtessék meg ennyi: kifejezett nyelvvédő órákkal, programokkal, kommunikációs gyakorlatokkal, pozitív, sokrétű élménykultúrára ösztönző oktatással, versenyekkel, szavalással és énekléssel, templommal és médiaműsorokkal… A jót még jobban téve. Azaz komplex és átfogó nemzeti nyelvvédő, honvédő stratégia kellene. Ha még nem késtünk végzetesen el…
S itt fordulok rá Duray, Széchenyi nyelvőrző életszemléletére, Kölcsey Parainesisével, Kármán József A nemzet csinosodása, Báróczi Sándor strázsamester Bécsben 1790-ben kiadott A védelmezett magyar nyelv röpiratára.
Ezek a nyelvi honvédelem meglepően tudatos eszközeiként láttak napvilágot a reformkor hajnalán és virágkorában, 1790-től. Haza és nyelv lett összekötő, közös tartalmuk. Önismereti percekre belelapozunk a röpiratba.
Báróczi kereste és meg is találta a hídelvet. Ebből indul ki: „Hidd meg barátom, hogy öltözet, haza, nyelv, vallás és szentimentum (érzelem) az a lánc, mely öszve szokott bennünket kötni”. Levélfegyvernek szánta röpiratát, s az valóban azzá is lett. A védelmezett magyar nyelvet a latin, a deák nyelv és a német szorosságából akarta kioldani. Nyelvprogramja egyben óhatatlanul politikai program is lett. Azért nem adhatták ki, csak egyszer, mivel jól működött a bécsi cenzúra és titkosrendőrség. Megfogalmazása Bécsnek mégis időzített bomba volt: Nálunk nélkül végeznek rólunk. Ami aztán Széchenyi Hunnia című művében már így fogalmazódik át: „Semmit rólunk nálunk nélkül”.
Érdekes, hogy Báróczi röpiratában milyen fontos szerepet tulajdonított a magyar nyelv szabadságharcában a kálvinizmusnak. Hadd idézzük pár mondatát a Biblia és a tudomány, illetve a nyelv és a nemzeti önbecsülés összefüggésében: „Mármost kérdezd a kálvinista gyermektől, ki magyarul tanulta leckéjét: hogy vagyon fiam, a második parancsolat? Mondd el nékem. A fejemet teszem reá, hogy majd azt fogja mondani: Ne csinálj te magadnak faragott képet, és semminemű hasonlatosságot… A kálvinisták mind magyarul tanulják keresztényi leckéjeket, úgy hogy egész Magyarországon, minden religión való község a kálvinistákét magyar vallásnak nevezi. Márpedig ha még a kálvinista vallást is úgy lehet magyarul mind megtanulni, mind védelmezni, hogy a legortodoxusabb pápista sem vetheti ki sarkából, annyival is inkább nem lehet attól tartani, hogy az a hit, mely mellett az igazság is fegyverkezik, a nyelv miatt valaha fogyatkozást szenvedjen?”
Hit, hitigazság magyarul. A nemes magyar testőrző nem csak testvédelemre, hanem magyar nyelvvédelemre is ösztönözte önmagát, kortársait.
Micsoda nyelvi tudatosság! Micsoda igényesség egy testőrben! Méltán hasonlítja Jakab apostol az emberi nyelvet, az anyanyelv hordozóját kicsiny tagként is nagy tűz okozójához (Jakab 3,5-6). Megzabolázni csak Isten erejével lehet. Ha így nézem a jelen közbeszéd lejtmenetét, akkor a mai nyelvromlás, országunkat szinte szétkáromkodással fenyegető fertőzöttség nem a rejtett hitetlenség, istentelenség következménye-e? Vagy nem a posztmodern élvezeti-fogyasztói ateizmus nyilvános lelepleződése? Érdemes ezen elgondolkodnunk! Mert ezzel összefüggésben az is igaz, hogy a szív teljességéből szól a száj (Lukács 6,46).
Digitális kori nyelvújításra, nyelvreformra, belső reformációra van szükség. Ki az, aki a szeretett lény közelében, legyen az társa, gyermeke, Istene, pocsék, trágár szavakkal próbál kedveskedni? Vagy ki ne érezte volna, hogy milyen abszurd: abból a szájból, amivel Istent magasztaljuk, rögvest a káromlás szennyvize ömlik? A megtisztított szív kultúrája a megtisztított nyelv, közbeszéd forrása. És logikusan, szükségszerűen: a tisztuló haza, nemzet forrása is.
Kétségtelen, nagy nyelvreformra, nyelvújításra van szükség Kárpát-haza szerte. A haza a magasban és mélyben minden régiójában, zugában. Ez pedig csak a szív, a lélek, a gondolkodás megtisztulásával, ne féljük kimondani: megszentelődésével indulhat meg. Báróczi Sándor a védelmezett magyar nyelvért tollat ragadott. Ideje lenne 200 év után őt is, és magunkat is kicsit komolyabban venni. Pünkösdkor ezt is elkérhetjük: Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe’, ha kérünk. Nehogy kevés legyen az idő a megtisztulásra, megújulásra. A magyar nyelvi otthonosság ezeréves kultúrájának boldog megélésére…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma) https://felvidek.ma/2023/05/szetkaromkodott-orszag-vagy-nyelvvel-is-vedelmezett-haza/
Kárpát-hazai önismereti percek
Felvidék leghívebb magyarja, Duray Miklós szellemében
Legjobbjaink nemcsak életművükkel, hanem egy-egy, szerte a magyarság körében időt állóan élő mondatukkal maradnak közöttünk, bennünk. Duray Miklós (1945-2022), Felvidék leghívebb magyarja számomra és bennem azzal a fogalommal, ami mindent magába ölel: KÁRPÁT-HAZA.
Nem Kárpát-medence, ami földrajzi fogalomként jelenik meg a tudatunkban, hanem a haza értékhordozó, kulturális és szakrális, családtörténeti és tájegységi erejével, népi és műalkotások ezreit szimbolizálva.
Történelmünket és hitünket, harcainkat és győzelmeinket, amit sem Mohács, sem Arad, sem Trianon, sem megszállások nem vehettek/vehetnek el tőlünk, mert a szívek hústáblájára véste fel Lélek-betűkkel a történelem Ura, Istene. Ezt ragadta meg és fogalmazta meg, s hagyta ránk örökül Duray Miklós: KÁRPÁT-HAZA.
Úgy vélem, téridői zónakülönbségek ellenére, kívülről szemlélve, rendkívül közel állt egymáshoz a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István (1791–1860) tragikus sorsa ellenére is magyar hajnalcsillagzatként és a leghívebb felvidéki magyar, a zaklatások és politikai üldözések ellenében és fölött, törhetetlen szellemi alkotóként megmaradt Duray Miklós gondolkodásmódja. Éppen ezért időről időre visszatérünk majd a hasonlatosságok okán és a méltatlan feledés homályának elűzése céljából mindkettőjükre, de másokra is, akiket a teljes értelemben vett hon, haza iránti felelősség elkötelezett nyugtalansága köt össze a Kárpát-hazában.
Széchenyi hárompercesünkben most a magyar józanságért emel szót: „Az ész uralkodjék a politikában és ne az érzelem, az ok és ne a közóhajjá volt, köznyavalyává nevelt szívborjadzás (=szívborzongás)”. A „demokrata” gróf politikai gondolkodásából következik két gyakorlati útbaigazítás: 1. a magyar politikában lehetőleg kerülni kell olyan problémák felvetését, melyek a szenvedélyeket szíthatják csak fel, és alkalmat adnak egy adott népszerű politikai kurzusnak a túlzásokra is. 2. Ha az ilyen probléma tárgyalása elkerülhetetlen, úgy minden erővel meg kell próbálni a szenvedélyek köréből kiemelni azokat és a józan ész vizsgálatának, szempontjainak alávetni.
Széchenyi maga adott példát arra, hogy nem heveskedések és szóviták tűzhányóivá kell válnunk, hanem a tettek felelős megfogalmazóivá és példaadó kivitelezőivé. Tett és áldozat nála együtt jár: „Dolgozni és munkálkodni kell naponta és szüntelenül. Van becse a szónak is, nem tagadhatni, de a tett, százezreknek egy célra irányuló tette emelheti ki nemzetünket”.
Ismét csak odateszi a nemzeti önismereti tükör mellé az egyéni önismeret tükrét is, vagy tán ugyanazt az egyet, hol ezzel, hol azzal a céllal.
Ezért így fogalmazott: „Mi pedig élünk, mint kutya és macska és kicsinyes gyűlölködésünkkel, s perpatvaraink közepette megfeledkezünk arról, hogy a közjót szolgáljuk, pedig annak felvirágoztatásában rejlik becsületünk, s hasznunk”. „Huszáros szentenciaként”, magyar igazságként summázza tapasztalatait és szelíd intéseit:
„Ha nem is vagyunk egyvéleményűek, magyarok maradunk azért mégis mindnyájan, mit soha nem kellene elfelednünk”.
(Idézetek forrása: Surányi Miklós, Egyedül vagyunk I-II., Transsylvania Könyvkiadó, Buenos Aires, 1963. fényezett bőrkötésű kiadás).
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma) https://felvidek.ma/2023/05/karpat-hazai-onismereti-percek/
Három perc a nemzeti önismeret kultúrájáért
Vannak könyvek, amiket újra leveszünk könyvespolcunkról vagy fellapozzuk e-könyv változatukat. Időről-időre visszatérünk egykori olvasmány élményeink forrásaihoz. Kicsit mindig mást üzennek, az évtizedek élmény évgyűrűinek szűrt fényében.
Nekem ilyen Surányi Miklós kétkötetes Széchenyi István regénye, az Egyedül vagyunk. Bölcs és szép ez a könyv, érdemes fellapozni. Nemzeti tükör. Még ma is. Nekem az 1963-ban Buenos Airesben fényes marhabőrbe öltöztetett kiadás fogta meg a fantáziámat formája és tartalma miatt, csaknem 60 éve. Annyit fogok idézni ebből, amennyi belefér 3 percbe. De újabb és újabb 3 percekbe. A legnagyobb magyar gondolataira emlékeztet a Függelékben dr. Theész János.
Három nemzeti vétekkel szembesít a leghívebb magyar.
1. „A nagy hiúság azon fatális nyavalya, melyben mi magyarok nagyon szenvedünk”. 2. A szalmalángszerű lelkesedés a másik: „A magyar szalmatűzként lobban, cserfaként sohasem ég”. 3. A közrestség, meg az irigység a harmadik nehéz hozadékunk: „Mi magyarok tengünk hosszú századok óta, egy magában irigykedő, agyarkodó, már-már pusztulásra fajult méhraj… Alig van köztünk ember, ki a másik megaláztatásán ne örülne”.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
https://felvidek.ma/2023/05/harom-perc-a-nemzeti-onismeret-kulturajaert/
Bécsi megfigyelőközpont az Európán belüli keresztényellenesség vizsgálatára
Keresztyén európaiságunk karaktervesztése ellen
Templomgyújtogatások, keresztrombolás, papgyilkosságok, munkahelyi elbocsátás nyakban viselt kereszt miatt, vagy éppen bírósági eljárás emiatt, másrészt az olykor cinikus ateizmus internetes és más formában megvalósuló koncentrált kitörései, gúnyiratok egyházi személyek, intézmények, hitelvekből következő erkölcsi állásfoglalások és életgyakorlat ellen, ezek latens, hallgatólagos lenézése, nem ritkán gyűlöletbeszéd.
Ősi pogány vallások és rítusok újraélesztése, boszorkányegyház és sátánizmus legkülönfélébb szintű megjelenése dívik a mesterséges intelligencia korában. Szellemi és lelki zűrzavar. Közös világnézet helyett egyéni üdvtanok, házi használatú spiritizmus önkényes eszméi és pszichózisai szállták meg Európát. Mondhatnánk ezt is: mert meggyengült a keresztyén hit, világnézet, napi bibliás életgyakorlat, ezért helyére beömlöttek a pszichomiazmák, patchwork egyéni eszmetákolmányok, mert a szellem és a lélek nem tud légüres térben élni. Azaz
a vallási intolerancia számos formája virul Európában is, nem kell a szomszéd kontinensekre, mondjuk Észak-Koreába vagy egyes közel-keleti országokig elmenni. Legfőbb ideje, hogy a saját házunk táján kezdjünk el seperni, próbáljunk rendet tenni, legalább is a fejekben, hogy aztán a tettekben is megláttassék némi rend és működő rendezőelv.
Nem véletlenül kezdte el szembesíteni Európát és a transzatlanti kultúrát a gyökerét alkotó keresztyénség kultúrateremtő évezredeivel és eredményeivel, és a kultúravesztés életveszélyeire is alarmírozva már jó 15 év óta az indiai református lelkész, filozófus, Vishal Mangalwadi.
Sajnálatos módon a magyar könyvpiacon, illetve a hittudományi fakultásokon nem jelent meg kellő súllyal és időben annyi szellemi „bóvli” mellett az eszméltető, elképesztően gazdag szellempanorámát és történelmi szembesítést kínáló művei közül szinte semmi. Pedig három fő műve nélkülözhetetlen kézikönyv kellene legyen mindazoknak, akik idehaza keresztyén értékekről, keresztyén kultúráról beszélnek. Ezek: a 2015-ben megjelent – a címeket magyarul adom vissza – A közép könyve – a Biblia a nyugati kultúra szíve; a 2016-ban megjelent Igazság és változás – amire Európának ma szüksége van; és a 2019-ben megjelent A Nyugat lelke – miként maradhat Európa alkotó erő – a Biblia, ami hídként köti össze az igazságot és a toleranciát. Mit meg nem adnék azért, ha e könyvek gazdag és eszméltető, tükörtartó tartalmáról tarthatnék előadásokat vagy találnék olyan kiadót, ahol átadhatnám fordításaimat, és itthon is közkincs lehetne Mangalwadi generációkat orientáló nagyszerű kultúrkincstára.
A bécsi intézetről
Addig is a remény és az odafigyelés, az értékőrzés intézményeként szeretném bemutatni és köszönteni nagyszerű vállalkozásukért a 2006 óta egyre eredményesebben és ismertebben működő bécsi székhelyű intézetet, amelynek neve: Observatory on Intolerance and Discrimination against Christians in Europe (=Az Európában a keresztyénekkel szemben tapasztalható türelmetlenség és diszkrimináció megfigyelőközpontja). Önmeghatározásuk szerint küldetésük, feladatvállalásuk céljai:
- A keresztényekkel szembeni intolerancia és diszkrimináció európai eseteinek kutatása, elemzése, dokumentálása, publikálása;
- Megbízható és objektív adatok rendelkezésre bocsátásával a közvélemény, a törvényhozók és a nemzetközi intézmények tájékoztatása a keresztények és keresztény intézmények ellen Európában tapasztalható ellenségeskedésről és marginalizációs törekvésekről;
- Fórumot, lehetőséget teremteni a keresztényeknek, hogy elmondják történeteiket és szabadon élhessék hitüket a nyilvánosságban;
- Jogorvoslatok vállalása, végigvitele;
- Folyamatosan nyilvánvalóvá tenni a közvélemény előtt a vallás és a hit létfontosságú szerepét az érett és békére törekvő európai társadalmakban.
Fogalmak tiszta, egyértelmű használata
Minthogy ma már lassanként az „és”-t is indokolni, magyarázni kell, ez az intézmény okosan jó előre leszögezte: terminológiájában a „keresztényekkel szembeni intolerancia és diszkrimináció” kifejezést használja a keresztények és keresztény intézmények által, illetve ellen Európában tapasztalható különféle ellenségeskedések és marginalizációk leírására. Ilyenek például az egyes keresztények vagy keresztény közösségek elleni fizikai támadások és fenyegetések, a keresztény médiaoldalak keresztényellenes gyűlöletkampánya és vandalizmus, diszkriminatív törvények tudatosítása, látszólag „semleges” törvények elfogult alkalmazásának esetei, a keresztények és keresztény szimbólumok kizárása a nyilvánosságból. Továbbá a szülők jogaiba való beavatkozás, és a vallás, a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a lelkiismereti szabadság bármiféle megsértése.
Európára összpontosítanak, nem az a céljuk, hogy csökkentsék a keresztények tragikus üldöztetését a világ más részein, hanem hogy kontinensünknél maradva, éberen vigyázzanak az emberi jogok érvényesülésére.
Számos európai eset található a weboldalukon
A www.intoleranceagainstchristians.eu internetes oldal az európai keresztényekkel szembeni intoleranciával és diszkriminációval foglalkozó megfigyelőközpont tulajdona. A weboldalon található információk csak általános tájékoztatási célokat szolgálnak. Bár törekednek arra, hogy az információkat naprakészen tartsák, semmiféle garanciát nem vállalnak a weboldalukon található információk teljességéért vagy pontosságáért. Ezért minden ilyen információra történő hivatkozás szigorúan saját felelősségre történhet. Weboldaluk más webhelyekre mutató hivatkozásokat tartalmaz. Noha nagy gondot fordítanak a pontos információk megadására, nincs befolyásuk a forrásul szolgáló webhelyek jellegére, tartalmára és elérhetőségére. Ha hibát találnak az olvasók, tőlük elnézést kérnek, és köszönik, ha ezt jelzik feléjük. Jogi információk és adatvédelem: a keresztényekkel szembeni intoleranciával és diszkriminációval foglalkozó megfigyelőközpont bécsi székhellyel működik, ezért az osztrák törvények szerint bejegyzett nem kormányzati és non-profit szervezet. Magánadományokból működik.
Tallózó a legfrissebb hírek között
Csak rövid címeket jegyzünk ide, annak érzékeltetésére, milyen témákat publikálnak. Például: UTCAI FALFIRKÁK KERESZTÉNYEK ELLEN – SÉRTŐ ÉS GYŰLÖLETKELTŐ ÜZENETEK. Németországban, Neubrandenburg közelében egy biciklis turista olyan falra bukkant, amelyen több gyűlöletkeltő vagy tiszteletlen üzenetet és sértést jelenítettek meg. Ezek szinte teljes egészében keresztények vagy katolikus keresztények ellen szóltak. A magyar nyelvben is gyakran használatos káromkodási formák jelentek meg a szövegekben.
– A VANDALIZMUS HÁROM FORMÁJA EGY BELGA FALUBAN. Április 22-én ismeretlenek két szobrot és egy vázát semmisítettek meg Profondeville faluban, a Saint-Rémi templomban. Másnap egy közeli kis kápolna égett le. Néhány nappal korábban a Szűzanya szobrát is lerombolták. A rendőrség feltételezése szerint ugyanazok a személyek követték el a három cselekményt.
– TEMPLOMBELSŐ-ROMBOLÁS FRANCIAORSZÁGBAN. Április elején az Angers-i Sainte-Madeleine-templom rektora súlyos rongálásokat jelentett: hét szobrot lefejeztek vagy amputáltak, az oltárt megrongálták, és sok keresztet is lefeszítettek.
– 30 SÍRKÖVET RONGÁLTAK MEG EGY LONDON KÖZELI TEMETŐBEN – Áprilisban három éjszaka alatt Croydonban harminc sírkövet vertek szét kalapáccsal – néhány sír 500 éves múltra tekint vissza.
– 20 NAPRA FELFÜGGESZTETTEK SZARDÍNIÁN EGY TANÁRT, MERT DIÁKJAIVAL IMÁDKOZOTT. Az olasz Marisa Francescangelit, a San Vero Milis (Oristano, Szardínia) általános iskola tanárát 20 napra felfüggesztették fizetéscsökkentéssel (március 25-től április 15-ig), mert tanítványaival karácsonyra rózsafüzért készített, és egy Ave Maria-t, meg egy Miatyánk-ot imádkozott velük. A tanfelügyelet felfüggesztő határozatát két anya tiltakozása után hozták meg.
– II. JÁNOS PÁL PÁPA EMLÉKMŰVÉT MEGRONGÁLTÁK LODZBAN. A lengyel pápa szobrának kezét pirosra, az arcot sárgára festették. A talapzatra a „Maxima Culpa” mondatot írták, ami nagy valószínűséggel utalás lehet Ekke Overbeek könyvére, amelyben azzal vádolja a néhai pápát, hogy behunyta a szemét a gyermekbántalmazási esetek előtt.
Lehetne azt mondai, hogy ezek apróságok. Nekünk talán igen, de nem azoknak, akik az adott településen élnek. Egyébként pedig e gyakorlati rongálásokra, falfirkákra, személyes esetekre is ráillik a mondás: az ördög a részletekben lakik. Valamint: sok kicsi (gonoszkodás) sokra megy. A magam részéről kifejezetten örülök, hogy ilyen kiterjedt és precíz figyelemmel és dokumentációval működik a bécsi keresztyénellenes diszkriminációval, eszmei és egyéb inzultusok dokumentálásával foglalkozó központ. Meg annak is, hogy nincs messze tőlünk sem eszmeileg, sem földrajzilag: Pozsonytól, Budapesttől, Kolozsvártól, Munkácstól, Újvidéktől sem…
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
https://felvidek.ma/2023/05/becsi-megfigyelokozpont-az-europan-beluli-keresztenyellenesseg-vizsgalatara/
Comments
Post a Comment