KONDOLEÁLÁS HELYETT… PROF. DR. BAGDY EMŐKÉNEK ÉS CSALÁDJÁNAK ZSOLT HAZAMENETELÉRE

Gyorshír: megölték dr. Bagdy Emőke professzor fiát Amerikában

KONDOLEÁLÁS HELYETT…

Kedves Emőke, Kedves Noémi,

mit is írhatok e megrendült állapotban Emőkének, Noéminak? Amikor a szavak és a létezési, túlélési technikák hirtelen kicsúsznak alólunk? Eszembe jut Albert Schweitzer, aki az őserdőben csendes, halk sírásra figyelt fel. Ment a hang irányába, s az egyik mohos sziklán ülve látott egy fiatal bennszülött anyát. Nem messze tőle a másik sziklán halott gyermekét, akit egy mérges kígyó ragadott el tőle. Schweitzer megszólította franciául, angolul. Semmi válasz. Akkor leült a síró anya mellé, átölelte a vállát, s hagyta, hadd sírjon napestig. Amire a szó képtelen volt, elég lett a szótlan együttérzés. Az ölelés. Én ezt nem tehetem meg így fizikailag.

De az Ige, a Biblia és egy-két gondolat ölelésébe, imaölelésébe együtt érző szívvel szeretném  most bevonni Emőkét és Noémit, s rajtuk keresztül a nagycsaládot.

És bevonzani mindnyájukat a láthatatlan nagy szeretetkörbe, ami idők előtt-től, lételőtti öröklétből időkön át az időtlenség fele tart. Emőke Édesapja, Édesanyja, Noémi nagyszülei, Zsolt dédijei, s a népes papi birodalom, a Császárok felmenői, akik mind-mind abban a másik dimenzióban, az ikszedik boldoglétben egyesülnek, ott, amit Isten készített az Őt szeretőknek. S amiről tudjuk, hogy azt emberi ész ki nem gondolhatja, emberi szív meg sem sejtheti, abban a dimenzió-milliárdokkal másabb világban vagyunk igazán otthon. Ami itt van, minden luxus ellenére is csak árnyékotthon. És ebben a kimondhatatlan istenlétben már ott van Zsolt. Haza érkezett. Végleg, örökre. A kis emberke Isten és szeretteinek végtelen örök honában, otthonában, az istenhonban van már, gyengéd fényölelésben.

Nemrég a 97 éves híres-nevezetes Jürgen Moltmann professzorral, a reménység teológiájának és etikájának kidolgozójával készítettem interjút. Már akkor beszélt arról, amiről legutóbbi könyvében ír, s ami most itt van a kezemben: MINDEN VÉGBEN HATALMAS KEZDET VAN – amit csak hittel érthetünk meg valamennyire, sejthetjük meg a dimenzióváltást, a kezdet és a befejezetlen jövő boldogító lényegét. Amire a befejezett múltat átcserélhetjük. Ezt bizonyára Zsolt is végpillanataiban átélte, a végtelenre, Istenre Rátáguló tudattal és Istenhez odaomló szívvel. Teológusként biztosan határjáró volt: véges és végtelen, emberi és isteni, boldogtalan és boldog állapotok képváltásaival, sugallatokkal és sejtelmekkel, titkok megélőjeként, Istent látó emberkeként. Neki is végtelenre kinyíló pillantás és örök pillanat lett a vég – Krisztus-rangú, felrangosított pillanat, hatalmas kezdet. Isten-rangú pillanat. Amire őt is méltatta sola fide Jehósuah, a Szabadító. A mennyei Jeruzsálem vonzásával, a kristálytenger mellett őreá váró, előre ment szeretteivel, a jövővé vált múlttal. A Krisztus ábrázatát viselő református földi papok birodalmának mennyei társaságával. Ahol az elsők, minden, ami itteni, drámai, szörnyű, lehullik még az emlékezetről is, s megmarad a Krisztus áldozatában, vérében megtisztult mennyei létformánk. Amikor Istent öltjük magunkra, magunk mögött hagyva megsebzett földi öltözékünket, és színről-színre, közvetítés, akadályok nélkül éljük át személyesen mindazt, amiről itt csak rész szerint volt bennünk ismeret. Itt marad minden, ami nihil, semmi, itt marad a szeretet-hiányos, minden tekintetben partikuláris létforma, az ex parte. S amikor végleg elmarad a rész szerintiség, ami megmarad: fides, spes, charitas, maior autem est charitas. A legnagyobb a szeretet. Ez a maior charitas pedig él, lüktet, áramlik lelkünkön át, mennyiek és földiek minden értelmen túli sugárkörében, a Pneuma fenséges és titkos áramkörén át pszichénkben égi terápiaként. Az örök ölelés totális teljességdimenzióját nyitja meg előttünk mindig egy-egy szerettünk elmenetele. Hazamenetele. Végleges és teljes átváltozása a chraritas örök áramkörében élő lélekké.

Krisztus áldozatában titokzatosan elmerült és ebben az áldozatban különösen megjelölt drága gyermeke az Úrnak Zsolt. Minden földi ex partem fölött és ezen túl van már ő, a csodálatos teljességbe merülő léten túli létezésben. Ennek öröme és bizonyossága gyógyítsa szelíd gyógyírként szívüket!

Emőkével és Noémival, s az egész nagycsaláddal szótlan Isten-csendben összeölelkezve, kérem az Örökkévalót, Izrael és az egyház Urát, személyes Megváltónkat, hogy az örök szeretet-Lélek-kör éltető gazdagsága valóságosan legyen és maradjon mindvégig Mindnyájukkal.

Mennyei-földi öleléssel

Dr. Békefy Lajos