MEGRENDÜLTEN, DE NEM REMÉNYTELENÜL REFORMÁCIÓ HAVÁBAN - ISTEN NEM EJTHETŐ TÚSZUL
MEGRENDÜLTEN, DE NEM REMÉNYTELENÜL REFORMÁCIÓ HAVÁBAN
ISTEN NEM EJTHETŐ TÚSZUL
Az elmúlt hét napi borzalmainak emberi lelkeket és értelmet
rengető óráiban nem csak a CNN és a BBC képernyőjét figyeltem, hanem mindenek
előtt a Biblia üzeneteit. Mégpedig abban a „letétben”, rendben, amit a
herrnhutiak Losungja kínál. A túszejtő, életpusztító akciózásban Isten különös
gondviselése is kirajzolódott lelki szemeim előtt a 293 év óta megjelenő német bibliaolvasó
kalauz Igéin, imáin és több női szerzőjének sorain keresztül. Ki tudta másfél
éve, a Losung összeállításakor, milyen embertelen nagy hét fog félelem árnyékokat
vetni nem csak Közel-Keletre, de az egész világra? A túszul nem ejthető isteni gondviselés egészen más időszámítása,
dimenziója, előrelátása, titokzatosan programozott lelkigondozása az, amire
elsőként rácsodálkozom. Csak Istenünk, a
Jézus Krisztusban sorsmélységeinket látó és a világtörténelmet apokaliptikus kataklizmákon
át céljához vezető Atya Isten tud ennyire előre gondoskodni a nem várt eseményekkel
szembeni lelki kapaszkodókról. Ő nem siet, nem késik, éppen időben érkezik,
amikor a legnagyobb szükség van rá. Ez még akkor is így van, ha a brutális
gyermek-, és felnőtt mészárlásban tragikusan érintettek, az eredeti és
átörökített bűn, bűnkésztetés nyomán, a túszul ejtett létezés áldozatai ezt
most abszolút nem látják. Ellenkezőleg, így kiáltanak: Hol van Isten, amikor
ezek a borzalmak megtörténnek?
Írja Dr. Békefy Lajos
ISTEN
KÖZTÜNK, BENNÜNK, TÚSZUL NEM EJTHETŐ MÓDON
Bár minduntalan megpróbálják. Az emberi történelem az Isten túszul
ejtési kísérleteinek szomorújátéka is. Hogy is indult? Az igazi emberi szabadság
tágassága érdekében a Teremtő beletervezte világba a gonoszt. Mert Ő nem
tirannosz, diktátor, egyeduralkodó, önkényúr, hanem szabadságot teremtő, szabadságtisztelő
Isten. Ezért belekódolta önmaga ellenében a teremtésbe a rosszat is, amit az
édenkerti kígyó létezése fejez ki a Biblia.
Szólt bár az atyai figyelmeztetés arról, hogy a kert közepén lévő
életfának és mindent tudásnak a fájáról ne egyék Ádám és Éva, az első emberpár,
a kígyó ravasz csábítására megtette a sorsdöntő szakítást. Az Isten-szakítást.
Az Ő tiltásának a megszegésére. A lavinát aztán nem lehetett megállítani. Kain
testvérgyilkossága, az irigység világtörténete beindult. Egyben Isten foglyul ejtésének
az önámító története. A Fiúban még egyszer emberiségmentő céllal felragyogó
igazi szabadságra a Szabadító elleni összeesküvéssel, megölésével válaszoltak.
Aztán a túszul ejtések lavinájával:
amikor nevéből csak káromlások piszka lett, meg egyházi, nem egyházi filozófiák
sápadt, élettelen istenfogalmává degradálták. Majd a francia szellemi és
valóságos forradalomban a teremtés csúcsára, s aztán a kificamított emberlét
piramisának csúcsára Őhelyette az észt ültették. És a történet önjáró szellemi
görgetegként, sárlavinaként zúdult rá az emberiségre a nietzschei halott Isten
fogalma, amit nagyobb szégyenére a teológia is elkezdett repetálni. S mi következett?
Jött Isten ateista túszul ejtése, teljes likvidálásának nagy történelmi
kísérlete, a történelmi materializmus, kommunizmus és az ateizmus. Csak arra
nem jöttek rá időben, hogy az élő Istent
nem lehet kiűzni az Általa teremtett LÉTből, foglyul vagy túszul ejteni, csak
mindössze a Róla alkotott (holt) emberi fogalmakat, eszmei, filozófiai és
olykor téveszmés egyházi-teológiai önhitt kritikákat
tolták Elébe. Az élő Isten nem ejthető túszul. EZ
LÉTIGAZSÁG, AXIÓMA.
Ő maga nem a létezésben a múlandóság, hanem a lét-teremtő, a
létesítő, a létre-hívó és létre-hozó, aki mindig több a teremtés kozmikus részleteinek
összességénél. Nem Ő van benne mindenben, hanem a mindenség van Őbenne. Ennek a
kardinálisan más szemléletnek, a hit élő
világszemléletének a mindenkori többlete Isten. És az Ő megtapasztalása még
embertelen viszonyok között is lehetséges. Andrew
Brunsont ez késztette Az Isten túszejtése című könyv megírására.
Mert vannak jelzések az ég alatt, amelyekre minden drámai brutalitás közepette
fel kell figyelnünk. IIyenek az említett Losung imái, Igéi és női szerzőinek
üzenetei. Figyeljünk csak!
EGY HÉT
SZENTLÉLEK MÉRLEGE – JAVUNKRA BILLEN -E?
Amikor október 7-én, szombaton – micsoda időzítés a sabbat
napjára, micsoda blaszfémia! - megtörtént mindaz a barbárság, ami megtörtént, lelki
kalauzunkban 60 nyelven ezt olvastuk: Jézus Simon Péternek mondja, hogy a Sátán,
az Isten nevét puszta szóvá degradálni akaró nagymester, „kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, DE ÉN KÖNYÖRÖGTEM
ÉRTED” (Luk 22,31-32). Jézus – érted!
Két nap múlva, hétfőn már a Példabeszédek Igéje szólt: „Az igazság megment a haláltól”
(Példabeszédek 10,2). A végsőtől, az öröktől bizonyosan. Kedden pedig Maria Luise Thurmair osztrák teológusnő,
költő imája támogatta a döbbenetekben elaléló lelkeket: „Állj azok mellé, Uram, akik Rád támaszkodnak, bármily elhagyatottságban
legyenek is”. Október 11-én, szerdán az ószövetségi Ige ragadta meg az Istenre
figyelő szíveket, mert nem huny ki a remény: „Erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban,
oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben - mert
a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, mint hőség a szikkadt
földön. De te megalázod a harsány bitorlókat” (Ézsaiás 25,4-5).
Ma, ezen a különös pénteken pedig, október
13-án Dániel könyvének Igéi szólnak a Felségesről: „Senki sem foghatja le a kezét, és
senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?”. (Dán 4,32). Az anglikán
kortárs teológusnő, költő, Janet Morley
így fohászkodik szíve nyelvezetének minden nyelven felüli áhítatával: „Ó
ISTENEM, AKINEK HATALMÁT NEM FOGHATJUK FEL, ŐRIZZ MEG ATTÓL, HOGY TÖBBET AKARJUNK
TUDNI, MINT AMIT ELHORDOZHATUNK. MÍGLEN EGYKORON TENÁLAD, JÉZUS KRISZTUS FÉLELEM
NÉLKÜL ÉS TISZTÁN, VILÁGOSAN MINDENT MEGÉRTÜNK”.
Minden mai
borzalomban, személyes veszteségben és fájdalomban mondjuk el az idézett
imával: Őrizz meg attól, hogy többet akarjunk tudni, mint amit elhordozhatunk.
Nemrég a 97
éves, világszere ismert református teológus, Jürgen Moltmann megküldte dedikáltan hívő
élete hattyúdalának szánt könyvét, melynek életüzenete ez: MINDEN
VÉGBEN EGY MÉG NAGYOBB, MEG NEM SEJTETT KEZDET REJTEZIK. Olyan, amit az ember
szíve meg sem gondolt, de amit Isten készített az Őt szeretőknek. Kicsinyek
és idősek, férfiak és nők, mai és holnapi áldozatok, civilek és katonák,
túlélők számára!
Comments
Post a Comment