ÜZENET MAGYAR HONI ZARÁNDOKTÁRSAMNAK, LAJOS TESTVÉREMNEK, RÓMÁBÓL
Kedves zarándoktársam magyar hon kies és kietlen útjain, Drága Lelkipásztor Testvérem!
Egykori teológiai diáktársam, aki két évfolyammal járt fölöttem immáron több, mint 50 éve Budapesten, ám lelki szimpátiánk révén időtlen barátságot kötött köztünk Urunk Lelke, a facebookon az alábbi fotóváltásra reagálva, ezt írta: "Lajos, nem ilyen fényképhez vagyunk szokva Rólad. Állandó munkában vagy, így nem ez az igazi belsőd, ami az arcodon van."
Válaszképpen leírtam: Kedves Lajoskám, jól látod. Most Rómában vagyok, kutatómunkán, s itt a Rózsa-kertben, meg az énekelt gregoriánok világában kicsit kikapcsolódva, s még küszködve a poszt-Covid tünetekkel, csak felfele tudok ámulni-bámulni. A szent ámulásból ez a fotó is megelőlegez valamennyit. A láthatókra, a világhírű római Rózsa-kert élő virágcsoda színorgiáira tapad a tekintetem. A pinea-fák Isten felé nyújtózkodására, imádkozó teremtéstársainkra, a pálmák egyszerre magasba szökő, de ágaikkal szinte lábunkig aláhajló példázatos tartására. A távolban Traianus kertjére és a világkeresztyénség egyik kupolás központjára. Leginkább és szinte folyamatosan mindenen túl a Láthatatlanra, a csodákat Teremtőre, a érettünk Földre szállottra, s a Belőle folytonosan ránk árasztott Szent Lélek bensőséges lelki honfoglalására. Az Isten-imádat lebegésében élek. Józan elragadtatásban. Lelki tekintetemet a láthatatlanokra is felemelem, Péterre és Pálra, Istvánra, s a többi drága hittestvér elődre, a katakombás római ókori gyülekezetre, meg a földalatti mártírokra, mintegy 70 millió hitvalló maradványára, de leginkább mennyei sereggé vált égi lebegésükre és itt velünk időzésükre a Lélek által a város felett. Ő, a Szentháromságos, lenyűgöző és felemelő Isten, a mi Istenünk és ők, a láthatatlan egyház milliói egyre nagyobb teret foglalnak el lelkemben. Olyat, és úgy, ami átalakít, átragyog, s ha ez nem is látszik ezen a képen, ami még otthon, kissé gondterhes időkben készült, de orációs, imádkozó és imádó lelkületben, ezért találom szép és összeölelköző kontrasztnak a gyönyörű caput mundi fényeskedését, meg az én régebben készített fotómat. Kérlek, egyelőre fogadd el ezt így, majd változni fog ez is, fájdalmak múltával és az örök város egyre nagyszerűbb ragyogásával, római reminiszcenciákkal az emlékeimben.
Baráti öleléssel, testvéri szeretettel Druszád - küldöm Neked is, Olvasóimnak is Goethe ámulásokban fogant és itáliai természetillatok, színek, fények, árnyékok játékában, aurájában írt halhatatlan versét a citromok és narancsligetek honáról.
|
Mignon (Német)Kennst du das Land, wo die Zitronen blühn, | Mignon (Magyar)Ismered-e a citromok honát? |
Comments
Post a Comment