Ó, RÓMA, RABUL EJTETTED SZÉPRE SZOMJAS LELKEMET
Ennyi gyönyörű római rózsa és pínea, sugaras zöld fényű pálma, narancs-, és citromringató fácskák között csak vidám lehet minden ember. Én is... Derű-kúra, történelem-terápia, keresztyénség tiszta páli és péteri forrásai... Ó, Róma, Te örök város, mi mindent kínálsz a halandónak! Ezért is szeretlek, Róma...
Rád gondolva is, meg ezredévek fényesre csiszolta tükör-köveiden sétálgatva eszembe jutnak Goethe sorai:
Ismered-e a tájat, hol citromfák virágoznak,
És sötét lombok közt narancsok illatoznak?
Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél,
És halkan a mirtusz, magasra nő babér?
Jól ismered? Ott!
Ott veled, galambom,
Osszuk meg kalandom.
Ismered-e a házat, melynek tetőjét oszlopok tartják fel?
Ragyog a terme, s minden szoba csillog gyönyöreivel,
Hol márványszobrok szomorúan rám merednek:
Szegény kisgyermekem, veled mit is tettek?
Jól ismered? Ott!
Ott veled, kedves gyámom,
A választ megtalálom.
Comments
Post a Comment