LÁTLELET 2025 - Isten látó szeme előtt él - ÖT ÉVE MÁR

 

                                        

LÁTLELET 2025 MAGYARORSZÁG

AZ A FELVIDÉKI PORTÁL, AMELYEN ROVATOMNAK MEGTISZTELŐ MÓDON HELYET ADTAK KÉRÉSEM NÉLKÜL IS, S KÖZEL 10 ÉVE MINTEGY 500 ÍRÁSOMAT PUBLIKÁLTÁK, MOST ENNEK A CIKKNEK A KÖZLÉSÉTŐL ELÁLLT. 50 ÉVNÉL TÖBB IDŐT TÖLTÖTTEM EL AZ ÚJSÁGÍRÁSBAN, JÓ NÉHÁNY ÚJSÁGÍRÓKÉPZÉSNEK VOLTAM TANÁRA, PÁR LAP ALAPÍTÓJA, 32 ÉVEN ÁT FŐSZERKESZTŐ, A NEMZETI ÚJSÁGÍRÁS EZÜST PLAKETTJE ÉS A MAGYAR ÉRDEMREND „MÉDIAPASZTORÁCIÓÉRT ÉS KIEMELKEDŐ KÖZÖSSÉG ÉPÍTŐ SZOLGÁLATÉRT” A MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE KITÜNTETETTJEKÉNT EZT AZ ELUTASÍTÁSI ÉRVET NEM TUDOM ELFOGADNI, CSAK KÉNYSZERŰEN TUDOMÁSUL VENNI. SZERKESZTŐI VÁLASZOMAT A KÖZ KÉTSZERES SZOLGÁJAKÉNT: LELKÉSZKÉNT ÉS ÚJSÁGÍRÓKÉNT FOGALMAZTAM MEG RÖVIDEN, AMIT ITT KÖZRE ADOK, LÁTLELET 2025 MAGYARORSZÁG CÍMEN.

DR. BÉKEFY LAJOS PH.D.

református lelkipásztor ad multos annos

kutató teológus, spirituális publicista

 

FELVIDÉK.MA SZERKESZTŐI VÁLASZ

Kedves Békefy Lajos,

 köszönjük a jelentkezését, azonban, ahogy részben jelezte is a levélben, ez a személyes jellegű megemlékezést most nem áll módunkban közzétenni. Azonban az áldozócsütörtöki elmélkedést örömmel várjuk!

Megértését előre is köszönöm!

Mosolyban teli szép napot

……………..

Olvassa Ön is a Felvidék.ma hírportált!

Felvidék Ma

A szerkesztőség elérhetősége: info@felvidek.ma

CIKKÍRÓI VÁLASZ

Kedves…,

 

Nem tudok egyetérteni a szerkesztői indoklással. Olyan pedagógusról van szó, aki értékképző nevelői  típusa a nemzet szellemi napszámosainak. Méltatlan és igaztalan csak “a nagyokról” papolni, vagy prófétálni!  A mindennapi hősökről kellene sokkal-sokkal többet írni. Ez a keresztyén antropológia következetes érvényesítése lenne. Én az ilyenekért forgatom a tollamat évtizedek óta, a neveseket „hájpolják” mások elegen. Tehát a szemlélettel nagyon nem értve egyet, de a Felvidék.ma szerkesztői közösségét tiszteletben tartva,  tudomásul veszem a nekem elégtelen indoklást!

Üdvözlettel drbl

Az iPhone-omról küldve

Isten látó szeme előtt él

ÖT ÉVE MÁR...

…hogy „A” Tanárnő,  a kutató, környezetvédő, a jövő nemzedékek egyik szellemi-lelki mindenese,  a mosonmagyaróvári kórházban 56 évesen befejezte földi matek, kémia, fizika óráit. Kicsöngettek. Azon a csütörtök reggelen, háromnegyed 10-kor csak lelkében vette körül Őt szeretett tanítványainak csapata. Azon a különös csütörtökön, egy héttel áldozócsütörtök után, a mennybe emelt Feltámadott Úr Jézus Krisztus, hitének Fejedelme bizonyára már várt rá az út végén. A különös csütörtök különlegességei közé tartozik, hogy éppen mikor lehunyta annyi földi szépséget, de szörnyű ellentmondást és pokoli embertelenséget is látott látó szemeit, hozta a posta az oklevelet. Hámori akadémikus aláírásával arról, hogy az Országos Diákverseny akkorra már több éven át díjazott Tanárnőjének diákja újabb kiemelkedő teljesítménye utána kifejezze köszönetét és elismerését. Már nem olvashatta el. 

Öt éve már, hogy mindazok, akik itt maradtak Tanárnő nélkül, racionálisan feloldhatatlan ellentmondásként pergetjük magunknak a fajsúlyos kérdéseket: mit az ér az ember, ha tanárnő és magyar? Miért, hogy a kegyelemben megtisztított „jók” , másokat jóra, emberségre nevelők mennek el olyan korán? Miért ők, akik megtanulták és élték az evangéliumi normát: „megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4,11-13). Most elég talán ennyit visszatükrözni: az Ige írja le őt is úgy, amint Isten látó szeme előtt élt, él mindörökké. Katolikus szívét, amivel annyiszor letérdelt a fővárosi pálosok gellért-hegyi Sziklakápolnájában a lengyel fekete Madonna képe előtt, s minden alkalommal felzokogott halkan a lelke imádkozás közben. Ökumenikus szívét, aminek késztetésére sok alkalmon vett részt evangélikus, református templomokban a hozzá Krisztusban mindennél közelebb lévő testvérek alkamain és lelki érdeklődéssel, megbecsüléssel örült annak, hogy sok népe van az Úrnak egy-egy falucskában, városban. Matematikai zsenije, a krisztálytiszta szellemképletek iránti odaadása, saját gondolkodásának fénylő szellemútjain nem hagyott helyet az előítélet, a megosztás sörtét árnyékainak. Isten hallotta elfogulatlan, mégis emberektől annyiszor megrettentett, megfélemlített szívének olykor feljajduló imáit: miért, Uram, miért oly gonoszok az emberek? A szférák matematikai tisztasága lenyűgözte, foglyul ejtette mindörökre gondolkodását és szívét. A kristályokban rejlő, eddig felhasználatlan roppant energiák elméleti kutatásával, számításával gyakran töltötte szabad idejét. Ilyenkor zenei harmóniába öltözködő lelke gyönyörködött a legalább a hangjegyekben megvalósuló földi béke, szennytelen szépség mennyei rendjében, tisztaságában. Ezért támogatta fiatal tanítványát a zeneszerzés és a musica sacra fejlesztésének az útján. Annak ellenére vagy éppen azért, mert olykor szakadékokba hulló lelkével, felsebzett belsővel és zseniális elmével teljesebben megértette diákjai, tanítványai jövőkereső lelkét. Amiként őt a Jó Pásztor századikként kimentette a szakadékból, vállaira vette és hazavitte, s a mennyben nagy öröm lett a megtalált juhocska, a megtérő bűnös fölött (Luk 15,2-7), ő is átérezte Isten örömét. És tovább sugározta. A Tanárnő megtalált, drága juhocskája volt és maradt a Jó Pásztornak. Ezért tudott mindig derűsen szólni, tapintattal beszélni, hangjában ízleltetve másokkal megmentett lelkének égi harmóniáit. Ma, öt év múltán felidézem első rekviemünket, amit a távozás megrendítő pillanatai, órái szívszorító valóságában a Lélek újra megszólaltat (olvasható itt:  https://bekefy.agnusradio.ro/2020/06/rekviemtoredek-lelek-szellem-es-nemzet.html?q=T%C3%BCnde,+a+Tan%C3%A1rn%C5%91 ).

Jókaira lapozó szemem rögzítette, s emlékezetem ma felidézi a nagy nemzeti narrátor szavait: „Mikor az éj leszáll, s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik, s az ember lelke lát”. Erről az Istent és az Általa alkotott gyönyörű világot csodáló szemléletmódról „A” Tanárnő verselő lelke egyszer ezt írta:

LÁTNI

Látni...Van ennél nagyszerűbb?

Látni, hogy egy verseny mit mutat,

egy világot, ahol repdes a gondolat.

Látni a mindig új csodát:

a tudományok egymást hogyan fonják át.

Látni iramló gyors utat,

hol felötlik a gondolat,

s az élet örök ritmusát,

a kockát, hogy „szívja” magába a hasáb.

Hunyt szemmel látni meg olyat,

amit nyitott szem nem mutat,

amit öt érzék elszalaszt,

mit nem mutathat meg csak az,

Aki teremtett és teremt

egységet és értelmet,

közelit és végtelent...

Isten teremtette, földi Káin-históriák, bűn-cunamik, személyes törpeségek és személyes botladozások fölé emelő isteni kegyelem óvta, őrizte, vonta ki sorsmélységekből lelkét.  A bakonybéli teremtett világ évenkénti spirituális öko-fesztiváljai nyomán ismertté lett Tünde neve az önkormányzat, és a bencések által is támogatott 5 évnyi Teremtés Napja rendezvények emelkedett tartalma, fiatalokat, felnőtteket egyaránt megszólító krisztusi, egyetemes szellemisége, szellemessége révén. Már nem tudta megköszönni, de a köztisztelet adott helyet a bakonybéli egykori bencés temető völgyre néző hajlatában testének nyughelyet. Földi elengedése, temetése óta is látogatott sírhelyén ott van a szív alakú kövecske, egyik tanítványa hálája bizonyságaként, ráírva: szeretlek. Sokak nevében van ott ez a kicsiny kövecske.

Ma, az elmenetel Krisztushoz emelő grádics-pillanataiban hite szerint szólaljon meg a személyiségét csillagok között számon tartató, és a lelkünkben szellemi állandóként, konstansként felfénylő neve tiszteletére az Mindnség Urát magasztaló üzenet: „I cieli e la terra sono pieni della tua gloria – Tele van a Te dicsőségeddel az ég és a föld, Istenünk”. „A” Tanárnő istenhitben tágranyílt szemével látta és szeld, okos pedagógusi szavával megértette ezt az univerzális igazságot. Jókai szavával újra: „a végtelen mindenség megnyílik, s az ember lelke lát”. Mikor az éj leszáll. 

De kellene ma a Te szemed, szíved, szelíd szavad, "örök" Tanárnő!

Áldott az Isten, hogy sokak lelkén suhantál át ébresztő földi jelenléteddel. Köszönjük szavak nélkül – a lelkünkkel Isten a Tündér-csodát.