IN MEMORIAM - NÉHÁNY ECSETVONÁS SZABÓ LEVENTE REFORMÁTUS LELKIPÁSZTOR PNEUMATIKUS ARCKÉPÉHEZ

 

Lajos Bekefy

  · 

Láthatóság: Nyilvános

In memoriam Szabó Levente

20 ó.

·

NÉHÁNY ECSETVONÁS SZABÓ LEVENTE REFORMÁTUS LELKIPÁSZTOR

PNEUMATIKUS ARCKÉPÉHEZ

(Dr. Békefy Lajos Ph. D. ref. lelkipásztor emlékezése)

AMIKOR MEGHALLOTTAM Krisztusban a Szentlélek által Testvérem, SZABÓ LEVENTE magyar református lelkipásztor hazaköltözésének hírét, rögvest elhatároztam, kiírom magamból az emlékek egy részét, amit karizmatikus, talentumos lelke hagyott bennem. S bizonyára sokakban itthon és szerte a nagyvilágban, a hívő Krisztus-népben.

AZ ELSŐ VONÁS A SZENTLÉLEK IMÁDÁSÁÉ, MAGASZTALÁSÁÉ, SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSÁÉ. Soknyelvű Bibliáim polcán ott volt mindig a Levente által nekem ajándékozott holland nyelvű Szentírás, amit 1971. április 14-én adott át a Budapesti Református Teológiai Akadémia épületében, a Ráday Könyvtár udvari bejárata előtt. Nem felejtem el azt a pillanatot. Készültem haza, Győrbe, legációra, a teológusok ünnepi szolgálatára. Leventével a könyvtár ajtajában találkoztam. Készült erre a találkozásra. Mosolyogva odalépett hozzám, s átadta a holland Bibliát. Ez a barna-sárga, modern borítású Bijbel (1967, Amsterdam) közös megbecsülésünk, a holland reformátusság és teológia iránt érzett tiszteletünk kézzelfogható, maradandó bizonyítéka, pecsétje lett. Benne ezt írta Levente: AMITIA SEMPER CARA EST – A SZERETET MINDIG KEDVES – s szóban hozzátette: - Te mindig kedves voltál hozzám. Nem ítéltél el, nem szóltál meg, nem kerültél el azért, mert református teológusként karizmatikus irányban mozdult meg a hitem és az életem.

AKKORIBAN A KOMMUNISTA HATALOM ÉS AZ EGYHÁZI VEZETÉS AGGODALOMMAL VEGYES FÉLELEMMEL TEKINTETT A KARIZMATIKUS, „SZENTLELKES” JELENSÉGEKRE, s ahol csak lehetett, elszigetelte azokat, akik ebbe az irányba mozdultak. Leventét is. Szabó Pétert, a későbbi cecei esperest is. És másokat. Akik az egyház megelevenedését igyekeztek előmozdítani. Tudta, hogy pályázatot írtam „A Szentlélek Kálvin teológiájában” címmel, amivel ötöd évesként el is nyertem a díjat. Amit akkor még nem tudott Levente, a Szentlélek működésének, az egész egyház életét meghatározó munkálkodásának titkai kutatására egész életemet odaszenteltem. Innen fakadt doktori értekezésem pneumatológiai témája is (2000), majd megtisztelő „pneumatikus” barátságunk korunk egyik legkiemelkedőbb Szentlélek-kutatójával, a heidelbergi Michael Welker református teológiai professzorral, akinél három éven át kutattam a Szentlélek működésének ezernyi formáját korunkban.

LEVENTÉRE EMLÉKEZTEM AKKOR IS, amikor Welker professzor 12 nyelvre lefordított Szentlélek-tanát ezelőtt közel 30 évvel magyarra fordítottam, s dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor remek lektorálásával 2018-ban végre e korszakos művet Erdélyben, Kolozsvárott az Exit Kiadó megjelentette, Varga Mihály pénzügyminiszter úr hivatalos támogatásával. Sokszor mondtam magamban:

„VENI CREATOR SPIRITUS, JÖVEL SZENTLÉLEK ÚRISTEN, tedd Levente pneumatikus inspirációját mások számára is áldássá, erőforrássá, csontjainkba rekesztett, missziói szolgálatra gerjesztő tűzzé!”

A SZERETET NAGYHATALMÁT ÉS MINDENKI SZÁMÁRA ÉRTHETŐ, ANNYIRA VÁGYOTT VALÓSÁGÁT ÉLTE, HIRDETTE SZABÓ LEVENTE. A holland Biblia bejegyzése magyarul így folytatódott: „Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk, mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért” (1János 3,16). Majd bejegyzése ezzel zárul: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1János 3,18). Lajos barátomnak szeretettel Levente. - Az egyházi szolgálat szeretetelvét, belső energia előállító turbináit és tengelyét, gyakorlatának mozgatóját emelte ki bejegyzésével. A szóma thou Chrisztou, a Krisztus testének létlényegét, keresztyénségünk létezési alapmódját. Ami csillagfénnyi messzeségre van a klerikális, papuralmi gyakorlattól, a püspök centrikus egyházképtől, ami gyakran megkísérti és torzítja az egyházi életet. Ne hogy miattunk káromoltassék Krisztus szent neve és teste, az anya-szent-egyház!

ÉRDEKLŐDŐ, FÁRADHATATLAN MISSZIÓI BUZGÓLKODÁS JELLEMEZTE LEVENTÉT MINDVÉGIG, az egyház harmadik, pneumatikus világkorszaka iránti „rajongással”. Az Úr ügyének felekezetekben és felekezetek közötti, olykor fölötti szolgálata adott értelmet földi létének. 1971. évi találkozásunk hosszú időre inspiráló erőforrás volt nekem is. Évtizedek múltán, 2015-öt jegyeztünk, amikor a Maggie Gobran – a kairói Teréz anya c. könyv fordításomban az Immánuel Kiadónál megjelent, s újra a kiadó boltjában futottunk össze. Nagy örömmel és érdeklődéssel faggattuk egymást. Szót szóba öltve. A könyvnek aztán valamivel később a budahegyvidéki evangélikus közösségben volt bemutatója, összekötve előadásommal. A világvallások versenyfutása a 21. században címen. Ebben az egyház pneumatikus, harmadik világkorszakáról szóltam, s Levente nagy lelkesedéssel emelkedett szólásra, rámutatva: az egyház, Krisztus teste Európán kívül milyen hatalmas lendülettel növekszik. Abban maradtunk, hogy többször és rendszeresen találkozunk egymással. Ez sajnos elmaradt.

A KERESZTYÉNÜLDÖZÉS ÉRDEKLŐDÉSÉNEK TENGELYÉBE KERÜLT, MIKÉNT NEKEM IS. Ugyancsak 2015-ben jelent meg Kereszttűzben – a keresztyénüldözés története Jézus korától napjainkig… című kötetem, aminek nyomán érdeklődéssel hívott találkozásra. Ez meg is valósult. Egy gazdagréti cukrászda szeparéjában beszélgettünk sok mindenről. A különös találkozás során odalépett egy fiatalember hozzánk, mivel hallotta a beszélgetést, s kért egy példányt a kötetből. Adtam neki. Majd úgy távozott, hogy a másik asztalnál ülő hölgy is követte őt, odaintve Leventének: Szia. Mondtam is: Neked mindenhol vannak ismerőseid? Aztán beszélt még családjáról röviden, nehézségeiről, de mondatai felütése mindig ugyanaz maradt: - Hála az Úrnak, élek, szolgálok, imádkozom sokat másokért, járom a világot, ahol csak lehet, hirdetem az Úr dicsőségét.

EZ VOLT UTOLSÓ SZEMÉLYES FÖLDI TALÁLKOZÁSUNK. Amikor elmenetelének, betegségének néhány részletéről hallottam, az jutott eszembe, hogy a vért, a fájdalmat közös Mesterünk, Megváltó Krisztusunk sem kerülte el. Minden sebben, legyen az agyban vagy bárhol fizikai testünkben, az Ő sebei jelennek meg életünkben. Szenvedéséért, elégtételéért az Ő győzedelme is láthatóvá lesz testünkben, amit csak lelki szemekkel láthatunk meg. Bizonyos vagyok abban, hogy Füle Lajos versének sorai szerint, amikor Őreá is rászólt a VAGYOK, úgy ment el, hogy „meglelem a készített helyet”. Ő már végleg otthon van. Meglelte a Krisztusban, az atyai irgalom és szeretet által elkészített helyet. Ez legyen Családja, valamennyiünk felemelő vigasztalása, hálaadásra indító bizonyossága.

Kedves Levente! Boldog otthonlétet, örök hallelujás jelenlétet Őbenne, Aki a múlhatatlan, felülmúlhatatlan, elmúlhatatlan VAGYOK! Akiben megszűnik minden, ami földi, fájó, bántalmazó, töredékes. És tökéletessé lesz az a szeretet, ami egyedüli forrása békességünknek…

Dr. Békefy Lajos Ph. D. református lelkipásztor, közíró, kutató teológus (C)