TESTVÉRI SZÓ TŐKÉS LÁSZLÓHOZ

 

TESTVÉRI SZÓ TŐKÉS LÁSZLÓHOZ

TUSVÁNYOSI BESZÉDE ÉS A REFORMÁTUS

 EMLÉKEZET-KULTÚRA KAPCSÁN

 

Főtiszteletű Püspök Úr!

Több évtizednyi levelezésünk megszakadása sem tud megakadályozni abban, hogy elemző, történet-antropológiai, történetteológiai magaslatokon megszólaló-megszólító tusványosi beszédére az elismerés és a köszönet formális-udvarias szavain túl is ne reflektáljak.

Konfesszionális, féltő szeretete Erdélyország és Székelyföld magyarságáért kristálytiszta formában, a Szentlélek reálteológusaként történelmi valóságadatokkal érvelően, azt a Tőkés Lászlót elevenítette meg a hallgatóság előtt, aki temesvári ellenállásában edzett, prófétikusan világos szavakat, veretes mondatokat formált évtizedeken át igehirdetéseiben és nyilvános megszólalásaiban. Felidézve Erdélyország kálvinista prédikátorainak nemes stílusát, igényes szószéki beszédművészetét, hitük közösségmegtartó fáradhatatlan papi szolgálatát. Ennek jóízű, igényes legújabb kincsét helyezte a jelenlévők és a tv nyilvánosságának a szívére. A fogyó erdélyországi magyarságnak elhívottan, kéretlenül is nevükben és az ő ébresztésükre is szólalt meg az égig érő jajkiáltás, olykor a szenvedélyesség már-már elcsukló személyes hangján. Az, hogy a máig kiheverhetetlen trianoni/poszt-trianoni traumák közösségi és egyéni mélytudatból felszakadó jajkiáltása is ott érződött szavaiban, drámai dimenziót adott püspökként theo-politikai mondandójának, s ezzel nagyon felemelte Tusványos 2026. évi alkalmát. Számomra, és sokaknak Tusványos-talan maradt volna Tusványos az Ön elemző, történelmi kiáltó mondatai nélkül.

Kiváltképpen értékessé és rendkívülivé tette elemző beszédét, transzszilván helyzetábrázolását és nemzeti önértékelését az a kontextus, amit néhai Márton Áron, Erdély római katolikus spirituális őrállója életművének áldozatos, lényegre törő, magyarságféltő tartalmával felidézett, elénk rajzolt. Ez a világtörténelmileg is példaértékű tordai erdélyi rendi országgyűlés (1568. január 6–13.) vallásbékét és vallásszabadságot biztosító szellemiségével ma az Ön beszédében egyensúlyozó, felekezeti elfogultságokon messze túllépő, lényegábrázoló emlékezéssé manifesztálódott. Kivételes erényként nem csak ökumenikus, hanem magyarságtörténetileg is ritka magasságokba emelte önmagunk értékelését, szemléletét.

Vitathatatlan, hogy a Krisztus Király látomásával mennyei magasságú horizontot és tágasságot adott Márton Áron az istentelen hatalmak által beszorított földi időnek és a romániai zárványlétnek, képessé téve ezzel a nyomorúságokat mindenkire rásodró kronosz, földi létidő még ha csak hit általi, de spirituálisan reális legyőzésére képes kegyelmi kairosz pillanatokat az örökkévaló behatolásra a végességbe. A Krisztus Király mennyei-földi egyetemességének, győztes létformájának a behívása akár mai élethelyzeteinkbe, akár a múlt-jövő történelmi távlataiba, olyan egyedi és páratlan látásmódot ajándékozott a jelenlévőknek és a Tőkés beszéd hallgatóinak, olvasóinak, ami a keresztyén szabadság kegyelmével és a rész szerintiség ellenére is nagy élményajándéka lett valamennyiünknek. 

Ezt a távlatosságot, a reménység történetiesítését és az egyháziasításon messze túllépő erdélyiesítését nagy hálával köszönjük meg a história Urának és Tőkés László szabadság-prófétának. 

Kimondatlanul is ott voltak negatív és pozitív példákat, tényeket elősorjázó szavaiban a kálvini teológia gyönyörűn igaz tanításai közül a Jézus Krisztus hármas tisztének veretes igazságai, amelyek közül beszédében a Jézus Krisztus prófétai és királyi tiszte világló fényességgel villant fel előttünk. Prófétai, megalkuvást nem ismerő bátorsággal, a Lélek minden igazságra elvezető jelenvalóságának a hitében és tudatában megszólaló történelemkritika, ébresztő kiáltás és a formális egyperces felállás helyett a hallgatóság érzékelhető történelmi tiszteletadása a bizonyíték arra, hogy a jelenlévők teljes belső azonosulással, minden „de”, „ha”, „talán”, „mégis„ nélkül fogadták be Temesvár fáklyavivőjének mondatait. 

Adja meg a történelem Ura, Akinek világformáló, történelmi szabadítás-eseményekben, exodusokban megnyilvánuló szabadító, s a világszkopusz, a világbeteljesülés felé terelő mindenség-akarata sok mindent felül ír, hogy ennek a Krisztus Király központú, Erdély és összmagyarságunk jövője szempontjából is felrázó beszédnek legyen harangszavas, alarmírozó visszhangja minél több magyar lélekben. Erdély-honban, az anyaországban és szerte az egykori nemzetkaréj magyar összeölelkezésében, meg szerte a nagyvilágban!

E rövid élményechó után engedtessék meg nekem is, hogy Tőkés László 75. születésnapja alkalmából az Őt köszöntők sorába álljak. Itt is érvényes az, amit első bevezető soromban írtam: függetlenül attól, hogy az Ünnepelt vagy az Ünneplők mit gondolnak imaáldások keretébe foglalt köszöntőmről, teszem, mert a Magasságos elől kitérni senkinek sem lehet. Az Úristen és magam is, meg talán az emlékidézés nyomán az Ünnepelt is meg fogja érteni, miért. Ugyanis akár 75 tortaszeletet is összerakhatnék azokból a levélváltásokból, amelyek közöttünk a múló időben inkább a teljesebb igény és igényesség kategóriájába tartoznak. Megteltek az oldalak a kölcsönös megbecsülés, tiszteletadás, Isten előtti szolgatársi státusz quo kifejezéseivel egy-egy esemény, cikk, évforduló kapcsán. Legyen szabad ezek közül néhányat felvillantani, és mintegy a református emlékezés-kultúra kiérlelt gyümölcseit a hatalmas ünnepi tortára odahelyezni. Isten akaratából történt, ami történt. S.D.G!

Első személyes találkozásunk a gödöllői egyetem aulájában, a „temesvári Mózes” által szikraadóként győztessé formálódott romániai forradalom utáni év tavaszán történt (1990), amikor is Kovács K. Zoltán, a háború utáni Barankovics Párt hazatért képviselője, a Szabad Európa Rádió főmunkatársa felkért, hogy az ünnepi pulpituson köszöntsem Tőkés Lászlót. Nem kellett megtennem, mert az ünneplő, fennállva tapsoló-tomboló ezernyi hallgató, kormányzati, közéleti képviselő, és háláját kifejezni akaró érdeklődő hangja elnyomta szavamat. Aztán nem sokkal később, az Új Magyarországnál a 13. oldalon számomra biztosított teljes egyházi oldalon jöttek interjúk Tőkés Lászlóval. Majd a Magyar Rádió történetében elsőként, a Református Adások egyik felelőseként Juhász Judit alelnök hölgy támogatásával a rádió átlépte vasárnapi istentisztelet közvetítésével a határokat, és 1999-ben megvalósult Tőkés László püspök úr szolgálatával az első közvetítés Szatmárnémeti új református templomából. Majd a berekfürdői I. médiatalálkozó következett, amelynek védnökségére Tőkés Lászlót kértük fel, ahol svájci felelős egyházi újságírókkal és a magyar nem-egyházi újságírók, tévések, rádiósok részvételével megvitattuk ezt a témát: egyház a világban – világ az egyházban az újságírás szemszögéből. Majd jöttek interjúk, írásban és szóban. És 2000-ben a nagy esemény: Genfben az összmagyar reformátusság vezetőinek hálaadó találkozása Kálvin St. Pierre templomában, ahonnan az első szatellitás istentisztelet közvetítést végezhettük, melyen a fő prédikátor Tőkés László volt, adásszerkesztőként nekem jutott a megtisztelő közvetítő feladat. Majd többször találkoztunk Erdélyben, míg a csúcsok-csúcsaként megírhattam 2019-ben a Szolid Temesvári Hitvallást, a temesvári forradalmi események 30. évfordulójára, Istenünk páratlan szabadító csodatettéről, amit Tőkés László tiszteletes úr éhségsztrájkjával, ellenállásával hajtott végre az ég és a föld Ura. Történelem-teológiai esszémet a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület külön kiadványként jelentette meg, a magyarhoni Barankovics Alapítvány kiadásának hasonmásaként.  

Nekem ennyit adott Gondviselő Édesatyánk. Amire e vonatkozásban mandátumot kaptam Tőle, azt teljes odaadással igyekeztem elvégezni. A temesvári 30. évfordulón, amire megtisztelő meghívást kaptam, az úrasztalánál fogalmazódott meg bennem a Szentlélek ihletésére személyes hitvalló mondatom: 

prima et ultima ratio – oratio – azaz: első és végső értelmes tettünk az életben – az imádság. Istennek hála, Tőkés Lászlónak köszönet ezért a felismerésért.

A református emlékezet-kultúra lelkisége diktálta a tusványosi Tőkés-beszédet, ennek értékelését, az emlékeztető Úr indított református teológusként, közíróként, felelős szerkesztőként, kortársként, szolgatársként mindarra, amit Tőkés Lászlóval kapcsolatban nekem adatott elvégezni. Istenünk elrendelő kegyelme tegye áldássá Tőkés László elmúlt, jelenvaló és jövendő napjait református népünk, erdélyi és székelyhoni testvéreink megmaradására. A Szentháromság Istennel mindig többségben vagyunk hite és állhatatossága legyen Ővele és velünk – ad multos annos!

Dr. Békefy Lajos Ph.D.

református lelkész

kutató teológus, spirituális publicista

cum gaudio Spiritus Sancti – a Szentlélek örömével (1Thessz 1,6)