EURÓPA REFORMÁCIÓI ÚTJAIN – 50 ÉVE VOLTAM PEREGRINUS DIÁK WITTENBERGBEN
EURÓPA REFORMÁCIÓI ÚTJAIN – 50 ÉVE VOLTAM PEREGRINUS DIÁK
WITTENBERGBEN
HÁLAADÓ LEVÉLVÁLTÁS
LUTHER AKADÉMIÁJA MAI VEZETÉSÉVEL
Dr.
Békefy Lajos
RÖVID LAUDÁCIÓ WITTENBERG MAGYAR CÖTUSÁÉRT
ÉS 20. SZÁZADI INTÉZMÉNY UTÓDJÁÉRT
Immáron
fél évszázada, hogy a teológia és felekezettörténet, egyáltalán a
protestantizmus nagy szellemi bölcsője, a wittenbergi egyetem, és ezernyi
magyar peregrinus diák első számú tanulási központja, az 1970-es évek NDK-jában egyházi
kézen maradt Predigerseminar, az egykori
Augusteum öreg, hatalmas boltíves
fakapuja előtt megálltam. Az őszi csendben, a Collegienstrasse 54. szám alá tartozó épületegyüttes halványsárga,
ódon, de erős épületét számomra első pillanattól fogva körüllengte a történelem
láthatatlanul telített fellege. Hirtelenséggel felidéződtek bennem
olvasmányélményeim. A peregrinus diákok kései utódjaként és a wittenbergi Coetus Ungaricus akkorra
már forgalomból kivont beiskolázási matrikuláiba bejegyzett magyarhoni reformátor
nagy elődök nevei. A hírneves Coetus Ungaricus mellett a kiváló prédikátor,
egyház-, és iskolaszervező tudós lelkészeké. Csak hogy néhányat felemlítsek
közülük: Thuri Farkas Pál, Szegedi
Gergely, Szikszai Fabricius Balázs, Károlyi Gáspár, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi
Sánta Márton, Bánffyhunyadi Mogyoró Benedek, Czeglédi György, Czeglédi Ferenc,
Szegedi Mizsér Gergely, Gönczi Kovács (Fabricius) György, Dévai Bíró Mátyás, Ozorai
Imre, Gálszécsi István, Károlyi Boldi Sebestyén. Elszoruló szívvel, de hatalmas
belső örvendezéssel a sokszázados nyikorgó, sötét falépcsőkön kollégiumi szobám
fele lépkedve nem csak az épület ódon szagát éreztem és szívtam magamba, hanem az ott
honoló szellemtörténet, sok prédikátorgeneráció által belakott, teledisputázott
kollégium sűrű szellemi ájerét is. Ami utánozhatatlan szellemi,
szakrális illat, mintha Krisztus jó illata lenne! Fantáziám naponta felidézte a
közel félévezredes reformációtörténet hajdani kollégiumi pillanatait, ismerteket
és ismeretleneket. Budapesti Wittenberg-kutató professzoraim, dr. Szabó Géza, dr. Bucsay Mihály történetei
kaptak valódi keretezést a Collegienstrasse és a reformáció városa sok más
helyén. Látni-hallani véltem, amint Luther és Melanchthon, meg Lucas Cranach és
festőiskolája piktornövendékei szent áhítattal kreálják vászonra, fatáblákra a
megújított hitet láttató bibliai- és élet jeleneteket, mások meg nagy európai
diáksereg előtt tartják előadásaikat a zsúfolt termekben. Vagy ahogyan a
mahagóni falborítású nagy ebédlőben, a hatalmas, 12-24 személyes faragott étkezőasztalok
mellett a teológiai tudományra szomjas diákok éppen az aznap hallott
reformátori tanításokat értelmezik heves vitáikkal. 1974-et írtam az ösztöndíjamon
havonta megvásárolt nagyszerű sorozat, a Predigtgedanken aus Vergangenheit und
Gegenwart/Prédikációs gondolatok múltból és jelenből belső oldalára,
gótikus betűkkel készült lelkészi és újságírói pecsétem alá. Akkor is és ma is,
ötven év múltán talán még inkább hálás vagyok Istennek, Aki megnyitotta előttem
a protestantizmus bölcsőihez, fellegváraihoz vezető modern-kori peregrináció
széles útját. Hiszen wittenbergi tanulmányaim után éppen húsz évvel
folytatódhatott e különös peregrináció a református teológia fellegvára, Heidelberg
felé, ahol három gazdag, teológiailag igen termékeny évet tölthettem el. Így az
európai reformáció útjain tudásszomjjal bezarándokolt négy év tette lehetővé,
hogy a teológiát másodszorra, sőt harmadszorra is elvégezhettem, pótolva
hiányosságokat, ismerkedve a rendszeres teológia, az etika, a pneumatológia, a
klinikai lelkigondozás és az egyházszociológia legújabb tudományos
eredményeivel és készülve a doktori értekezés megírására. Külön tanulmányt érdemel annak felrajzolása, hogy az NDK-ban milyen
izgalmas és sajátos egyházképet, és belegyházi valóságot találtam az 1970-es
évek közepén. Ami kívülről, Budapestről egyáltalán nem látszott. Most
azonban a terjedelemmel jól gazdálkodva, Pásztori
Pillanatképek című naplójegyzeteim közül csak a legutóbbi bejegyzést szeretném
Istennek hálás szívvel, publikus tanulságképpen megosztani a nagybecsű
Olvasóval. Azt a levélváltást, pontosabban ennek wittenbergi válaszrészét, ami
2024. karácsonya előtt és az ünnepre fordulva valósult meg az EKD, a Németországi Protestáns Egyházak
hannoveri központja, és közvetítésükkel a lelki Alma Maternek tekintett
wittenbergi prédikátorképző szeminárium, valamint vezetője, Birgit Neumann-Becker
lelkész-igazgatónővel.
Előzményként röviden ennyit: 2024. november 25-én egykori
wittenbergi ösztöndíjasként ünnepi emlékező köszöntőt, Festgruss-t küldtem a Halle-Wittenbergi Egyetem, a wittenbergi
Predigerseminar és az EKD vezetésének, amelyben részletesebben beszámoltam a
Wittenbergben töltött tanulmányi év egész későbbi teológiai munkásságomra és egyházi,
valamint hazai közszolgálatomra, kutatói, írói, publicista tevékenységemre
kiható inspiratív és elkötelező hatásárairól. Levelemre a prédikátorképző
szeminárium igazgató lelkésznője karácsony előtt válaszolt. Ezt a levelet fordításban megosztom nyilvánosan is, azzal a céllal,
hogy az Olvasó megérezze belőle a hálás peregrinus magyar diák szellemi
tiszteletadását a hazai protestantizmusra is generációk sokaságával inspiráló,
pozitív befolyást gyakorló ősi egyetem iránti életre szóló háláját és a tisztelet
laudációját.
WITTENBERGI VÁLASZLEVÉL A
FESTGRUSS-RA
„Evangelisches Predigerseminar Wittenberg
Direktorin
Birgit
Neumann-Becker
Schlossplatz 1
06886 Lutherstadt
Wittenberg
Igen Tisztelt,
Kedves Dr. Békefy Testvér!
Nagy örömmel olvastam üzenetét,
és nagy hatással van rám az Ön teológiai és tudományos munkássága. Ön Wittenbergben
volt vendéghallgató a hidegháború és az Európát megosztó vasfüggöny idején,
ezért még fontosabb és érdekesebb volt számomra olvasni arról, hogy milyen
széles körre terjedt ki az Ön munkássága és publikációi.
Nagyon örülök annak, hogy az NDK-ban
működő Protestáns Egyházak Szövetsége hatékonyan támogatta Önt.
Szeretnék valamit mondani
magamról: 1982-1988 között teológiát tanultam a hallei Luther Márton Egyetemen,
és 1989/90-ben magam is lelkész voltam a wittenbergi prédikátor szemináriumban.
A prédikátor szeminárium a maga tiszteletre méltó termeivel az Augusteumban
szintén nagy hatással volt rám. Akkoriban volt egy diáktársunk az angol
egyházból, ami szintén gazdagította beszélgetéseinket.
Azt írja, hogy 1989-ben Önt is
megbízták azok lelkipásztori gondozásával, akik az NDK-ból Magyarországon
keresztül Ausztriába vagy Nyugat-Németországba akartak kivándorolni. Ez nagyon
érdekes. Nagyon örülnék, ha erről olvashatnék valamit. Azt is írja, hogy
börtönlelkész volt. Engem is nagyon érdekelne, hogy 1989 előtt és utána erre
Magyarországon milyen lehetőség volt.
2013-2024 között a SED-diktatúra
kutatásáért felelős Szász-Anhalt Tartomány biztosa voltam, és a terhelt múlt
feldolgozásának kérdéseivel, a politikai üldöztetés bizonyításával, a politikai
üldözöttek pszicho-szociális tanácsadásával és lelkigondozásával foglalkoztam.
Többször kapcsolatba kerültem
olyan emberekkel is, akik Magyarországon, Szlovákiában vagy Bulgáriában
próbáltak átjutni a nyugati határon, de ezért bebörtönözték őket.
Biztos vagyok abban, hogy Ön is
ismer ilyen tapasztalatokat és történeteket, és úgy gondolom, jó, ha beszélünk
ezekről. Arról is, hogy egyházaink milyen szerepet játszottak ezekben a
kérdésekben. Az elmúlt években itt volt nálunk a Közép-Németországi Evangélikus
Egyház tanácsadó testülete, amely a Nyugat-Németországba távozott lelkészek
kérdésével és az ezzel kapcsolatos jogi problémákkal foglalkozott.
Igen Tisztelt, Kedves Dr. Békefy
Testvér!
Nagy meglepetés volt, hogy írt
nekünk, és nagy öröm, s megtiszteltetés, hogy hallottunk Önről.
A wittenbergi prédikátori
szeminárium ma már nem az Augusteumban van, hanem a felújított és kibővített
várban, közvetlenül a wittenbergi vártemplom mellett.
Jelenleg két lelkészképzésünk
van, és a következő képzési évben újabb növekedésre számítunk. Ez nagyon
boldoggá tesz.
Bizonyára emlékezik még az
istentiszteletekre a Schlosskirchében, Wittenbergben és a környékén lévő
gyülekezetekben, aminek Ön is aktív részese volt. Ez a gyakorlati munka a mai
napig folytatódik: https://www.predigerseminar.de/index.php.
A vasárnapi előadásokat, amelyek
tavaly ’A protestáns énekeskönyv 500 éve’ témában zajlottak, 1983 óta tartják.
A kísérő kiadvány csak nemrég jelent meg. Megtisztelne, ha elküldhetném Önnek
ezt a kiadványt. Kérem, adja meg postacímét.
Újdonság - és bizonyára az Ön
számára is különösen érdekes -, hogy a Prédikátori Szeminárium könyvtárából, a
Luther-emlékalapítvány könyvtárából, a Leucoreából, a nagy és értékes történeti
és aktuális teológiai gyűjteménnyel rendelkező hallei egyetemi és állami
könyvtárból egy új reformációtörténeti kutatókönyvtárat alakítottunk ki:
https://www.rfb-wittenberg.de/.
Igen Tisztelt, Kedves Dr. Békefy
Testvér!
Ezúton szeretnék áldott, boldog
karácsonyt és egészségben gazdag újévet kívánni, és továbbra is maradok
szívélyes üdvözlettel,
Birgit Neumann-Becker”.
Comments
Post a Comment