SZÉP ÉS DÖBBENETES DOLGOK ISTEN FELŐL ÉRTÉKELVE, RÓMÁBÓL NÉZVE

                     

                       SZÉP ÉS DÖBBENETES DOLGOK ISTEN FELŐL ÉRTÉKELVE, RÓMÁBÓL NÉZVE

     

   

Mit ér az ember, ha... református lelkipásztor? - tette fel a PAX Tv közismert, evangéliumi lelkületű riportere a kérdést 30 évvel ezelőtt. A filmben elmondtam még az 1970-es évek elején szerzett mélyreható élményemet arról, hogy frissiben a bakonyi Dudarra kihelyezett helyettesítő lelkészként engedélyt kértem az akkori dunántúli püspöktől, és a hatalom helyi, s megyei vezetőitől, s többszöri nekifutás után csodaképpen engedélyt kaptam a kommunista megyei vezetéstől és a helyi bányaigazgatóságtól, hogy leszálljak azokba a tárnákba, ahol a gyülekezet többségét kitevő bányászok kenyerüket keresik. A döbbenetes, roskasztó, forróságban töltött fél műszak után egészen más szemmel néztem bányász gyülekezeti tagjainkra. És ők is rám. Akkor és ott már megfogalmazódott későbbi lelkészi hitvallásom: Annyit ér a lelkészi szolgálat, amennyire a gyülekezeti tagok mindennapi életéhez, gondjaikhoz valami tényleges lelkit, netán valami többletet hozzá tud tenni, ami elviselhetőbbé segíti tenni napjaikat, életüket - bánya mélyben és földfelszínen egyaránt. S amikor ezt követően 30 év múlva a tv riport megszületett, még rövidebbre sikerült fognom a választ. Mit ér asz ember, ha lelkész? Annyit, amennyit segíteni tud - elsősorban a rá bízott drága kinccsel, az életmentő evangélium továbbadásával - szóban, írásban, élettel. Mivel valójában csak Isten tud segíteni, de mi erre minden módon felhívhatjuk a figyelmet.  Vagy ahogyan  Pál apostol iránytű igazságként megfogalmazta:  

"A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket" (1Kor 9,20-22).

 Ez a szemlélet lett szolgálati hitvallásaim egyik sarkalatos tétele. Így végeztem munkámat, lelkészkedésemet olykor hatalmas akadályok, buktatók, szándékolt csapdák, a mérsékelt támogatással sorvasszuk el az ügyet és az embert- szemlélet évtizedei alatt, de hittel és reménységgel és testvérszívek imái közben a szószékeken idehaza és külföldön, Délvidéken és Erdélyben, a MRE Doktorok Kollégiumában, a tudományos kutatásban, a Magyar Rádió Református Adásainak szerkesztésében, lapalapítóként (Hit és Jövő, Reformpress), felelős szerkesztőként (Presbiter), az ökumenikus munkában és a börtönlelkészi, különleges szolgálatban Pálhalmán. Ez a lelkület hatotta át a rendszerváltáskor gondolkodásomat és döntéseimet, s előbb az NDK menekültek közötti szolgálatban, majd a közéleti elkötelezettségben a KDNP Protestáns Műhely külügyi és tanulmányi vezetőjeként évtizedeken át - protestáns felelősségetikával katolikus többségű környezetben. Az Igazság, Jézus Krisztus általi elhívásom fent említett páli szemlélete indított arra is, hogy megírjam ezelőtt 22  évvel azóta is mellőzött Bűnvalló Nyilatkozatomat. Azóta  még nagyobb elkötelezettséggel és lelkiismereti szabadsággal végeztem szellemi, filozófikus és publicisztikai, teológiai, szociáletikai tevékenységemet. Az Úr kegyelméből és Szent Lelke vezetésével megírhattam és publikálhattam több, mint 4 000 írást, 25 könyvet, s jó néhányat fordíthattam le feleségemmel, Röhrig Klaudia lelkésznővel együtt. Megadta a végtelen kegyelmű Úristen, hogy 75 évre fordulva, a lelki források friss és éltető jézusi vize, az evangélium ugyanúgy vagy még mélyebben szólít meg, ad napi írásos prózai és költői feladatokat másokért, másoknak, pártalan esztétikai élményeket, történelmet értelmezni segítő igei látásokat, mint évtizedeken át folyamatosan. Valósággal megmártózhatom naponta a imádság, igeolvasás mellett a csodálatos mennyei látások tiszta forrásvizében. Mindezért még több írással, másokat is ebben a mennyei élményáradásban részeltetni kívánó szándékkal próbálom megköszönni az érdemtelenül áradó kegyelem Urának jóságát, szeretetét - családban és minden fórumon, amit a modern kommunikációs technika kezembe ad. 

Mégis újra és újra érnek megfejthetetlen meglepetések. Jók és rosszak, egyszerűek és bonyolultak, személyesek és hatalmiak, hívő testvérszívektől és hivatalosoktól, közvetlenül és közvetve. Fordulatok emberi magatartásokban, megmagyarázhatatlanul, minthogy akik tegnap még kedvesek, közvetlenek,nyitottak voltak, egy-két nap, hét leforgása alatt teljes pálfordulást mutatnak, de visszafelé. Gyümölcsük ennek révén a szóba nem állás, az elszigetelési törekvés, hogy mást ne fogalmazzak ide. Sajnos hosszan lehetne folytatni a meglepetéseket, itt most mégis inkább arról írnék, ami támogató, testvéri, Isten előtt e földön, s majd a számonkéréskor is vállalható. Mert hála a kegyelem és Szentlélek hatékony szemnyitogatásának, sokan vannak azok, akiknek szemét semmiféle kéz vagy papír, információ vagy kép, szó vagy telefonhívás nem vakíthatja el. Úgy látnak, amint látni kell a dolgokat, pontosabban amint vannak: személyeket, embereket, helyzeteket, hivatalokat, hivatalosakat és elhívottakat. Felette állnak a manipulációk és torzítások mindennemű fajtájának és kísértésének, mert mennyei látásokat kapnak és égi szabadságot - oda felülről. 

Most nekik köszönöm meg azt is, hogy könyveimre, cikkeimre testvéri megértéssel, beleérzéssel, és az Isten színe előtti napi hírközlő szolgálatomat is imádsággal támogató jósággal vesznek részt. Legyenek áldottak, akik testvérül születnek a próbatétel, a nyomorúság idején. S megmaradnak a hosszú úton mellettünk zarándoktárként. Pedig jól ismernek. Sok mindent rólunk és körülöttünk. Én csak az ő őszinte és testvéri szavuknak hiszek már. És csak őket tartom érdemesnek arra, hogy idézzem szavaikat, mondataikat, s megköszönjem akár rövid, akár hosszabb testvéri soraikat, amelyeket eljuttatnak hozzám rendszeres biztatásul, mert a hívő embernek, főként ha író, alkotó, Lélektől elhívott értelmiségi, erre (is) nagy szüksége van. Éppen ezért idézem most némelyiküket, bár sokkal többet tudnék, s többek helyében nekik mondok most nyilvános köszönetet is testvéri szívük és lelkük útravalójáért.

Nekem ők jelentik a legmagasabb kitüntetést, hiszen érdek nélkül adják szavaikat. És megvallom, kellenek az ilyen visszajelzések, hiszen ebből látom, hogy a ti munkátok nem hiábavaló - az Úrban (1Kor 15,58).  Adja vissza Urunk nekik sokszorosan másokon keresztül is jótettüket!

 Egy irodalmat kedvelő, értő és művelő Presbiter Testvértől, Kelet-Magyarországról,  az alábbi cikkre válaszként:

Kelet-Magyarországról Presbiter:

"Ha másért nem, már ezért is megérte Rómát látni és... 

Magadnak és mint olvashatjuk, nekünk is bemutatott líraiságodért köszönet.

Töltődj fel, és szabadítsd ki, fel ebbéli látásodat a továbbiakban is!

Szeretettel szolgatársad..."

Közismert református evangelista, elhívott bibliás életű prédikátor, Budapest:

"Kedves Lajos!

 Szeretném megköszönni a hónapokon át kísérő élményt, amikor minden reggel egy esszét elolvastam a „Léterő – Erőnlét” című kötetedből.

 Élmény volt követni stílusodat, és észrevenni, hogy nem akarsz kompromisszumot kötni senkivel. Sem katolikusokkal, sem saját magaddal, hanem azonosulni tudtam végig a leírtak tartalmával és megfogalmazásaival is.

 Én nem tudtam volna így leírni, de amikor olvastam örült a lelkem, hogy Neked megadta Isten.

  A teljes kötetet végigolvastam – naponta egy írást.

   Adjon Urunk áldást és erőt további munkádhoz.

  Még egyszer köszönöm és ölellek szeretettel és barátsággal..."

 Egy költői lélek, református lelkésznő, szolgatárs a kálvinista Rómából:

"Sokat vagy eszemben, s most, hogy beúszott a levelezésembe a római költeményed, döbbentem rá, mennyire örülök Neked és Veled, hogy Isten Rád bízta ezeket a szófűzéreket, gondolat-és léleklebbenéseket, melyeken áttör, átjön hited, áhítatos rácsodálkozásod minden teremtett szépségre és jóságra. Olyan érzés itt olvasni a soraidat, mintha ott lennék magam is, és újra és újra tanítanád meglátni magunk körül Isten csodáit. Ezt is köszönöm Neked, és boldog vagyok, hogy ismét ihletett verset kaptál! Szeretettel és imádsággal gondolok oda! Milyen jó dolgok történnek veled! Szerintem is nagyon jót tesz neked, hogy eltávolodtál itthonról kicsit. Érezni, hogy más levegő hat át. A nyitott templomokkal is egyetértek. Szerintem is jót tenne a lelkeknek. Volt, hogy én magam is felmentem a templomomba csak úgy, énekelni, imádkozni. Neked olyan lehet az a könyvesbolt a Vatikánban, mint nekem, ha betévedek egy fonalboltba: eltűnik az idő. Áldásokkal teli napokat kívánok Isten jelenlétét mélyen átérezve!".

Felvidéki nyugalmazott egyházvezető sokadik hasonló megnyilatkozása:

"Kedves Lajos!

Az Úr útjai valóban bámulatosak, ha tovább követed Őt, a Te útjaid is bámulatosakká válnak. Segítsen és áldjon meg Ő. Köszönöm az e- postáidat! Szeretettel...".

Erdélyi református lelkész, írótárs:

"Mennyire találó ez a kifejezés, kedves Lajos: "Szellemi útitárs".

Hiszen oly sok idő óta párhuzamosan haladunk a szellemi erőtérben: Harangszó, Üzenet, Agnus, Református Újság, Doktorok Kollégiuma - ahová Te hívtál meg!

Nagy áldások ezek!".

Egy tengeren túli magyar református püspök:

"Kedves Lajos! Ne idegesítsd magad. Te fontosabb vagy ennél. Tudod a perc emberkék csak perceket kaptak, hát sietnek, te alkotsz ès nem rombolsz. Vàrj. Mèg ôk fognak magyaràzkodni".

Nyugalmazott egyetemi tanár:

"Lajoskám! Sok szeretettel gondolok Rád és Szeretteidre, kedves Mindnyájatoknak az Úrban való feltétlen bizalmat kívánok, mert még terve van Veled. Te fel fogsz gyógyulni, én hiszem!

Betegágyon írt szép gondolataid egy gyönyörű bizonyságtételt jelentenek.

Isten óvjon és áldjon Családoddal együtt, szeretettel..."

Közép-magyarországi római katolikus püspök:

"Kedves Lajos Testvérem! Érintse meg  minél több magyar lelkét-szívét ez az írás! Erre nagy szükség van!

Te is kiveszed a részed ebből a közös munkából...

Köszönöm!

Isten áldása legyen munkádon, életeden és Családodon!

Szeretettel, áldást kérve és kívánva..."

Felvidéki és délvidéki szemmel Rómában, mely fölött egy titkos kéz őrködik

Írta:

 Dr. Békefy Lajos

 -

2022.09.23.

Piazza Venezia a háttérben

Hol volt, hol nem volt, de leginkább hál’ Istenek mégis volt, hogy az egykori felvidéki Hont vármegye Ipolyság járásának alsószemerédi településéről Viszolajszky Károly római katolikus plébános úr 1885-ben útra indult. Célja a Szentföld.

Egyebek között azért is, hogy a jeruzsálemi Pater Noster (Mi Atyánk) templom előtt négyszögben felépített csarnoksorozat 32 fülkéjének egyikében elhelyezze a Mi Atyánk 2 méter magas és 1 méter széles fehér márványtáblára vésett magyar szövegét. A szemerédi esperesplébános úr és a fraknói püspök adományaiból készült magyar nyelvű közös keresztyén imakincsünk, Megváltó Urunk imája 1888. július 23-án került fel a jeruzsálemi templomfalra.

E nemes és emlékezetre méltó gyűjtés és szentföldi zarándoklat históriáját a tisztelendő úr megírta, s a könyv Egy zarándoklat élményei Egyiptom, Jeruzsálem és Rómában 1887-ben Budapesten meg is jelent 357 oldalon. 2022-ben Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, a Hit Pajzsa-díj alapítója támogatásával megjelent az értékes és érdekes útirajz második, javított kiadása.

Miközben Rómában és a Vatikánban irodalmi kutatásokat végzek ezekben a napokban, odahaza feleségem, Röhrig Klaudia református lelkésznő, aki protestánsként töltött régészeti kutatóévet Jeruzsálemben, felfigyelt az alsószemerédi tisztelendő hézagpótló útleírására, részletező, más tájképhez szokott felvidéki szemének máig friss látásmódjára.

Élvezettel és örömmel olvasta az általa is ismert bibliai tájak leírását, Judea, Samária Jézus-történetekhez kapcsolódó szellemes, hittel és humorral írt úti képeit. Így került aztán sor arra, hogy az ipolysági járás kíváncsi tekintetű és szívű tisztelendő plébánosának 167 évvel ezelőtti szent kalandozásai leírását nagy egyetértéssel és sok személyes tapasztalatot rokonszemmel meglátott olvasójaként a lelkésznő felhívja figyelmemet erre az útleírásra, miközben én meg Róma és Vatikán történelmi útjait rovom és magamba szívom a históriásan sokaromájú, egészen páratlan római légkört.

Két éve még báró Wesselényi Polixéna partiumi, tövisháti református írónő, az első magyar olaszországi bedekker szerzőjével róttam az itteni utcákat. Ma az örök várost mindkettőjük szemével is látva, a magaméval is befogadva, idézem fel felvidéki tisztelendő uram sorait Rómáról, a 167 évnyi időutazás ellenére is meglepően hasonló benyomások visszhangjával a lelkemben. És újra csak csodálni tudom a nagy utazásokat lehetővé tévő Teremtő Atya és a kellő belső érdeklődést ébresztő, ösztönző Szentlélek Úristen ihletését, ami az alábbi sorokból is kiderül.

A vatikáni múzeum Bramante lépcsője

Akár járhattam volna én is a tisztelendő úr úti ruhájában, akár járhatott-kelhetett volna ő is az én református tiszteletes lelki érdeklődésével, látványszomjúságával a világ fővárosában. Mert Jézus Krisztusban felekezeti gyökereink közben is rokonlelkek vagyunk. És merthogy több generáción át kun-református, karcagi, délvidéki, bácskossuthfalvai, majd győri őseim szemével látom, amit látok, a fenséges ugyanazt, több ezer éves maradandóságot, miként a földrajzilag Győrhöz közeli Alsó-Szemeréd esperesplébánosa szemei is hasonlóképpen működtek.

Az ipolysági tisztelendő értékelő sorai

Mielőtt lírai prózában megfogalmazott vallomásomat Rómáról az Olvasó elé teszem, hadd lapozzak bele Viszolajszky Károly Krisztusban tisztelendő testvérem útinaplójába, ahol egy mondatfél lesz az átkötés prózai ódámhoz. Könyve 326–327. oldalán ezt írja: „Róma, az örök város Caput mundi, valóban világváros! (Caput mundi: latin kifejezés, jelentése: a világ feje, a világ fővárosa. Már az ókorban így nevezték Rómát)… Hagyományai teszik Rómát világvárossá… Múltak országok, lehullottak trónok, kihaltak fejedelmek: Róma most is van. Sok vihar hullámzott feje fölött: nekirontott a forradalom, száműzte a pápát, Avignonba vitte a tiarát, fogságban tartotta Péter utódját. De Róma mindig világváros maradt. Elenyészett Tyrus, elmúlt Babilon, elsüllyedt Szodoma, letűnt a híres Karthágó, nincs többé Hiellas. De Róma falain az enyészet megtört, mert fölötte egy titkos kéz őrködik, mely erősebb a bosszúnál, hatalmasabb a világ összes fejedelmeinél, kitartóbb minden bitorló pillanatnyi elkapatottságnál”.

A Piazza Venezia oldalszárnya naplemente aranyában

ÉGRE KÍNÁLT IMÁK VÁROSA, KÖSZÖNTELEK
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled,
színek, kincsek,
templomok és események,
fényesek és véresek,
birodalmak és császárok,
jogrend és mérnöki csodák,
ókori paloták foglalata,
Romulus és Remus
pápák és gyönyörű kertek
forma és illatfantáziája,
magyar keresztyénség
Szent Istvántól máig és a messzi jövőig
belőled táplálkozik
nem pogány emlőkön –
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled
imák és liturgiák
Szent Péter hallgatag koporsójától
a bölcs király szerzeményéig
a Szent István-házig
királyi és szerzetesi
apácanővéres
szűzi liturgiák zsolozsmái
szállnak fel az égre belőled,
más hitű közösségek krisztusi lüktetése
valdenseid és protestánsaid
csendes szemlélődése
pálmák és píneák égre kínált imái
sok ezer éves kövek és mozaikok meséi
Vatikán vonzása és pulzálása
szent csendje és titkai
túl a láthatón és a zarándokok
tengernyi hullámzásán –
Ó, Róma,
te örök város,
mélyen alászálltál
lelkek rejtett útjain
milliók emlékezetébe
sorsába és reményeibe
ragyogásoddal, Isten-kupolás
kékségeddel,
lélekmélyi életforrásokig
érkeztél meg
örök távlatok honfoglalásával
magyar térdek Canossáiban
lelkek bocsánatvágyó bűnbánatában
hol, ha itt nem üdvözülés
spirituális játékaiban
tömjénillatú révületében,
Te varázsos város,
történelem-végig népi
és emelkedett,
Tiberis/Tevere vizébe oltott
fojtott véres drámákkal,
ókori templomok vigíliás csöndjével,
harangjaid állandó mély zengésű párbeszédjével –
nem, ugye te nem vagy még gyertyáid
templomhomályban gyújtott tízezreivel
sem a lelki imaipar foglya
sem a biznisz-kultúra olcsó osztogatója
filléres szuvenírek Lélek ócsítója –
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled,
áldassék Isten, az élő
romjaiddal és fényeiddel
Isten tenyerén fészkelő,
múltat jövőbe ölelő
élő titok,
áldassék érted a Mindenható,
ki embert nem válogató
mosolyát hinti rád fáradhatatlanul –
érdemtelenül, mégis kegyelmek csodáival,
ezért ha tudsz, légy kultúrákat szülő
édes ünő,
tápláló erőidért ŐNEKI hálás
KI mindig béke, fény, élet, áldás,
ŐBENNE lettél latin rómás
krisztusian életparázs,
égre, régmúltba, jövőbe,
Istenhez hívó lágy kiáltás –
Ó, Róma,
minő aroma
árad benned és belőled,
pax et bonum
béke és jóság
ora et labora
ima és alkotóerő
áldassék érted Isten, az élő
a Hármas-Egy
mindörökké

Vatikán-Róma, 2022. szeptember 21.

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)

• CÍMKÉK
• Dr. Békefy Lajos rovata



Dr. Békefy Lajos rovata | Felvidék.ma

Piazza Venezia a háttérben

FELVIDÉKI ÉS DÉLVIDÉKI SZEMMEL RÓMÁBAN, MELY FÖLÖTT EGY TITKOS KÉZ ŐRKÖDIK

KÖSZÖNTELEK, ÉGRE KÍNÁLT IMÁK VÁROSA

A vatikáni múzeum Bramante lépcsője

Hol volt, hol nem volt, de leginkább hál’ Istenek mégis volt, hogy az egykori felvidéki Hont vármegye Ipolyság járásának alsó-szemerédi településéről Viszolajszky Károly római katolikus plébános úr 1885-ben útra indult. Célja a Szentföld. Egyebek között azért is, hogy a jeruzsálemi Peter Noster (Mi Atyánk) templom előtt négyszögben felépített csarnoksorozat 32 fülkéjének egyikében elhelyezze a Mi Atyánk 2 méter magas és 1 méter széles fehér márványtáblára vésett magyar szövegét. A szemerédi esperes plébános úr és a fraknói püspök adományaiból készült magyar nyelvű közös keresztyén imakincsünk, Megváltó Urunk imája 1888. július 23-án került fel a jeruzsálemi templomfalra. E nemes és emlékezetre méltó gyűjtés és szentföldi zarándoklat históriáját a tisztelendő úr megírta, s a könyv Egy zarándoklat élményei Egyiptom, Jeruzsálem és Rómában 1887-ben Budapesten meg is jelent 357 oldalon. 2022-ben Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, a Hit Pajzsa-díj alapítója támogatásával megjelent az értékes és érdekes útirajz második, javított kiadása. Miközben itt Rómában és a Vatikánban irodalmi kutatásokat végzek ezekben a napokban, odahaza feleségem, Röhrig Klaudia református lelkésznő, aki protestánsként töltött régészeti kutatóévet Jeruzsálemben, felfigyelt az alsó-szemerédi tisztelendő hézagpótló útleírására, részletező, más tájképhez szokott felvidéki szemének máig friss látásmódjára. Élvezettel és örömmel olvasta az általa is ismert bibliai tájak leírását, Judea, Samária Jézus-történetekhez kapcsolódó szellemes, hittel és humorral írt úti képeit. Így került aztán sor arra, hogy az ipolysági járás kíváncsi tekintetű és szívű tisztelendő plébánosának 167 évvel ezelőtti szent kalandozásai leírását nagy egyetértéssel és sok személyes tapasztalatot rokonszemmel meglátott olvasójaként a lelkésznő felhívja figyelmemet erre az útleírásra, miközben én meg Róma és Vatikán történelmi útjait rovom és magamba szívom a históriásan sokaromájú, egészen páratlan római légkört. Két éve még báró Wesselényi Polixéna partiumi, tövisháti református írónő, az első magyar olaszországi bedekker szerzőjével róttam az itteni utcákat. Ma az örök várost mindkettőjük szemével is látva, a magaméval is befogadva, idézem fel felvidéki tisztelendő uram sorait Rómáról, a 167 évnyi időutazás ellenére is meglepően hasonló benyomások visszhangjával a lelkemben. És újra csak csodálni tudom a nagy utazásokat lehetővé tévő Teremtő Atya és a kellő belső érdeklődést ébresztő, ösztönző Szentlélek Úristen ihletését, ami az alábbi sorokból is kiderül. Akár járhattam volna én is a tisztelendő úr útiruhájában, akár járhatott-kelhetett volna ő is az én református tiszteletes lelki érdeklődésével, látványszomjúságával a világ fővárosában. Mert hogy Jézus Krisztusban felekezeti gyökereink közben is rokonlelkek vagyunk. És merthogy több generáción át kun-református, karcagi, délvidéki, bácskossuthfalvai, majd győri őseim szemével látom, amit látok, a fenséges ugyanazt, több ezer éves  maradandóságot, miként a földrajzilag Győrhöz közeli Alsó-Szemeréd esperes-plébánosa szemei is hasonlóképpen működtek.

Írja Dr. Békefy Lajos, Vatikán-Róma

Az ipolysági tisztelendő értékelő sorai

Mielőtt lírai prózában megfogalmazott vallomásomat Rómáról az Olvasó elé teszem, hadd lapozzak bele Viszolajszky Károly Krisztusban tisztelendő testvérem útinaplójába, ahol egy mondatfél lesz az átkötés prózai ódámhoz. Könyve 326-327. oldalán ezt írja: „Róma, az örök város Caput mundi, valóban világváros! (Caput mundi: latin kifejezés, jelentése: a világ feje, a világ fővárosa. Már az ókorban így nevezték Rómát)…Hagyományai teszik Rómát világvárossá…Múltak országok, lehullottak trónok, kihaltak fejedelmek: Róma most is van. Sok vihar hullámzott feje fölött: nekirontott a forradalom, száműzte a pápát, Avignonba vitte a tiarát, fogságban tartotta Péter utódját. De Róma mindig világváros maradt. Elenyészett Tyrus, elmúlt Babilon, elsüllyedt Szodoma, letűnt a híres Karthágó, nincs többé Hiellas. De Róma falain az enyészet megtört, mert fölötte egy titkos kéz őrködik, mely erősebb a bosszúnál, hatalmasabb a világ összes fejedelmeinél, kitartóbb minden bitorló pillanatnyi elkapatottságnál”.

ÉGRE KÍNÁLT IMÁK VÁROSA, KÖSZÖNTELEK

A vatikáni múzeum ókortárában

A Szent Péter bazilika tornya a pápai kertek felől

A Piazza Venezia oldalszárnya naplemente aranyában

A monteverdei Szent István Ház 

egyik nővére, Theodóra 

Szent István Ház kápolnája esti fényben

Ó, Róma,

minő aroma

árad benned és belőled,

színek, kincsek,

templomok és események,

fényesek és véresek,

birodalmak és császárok,

jogrend és mérnöki csodák,

ókori paloták foglalata,

Romulus és Remus

pápák és gyönyörű kertek

forma és illatfantáziája,

magyar keresztyénség

Szent Istvántól máig és a messzi jövőig

belőled táplálkozik

nem pogány emlőkön -

Ó, Róma,

miNŐ aroma

árad benned és belőled

imák és liturgiák

Szent Péter hallgatag koporsójától

a bölcs király szerzeményéig

a Szent István házig

királyi és szerzetesi

apácanővéres

szűzi liturgiák zsolozsmái 

szállnak fel az égre belőled,

máshitű közösségek krisztusi lüktetése

valdenseid és protestánsaid

csendes szemlélődése

pálmák és píneák égrekínált imái

sok ezeréves kövek és mozaikok meséi

Vatikán vonzása és pulzálása

szent csendje és titkai

túl a láthatón és a zarándokok

tengernyi hullámzásán -

Ó, Róma,

te örök város,

mélyen alászálltál

lelkek rejtett útjain

milliók emlékezetébe

sorsába és reményeibe

ragyogásoddal, Isten-kupolás

kékségeddel,

lélekmélyi életforrásokig

érkeztél meg

örök távlatok honfoglalásával

magyar térdek Canossáiban

lelkek bocsánatvágyó bűnbánatában

hol, ha itt nem üdvözülés

spirituális játékaiban

tömjénillatú révületében,

Te varázsos város,

történelem-végig népi

és emelkedett,

Tiberis/Tevere vizébe oltott

fojtott véres drámákkal,

ókori templomok vigíliás csöndjével,

harangjaid állandó mélyzengésű párbeszédjével -

nem, ugye  te nem vagy még gyertyáid

templomhomályban gyújtott tízezreivel

sem a lelki imaipar foglya

sem a biznisz-kultúra olcsó osztogatója

filléres szuvenírek Lélek ócsítója -

Ó, Róma,

minő aroma

árad benned és belőled,

áldassék Isten, az élő

romjaiddal és fényeiddel

Isten tenyerén fészkelő,

múltat jövőbe ölelő

élő titok,

áldassék érted a Mindenható,

ki embert nem válogató

mosolyát hinti rád fáradhatatlanul -

érdemtelenül, mégis kegyelmek csodáival,

ezért ha tudsz, légy kultúrákat szülő

édes ünő,

tápláló erőidért ŐNEKI hálás

KI mindig béke, fény, élet, áldás,

ŐBENNE lettél latin Rómás

krisztusian életparázs,

égre, régmúltba, jövőbe,

Istenhez hívó lágy kiáltás -

Ó, Róma,

minő aroma

árad benned és belőled,

pax et bonum

béke és jóság

ora et labora

ima és alkotóerő

áldassék érted Isten, az élő

a Hármas-Egy

mindörökké

Vatikán-Róma, 2022. szeptember 21. 

Dr. Békefy Lajos

 Kapcsolódó cikkek a Felvidék.ma korábbi számaiban:

Római reminiszcenciák reformátusként (2022.02.22)

Különös lélekszümpozion a vatikáni Szent Péter téren (2022.02.19.)

Protestánsként a Vatikánban (2022.02.17.)

A Vatikáni Rádiónál találkoztunk (2022.02.16.)

Különös irodalmi időutazás báró Wesselényi Polixéna lelki bedekkerével a kezemben (2021.06.11)

Szent István Ház kápolnája egész nap várja 

az imádkozókat

A római valdens központ, az olasz reformátusok "Genfje"

Az Olasz Valdens Egyház címere