HOZZÁD NEM ILLIK MÁS…
HOZZÁD NEM ILLIK MÁS…
TÜNDE, A TANÁRNŐ SZENT-KÚTI KULTURÁLIS EMLÉKEZETÉNEK ÉVFORDULÓJÁN
Két éve már,
természet színpadán arcképed láttán megállt a madárfütty,
halkra hangolt a patakvíz csobogás, és némán, megszeppenten,
reszketőn állt meg tanítványi és tisztelő sereg zöld ravatalod előtt.
A szó is csak lassan, tétován, önmagát keresve
fájdalomterhek súlyával bújt elő az emlékező ajkakról.
Azóta is megfejthetetlen, 55 éved minden áldásával,
matematikus elméd és szépre éhes szíved kincseivel
miért kellett oly’ hirtelen dimenziót váltanod,
kvantumfizikád mestereinek sokadik dimenzióját.
Vagy tényleg az lenne a való világ?
S Neked elég volt 55 év e látszatvilág
minden szemfényvesztéséből, bűnök, emberi tisztátalanságok
állandó fénytörését már nem bírtad tovább?
Két éve, mikor a natura zöld színpadán
csak emlékprojektorok által odavetített virtuális képek váltották
egymást az emlékező tekintetek előtt, mára látszik
igazán tisztán:
nem az akadémiai tudományos elismerés, hanem
tanítványaid szeretete éltető, láthatatlan országod,
ott vagy igazán hon, hol Isten honol,
hol felragyog az Igazság, és tudásszomj,
s lelked fényre derűl,
mert Hozzád valóban nem illik más,
mint égbeszökő fák imára kulcsolt ágkeze,
a legvalóbb valót leíró valószínűség számítások
lenyűgözően logikus képlethálója,
Hozzád nem illik más, mint holdfényes éjszakák
titokszülő sejtelmei, csillagcsendek permetezése,
Hozzád nem illik más, mint erdők mélyén életlábnyomok,
csillámcsodák és harmatcsilingelés
mert mindezt meghallotta lelki füled,
Hozzád nem illik más, mint halk, megfontolt értelmezés,
diákjaid tudományokra rákerekedő szeme,
és gyönyörű betűk, melyekkel megrajzoltad leveleidet,
a tisztánlátó szív kristálytiszta rajzolataival,
minden leveled, versed képi alkotás,
láttató üzenet világokat ölelő lelked hallelujás Isten-hódolatából,
Hozzád nem illik más, mint a lengyel
kisleány, Tekla Bądarzewska-Baranowska
Chopint is lenyűgöző kristálytiszta hangzású gyermek imája,
és Clare Harner halhatatlan verse
a Ne jöjj el sírva síromig.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom...
Gyémánt vagyok fénylő havon
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
HOZZÁD NEM ILLIK MA SEM MÁS
MINT AZ ÉLET ÉS A KIS, MEG NAGY
ÉLTESZIMFÓNIÁK
MERT ITT ÉLSZ BENNÜNK,
TÚL VAGY MINDENEN, MI ELMÚLÁS, HALÁL…
2022. augusztus 28-án.
Comments
Post a Comment