RENDÜL A FÖLD, PLATÓ ROPPAN, NEM AZ ISTEN VÉTKES ABBAN - GONDOLATTÖREDÉKEK A TÖRÖKORSZÁGI ÉS SZÍRIAI FÖLDRENGÉS KATASZTRÓFA NYOMÁN

Tartalom 

1. ISTEN IGÉJE JÓZANSÁGRA INT – A DÖBBENET CSENDJÉBEN, A VESZTESÉG ÉGRESÍRT FÁJDALMÁBAN

2. TÚL-LÁTÁS A REÁLVILÁG FOLYAMATAIN A TÚLNANI ÉRTELEMRE

3. RENDÜL A FÖLD, PLATÓ ROPPAN, NEM AZ ISTEN VÉTKES ABBAN…

RENDÜL A FÖLD, PLATÓ ROPPAN, NEM AZ ISTEN VÉTKES ABBAN

GONDOLATTÖREDÉKEK A TÖRÖKORSZÁGI ÉS SZÍRIAI FÖLDRENGÉS

 KATASZTRÓFA NYOMÁN

 

Ma már 16 000 fölött van a hétfői borzalmas földrengés áldozatainak száma, százezres nagyságrendet ér el a sérültek, a családtagjaikat elveszített zokogó gyászolók tömege. Közel 60 ország igyekszik segíteni emberi erővel, vízzel, takaróval, élelmiszerrel, sátorokkal, gyógyszerekkel a szerencsétlenül járt sokaságon. Mert a földrengés Pál apostol földjén, ahová szülővárosa, Tarsus is tartozik, meg az általa is sokszor látott Aleppóban, s az első páli missziós utak menti Anatóliában mintegy 26 millió embert érint. A földrengésnek nincsenek országhatárai. Legújabban Libanonból jönnek jelentések 4-5-ös erősségű földmozgásokról. A katasztrófa hajnala óta eltelt 3 napban a nem ritkán 5-ös magnitúdójú utórezgések száma meghaladja a 100-at. Tovább omlanak a házak és az életek. Nincs olyan ember, akiben fel ne merülne mindennek láttán a kérdés: Hol van most Isten? Hogyan engedheti meg mindezt? Vagy éppen az Ő büntetése ez a megrendítő pusztulás? Mielőtt elhamarkodottan bármiféle választ adnánk, lapozzuk fel a Biblia néhány kulcsüzenetét!

Írja Dr. Békefy Lajos

ISTEN IGÉJE JÓZANSÁGRA INT – A DÖBBENET CSENDJÉBEN, A VESZTESÉG ÉGRESÍRT FÁJDALMÁBAN

Egy évvel ezelőtt állították össze a herrnhuti Losung, nemzetközi bibliaolvasó kalauz Igéit. Minduntalan meglepődik az, aki olvassa a napi Igéket, hogy milyen előrelátással vezette Isten Lelke a szerkesztőket. Miért? Mert egy éve senki sem sejthette a napokban bekövetkezett török és szír tragédiát, földrendülést, de Isten mégis úgy rendelte, hogy akkor mára ezeket az ó-, és újszövetségi Igéket válasszák ki: Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja (Zofóniás 1,7). – Legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! (Máté 24,44). Bizony, sokan rettentően elcsendesültek, elcsendesültünk a fájdalomban és a veszteségek láttán, muszlimok és keresztyének a katasztrófa sújtotta területeken, és a képernyők előtt. Amikor özönlenek a képek arról, hogy tornatermeket töltenek meg pokrócba burkolva az áldozatok holttestei: gyermekek, felnőttek, idősek, fiatalok, férfiak, nők, nagy családok tagjai. S mellettük a siratókat sírók, vagy önmagukat hangos zokogásban karjaikkal korbácsolók. Az értetlenség átmeneti tébolyában. A döbbenet csendje, a veszteség égre sírt fájdalmának csendje vagy hangzavara ez. Éppen ekkor szólal meg a készenlétünket sürgető jézusi Ige az Ő visszajöveteléről. Mert valóban jeleket látunk az égben, a földön és a föld alatt is arról, hogy valami rendkívülien elnehezült időszakba érkezett az emberiség. Cunamik, természeti katasztrófák, erdőtüzek, sárlavinák, világégéssel fenyegető háborús viaskodások, földerengések. És csak a hozzátartozóknak drága, de másoknak egyre olcsóbbá redukált emberéletek tízezrei. Ennyire olcsó régen volt az emberélet. Szó szerint igaza van a nagy megpróbáltatásokról szóló Igéknek Lukács evangéliuma 21. fejezetében: Jelek (görögül szémeia – signa latinul) lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek… Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok (Lukács 21,25-28, vö. Máté 24, Márk 13). Máté evangélista a földrengésekkel és egyéb katasztrófákkal összefüggésben megjegyzi: „De mindez a vajúdás kínjainak a kezdete” (Máté 24,8). A vég majd akkor jön el, amikor Isten országának az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon (Máté 24,14). Micsoda esély, ultima ratio, kegyelmi lehetőség, hogy még van idő arra, hogy meghallja minden nép az evangéliumot! MÉG-KORSZAK EZ, amibe jutottuk. Ugyanígy fogalmaz Márk evangélista is.

Földrengés Törökországban, Szíriában (miért hagyják el sok hírben említeni ezt az országot?!) nem Isten büntetése, hanem Isten ébresztő jele, bizonyosan felhangzó, üdvösségre hívó kürtszava. Valami más kezdődik. A világ sora nem fog úgy menni tovább, mint eddig vagy a régi napokban. De Isten végtelen tapintattal, előrelátással, mentő szeretettel, oltalmazó irgalommal jeleket küld. Nem hagy tudatlanságban, katasztrófák, földrengések természettudományi magyarázásának, indoklásának a belkörébe zárva. Foglyul ejtve önmagunknak. Mert minden történés egyben önmagán túlmutató értelmet és figyelmeztetést is hordoz, minden drámai megvalósulása közben. Reáljelentése és transzreál jelentése van az ég alatt minden történésnek. Jelzés minden tragédia – és örömóda is - valami másról.

TÚL-LÁTÁS A REÁLVILÁG FOLYAMATAIN A TÚLNANI ÉRTELEMRE

A reálvilág, a tudomány, a szeizmográfia, a geológia, a geofizika azt tudja mondani, hogy a világnak ez a térsége, a Földközi-tenger keleti medencéje egész planétánk egyik legföldrengésesebb területe. Már az ókorban megfigyelték és leírták ezt. Az eurázsiai, afrikai és dél-európai hatalmas földlemezek évente sok földmozgást előidéző egymásnak feszülése idézi elő a törésvonalak mentén a borzalmas erejű energiák kilökődését. A pusztító felszabadulást. Százezrekben mérhető az arab, afrikai, anatóliai és európai platók, lemezek egymásnak ütközése az elmúlt évezredekben. Most is 100-nál több, kisebb, de nem veszélytelen rengés volt az elmúlt három napban. Érdekes az ókori görög és latin írók, filozófusok sok-sok megfigyelése ebben a tekintetben vagy éppen az óegyházi atyák, Augustinus, Tertullianus és mások földrengés értelmezése. Ugyanígy a Biblia két szövetségének a részletes üzenete. Annyi sajátosság van az ószövetségi üzenetben, hogy a Seregek Urának egy szempillantás alatt bekövetkező látogatása népe körében mennydörgés, földrengés, forgószél, emésztő tűz formájában is megtörténhet (Ézsaiás 29,6), de azzal a finom és mély értelmű különbségtétellel, amint azt egy sokkal korábbi történetben láthatjuk. Illés a Hóreb-hegy előtt egy barlangban rejtőzik el, amikor elvonul az Úr előtte. De sem az erős vihar szelében, sem a földrengésben, sem a tűzben nem volt ott az Úr. Amikor mindez elmúlt, „halk és szelíd hang hallatszott”, s ez volt az Úr igazi jelenlétének a jele (1Kir 19,12). Micsoda katasztrófaértelmezés! Nem büntetés, hanem jeladás a földrengés, a cunami, az erdőtűz. Miről? Egyrészt az emberi önistenítés, önkultusz pusztító következményeiről, amikor Isten helyére az emberek önmagukat vagy kezük és elméjük produktumát teszik. Másrészt arról, hogy Istennek nem az emberiség elpusztítása a célja, hanem az, hogy megtérjenek és éljenek, a földön békességben, a mennyei Jeruzsálemben dicsőségben és boldogságban. Azért, hogy felemelt fejjel járhassanak és kiegyenesedhessenek földi létük ezernyi terhe alatt és alól, küld az Úr az ószövetségi és az újszövetségi korszakban, s minden történelmi korszakban jeleket. Felemelő jeleket. Égi késztetéseket.

RENDÜL A FÖLD, PLATÓ ROPPAN, NEM AZ ISTEN VÉTKES ABBAN…

Észhez térítőket, a megmaradás útjára terelő jeleket. Micsoda káosz lenne, ha a közlekedésben nem lennének jelzőlámpák. Isten, az emberseregek Ura nagy életmissziójában, megtartó törődésében, providentiájában, gondviselésében, emberiségszerető kegyelmében még a természeti jelenségeket is prédikátorává avatja. A földrengés megtérésre szólító természeti Keresztelő Jánosa Istennek ma is. És mindennél megrázóbb figyelmeztetés arról: törékeny az ember, vigyázzon hát önmagára és a másikra. Meg arra is figyeljen, tartsa tudatában, emlékezetében, hogy egyetlen szempillantás alatt semmivé lehet az, amit öndicsőségére, komfortzónája kiépítésére megalkotott: új épületek, technikai csodák, mesterséges intelligencia, szép házak, gyarapodást hirdető városok, felhőkarcolók és az emberi alkotószellem büszke, modern Bábeljei. Egy szempillantással megsemmisülhetnek. És ezekben mi magunk is. Több józanság, több alázat, több istenhit, több felfele figyelés kell – túllátás a szemünk előtt lévőkön és horizontszűkítő bálványainkon. Létrangosító, létezést felértékelő gondolkodás és mindennapi léttisztelő látásmód kell. Isten ugyanis a földrengéssel, a természeti katasztrófával nem büntetni akar. Hanem ébreszteni, átgondolásra kényszerítő megállást kínál: jó fele tartunk? Így kell élnünk? A természet megköveteli a jogait, s hozzá képest minden tudományunk ancilla naturae – a természet szolgálóleánykája. Mi pedig sebezhető picinyke hangyák a léttotalitásban, a létegészben. Gondolkodó hangyák. Ez ténykérdés. Isten földrengés előtt és után is csak egyet akar: legyetek készen, mert nem tudhatjátok, mikor kezdődnek el a végtörténelmi kínok, s mikor jön el Ő, a mindenség Királya. Az emberlét felrangosítója, élni érdemessé szentelője, az Emberfia. Akiben az emberlét és az istenlét is gyönyörűvé egyesül. Legyetek tehát készen! Ez pedig már üdvösségkérdés. Isteni távlatokba emelő, boldogító hitbizonyosság. Kozmikus értelemadás, értelem felfedezés: mert mindennek értelme és célja van, még annak is, ami látszólag nem az. Az egész, a teljesség ad értelmet, értéket a résznek. Isten az embernek. Az üdvtörténet az emberi könny és vérzivatarok történelmének. A végtelen az ideig valónak.

Kard ha csörren, vér ha csobban, nem az Isten vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás (Babits Mihály).

Rendül a föld, plató roppan, nem az Isten vétkes abban…