PROTESTÁNS SZAKVÉLEMÉNY KÉT NYELVEN: XIV. LEÓ SZENTLÉLEK-OLVASATBAN -- PNEUMATIKUS PORTRÉ A JÖVŐ PÁPÁJÁRÓL- MAGYARUL ÉS ANGOLUL

 PNEUMATIC HOLY SPIRIT PORTRAIT OF THE NEW POPE IN TWO LANGUAGES: IN ENGLISH AND HUNGARIAN

PNEUMATIKUS SZENTLÉLEK PORTRÉ A JÖVŐ PÁPÁJÁRÓL- MAGYARUL ÉS ANGOLUL

PROTESTÁNS SZAKVÉLEMÉNY KÉT NYELVEN

XIV. Leó Szentlélek-olvasatban

Pneumatikus portré a jövő pápájáról

Dr. Békefy Lajos 2025.05.12.

Krisztusomnak áldó Lelke, jöjj el, jöjj el! Évtizedek óta ez a mondat hajnali, napközi, éjszakai fohászom. Belső szobám e meghitt lelki titkával szeretném érzékeltetni: amit most leírok, azt elsősorban nem református felekezetkutató teológusként, hanem Isten gyermekeként teszem, Krisztus Lelke vezetésével.

Tágasabb nézőpontból, mint egy felekezet várfokáról. Krisztus kőszikláján állva, tekintetem a Lélek tágas térségéről tekint közelmúltra, jelenre és jövőre. Látóhatárom magassága a mennyei trónus lelki szemekkel érzékelhető magassága és a Szentlélek minden mélységet, még Isten mélységeit is vizsgáló teljességlátása. Az elmúlt napok hajnali epikléziszében, Lélek hívogatásában Hrabanus gyönyörű, 1700 éves sorai is vezettek: „Veni Creator Spiritus/Jöjj, Teremtő Lélek!/Látogasd meg tiéid értelmét,/lelkünket töltsd meg felülről jövő kegyelemmel,/azokét, akiket Te teremtettél”. Hajnali csendességemben átadtam magamat az Igének: „Az igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dogokat is kijelenti nektek” (János 16,13).

A felülről jövő kegyelem fókuszába helyeztem magamban a két nap alatt megválasztott új római katolikus egyházfő, XIV. Leó személyét. Ez a pneumatikus dimenzió és szemlélet méltó egyedül azokhoz a nagy pillanatokhoz, amelyeket én is az olasz RAI1, olykor a magyar EWTN katolikus tv-társaság adásaihoz tapadva, folyamatos figyelemmel kísértem. A hazai, s a nemzetközi „szakkomentárok” az írott vagy elektronikus sajtóban nagy hiányérzetet hagytak bennem, ez külön elemzés témája lehet.

Az új egyházfő pneumatikus, Szentlélek rajzolta arcképéből olyan vonásokat emelek ki, amelyek a mennyei-földi, vertikális-horizontális, kegyelmi-hatalmi, egyházi-emberiségtörténeti totáldimenzióba helyezik Péter 267. utódját.

Négy karaktervonás tűnik így elő. 1. A meghatározó Ágoston-rendi lelkiség, amit Luther is magával hozott. 2. A Krisztus-központú világ-, és történelemszemlélet, érzékeny odafigyelés a peremen élőkre. 3. A 25 éven át (1878-1903) egyházkormányzó XIII. Leó pápa, 86 enciklikájával, s ezek valóság-, és emberközeli tanításai.  4. A matematikus képzettségű pápa nyitottsága a digitális kor kihívásaira, a minden irányú párbeszédre, egyensúlyteremtő készsége.

Elmélyült Ágoston-rendi lelkiség

Aki odafigyelt az új pápa első mondataira, amit a Szent Péter katedrális balkonjáról nagy meghatódottsága közben, botladozó nyelvvel kimondott, ez volt: Én, Szent Ágoston rendjének fia vagyok. Tudjuk, hogy az ősi kongregációnak a volt vezetőjeként mondta ezt.

Azt a lelkiséget hozza magával, ami Krisztusért és Krisztusban egyetemes, égi határtalansággal. Luther ebben a rendben fogalmazott így: Hogyan lesz nekem irgalmas Istenem?

Augustinus, az ókor legnagyobb teológusa felismerései között van: Nyugtalan a szívem mindaddig, amíg Benned meg nem nyugszik Istenem. Ő adta a bibliaolvasás nagy jelmondatát: tolle, lege! – vedd a kezedbe és olvasd! A bűn és a bűnös ember megkülönböztetéséről írta: Közönséges dolog lenne valakit elkövetett bűne miatt mindenkorra elítélni. A bűnt megvetjük, de a bűnöst Isten kegyelemmel emeli fel, ha hozzá fordul. Vallomásai az Istenhez térő ember lelki küzdelmeinek őszinte leírását hagyták ránk.

A rend regulájából az imádságos csend szeretetét hozta magával Robert Francis Prevost, aki 1977. szeptember 1-én lépett be a chicagói Szent Lajos Ágoston-rendbe. Ott növekedett az Istennel való bensőséges párbeszédben, a Mesterre és a Szentlélekre figyelés intenzív csodálkozásában, az imában, a testvéri korrekció elfogadásában.

Elmélyült lelkiség az első karakteres portrévonása az új pápának.

Krisztus-központú világ-, és emberszemlélet a misszióért

XIV. Leó második mondata ez volt a balkonon: A Feltámadott Úr szavával köszöntelek titeket: Békesség veletek/nektek! – Erre a Krisztusra feltekintve nyílik meg szemünk a peremen élők, a szegények, a világ elhagyatottjainak, a válságba került sorsoknak a felkarolására.

Megválasztása másnapján, délelőtt a sixtusi Pál kápolnában tartott első pontifikációs miséje szentbeszédében világosan fogalmazott:

„Sürgősen szükség van a misszióra, mert a hit hiánya gyakran olyan drámákat hoz magával, mint az élet értelmének elvesztése, az irgalmasság elfelejtése, a személy méltóságának megsértése a legdrámaibb formákban, a család válsága és megannyi más seb, amelyektől társadalmunk szenved”.

Arra hívta a világegyházat képviselő bíborosokat: „Tanúságot kell tennünk a Jézusba, a Megváltóba vetett örömteli hitről”. Önmagáról így fogalmazott: „Eltűnni Krisztus mögött, hogy Ő maradhasson elől, kicsinyíteni önmagunkat, hogy Őt megismerhessék és megdicsőíthessék, a végsőkig szétosztani önmagunkat, hogy senki ne szenvedjen hiányt, és megismerhesse, szerethesse Őt”. A lelki és szociális programok, a béke, igazságosság és a cselekvő segítség pápája lesz.

A Leó név előjel – elkötelező tanítások az egyház és a világ javára

Elsősorban nem az erőre, az oroszlán erejére utal választott neve, hanem a nagy pápa-előd, XIII. Leó életművére.

Ő pontifikátusa 25 éve alatt 86 enciklikát, körlevelet, tanítást adott ki, a társadalmi kérdések, az ipari forradalom okozta konfliktusok és a kultúrharc fő kérdéseiben. El is nevezték az enciklikák pápájának, politikus pápának, munkáspápának, reformpápának.

Fő motívuma volt, ami a legerősebb rokonság közöttük: az egyház kivezetése az izoláltságból, nyitás a modern kultúra és a technikák felé, ezek emberarcúságának megőrzéséért.

Híres Rerumnovarum enciklikájával az ipari forradalom és a munkáskérdés kerül a pápaság fókuszába. Graves de communi re (1901) enciklikájában a keresztyéndemokrácia lényegéről írt, aminek a népjólétet kell szolgálnia, nem a politikai vagy alkotmányjogi vitákat.

Kimondta: semmiféle egyezkedés nem lehet a keresztyénség és az ateizmus között. 1881-ben megnyitotta a Vatikáni Levéltárat minden felekezet kutatója előtt. 1903-as Providentissimus Deus enciklikájában a Biblia tanulmányozására buzdított, óvott a racionalista magyarázatoktól, amelyek kétségbe vonták a Szentlélek ihlető erejét, inspirációját.

1902-ben létrehozta a Pápai Bibliabizottságot, a Szentírás sokoldalú kutatására, amelyben a kor protestáns bibliakutatását is elkezdték felhasználni. Ilyen oroszlánerős, alkotó, nyitott, rendkívül kreatív szellemiség tudatos örököse XIV. Leó.

Párbeszéd, hit és tudomány egyensúlya

Mondják, kiváló matematikus volt, egyetemi szinten tanulta is. Szülei, testvérei legnagyobb meglepetésére 22 évesen belépett az Ágoston-rendbe. Mind balkonos beszédében, mind első homíliájában említést tett a párbeszéd fontosságáról.

És arról, hogy a digitális kor nagy kihívásaira is választ kell adnia az egyháznak, így például a Mesterséges Intelligencia által felvetett etikai és más kérdésekre. XIII. Leó szellemi örököseként bizonyára a világos megkülönböztetés, de nem az elutasítás hídépítője lesz a 4. ipari forradalom egyre bonyolultabb és emberpróbáló hatásai között.

Lelkiséggel, megértő, de nem mindenben egyetértő szolidáris kritikával, a digitális korban is megőrizve a lényeget: az egyetemes emberséget. Pásztorolva a hívőket az önistenítő vagy mechanikus csavarrá lefokozó téveszmék világában a megmaradás keskeny útján.

A posztmodern lelkiségben, a Krisztus-központú, emberóvó misszióban, a szociális érzékenységben és a digitális világ kísértései, próbái között az embert emberként megtartani igyekező pápai törekvésekben bizonyára számíthat XIV. Leó pápa az egész világkeresztyénség imádságos támogatására és párbeszédes nyitottságára.

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma

A szerző református teológus, felekezetkutató, spirituális publicista

REFLECTIONS FROM HUNGARY

POPE LEO XIV IN THE READING OF THE HOLY SPIRIT

A PNEUMATIC QUICK PORTRAIT OF THE POPE OF FUTURE

 

Written by Dr. Lajos Békefy/Hungary

 

BLESSED AND BLESSING SPIRIT OF CHRIST, COME, COME, COME!

For decades, this phrase has been my morning, midday, nightly prayer. With this intimate spiritual secret of my inner room, I would like to make it clear: what I am writing now is not primarily as a Reformed theologian, but as a child of God, led by the Spirit of Christ. From a more broader perspective than from the battlements of a denomination. Standing on the rock of Christ, my gaze looks from the vast space of the Spirit to the past, present and future. The height of my vision is the height of the heavenly throne perceived with spiritual eyes and the fullness of the Holy Spirit's vision that surveys all depths, even the depths of God. In the dawn epiclesis of the past days, the Spirit's call, I was also guided by the beautiful 1700-year-old lines of Hrabanus: 'Veni Creator Spiritus/ Come, Creator Spirit,/Look on the mind of your people,/Fill our souls with grace from above,/of all those whom you have created'. In the stillness of my morning I surrendered myself to the Word: "When the Spirit of truth comes, he will guide you into all the truth, for he will not speak on his own authority, but whatever he hears he will speak, and he will declare to you the things that are to come" (John 16:13).

I focused my attention on the grace from above on the person of Leo XIV, the new head of the Roman Catholic Church, who was elected two days later. This pneumatic dimension and approach is worthy of the great moments that I have been following constantly, watching the programmes of the Italian RAI1 and sometimes the Hungarian Catholic television EWTN. The 'specialist commentators' in the written or electronic press, both national and international, have left me with a great sense of lack, which could be the subject of a separate analysis.

From the pneumatic portrait of the new head of the Church, drawn by the Holy Spirit, I highlight features that place the successor of Peter 267 in the full dimension of the history of heaven-earth, vertical-horizontal, grace-power, Church-human. Four characteristics thus emerge before me: 1. the predominant Augustinian spirituality, which Luther brought with him; 2. A Christ-centred vision of the world and history, a sensitive concern for the marginalised; 3. Pope Leo XIII, who led the Church for 25 years (1878-1903), was a prototype with his 86 encyclicals, his realistic and human teaching. 4. The new Pope, himself a mathematician by training, is open to the challenges of the digital age, willing to engage in dialogue in all directions and able to strike a balance.

DEEP AUGUSTINIAN SPIRITUALITY

He listened with a stumbling tongue to the first words spoken by the new Pope from the balcony of St Peter's Cathedral: I, son of the Order of Saint Augustine. We know he said this as the former head of the ancient Congregation. He brings with him a spirituality that is universal for Christ and in Christ, with a celestial boundlessness. Luther put it this way. Among his insights is that of Augustine, the greatest theologian of antiquity: 'My heart is restless until my God quiets it in himself. He gave the great motto of Bible reading: 'Tolle, lege! He wrote about the distinction between sin and sinful man: it would be a cliché to condemn man forever for the sins he has committed. We despise sin, but God raises up the sinner with grace when he comes to Him.

His Confessions, a frank description of the spiritual struggles of a man who came to God, has been left to us. The love of prayerful silence was brought with him accord to the Order's Rule by Robert Francis Prevost, who entered the Order of St. Louis Augustine in Chicago on September 1, 1977. There he grew in intimate dialogue with God, in intense wonder at the Master and listening to the Holy Spirit, in prayer, in acceptance of fraternal correction. A profound spirituality is the first character portrait of the new Pope.

CHRIST-CENTRED WORLD- AND PEOPLE-VIEW FOR MISSION

Leo XIV's second sentence on the balcony was this: I greet you with the word of the Risen Lord: Peace be with you!  - It is with this Christ in mind that our eyes are opened to embrace the marginalized, the poor, the abandoned of the world, the destinies in crisis. In the homily of his first pontifical Mass, the morning of the day after his election, in the Chapel of St Paul in Sistine Chapel, he said clearly out: "Mission is urgently needed, because the absence of faith often brings with it such dramas as the loss of the meaning of life, the forgetting of mercy, the violation of the dignity of the person in the most dramatic forms, the crisis of the family and the many other wounds from which our society suffers".

He called on the cardinals representing the universal Church: 'We must bear witness to the joyful faith in Jesus, the Saviour'. Of ourselves, he said, "to disappear behind Christ so that He may remain in front, to diminish ourselves so that He may be known and glorified, and to divide ourselves to the uttermost so that no one may lack and come to know and love Him". He will be the Pope of spiritual and social programmes, of peace, justice and help in action.

THE NAME LEO IS A SIGN - ENGAGING TEACHINGS FOR THE CHURCH AND THE WORLD

It is not primarily the power of the lion that his chosen name refers to, but to the life's work of the great predecessor of Pope Leo XIII. In the 25 years of his pontificate, he issued 86 encyclicals, circulars and teachings on the main issues of social questions, conflicts caused by the industrial revolution and the culture war. He has been called the Pope of Encyclicals, the Political Pope, the Worker Pope, the Reform Pope. His main motive was what is the strongest affinity between them: to lead the Church out of isolation, to open up to modern culture and technology, to preserve their human face. With his famous encyclical Rerum novarum, the industrial revolution and the workers' question became in the focus of the papacy. In his encyclical Graves de communi re (1901), he wrote about the essence of Christian democracy, which should serve the welfare of the people, not political or constitutional disputes. He said out: there can be no reconciliation between Christianity and atheism. In 1881 he opened the Vatican Archives to researchers of all denominations. In his encyclical Providentissimus Deus of 1903, he urged the study of the Bible, warning against rationalistic explanations that questioned the inspiration of the Holy Spirit. In 1902 he established the Pontifical Biblical Commission for the multifaceted study of Scripture, which began to draw on the Protestant biblical scholarship of the day. Leo XIV is the conscious heir of such a lion-strong, creative, open-minded and highly creative spirit.

BALANCING DIALOGUE, FAITH AND SCIENCE

The Reverend Prevost was an excellent mathematician, they say, and he studied mathematics at university level. To the surprise of his parents and brothers, he entered the Order of St Augustine at the age of 22. In both his balcony speech and his first homily, he mentioned the importance of dialogue. And that the Church must also respond to the great challenges of the digital age, such as the ethical and other questions raised by Artificial Intelligence. As the spiritual heir of Leo XIII, he will surely be a bridge-builder of clear discernment, but not of rejection, in the face of the increasingly complex and challenging effects of the 4th Industrial Revolution. With spirituality, with an understanding but always with critical solidarity, while preserving the essence of the digital age: universal humanity. Shepherding the faithful along the narrow path of survival in a world of delusions that reduce people to self-divinising or mechanical screws. 

In postmodern spirituality, in Christ-centred, man-centred mission, in social sensitivity and in papal efforts to keep man human amidst the temptations and trials of the digital world, Pope Leo XIV can certainly count on the prayerful support and dialogical openness of the whole world Christian community.