Ó, RÓMA, RABUL EJTETTED SZÉPRE SZOMJAS LELKEMET
Ennyi gyönyörű római rózsa és pínea, sugaras zöld fényű pálma, narancs-, és citromringató fácskák között csak vidám lehet minden ember. Én is... Derű-kúra, történelem-terápia, keresztyénség tiszta páli és péteri forrásai... Ó, Róma, Te örök város, mi mindent kínálsz a halandónak! Ezért is szeretlek, Róma... Rád gondolva is, meg ezredévek fényesre csiszolta tükör-köveiden sétálgatva eszembe jutnak Goethe sorai: Mignon: ismered-e a tájat? Ismered-e a tájat, hol citromfák virágoznak, És sötét lombok közt narancsok illatoznak? Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél, És halkan a mirtusz, magasra nő babér? Jól ismered? Ott! Ott veled, galambom, Osszuk meg kalandom. Ismered-e a házat, melynek tetőjét oszlopok tartják fel? Ragyog a terme, s minden szoba csillog gyönyöreivel, Hol márványszobrok szomorúan rám merednek: Szegény kisgyermekem, veled mit is tettek? Jól ismered? Ott! Ott veled, kedves gyámom, A választ megtalálom. Ismered-e a felhős és meredek hegységet, Hol ködben az öszvér is...