MI AZ ÉRTELME AZ ÉLETNEK? -- HOL MARAD A PNEUMATIKUS POLITIKA, DIPLOMÁCIA?

 

MI AZ ÉRTELME AZ ÉLETNEK? 

 HOL MARAD A PNEUMATIKUS POLITIKA, DIPLOMÁCIA?

EXPRESSZ LEVELEK AZ ÜVEGTENGER MELLŐL (4.)

 

Az éleslátó reformátor-zseni, Kálvin János jó 480 éve, 1545-ben megjelent Genfi Kiskátéjában tette fel ezt az alapvető, senki számára meg nem kerülhető kérdést: „Mi az értelme az emberi életnek?”. Válasza egyszerűségében tovább már egyszerűsíthetetlen. Lélegzetvételhez hasonlóan nélkülözhetetlen. Axiómaként fogalmazta meg: „Istennek, a mi Teremtőnknek a megismerése”. Ezzel szellemi, azaz pneumatikus, Szentlélek szerinti ellenpontozását, horizonttágítását adta meg az ókori, klasszikus görög bölcsességnek a „Gnóthi szeauton!” (Γνῶθι σεαυτόν) „Ismerd meg önmagad!” immanens igazságának. Az az ókori keresztyének által is erősen bírált önismereti gnózis üdvtörténeti ellenpontozása és cáfolata volt földi immanens transzcendenciaként az, amikor Isten képmása, ikonja Jézus Krisztus (2Kor 4,4) az itt és a most világában testben megjelent, s egész létével, tanításával, boldogmondás-etikájával kiábrázolta a közös keresztyén-zsidó alapigazságot. Mégpedig a Példabeszédek könyve 9,10 szerint: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme". Egyben be is teljesítette: hiszen megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket (Jn 8,32). Az Igazság pedig nem elvi dolog, vitatható álláspont, hanem megélt, megélhető valóság, kézzelfogható valóság, hiszen Ő maga az élő Igazság, mindennek teljessége. A teljes görög világ, majd a filozófiák, az emberi okoskodások mennyei horizonttágítását, illetve a földinek a mennyeivel történő egyszer s mindenkori kiegészítését, a beteljesítés gyakorlati életbölcsességét ajándékozva így az embervilágnak.

Mielőtt bárki puszta elméleti játékkal vádolna meg, rögtön leírom: Kálvinnal együtt és azóta, az első teológiai hallgatóként megírt pályaművem, a Szentlélek Kálvin teológiájában 55 évvel ezelőtt a budapesti Református Teológián díjazott munkám óta egyre mélyebben és magasabban körözteti, amolyan pneumatikus szerpentinen gondolkodásomat, hitemet, örömeimet, imáimat Megváltó Urunk. Lélek-csodáról, Lélek-áradástól Lélek-áradásig, pneumatikus ismeretről pneumatikus ismeretekre juttat, betöltve egész valómat az Ő végtelen dinamikájával és erejével. Ahogy reformátorunk tanította, a Szentlélek teológusa: Pneuma, Rúah, Lélek nélkül Istennek a neve csak puszta és üres szó lenne az agyunkban. Kálvin teológiája óta tudjuk: a Lélek a belső tanítónk, s ahogyan egyik Kálvin kutató írta teljesen telitalálatos módon: „A Szentlélek Kálvin számára ezt jelenti: Isten akcióban van, hatásban, szüntelen tevékenységben, a lehető legközelebb jön hozzánk, mint valami rejtett vitalitás, életerő” (Michael Beintker).

55 éve csodálom, kutatom, élem és „tiszta szellemi élvezettel kóstolgatom” a lelki látásokat, amelyeket kegyelemből ajándékoz nekem is a Szentlélek Úristen. Látom, hogy a láthatatlan egyház, a Szentlélek-erőtérbeni létmódjával falak és téglák nélkül, megújult, újjászületett, boldog lelkekből fantasztikusan magasodik és terjed, pulzál ég és föld között a világban. Mindeneket meghaladó módon egzisztál, létezik a Lélek-világegyház, ami ott van a részegyházakban, a római katolikusban éppúgy, mint a protestáns, ortodox és szabadegyházi mozgalmakban. Az a belső ecclaesia invisibilis, láthatatlan szent egyház ez, ami nélkül nincs látható anya-szent-egyház. Nagyon mai és egyszerű hasonlattal: az, hogy ma a foci VB-n nincs olyan afrikai vagy latin-amerikai csapat, amelyiknek a focistái pályára lépéskor, bomba góloknál fel ne emelnék kezüket az égre és ne mondanának pár szavas hálaimát, ez egyértelmű jele ugyanannak: a Szentlélek léte jelen-létében érzékelhető, az Ő világkorszakában élünk, Aki átszellemiesít, átlelkesít, átlelkiesít vér-hús embereket.  Erről Ph. Jenkins amerikai teológus-újságíró már az 1980-as években könyveket írt. Az, hogy ma Afrikában 900 milliónál több Szentlélek-érintett, boldog és Krisztus szabadságában új életszemlélettel, közösséglátással, új politikai mintázattal, nemzetújító etikával él, ennek tudható be. Az, hogy Lélek-inspiráltan dolgozik, hisz, elképesztő vitalitással, énekkel, tánccal, felszabadultan éli meg Krisztus-hitét, mindennél jobban bizonyítja: a Szentlélek kitöltetésének csodakorszakában élünk, kiáradásában milliárdnyi ember találja meg élete értelmét Isten megismerése által, és az Őelőtte megélt, minden kettősséget kizáró egyértelmű életvitelnek a gyönyörűségét gyakorolja.

Ezt a Lélek-emanációt, kiáradást és új pneumatikus életparadigmát, életadó, életvezetési mintát adó hatalmas felülről befelé zúduló, de el nem sem sodró, hanem inkább talpra állító áradásról már az Ószövetség is tudott. Isten shekinájának, kiáradó Lelke világtörténelmet író, személyes és nemzeti sorsokat alakító legfelsőbb vezetéséről másokkal együtt én is szerezhettem valós tapasztalatokat (empiriae spiritualis).

Boldog szívvel és szájjal bizonyságot teszek arról, legszemélyesebb pneumatikus hitvallásként, hogy ez a Lélek térdeltetett le 59 éve egy svédországi, malmői templomban úgy, mintha egy ellenállhatatlan hatalmas kéz nehezedett volna rám. Csak ennyit tudtam mondani az időtlennek tűnő térdeplés után: Tiéd vagyok Uram, boldog vagyok! Azóta lelki szomjúsággal, a Szentírás és Kálvin teológiájának abszolút belső rezonanciájával, hitem spirituális hullámszenzorával keresem a jeleket, ahol és ahogyan a Lélek megmutatja jelenlétét korunkban, köreinkben, életünkben, életemben. Így adódott, hogy 1990-ben megismerhettem Michael Welker heidelbergi református Szentlélek-tan professzor munkásságát, és azonnal lefordítottam, majd a Református Egyház c. lelkészi folyóiratunkban közreadtam Milyen legyen a jövő református teológiája c. sarkalatos tanulmányát, amit két év múlva követett a professzor világszerte ismertté vált Isten Lelke – a Szentlélek teológiája c. könyve. Ezt éveken át idéztem írásaimban, s végül lefordítottam. Az, hogy e könyv a 21. század Szentlélekben igazságot kutató teológiai gondolkodását világszerte megtermékenyítette, itthon mégsem kapott kellő visszhangot, jóllehet körülöttünk a horvátoknál, de még az ortodox románoknál is nagy lelki ekhója támadt, hazai egyházi korszakunkra nézve szomorú tény. Valami nagy hiányosság leleplezője. (Ki tudja az Úron kívül: a tisztázásra szoruló egyházon belüli részlegesség, az „ekkléziolák”, kegyességi csoportosulások egymást testvérül elfogadni nem tudó lelki szűkkeblűsége lenne az egyik oka? A féligazságok, azaz teljes hazugságok suttogó személyi híresztelései fogták meg a lelkeket? Tény: hiányzik a tényfeltáró, őszinte kegyességtipológiai, kegyességszociológiai vizsgálata e jelenségvilágnak, aminek elmaradása 35 évvel a rendszerváltás után nagy mulasztás. Hogy ennek milyen hatása volt és van az egyházak belső megújulására és s az egész egyház, az ekklézia életére, közéleti, missziói reprezentációjára, hiányaira, azt inkább csak érzékeljük, mintsem pontosan és összetettségében ismernénk!).  

Az viszont valóban a 21. századi Szentlélek világkorszak érzékelhető jeleként zúgott át rajtunk, rajtam is, amikor az 1993-97-es években Welker professzor személyes tanítványaként Heidelbergben ámulva ámultam el másokkal azon, hogy dél-koreai református doktorjelöltjeivel, amerikai anglikán és presbiteriánus, japán és észt ösztöndíjasaival a Lélek szinkronitását éltük át. Az első pünkösd gondolatokat, nyelvet, istenszomjat egyesítő hite vezetett mindannyiunkat. Szembetűnő módon ugyanazzal indokoltuk heidelbergi pneumatológiai tanulmányainkat. A Lélek világméretű hatalmas kiáradásának tapasztalatait hoztuk szívünkben, szinte szó szerint ugyanazokat, egymástól 10, 20 ezer kilométerre fekvő hazánkból, egyházunkból. Az, hogy a nemzetközi kiadványban, amit Welker professzor 50. születésnapjára adtak ki a világtájak forgatagából érkezett tanítványai Resonanzen, Visszhangok címmel 1997-ben, s ebben éppen a rendszerváltás előtti magyar református egyházról írhattam, azt vizsgálva, hogy egyházunk 1960-1990 között a Szentlélek fogyatkozás, redukció vagy koncentráció állapotában volt-e, s miért, nem véletlen. Addigra a 1990-es évek nagy felszabadult lendületében megjelent az a füzetnyi fordítás is, amit Pneumatikus gondolkodás – a Szentlélek szerinti gondolkodás címmel írt a másik nagy református Szentlélek-teológus, a svájci Rudolf Bohren. S hogy évek múlva ugyanettől a pneumatikus gondolkodást felrajzoló, cizellálló Bohrentől a Kálvin Kiadónál megjelenhetett a Tanuljunk imádkozni című kötet, Kálvin és Pál Lélekben egymásnak felelgető mondatai idézetgyűjteményeként, ez is a solus Spiritus Sanctus áradás-esemény révén valósulhatott meg. S hogy két éve, 76 évesen felkérésre még egyszer odaszántam szellemi erőmet a 700 oldalas fantasztikusan alapos igehirdetés tudományi mű, W. Engemann Bevezetés a homiletikába c. életműkötetének a lefordítására, és ma doxologikus lelkülettel magasztalom naponta az Urat ennek elvégzéséért, háromszorosan, trinitáriusan megtartó kegyelméért, ez is ékes visszaigazolása a Lélek jelenlétének világunkban, életünkben. Őnélküle, mint Krisztus nélkül sem, cselekedhetünk semmit, még csak megmozdulni sem tudunk.

Évekkel ezelőtt találkoztam olyan amerikai teológusok munkáival, akik talentumaikat úgy és arra exponálták, hogy a sorozatcímben megadott módon, a földi dolgokat egyszerre belülről és kívülről, felülről, komplex módon vizsgálják. Legnagyobb csodálkozásomra még a legföldibb, napjainkban is meglehetősen eldurvult politikát is próbálták más keretezésbe ültetni, és feladatkörét ama fentebb idézett teljesség-dimenzióban meghatározni, elhelyezni. Nem a filozófiai vagy világvallások holisztikus vagy new age-s tetszetősen félrevezető keretébe, hanem amint P. Berger vallásszociológus és egyes egyetemek kutatói tették, ezt kezdték el tematizálni: pneumatológia és politika, Szentlélek és világpolitika, külpolitika milyen új paradigma nyomán kaphat újabb, népeket és nemzeteket segítő lendületet, irányt. Így a Harvard Egyetemen Monica Duffy Toft, és kutatócsoportja az „Isten évszázada” projekttel vagy a bostoni egyetemen a Kultúra, Vallás, Világpolitika Intézet, Európában a németországi Központ a Vallásért és a Modernségért Intézet. Ezek az intézetek és projektek a vallás és a politika kölcsönhatását, jelenbeni és jövőbeli tendenciáit vizsgálják. Alaptételük, amiből kiindulnak: a nagy világvallások a 21. században, tehát a hit a politikában jelentős szerepet fog játszani (lásd a mai világpolitikai konfliktusok hátterében meghúzódó vallási meggyőződések, illetve ideológiák szerepét, küzdelmét saját prioritásukért). Külön kutatócsoportok monitorizálják, elemzik, hogy a világvallások milyen szerepet játszanak majd a nemzetközi kapcsolatokban.

Ha axiómának vesszük, és ők annak vették, hogy a Szentlélek világkorszakában, a pneumatikus világkorszakban élünk, mozgunk és vagyunk, akkor a klasszikus politizálást, diplomáciát is át kell alakítani. Hogy miként és milyen „fazonra”, s milyen módon lesz képes új impulzusokkal ösztönözni, inspirálni, renoválni ezt a folyamatot a Szentlélek, a pneumatikus gondolkodás, arra a következő részben keressük a választ. Az innovatív pneumatikus diplomáciáról sorozatunk következő részében írunk majd.    

Pannonicus Ludovicus