NAGYHETI BLOGREKVIEM 2022 HÉT TÉTELBEN - Uram, ennyit tudtam Eléd hozni, kérlek fogadd el irgalmasan
NAGYHETI REKVIEM 2022
HÉT TÉTELBEN
Uram, ennyit tudtam Eléd hozni,
kérlek fogadd el irgalmasan,
EGÉSZ HÉTEN ÁT NÉKED ÍRTAM,
TESTVÉREIMMEL MEGOSZTOTTAM...
...megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Pilinszky János
"Az ember fáj a földnek; oly sok/Harc - s békeév után/A testvérgyülölési átok/Virágzik homlokán;/S midőn azt hinnők, hogy tanúl,/Nagyobb bűnt forral álnokúl./Az emberfaj sárkányfog-vetemény:/Nincsen remény! nincsen remény!".
Vörösmarty Mihály
Légyen dicsőség mindenek előtt
Néked, mert győztél a halál fölött!
Fénylő arcú angyal őrzi sírodat,
Ő hirdeti nékünk diadalmadat...
Budaörs, 2022 nagyhéten írta Dr. Békefy Lajos
TÉTELEK
1. TÉTEL
ISTEN SZŰZTISZTA KALÁSZA, JÉZUS, SZÍVEMET HOZOM ELÉD - VIRÁGVASÁRNAP FIZIKÁJA ÉS METAFIZIKÁJA
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/1033202081816127963
https://felvidek.ma/2022/04/isten-szuztiszta-kalasza-jezus-szivemet-hozom-eled
2. TÉTEL
A NAGYHETI ÜNNEPKÉSZÍTÉS MÉLTÓ MÓDJAI - SPIRITUÁLIS LÉPCSŐK
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/2433302150680871548?hl=hu
https://felvidek.ma/2022/04/a-nagyheti-unnepkeszites-melto-modjai/
3. TÉTEL
A HATALOM NAGYHETI LELEPLEZŐDÉSE
https://felvidek.ma/2022/04/a-hatalom-nagyheti-leleplezodese/
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/5892103619265876256?hl=hu
4. TÉTEL
NAGYCSÜTÖRTÖKI ISTENMAGÁNY VAGY MENNYBŐL ALÁSZÁLLÓ KÖZÖSSÉG?
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/1015926752997955101?hl=hu
https://felvidek.ma/2022/04/nagycsutortoki-istenmagany-vagy-mennybol-alaszallo-kozosseg/
5. TÉTEL
URAM, GYERMEKKÉZ ALKOTTA KERESZTTEL JÖVÖK HOZZÁD-ÁLDOTT
ISTEN FÖLDIG ALÁHAJLÓ EGYÜTTÉRZÉSE
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/925267538464766381?hl=hu
https://felvidek.ma/2022/04/isten-foldig-alahajlo-egyutterzese/
6. TÉTEL
HALLGATAG HARANGOK – MAI POKOLRA SZÁLLÁS – A VILÁG ÜDVHAJNALA
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/8093780227575679099?hl=hu
7. TÉTEL
KRISZTUS VAGY KÁIN - HÚSVÉTI KÉRDÉSEK KÉRDÉSE
https://www.blogger.com/u/1/blog/post/edit/4875085957745160042/8437694348984386636?hl=hu
ISTEN SZŰZTISZTA KALÁSZA, JÉZUS, SZÍVEMET HOZOM ELÉD - VIRÁGVASÁRNAP FIZIKÁJA ÉS METAFIZIKÁJA
Emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy
a mezők már fehérek az aratásra - János 4,35
Amikor Jézus a fenti Igét mondta, még távolabb volt térben és időben is a később Jeruzsálemben végbement nagyheti eseményektől. Az édes anyanyelvünk által leleményesen megjelölt sanyarúhéttől, vádhéttől, gyászhéttől, ami az értünk hozott szenvedés mélységeinek körülírása. Mindez a passio, megváltó szenvedés húsvétkor szent hétbe, világfordító új távlatokba fordult, s új irányba emelte az emberiség földi történelmét. Virágvasárnap Isten jóságos tervében fogant eseményeinek előkészületeihez, ezek titokzatos fizikájához és földrajzához tartozik a szent várostól északra elterülő samáriai történéssor. Az, ahogy Urunk szemei megnyugodtak azokon az érlelődő kalászokat ringató búzamezőkön, melyek ebben a régióban, a mai Galilea déli részén ringatták a Szentföld jövendő kenyerét.
Számomra ez az Ige ezen a virágvasárnapon hatalmas és valóságos jelképpé nagyítódott fel. Lelki szemeimmel látom a samáriai asszony hódolatától körülvett Urat, aki beszélgetve Jézussal így szól: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Jézus ennyit mondott: Én vagyok az (Ján 4,25-26). Micsoda meglepődés, csodálat lephette meg az asszony szívét! Ott, a kenyérringató kalászok búzamezején mondta Urunk azt is: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem és bevégezzem az ő munkáját (Ján 4,34). A teremtett világ megszentelését és megváltását. És ebben az összefüggésben rajzolódott ki lelkemben ez a kép: Jézus ott tündöklik a kalászok élén, fölött, ahogyan korábban a megdicsőülés hegyén Péter, Jakab, János szeme láttára – vestitus albus – fehéren tündöklő ruhában (Luk 9,28-29). Ő a mennyei Kalász, Isten szűztiszta Kalásza, Aki az élet magvait érlelte meg nekünk. Virágvasárnap fizikai valósága ez a Kalász-Jézus, lelkében és Igéiben hordva az éltető gabona magvakat, szent látásokat, drága kijelentéseket. Virágvasárnap metafizikája mindaz az iránymutatás, horizontemelés, a földi mindennapokba beszorított lelkeink mindennapiság érzetéből történő kiemelés isteni gondossággal és tapintattal, amit Urunk téridőben még jóval a Via Dolorosa előtt jelentett ki, hirdetett meg: EMELJÉTEK FEL szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra (Ján 4,35). Ez Jézus, Isten szent Kalászának kegyelmi előrelátással javunkra megfogalmazott samáriai virágvasárnapi programja!
Ma is ilyen kettős szívdobbanású, s csak így igazán, formalitásokon túl éltető virágvasárnap ünnepe. Fizikailag a földi valóságban, szomszédságunkban dúló brutális háború árnyékfelhői alatt, még mindig Coviddal is terhelten, s annyi válsággal telítetten ma mégis megszólal reális biztatásként: Emeljétek fel szemeiteket! Csak Őáltala hiteles és hihető és működő ez az ünnep rettentő valóságán túlemelő, felülemelő reményüzenet.
Isten szűztiszta drága Kalásza, Jézus, aki elindultál a pászkára, a húsvéti bárány elfogyasztásának nagy nemzeti ünnepére a szent város felé, s még a kereszten is Atyád embersegítő Kalásza maradtál, kipergetve magadból minden életerőt, vércseppekben és utolsó szívdobbanásig, hogy áldozatoddal tápláld éhező-szomjazó, megváltásért szűkölő népedet. Akkor is ezreket, s azóta is ember milliárdokat, kettétört kalászokat, csírájában megfojtott életeket jöttél menteni, és a tördelő kezeket, az élettipró szíveket ítélő kegyelemmel ébresztve rá rettentő embertelenségükre. Ma 2,5 milliárd keresztyénnel jövök Eléd, s miközben a világkeresztyénség hozsannát és halleluját zeng méltán jöttödre, köztük csendes Jánosod példáját követve, megállok én is, s csak ennyit kérek: hadd terítsem eléd szívemet, életemet, bűneimet. Hadd valljam meg dicsőítve nevedet ezernyi áldásodért, a kalászéletedből nekem juttatott drága gabona magvakért, áldásokért. Tudom, Te nem gyalogolsz, legkevésbé nem gázolsz át a szívemen, sok milliárdnyi tanítványszíven. Hatalmas nagy láthatatlan csodaöleléssel kalászszívedbe visszaölelsz minket. Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!
Virágvasárnap fizikájához tartozik az is, hogy már messziről a szent város, a szent templom magasára emelte fel tekintetét Jézus, ahol népe a Törvényben előírtak szerint imádta az Örökkévalót. Jézus vágyódott népével közösségben és tanítványaival együtt elfogyasztani az engesztelés kézzelfogható jelképét, a húsvéti bárányt. Szemeit a hegyekre vetette, ahogyan ma a protestáns világ énekli a 121. zsoltárral. Betfagé és Betánia felől közeledett az Olajfák hegye irányában, Fügefalva és Datolyafalva felől, melyek a Teremtő által létrehívott élet zöldellését mutatták neki is. Élethordozó Kalászlétével embereket boldogító fügék és datolyák ligetei között lépkedett. Betániával pedig úgy keretezte élete térképét mindent oly’ tökéletesen végbevivő mennyei Atyja, a Gecsemáné kerttel, a Golgota koponyahegyével, Arimátiai József sírjával, majd megdicsőülése, mennybe emeltetése metafizikai felfele irányításával, hogy újra visszatért Betániába. A kör bezárult. Minden tökéletesen helyére került – mert Isten soha sem ejt hibát. Elvégeztetett. Amiért a földre jött, hogy egyetlen gabonaszem se vesszen kárba. Mert ez az életmentő, ember és emberiség-üdvözítő szeretetkör soha nem billen ki isteni elrendeltetése kristálytengelyéről: Úgy szerette Isten a világ, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16).
Voltak bölcs bibliakutatók, akik mertek így fogalmazni: a fehérbe ért mezők, az aratásra érett kalászok tengerije, és ringó mezők ott Samáriában, s azóta lelki szemeink előtt az üdvözülők, az egyház seregeit jelképezik. Akik Jézustól kapott fehér ruhába öltöznek, megmosták bűntől, hitetlenségtől, alávalóságok szennyétől piszkos életruhájukat az Ő áldozati vérében.
Kalászok Ura, drága Jézus, virágvasárnapi kérdésünk: vajon mi ott leszünk-e, lehetünk-e majd közöttük? Ahogyan János és a többi evangélista fogalmazott: facta est – tény, megtörtént, cáfolhatatlan valóság, hogy felemelhetjük szemünket a végtelen búzamezőre, de facta est lesz-e vajon kalász-sorsunk fehérré érlelődése a Te aratásodra, a Te sarlódra, Uram? Legyen mai virágvasárnapunk fizikája, mélységeket járó napjaink metafizikai hitélménye, reményiránya, boldogító ünnepi érzése Szenczi Molnár Albert énekének iránymutatását követő: Emeld fel szíved, nyisd meg füledet! S válaszoljuk rá szép dicséretszóval: Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk…Krisztus nép jön, jön a Király! Legyen jótetteket, az élő hit, reménység virágjait, terméseit érlelő, Krisztust egész életünket takargatás, szégyen nélkül köszöntő ünnepi virágvasárnapunk! Hozsánna a szívedben, hozsánna a földön és a magasságban!
A NAGYHETI ÜNNEPKÉSZÍTÉS MÉLTÓ MÓDJAI - SPIRITUÁLIS LÉPCSŐK
„Töltsd be az ünnepet lélekkel, lelkedet pedig ünneppel!”
Rohanó, túlnyüzsgő napjainkban, háborúk és Covid-izgalmak által szinte gyomorszorítóvá formált nagyhetünkben tudunk-e méltóképpen készülni húsvét ünnepére és jut-e figyelmünk a nagyheti eseményekre? Ismerjük-e a napok igazi belső mélységét, a hétköznapi istentávlatokat, amiket nekünk szán Mennyei Gazdánk? Az üdvtörténeti kereteket, és belső mély dimenziókat, minden történésnek a jelentőségét személyes életünkre nézve? Vagy már csak arra jut erő, gondolat, idő, hogy sonka, tojás, édesség, ajándék kerüljön az ünnepi asztalra? Vagy mindennapi mozgásviharunkat az ünnepi utazás, rokonlátogatás tervezésével próbáljuk kipihenni? Valóban nagy kérdés: tudunk-e, képesek vagyunk-e felkészülni a méltó ünneplésre, amikor a nagyhét sem nagyhét igazán. Néhány spirituális jó tanács, ami századok alatt bevált az ünnepre készülők életében. Akár az ünnepi készülődés mindennapi pszichológiájának is nevezhetnénk ezt, hogy jobban elhelyezzük magunkban azt, amit itt olvashat a nyíltszívű érdeklődő. Mert Babits versével szólva: „érted van minden dolog, a te bűnös lelkedért” (Zsoltár férfihangra).
Biztosíts magadnak naponta néhány spirituális léle(k)gzetvételt
Nem mehetünk fel naponta ózondús erdei, hegyi magaslatokra, hogy pár pillanatra a hétköznapi port, gondokat lerázzuk magunkról. De naponta lehetnek csendes perceink, amikor lélekben tudunk felülemelkedni helyzetünkön, önmagunkon, mindenen, ami körülöttünk zűrzavart okoz. Kiváltképpen most, a passió, nagyhét napjai kiváló alkalmakat, órákat kínálnak ehhez. Rájöhetünk a Via Dolorosán vagy a gecsemánéi kertben gondolatban elidőzve, mentálisan (merthogy minden e fejben dől el), de szívünkben, lelkünkben, gondolatainkkal végigkísérhetjük a Töviskoronás Királyt az útján, ahogy Babitsnak igaza van. És rájöhetünk, nincs az életnek olyan mély vagy kínzó helyzete, amelyben egyedüllétre lennénk kárhoztatva. Csak a hitetlenség van arra kárhoztatva. Üdvözítőnk, Szabadítónk, Gyógyítónk, lelkünk Pásztora velünk van, hozzánk szól: Gyere hozzám, gyere velem!
A spirituális léle(g)kzetvételnek vannak eszközei, amiket az ünnepkészítés során igénybe vehetünk, s ezek nagyon egyszerűek. A legfontosabb, hogy naponta legalább 5-10 percet szánjunk magunknak, Istennek. El nem gondolható nagy "haszna" van ennek.
Gazdag spirituális eszköztárunk részei
1.Keress magadnak lakásodban olyan helyet, időszakot, amikor/ahol pár percre zavartalanul lehetsz. Azt a bizonyos belső szobát, amiről Máté 6,11-ben ezt olvassuk: „menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz”. Fontos, hogy amennyire csak lehet, a családi, a környezeti zajhatásokat is ajtón kívül tudd hagyni.
2. Ha sikerült félrevonulnod, vedd elő Bibliádat. Nagy kínálat vár rád, hiszen a nagyheti eseményeket mind a négy evangélium részletesen leírja. Válaszd ki valamelyiket közülük, s engedd vezetni magad a Via Dolorosán, a fájdalmak útján, ami majd a győzelemhez, a felemeltetéshez vezet. Virágvasárnaptól a feltámadás vasárnapjáig visznek lépésről-lépésre az Igék ezeken a helyeken: Máté 21,1-10; 26,66-28,20; Márk 11,1-11; 14,1-16,18; Lukács 19,28-40; 22,1-24,49; János 12,12-19; 18,1-21,23.
3. Naponta egy-egy szakaszt olvassunk el úgy, hogy mielőtt kinyitjuk Bibliánkat, kérjük el belső elmélyülésünk csendjében: Uram, küldd el Szentlelkedet hozzám, s mutasd meg, mit üzensz nekem? Majd nyissuk ki valamelyik fent jelzett evangéliumi helyen az Újszövetséget, s olvassuk el az igeszakaszt. Akár többször is, amíg nem érezzük, hogy közel jöttek az Igék a gondolatainkhoz, szívünkhöz. És a Lélek szerinti személyes igeértés útján, tegyünk fel három kérdést és adjunk is választ maguknak az Igéből:
* Uram, Te tegyed hangsúlyossá beszéded néhány szavát! – mi az, ami megragad Téged az igeolvasás során, s miért?
* Uram, mit akarsz elérni életemben az Ige hangsúlyos részeivel? Mire figyelmeztetsz, mire tanítasz önismeretben, életvitelem változtatásában, bűneim Eléd hozatalában?
* Uram, vonj magadhoz közelebb megértett, befogadott, elfogadott beszédeddel, szent szavaddal!
* Foglaljuk röviden saját szavainkkal össze, mire vezetett istencsendünkben az Ige, s köszönjük meg a személyes megszólítássá formált Igét. Kérjük el egész napra, hadd forgassuk napjaink egy-egy percében az Ő megértett Igéjét szívünkben. Legyen visszhangja a lelkünkben szavának, és ezt akár napközben egy mondattal meg is köszönhetjük.
* Fejezzük be egyéni spirituális csendünket, lelki építkezésünket az Úr Imádságával.
Kiegészíthetjük olykor elmélyülésünket művészi alkotások hallgatásával, szemlélésével: egy-egy zenemű részletével, vagy festmény látványprédikációjával. Ehhez fellapozhatod például az elektronikus nagyheti elmélkedéskötetet, az Igebölcsők-Szóbölcsők címűt, amit itt találsz meg sok képi és zenei illusztrációval:
https://issuu.com/thedigest48/docs/v_glegesfolyamatosszerksz_b_lcs_.docx
Két festményt kiváltképpen alkalmasnak tartok elmélkedésed továbbmélyítéséhez. Az egyik J. Tissot képe, melynek címe: Mit látott Jézus a keresztről? A másik M. Willfort kortárs osztrák festő képe a sorsküzdelmek, keresztek és vijjogó, ránk lecsapni akaró héják között emelő, őrző, óvó jézusi kézről.
És még egy térképet, a Via Dolorosa stációiról, ajánlok mindenki figyelmébe, belső zarándokútra, amelynek magyar fordítását ide jegyezzük.
1.Jézust halálra ítélik. 2. Jézus felveszi a keresztet. 3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt. 4. Jézus meglátja a tömegben anyját, Máriát. 5. Cirénei Simon átveszi Tőle a keresztet. 6. Veronika megtörli Jézus véres-izzadt arcát kendőjével. 7. Jézus másodszor is elesik a szenvedésben kimerülve. 8. Jézus meglátja a tömegben a jeruzsálemi asszonyokat, női követőit. 9. Jézus harmadszor is elesik ereje végén. 10. Jézust megfosztják felsőruhájától. 11. Jézust felszegezik a keresztre. 12. Jézus meghal a kereszten. 13. Jézus testét leveszik a keresztről (Pietá). 14. Jézus testét sírba helyezik.
Áldott elmélyülést, Ige olvasást, a személyessé vált, megszólító Ige életünkre alkalmazását kívánom minden Testvéremnek, akik keresik vagy szeretik az Úr Jézust, mert Ő előbb szeretett mindannyiunkat!
„Töltsd be az ünnepet lélekkel, lelkedet pedig ünneppel!”
A HATALOM NAGYHETI LELEPLEZŐDÉSE
Az ember-arcú és a Jézus-arcú hatalom történelmi küzdelme
Az az első jeruzsálemi nagyhét az üdvözítés világdrámája. Az emberarcú, de nem mindig humánus, a korlátozott és véges világi és vallási hatalom kontra a Jézus-arcú, mennyei, időtlen jósághatalom passiós küzdelme. Ebben a véres küzdelemben a hatalom lelepleződése is megtörtént. A Via Dolorosán a Kajafással, Pilátussal, korábban a Heródessel folytatott küzdelem húsvétkor a Feltámadott hatalmának abszolút győzelmét hozta.
NEKEM ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN
(MÁTÉ 28,18)
Ma már úgy ünnepelhetünk, s tekintetünk bele az emberi és emberfeletti erők küzdelmébe, mint ami már végleges győzelmet hozott. Napjaink világméretű válságai, a korrupció és hatalom, a fölény és a legyőzés küzdelme, a hazugság és a pénz cselvető teljhatalmának bukása Júdás önítéletében a történelem világporondján nyilvánvalóvá lett. Ezért mondhatjuk a régi mondással:
Benedictus Victor, quia victima – boldog vagy, győztes áldozat, Jézus, mert győztél a halálerők, a bűn és a gonoszság fölött.
Most a nagyhét néhány mozzanatán keresztül vizsgáljuk meg az emberi hatalom és a jézusi, isteni hatalom sajátosságait.
Világi és vallási hatalom röntgenképei
Néhány jól ismert Jézus korabeli világi és vallási hatalommal felruházott szereplőt tekintünk meg a hatalom természetrajza elemzése során. Nagyheti, illetve Urunkat születésétől fogva kísérő „nagy arcok” ezek. Azzal a Jézussal, neve szerint Szabadítóval szembesülnek, Akinek húsvéti teljhatalma már húsvét előtt kinyilvánult a gyógyításokban, a példázatokban, Isten Országa megjelenítésében minden földi, korlátozott és véges országgal szemben. Isten Bárányaként a hatalomgyakorlásnak egészen más, valóban isteni dimenzióját hozta el a Földre.
Azt példázta 33 esztendejével, hogyan lehet ellenállni a hatalom saját hasznára történő felhasználásának, történelmi méretű és minden szinten kísértő csapdáinak.
Őbenne Isten hatalma szolgáló, szolidáris, együttérző hatalommá formálódott. Csak így tudta megőrizni az istenarcú hatalmat a J. Burckhardt teológus által jellemzett vonástól: „A hatalom önmagában gonosz”, s attól a Lord Acton angol történész által elhíresült megállapítástól: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút mértékben korrumpál”. Jézus a hatalom minden korrupciójának úgy tudott tisztán és erősen ellenállni, hogy hite volt: egyetlen forrása, adományozója, illetve elvevője van minden földi hatalomnak, maga Isten. Kafka Per című regényének elképesztő megállapítása ellenében: „A hazugság világrenddé lett”, Jézus kijelentése áll: Én vagyok az igazság (Ján 14,6).
Hatalmi karakterológia
Heródes volt a király, amikor Jézus megszületett. A zsidók fejedelmeként 42 évig uralkodott, Kr. e. 4-től Kr. u. 39-ig. Félelem és hazugság keveredett jellemében. Jézus születésekor titokban hívatta a bölcseket, s tudakolt a Gyermek születése felől (Máté 2). Hazugsága volt, hogy szavakban ezt mondta: „Amint megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és imádjam őt” (2,8). Nagy haragjában a Gyermek felett az imádat átfordult gyilkos indulatba, hatalomféltésbe. Minden két év alatti gyermeket Betlehemben és környékén megöletett.
Később Keresztelő János lefejeztetésében is döntő szerepe volt. Bár szívesen hallgatta egy ideig a prófétát, de „gyakran zavarba jött” (Márk 6,20), valószínűleg a lelkiismeretet, bűntudatot ébresztő beszéd miatt. Aztán, hogy Heródiás lányának, Salomének kedvében járjon, teljesítette kívánságát: lefejeztette Isten hírnökét, fejét pedig egy tálon átadatta neki. Ilyen véreskezű uralkodó keretezte Jézus földi útját. Különös módon Jézustól is csodát várt. Amikor Pilátus átküldte hozzá kihallgatása során Jézust, „nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, valami csodát tesz majd a szeme láttára” (Luk 23,8). Amikor ez nem jött be, megvetően bánt Jézussal, kigúnyolta, s visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon kötött nagypénteki barátságot Heródes és Pilátus, akik korábban ellenségek voltak (Luk 23,12).
Lám, a fejedelem és a római helytartó Jézus révén lettek barátok – hamis barátok, Jézus halálba küldése árán. De lelepleződött a hatalom pillanatnyi érdekek miatti kompromisszumkötése, embertelen emberarcúsága. Az önérdek átmeneti diadala. Ezért is nevezte el őt Jézus „rókának” (Luk 13,32).
Pilátus kényesen vigyázott Róma, a megszálló hatalom tekintélyére. Abban a huzavonában, az elítélés hatalmi játszmájában igazából a Jézus halálát már eldöntött zsidó Nagytanács és Pilátus között a félelem kapcsa működött. Egymásra mutogattak. Ki vállalja el Jézus halálos ítéletének kimondását? A Jézus király-volta körüli megalázó vitában Pilátus az igazságot kereste. Rómának jogérzékkel és hatalmi „mosom kezem” látszattisztasága fenntartásával. Világossá tette előtte Jézus, az Ő országa nem e világból való (Ján 18,36). A feszítsd meg-et a főpapok és a szolgák kiáltották többször is több jelenetben.
Pilátus Ecce Homo-ja, az istenarcú Ember mondta ki a legsúlyosabb, hatalomrengető szelíd szót: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked” (Ján 19,11).
A római hatalomról ilyet nem mondtak még addigi történelme során. Ehhez Jézus kellett. És hol van már a római kultúra, a császárkor fénye, hatalma? Sírba szállt, kövekké erodálódott. De Jézus él ma is!
Kajafás. Ő volt a zsidók főpapja azokban az időkben (Ján 18,13). Ő tanácsolta, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért” (13,14). Jézust tanítása felől kérdezte, mire ő ennyit mondott: titokban nem beszél semmit (Ján 18,20). A vallási hatalom főnöke nagyon óvatos volt. Ugyanakkor keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust, de féltek a néptől (Luk 22,2). Titokban megegyeztek Júdással, „megígérték, hogy pénzt adnak neki” (22,5), ha kezükre adja a Mestert. A cselszövés titkos eszköze, a pénz és a lelki hatalom bűnös együttműködése még Jézus keresztre feszítése után is tartott. A főpapok és a vének eltussolni akarván, mi történt, „sok ezüstpénzt adnak a katonáknak” (Mát 28,12). Azt kell hazudniuk, Jézus testét tanítványai éjjel ellopták a sírból (28,13). Sőt azt is megígérték, hogy a helytartó előtt kimentik őket a hazugság okozta bajból…
A földi hatalom kaméleon természete, önmaga túlélésére törekvése, illetve a jézusi, szabadító tiszta hatalom küzdelme húsvéttal eldőlt. Azóta is Övé minden hatalom. Ő eljön majd ítélni a sötétség hatalmai felett (Luk 22,53).
„Megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die”.
NAGYCSÜTÖRTÖKI ISTENMAGÁNY VAGY MENNYBŐL ALÁSZÁLLÓ KÖZÖSSÉG?
Itt a helyed Jézus asztalánál
A szent hét vagy nagyhét eseményei között szentségi, tiszta magaslatot jelent a jeruzsálemi felház, ahol Jézus tanítványaival elfogyasztotta az utolsó vacsorát, népe szokása szerint a páskavacsorát. Pénteken erre már nem lett volna módja. Szó szerint búcsúvacsora volt ez. Meg sokkal több is ennél.
Az Ő utolsó vacsorája a keresztyénség történetének első úrvacsorája volt. Ezért lelki magaslati pont ez. Sokkal messzebbre mutat, mint a felház vagy az ünnep magaslata a hétköznapokkal szemben.
Az Ige tudósítása nyomán (Máté 26,17-29; Márk 14,12-25; Lukács 22,7-23; János 13,21-30) mai csendpillanatainkban fogadjuk be az akvarell látványát, amit az utolsó vacsoráról a hívő művész, James Tissot egy évszázada alkotott a Szentföldön. A festmény eltér a klasszikus képek szerkezetétől. Itt az Úr Jézus kenyeret osztó keze előtt térdepelnek a tanítványok. Felénk eső oldalon az asztal nyitott. Még van hely. Oda hív, vár Jézus Téged, engem. Legyen nagycsütörtöki megérkezésünk sákramentumos kezéhez!
Jézus maga az élő sákramentum
Döbbenetesen sok minden árad az események fő sodrával párhuzamosan a nagyheti Jeruzsálemben, az Igében és a szívünkben. Az első, amit észrevehetünk az Igében: minden óramű pontossággal elő van készítve és tervszerűen történik. Nem véletlenül, esetlegesen. A mennyei Atya öröktől fogva elrendelt menetrendje szerint.
Az evangéliumok egységesek abban, hogy Jézus beküldi a városba Pétert és Jánost. Szól arról, hogy egy korsó vizet vivő férfi jött velük szembe, aki elvezette őket a szállásra, egy nagy emeleti terembe, ami készen állt. Ott kellett elfogyasztani a vacsorát. Minden úgy volt, ahogyan Ő megmondta nekik (Márk 14,12-25).
Ez az utolsó vacsora, ami az egyház első sákramentuma és sakramentális közössége lett, a mennyei Atya elrendelő, gondviselő providenciájából, előrelátásból terült meg. Az Atya volt Fiának és a tanítványoknak a vendéglátója. Micsoda titok!
Amikor megérkeztek, hogy a pászkavacsorán, az egész nép ünnepi szokása szerint örvendezve együtt legyenek, megtörténik a nagy átváltozás, ami minden emberi értelmet felülhaladott. A kovásztalan kenyeret és a bort Jézus egészen más dimenzióba emelte. Valójában a misteriumfideitől, a hit titkától nem járunk messze, ha így fogalmazunk: ott, azon a nagycsütörtök estén, a jeruzsálemi felházban maga Jézus állt meg tanítványai ellőtt mint élő sákramentum, s olyat cselekedett, amivel amíg ember él a földön, jelképesen Őreá emlékeznek.
Maga a Jézus-kenyér, akinek teste másnap, nagypénteken a kereszten odaadatik Istennek és a világ megváltásának, nyújtja teste jelképét. Maga a Jézus-ital, az élő forrás, akinek vére másnap a kereszten kiontatik a bűnök bocsánatára, lemosására, saját kezével adja önmaga vérének jelképét a tanítványoknak.
Abban a pillanatban, amikor ezt megteszi, bekövetkezik a legtitokzatosabb átváltozás, hiszen a kenyér többé nemcsak eledel, hanem szentség lesz. Azzal, hogy kezébe veszi a kenyeret, áldást mond, megtöri, odaadja a tanítványoknak és ezt mondja: vegyétek, egyétek, ez az én testem.
Áldásmondó szent szavától lesz a kenyér sákramentummá. Majd vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle, s Jézus ezt mondta: ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Hálaadó szent szavától, kezéből elvehető volta miatt lett a bor sákramentummá.
Amíg világ a világ, addig az úrvacsora csak ott és annak lesz szentséggé, bocsánatot, megtisztulást, megújulást munkáló sákramentummá, ahol átéljük: ma is, mi is az Ő kezéből vesszük a kenyeret és a bort lelkiképpen, az Ő hálaadását és áldását hallhatjuk meg belső templommá formálódó lelkünkben.
Így lesz mély erővel és valóságosan a sákramentum a legszentebb Jézus-, és Isten-közösség jelévé és személyes eseményévé az életünkben. Így lesz a kiengesztelődés, az Istennel történő megbékélés szentségévé.
Így lesz Jézusnak és nekünk is mindenfajta magány, egyedüllét, magunkra hagyatottság ellenszere, sőt a szentháromságos istenközösségbe oltás, illesztés drága és páratlan eszköze. Szolgálatom évtizedei alatt sok száz alkalommal volt lehetőségem osztani az úri szent vacsora jegyeit. Valamennyi alkalommal könnyes szemmel, megrendülten vették sokan a szent jegyeket.
Ma már tudom, hogy mindenki a maga módján és hitének állapota szerint élte át ezt a szent misztériumot, érezte meg a drága Jézus kezének mozdulatát, hallotta megbékélésre hívó szavát, vette áldását, és indítva érezte magát a hálaadásra.
Lépj közelebb az Ő asztalához! Ma is ott a helyed.
Isten-magány – de túlerőközösségben, hármasságban
Az úrvacsora Igéit, a nagycsütörtök esti jelenetet kemény mozzanatok előzik meg és kísérik. Előtte árulja el Őt Júdás, aki 30 ezüstért tette a dolgát, amivel saját végzetét indította el. Az utólagos lelkiismeret vádolta.
Próbált volna szabadulni szörnyű tettétől. Hiába vitte vissza az árulás bérét, az ártatlan vérét – ószövetségi mérték szerint a szemet szemért – nem tudta lemosni magáról.
Nagypéntekre virradó éjjel Jézus tanítványaival az Olajfák hegyén van, készülve imában a Gecsemáné kert fáinak oltalmában a keresztdrámára. Gyötrődésében, rettegésében próbálta volna magától távol tartani.
Annyit kért a tanítványoktól, hogy imádkozzanak, virrasszanak vele. De ők aludtak. A legnagyobb drámában magára maradt. Isten-magány a kert homályában. Mégsem egyedül, mert az Atya vele volt. Rámaradt arra a világokat alkotó, hordozó, roppantó monumentális túlerőközösségre, ami földre jövetele előtt, ittléte alatt és visszatérése után is éltette: a szerető Atya, a szerető Lélek hármas kötelékébe.
Otthontalanul is otthonteremtő
Az utolsó vacsora jelenetében van egy szó, ami megüti a belső hallásunkat: szállás. Az utolsó vacsorát és a világtörténelem sorsfordító első sakramentumát nem a saját házában, otthonában fogyasztotta el Jézus.
Születése is idegen szálláson történt. Még a virágvasárnapi bevonuláskor is másé volt a szamárcsikó. Miként a sír is, amibe időlegesen szállást vett. Döbbenetes, nem? A bűn vaksága és kiforgató, otthontalanító ereje!
A madaraknak volt fészkük, a rókáknak barlangjuk, csak az Emberfiának nem volt hová lehajtania fejét. Nem volt hely, csak szállás, de volt Valaki, az Atya, Akinek mindig is végtelen szeretetmelegében otthon volt. Abból csak testileg lépett ki, lelkileg soha. Ő, aki övéihez jött, övéi nem fogadták be.
Otthont teremteni jött a bűn miatt földönfutó embervilágnak. Sikerült. Velünk az anyaszentegyház, a látható, de még inkább a láthatatlan, amelyik Isten szentháromságos szeretetével, közösségével anyai gyengédséggel, figyelemmel és tapintattal segít otthonosabbá tenni a földet. Jézusért, Őáltala, dicsőségére.
Gyere, menjünk oda az Ő asztalához. Legyünk Őnála otthon, maradjunk áldó kezei alatt.
URAM, GYERMEKKÉZ ALKOTTA KERESZTTEL JÖVÖK HOZZÁD
ISTEN FÖLDIG ALÁHAJLÓ EGYÜTTÉRZÉSE
Minden magyar-honi és kárpát-medencei, s a hazától távol élő testvéremnek áldott, felemelő, üzenetes szent három napot, Sacrum Triduum Paschalet kívánok,
Túrmezei Erzsébet - Fogd a kezem
A ködön át,
az éjen át
a mélyen át,
a lápon át
keresi lelkem otthonát.
Én megállanék,
leomlanék
és botlanék
és hullanék,
és minden veszve volna rég.
De óv a kéz,
és tart a kéz,
és áld a kéz,
a drága kéz.
Elveszni lenne így nehéz.
Csüggedni mért?
Remegni mért?
Aggódni mért?
Kérdezni mért?
Ki vele járt, mind célhoz ért.
Magamba' nem,
erőmbe' nem,
imámba' sem,
hitembe' sem,
de benne bízom teljesen.
Itt a kezem!
Fogd a kezem:
árva kezem,
gyenge kezem!
Tudom, hogy így megérkezem!
NAGYPÉNTEKRE
ISTEN FÖLDIG ALÁHAJLÓ EGYÜTTÉRZÉSE
Kárpátalja népével és minden szenvedővel a kereszt alatt
Különös nagypéntek a mai. Megváltó Urunk ártatlan szenvedése még közelebb érezhető a borzalmas háború miatt. Vannak Igék, énekversek, festmények és versek, melyek úgy férkőznek a lelkünkhöz, mint korábban soha. Ilyen különös helyzetben miként valósulhat meg nagyhétre kapott üzenetünk: „Töltsd be az ünnepet lélekkel, a lelkedet ünneppel”? Amikor a szent hétből inkább a gyászhét, a sanyarú hét realitását jobban érezzük, mint a szentséget? Világok kereszteződtek a kereszten: az emberi bűn és az isteni megváltó akarat vonalai futottak össze Jézusunk keresztjén. A keresztig hajló atyai kegyelem és a kereszt magasáig, Jézus szívéig csapó, gyilkos bűnhullámok. Ma már a feltámadás kereszten túli, az azt legyőző Feltámadott Úr felől nézünk minden keresztre: az Övére, a mieinkre. A népekére, a történelemben ácsolt kereszt-erdőre. Jézus életében három napig sem tartott a kereszt „diadala”. Úgy roskadunk le a kereszt tövébe, mint amiről tudjuk, hogy Urunk a keresztből jövőbe vezető hidat formált. A felülről lefele irányuló szégyenfát feltámadásával kiemelte a Koponya-hegyről, és a mennybe, Isten Országába vezető horizont-híddá tette, melyen átjuthatunk Őhozzá és Atyánkhoz. A függőleges átokfából így lett vízszintes életfa. És ez a csodálatos átváltoztatás ma is működik, ahol csak mély értelmű protestáns énekünkkel azonosulva roskadunk Őelébe: Jézusomra föltekintek a kereszt alatt,/Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt;/Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat:/Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
A felfele kapaszkodó remény a kereszt alatt
Amikor a nagypénteki átváltoztatás misztériumában hit által részt veszünk, akkor a másik énekünk is felidéződik szívünkben: Jövök semmit nem hozva,/Keresztedbe fogódzva./Meztelen, hogy felruházz, /árván, bízva, Hogy megszánsz. Pontosan erről a kereszt Jézusába kapaszkodó reményről festette 850 szentföldi akvarellje között száz éve a francia Tissot azt, amit ma is felidézek. Két változatban is működik a kereszt hívogató, a felfele tekintéssel kiutat mutató reménye. A fenti, indító képen a fájdalmas veszteség zokogásán túl érezzük Jézus anyjának, Máriának a kapaszkodó, fiában, az Isten Fiában egyedül megmaradást, túlélést ölelő vergődését és bizodalmát. Mintha soha nem akarná elengedni a keresztet. Mint aki előre érezte a cseh testvérek templomaira felvésett hitvalló szavakat: Ave crux – spes unica – Köszöntelek kereszt, egyetlen reményem. De ugyanígy kapaszkodott a kereszt Urába, élete, örök élete egyetlen reményeként az egyik gonosztevő, aki ennyit szólt üdvösséghozó végszavaiban: Jézus, emlékezzél meg rólam…S Ő így válaszolt: Ma velem leszel a paradicsomban (Luk 23,42-43). Tudunk-e ezzel a minden vagy semmi utolsó eséllyel és hittel belekapaszkodni a Keresztrefeszítettbe? Amikor sorshéják vijjognak a fejünk és a szívünk fölött, hogy lecsapjanak ránk és kitépjék még a lelkünket is? Hogy megérezzük azt a szabadító csodát, amiről Pilinszky egyik versében így írt: „Az Atya mint egy szálkát/visszaveszi a keresztet”. Aki Jézus elé borul, mindent Őreá téve fel, átéli ezt a szabadítást: az Atya visszaveszi a fájdalmak személyes keresztjeit, meggyógyít Fia keresztáldozatával. Kálvin az Institutioban, a rendszerré épített keresztyén hit roppant erős rendjében, a Biblia iránytűjével úgy jellemzi a keresztet mint gyógyszert. És csak úgy látja elviselhetőnek egy egész életen át a személyes létezésről ledobhatatlan kereszteket, ha Krisztus keresztjére tekintve elfogadjuk azokat, türelmesen és reménységgel hordozzuk azokat. Megint csak a századok fölött is összhangzatos, csodálatosan egybecsengő emberi tapasztalat summájaként, Kálvinra rímelően és saját magunkra alkalmazhatóan idézem Pilinszkyt: „Az ember itt a földön nem is annyira lépésről-lépésre vándorol, mint inkább keresztről-keresztre… A kereszt a teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezébe adni”. Igen, ez az. Isten kezébe adni magunkat az Egyetlen keresztje alatt, életünk keresztjeivel. Ez a remény pozitív kereszthordozása.
Sok hely a kereszt tövében, számodra is van egy
A másik reális perspektíva ma: a Jézus elé boruló tanítványok között van még hely annak, aki így akar mindenestől rároskadni a kegyelemre. Mindenestül. Magyarázkodás nélkül, mert Isten jobban ismeri a szívünket, mint mi magunk. Ő nem a kirekesztés, nem a kategorizálás, a megkövült előítéletek közösség gátló Istene, hanem Krisztusában az, Akiben mindennemű válaszfal leomlott. Őbenne nincs többé ellenséges nép, hanem mindenkit megbékít – önmagával. Kárpátalján és Oroszországban, és hazánkban, s mindenütt. Minden külső béke előfeltételeként: Ővele kell kibékülni! De van még hely a kereszt alatt! Nagypénteki lelki zarándoklatként kérlek, indulj el Jézushoz, bárhonnan jössz is, bármilyen állapotban is vagy, de lélekben tedd meg a belső fénysebességgel mérhető lépést. Megint Kálvint idézhetem: csak a Kereszt mellett jövünk rá, hogy Isten milyen mélyre hajolt, nem csak az Ő Fia keresztjéhez, hogy tapintattal a feltámadás reményével emeltesse le onnan, hanem a te életed kis keresztjeihez is irgalommal és tapintattal hajol oda. Mert Ő hűséges Isten és ez a kereszthordozásban segítő jelenléte Lelke által a remény egyetlen valós fundamentuma. Kárpátaljai református testvéreink gyönyörű lelki himnuszában (Mindig velem, Uram, mindig velem) ezt éneklik: Én megfeszíttetem együtt veled,/Bennem már csak te élsz:elvégezted./Hitből van életem, Jézus jár énvelem./Jézus jár énvelem, mindig velem.
A kereszt egyetemessége, mindenkori jelenléte
Roppant meglepődtem, amikor végigpásztáztam a művészettörténeten. A keresztek ezernyi formáját, anyagát, ábrázolását, véseteit láttam. Útmentieket és fényes templombelieket, tornyokon trónolókat, és kis szobák falán, s hölgyek nyakában szerényen meghúzódókat. Ez a legnagyobb mértékben elterjedt keresztyén jelképünk, amelynek mélységesen személyes tartalma, jelentése van. Legnagyobb meglepetés köztük számomra azé a Salvador Dalié, akiről mindent el lehetett képzelni szélsőséges individualizmusa okán, csak ezt nem. Úgy telibe találta a keresztyén lényeget, mint kevesen. Ég és föld között lebegő Krisztus, Akinek áldozata a menny fele, felfele, Isten fele lebeg a világ fölött. Mintha kérné: Könyörülj meg rajtuk, Atyám. Ez a kereszten végbevitt krisztusi váltságmű egyetemes érvényét fogalmazza képbe. Zseniálisan, egyértelműen, mélyen igazul. Mintha Dali vászonra fogalmazta volna a római százados egyetlenszerű felismerését: Bizony, Isten Fia volt ez! Ez az ember valóban igaz volt. Tekints Te is Jézus keresztjére, és ismerd fel ezt! Ekkor megtelik majd szíved nagypéntek titkának erejével.
Hallgatag harangok – a mai pokolra szállás
A világ üdvhajnala, a nagyszombat titkai
Jacopo Tintoretto: Alászállás a pokolba
Mindaz, ami nagyszombaton a sírban sem tétlenül fekvő Jézussal történt, majd az egyetemes keresztyén hitvallásban rögzített „szálla alá poklokra”, s a húsvétvasárnapra virradó hajnalok hajnala eseményeiben szent titkokként sorjázik elénk, az előtt mi is csak levett sarukkal, szótlan hódolattal állhatunk meg. Ebben a titoktakaró csendben – mint egykoron a Gyermek születése éjszakáján – ragyogott fel a világ-, és a kozmosz, leginkább páratlan üdvtörténeti hatalmas fordulat, az Úr Jézus Krisztus feltámadása. Ami új és egészen más távlatot, tartalmat és irányt adott az embervilág sorsának és történetének. Levett saruval, kellő tisztelettel lépjünk közelebb a titkokhoz, amennyire ezt Isten megengedi, s amennyire csak kitelik tőlünk…
Szálla alá poklokra
A keresztyén egyház, gondolkodás és hit világtörténetében már az első századokban megfogalmazódott a Credo, az Apostoli Hitvallás, különböző változatban. Mert a csodákról hallgatni nem lehet, nem szabad. Mindegyikben ott található ez a félmondat: „szálla alá poklokra”. Descendit ad inferos – ahogyan eredetileg a hitvalló atyák fogalmazták. A görög szöveg a „katótata” szóval a legmélyebb, emberi értelemmel követhetetlen mélységeket jelöli, amiket Dante Isteni színjátéka is csak dadogva sejtetett, de a kifejezéssel nyilvánvalóvá tették, megvallották:
Jézus Krisztus nem csak a földfelszínen zajló eseményeknek, az emberi történelemnek a Szabadítója, Jehosuája, hanem a földalatti, a látható és láthatatlan világokban zajló eseményekben is jelen van.
Feltámasztó, új életre tisztító hatalmas Úrként. Igei utalásként használták Efézus 4,10-et: „Aki leszállt, az ’fel is ment’, feljebb minden egeknél, hogy betöltse a mindenséget”. A fentit és a lentit is. A legmélyebb mélységeket és a felfoghatatlan magasságokat. Ma így fogalmazunk: a multiverzumot is. 1Péter 3,19-20 szerint pedig „így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak…”. Nyilván nem a földi büntetés-végrehajtási intézetekbe (oda is, csak másként), hanem a mélységben sínylődő, megkötözött lelkekhez. Olyan megváltó Urunk van, aki még a sírban az embervilág üdvösségén, szabadításán, hazavezetésén munkálkodott. Isten még álmában is ad övéinek eleget (Zsolt 127,1), értünk dolgozik.
Nincs a mindenségnek egy milliméternyi területe sem, ahová Ő le vagy fel ne szállna, hogy a kereszt erejét és feltámadása reményadó gyümölcseit el ne vigye! Ő descendit ad inferos ma is.
A testvérháború poklában is Szabadító Úrként van jelen, életet ment, félelmeket oszlat húsvéthajnali angyali evangéliumával: Ne féljetek! Ő a mai nagypéntekek véres háborújában is tud emberszabadító, gyógyító, megtartó győzelmet hozni.
De ezt kérni kell, ezért könyörögni kell az egész világon, ahogyan a nagypénteki római Via Crucison a kereszthordozó orosz és ukrán fiatal nő együtt fogta és emelte fel az egyetlen remény, a spes unica jelét: a keresztet.
Urunk, Jézus, mai személyes és közösségi poklainkhoz, könyörgünk, szállj alá, s fegyverezd le indulatainkat. Hozd el kérünk a világ üdvhajnalát jelentő békédet! A gyermekek hangját Te meghallod, velük éneklünk fel Hozzád: Szívembe jöjj! Szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus! Ó jöjj ma még, lakója légy, Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
A feltámadás, az üdvhajnal boldog tanúi
Kétségtelen, annak a világüdvözítő első húsvéti hajnalnak, a hajnalok hajnalának nincsenek látványos és hangos tanúi. A boldog éjszakának, amikor a világfordító csoda, Jézus feltámadása végbement. De vannak közvetett tanúi. És az emberi logika Jézust szerető hódolattal össze is szedte ezeket a századok alatt. Az evangéliumokban kis odafigyeléssel mi magunk is ujjhegyre szedhetjük a tanúsítványokat. Néma, tárgyi tanúkként ilyeneket: első renden az elhengerített követ a sírbolt bejáratánál, ami igen nagy volt (Mát 28,2; Mk 16,4; Luk 24,2; Ján 20,1). Aztán a gyolcsok, a halotti lepel, a lepedők, a kendő, amely Jézus fejét takarta, s szépen összegöngyölve feküdt a kőpadlaton, miután Ő már nem volt ott (Ján 20,5-6-7; Luk 24,12; Mk 15,46; Mát 27,59). A történelemfordító titok néma tanúja volt Arimátiai József sírboltja, amiben még nem feküdt senki (Mát 27,60; Mk 15,46; Luk 23,53; Ján 19,41). És a kert, amelyben a sírbolt volt (Ján 19,41). Legalább nyolcféle néma tárgyi „tanú”!
S az élő tanúk: az Úr angyala, aki elhengerítette a követ és ráült, megszólítva a sírhoz érkező asszonyokat: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta (Mát 28,2-6). Az asszonyok belépve az üres sírboltba, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak meg jobb felől (Mk 16,5). Lukács leírása szerint két fénylő ruhába öltözött férfi volt a sírboltban (24,4). Másik olvasatban: két angyal ült fehér ruhában ott, ahol Jézus holtteste feküdt, az egyik fejtől, a másik lábtól (Ján 20,12).
Ó, boldogító szent szombat, hallgatag csenddel, és te, boldogító titokzatos éjszaka, a világ üdvhajnala néma tárgyi és beszélő, élő tanúiddal köszöntünk téged, mert Isten Szentje csodálatos kikelésének, feltámadásának első hírhozói vagytok, míg ember él a földön.
Händel oratóriumának gyönyörű győzelmi zenéjére írt allelujával énekelhetjük mi is: Légyen dicsőség mindenek előtt/Néked, mert Te győztél a halál fölött./Fénylő arcú angyal őrzi sírodat,/Ő hirdeti nékünk diadalmadat./ Légyen dicsőség mindenek előtt/Néked, mert Te győztél a halál fölött.
Ezen a nagyszombaton köszönjük Neked, Úr Jézus, a hallgatag harangok, a titokzatos pokolra szállás és az üdvhozó hajnal tanúságtételét. Rád bízzuk világunkat, önmagunkat, családunkat, nemzetünket, ahogyan régen mondták: házunkat, hazánkat, egyházunkat, mert Te győztél, győzöl a halál, az elmúlás, mindenfajta emberi bűn felett. Légyen hát dicsőség mindenek előtt, mindenek fölött Néked, mert Te győztél…
KRISZTUS VAGY KÁIN
HÚSVÉTI KÉRDÉSEK KÉRDÉSE
A Feltámadott diadala: van alternatívája a halál, a háború civilizációjának
Húsvét szép ünnepe, az alapját jelentő, mögötte húzódó feltámadás-esemény világtörténelmi és személyes üdvhozó jelentősége messze nem fejezhető ki vallási szokásokkal, népi énekekkel. Még talán a tiszta vízzel történő locsolkodás jelképes mozzanata áll a lényeghez közel, hiszen ebben a megújulás, megtisztulás, lelki-testi felfrissülés maradandó emberi igénye mutatkozik meg. Mindazonáltal nagyon elgondolkodtató a napjaink háborús borzalmaiban fogant mondás: Húsvéthétfőn ne kölnivel, ne tiszta vízzel locsoljátok meg lányaitokat, asszonyaitokat, hanem könnyeitekkel. Minap döbbenetes képeket láttam Mariopulból. Egy 86 éves magányos, gurulószékes idős nénit keresett fel a külföldi tv társaság riporternője. Kis lakása és széke fogságban, magányosan nem a segélycsomag javaira figyelt, hanem a kedves riporternőre. Ő ugyanis a szegényes, használtas ruhába öltözött nénit őszintén megölelgette, elébe guggolt, simogatta. A néni erre boldogan megragadta a fiatal hölgy kezét és csókolgatta, fél szemének könnyeivel locsolgatta, arca mosolyával simogatta.. Ez nekem 2022 húsvétjának legmaradandóbb képe. Miközben Káin testvérgyűlölete és gyilkos indulata ott dühöng az utcákon, bent egy kis lakásban a feltámadott Krisztus szeretetének, irgalmának meghittsége, diadala ölelkeztet össze fiatalt és időset, ukránt és angolt. Miközben - mint egykoron a bibliai időkben - Káin gyűlölet és öldöklő civilizációja uralja a világot, aközben már Krisztus aláhajló kultúrája képes bekötözni zaklatott szíveket és sebeket. Nem csak Mariopulban, hanem szerte a világon, sokakban az első üdvhozó húsvéti hajnal óta. Káin civilizációja közben Krisztus szeretet kultúrája nem csak jelen van, hanem egyre terjed, az események látszólagos paradox tagadásai ellenére és közben. Vörösmarty erkölcsi tépelődésének Káin-rajza üti meg a szívünket ezen a húsvéton is: "Az ember fáj a földnek; oly sok/Harc - s békeév után/A testvérgyülölési átok/Virágzik homlokán;/S midőn azt hinnők, hogy tanúl,/Nagyobb bűnt forral álnokúl./Az emberfaj sárkányfog-vetemény:/Nincsen remény! nincsen remény!". Valóban?
Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, Uram – győzelem a könnyek felett
Hét évtizednél is több emlékeim közben nincs olyan dátum, amihez ennyi könnyhullajtás kapcsolódna, mint a mai húsvéthoz. Menekülők, életüket, gyermekeiket mentők félelemkönnyei és a békesség lengyel, magyar, szlovák, román, cseh földjére lépők hálakönnyei, a felszabadultság örömkönnyei a szirénák lélekemlékei közben, s az elszakítottság bánatkönnyei. Az ószövetségi nép közösségi életében és tagjai egyéni sorsában is volt évezredeken át annyi, de annyi próbatétel, háború, fájdalom, hogy nem véletlenül fordult Dávid nyelve erre a fogalmazásra: „Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe” (Zsolt 56,9). Ráadásul abban az időben fogalmazott így a vétkes király, amikor maga is háború áldozata lett, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. A protestáns énekléstörténet egyik legszebb bűnbánati éneke, amit nagyhéten sok helyen énekelnek Kárpát-medence szerte, Dávid és a mariopuli idős néni könnyeit is a szívből kiénekelni vágyó és képesítő módon ekként fogalmaz: „Ha te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, kenyerem keserű sóhaj”. Van Isten-gazdája az emberi fájdalomnak és van megváltó Urunk, aki húsvét hajnalán az Ő elvesztése miatt kesergő, síró Máriához angyalán, küldöttén keresztül így szól: "Asszony miért sírsz?”. Majd Jézus személyesen megismétli: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Jézus nevén szólította, mert Ő mindannyiunkat személyesen ismer: Mária. (János 20,11-18). Ez a történet telitalálat arról, hogy Jézus ott áll Mária háta mögött. Telitalálat, mert Ő életünk hátterében ma is jelen van. Sírboltok, csalódások, fájdalmak telítette szíved hátterében. Csak fordulj meg, fordulja oda hozzá - imában, Igéje olvasásával. A győzelem, a Győztes ott áll a hátad mögött és személyesen akar önmagából, feltámadása erejéből adni neked.
Bár Káin halálcivilizációja még működik, de Krisztus életkultúrája hatályba lépett
Húsvét a hatalmas, szinte kozmikus küzdelem, az ó-ember és az új ember, Káin gyűlölet civilizációja és Krisztus szeretet- és kereszt kultúrája, a lutheri "egyszerre igaz és egyszerre bűnös" ember létküzdelmének, kozmikus kihatású harcának a végleges eldőltét hozta. Amint többször is énekeltük nagyhéten már a fenséges händeli oratórium, a Júdás Makkabeus győzelmi énekében: "Légyen dicsőség mindenek előtt/Néked, mert győztél a halál fölött! Fénylő arcú angyal őrzi sírodat,/Ő hirdeti nékünk diadalmadat”. Minden húsvétkor erre a diadalra emlékezünk, ebbe merítkezünk bele, ebből merítünk jótékony, jóravaló erőt hitünk korsócskájával, annak befogadóképessége szerint. Milyen meggyőző a jól értett és értelmezett, a Szentlélekkel olvasott jelrendszer ezen a világon! Például a nagypénteki Golgota három keresztjével: Krisztusé az élet kultúrájának, az örökélet kultúrájának egyetlenjeként még a két Kain-kereszt és a gyűlölet civilizációja látható „többségével" áll együtt, de szemben is. Ugyanakkor áll már az új élet páratlan keresztje. Nem a mennyiség számít húsvét diadalmas újsága, újdonsága óta, hanem a minőség forradalma Jézusban (Bonhoeffer). Már jó előre jelzi és jellemzi Urunk az evangéliumban a káini civilizációt, hogy például amikor Ő meggyógyítja jóval a keresztesemény előtt, de már a kereszt új világ kultúrája előjeleként a 10 leprást, hány jön vissza, hogy megköszönje? Egy. 10:1. Ilyen aránytalanságban mégis marad, megmarad, sőt növekszik Krisztus új kultúrája, az életé, az örök élet kultúrája. Bár még a háború az eszköze az emberi küzdelmeknek, és a háborús narratíva, de ugyanabban az éterben, médiatérben, ugyanabban az időben felhangzik a kiengesztelődés nagypéntek-húsvéti kultúrájának békehangja is azáltal, aki így szól a mai Pilátusok, Kajafások, Heródesek és a cirkuszt-kenyeret követelő magányos embertömegek láttán: Békesség veletek! Ahogyan éppen ezekben az órákban Lvivben (Lembergben) felhangzik Franklin Graham evangélizációs békeüzenete. Mert csak a világ kaini paradoxonában van igazán helye a krisztusi „legyőzte a halált” nagy életüzenetének. A könnyek földje ma is az Ő jelenléte, háttér munkálkodása által változhat át az embert ölelő kegyelem megbocsátás-földjévé! Barth Károly svájci teológus a második világháború szörnyű éveiben ezt írta: „Aki valóban meghallotta a húsvéti örömhírt (Jézus él, feltámadott), az nem járhat többé tragikus ábrázattal, búsképű lovagként. Aki valóban szívével befogadta a húsvéti örömhírt, nem élhet derű nélküli élete, mint akinek nincs reménysége!”.
Ma is ez a döntésre hívó nagy kérdés: Káin vagy Krisztus? A gyilkolás, a gyűlölet civilizációja vagy az építés, a megbocsátás, a szolidáris szeretet kultúrája? Könyörüljön Istenünk korunkon, köreinken, a mai generációkon, hogy jó döntést tudjanak hozni, s legyen bátorságuk felülírni rossz döntéseiket! Krisztussal Káin után és fölött!
Légyen dicsőség mindenek előtt Néked, mert Te győztél a halál fölött!
Comments
Post a Comment