THEO-DIGEST SONDERAUSGABE- SPECIAL EDITION - EDIZIONE SPECIALE - KÜLÖN KIADÁS: 2024. KARÁCSONYI ÉS 2025. ÚJÉVI SPIRITUÁLIS HÓDOLÁSOK, ÍRÁSOK
2024. KARÁCSONYI ÉS 2025. ÚJÉVI SPIRITUÁLIS HÓDOLÁSOK, ÍRÁSOK
TARTALOM
1. Időágak hajladoznak, gyümölcsöt is Neked hoznak, Uram
Növekedési trendek, transznumerikus igazságok a keresztyénségben 2024-ben
Isten-faggató gondolatok Magdeburg és New Orleans nyomán, 2025 hajnalán
NEMZETI ÉS EGYÉNI LÉTEZÉS-NORMÁKKAL JUTUNK CSAK ELŐBBRE
4. „Úgy kell élnünk, mintha Krisztus ma délután jönne el”
JIMMY CARTER, A HITVALLÓ ELNÖK EMLÉKEZETE
5. EURÓPA REFORMÁCIÓI ÚTJAIN – 50 ÉVE VOLTAM PEREGRINUS DIÁK
WITTENBERGBEN
HÁLAADÓ LEVÉLVÁLTÁS LUTHER AKADÉMIÁJA MAI VEZETÉSÉVEL
6. MEGHALLOTTAD JÉZUS KÉRDÉSEIT 2024-BEN?
A MESTER KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK LÉTÉRTELMEZŐ, ÜDVIRÁNYÚ BESZÉD-KULTÚRÁJA
7. ZSIDÓSÁG ÉS KERESZTYÉNSÉG FÉNYEI ÖSSZERAGYOGNAK ISTEN DICSŐÍTÉSÉRE
VILÁGSZERTE
8. From Magdeburg to Bethlehem and Back
On the Advent Pilgrimage of Illusion Loss, in Defence of Our Festive Culture
9. Greetings to Our Chinese Brothers and Sisters in
Preparation for the Holy Holiday of Christmas
10. PIROSBETŰS ÉS HÉTKÖZNAPI KARÁCSONYOK CSILLAGSÁTORÁBAN
„ÁLMÉLKODÁSSAL CSUDÁLJUK VÉGHETETLEN SZERELMED”
INHALT
1. DIE ZWEIGE DER ZEITEN BIEGEN SICH, SIE WERDEN DIR, HERR, FRUCHT BRINGEN
Wachstumstrends, transnumerische Wahrheiten im Christentum im Jahr 2024
2. DEM UNVERSTÄNDLICHEN EINEN SINN GEBEN
Nachdenken über die Gottesfrage im Gefolge von Magdeburg und New Orleans, im Morgengrauen des Jahres 2025
3. WORT-KOORDINATEN LEUCHTEN AM HORIZONT DES JAHRES 2025
NATIONALE UND INDIVIDUELLE EXISTENZNORMEN SIND DER EINZIGE WEG NACH VORN
4. „WIR MÜSSEN SO LEBEN, ALS OB CHRISTUS HEUTE NACHMITTAG ZURÜCKKÄME“
EIN GEDENKEN AN JIMMY CARTER, DEN PRÄSIDENTEN DER VEREINIGTEN STAATEN
5. AUF DEN WEGEN DER EUROPÄISCHEN REFORMATION - 50 JAHRE ALS PEREGRINE-STUDENT IN WITTENBERGBEN
6. HAST DU DIE FRAGEN VON JESUS IM JAHR 2024 GEHÖRT?
DIE EXISTENZIELLE, HEILSAME SPRACHKULTUR DER KOMMUNIKATION JESU
7. DIE LICHTER DES JUDENTUMS UND DES CHRISTENTUMS LEUCHTEN GEMEINSAM ZUR VERHERRLICHUNG GOTTES WELTWEIT
8. VON MAGDEBURG NACH BETHLEHEM UND ZURÜCK
Auf dem adventlichen Pilgerweg des Illusionsverlustes, zur Verteidigung unserer Festkultur
9. GRÜßE AN UNSERE CHINESISCHEN BRÜDER UND SCHWESTERN
in Vorbereitung auf das Heilige Fest der Weihnacht
10. ROTE BUCHSTABEN UND GEWÖHNLICHE WEIHNACHTEN IM GLITZERZELT
„MIT TRÄUMERISCHEM STAUNEN BEWUNDERN WIR DEINE UNENDLICHE LIEBE“
1. THE BRANCHES OF THE TIMES ARE BENDING, THEY WILL BRING YOU, LORD, FRUIT
Growth trends, transnumeric truths in Christianity in the year 2024
2. MAKING SENSE OF THE INCOMPREHENSIBLE
Reflecting on the question of God in the wake of Magdeburg and New Orleans, at dawn in 2025
3. WORD COORDINATES SHINE ON THE HORIZON OF THE YEAR 2025
NATIONAL AND INDIVIDUAL NORMS OF EXISTENCE ARE THE ONLY WAY FORWARD
4. ‘WE MUST LIVE AS IF CHRIST IS COMING BACK THIS AFTERNOON’
A REMEMBRANCE OF JIMMY CARTER, PRESIDENT OF THE UNITED STATES
5. ON THE PATH OF THE EUROPEAN REFORMATION - 50 YEARS AS A PEREGRINE STUDENT IN WITTENBERGBEN
6. HAVE YOU HEARD THE QUESTIONS OF JESUS IN THE YEAR 2024?
THE EXISTENTIAL, HEALING LANGUAGE CULTURE OF JESUS' COMMUNICATION
7. THE LIGHTS OF JUDAISM AND CHRISTIANITY SHINE TOGETHER TO GLORIFY GOD WORLDWIDE
8. FROM MAGDEBURG TO BETHLEHEM AND BACK
On the Advent pilgrimage of the loss of illusion, in defence of our festive culture
9. Greetings to our chinese brothers and sisters in preparation for the Holy Feast of Christmas
10. RED LETTERS AND ORDINARY CHRISTMAS IN A GLITTERING TENT
‘WITH DREAMY AMAZEMENT WE MARVEL AT YOUR INFINITE LOVE’
CONTENUTI
1. I RAMI DEI TEMPI SI STANNO PIEGANDO, TI PORTERANNO, SIGNORE, FRUTTO
Tendenze di crescita, verità transnumeriche nel cristianesimo dell'anno 2024
2. DARE UN SENSO ALL'INCOMPRENSIBILE
Riflettere sulla questione di Dio sulla scia di Magdeburgo e New Orleans, all'alba del 2025
3. LE COORDINATE DELLA PAROLA BRILLANO ALL'ORIZZONTE DELL'ANNO 2025
LE NORME DI ESISTENZA NAZIONALI E INDIVIDUALI SONO L'UNICA VIA DA PERCORRERE
4. “DOBBIAMO VIVERE COME SE CRISTO TORNASSE OGGI POMERIGGIO”.
UN RICORDO DI JIMMY CARTER, PRESIDENTE DEGLI STATI UNITI
5. SUL CAMMINO DELLA RIFORMA EUROPEA - 50 ANNI DA STUDENTE PEREGRINO A WITTENBERG
6. AVETE ASCOLTATO LE DOMANDE DI GESÙ NEL 2024?
LA CULTURA LINGUISTICA ESISTENZIALE E CURATIVA DELLA COMUNICAZIONE DI GESÙ
7. LE LUCI DEL GIUDAISMO E DEL CRISTIANESIMO BRILLANO INSIEME PER GLORIFICARE DIO IN TUTTO IL MONDO
8. DA MAGDEBURGO A BETLEMME E RITORNO
Nel pellegrinaggio d'Avvento della perdita dell'illusione, in difesa della nostra cultura festiva
9. Saluto ai nostri fratelli e sorelle cinesi
in preparazione alla Santa Festa del Natale
10. LETTERE ROSSE E NATALE ORDINARIO IN UNA TENDA SCINTILLANTE
“CON SOGNANTE STUPORE CI MERAVIGLIAMO DEL TUO AMORE INFINITO”.
Időágak hajladoznak, gyümölcsöt is Neked hoznak, Uram
Növekedési trendek, transznumerikus igazságok a keresztyénségben 2024-ben
A számok önmagukon túlmutató üzenetértékei
Isten országa növekedése, esetleges stagnálása, netán alkalmankénti zsugorodása nem statisztikai tényigazságok függvénye. Tudjuk Jézustól: „Az én országom nem e világból való” (János 18,36). De azt is tudjuk: „Az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm” (Róma 14,17).
Ebbe bele nem tekinthetünk, sem emberi szív meg nem sejtheti. Mégis: fenntartva Istenünk szabadságát emez egyetlenszerűen teljes ismeret birtoklásában, illetve hit általi részleges adományozására, elfogadjuk, sőt igényeljük is az emberi elme, tudomány istentudatos kutatási, megismerési eredményeit. Így vagyunk a teológiával, a vallásfilozófiával, a vallásszociológia vagy a hitszociológia részismereteivel. Figyelünk rájuk. Azokra a statisztikai jelzésekre is, amelyek a világkeresztyénség, s a világvallások helyzetéről, befolyásáról, sajátos tartalmuk érvényesüléséről empirikus, mérési-tapasztalati, számszerűsíthető jelentéseket tesznek közzé.
A számoknak is megvan az önmagukon túlmutató üzenete. Transznumerikus üzenetei. Különböző intézetek jelentései nyomán most 2024-re tekintünk vissza.
2050-ig erős növekedés, feltéve, ha…
2020-tól 2024 közepéig tekintve át a világnépesség növekedési mutatóit, ezt látjuk: 7,84 milliárdról az emberiség lélekszáma a két terminus között 8,11 milliárdra növekedett. A növekedés mértéke: 0,87%. A keresztyének lélekszáma világméretekben 2,52 milliárdról ugyanezen időszakban 2,63 milliárdra nőtt, ami 1,08%-os növekedés.
Megállapítható:
Csak a 2024. évet tekintve, a nemzetközi irodalomban több pozitív trendre figyelhetünk fel. Évek óta megbízható és mértéktartó adatokat közöl a keresztyénség világhelyzetéről a Gordon-Conwell Teológiai Szeminárium Globális Keresztyénségkutató Központja. Becslésük szerint, ha marad a 2024-ben tapasztalt mértékű növekedési tempó, és sem Jézus visszajövetele, sem valamilyen aszteroida becsapódása, vagy egy egyensúlyából és ítélőképességből kibillent politikus nem nyomja meg a totális atomháborút kiváltó gombot, akkor 2050-re a világkeresztyénség lélekszáma 3 milliárd lesz.
Egyes keresztyén csoportok gyorsabban növekednek
Tréfálkozva szabad így is fogalmaznunk: akik és amerre bevették a pneumatikus növesztőhormont, azaz élnek a Szentlélek ajándékaival, ott erőteljesebbek a növekedési mutatók. Ez a Szentlélek Úristen megújítást adó és minden igazságra elvezető dinamikájának és energiájának köszönhetően az átlagos, 1,08%-os keresztyén növekedéssel szemben a protestánsoknál 1,63%, a független keresztyén csoportoknál 1,96%, az evangelikáloknál 1,66%, a pünkösdi-karizmatikus mozgalmaknál, egyházaknál 1,48%.
2024-ben a világ protestánsainak lélekszáma meghaladja a 625 milliót, az evangelikálok lélekszáma a 400 milliót. A pünkösdi közösségek lélekszáma 1900–2050 között elérheti majd az 1900-ban mért világstatisztikai 1 millió lélekszámhoz képest az 1 milliárdot.
Afrika és Ázsia keresztyénsége rapid ugrást mutat
A legerősebb növekedést mutató terület a globális dél. Ázsiában 415 millió keresztyén él, a növekedési mutató ott 2,11%. Hatalmas növekedést prognosztizálnak a kínai keresztyénségnek, amelyik 2050-re elérheti a 300-350 milliós lélekszámot egy ország határain belül. Ezzel Kína lesz a világ vezető országa, ahol egy nemzeti kereten belül a legtöbb keresztyén fog élni. Így megelőzik az USA-t, Mexikót, Brazíliát.
Ugyanakkor Afrika is hatalmas mértékű növekedést mutat, ahol jelenleg 734 millió keresztyén gyakorolja Jézus-hitét, s itt a legnagyobb a növekedés üteme 2,64%-kal. A növekedés robbanásszerű mértékű volt Afrikában, hiszen a 20. század elején kevesebb, mint 10 millió keresztyén élt a kontinensen. 2000-re már 383 millióra ment fel ez a szám, és 2020-ban több keresztyén élt Afrikában, mint a világ más régiójában. 2050-re ez a szám 1,28 milliárdra megy fel, amivel Afrika több Jézus-követőnek ad otthont, mint Ázsia és Latin-Amerika együttvéve.
Ateizmus és agnoszticizmus visszaesőben – a 21. század a vallások reneszánsza
Más vallások is növekedést mutatnak. Ahogyan azt 1996-ban Peter Berger osztrák származású, amerikai vallásszociológus a mért adatokból leszűrt következtetéseiben jelezte: a 21. század a világvallások felvirágzásának reneszánszát hozza. Az ateizmus és a kételkedők, agnosztikusok várakozásaival szemben, a szekularizáció ideológiájának összeomlásával, a de-szekularizáció világméretekben tapasztalható lelki-vallási igényességet bizonyító spirituális éhség mutatókkal az ateizmus mindenfajta változatának a visszaszorulását jelzik.
A világnépesség növekedéséhez képest is visszaesést mutat, 0,12%-kal. 2020-ban globálisan 147 millióra becsülték számukat, ez 2024-re 145 millióra ment vissza, ami az 1970-ben mért 165 millióhoz képest is csökkenés. A nem vallásosok, az agnosztikusok együttesen mindenütt a világon visszaesést mutatnak. 2050-re várható számuk a világon 849 millió lesz. Ezzel szemben a római katolikusok világméretekben 1,5 milliárdot, a protestánsok 870 milliót, a pünkösdiek 1 milliárdot fognak számlálni.
Misszionáriusok, hittérítők száma megnőtt, a keresztyén közösségeket anyagilag támogatók száma is nő
Az elmúlt 120 évben megtízszereződött világméretekben a keresztyén egyházak, gyülekezetek száma. Az 1900-ban működő 400 000-ről 2020-ban 4 millióra nőtt a számuk. 2024-ben tovább nőtt az egyházak, gyülekezetek száma, 4,2 milliót tesz ki, ami 2050-re várhatóan 5,4 millió közösséget jelent.
Az 1900-ban kibocsátott hittérítők, misszionáriusok száma 62 000 volt, ami 2000-re 420 000-re növekedett. 2050-re 600 000-re emelkedik majd a számuk.
Csak az USA-ban, ahol pontos pénzügyi-bevételi statisztikákat vezetnek a különböző egyházak, keresztyén közösségek anyagi javairól, a közzétett adatok szerint 2024-ben az önkéntes adományok mértéke elérte az elképesztően magas 1 300 milliárd dollárt. Ez óriási fejlődés, hiszen 1900-ban ez még „csak” 8 milliárd volt, 1970-ben 70 milliárd, 2000-ben 320 milliárd. Előrejelzések szerint ez a szám 2050-re 5 200 milliárdra nő.
A fenti számokkal kapcsolatban igaz, hogy a mennyiség a minőségből fakad. S nem fordítva, az általános emberi tapasztalat törvényszerűsége szerint. A növekedés abban a tapasztalati hitdimenzióban valós, amiről e számok vallanak. A növekedés fogalma a Bibliában az aukszanó, és a pleonadzó. „Ha Isten kiárasztja Lelkét népére, úgy növekednek, mint a fű a víz mellett” (Ezékiel 17,6). Jézus növekedési példázatokban szólt Isten országáról (Mk 4,7; Lk 12,27; 13,19). A növekedést Isten adja (1Kor 3,6.9). A testi növekedésnél fontosabb a lelki-hitbeli, ismeretbeli növekedés (2Kor 10,15k; Ef 4,13kk; Kol 1,10; 2,19; 2Thessz 1,3; 2Pt 3,18). Ezért imádkoznak a tanítványok így: „Növeld a hitünket!” (Lk 17,5; vö. 2Pt 3,18).
Ezt a minőségi, szakrális és csak Krisztusban megvalósuló növekedést mutatják a számok. Boldogok, akik a számok mögött a növekedést adó Istent látják meg, és a transznumerikus, a számokon túli valóságot.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Értelmezni az értelmezhetetlent
Az Ige kétreflektoros, személyes csendjében, egyrészt a 295. éve megjelenő protestáns Losung, másrészt a római katolikus Pensieri Eucaristici 2025 napi Igéinek a reflektorfényében – Dosztojevszkijtől tanulva jó 50 éve – feljegyeztem 2025-re vonatozó terveimet. Például az ünnepszociológiai, valamint a hitéleti prognózisok, világtendenciák tanulmányozását, spirituális weboldalam tervezetét, a világvallások szociológiájának infografikai előrejelzéseinek tallózását. Meg a Szentlélek általi, pneumatikus lét- és sorsszemléleti vázlatokat, és tervezett könyveim, cikkeim, fordításaim rendjét, napi beosztást alkotva a munkahatékonyság érdekében.
S ekkor, a hajnali, immáron tűzijáték és petárdarobbanások nyomán támadt csendbe berobbantak az újabb rettenetképek, hírek. A BBC és a CNN képeit váltogatva néztem arról, hogy legkevesebb tíz ember életét vesztette, amikor a tömegbe behajtott egy autós New Orleansban, az USA-ban. Az eset helyi idő szerint hajnali negyed négykor történt, a turisták körében népszerű French Quarterben, a híres, éttermekkel, éjszakai lokálokkal és bárokkal teli Bourbon Streeten. A vezető nagy sebességgel hajtott az utcán szilveszterező tömegbe, majd kiszállt, és lövöldözni kezdett. Magdeburgi mészárlás után, karácsonyromboló borzalmak után itt van már az újévet befátyolozó újabb, nem is sejtett döbbenet. Hét évtized számolatlan emberi drámája nyomán, lelkészként gyülekezetben és börtönökben hallott gyónásokban edzett lelkemben most eltörött a mécses. Először ellenállhatatlan könnyekben törtem ki, s csak ennyit tudtam ismételni:
Bűnegyetemesség – kegyelemegyetemesség
A magdeburgi és New Orleans-i képsorok belső cikázásában próbáltam Isten előtt leroskadva előhozni bibliai, teológiai, létfilozófiai, logoterápiai (V. Fankl) és Logosz/Ige-terápiai, értelmezésszükségleti ismereteim segítségével tudati szintre hangolva, ha megokolni nem is tudó, de legalább valamennyire értelmező mondatokat, szempontokat. Előhalászni és felerősíteni imával, Bibliával, lét- és sorsismereti válaszok ütköztetésével. Nehéz, bizony nehéz bármit is mondani, írni. Mégis kell…
Az első, amit magamra parancsoltam, az a csend. Pánik, sápítozás nélkül. És az események drámai horizontján túlra tekintő magyarázatigény. Nem az a fő kérdésem, hogy vajon ki és miért követhette el ezt a 2025. évet félrevert lélekharangként bevezető eseményt. Inkább ez:
Elsőként ez az oly’ gyakran feledett vagy sokak által el sem fogadott bibliai tény tolul szívemben értelmem elé: mindnyájan ugyanabban a létezési státuszban vagyunk. Ez pedig a totális romlottság (Dordrechti Hitvallás), a totális korrupció (Kálvin), az egyetemes Isten-ellenes lázadás status quo-ja. Minden szépítés, magyarázkodás, cáfolás, okoskodás ellenére. Ite factum est – ez a tény, ahogyan a Bibliában többször olvashatjuk, mint elégszer! Németországban és az USA-ban, Magyarországon és a világ legeldugottabb sarkában igaz ez. Egészen konkrétan Dániel imádságának ténymegállapításaként 3000 éve:
A másik tényigazság is rögtön felmerült lelkem belső őrtornyában: nem Isten szabadítja ránk Szodoma és Gomora életbénító büntetését, hanem a mi létlényegünk, status quo-nk önbeteljesítő drámája lesz nyilvánvalóvá egy-egy ilyen eseményben koncentráltan. Isten-hiányos, élettisztelet-hiányos, önigazságainkat bálványozó emberséghiányos romlottságunk Wilhelm Bosch-i képszerűségnél is drasztikusabban szakad ránk. A jóléti társadalom, a keresztyénségben verbálisan tetszelgő emberi felületesség belső tartástalansága mered elénk az eseményekben. A hitetlenség meztelenségével. Hitünk látszathitté silányult, hitbeli erkölcsi parancsaink szóvirágokká üresedtek. Ady döbbenetesen írt erről száz éve:
„Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt útonállók új útban állóknak
Helyünkön meg nem tudtunk állni
…Megöltük és kibűnöztük magunkat.
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat”
(A szétszóródás előtt). Micsoda bibliás, mély és jaj, mily’ prófétikus szavak ezek: „Megöltük és kibűnöztük magunkat./S elveszünk, mert elvesztettük magunkat”. Dániel próféta, akit Ady is idéz önismereti tükröt tartó verse élén, népe, vallása önleleplezése feljajdulásában mindennek ellenére megpillantja a reményt: de „a mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát” (Dán 9,9). Minden önbálványozó illúziót szerteoszlat prófétai szava: „Nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. Ezért az Úrnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet…hiszen nem hallgattunk az ő szavára” (Dán 9,13-14).
Lét- és létezési értékvesztések ellenében imaszövetség, egyházi és világi erők összefogása.
Igaza lett Peter Berger világvallás kutatónak, aki 1996 óta írta, mondta:
Emellett a lét- és létezési értékvesztés lesz a legnagyobb kihívás a digitalizáció korában. Amikor egyrészt a mesterséges intelligencia és más digitális eszközök révén elmechanizálódik és elvész az emberlét és az ember értéke. És a minden eszközzel világuralomra törő világvallások külső akciókkal teszik kérdésessé saját magukat és a vallások béketeremtő ősi elhivatottságát.
Szilveszter hajnali józanságban keresem Isten előtt, coram Deo a helyes és alkalmazható, operacionális cselekvésmódot, választ. Elsőre most sincs más, mennyei tanácsként érkező üzenet, mint ez: térdre, imára! Egyénenként, nemzetként, világvallásként, keresztyénségként, felekezetként. Minden irány és irányzat koncentrált spirituális energiakoncentrálásával, a Szentlélek pneumatikus vezetésével, menedzselésével.
Ézsaiás prófétai üzenete egyetemesen hangzik fel ma újra, még inkább felerősítve a vérengzések könny-, és vérfoltjaival:
Csak az Ő Fia, a Szabadító, a Jehosuah Jézus. Az ima-világösszefogás segíthet az éberség magasabb fokozatra kapcsolásában. Egyházak és hatalmak, kormányok és vallások, mindenféle szolgálat, Uram bocsá’, még a titkosszolgálatok, CIA és a nemzeti szolgálatok éberségének konszonáns magasabb fokozatra kapcsolásával. Emellett ezek még intenzívebb, szervezettebb, publikus együttműködésének megteremtése, intézményesítése kell ahhoz, hogy megvalósuljon a prófétai látomás, ami nélkül a 21. században sem boldogulunk, s amiről dicséretünkben így énekelünk
„A várfalakra őrök álljanak,
Kik bátran szólnak harcra készek,
Ha éj borul le, vagy ha kél a nap”.
Éberségre éjjel-nappal, egyháziak és nem egyháziak, hivatásos és önkéntes éberek világkoalíciójára késztetnek az események. Reménység szerint a világméretű imakoalíciót, lét-és életvédelmi szövetséget kikényszerítheti a józan belátás 2025-ben. Ezért imádkozzunk, ahol csak lehet: nyilvánosan és egyéni csendességünkben, minden felekezetben.
Egyedül Ő és az Általa belátásra vezetett döntéshozók, önkéntes imádkozók milliói fogják helyesen, innovatívan értelmezni az értelmezhetetlent! És kialakítani a hatékony életoltalmazást. Imádkozzunk szakadatlanul azért, hogy 2025-ben ez megvalósulhasson.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
IGE-KOORDINÁTÁK RAGYOGNAK FEL 2025
HORIZONTJÁN
NEMZETI ÉS EGYÉNI LÉTEZÉS-NORMÁKKAL JUTUNK CSAK ELŐBBRE
Dr. Békefy Lajos
FRANCIA HALÁSZ FOHÁSZA: URUNK, EGY PILLANTÁST VESS REÁNK
Esztendő fordultán sok pogányos, mámoros, valójában értelmetlen fogadalmat, ígéretet tesznek az emberek önmaguknak, egymásnak. A folytonos változások világában mi a garancia arra, hogy úgy is lesz? Semmi. Embereknél nincs hiteles garancia. Egyedül Istennél, „akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jakab 1,17). Sokkal jobban tesszük, ha Logosz-koordinátákba, égi-földi, vertikális és horizontális Ige-koordinátákba helyezzük el magunkat. Amiként a Gyermek Jézus jászolágya volt: angyali üdvözletek, Isten atyai jótetszése, hallelujás létmagasztaló kórusének fölötte. Földi szülők szeretetölelése körülötte, napkeleti bölcsek tág horizontú, csillagászati ismeretei előtte és körülötte, hiszen látták csillagát feltűnni az égen. Isten ígéretei, biztatásai előtte. Személyes koordinátarendszerünkben felülről-lefelé irányvonalon Isten előrelátása, elrendelései felőlünk, mennyei ígéreteinek ezernyi, pillanatnyilag még láthatatlan, de a történések pillanataiban felismerhető mentőövei elkészítve előttünk. Krisztusunk Szentlélekben és Igékben köztünk lévő szent személyének oltalma egy lépéssel előttünk és mélységes mélyen benn a szívünkben. A Logosz-koordináták tehát felfénylő, személyesen megszólító Igék. Egyben földi rendeltetésünk egészének az értelmét, a jelentőségét és a jelentését is megmutatják.
Boldog ember, aki ebbe a pneumatikus Ige-koordinátába „fekszik bele”, mint örök, biztonságos személyes jászolába, az őt hordozó, mindenkinél más és más Ige-ágyacskába, kegyelem-védőhálóba.
Istenünk Fiáért mindannyiunk számára külön elrendelte lelki kalendáriumunkat. 2025-re már angyalai előkészítették, de belepillantani nem lehet előre. De holnapirányú érvénye, biztonságteremtő energiája van az Igéknek. Néhányat a kegyelmi koordináták megrajzolásához most felhasználunk.
Azzal a kéréssel és tanácsolással, hogy év eleji csendjeiben ki-ki próbálja megkeresni Ige-emlékeit vagy a kinyitott Biblia Igéi között azt az egy-kettőt, ami különösképpen felfénylett, fénylik élete függőleges és vízszintes horizontján már az év első napjaiban. Azzal a bizonyossággal, ahogyan a francia halász fohászkodott: „Uram, kérlek, vess egy pillantást ránk is. Hiszen a tenger olyan hatalmas, a kenyerünk meg oly’ kevés”. Kérjük el a hatalmas ismeretlen év láttán: vessen ránk Urunk egy szempillantást, s akkor a kenyerünk nem marad sem lelki, sem testi értelemben – kevés.
MINDENT VIZSGÁLJATOK MEG: A JÓT TARTSÁTOK MEG
NEMZETI ÉS SZEMÉLYES LÉTEZÉS-NORMÁK
Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez írta e sorokat (1Thessz 5,21-22). Gyülekezeti programként, közösségi létezés-normaként, személyes miheztartás végett. Mielőtt bármit tennénk, egy lépést tanácsos hátrébb megtenni, és megvizsgálni a dolgok állását, döntéseink, szándékaink irányát, várható következményeit. A latin szöveg probate szót használja: próbáljátok meg, azaz ne vakon higgyetek, hanem személyes meggyőződéssel mondjatok igent a jóra és forduljatok el attól, ami rombol, rossz. Csak a kipróbáló és a kipróbált hit éli meg a biztonságot jelentő Ige-koordinátákat, csak a látó hit képes felismerni azt, ami jó, elkerülni, ami rossz. Ha nem lesz meg a személyes és a közösségi etikai, mérlegelő hit és erő, nem épülhet velünk, általunk a család, az emberek, s végső soron a nemzet sem. Az újesztendő első óráiban másokkal együtt én is fellapozom a Herrnhuti Testvérközösség immáron 295. éve kiadott Losungját. Benne közel 300 éve bejáratott szép rend szerint megpillantom az évi-égi üzenetet, Pál Igéjét. És miden napra az égi, vertikális koordináta mellé rögvest látom odahelyezve a nagy imádkozók vagy Isten rejtőzködő kicsinyeinek a fohászait, hálaadását, könyörgését. Csak gyönyörködni tudok abban a fenséges és gondosan megtervezett lelki épületben, ami Igékből, szavakból, napi lelki téglákból épül körénk, fölénk, hogy védelmet, biztonságot, értelmet, tartalmat, jelentést és jelentőséget kölcsönözzön földi sorsunknak.
LOGOSZ-KOORDINÁTÁK OLTALMÁBAN BIZTON JÁRD UTADAT 2025-BEN IS
A svájci egyházaknak közös hitépítő honlapján, a Livenet-en és más helyeken is csak úgy sorjáznak az év eleji biztató Igék. És így van ez napkeleten, napnyugaton, minden egyházi, hívő közösségben. Hadd emeljek most ide néhány mennyei vertikumból, felülről alászálló, csendben lelkünkben honfoglaló Igét. Ösztönzésként, bátorításként, a magunk Igéinek fáradhatatlan keresésére biztatva mindenkit. A szent felfedezésekre. Ó-, és újszövetségi mennyei harmathullásként.
Vertikális, leszálló koordinátaként: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” – Ehhez rögvest a horizontális koordináta tökéletesen társul: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok sem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged” (Ézs 43,2-3). Tovább folytatódik a koordináta-védőháló szövése Isten Lelke által: „Drágának tartalak és becsesnek, és miivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket” (Ézs 43,4). Nem azt mondja az Ige, ami a történelmi élet-ócsítás és eszmei túlfűtöttség mondása: életedet és véredet a hazáért és a szabadságért! Odateszi az ellenkezőjét is, a teljesség és a helyes értékrend érdekében: „életedért cserébe nemzeteket”. Hol hangzik el ennek a hatalmas értékcserének az életvédő, egyén-oltalmazó ilyen igényes üzenete máshol, mint Istenünknél?! Életedért nemezeteket – nemzetedért életedet. Így együtt. Nem megcsonkítva, elfelezve. Micsoda emberi méltóságteremtő, méltóság elrendelő Logosz-látás ez! Legyen érte áldott Istenünk, aki ezt a tágasságot, égi-földi, végtelen-idői felrangosítást elvégezte már ezredévekkel ezelőtt érettünk, éretted!
Vagy micsoda innovatív, hatalmas erejű ígéret szólal meg a másik Igében: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem is tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok…” (Ézs 43,18-19). Idődimenziókat, szemléletmódokat gyógyító intések ezek. Ne visszafele tekintgessünk, hanem előre! Vegyük észre: már a pusztában, a sivatagos napokban is belekapaszkodhatunk az ígéretbe: én újat cselekszem. Merjük várni az újat, az új összefüggéseket, amiket Istenünk Lelkével megláttat, az új feladatokat, hogy oázisok zöldüljenek a kietlenben!
Egyetlen bibliai fejezetben mennyi értelemadó Ige-koordináta! Csodálatos. És mennyi még a sok ezer bibliai fejezetben! Egyet még az Újszövetségből: „Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róma 8,28). Nem csak egykor a római gyülekezetnek, ahol az ellenséges római birodalomban mégis annyi boldog és boldogító, Krisztusban felszabadult rabszolga tapasztalhatta meg az Ige igazát. Majd milliók, akik üldöztetésben, betegségben, magányban, boldog vagy boldogtalan pillanatokban, élethelyzetekben is átélték: Minden javukra szolgál. A nehézség, hogy ne magukban bízzanak. Az öröm, az áldás, hogy tudják, minden kegyelem. Minden tökéletes pillanat, ajándék pedig felülről jön, az ajándékozó Istentől.
Aki létezése földi ágyát a kegyelem Ige-koordinátái között helyezi el, veti meg, az 2025-ben is prosperáló, áldott álmokat és eredményes munkálkodást hozó napokra számíthat – sola gratia – egyedül kegyelemből, sola fide – egyedül hit által! Újesztendő horizontján felragyog Igéidnek sokszínű szövetség-szivárványa. Légy ezért áldott, Urunk!
„Úgy kell élnünk, mintha Krisztus ma délután jönne el”
JIMMY CARTER, A HITVALLÓ
ELNÖK EMLÉKEZETE
Az USA 39. elnökét az élő Istenbe vetett hit vezette
Otthona, Georgia Állam, egész Amerika lakossága, a világ közvéleménye, egyháza, az amerikai és a világ baptista közössége, demokraták és republikánusok, arabok és zsidók, s mi magyarok a Szent Korona visszaszolgáltatójaként kevés olyan politikusra tudunk osztatlan tisztelettel emlékezni, mint Jimmy Carterre, aki 100 éves korában otthonában adta vissza megbékélt lelkét Teremtőjének. Kevés olyan politikus élt az elmúlt évtizedekben a földön, aki miután megkapta a Nobel-béke díjat a camp davidi megállapodás nyomán, még évtizedeken át azon fáradozott, hogy szeretett hazájában és a nagyvilágban a gyűlölet és a megosztottság fölé az emberi tisztesség járható hidai épüljenek meg kitartó diplomáciai fáradozásai révén is. Az emberi jogokért, a faji megkülönböztetés felszámolásáért és a hitből táplálkozó gyógyítás ügyéért 1982-ben létrehozta a Carter Centert, ami egyben elnökségének 27 millió dokumentumát is őrzi. Nekünk, magyaroknak azért is áll szívünkhöz és emlékezésünkhöz közel, mert a Szent Korona és a koronázási ékszerek elnöksége alatt, 1978. január 6-án tértek haza végleg. Később, 1996-ban járt magyar földön, amikor Vácott részt vett a Házat-Hazát Alapítvány nevű ökumenikus, főként baptista keresztyén lakásépítő szervezet akcióján. Ennek keretében 500 önkéntes egy hét alatt tíz lakóházat épített fel. Hívő baptista személyiségét Istennek és a Megváltó Úr Jézusnak a tisztelete és szeretete járta át. Ő tette őt fogékonnyá az elesettek, a joghátrányokat szenvedők, a bőrük színe, nemük vagy képzettségük hiányosságai miatt lenézettek iránt. 2015-ben bőrrákot diagnosztizáltak nála. Hittel fogadta a hírt, és mindent megtett azért, hogy másokon segítsen az Isten által kimért hátralévő életidőben. A guineaféreg kiirtása volt ez a cél. A guineaféreg azokat az embereket támadta meg, akik isznak a lárvájával fertőzött vízből. Az 1980-as évek végén Afrikában és Ázsiában 3 millió embert érintett a parazita által terjesztett betegség, míg 2023 januárjában már csak mindössze 13 fertőzést regisztráltak. Megélhette ennek a veszedelmes parazitának a szinte 100%-os visszaszorítását. Nigériai útja során jegyezte fel ő maga a humoros sztorit: „Ahogy egy nagy gépkocsi kísérettel utaztunk, az út mellett általános iskolás gyerekek feltartottak egy táblát, amelyen az állt: »Vigyázz, guineaféreg, itt jön Jimmy Carter«. Ez majdnem annyira jó érzés volt, mint a Nobel-díj”.
Egyedül Isten a forrása politikai és emberi kiválóságának
Egyik életrajzírója, Kai Bird állapította meg róla: „Ez a férfi más volt, mint amilyennek gondoljuk. Kemény volt. A legintelligensebb, legszorgalmasabb és legrendesebb ember volt azok közül, akik a 20. században elfoglalhatták az ovális irodát”.
Az Élet Urába vetett erős hittel még a bőrrák fölött is győzelmet tudott aratni - Jézussal. A születés után legnagyobb kihívást jelentő halál kérdésében is hittel igazodott el. Teljesen nyugodtan és reménységgel várta az utolsó stációt: „Nem kértem Istent, hogy hagyjon élni, csak arra kértem, hogy adjon megfelelő hozzáállást a halálhoz. És azt tapasztaltam, hogy teljes mértékben nyugodt vagyok a halállal kapcsolatban. Nem igazán számít, hogy meghalok-e vagy életben maradok. Azóta teljesen biztos vagyok abban, hogy keresztyén hitemhez hozzátartozik a halál utáni életbe vetett teljes bizalom. Tehát a halálom után újra élni fogok, csak azt nem tudom, milyen formában”. Ugyanaz az élő reménység és hitbizonyosság jellemezte, mint „földije” és a világszerte ismert baptista evangelizátor testvére, Billy Graham örökéletesen távlatos hitét. Számos vallomástétele közül most felidézünk néhányat a crosswalk.com-on nyilvánosságra hozottak közül.
Carter személyes hitvalló mondataiból
Az imádságról: „Isten nem az én személyes inasom. Isten nem épít védőkerítést az életem köré, nem óv meg a bajtól, nem teljesíti személyes vágyaimat, és nem garantálja a sikeremet. Az imádságon keresztül azonban Isten vigaszt, megnyugvást, elégedettséget, bátorságot, reményt és békét kínál nekem.” - „Isten mindig válaszol az imákra. Néha 'igen'. Néha a válasz 'nem'. Néha 'csak ennyi: emberke, te viccelsz'.”
Jézust várva élni: „Úgy kell élnünk az életünket, mintha Krisztus ma délután jönne el.”
Önfeláldozó szeretet: „Az embernek a teljes agapé (önfeláldozó, jézusi szeretet) legyen a célja. A legtöbb, amit egy társadalomtól elvárhatunk, az az egyszerű igazságosság bevezetése.”
Szentlélek-Jézus. Carter vasárnapi iskolában tanított otthoni gyülekezetében, a Maranatha Baptista Gyülekezetben Plainsben, Georgia Államban. 1967-ben tért meg, azóta következetesen olvasni kezdte a Bibliát, és komolyan követte Jézust. Tanításai során ilyeneket mondott hallgatóságának: „Amikor Istent érezzük a szívünkben, az a Szentlélek munkája. Miután megfeszítették és feltámadt, Jézus a Szentlélek által még mindig velünk van”.
Az emberek meglátták hitén keresztül Istent
Martin Luther King mártír tiszteletes unokája így nyilatkozott róla: „Jimmy Carter minden idők egyik legnagyobb erkölcsi és emberi jogi vezetője volt”.
Franklin Graham tiszteletes, a Samaritan's Purse és a Billy Graham Evangéliumi Egyesület vezérigazgatója, Billy Graham fia szerint hálaadó imádságokat illő mondani az egész Carter családért (Foxnews.com) „Nemzetünk 39. elnökeként a 70-es és 80-as évek viharos időszakában szolgált, amikor inflációval és olajhiánnyal, valamint iráni túszválsággal kellett szembenéznünk”. A halálhír vétele után, vasárnap este megosztott nyilatkozatában leírta: „Ő és apám, Billy Graham szoros kapcsolatban álltak egymással, és megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2007-ben csatlakozott hozzánk a Billy Graham Könyvtár felavatásán Charlotte-ban”.
*
Jimmy Carter földi maradványait 2025. január 9-én helyezik el végső nyugodalomra otthona közelében. Előtte Washingtonban nyilvánosan róhatják le kegyeletüket személyesen tisztelői. Jimmy Carterben sokan meglátták Isten gyermekét. Köztük hazánkban is. Imádkozók és emlékezők nagy keresztyén világközösségében együtt adunk hálát életéért a jóbi Ige békességteremtő vigasztalásával:
„Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják” (Jób 5,26).
Dr. Békefy Lajos
EURÓPA REFORMÁCIÓI ÚTJAIN – 50 ÉVE VOLTAM PEREGRINUS DIÁK
WITTENBERGBEN
HÁLAADÓ LEVÉLVÁLTÁS LUTHER AKADÉMIÁJA MAI VEZETÉSÉVEL
Dr. Békefy Lajos
RÖVID LAUDÁCIÓ WITTENBERG MAGYAR CÖTUSÁÉRT
ÉS 20. SZÁZADI INTÉZMÉNY UTÓDJÁÉRT
Immáron fél évszázada, hogy a teológia és felekezettörténet, egyáltalán a protestantizmus nagy szellemi bölcsője, a wittenbergi egyetem, és ezernyi magyar peregrinus diák első számú tanulási központja, az 1970-es évek NDK-jában egyházi kézen maradt Predigerseminar, az egykori Augusteum öreg, hatalmas boltíves fakapuja előtt megálltam. Az őszi csendben, a Collegienstrasse 54. szám alá tartozó épületegyüttes halványsárga, ódon, de erős épületét számomra első pillanattól fogva körüllengte a történelem láthatatlanul telített fellege. Hirtelenséggel felidéződtek bennem olvasmányélményeim. A peregrinus diákok kései utódjaként és a wittenbergi Coetus Ungaricus akkorra már forgalomból kivont beiskolázási matrikuláiba bejegyzett magyarhoni reformátor nagy elődök nevei. A hírneves Coetus Ungaricus mellett a kiváló prédikátor, egyház-, és iskolaszervező tudós lelkészeké. Csak hogy néhányat felemlítsek közülük: Thuri Farkas Pál, Szegedi Gergely, Szikszai Fabricius Balázs, Károlyi Gáspár, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton, Bánffyhunyadi Mogyoró Benedek, Czeglédi György, Czeglédi Ferenc, Szegedi Mizsér Gergely, Gönczi Kovács (Fabricius) György, Dévai Bíró Mátyás, Ozorai Imre, Gálszécsi István, Károlyi Boldi Sebestyén. Elszoruló szívvel, de hatalmas belső örvendezéssel a sokszázados nyikorgó, sötét falépcsőkön kollégiumi szobám fele lépkedve nem csak az épület ódon szagát éreztem és szívtam magamba, hanem az ott honoló szellemtörténet, sok prédikátorgeneráció által belakott, teledisputázott kollégium sűrű szellemi ájerét is. Ami utánozhatatlan szellemi, szakrális illat, mintha Krisztus jó illata lenne! Fantáziám naponta felidézte a közel félévezredes reformációtörténet hajdani kollégiumi pillanatait, ismerteket és ismeretleneket. Budapesti Wittenberg-kutató professzoraim, dr. Szabó Géza, dr. Bucsay Mihály történetei kaptak valódi keretezést a Collegienstrasse és a reformáció városa sok más helyén. Látni-hallani véltem, amint Luther és Melanchthon, meg Lucas Cranach és festőiskolája piktornövendékei szent áhítattal kreálják vászonra, fatáblákra a megújított hitet láttató bibliai- és élet jeleneteket, mások meg nagy európai diáksereg előtt tartják előadásaikat a zsúfolt termekben. Vagy ahogyan a mahagóni falborítású nagy ebédlőben, a hatalmas, 12-24 személyes faragott étkezőasztalok mellett a teológiai tudományra szomjas diákok éppen az aznap hallott reformátori tanításokat értelmezik heves vitáikkal. 1974-et írtam az ösztöndíjamon havonta megvásárolt nagyszerű sorozat, a Predigtgedanken aus Vergangenheit und Gegenwart/Prédikációs gondolatok múltból és jelenből belső oldalára, gótikus betűkkel készült lelkészi és újságírói pecsétem alá. Akkor is és ma is, ötven év múltán talán még inkább hálás vagyok Istennek, Aki megnyitotta előttem a protestantizmus bölcsőihez, fellegváraihoz vezető modern-kori peregrináció széles útját. Hiszen wittenbergi tanulmányaim után éppen húsz évvel folytatódhatott e különös peregrináció a református teológia fellegvára, Heidelberg felé, ahol három gazdag, teológiailag igen termékeny évet tölthettem el. Így az európai reformáció útjain tudásszomjjal bezarándokolt négy év tette lehetővé, hogy a teológiát másodszorra, sőt harmadszorra is elvégezhettem, pótolva hiányosságokat, ismerkedve a rendszeres teológia, az etika, a pneumatológia, a klinikai lelkigondozás és az egyházszociológia legújabb tudományos eredményeivel és készülve a doktori értekezés megírására. Külön tanulmányt érdemel annak felrajzolása, hogy az NDK-ban milyen izgalmas és sajátos egyházképet, és belegyházi valóságot találtam az 1970-es évek közepén. Ami kívülről, Budapestről egyáltalán nem látszott. Most azonban a terjedelemmel jól gazdálkodva, Pásztori Pillanatképek című naplójegyzeteim közül csak a legutóbbi bejegyzést szeretném Istennek hálás szívvel, publikus tanulságképpen megosztani a nagybecsű Olvasóval. Azt a levélváltást, pontosabban ennek wittenbergi válaszrészét, ami 2024. karácsonya előtt és az ünnepre fordulva valósult meg az EKD, a Németországi Protestáns Egyházak hannoveri központja, és közvetítésükkel a lelki Alma Maternek tekintett wittenbergi prédikátorképző szeminárium, valamint vezetője, Birgit Neumann-Becker lelkész-igazgatónővel.
Előzményként röviden ennyit: 2024. november 25-én egykori wittenbergi ösztöndíjasként ünnepi emlékező köszöntőt, Festgruss-t küldtem a Halle-Wittenbergi Egyetem, a wittenbergi Predigerseminar és az EKD vezetésének, amelyben részletesebben beszámoltam a Wittenbergben töltött tanulmányi év egész későbbi teológiai munkásságomra és egyházi, valamint hazai közszolgálatomra, kutatói, írói, publicista tevékenységemre kiható inspiratív és elkötelező hatásárairól. Levelemre a prédikátorképző szeminárium igazgató lelkésznője karácsony előtt válaszolt. Ezt a levelet fordításban megosztom nyilvánosan is, azzal a céllal, hogy az Olvasó megérezze belőle a hálás peregrinus magyar diák szellemi tiszteletadását a hazai protestantizmusra is generációk sokaságával inspiráló, pozitív befolyást gyakorló ősi egyetem iránti életre szóló háláját és a tisztelet laudációját.
WITTENBERGI VÁLASZLEVÉL A FESTGRUSS-RA
„Evangelisches Predigerseminar Wittenberg
Direktorin
Birgit Neumann-Becker
Schlossplatz 1
06886 Lutherstadt Wittenberg
Igen Tisztelt, Kedves Dr. Békefy Testvér!
Nagy örömmel olvastam üzenetét, és nagy hatással van rám az Ön teológiai és tudományos munkássága. Ön Wittenbergben volt vendéghallgató a hidegháború és az Európát megosztó vasfüggöny idején, ezért még fontosabb és érdekesebb volt számomra olvasni arról, hogy milyen széles körre terjedt ki az Ön munkássága és publikációi.
Nagyon örülök annak, hogy az NDK-ban működő Protestáns Egyházak Szövetsége hatékonyan támogatta Önt.
Szeretnék valamit mondani magamról: 1982-1988 között teológiát tanultam a hallei Luther Márton Egyetemen, és 1989/90-ben magam is lelkész voltam a wittenbergi prédikátor szemináriumban. A prédikátor szeminárium a maga tiszteletre méltó termeivel az Augusteumban szintén nagy hatással volt rám. Akkoriban volt egy diáktársunk az angol egyházból, ami szintén gazdagította beszélgetéseinket.
Azt írja, hogy 1989-ben Önt is megbízták azok lelkipásztori gondozásával, akik az NDK-ból Magyarországon keresztül Ausztriába vagy Nyugat-Németországba akartak kivándorolni. Ez nagyon érdekes. Nagyon örülnék, ha erről olvashatnék valamit. Azt is írja, hogy börtönlelkész volt. Engem is nagyon érdekelne, hogy 1989 előtt és utána erre Magyarországon milyen lehetőség volt.
2013-2024 között a SED-diktatúra kutatásáért felelős Szász-Anhalt Tartomány biztosa voltam, és a terhelt múlt feldolgozásának kérdéseivel, a politikai üldöztetés bizonyításával, a politikai üldözöttek pszicho-szociális tanácsadásával és lelkigondozásával foglalkoztam.
Többször kapcsolatba kerültem olyan emberekkel is, akik Magyarországon, Szlovákiában vagy Bulgáriában próbáltak átjutni a nyugati határon, de ezért bebörtönözték őket.
Biztos vagyok abban, hogy Ön is ismer ilyen tapasztalatokat és történeteket, és úgy gondolom, jó, ha beszélünk ezekről. Arról is, hogy egyházaink milyen szerepet játszottak ezekben a kérdésekben. Az elmúlt években itt volt nálunk a Közép-Németországi Evangélikus Egyház tanácsadó testülete, amely a Nyugat-Németországba távozott lelkészek kérdésével és az ezzel kapcsolatos jogi problémákkal foglalkozott.
Igen Tisztelt, Kedves Dr. Békefy Testvér!
Nagy meglepetés volt, hogy írt nekünk, és nagy öröm, s megtiszteltetés, hogy hallottunk Önről.
A wittenbergi prédikátori szeminárium ma már nem az Augusteumban van, hanem a felújított és kibővített várban, közvetlenül a wittenbergi vártemplom mellett.
Jelenleg két lelkészképzésünk van, és a következő képzési évben újabb növekedésre számítunk. Ez nagyon boldoggá tesz.
Bizonyára emlékezik még az istentiszteletekre a Schlosskirchében, Wittenbergben és a környékén lévő gyülekezetekben, aminek Ön is aktív részese volt. Ez a gyakorlati munka a mai napig folytatódik: https://www.predigerseminar.de/index.php.
A vasárnapi előadásokat, amelyek tavaly ’A protestáns énekeskönyv 500 éve’ témában zajlottak, 1983 óta tartják. A kísérő kiadvány csak nemrég jelent meg. Megtisztelne, ha elküldhetném Önnek ezt a kiadványt. Kérem, adja meg postacímét.
Újdonság - és bizonyára az Ön számára is különösen érdekes -, hogy a Prédikátori Szeminárium könyvtárából, a Luther-emlékalapítvány könyvtárából, a Leucoreából, a nagy és értékes történeti és aktuális teológiai gyűjteménnyel rendelkező hallei egyetemi és állami könyvtárból egy új reformációtörténeti kutatókönyvtárat alakítottunk ki: https://www.rfb-wittenberg.de/.
Igen Tisztelt, Kedves Dr. Békefy Testvér!
Ezúton szeretnék áldott, boldog karácsonyt és egészségben gazdag újévet kívánni, és továbbra is maradok
szívélyes üdvözlettel,
Birgit Neumann-Becker”.
MEGHALLOTTAD JÉZUS KÉRDÉSEIT 2024-BEN?
A MESTER KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK LÉTÉRTELMEZŐ, ÜDVIRÁNYÚ BESZÉD-KULTÚRÁJA
Dr. Békefy Lajos
52 évközi vasárnap – hányszor hallottuk meg Jézus sorsfordító kérdéseit?
Esztendő záró vasárnapjához érkeztünk Isten kegyelméből, ötvenkettővel mögöttünk. Sok egyházban örökkévalóság vasárnapja ez. Örök, lényegi kérdésekkel! Milyenek voltak tehát vasárnapjaink? Egyáltalán: hányan veszik észre, hogy nem ok nélkül vannak vasárnapjaink? Eredetileg az isteni teremtési rendre utalnak. Teremtőnk hat nap alatt hozta létre planetáris csodavilágunkat és az első emberpárt. Majd megpihent. Isten-minőséget kölcsönözve szombatnak, vasárnapnak. Auftakt-jellegét, szakrális felütés-karakterét Ő adta meg. S amíg az idő folyamai átömlenek földi létünkön, lesznek ilyen felütések az egyformaság hétköznapjait elválasztva. Boldog ember, aki észreveszi a vasárnapok másra is rendelt arculatát. A családi együttlétért, sőt az Istennel való együttlétért. Helyette sokan pláza-vasárnapokat tartanak fogyasztói szokásaik bűvöletében. Vagy pláza-mozik látogatásával, bevásárlóközpontok tömegétkezdéi előtt tolongva. A természetjárás már kivétel. A vasárnapi istentisztelet, mise látogatása fehér holló a keresztyén Magyarországon! Hogy kivasalják hétközi gyűrődésekben agyonmángorolt lelküket. Milliókból pár százezren?
Jézus mesterkommunikációján évzáró vasárnapon elgondolkodva, csak ezt kérdezem magamtól, másoktól: sikerült-e párszor kivasalni, feltisztítani lelkünket az év 52 vasárnapjából néhányban? Tudtuk-e a beszélő, a kommunikáló Jézus Krisztus néhány kérdését meghallani? Hisz’ nem néma Istenünk, nem hallgatag Megváltónk van! Az emberi szót és az emberi nyelvet a legcsodálatosabb kommunikáció eszközévé finomító, nemesítő, szentelő beszélő Urunk van. A hallgató Isten csak a süket emberek fantáziájának a terméke. Fém, fa, kő, étel-, ital, élvezet és sikerígérő bálványok bűvöletében élnek milliók. Ki mondja el nekik, van más léthorizont is?! Kommunikációs tetszhalottak között élünk. A digitális kori pogányságról már évezredekkel ezelőtt írt a zsoltáros: „Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak. Füleik vannak, de nem hallanak” (Zsoltár 115,4-6). Ami még rosszabb: a közönyt okozó, lelkileg süketté-vakká tévő, istenkommunikációtól, következésképpen emberségesen szép, tapintatos kommunikációtól is megfosztó mai bálványoknál is rettenetesebb, amiről Ezékiel próféta szólt. A lázadás, az elégedetlenség bálványmotívumáról: „Lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez” (Ezékiel 12,2). Csúfossá tett, verbálisan lerongyolódott Isten-kommunikációs hiány ez. Elvadult ember-kommunikáció, gyűlölet-dagonyázás lejtőjén vergődünk.
Mindennél égetőbb tehát a kérdés: meghallottad-e már a Szabadító Jézus Isten-némaságból, emberpiszkoló, valójában kommunikáció-szegény állapotból kiemelő kérdéseit? Vasárnap vagy hétköznap, csendességben vagy kritikus élethelyzetben? Az evangélikus teológus, néhai Hafenscher Károly fogalmazott így: „A „beszélő Isten” meglepetései: Ő rólam beszél! Ő hozzám beszél! Ő rajtam keresztül is beszélni akar!”. Nem érdekel, mit mond rólad, neked, rajtad keresztül társadnak, családodnak, embertársaidnak? Nem lehetsz közönyös, magadba fordult! A Biblia első lapjától az utolsóig a Deus loquens, a beszélő Isten teremtő szavait halljuk. Dominus dixit: Az Úr pedig szólt - ezernyi ilyen fordulatot olvasunk a Kijelentés mennyei üzenetei vagy Jézus létezéssegítő, emberújító példázatai, kérdései előtt. Még Vivaldit is megihlette az isteni Dominus dixit. A 110. zsoltár ihletésében alkotta meg egyik legszakrálisabb, felemelő zeneművét tíz tételben öt szólistára, kettős kórusra és zenekarra.
Meghallottuk-e Jézus kulcskérdéseit 2024-ben – megadtuk-e sorsdöntő válaszunkat?
Csak néhány kérdés, amit üdvös, boldogító, tehermentesítő, megtisztító, bocsánattal betöltő lett volna meghallanunk:
1. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16,26). Nem a mai vámszedőknek, pénzváltóknak, bankároknak, csak önérdekeik rabszolgáinak teszi fel ezt a kérdést Jézus. Hanem Neked, nekem. A 21. század top-kérdése ez. 46-48 órás hajszában hányszor hallottuk meg? Azt, hogy Neki Te vagy a fontos? Mert nem akarja, hogy Te légy az élet kárvallottja!
2. Mai tágabb-szűkebb világunk másik jézusi kulcskérdése: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek”? (Máté 8,26). A tengeri viharban süllyedező hajóban ülők kiáltottak fel így: Elveszünk! Hányszor érezted ezt az elmúlt esztendőben sorserőknek kiszolgáltatva? De nem vetted észre, hogy Jézus ott van a hajódban, s megkérdez: Miért félsz? Rámeredtél rémülten a hullámokra, s nem kerested a Jelenlévőt!
3. Átmeneti süketségbe zavarodott lelkeddel lényegi kérdését sem hallottad meg: „Ti kinek mondotok engem?” (Máté 16,15). Valamennyi bibliai bölcs erre a kulcskérdésre kereste a választ. Isten megismerése nélkül nincs helyes önismeret. Mit sem tudsz igazán önmagadról, ha nem jutottál el a legfontosabb kérdésig: kicsoda nekem Jézus – Isten – a Lélek? Hiszen az istenkérdés megválaszolása minden ember létkérdése. Jézus azután adta át Péternek a mennyek ország kulcsait, amikor ő felismerte, megvallotta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mát 16,16). Tamás kételyben fogant válaszáig jutottál-e közelebb: „Én Uram és én Istenem?” (János 20,28). Amint arról a hívő és méltatlanul elfeledett pap-költő, Vékey Tamás örvendezve felzokogó kötetében vallott 1992-ben, amit a Budapest Déli Ref. Egyházmegyében adtunk ki? Vagy amit énekfeldolgozásában egyszerű vallomássá komponált Csécsy László: „Én Uram, én Istenem,/vedd el tőlem mindenem,/ami gátol Feléd!/ Én Uram, én Istenem,/add meg nekem mindenem,/ami segít Feléd!” Amíg nem tisztázod létezésed kulcskérdését: kicsoda nekem Isten, Jézus, nem jössz magaddal sem tisztába! Hányszor jutott időd erre a létkérdésre és kulcsválaszra 2024-ben?
Erre a vasárnapra még egy kardinális kérdés Jézus kommunikációs kincstárából
4. „Szeretsz-e engem?” (Ján 21,17). Minden éltető istenkapcsolat lüktető szívverése ez. Bármily szép, fontos, hogy ilyen kérdésre szerelmünk, társunk, feleségünk, gyermekeink hangszerelésében választ adjunk, a legfontosabb mégis, amikor Isten Fia kérdése elhangzik felénk, s erre személyes létteljességgel, hittel tudjuk ráfelelni: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged” (János 21,17). Volt-e ilyen vallomásos Jézus-pillanatod 2024-ben?
A fentieket még számos kérdéssel lehetne, kellene folytatni. Tegyük meg mi magunk azzal, hogy az evangéliumokat ilyen Jézus-követő, emberformáló, az Ő kommunikációját követő kérdéssel iskolázzuk: kiktől mit és hogyan kérdezett Jézus. Kommunikációs iskolájában kutassuk fel a nekünk szóló, javunkat, üdvösségünket segítő kérdéseket. Hogy soha ne kényszerítsük Őt ennek az égi-földi döbbenetet, kozmikus légszomjat, létszomjat kiváltó kérdésnek a kimondására: „Vajon ti is el akartok menni?” (János 6,67). Ezen az évzáró vasárnapon, mintegy megelőlegezve 2025 nagy éltető, életben tartó kulcsválaszait, folytassuk Péter válaszával még ma:
„Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje” (János 6,68-69).
ÖSSZERAGYOGNAK ISTEN DICSŐÍTÉSÉRE
VILÁGSZERTE
HANUKKA ÉS KARÁCSONY EGY IDŐBEN – BOLDOG
HANUKKÁT ÉS BOLDOG KARÁCSONYT!
Dr. Békefy Lajos
Amit Isten egybe szerkesztett, azt ember ne válassza szét
Vannak vallási tekintetben is csillagórás, rendkívüli pillanatok, időszakok. Ilyen az idei két ünnep, a vallástörténetileg előbb született zsidóság fényünnepe, a Hanukka, és a keresztyénség karácsonyának egybeesése. Évtizedekkel ezelőtt, a tévézés eurovíziós kiterjedése, s a nyugati határon átszűrődő vételi lehetőségek őskorában nagy izgalommal vártam Győrben karácsony ünnepének osztrák, német, európai fényvarázsát és üzeneteit. Milyen meglepetés volt először hallani-látni a bécsi tv-nek köszönhetően a zsidóság fényünnepéről. Ötven éve, ifjúkori csodálkozásom meghittségében egyberagyogott e két ünnep. Azóta sem értem a rejtett, olykor meg nyílt antiszemitizmus brutális vagy rafináltan suttogó megnyilvánulásait Európában, némelykor itthon is. Hiszen a Bibliánknak, Isten kijelentésének ószövetségi és újszövetségi része teljes egészet és szerves egységet alkot minden nyelven, közel 2300 fordításban. A sola Scriptura szerint az ószövetségi gyönyörű Messiás-jövendölések és a zsidó Jézus, hitünk Fejedelmének és a Békesség Fejedelmének evangéliuma elválaszthatatlanul egybetartoznak. Reformációi drága örökségünk a Biblia Isten üdvözítés-történeti egyetlen dokumentuma. A gyermekkori emlékeimben testvéri egységet alkotó Biblia szeretete, a Tíz Parancsolat és Jézus nagy szeretetparancsának egysége megkérdőjelezhetetlen. Ezt egy életre megerősítette bennem is a reformátori teológia biblikussága. Mégis hányszor hallottam – még komoly hívő egyházi körökben is – fenntartásos véleményeket a „törvényvallásról”. Teológiailag meg az egyik legnagyobb szellemi ficamról, az „Isten-gyilkosság” ad abszurdum vádjáról ne is beszéljünk, mintha Istent, aki örök szellem, emberi kezekkel meg lehetne ölni. Minthogy ez a durva vád Jézus esetében rögtön összeomlott azzal, hogy Ő harmadnapra feltámadott. Közös Atyánk, az Adonáj/Jahve színe előtt Jézus Krisztus születésnapján térdre borulva, bocsánatot szeretnék kérni én is közös Urunktól az emberi elfogultság, vallási vádaskodás, sőt gyűlölet sok tragikus megnyilvánulásáért Európa, s népünk életében. Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!
A fényözönről, Hanukka és Karácsony együttes, kétszeres ragyogásáról
Német és angolszász nyelvterületen a szófantázia létrehozott két új szót, ami nyelvileg is összeilleszti azt, ami történetileg, Isten akaratából is elválaszthatatlan. Hiszen Jézus-hitünk a zsidóság Messiás várásából nőtt ki. Manapság pedig Bécsből indult a „Weihnukka” fogalom, Weihnachten és Hanukka összeolvasztásából. Kaliforniából pedig 2003 óta a „Chrismukkah”, a Christmas és a Hanukka nyelvi egybeillesztése terjedt el. 2024. december 25-én a gyertyák nem csak a fenyőfákon ragyognak, hanem a zsidó Menórákban is, hiszen ezen a napon kezdődött ebben az évben a zsidó fényünnep. Ez alkalommal a nyolcnapos ünnep január 2-ig tart.
Mióta van fényünnep, és Jézus ismerhette? A חֲנוּכָּה = hanukka héber szó beszentelést jelent, emlékeztetve arra, hogy Kr. e. 164-ben szentelték fel Jeruzsálemben a második templomot, zsidó naptár szerint a 3597. évben. Történetéről röviden ennyit: az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz az addig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be. Ezzel próbálta elősegíteni a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban a Hasmoneus családból származó Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett. Megtisztították a szentélyt és újból felavatták azt. Ennek emlékére nevezték el az ünnepet hanukkának. Hág háórim: a fények ünnepe így született. Miután a Makkabeusok megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a Menórát. Új olaj előállítására nyolc napra volt szükség, de ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére a hanukka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, hanukiának hívják. Nem kérdéses, hogy Jézus és családja ismerte és gyakorolta is a Hanukkát. Egyértelmű üzenet olvasható erről János 10-ben: „Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt” (Ján 10,22-23).
Ma világszerte közelít egymáshoz a két ünnep
Az idén sok településen a világon a kivilágított köztéri fenyőfák mellé elhelyezik a Hanukka-gyertyákat a Menórákban. Sok zsidó családban ma a humor és a vallási fantázia találékonyságának tekintik a Weihnukka vagy Chrismukka szókapcsolást, afféle kultúrmixnek vélik. 2004-ben a Time-Magazin a Chrismukka kifejezést az év legtalálékonyabb és talányos kifejezésének minősítette. Érdekes, hogy megemlítették ezt is: a magyar zsidó Theodor Herzl, a cionizmus atyja is megünnepelte karácsonyt. Nyomdokain ma így fogalmaz honlapján a grazi zsidó hitközség: „A különböző vallási háttér ellenére mindkét ünnepen boldog, ünneplő gyermekek és családok állnak az előtérben. Mindkettő otthona és méltó közössége az ünneplésnek”. A Fokus Jerusalem tv-magazin nyitó oldalán látható az izraeli Haifa kikötőjében felállított Hanukka-gyertya együttes és a karácsonyfa, kifejezve a történelmi, vallástörténeti, és üdvözítéstörténeti tényt: elválaszthatatlan testvérek Isten akaratából zsidóság és keresztyénség. A magazin záró mondata így hangzik: Chanukka Sameach! – Boldog Hanukkát! – Áldott karácsonyt! Mindenesetre az internet jóvoltából láthatjuk, hogy ma a világ sok helyén hangzanak fel különféle nyelven ezek a jókívánságok. Római katolikus hivatalos sajtóügynökségek, lapok, adók, s más felekezetek orgánumai is visszhangozzák Ausztriától az USA-ig, Németországtól Izraelig, Svájctól Ausztráliáig és Brazíliáig a köszöntést. Fényvarázs-karácsonyfák elképesztő formagazdagsága teríti be ilyenkor planétánk sok helyét, még a vallásilag teljesen más hitű országokban, például Indiában, vagy az arab országokban is.
Isten szándéka az összetartozás
Sokszor elgondolkodtam arról, milyen bölcs isteni előrelátással, providenciával gondoskodott Mindenható Urunk evangéliumának terjesztéséről. Hiszen Jézus hányszor ment be a zsinagógákba, hogy ott tanítson, prédikáljon Isten Országa titkairól, az ígéretek beteljesüléséről. Vagy lehetett volna Pál apostol a népek misszionáriusa, tanítója anélkül, hogy Isten atyai gondoskodással az ő munkálkodását nem készítette volna elő azzal a hatalmas nemzetközi építkezéssel, hálózattal, amit a zsinagógák jelentettek a Földközi-tenger mellékén? Nem csak Szentföldön, hanem az akkori római birodalomban, Kisázsiában, el egészen Rómáig? A zsinagógák lettek a keresztyén evangélium terjesztésének missziói állomásai, szálláshelyei. S bár nem egyszer végződött Pál és kísérőinek története azzal, hogy az idegen tanítás miatt elüldözték, sőt meg is akarták kövezni őket, mégis a zsidóság szent hajlékait használta fel Isten, közös Atyánk, Istenünk Jézus evangéliumának terjesztésére. Éljen hála a szívünkben a fényért, amit mindkét vallási közösség, a zsidóság és a keresztyénség is odafentről, egyetlen Fényforrásból kapott és kap. Boldog Hanukkát, boldog Karácsonyt!
From Magdeburg to Bethlehem and Back On the Advent Pilgrimage of Illusion Loss, in Defence of Our Festive Culture
Let's go, go to Bethlehem! - But how?
The images of horror and bloody brutality were burned into the souls of billions of people as a contrast to the "bright" Christmas market in Magdeburg on Friday night. Six dead, 200 wounded - the mournful end of a single 400-metre-long act of car terrorism. The invisible black shroud, like a thunderbolt on souls, with the inscription: 'Never before! What's next? How can you celebrate Christmas like this?
In front of the cathedral in Magdeburg, it is no longer the decorated pine tree that stands, but the light of a thousand and a thousand flowers, mourning candles, a kind of eternal memento in the night. On Saturday, the day after the assassination, there was a service of mourning in the cathedral, a prayer for the families of the victims to bear the hellish psychological burden of horror, loss, and woundedness - while they were preparing for another family Christmas!
The first thing that comes to mind is what the German playwright Brecht once wrote: "Life is indeed perilous". Or, to take a biblical influence (our treasure is in earthenware vessels - 2 Cor 4,7), our Hungarian poets have written in many variations: life is fragile, vulnerable. For me, the color of God is the first thing that comes to mind, which I have already written about in Advent, but I have not yet got to black and white.
What is this? Black and White? - Black and white? The tragic and real color change of death and life? Or Black in White? - black in white? Sudden, unexpected death in the illusion of Christmas lights? Or From Black to White? In spite of everything, shall we move away from black and dramatic reality towards white and pure light?
However difficult it is! From Magdeburg to Bethlehem? More like. There is no other way.
But this pilgrimage can only be spiritual, mental, spiritual. After all, Bethlehem hardly exists anymore. In Gaza, ruins, destruction, and death.
So where do we go from here?
On the inner paths of faith. Through the silent chants of compassionate prayers. On pilgrimages of individual and congregational prayer. Individually and communally.
Selfishly not forgetting the two festive days of Christmas Eve at home, neither with the un-whisky and stunning moments of black and white, but with the reflection on the bereaved who are experiencing spiritual trauma. Without any theatrics or spectacle, with an inner sigh, a prayer, Our Father or an individual plea: Lord, have mercy on them, on us! Let us move from the shocking images to the path of real compassion. In the spirit, we can come alongside the losers, virtually laying down our flowers of compassion in the crowd in front of the cathedral.
Let us have a prayer for Magdeburg, for a stop to senseless death and murder.
Go away, let's go away! - Christmas holiday culture, with loss of illusion
This phrase is repeatedly used in connection with the Christmas story. The birth story of Christmas, often painted as a negative, is not an illusion, not a fairy tale, not a fairy tale, but the most real story. It is realistic and revealing about man, about sin, and revealing about God, about saving love. He did not want to lose humanity in illusion. There are many ways to get to Bethlehem, even if they are by the ways of the soul. One can get there the way the shepherds did. With a holy curiosity, setting out from the night to see what had happened there, of which the angel of the Lord had given them news (Luke 2:8-15). One can set out as the wise men of the sunrise, the astronomers, did, who set out thousands of miles away, at the silent signal of the observatories of Babylon and other places, at the launching of the multiple starlight (the great conjunction of Jupiter and Saturn) to Bethlehem. After months of persistent camel-riding, they reached Herod to find out the truth. The ruler, who later became a child murderer, had no idea of the miracle that was about to take place near his throne in Jerusalem. Once he knew, he secretly listened to the strangers and issued the order: Go and inquire about the child (Matthew 2:7-9).
What a difference between the voluntary and miraculous march of the shepherds, the wise men, and the good command of the king, who fears for his power! Simple men, scholars, and dread power behold the axis of life moved, the bringer of eternal life, the savior, the pure light of the black night!
The holiday culture of Christmas has it all. As a theatrical background, as a realistic scene. Today it is also the black night Magdeburg and Bethlehem in danger, and the most realistic Christmas pilgrimage: the illusion-robbing inner journey of the Word, the Revelation, the Bible, where we can really reach the manger and the One who lies in it. To the Saviour of the world, who shines through all things, who controls even the positions of the stars, to God in human form, to infinite, eternal Love, who takes up residence in a tiny body. It is as if it were disappearing from our world, and the light is returning to its source because it does not feel at home in the "black holes" of our history, our days, and our hearts.
Yet Bethlehem is present in Magdeburg! Paradoxical, but true
Advent and Christmas, but it would be nice to celebrate without the similar bloody reality of Magdeburg, formerly Berlin and Cologne! What happened, however, underlines the earthly reality even more:
We need the Saviour like a loaf of bread in this sinful world.
We need Jesus, the Saviour because with Him, the wounded existence of Cain is a gaping chasm. Without the Child of Bethlehem, the delusion of the unlivability of life, the subversive ideology of Diabolus, would paralyze life on earth.
Jesus, the eternal Word, the divine Spirit, became flesh despite the fact that he knew that he had come among his own, but they would not receive him. But those who received him, he gave them the power to become children of God (John 1,12). Even today, it is only and alone, solus/sola eksusía, potestas, divine counter-power, that can move Bethlehem into Magdeburg, to display in the hellish human evil the eternal gentle power that heals, saves, and helps through all the temptations of the wilderness. Only if we are willing to do something. To believe in His name (John 1:12).
To believe in the Lord of Bethlehem Magdeburg, before whom we must lay down all our illusions. The illusion of a welcoming culture, the illusion of "Wir schaffen es" - "We can do it". And the illusion of religious ignorance. Because other religions have other ideas, but they do have cherished tendencies towards world power, we cannot naively expose ourselves to their realism of power. Sociologist of religion Peter Berger has been warning about this for years. The author from Sansalalgéria, who said in an interview about his book 2084 - The End of the World, is right: Islam's aim is to intimidate Europe. It worked. As the Protestant theologian Philip Jenkins wrote in the 1980s in his book "Is God's Continent Still Europe?", the time will soon come when the Eiffel Tower will shine with a crescent moon. It has not yet come.
Only sobriety, realism without illusions, a proportionate defense policy, and a conscious education that defends our cultural values, can be a protective wall that even the gates of hell cannot breach. Let us, too, go to the Child of Bethlehem, who can teach us all these things. Faith armed with spiritual weapons is the only thing that can withstand the flood of delusions, false beliefs, blind faiths, and self-deception. Only then will Bethlehem be present in Magdeburg, in Budapest, in Europe...
(Dr. Lajos Békefy, Ph.D. is a public writer, spiritual publicist, and founding editor-in-chief of Theo-Digest.)
Greetings to Our Chinese Brothers and Sisters in Preparation for the Holy Holiday of Christmas
Dear Brothers and Sisters!
On my blog pages in Transylvania/Romania, Slovakia, and Hungary, I have tried this year to report God's growing signs among you. Not about post-Christian
It is a huge, incomprehensible grace. May God's name be blessed forever for this. You are the shining point of a tiny flock among the billions of inhabitants of your vast country. With the promise that by 2030-2040 you will have hundreds of millions of Christ-followers there, making your country the first in the world to have hundreds of millions of Christians in one nation. This is the subject of my book Christ and Calvin in China, published this spring in the ancient Calvinist Hungarian city of Pápa, where the first Calvinist presbytery was established in the early 1600s. The volume was published by the Reformed-Calvin Bishop's Office there.
Dear Brothers and Sisters! Allow me to indicate now, in titles only, the devout and unceasing attention and prayer with which I follow the signs of our Lord, which He is sending through your faith, through your communities of believers, to our homeland, indeed to every place in the world where souls made receptive, pneuma-sensitive by the Holy Spirit, are gladly receiving the signs of growth. A few titles from the spiritual articles, "Traces of the hand of the Lord working in Your Midst" that have been published by me this year:
1. The closer to Christ, the closer to each other—a New Year message to my Chinese brothers and sisters
2. China dossier—Christian life behind the Great Wall—articles, statistics on China
3. The world has never seen anything like it—China dossier with new concepts, spiritual phenomena
4. Easter greetings from Shanghai
5. About the book "Christ and Calvin in China" in China
6. Why and who likes Protestantism in China?
7. On the margins of World Catholic China-Day
8. Good signs on the Christian horizon in Asia—China
9. Chinese-Korean Protestant meeting with mission plans
10 Advent Star Clocks: a forward-looking to Protestant innovation for Generation Z and Alpha
In addition to this, I have tried to present the positive indications in PPT illustrations in several university lectures, as well as at writer-reader meetings and Christian forums in Slovakia, Romania, and Serbia. With my Theo-Digest news service, I forwarded all articles and signals to Christian media outlets in Western Europe, Scandinavia, Canada, the USA, Latin America, South Africa, and partner newsrooms.
In the visions, vision-recognition-
Dear Brothers and Sisters!
May your Christmas in Him be blessed, peaceful, serene, illuminated with inner visions, happy and blissful in every congregation, in every home where you and we confess: in Jesus Christ Immanuel, God with us! To him be glory now and forever, in China and Hungary and throughout the world he has created, where believing hearts and minds are opened to him on this holy feast. Amen.
(Dr. Lajos Békefy, Ph.D. is a public writer, spiritual publicist, and founding editor-in-chief of Theo-Digest.)
PIROSBETŰS ÉS HÉTKÖZNAPI KARÁCSONYOK
CSILLAGSÁTORÁBAN
„ÁLMÉLKODÁSSAL CSUDÁLJUK VÉGHETETLEN SZERELMED”
Dr. Békefy Lajos
Karácsonyba pólyált keresztyén ünnepkultúránk ereje
Eljött. Megérkezett. Újra itt van. Nem csak az ünnep, hanem 2000 év óta Ő maga, aki „meg fogja szabadítani népét bűneiből” (Mát 1,21). Aki az Isten-dicsőség megszentelő, békességet, jóakaratot termő minőségi létformájával emeli fel és őrzi meg az életet planétánkon és bennünk. Akiről az ünnep szól. Akinek éppen ezért ünneplik titokrejtő földi születésnapját ember milliárdok évről-évre. Isten testbe szállt szerelme, Mennynek, földnek öröme – ahogyan hallelujás nosztalgiázással újra énekeljük Isten nagyságos, világ-, és üdvtörténeti, és személyes élettörténeti, önmagunkon túlemelő kegyelmét. Mindennek ellenére Ő ma is itt van. Sorsfordító, megváltó lényét és lényegét ezért tekinti az esztendő csúcspontjának az egyházi év kalendáriumba pólyált ünnepkultúrája. A nagy csoda és a nagy kegyelem titoktárának kifogyhatatlan forrásbőségét nem száríthatja ki, nem temetheti be, nem falazhatja el semmi és senki. Isten Szentháromságos örök valósága a védelmezője. Miként a mennyei seregek Ura oltalmaz láthatatlanul a pokolig rántó „totális depraváció”, romlottság ezerarcú világserege ellen. A világ Fejedelme megváltás-kultúrát elpusztítani akaró megátalkodott cselszövései ellen. És a keresztyénüldözés raffinált, digitális korunkbeli ideológiai és fegyveres seregei ellen is Ő indítja népét imahadjáratra. Ugyanígy az életek százezreinek értelmetlen pusztításai, az egyéni sorsok önpusztító lelketlenség-históriái ellen Ő emeli fel szavát minden keresztyén felekezetben. A verbális késdobálás, az erkölcsi-, és viselkedés-kultúra totális süllyedése ellen Ő hirdet Tízparancsolatot és szeretet-etikát szakadatlanul. A haláltánc-képek Hieronymus Bosch-féle világának lélegzet elállító, vérfagyasztó képeivel is Ő száll hadba El Greco imádás-festményének fénylő élet és örökélet kultúrájának gyógyító teljesség-festményével. Hívő józansággal, hálával csak ez lehet konfessziós vallomásunk ma: isteni kegyelme túlerejének csodája, hogy ma Jézust ünnepelhetjük, Akit „oly régtől fogva szívszakadva vártak”. Ezért a minden emberi értelmet felülmúló, megtartó, mindenen átemelő, túl-, és felülemelő kegyelmért legyen ma szívünkben hála! Csöndes elcsodálkozással, álmélkodással? Akkor ezzel. Pár pillanatnyi elképedéssel afölött, amit megváltott magyar népünk annyi sorshelyzetben bízó szívvel énekelt, énekel: Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.
2024. évi karácsonyi ünneptartásunk, belső szívliturgiánk, legszemélyesebb istentiszteletünk induljon ezzel: álmélkodásal csodáljuk véghetetlen kegyelmed. Miért? 1. Mert világtörténelmet üdvözítés történelemmel átszövő csillagórákat kapunk ajándékba. 2. Mert Jézusban felhangolt és felhangoló emberekké válhatunk. 3. Mert a piros betűs, évente egyszeri karácsonyt mindennapi karácsonyokkal egészíti ki a kegyelem. Az Ő csillagsátorában élhetünk.
Első karácsony óta átszövi a világtörténelmet az üdvtörténet – bepólyál a kegyelem
Azon a titokfogadó, páratlan szent éjszakán, s annak rendkívüli előkészületeként ég a földdel ölelkezett a születő élet védelmére. Bibliai fogalommal: jelek mutatkoztak égen-földön. A történéseket magyarázó, azokat emberi szóra, tapasztalatokra lefordító angyal így fogalmaz a pásztoroknak: „a jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban” (Luk 2,12). Kézzelfoghatóan empirikus, tapasztalati jel, szémeion, signum az evangélium szavaival. Ilyen valóságosan emberré lett Isten. Pásztorok, írástudatlanok, bölcsek és a hatalom emberei, napkeleti csillagász zarándokok és hatalmáért reszkető Heródesek számára is egyértelműen. Beleszőve a történelem szövetébe. Az örökkévalóságig. A napkeleti bölcsek is jelet láttak, a születés éjszakája előtt évekkel, hónapokkal, számolva, amikor a Jupiter és a Szaturnusz 744 évenkénti rendkívüli konstellációjából lefordították tudományuk nyelvére: „láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Máté 2,2). Jelek az égben, jelek a földön, jeladó csillagok, jeladó angyalok. Isten véghetetlen kegyelme, hogy így, mindenki számára a maga módján, érthető módon készítette elő Fia jövetelét és fogadását. Axel Kühner, egy a milliónyi 20. századi „jelolvasó” közül, szívével betűzgette könyvében a csodát: „Íme, a karácsonyi történet világtörténelemmé formálódott. Isten története beleíródott a mi élettörténetünkbe. Azóta a jászolbölcső Gyermeke az Isten-ember találkozóhelye”.
Az első karácsony csodája felhangolt és felhangoló emberekké formál
Micsoda mennyei hangolás és kórusének csendült fel azon az éjszakán! Oratórium és fúga tuttijával, fortissimojával! Még a csillagok is énekeltek, csillag milliárdok egy égi kórus tagjaiként. A földön Augusztus császár parancsára népszámlálás, összeírás, az égben csillagének, angyalkórus, hallelujája. A pásztorokat az Úr angyala nyomában angyalseregek sokasága ragyogta körül az éjszakában (Luk 2,9-10). Nagy örömre hangolták fel őket a félelem után. Ennek a felhangolásnak a jeleként az angyalok laudálták, dicsőítették Istent (Luk 2,13), a pásztorok a jászoltól hazatérőben „dicsőítve és magasztalva Istent”, glóriát és laudációt mondtak. A napkeleti bölcsek is a Gyermekre hangolva, általa áthangolva, felhangolva, jövetelük céljaként mondták: ”imádjuk őt” (Mát 2,4). Az adorálás volt belső motívumuk. Ez is karácsony csodája: a Gyermek felhangolja a történelmi gravitációk által lehangolt embereket, emberiséget, Benne itt van Isten köztünk. Énekünk szavaival azóta e jeladás motivál: „Jertek őt imádni, hódolattal elé állni”. Hány millió depressziós, önmarcangoló, önsorsrontó döntést lehetne megelőzni ezzel a mennyei felhangolással! És milyen gyógyító, felhangolt emberekké válhatnánk mi magunk is, ha lélekben elmennénk „sietve Betlehembe”, amint a pásztorok tették. Mert ahol Jézus, ott van ma Betlehem. Nem kell nagyon messzire mennünk, csak befelé egy lépéssel, imával, Igével tovább! Ahol Ő, ott valósul meg az igazi változás: felhangoltan felhangoló, istenderűs más emberekké formálódunk. Az Üdvözítő átformáló jelenlétében. Aki ezt kihagyja, az nem egy ajándékról késik le, hanem egy életfordító, sorsfordító, örökkévaló pillanatról! Szabad-e ezt eltékozolnunk?
Hétköznapjaink a nagy találkozás és sok kis karácsony csillagsátorává válnak
Akik befogadták ezt az egyetlen és páratlan Csodát, Jézust akkor és ott, és azóta is, azokban a legnagyobb szent átváltás, csere, változás valósul meg. Minden hétköznap szürkeségén átragyog majd a jelenvaló kegyelem, a velünk maradó, immánueles Úr. Immáron nem csak a jászolbölcső édes Kisdedeként, hanem sorsrontó hatalmak fölött, bűn, halál, elmúlás szakadékain átsegítő Megváltó Jézus Krisztusként. Ha így adjuk oda magunkat az Élet Fejedelmének, akkor kegyelme megtapasztalt csillagórái nyomán létezésünk barlangtemplomában nagy jelcsere valósul meg: az Úr Krisztus Dávid városában és a te városodban, a te szobádban, szívedben csodát művel. Bepólyál szeretetébe, felemelő javaival áldd meg, táplál: békesség és jóakarat születik általad erre a világra. Személyes mennyei kultúraként, élettápláló kegyelem, sorsformáló ünnep lesz majd minden hétköznapi karácsony találkozása Ővele. Igéje, Szentlelke által. Kérjük el ezt ma egész magyar népünk számára!
Személyes valósággá változó, átformáló, felhangoló ünnepi és hétköznapi szent karácsonyi pillanatokról énekeltek eleink szívük egyszerű, hallelujás kultúrájával. A megtértek boldog nemzedékének hangján: „Add, hogy szívünk, szemünk/Most csak téged lásson./Akkor lészen végre itt/Igazi karácsony!”. Csillagsátorokat építő ünnepi és hétköznapi kegyelem adassék bőségesen mindannyiunknak!
Comments
Post a Comment