RITKA, MINT A FEHÉR HOLLÓ - ÉPPEN EZÉRT NAGYON JÓL ESIK -- ÚJ FOGALMAT ADOTT A LÉLEK: SENSORIUM CREATIONIS

        

          

RITKA, MINT A FEHÉR HOLLÓ - ÉPPEN EZÉRT NAGYON JÓL ESIK

Különös korban és helyen élünk. Fukarság és pazarlás járja át napjainkat. 

Fukarság a jó szóban, az elismerésben, az inspiráló biztatásban, az Isten adta, másoknak is Őáltala adott különféle  talentumok meglátásában, tiszteletében. Szűkkeblűség? Irigység? Kulturálatlanság? Természetes lelki intelligencia hiánya? 

Pazarlás másrészt sok tekintetben. Önpazarlás, kíméletlen önpusztítás sok formában. A könnyen szerzett javak könnyelmű tékozlása. Pazarló, mértéktelen önérvényesítés, a mindennek mértéke én vagyok gőgjével és mások semmibevételével az utakon, a lépcsőházakban, a középületekben, az emberi kapcsolatokban, legújabban a politikai kulturálatlanság még mindig lehet lejjebb negatív verbális vesenyfutásában.

Fukarság és pazarlás jelenetei vágtáznak át rajtunk naponta. Mintha valaki Dante pokla, Madách Ember tragédiája, Milton Elveszett paradocsima, H.G. Wells Vakok völgye, Dosztojevszkij Ördögök-je, Krasznahorkai Sátántangója, Eliot Átokföldje kavargó, felkavaró világát szórná rá napjainkra, óráinkra, meg lelkünkre titokzatos fúriaként, megkeverve a középkorvégi holland Bosch elképesztő, irónikus, humoros, lélegzetelállító képeinek  látomásos világával. Mindezen közben a vak patmoszi látnok, János apostol mennyei jelenéseinek apokaliptikusan megrázó, Bárány szelíden lenyűgöző, a sárt arannyá transzponáló, a vért áldásgyöngyökké átlényegítő folyamatos halk Krisztus-jelenléte szabadító megkerülhetetlenségével.

Egyszóval: a nemzeti méretűvé dagadt fukarság és pazarlás mai forgószínpadán-forgókínpadán fehér holló az a pár szó, amit Szentlélek ihlette cikkemre, elmélkedésemre írt válaszul a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnök, az Ökumenikus Tanács elnöke. Az, hogy ilyen felvezetőt írok e pár püspöki szó elé, jelzi: az Ige, a prédikált szavak vasárnapi és hétköznapi folyamai állandó mozgásában, fáradalmában milyen kivételes pillanat, amikor pagonyos,  ég-víz ölelésű csendszigetre léphetünk, amelynek homokos, selymes partja gyógyítja agyontalpalt lábunkat, szellős nyugalma lélekfrissítő balzsam állandó prédikátorságban izzó egész belső valónknak. Ezt teszi velünk a helyén mondott szó, amiről már évezredekkel ezelőtt, mintegy lényegét tapintva a földi lét eme dimenziójának, írta az istenlátás bölcsességében a tanítómester: Mint arany alma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige (Péld 25). Továbbá útravalóul földi zarándoklásunkhoz reciprok igazságként: ahol viszont nincsen Ige, ahol semmibe veszik Isten beszédét, ott semmibe vész az emberi szó is. Sőt semmibevevő, olykor veszejtő erejűvé sziklásodik, rozsdatemető veszélyessé oxidálódik az emberi szó vagy szótlanság:  Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul (Péld 29). 

Alkotó, spirituális összefüggések író embereként, Isten titkaiba merülő kutatóként, lelkészként a fenséges látásokat adó Szentlélek Úristen napi penzumai mellett, között éppen ezért a szolgatársi megbecsülés szava igencsak jól esik. Köszönetem jeleként és követendő mintaként adom ezért közre Püspök Úr érezhetően szívből írt szavait, prédikátori szolgálatunk minima moraliajaként magunknak is:

   

"Főtiszteletű Professzor Úr!

Köszönöm a gyönyörű cikket a teremtés önérzékelésének csodájáról.

Szeretettel várom a találkozást, addig is az Úr áldását kérve, tisztelettel és testvéri köszöntéssel, 

Steinbach József"

Ennyi? Igen, ennyi. Mert helyén mondott, írott szavak ezek, a hirdetett, a követett, a szeretett Ige forrásvizéből merített lélekfrissítő, biztató cseppek. Szolgatársi tiszteletadásként.  Ami nem kerül semmibe, mégis aranyalma tud lenni. Ha az Úr engedi, a Szentlélek imádságban elkért tanításait a sensorium creationis-ról folytatni szeretném az alábbival induló sorozatot. Digitális korunk mesterséges intelligenciával túltelített környezetében a természetes, a teremtett intelligencia gyönyörködtető, lét-, és hitesztétikai kibontásával, egyedül az Ő dicsőségére és azok építésére, akik elolvasásra méltatják soraimat. 

Imaáldásokkal  Pannonicus Ludovicus 

(dr. Békefy Lajos)

NYÁRI LELKI CSOBBANÁSKÉNT,

LÉLEK ÜDÜLTETŐ ELMÉLKEDÉSEK

MINDENKINEK:

LÉLEKCSENDEK WELLNESS OLTALMÁBAN

CÍMEN ELEKTRONIKUS FORMÁBAN

MOBILON IS OLVASHATÓ ITT

https://anyflip.com/bookcase/pehbg

LELKÉSZI KÖNYVTÁR

22. KÖTETEKÉNT MEDITÁCIÓS

KÉPEKKEL, GYAKORLATI CSEND

LITURGIÁVAL

ÚJ FOGALMAT ADOTT A LÉLEK: SENSORIUM CREATIONIS

 A TEREMTETT VILÁG (ÖN)ÉRZÉKELÉSÉNEK CSODÁJA

 

Társbérletben a Teremtéssel – a zöld szöcske és a Lélek követei

A teológiai ihlet és ihletettség ritkán érkezik steril egyetemi katedrák magányában. Sokkal gyakrabban kopogtat be az ablakon – vagy éppen ugrik be a szoba közepére. Tegnap éjjel új lakótárs költözött be hozzám budaörsi otthonomba: egy hatalmas, smaragdzöld szöcske. Nem hívtam, mégis jött, s ami a legkülönösebb: apró, zöld árnyékként kísér szobáról szobára. Bárhová lépek a lakásban, ő ott van, jelenlétével szinte tapinthatóvá teszi a teremtett világ együttes rezonanciáját.

Ez a hívatlan kis vendég azonnal felugrasztotta emlékeim közül a múlt két megrendítő, fehér szárnyú vizitációját. Harmincegy évvel ezelőtt, a heidelbergi Karl Ruprecht Egyetemen töltött doktorandusz éveim alatt schriessheimi szállásom nyitott teraszajtaján át egyszercsak hófehér, vörös szemű galamb röppent be hozzám. Felült a függönykarnisra, és meredten, szinte félelmetes transzcendens figyelemmel pásztázott engem. Ugyanez a csoda ismétlődött meg néhány éve itt, Budaörsön. Egy másik pirosszemű, hófehér gerle telepedett az ablakpárkányomra. Napokig visszajárt, ott ébredt, onnan indult útnak. Magvakat, innivalót tettem ki neki a párkányra. Egy délután is odaröppent, és különös módon felém fordította sérült, kifordult jobb szemét – mintha csak megmutatni akarná a sebeit –, mélyen a szemembe nézett, elrepült, és soha többé nem tért vissza. Egy karvaly támadása vethetett véget az életének? Ez a néma búcsú, a teremtés ezen esendő pillantása ugyanúgy megrendített, mint a harmincegy évvel ezelőtti heidelbergi vizit. Véletlenek lennének? Dehogy. Ez a Sensorium Creationis működés közben.

A teremtett világ Szentlélek általi alaprezonanciája

Mit jelent ez a titokzatos latin kifejezés: Sensorium Creationis? Azt a spirituális és fizikai érzékelőszövetet, azt az Istentől kapott alaprezonanciát, amellyel a teljes élővilág rendelkezik. Isten Lelke (Pneuma) nem egy elvont, elszigetelt teológiai dogma. A Szentlélek a Kozmosz éltető energiája, amely/Aki planetáris szimultaneitásban, egy időben munkálkodik mindenütt. Ezért Heidelbergben, Welker professzor szemináriumában az amerikai, dél-koreai és európai diákok ugyanarról a pneumatikus élményről számoltak be, így ez a Lélek köti össze a heidelbergi és a budaörsi galambot, valamint a szobámban ugráló zöld szöcskét is.

Ez a látás a legmélyebb bibliai igazságban gyökerezik. Pál apostol a Római levélben így kiált fel: »A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését... az egész teremtés együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mindezideig« (Róma 8,19.22).

Amikor az a sebesült gerle benézett az ablakomon, a teremtett világ sóvárgása nézett rám. 

Megmutatta a bűnbeesett, karvalyok által szaggatott világ sebeit, és az embertől, Isten gyermekétől várt választ. A teremtés megérzi a Lélek jelenlétét az emberben, és bizalommal menekül felé.

A mai technokrata, rideg digitális korban a gépeket telepakoljuk mesterséges szenzorokkal, de azok vakok maradnak a transzcendenciára. Ezzel szemben a teremtésnek nem szenzorai, hanem sensoriuma van. A szobámban lévő kis szöcske és a múlt fehér gerléi nagyobb ontológiai és egzisztenciális valóságot hordoznak, mint a virtuális tér összes algoritmusa. Ezért az egyházaknak áttörő erejű reflektorrá kell válniuk, hogy a sötét erdőben utat mutassanak – nemcsak az eltévedt embereknek, hanem a sebeit hordozó, sóvárgó teremtett világnak is.

Fogalmi alátámasztások, bizonyítékok

Miért a Sensorium kifejezés?

A latin nyelvben a Sensorium egy létező, mély értelmű főnév (semlegesnemű, egyes számú alak). Jelentése: az érzékelés szerve, az érzékelőképesség székhelye, a belső érzékszerv.

A Sensorium Creationis (a teremtés belső érzékszerve / érzékelőképessége) azt fejezi ki, hogy a teljes teremtett világ egyetlen hatalmas, élő, rezonáló, Isten Szentlelke által átjárt „érzékelő szövet”.

Tudománytörténeti és teológiai hangsúly (Newton és Bonhoeffer) - reciprok rezonancialét

A Sensorium kifejezésnek elképesztő intellektuális felhajtóereje van, ami theo-politológus olvasatomban alátámasztja az eredeti felfedezést, meglátást, felismerést. Isaac Newton a Sensorium Dei (Isten érzékszerve) kifejezést használta a térre és az időre, amelyben Isten közvetlenül jelen van és érzékeli a világot. Isten világérzékelése a teremtett világ intelligens önérzékelésének, és az emberek részéről a teljes teremtett világ finomhangolt érzékelésének az alapja, így minden természetlírának, természetfestészetnek és természetvisszhangzó zenei kompozíciónak is. A Sensorium Creationis fogalma tökéletes teológiai választ ad a poszt-modern kor mechanikus, lélektelen világképére. Hiszen a világ nem érzéketlen biorobot vagy algoritmus-halmaz, hanem a teremtésnek saját, Istentől kapott spirituális és fizikai érzékelőrendszere, alaprezonanciája és mélységesen mély összefüggésrendszere, kölcsönös, reciprok rezonancialéte van.

Pneumatológiai kutatásaim során ismertem meg és fel, hogy ajándékba kapott felismeréseim rímelnek Michael Welker és Ilona Nord elméleteire. Isten Lelke (Pneuma) az az éltető energia, amely/Aki a Sensorium Creationis-t működteti, ez biztosítja a „planetáris konszonanciát”, az ember és a természet közötti ösztönös, szenzoros és spirituális visszacsatolást.

A Sensorium Creationis a mag. A világot átszövi a Sensorium Creationis – a teremtett világ Szentlélek által fenntartott közös rezonanciája és érzékelőképessége. Ugyanígy a Pneumatikus szimultaneitás. Hiszen Isten Lelke (Pneuma) nem csak az emberek között munkálkodik (ahogy azt Welker professzor szemináriumában a koreai és amerikai diákok tapasztalták), hanem átjárja a teljes flórát és faunát. A gerle nemcsak egy madár, hanem a Lélek klasszikus hordozója, sőt szimbóluma is, amely összeköti Heidelberget és Budaörsöt. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk - ahogyan Pál athéni beszédében (ApCsel 17,28) véglegessé tette a pan-en-theizmus, a mindenek Istenben létezésének egyetlen realitását, szemben a pan-theizmussal, a mindenekben ott van Isten igazolhatatlan állításával.  De Pál utal erre is: „A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését... az egész teremtés együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mindezideig” (Róma 8,19.22). A félvak gerle benézett a szobámba – a teremtés, a teremtett világ az ember, az egyház reflexióját, a „reflektorfényt” várja a sötétségben.

Hamvas Béla és a „Scientia Sacra” rezonanciája

Hamvas Béla gondolkodásában a természet nem passzív háttér, hanem a metafizikai valóság élő tükre. Hamvas szerint a modern ember elveszítette a képességét, hogy olvassa a természetet, mert elhomályosult a belső érzékelése. A zöld szöcske vagy a fehér gerle látogatása Hamvas nyelvén egy-egy „hieroglifa”, a láthatatlan világ jelzése. A természet nem tárgy, hanem beszéd. Aki a természetet tárgynak nézi, az elnémítja. A lények nem elszigetelt atomok, hanem a nagy egyetemes analógia és szimpátia láncolatai. Hamvas Béla nyomán tudjuk, hogy a Scientia Sacra, a szent tudomány nem más, mint a Teremtés elnémított beszédének újbóli meghallása. A szobámban ugráló szöcske vagy az ablakpárkányra telepedő gerle nem biológiai tucatáru, hanem Isten kozmikus hieroglifája. A Sensorium Creationis az a rejtett és egyetemes szimpátia, amelyről Hamvas beszél: a teremtmények közötti spirituális híd, amelyet csak a romlatlan, Szentlélek által megérintett belső érzék képes felfogni.

Luther Márton és Isten jelenléte

Luther teológiája (különösen a Christus praesens és az úrvacsora-tan kapcsán) híres arról a radikális állításról, hogy Isten nem a világtól távol, hanem a legkisebb teremtményben is személyesen jelen van. Bár ez pantheista és a református teológia által nem vallott álláspont, mindazonáltal Luther bevezeti az „Allenthalben” (mindenütt jelenvalóság) elvét. Isten ott van a szöcske ugrásában, a gerle szárnycsapásában és a fűszálban is – csak a bűnbeesett emberi értelem vak erre. „Ha hitünk lenne, meglátnánk Istent egyetlen fűszálban vagy egy pici virágban is, és jobban elcsodálkoznánk rajta, mint az egész világmindenségen. Isten ott van a legkisebb teremtmény legbensőbb lényegében is (in intimis centris).”(Asztali beszélgetések). Pontosabban: a legkisebb teretmény legbensőbb lényege is ott van a mindenség létesítőjében, Istenben. Luther mély, tiszta realizmussal vállalja a fogalmi kockázatot is, mert minden módon ezt akarja bizonyítani:  Isten nem költözött ki a világból.  Amikor a félig már vak gerle benézett az ablakomon, a lutheri 'intim centrum', a teremtés legmélyén lakozó isteni titok villant fel - előttem. A bűn és a modern technokrácia vidravasa vakká tesz minket erre az állandó jelenlétre, de a Sensorium Creationis éppen azt jelenti, hogy az élővilág még rezonál erre az isteni jelenlétre. A szöcske nem intellektualizál, egyszerűen csak benne él és mozog ebben az isteni jelenlétben.

Kálvin a maga monumentális teológiájában a teremtett világot „Isten dicsősége színpadaként” (theatrum gloriae Dei) határozta meg, ahol a csillagoktól a legkisebb élőlényig minden Isten nagyságát hirdeti, amire csodálatosan rímel a Sensorium Creationis fogalma.

A teremtett világ érzékelése a teológia és a szent tudomány tükrében

Szerző / Gondolkodó	Kozmikus látásmód és alapkoncepció	A Teremtés jeleinek olvasata a cikkben	Kulcsidézet / Teológiai mag
KÁLVIN JÁNOS	Theatrum Gloriae Dei A teremtett világ Isten dicsőségének ragyogó színpada, amelyen az élővilág minden rezdülése az Alkotót ünnepli.	A kozmikus rend: A világ nem vak mechanizmus, hanem Isten folyamatos gondviselésének és fenségének élő, látható megnyilvánulása.	„A világ ezen egésze egyfajta színház és színpad, amelyen Isten dicsősége ragyog fel előttünk... Nincs a világon oly aprócska dolog, amelyben az Ő nagyságának szikrái ne csillámlanának meg.”
LUTHER MÁRTON	Christus Praesens (In intimis centris) Isten radikális mindenütt-jelenvalósága. Az Úr nem távolságtartó szemlélő, hanem ott rejtőzik a legkisebb teremtmény legbensőbb magvában is.	A sérült gerle néma búcsúja: A teremtmények esendőségében és sebeiben is felsejlik a teremtés mélyén lakozó, titokzatos és szenvedő isteni jelenlét.	„Ha valódi hitünk lenne, meglátnánk Istent egyetlen fűszálban vagy egy pici virágban is... Isten ott van a legkisebb teremtmény legbensőbb középpontjában is.”
HAMVAS BÉLA	Scientia Sacra A természet nem egy érzéketlen, kihasználható tárgy, hanem egy szent, metafizikai beszéd (hieroglifa), amelyet a modern ember elfelejtett olvasni.	A smaragdzöld szöcske jelenléte: Az ízeltlábú lakótárs nem biológiai tucatáru, hanem a láthatatlan világ élő, rezonáló jelzése, szent üzenete.	„A természet nem tárgy, hanem beszéd. Aki a természetet tárgynak nézi, az elnémítja. A lények nem elszigetelt atomok, hanem a nagy egyetemes analógia és szimpátia láncolatai.”
E SOROK SZERZŐJE	Sensorium Creationis A teremtett világ Szentlélek (Pneuma) által egybefogott, planetáris szimultaneitásban működő, élő és kölcsönös érzékelőszövet.	A személyes szinkronitás: A heidelbergi és budaörsi fehér galambok, valamint a szöcske mint a Lélek hálózati követei az algoritmusok korában.	„A teremtésnek nem mesterséges szenzorai, hanem Istentől kapott Sensoriuma van. Pneuma-sodrásban állva az élővilág még rezonál a transzcendenciára, és sóvárogva várja az egyház áttörő reflektorfényét.”

 

 Írta: Pannonicus Ludovicus /drbl)