EUTANÁZIA ÉS MI, KERESZTYÉNEK --- KDNP-POLITIKUS KORREKT MEGNYILATKOZÁSA KARSAI DÁNIEL HALÁLA KAPCSÁN

                

        EUTANÁZIA ÉS MI, KERESZTYÉNEK

KDNP-POLITIKUS KORREKT MEGNYILATKOZÁSA

 KARSAI DÁNIEL HALÁLA KAPCSÁN

 

Dr. Békefy Lajos

SAJTÓHÍR

“Tiszteljük mások véleményét, és nem vonjuk kétségbe azt sem, hogy Karsai Dániel munkássága jóhiszemű volt és szakemberként, de politikai aktivistaként is a saját, őszinte meggyőződését képviselte” - írja Latorcai Csaba a Facebookon.

“Elhunyt Karsai Dániel, 47 éves alkotmányjogász. Az ALS nevű súlyos betegségben szenvedett, ez okozta a halálát is. Utolsó éveiben az eutanáziáért küzdött” - kezdi a Facebookon a megemlékezést Latorcai Csaba, a Navracsics Tibor vezette közigazgatási tárca KDNP-s parlamenti államtitkára, miniszter-helyettese a hosszantartó halálos betegségben szombat este elhunyt alkotmányjogászról.

“Nem titok, hogy mi, kereszténydemokraták a teremtett világ talaján állva életpártiak vagyunk minden kérdésben. Ennek világnézeti és gyakorlati okai egyaránt vannak. Ugyanakkor tiszteljük mások véleményét, és nem vonjuk kétségbe azt sem, hogy Karsai Dániel munkássága jóhiszemű volt és szakemberként, de politikai aktivistaként is a saját, őszinte meggyőződését képviselte” - fogalmaz Latorcai Csaba. "Ezúton fejezem ki részvétemet a családjának, és a barátainak” - írja a KTM kereszténydemokrata államtitkára. (Kiemelés e cikk írójától).

Kommentár nélkül: végre eljutottunk oda, még ha ehhez egy értékes magyar kiművelt emberfő fiatalon bekövetkezett, sok szenvedésen át vezető küzdelme, halála kellett, hogy napjaink politikai közbeszédének hadjárataiban valaki megfújta a békekürtöt. A józanság egyértelmű hangján. Jó érzéssel tölt el, hogy ez a „kürtös” Dr. Latorcai Csaba, a KDNP alelnöke és miniszter-helyettes. A KDNP PM Protestáns Szellemi Műhelyének 32 évvel ezelőtti megalakítása egyik közreműködőjeként, külügyi és tudományos tanácsadójaként, szociáletikai témájú, KDNP kiadású PM könyvek egyik szerzőjeként publikusan is megköszönöm ezt a kiállást Latorcai Csabának.

KOROKON ÁTHATOLÓ NEMZETI NORMÁNK AZ ÖNBECSÜLÉS: NE BÁNTSD

 A MAGYART! BECSÜLD A MAGYART!

Nemzeti önbecsülésünk szellemi-erkölcsi minimumai között aranyszálként húzódnak az idő szőttesén át az alcímben olvasható megnyilatkozások. Bibliásan szólva: arany alma ezüst tányéron a helyén mondott szó. Önbecsülésünk minimuma az is, hogy egyre fogyó nemzetünk, demográfiai érvágásaink (korábban a nagyszámú abortusz, ami közel 6 millió magyarral apasztotta lélekszámunkat, fiataljaink utóbbi években tapasztalt erős kiáramlása Nyugatra) fájó folyamatában az ilyen megnyilatkozások az  itthon marasztalás keresztyén erkölcsi hívószavai. Média-hangossá kellene erősödnie! Olyan nemzetőrző gondolkodás újraélesztése ez is, ami sok-sok előttünk járt nemzedék gondolkodását meghatározta. Kezdve Szent István király Intelmeivel, folytatva a dalmát-horvát főúr, Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpiratával, 1660 utáni időkből: „Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát. ..Felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? Hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? Hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette…”. 

A 17-19. században kiáltó erkölcsi őrállók sora Istennek hála nem szakadt meg. Kármán József, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Deák és Kossuth, s legfőképpen egész életművével Széchenyi István, a nagy hazavédők, nemzeti önbecsülésünk ébresztői, reformerei már tovább léptek. Eljutottak idáig: Becsüld a magyart! Legfőképpen: Magyar! Becsüld a magyart! Ez a több évszázados erkölcsi kiáltás visszhangzik Karsai Dániel alkotmányjogász, hazabölcselő 47 évesen végső hazába térése után is a vele készített utolsó tv-interjú záró szavában: Küzdelmed legyen áldás! És Gulyás Gergely, meg Latorcai Csaba megnyilatkozásaiban is.

KÜLÖNBÖZŐ EUTANÁZIA GYAKORLATOK, JOGI SZABÁLYOZÁS -

 KERESZTYÉN MEGGYŐZŐDÉSÜNK VÉTÓJA

A „kegyes” vagy emberhez méltó halálhoz, az aktív eutanáziához való jog elkötelezett hazai és nemzetközi szószólója, utolsó szívdobbanásig érvelő harcosa volt Dr. Karsai Dániel. Neki nem sikerült személyes jelenlétével sem a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését odahajlítani a nézete szerint a személyes végső megbékélést jelentő eutanázia törvényesítéséhez hazánkban. Miközben már jó néhány ország jogrendje legitimizálta az aktív eutanáziát, a halálba segítés orvosi gyakorlatát. Más országokban a passzív orvosi meghalás-segítés engedélyezett, ha ezt nagyon indokolt feltételek fennforgása esetén a páciens írásban kéri. Hollandia az első ország, ahol 2002 óta az aktív halálba-segítés engedélyezett. Súlyos, gyógyíthatatlan betegségek esetében, a páciens teljes szellemi ereje birtokában rendelkezhet az injekció beadásáról. A kérést az erre felhatalmazott orvos-jogász-etika szakértő csoport mérlegelése és indoklása után szabad csak teljesíteni. Nem sokkal a holland törvényesítés után Belgium is hasonló törvényi szabályozást vezetett be. Svájcban büntetendő, ha valakit „öncélú indokkal” juttatnak hozzá az „öngyilkosság orvosi támogatásához”. Franciaországban megengedett a passzív eutanázia, azaz hagyni a gyógyíthatatlan betegeket meghalni, de életüket aktívan tilos befejezni, befejeztetni. Fájdalomcsillapítást szabad alkalmazni, még annak tudatában is, hogy az halálhoz vezethet. Ugyanakkor az orvosok dönthetnek mesterséges élethosszabbító eszközök alkalmazásáról is. Az Egyesült Királyságban szabad a halálos betegnek nagyobb adag fájdalomcsillapítót adni, annak tudatában is, hogy ez adott esetben a páciens gyorsított meghalásához vezet. Svédországban, Norvégiában az élethosszabbító kezeléseké az elsőbbség.  Görögországban az ortodox egyház erős ellenállása miatt Isten életigenlő akaratának a súlyos megsértését értik euthanázia alatt, ezért tiltják. Lengyelországban tilos a halálba segítés, aki ezt megteszi, az öt évvel járó börtönbüntetéssel sújtható, Ausztria, Itália, Kolumbia, Kanada, Új-Zéland, Spanyolország, Portugália, Törökország törvényhozása is szigorú szabályozásokkal teszi csak lehetővé az eutanáziát. Legtöbb helyen az aktív, legalább ennyi helyen az „orvosilag asszisztált elmenetelt” már legalizálták, de mindkét módozatban igen sokrétű feltételrendszerrel. Hatalmas és kiterjedt, éveken át tartó társadalmi vita alapján, orvosi, jogi, erkölcsi szempontok ismertté tétele, közmegvitatása nyomán sikerült ezekben az országokban az egyik vagy a másik változatot törvényesíteni. Az emberi méltóság, a dignitas érve sok helyen nem volt kielégítő. Hiszen az emberi méltóság érve felhozható a méltatlanul megalázó súlyos szenvedések aktív megszüntetése mellett éppúgy, mint az élet művi eszközökkel történő meghosszabbítása mellett is. Mindkettő határeset. Meggyőző és általános, „perdöntő”, minden kérdést megnyugtatóan lezáró érv pedig nincs.

Keresztyén szempontból a legáltalánosabb érv, s valamennyi említett országban a teológusok és egyházak vétója ezzel az alaptétellel függ össze: az élet Isten ajándéka. Isten adta, tehát elvenni is csak az Ő „joga”. Kivált a reformátusoknak erős hitvallási, hitelvi-etikai érve megfontolásaik alapjaként a Heidelbergi Káté 1. kérdés-feleletében olvasható mondat: „Mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok…” Tehát: az élet és a meghalás nem az én tulajdonom, nem az én döntésem, nem „az én jogom”, hanem Isten szuverén döntése. Az Ő szuverenitását pedig nem írhatja felül az emberi méltósághoz való jog sem.

Következő cikkben foglalkozunk majd az eutanázia gondolatának a fejlődésével, illetve a keresztyén szociáletikák, különböző keresztyén felekezetek nézeteivel, állásfoglalásaival, s az alternatív, emberi méltóságot megőrző hospitz szolgálattal is…