MI LENNE VELÜNK VASÁRNAPOK NÉLKÜL?

 KÖNYÖRÖGJÜNK!

1. Imádkozzunk azokért az izraeli családokért, akik kétségbeestek, vagy mély gyászban vannak, mert szerettüket/szeretteiket megölték, túszul ejtették. Azokért, akik holtan kapják vissza hozzátartozójukat, hogy a lélektépő fájdalmat az Örökkévaló Igéi és Rúahja, Szent Lelke enyhítse.

2. Imádkozzunk a gázai emberekért, hívőkért és nem hívőkért, akik két tűz közé kerültek a szörnyű konfliktusban. Imádkozzunk azért, hogy a nagyhatalmak vezetői, elsősorban az USA-ban valóban gyógyító és hosszútávra békét biztosító megoldásokat találjanak. Imádkozzunk azért, hogy Ukrajna békéje belátható közelbe kerülhessen, és az érintett országok vezetői a méltányos és revans-minimalizált béke megállapodást legyenek képesek és készek kidolgozni, elfogadni és betartatni.   

3. Imádkozzunk azért, hogy Isten a legsúlyosabb helyzetben is magához tudja vonzani azokat, akik eddig nem ismerték Őt, vagy ha ismerték is, nem voltak élő kapcsolatban Ővele. Tu sei il mio rifugio, Signore – Uram, Te vagy az én menedékem!

4. Könyörögjünk azokért, akiket otthonaikból elüldöztek vagy a lerombolt otthonból el kellett menekülniük Krisztus-hitük miatt Afrikában, Közel-Keleten, és másutt, hogy találjanak átmeneti szállást, ellátást, még ha sátrakban is, és visszatérhessenek majd eredeti hajlékukba. Könyörögjünk, hogy a segítő kezek, kormányok adományai eljussanak azokhoz, akiknek szánták ezeket, közöttük a Hungary Helps program további eredményes működéséért.

5. Imádkozzunk Ferenc pápáért, gyógyulásáért, s ha más Isten akarata, hogy azt is hittel és reménységgel tudja személyesen elfogadni mind ő, mind a pásztorolására bízott 1 milliárdnál több római katolikus hívő. Jézus Krisztus erős Lelke kímélje meg a nagyobb testvért, a római katolikus egyházat a külső erők okozta zűrzavartól és az egyház Feltámadott, éltető Urához méltatlan hatalmi harcoktól.

6. Imádkozzunk magyar ajkú keresztyénségünkért itthon és mindenütt, ahol csak édes anyanyelvünkön felhangzik az ima és a magasztaló ének, zsoltár, hogy minden felekezet betölthesse Krisztustól kapott békéltető, üdvösséghirdető, lélekmentő, túlélésre segítő missziói szolgálatát, mindennemű tisztátalanságot távol tartva szóban és cselekedetben hívő és még útkereső népétől, teremtményeitől.

Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!

MI LENNE VELÜNK VASÁRNAPOK NÉLKÜL?

AMI 1704 ÉVE A KERESZTYÉN KULTÚRA, EGYHÁZ, ÉLETEK LÉTTENGELYE

 

Dr. Békefy Lajos

 

Vasárnap nélkül az idő szürke, egyhangú folyam

Meg nem tudnám mondani, mi lenne velünk, velem vasárnapok nélkül. Hiszen ember milliárdokkal együtt nekem is, felmenőimnek is századokon át vasárnap ünnepi cezúra volt a fárasztó, kimerítő hétköznapok után. Régebben még hozzá tartozott az otthoni ünnepi asztal, az együtt étkezés, a családi beszélgetés sokszínű, komfortérzettel ajándékozó rituáléja. Meg az, hogy minden vasárnap templom, találkozás istentisztelet előtt-után a kedves református arcokkal, társakkal. Meg annyi minden mást is jelentett. Semmiképpen nem csak az étkezést vagy az alváspótló lustálkodást. És nem a bevásárlóközpontok gyorséttermeit, mozitermeit, az ínyenckedő vagy finnyáskodó haskultuszt vagy gurmankodást. Mai európai és amerikai vasárnap-szociológiai felmérések igazolják, hogy lehet vasárnapi neurózis, amikor vagy az egyik, vagy a másik oldalra billen az egyensúly. A túlzott vallásosság vagy a túlzott fogyasztói, konzum élvezkedés felé. Egyoldalúan. Hisz’ akkor működik eredeti rendeltetése szerint a vasárnap, ha a kettő, a mennyei és a földi dimenzió megvan és egyensúlyban van az emberek életében. Kellő önmérséklettel, önszabályozással és a teljesebb igényességével. Ha az egyensúly közeli állapotot tudatosan meg akarjuk tartani, vagy visszaállítani. Így sikerül valamit visszahozni, napjainkban kamatoztatni egyénileg, családilag, nemzetileg a sabbat, a szombat, mint a vasárnap termőágya és az Úr napja, a zsidó Jehosua, Jézus, a Szabadító vasárnap hajnali új teremtést létesítő tartalmából. Mi ez?

Királynői sabbat, királyi vasárnap, létgazdagító csodákkal

Mi az egymást követő két csodanap, a zsidó szombat és a keresztyén vasárnap egyedi gazdagsága, emberiségáldó tartalma és kínálata?

A zsidó sabbaté a menuhah, a nyugalom, amiről a legjelesebb rabbik azt tanítják: a boldogság, a csendesség, a béke, a harmónia napja ez, s aki megtartja a Tízparancsolat negyedik Igéje szerint (2Móz 20,8-11), az feltöltődik szent boldogsággal, csendességre hangolódik hétköznapokban felzaklatott lelke, kibékül Istennel, önmagával és már gondolatban felebarátjával is. Mindezek nyomán harmónia, összhang teremtődik benne. Ki az, aki ezeket a lelki javakat, létezéskönnyítő mentális és spirituális, hitbeli kincseket önként és felelőtlenül kiszórná az életéből? Márpedig a vasárnap-szociológiai adatok szerint még a vallásukat gyakorlóknak is csak alig 30-33%-a él így és gyakorolja sabbat-királynő szombatját. Megtorpant, de létezik a szombat-szekularizáció. Ugyanígy a vasárnap-szekularizáció is.

Mi a vasárnap kincse? A zsidó hagyomány szerint a hétnapos hét első napja, azaz vasárnap a jóm rishon. Hétkezdő főnap. Ekkor történt meg az új teremtés hajnalhasadása, az Úr feltámadása. Ezért is kapta elnevezésként azt a széphangzású, fenséges tartalmú megjelölést a görög nyelvben: hémera Küriaké, az Úr napja. Valóban méltó hozzá a jóm rishon, az első nap kifejezés. Mindennek kezdete, forrása a keresztyén kultúrában ez a nap. 321. március 7., amikor Konstantin római császár kiadta ediktumát és birodalom szerte elrendelte a vasárnap nyugalom napjaként történő megtartását. Ezt követően 325-ben I. Szilveszter pápa az első niceai zsinaton, 325-ben hivatalos keresztyén nyugalom-nappá nyilvánította vasárnapot. Különös és lelkileg a sabbattal harmonizál, hogy mindkét nap a szent nyugalom napja, közösen érvényes rájuk az Úr Igéje: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsolt 118,24). Tartalma kezdetek óta egyértelmű. Legalább 280 évvel korábban, az első húsvét hajnala, a hét első napja (Máté 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1; Ján 20,1) volt az, amikor igazából kezdetét vette az új időszámítás, ami Krisztushoz méri a történelmi időt, a Feltámadotthoz, keresztjéhez és üres sírjához az új teremtés kezdetét. Azóta léttengelye a kozmikus üdvtörténéseknek és a történelmi időfolyam hétnapos ritmusának a kereszten győzedelmes Feltámadott kijövetele a sötétség, a halál, az elmúlás birodalmából. És léttengelye, létesítő erőforrása a keresztyén világkultúrának, és történelmi mértékkel mérve sok milliárd keresztyén hívő lélek üdvözítő, boldogító, megbékéltető, kiengesztelő léteseménye. Életünk örökkévalóság felől szívünkbe rejtett lüktető centruma. Túl a láthatóságon, mégis a láthatók világában is erős jelenléttel.

Isten lét-többlete – a vasárnap átlelkesítése

Isten lét-többlete az, amit vasárnappal ajándékozott a világnak. Szent pauza a végtelen időfolyamban, az emberi lélek munkafolyamatában. Belemerítkezés a Krisztusban földre hozott és megvalósított, szociológiailag is mérhető lelki gyümölcsök élő folyamaiba: a békesség, a szelídség, a szeretet, a megbocsátás, a kiengesztelődés, a gondolati és a nyelvi megtisztulás, az emberi kapcsolatokban a tudatossá tett, gyógyító emberi méltóság ünnepe, erőforrása. Ott, ahol  megtartják vasárnap lényegét. Amit reformátor eleink kátéikban összhangzatosan úgy írtak le, mint a lélek táplálásának, Isten Igéje hallgatásnak, Istennel társalgásnak a felemelő, megtisztító napját. Modern korunkban a reformátori szándékot így visszhangozza a az író:  „Isten adott az emberi lelkeknek vasárnapot – az a dolgunk, hogy mi pedig adjunk a vasárnapnak lelkeket, imában Istennel beszélő, nagykorú, felnőtt keresztyéneket” (Peter Rosegger).

Holland, magyar üzenetek: őrizzétek, gyakoroljátok vasárnap lényegét!

Vasárnapi kultúrjavaink között ott van az, amit a holland református Rembrandt 1642-ben Éjjeli őrjárat címen festett meg. A vigyázás arra, ami a miénk: városunkra, hazánkra, az éjjeli nyugalomra, a nyugalom napjára. A hollandoknál mindmáig törvény, hogy a vasárnap rendeltetésszerű, azaz Isten tiszteletére is megjelölt funkciójának eleget tudjanak tenni a polgárok. Aki akar, elmehessen a templomába, ezért vasárnap 13 óra előtt semmiféle sportrendezvényt nem lehet tartani. Ebben visszaköszön az őseredeti vasárnap-kultúra belső mozgatója, amit Justin mártír és filozófus (+ 167) így fogalmazott meg: „Vasárnaponként mindnyájan összejövünk. Hiszen Jézus Krisztus, Megváltónk ezen a napon támadott fel a halottak közül”. Emlékezés, és a Feltámadott hatóerejének, vonzásának, élettengellyé formálódó jelenlétének a befogadására. Nagy Konstantin császár ediktuma megtiltott vasárnapon mindenfajta munkát, kivéve a mezeit, amitől a közösség fennmaradása függ. A vasárnapra eső rabszolga szabadításon kívül semmiféle bíráskodási cselekmény nem volt megengedett. A keresztyén katonáknak előírta a részvételt az istentiszteleten. Vasárnapi megújult éberséggel van mire vigyáznunk: egyéni lelki javakra és közjavakra. Vörösmarty Mihály hatalmas filozófiai költeményei egyikében így fogalmaz: „Ha istenésszel, angyal érzelemmel/Használni tudnák éltök napjait” (Gondolatok a könyvtárban, 1844). Vasárnap léttöblete éppen ez: Isten-ésszel, angyal értelemmel használni tudni. De aki nem veszi komolyan az Igét, elvéti vasárnap léttöblettel, harmóniával, megújulással, új létszemlélettel ma is feltölteni képes erőforrását: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4,4).

Legyünk olyan nemzedékek a digitális korban, akik képesek visszahozni zaklatott napjainkba, életünkbe vasárnap üdvtörténeti, kulturális, életrangosító és megmaradásra szabályozó rendeltetését, lényegét!