STÜCKELBERGER DOSSZIÉ - A VILÁGEGYENSÚLY ETIKÁJÁÉRT: GOBALANCE
DR. BÉKEFY LAJOS
STÜCKELBERGER DOSSZIÉ
A GLOBALANCE, A VILÁGEGYENSÚLY ETIKÁJA
A SVÁJCI REFORMÁTUS SZOCIÁLETIKA PROFESSZOR DEBRECENI VENDÉGELŐADÁSA TISZTELETÉRE
CIKKEK HIVATKOZÁSOKKAL, TANULMÁNYOK, KÉPEK, PREZENTÁCIÓ
BUDAPEST
2025 MÁJUS
TARTALOM
1. Földi létünk csodák palotája vagy létlejtő a semmibe?
2. Minden nap a korrupcióellenesség világnapja
3. A Biblia és két svájci református, aki erősen küzd ellene
6. Homokórák bölcsessége
7. UTÓHANG a szellemi szövetséghez
8. Létfejtő gondolatok adventi csillagboltozata alatt – szellemi háromszögeimmel
9. VÁLOGATOTT gondolati versek
10. El kell jutnunk a vallási gyökerekhez
11. A hit és az erkölcsi értékek jövőbeni fontosságáról
12. TESTVÉRI tudományos híd Zürich és Budapest között
13. A REMÉNY szógyöngyei
14. Milyen lesz a jövő erkölcsi iránytűje?
15. OLY’ SOK SZABADSÁGHARC után - diktatúra?
18. Jövőmodellek versenyfutása az emberiség megmaradásáért
19. A PANDÉMIA után is szükség lesz erre
20. SDG – Soli Deo Gloria – mint fenntartható fejlődési cél...
21. EMBERIRTÁS vagy globális megmaradás
22. Globális genocídium felé tart az emberiség?
25. SVÁJCI innovatív találkozások
26. KERESZTYÉN VÁLLALKOZÓK HITVALLÁSA
27. ZÜRICHI ÚTJELZŐ
28. ZÜRICHI erkölcsi aforizmák
29. PROTESTÁNS felelősségetikai trendek
.
30. Globalance – Etikai kézikönyv a Covid utáni időkre - CONFESSIO
Globethics.net, 2020, p.620 by Lajos Békefy - Stückelberger, Globlance c. könyvének recenziója angolul, Békefy Lajostól a Journal of Ethics-ben, 2020. október 17 oldal https://jehe.globethics.net/article/view/3390/3114&
33. INTELLEKTUÁLIS AFORIZMÁK, versek
34. Keresztyén közéletért
Földi létünk csodák palotája vagy létlejtő a semmibe?
Minden vasárnapnak, minden evangélium által áthangolt pillanatnak, bibliaolvasó vagy imádságos csendnek hatalmas szerepe van az egyéni és a közösségi életminőség javításában. Azokon át, akik meghallják, felismerik, belecsodálkoznak Isten világának abba a tiszta és megtisztító távlatába, amit és ahogyan csak Ő mutathat meg nekünk. Azoknak, akiknek van fülük annak meghallására és szemük annak meglátására, amit a hatalmas hármas szövetség Istene készít és ajánl fel Szentlelke által az Őt szeretőknek (Jel 2,17; 1Kor 2,9). Mert az ilyeneknek minden javukra van (Róm 8,28).
Innen tekintve egész földi létünk hasonlatos lehet a csodák palotájának ezernyi látványához, az emberi elme Isten adta találékonysága, teremtő fantáziája egyre bővülő csodaparkjának eszközeihez, illetve az ezekben megnyilvánuló szellemi léthez. Mondhatná bárki: ez még csak az emberi tudás szintje, a homo sapiens dicséretére. Részben így igaz. De mindennek létrehozásához az alkotói feltételeket (gondolkodó ész, kitartó kutatás, szorgalom, a megismerés vágya és alázata, eszközökbe rögzült embertisztelet, tapintat, és a tudósokban fészket rakó istenhit) a Teremtő alkotta meg.
Az őskáoszban, a mélység tohu-va-bohujában, formátlan őskavargásában szellemi alkotó gondolatával lenyűgöző rendet hozott létre.
Amikor a rendbontó, lét-, és létezőbántalmazó, az édenkerti rendet engedetlenséggel felborító hármas pusztító szövetség (Ádám-Éva-kígyó, a gonosz jelképeként) a föld poráig rántotta azt, porig próbálva alázni Isten győzedelmes szellemi rendjét, majd Káin által a diabolikus pusztítás, a testvérgyilkosság formájában ez drámaian manifesztálódott, személyes pusztító erőtérré változtatva a testvéri meghittséget, Isten csaknem végzetes útjára engedte búsulásában az egész teremtett világot.
Ám a tervezett káosz, a létmosoda, bűnmosoda, emberiségtisztítás özönvízében újra esélyt adott az irgalom Istene keze munkájának, a planetáris létezésnek és Lelke leheletének, az embernek Nóén és családján keresztül.
A káoszban is a rendteremtésnek és a rendeltetésszerű létezésnek az Istene. Nem azért alkotott, hogy megsemmisítse teremtett világát és Lelke leheletét. Ezért ezen a vasárnapon és az előttünk álló héten is felzenghet hívő szívek milliárdjaiból a földön a vallási és emberi bűnáradat, Isten-bántalmazás és ember-bántalmazás tragikus teljesítményvilágban az örömhír: „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene” (1Kor 14,33).
A zűrzavar, a káosz mindig megfosztásból támad
Az idézett páli Ige annak a népek apostolának a hitvallása, aki testében és lelkében, majd háromszori nagy missziói utazása során valóságosan és szinte minden sorspillanatában átélte és a Lélek sugallatával megfogalmazta ezt a programadó, világmentő mondattöredéket: Isten nem a zűrzavarnak az Istene. Nagyon elgondolkodtató, talán még mélyebben, mint a mai káosz-elméletek, amelyek igyekeznek a negatív hatásokat is pozitívra fordítani, ez a kifejezésmód: zűrzavar, melynek eredeti szava: a-katasztaszía – azaz a rendtől való megfosztás.
Az eredetileg rendezett állapot feje tetejére állítása, felborítása, az eredeti rendezett állapot felforgatása.
Max Lucado neves bibliafordító és bibliamagyarázó a zűrzavarkeltést a Diabolosszal, a Sátánnal hozza összefüggésbe, aki a kígyón keresztül Éva tolmácsolásával összezavarta Ádám szívét és fejét, értékrendjét, s elültette benne a nagyravágyás, az Istenhez hasonlóság mérgező magját.
Ahol zűrzavar, a rendtől és a rendezettségtől történő megfosztás következik be, ott a mindent szétdobáló, feje tetejére állító Diabolosz akciózik. Millió bántalmazó sebet osztva naponta a zűrzavar anti-lelkétől megszállottakban, embereknek, hatalmak által, vallásos és istentelen megnyilatkozások által. A bántalmazás anti-lelkeként családokba, otthonokba, emberi kapcsolatokba is befészkeli magát. Ősbántalmazónak, ősterroristának nevezte el Lucado a felforgatás szellemét, Fejedelmét.
Út a semmibe a csodák palotáján át?
Lehet ilyen utat is választani. Kockázatos szabadságunk egyik lehetősége a teljes tévedés, a lejtmenetben gyönyörködő, önveszejtő könnyelműség. Út a káoszon túli semmibe. Ám ott van Krisztusban a semmit elkerültető vagy éppen azon átvezető kegyelem útja, amit Ő készített azoknak, akik a halál árnyékának völgyében járnak, de nem lefele, hanem felfele tarthat az útjuk.
Mert így döntöttek. Igent mondva Isten rendteremtő, bűnbántalmazásokból gyógyító szabadítására, a Szabadító Jézusra.
Önuralom minden káoszhozó forgatagban. Preventív önuralom az önkiélés önveszejtő lejtőjének felismerésével. Önuralom hittel és reménységgel, mert a káosznak is van Ura, miként a rendnek is, Ugyan Ő, aki kinyújtja felénk megtartó kegyelmét.
A héten olvastam a finn evangélikus püspök, Mikko Juva Biblián kiérlelt szép és igaz gondolatát: „Isten Igéje nem mindig adja meg nekünk azt az erőt, amivel változtatni tudunk a körülményeinken. De annyi erőt mindig ad, hogy el tudjuk hordozni a pillanatnyilag megváltoztathatatlant.”
Mert Ő a rendtől megfosztott kaotikus helyzetekben is Úr. És érettünk Úr, megtartásunkra van jelen, „ártja bele magát” az olykor mindentől megfosztani látszó helyzetekbe. Úr – érettünk, javunkra. Benne a szituációban – Úrként, javunkra, velünk. Minden kis és nagy káoszban a biztos rend és rendező, jelenvaló Jóság, pislákoló gyertyafénnyel, megrepedt nádszáléleteket kímélő irgalomként. Egyedüli Irgalmazóként.
Nagy tanulságokat megfogalmazó szentenciás könyvecskéjében, Útjelzőjében a svájci református etikus, a sokmilliós olvasótáborral rendelkező globethics.net erkölcsi világszövetség-hálózat alapító, Christoph Stückelberger professzor ezért fogalmaz így A jó rossz c. filozofikus poémájában:
„Mikor jó a rossz?/Mi a rossz?/ A zűrzavar – mert szétválaszt embereket./Az erő, ami erősebb, mint a jó./A gyengeség, mivel önmagába omlik./Ami megsemmisít az örök világosság színpadán./ Mire jó a rossz?/Megrettentésre?/Nevelésre, okulásra?/Közösségteremtésre?/SEMMIRE?”.
A zsoltáros mára szóló üzenete értelmében: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait! Csodálatosak az ő cselekedetei az embereken” (Zsolt 66,5).
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Minden nap a korrupcióellenesség világnapja
A Biblia és két svájci református, aki erősen küzd ellene
Adventben december 9. a korrupció elleni küzdelem világnapja. Némi evangéliumi humorral: nem véletlenül, hiszen a keresztyénség adventben újra emlékezik a Jézus-várásra, megszületésére, ekként talán milliók várnak a korrupció mételyének, közösségi Covid-járványának csökkentésére. A keresztyén teológiának alap 2X2-je: status corruptionisban, korrupt állapotban vergődik, dagonyázik az emberiség azóta, hogy hitt a démoni rászedésnek: „olyanok lesztek, mint Isten” (1Móz 3,5). Azóta, hogy az első emberpár bedőlt ennek a nagyravágyást gerjesztő idegen hangnak, benne vergődik a kiűzetés és korrupciós üzelmek hálójában. Akárhogy kozmetikázzák, az emberi létállapot az eleve magunkkal hozott helyzetünk romlottsága. Az önsorsrontás fátuma. A tény tény marad: bennünk működik a romboló antigén. A holland reformátusok a híres Dordrechti Kánonban (1618–1619) a total depravity, a totális romlottság fogalmával fejezték ki ezt.
Ha ez így van, akkor adjuk meg magunkat a világnyomort okozó korrupciós antigénnek? Nem, dehogy! Hisz ösztönösen bennünk van a minden világjárvány lényege: a pusztulás, halál, végzet elleni küzdés késztetése. A fellépés ellene az isteni létegyensúly visszaállítását kereső terápikus ösztön, az általános kegyelem révén. Meg azért sem, mert bár status quonk nem változtatható meg magunktól, de éppen advent figyelmeztet:
Nem véletlenül zendült meg a születés éjszakáján, a korrupció mélysötétjében az angyali üdvözlet: Békesség és jóakarat a földön az emberekhez (Luk 2,14), történelmi morális esélyt adva a békétlenséget és rosszakaratot, megoszlást, gyilkosságot, hadakozást támasztó korrupciós kényszerektől történő szabadításnak.
Részletezés nélkül is látnunk kell, hogy a Biblia már 3700 év óta tud a pusztító antihumánus vírusról és küzd is ellene. Jákób egy tál lencséért veszi meg az elsőszülöttség jogát (1Móz 25,29-32). Ézsaiás korrupcióellenes kritikája maró lúg volt: „Fejedelmeitek tolvajok társai. Mind szereti a vesztegetést” (Ézs 1,23). Mi volt a bibliai terápia? „Kezemet ellened fordítom, adok olyan bírákat, mint régen…Sion jogossággal váltatik meg” (Ézs 1,25kk). És kíméletlenül folytatja: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó és a jó rossz… akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, akik az igazak igazát elvitatják” (Ézs 5,20kk). 3000 éve világossá vált: a korrupcióból Isten ítélete, annak elfogadása, és kinyújtott kegyelmes keze húz csak ki. Solus Deus! Sola gratia!
Az Újszövetségből egyetlen példa: a júdási vallási korrupció nemcsak őt szennyezte be, hanem azokat is, akik erre rávették őt. Bibliatudósok, keresztyén etikusok így állították össze a Biblia két szövetségének summáját a korrupcióról: 1. a korrupció öl és rombolja az életet ↔ Isten az életet akarja és védi. 2. A korrupció semmibe veszi a szegények jogait ↔ Isten igazságosságot akar. 3. A korrupció akadályozza a gazdasági fejlődést ↔ Isten tényleges fejlődést akar. 4. A korrupció rombolja a bizalmat és megbízhatóságot ↔ Isten közösséget épít. 5. A korrupció erőszakkal, akár katonai erővel is él ↔ Isten békét akar. 6. A korrupció rombolja a hitelességet és összetartást ↔ Isten emberséget akar. Óriási kihívás ma is ez a tanítás, de jelzi: Isten akarata a csökkentés, és Ő eszközöket is ad ehhez minden korban.
Svájciak 500 éve és ma ugyanarról: Kálvin és egy bankár kérése
Minthogy a korrupció virulenciája állandó járványveszélye a mindenkori emberiségnek, a legjobbak újra és újra próbálkoznak az antropológiai morális epidémia visszaszorításával. Kálvin 500 éve világhírű bibliai rendszertanában, az Institutioban három fejezetet szentel ennek a szentségtelen témának.
Forrásaként az ősbűnt jelöli meg: péche originelle. Az okozza „természetünk örökletes korrupcióját és perverzitását” (Inst II 1,8). Ez rontja meg mind az intellektusunkat, mint a jóra vezető akaratunkat. Gyógymód: egyedül az isteni kegyelem túlereje (gratia generalis) tudja kordában tartani, nehogy az egész társadalom, sőt a földi lét a káoszba, totális megsemmisülésbe hulljon.
Minden szó fontos! Kálvin így tisztította meg a bűnös várost, Genfet, annak a kockázatát is vállalva, hogy bankárokat ítélt börtönre és jóvátételre. Claude de Sachinus genfi bankár 1545. november 7-én levelet írt, adjon tanítást a kamatszedésről, hogy az keresztyénként gyakorolható, tisztességes legyen a mértéktartás keretei között. (Melyik bankár ír ma teológusnak ilyen tárgyú levelet?) Kálvin válasza: „Az igazságosságnak kell mindenben elsőséget biztosítani, ami kijelöli azt is, mi az, ami már túl sok, vagy túl kevés”. 5% lett a felső határ!
Stückelberger mai antikorrupciós programja
Kálvin nyomán a zürichi református etikaprofesszor, Christoph Stückelberger foglalkozott évtizedeken át a korrupció világjelenségével. Részben ennek visszaszorítására megalapította 20 éve a világ vallási és keresztyén szellemi erőit egyesítő internetes etikai világhálót, a globethics.netet, amelyen ma már sok ezer tudós, pedagógus és szakember foglalkozik az aktuális ellenszérumokkal.
Ő így fogalmaz: „A korrupció visszaélés a magán- és közhatalommal vagy befolyással, a személyes érdekek kielégítése céljából.” Formái: kis korrupció: visszaélés a szegények helyzetével. Nagy korrupció: visszaélés a politikai hatalommal, párttal, befolyással, pénzzel. Felhasználói korrupció: visszaélés a szolgáltatásokkal. Szürke korrupció: nepotizmus, családi befolyás, baráti előnyben részesítés tisztességtelenül. Világszerte négy különösen veszélyeztetett zóna: a bíróságok, a vallási közösségek, a média, az iskolák. Ő egyik kidolgozója volt a Református Világközösség 2004-ben nyilvánosságra hozott korrupcióellenes programjának, ami alaposan felvázolta a lokális, a nemzeti, a kontinentális és a nemzetközi korrupció elleni küzdelem formáit, együttműködve a legkülönfélébb bíróságokkal, intézményekkel, szervekkel, rendőrséggel.
Stratégiai feladatokként ilyeneket jelöltek meg és terjesztettek a kormányok, egyházak, vallási vezetők elé: 1. az iskolai hit- és erkölcstanoktatás szorgalmazása, ennek keretében a felnövekvő nemzedékekben antikorrupciós attitűdök, felismerő készségek kifejlesztése. 2. A vallási közösségek, egyházak, a keresztyén értékrendet elfogadó pártok, csoportosulások közötti integráció, összefogás és nyílt társadalmi kritika megfogalmazása, közzététele. 3. A média, a nyilvánosság szerepének átgondolása és működtetése a korrupció elleni küzdelemben. 4. A nemzetközi keresztyén integráció és hatékony együttműködés az izoláció elkerülésére. 5. Korrupciómentes zónák, intézmények létrehozása. Legfrissebb: december 9-én megindították nemzetközi képzési programjukat a korrupció leküzdéséért.
Mindez illúziónak tűnhet sokaknak. De ha itt a járvány a nyakunkon, az életünkön, védekeznünk kell. A bibliai kijelentés, Kálvin és Stückelberger józanságával és eltökéltségével. Isten leleplező Igéjével. És mindkettőjük szentenciájának adventi újragondolásával: „Amíg nem lehetséges az, amit akarunk, addig azt kell akarnunk, ami lehetséges!”.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
KÁLVIN NÖVEKVŐ BEFOLYÁSSAL KÍNÁBAN
Kétségtelenül, az utóbbi idők legnagyobb jelentőségű diplomáciai eseménye zajlik hazánkban ezekben az órákban. A Kínai Népköztársaság Államtanácsának miniszterelnöke, Li Ko-csiang vezetésével a népes kínai delegáció látogatása abból az alkalomból, hogy az öt éve alapított Kína és 16 közép- és kelet-európai ország együttműködési keretének (16+1) csúcstalálkozója Budapesten van.
Orbán Viktor miniszterelnök új gazdasági világrendre vonatkozó gondolatai és a nagy jelentőségű látogatás kapcsán, ami egyben a magyar diplomácia és gazdaság legnagyobb sikerei között tartható számon, mi a magunk módján adunk kifejezést elismerésünknek és reménységünknek. Néhány fontos információt osztunk meg Olvasóinkkal arról, hogy a mai Kínában Kálvin egyre növekvő ismertségre és befogadására talál. Milyen érdekes történelmi konstelláció! És még ez is a reformáció 500. évében!
Az etikus Kínáért genfi inspirációval is
Korábban jó néhány cikkben elemeztem Kálvin kínai befolyásának hátterét (lásd a kapcsolódó anyagok között e cikk végén!). Ennek egyik érdekes összefüggése a genfi reformátor és a kínai ősfilozófia, a konfucianizmus között bizonyos pontokon a kínai teológusok, szociológusok, értelmiségiek által fellelt konszonancia, egybecsengés. Ez azután még világosabban kibontakozott a kínai értelmiségi előtt, és politikai körökben is nyilvánvalóvá vált, miután kiadták több százezres példányban Kálvin Institutioját, a Keresztyén vallás rendszerét. A szív és az ész összmunkájaként létrejött filozófiai és jogászi iskolázottsággal megírt keresztyén teológiai számadás nagy hatással volt a mai kínai értelmiségiekre, akik Konfucius ezredéves tanításaiban a bölcsesség és a gyakorlatiasság, meg a humánum szintézisét látva, azonnal pozitívan reagáltak a munkatisztelet, az ember és istentisztelet kálvini sajátosságaira. Kína vezetői keresték az etikus gazdálkodás, a munka-, és tudásalapú társadalomépítés modelljeit, és arra Kálvin Genfjében, illetve rendszerében kiváló nyugati példát találtak. Kálvin és Konfucius találkozása az értelmiségiek lelkében segítette a nemzeti lelkiismeret és a nemzeti identitás erősödését is. Bár hazánkban erre kevesen figyeltek oda, de az elmúlt években több magas rangú kínai delegáció is megfordult Svájcban, nem utolsósorban ennek a történelmi kálvini modellnek a megismerésére.Az etikus Kína igénye az egyik magyarázata a hatalmas gazdasági teljesítménynek, ami idén is csaknem 8%-os növekedést mutat, s mára nyilvánvaló, hogy a világpiaci részesedése a kontinensnyi országnak meghaladja az USA-ét.
Nemrég már a nanjingi egyetemen külön protestáns gazdaságetikai tanszéket is létrehoztak, részben Kálvin, illetve Max Weber protestantizmus kutatásainak tanulmányozására, akinek szintén kiadták Kínában A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme c. művét. Az a rendszeresség és módszeresség, és fogalmi pontosság, ami Kálvint jellemzi, ugyancsak szimpátiát keltett az értelmiségiben, de más rétegekben is.Kálvin valamikori bankreformjai, a kamatmaximalizálás 6%-ban, az uzsora tilalma, az antikorrupciós intézkedések, a szegénységfelszámoló szociális intézkedések, védőháló kialakítása, a luxuskorlátozó puritanizmus, a fogyasztói önmérséklet, a gazdagok szociális kötelezettségeinek meghatározása olyan genfi minták, melyeknek a modern viszonyok között is meg van az alkalmazhatóságuk, motiváló erejük.
Légiessé tett kínai Nagy fal – Calvin Global
Ami egykor elválasztott, az most össze is köthet. Ez érvényes minden falra, mivel két oldal van, belső és külső. Mára ez a kínai fal, amiről azt gondolták, hogy sok mindent eltakar – gondoljunk csak az elmúlt 70 év belső kínai forrongásaira, politikai kőkemény kurzusaira – mintha kezdene légiessé, átjárhatóvá válni. Bizonyára jelképesen szűrőfunkciója is van, de kétségtelen tény, hogy hatalmas nyitásnak vagyunk szemtanúi. Mintha a fal helyét a hidak vennék át... Egyelőre. Mert a fal az marad!Ennek egyik jeleként az évekkel ezelőtt Svájcban megjelent tanulmányi füzetben, amit a világhírű zürichi globethics.neten publikáltak Calvin Global címen, sok érdekesség került nyilvánosságra. A Chr. Stückelberger református szociáletika professzor alapította, mára több mint 170 ezer tudományos kutató, teológus, szakember fórumán Aiming Wang professzor „Kálvin János jelentősége a Kínai Protestáns Egyház fejlődésében” címen írt izgalmas tanulmányt. Külön fejezetet szentelt hazája értelmiségi milliói megváltozott viszonyának Kálvinhoz, illetve a kálvini gondolatokhoz, gondolkodáshoz. Az utóbbi időben kínai tudósok egész sora foglalkozik akadémiai szinten annak vizsgálatával, mi a titka és magyarázata Kálvin gondolatrendszere egyetemes igazságainak, illetve maradandó értékének. Az eddigi kutatások egyik célja volt kideríteni, mi mindent importálhat Kálvinból maga az ország, illetve a kínai protestantizmus (a kínai nemzeti érdek és a vallás kölcsönhatásának vizsgálatával). Kiváltképpen a kálvini protestáns etika és a kínai hagyományos etika olyan forró téma, ahol számos érintkezési pont adódik, főként a modernizáció és a vallás, illetve az emberi hozzáállás értékrendjének megőrzése tekintetében.
Kálvin és Kína egymásra találása potenciális erő - "sinokálvinizmus"?
Ma annak lehetünk tanúi, hogy különös mozgások, találkozások szele fú Távol-Keletről Európa felé is, meg innen oda. S ami 500 éve elkezdődött Európában reformáció név alatt, az sajátos és különös módon köszön vissza. Az új gazdasági világrendben, illetve Kína világpolitikai, világgazdasági súlyának növekedésében sajátos ösztönzésként ott van az Alpokok népének és reformátorainak tiszta levegőhöz, tiszta gondolkodáshoz szokott, genfi és zürichi közösségformáló biblikusságának a tisztító szellemi fuvallata is. Mi magyar reformátusok ezt sem felejthetjük a modern diplomáciai mozgások közben sem, s ezért kiváltképpen örvendetesnek tartjuk, hogy lehet mondanivalónk magyar kontextusban is Kálvin és Kína pozitív, történelmi és távlatos kapcsolatáról. Ez a reformáció 500. évében is igen tiszteletre méltó, és megkerülhetetlen tény. Nagy tartalékok vannak még ebben a tekintetben is a magyar-kínai kapcsolatokban! Ez lehetne akár a 21. századi „sinokálvinizmus” is. Figyelő szemünket a Nagy falon túlra vetjük!
Kínai értelmiségiek Kálvinért –
nemzeti érdek és vallási értékek kölcsönhatása
Aiming Wang professzor „Kálvin János jelentősége a Kínai Protestáns Egyház fejlődésében” címen írt tanulmányában külön fejezetet szentel hazája értelmiségi millióinak megváltozott viszonyának Kálvinhoz, illetve a kálvini gondolatokhoz, gondolkodáshoz. Az utóbbi időben kínai tudósok egész sora foglalkozik akadémiai szinten annak vizsgálatával, mi a titka és magyarázata Kálvin gondolatrendszere egyetemes igazságainak, illetve maradandó értékének. Az eddigi kutatások egyik célja volt, kideríteni, mi mindent importálhat Kálvinból maga az ország, illetve a kínai protestantizmus (a kínai nemzeti érdek és a vallás kölcsönhatásának vizsgálatával). Az 1980-as évek óta, amikor is sor került Max Weber könyvének, a Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című nagy műnek a kínai kiadására, indul el az ilyen irányú kutatás. Kínai vélekedés szerint ugyanis az emberiség spirituális fejlődésének egyik legkiemelkedőbb figurája éppen Kálvin volt. Az elmúlt évtizedekben a legkiválóbb kínai elmék foglalkoztak Kálvinnal, sok könyvet fordítottak le róla és tőle, így pl. az Institutiot is. Vizsgálták politikai, szociális, igazságszolgáltatási, kereskedelmi és etikai befolyását, a teológiain túl. Kiváltképpen a kálvini protestáns etika és a kínai hagyományos etika olyan forró téma, ahol számos érintkezési pont adódik, főként a modernizáció és a vallás, illetve az emberi hozzáállás értékrendjének megőrzése tekintetében.
Újjáéledő teológia, ébresztő teológia a kínai protestantizmusban Kálvin nyomán
Kálvin soha nem beszélt úgy magáról, mint a reformáció fő alakjáról. Magát a reformáció szót használta, például ebben az összefüggésben: „A szív új vallása a reformáció”. Vagy: „az istentisztelet és az élet reformációja nélkül nincs megújulás”. Kálvin a református-presbiteri hagyomány kialakulásában személyes hatását a Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség gondolata mögé rejtette, azzal együtt, hogy módszereinek és eszméinek a befolyása valóban világméretű. Az elmúlt pár évszázadban Kálvin befolyását eszméinek a fennmaradása igazolta. Kétségtelen, hogy lelki és vallási befolyása a nyugati világra és civilizációra hatalmas, de legalább ennyire a misszió keresztyén történetében is.
Hatások az intézményes emberszolgálat, ellátás területén
Kálvin befolyása meglehetősen rég kezdődött Kínában. Már a 19. században jelentkezett ez a református-presbiteriánus misszionáriusok tevékenységével, akik az USA-ból és Európából érkeztek. Lenyomatukat ott hagyták a kínai protestáns egyházak pásztori és diakóniai munkáin. Zsinati, presbiteri egyházkormányzati rendszerükön is. A kínai professzor úgy látja, hogy Luther minden hívő egyetemes papságának az elve inkább az egyház intézményi területeinek a formáiban jelentkezett és maradt fenn. Hálásak Kálvinnak azért, mivel a presbiteri, a világi tagság részvétele az egyház missziói tevékenységében nagyon erősen megmutatkozott. Kínában a presbiteriánus misszionáriusok voltak azok, akik elindították az intézményes kórházi, elemi és középiskolai rendszert, diakóniai központok kialakítását szegények és idősek ellátására, s más szolgálatokat. A kálvini árnyalatú protestánsok a világ minden részén, így Kínában is erőteljesebb szociálpolitikai aktivitást mutatnak, mint más vallási közösségek. Ahhoz képest viszont, amennyire erősen megszerveződött kétszáz év alatt Kínában Kálvin befolyása a gyülekezeti szinten, még nem elég a presbiteri hagyományok tudatosítása.
Kálvin és Confucius találkozásai a néplélekben, a nemzeti identitásban – weboldalak jelentősége
Kálvin és Conficus találkozása most a fő téma, mivel a kínai nemzeti identitás és mentalitás alakulására döntő hatással volt és van a konfucianizmus, s ennek rokoneszméi a kálvinizmussal csak alátámasztják Kálvin növekvő népszerűségét a nagy fal mögött. A két nagy spirituális rendszerben hasonló megfogalmazások találhatóak az emberi természetről, az egyéni felelősségről. Kálvin olyan erkölcsi és politikai rendszert segített megvalósulni, amiben a bibliai és az egyháztani megfontolások is szerepet kaptak. A Nanjing Theological Review volt az egyedüli olyan folyóirat Kínában, ami a múltban is foglalkozott a kálvini örökséggel és a Keresztyén Vallás Rendszere c. művet sorozatban jelentette meg. Ma a weboldalak nagyon fontos segítőeszközök abban, hogy a kínai weboldal látogató százmilliókban tudatosuljanak a reformáció értékei, és Kálvin eredményei, hatásai.
Növekvő kálvini fénysugárzás Kína és a lelkek fölött
Wang professzor idézi írásában a svájci francia református teológust, Francois Wendelt, aki 1985-ben Genfben kiadott Kálvin könyvében rámutat: Kálvinnak a mai napig igen erős egyháztani és pedagógiai befolyása van, az igaz egyház karakterének az alakításában. Nem annyira az egyházat akarta előtérbe állítani, hanem az egyház egyik lényeges szerepét, a segítségnyújtást a megszentelődéshez.
Genfi közösségfejlesztő praktikák és módszerek – nemzeti lelkiismeret ébresztés Kínában
Kálvinnak már 1538-ban voltak konkrét és fontos javaslatai. Isten nevének tisztelete igen fontos eszköz a herezisek és skizmák ellen, mert ezek az egyházat akarják lerombolni. A másik javaslata az volt, hogy a jót az nem korrumpálja, ha azt a méltatlanokkal, a gonoszokkal is közlik. Nem szabad engedni, hogy elaltassanak és elfordítsanak minket a jó iránytól a rossz példák. A harmadik javaslat az, hogy akik megbánják méltatlanságukat, bűneiket, bűnbánat révén visszatérhetek a közösségbe. Ezzel a kirekesztés és a tartós kizárás ellen lépett fel Kálvin, megnyitva a visszatérés útját és lehetőségét. Kálvin szemével a végső megoldás nem a jogi, hanem a teljes ember talpra állítását segítő egyházi közösség. Ehhez három olyan eszközt talált, melyek ebben segítették őt. Az első volt a prédikálás. A Genfi Egyházi Rendtatás (1541) hetente 26 prédikációt írt elő, ami három lelkész között osztódott meg. A másik eszköz a konzisztórium, azaz a presbitérium volt. A 20 tagot minden esztendőben újra meg kellett választani. Széleskörű megbízása volt: az úrvacsorai közösség tisztaságának felügyeletétől a bűnösök megtérése, bűnbánatra vezetésén át a jók megőrzéséig a rossz társaságoktól. Harmadik eszköze volt a különbségtétel a világi és a mennyei kormányzás között. A lelkiismeret fontossága és szabadsága pedig összecseng Confucius tanításával. Ahogyan Kálvinnál is, a keresztyén szabadság egyik feltétele a hívők lelkiismeretessége, azaz az Istennek történő végső számadás kikerülhetetlensége. A másik az, hogy a lelkiismeret végső soron nem a törvénynek engedelmeskedik, hanem Isten akaratának. A keresztyén szabadság nem függ a külső dolgoktól, hanem egyedül Istentől. A kínai protestantizmus nagyra értékeli azt a morális és lelki, valamint a különböző társadalmi szegmensekben megvalósult prosperitást, amit a kálvinizmus, a puritanizmus és a presbiterianizmus megvalósított századok alatt a világon. Ez a magyarázata annak, hogy annyi üldözés, a kommunista rendszer egyházfojtogató és felszámoló praktikái, a „kulturális forradalom” tisztogatásai és agyi fertőzései ellenére ma Kínában mintegy 60 millió protestáns él, és több, mint 2000 lelkész végzi pásztorolásukat. A kálvini protestantizmus ezen túl kész és képes arra, hogy a kínai modernizációs törekvésekben is szerepet játsszon, főként a nemzeti lelkiismeret ébresztésében, Biblia és a reformációs alapelvek értelmében. „Meggyőződésem, hogy Kálvin alapelvei segítenek a kínaiak számára közelebb hozni olyan egyetemes igazságokat, melyekhez mindenki képes és kénytelen igazodni valamennyire akkor, ha egyetemes értékekről beszélünk” - írta a nanjingi református gazdaságteológus professzor.
Nemzeti lelkiismeret – kárpát-medencei olvasatban és kínai lépéselőnnyel?!
Dr. Aiming Wang nanjingi református professzor gondolatmenetéből bennem tovább visszhangzik ez a szókacsolás: nemzeti lelkiismeret. Hány Kálvin, Luther, s Uram, bocsá', római pápa kell ahhoz, hogy a magyar nemzeti lelkiismeret is éber legyen, és vigyázzon arra, amire kell: önmagára, egymásra, a másik emberre. Ne csak önmagára, a másik ember jó hírére, ne csak a magáéra. S hogy mindezt ne jogszabályi eszközök kényszerítsék ki népünkből, hanem az Isten előtti lelkiismeret élő működése, és erkölcsi szabályok vezessék?! Ahogy Kálvin korában, s ma egyre növekvőbb mértékben a nagy fal mögött tapasztaljuk. 60 millió protestáns kicsinyke nyáj az embermilliárdos Kínában, de elég ahhoz, hogy kovászként egy egész világot megkelesszen. Nagyon furcsa lesz, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy majd Kínából jön velünk szembe a modern, posztmodern, hatékony, konstruktív, prosperáló protestantizmus. Onnan, ahonnan eddig őseink állítólag ezredévekkel ezelőtt elindultak. És a kör akkor be fog zárulni – pogány vagy/és keresztyén, ateista vagy/és nihilista, hedonista vagy/és önpusztító magyarok körül. Az már nem a történelem leckéje, s görbe tükre lesz, hanem Isten különös történelmi vezetésének a jele. Mert hogy a mennyek országa a földi országokban is jelen van, embereken keresztül. Ebben Kelet megint, újra lépéselőnyben van hozzánk képest. Jó lesz az őröknek a vártán Magyarhonban is nagyon vigyázni és el nem aludni! Hogy meglássák végre: ex oriente lux!
A HATÁRÁTLÉPŐ REFORMÁTUS LELKÉSZ-MŰVÉSZ CSODÁI
KÖNYV A KŐ, FÉM, ARANY MINIATŰRÁK MŰVÉSZÉRŐL, JOSUA BOESCH SVÁJCI LELKÉSZRŐL
Jakob, Samuel [Hg.], Präsenz im Heute Gottes. Impulse für eine Spiritualität auf den Spuren von Josua Boesch. Zürich, 2022
.jpg)
Anyai felmenőim szülőföldjén, Svájcban gyakran megfordulva, az 1990-es évek elején akadt kezembe a rüschlikoni református diakóniai központban az a könyv, amit csodálattal forgattam, s magammal is hoztam Auferstehungsweg/Feltámadási út címmel. A református lelkészként fém, kő, üveg ikonokat alkotó Josua Boesch (1922-2012) lenyűgöző ábrázolás világáról, egy-egy mini ikonhoz írt elmélyült bibliai elmélkedésével. Magával ragadott a lelkész-művész elmélyült Krisztus-csodálata, Isten szépségalkotásra ajándékozott matériáinak (kőnek, ércnek, fának, üvegnek) kifejező formákká illesztése. De Boesch életének transzformációi, átformálódásai is szíven ütöttek a szenvedések, a szolgálat, a művészi teremtés, a cellamagány keresése és átélése közben. Majd visszatérése szülőföldjére, hogy a személyes feltámadási úton egészen odaadja a hívő népnek, hazájának mindazt a verbális és materiális kincset, amivel őt Isten másokért megajándékozta. Több cikket írtam művészetéről, szelíd, Krisztus-formálta, Krisztust formázó alázatáról. Titokban mindig vártam olyan könyvre, amelyben az életrajzi tények mögött feltárul majd a valóság epifániája, az a művész-lelkész, lelkész-művész, aki szédítő horizontokat zarándokolt be lelkében, hogy a Csodát, az élő Krisztust „körbe zarándokolja”, a Szentlélek láthatatlan szerpentinjén. És lássunk csodát! Samuel Jakob remek szerkesztésében 2022-ben, 10 évvel halála után, a zürichi teológiai kiadónál (TVZ) megjelent az a tanulmánykötet, amelyben a szerzők szellemi-lelki és valóságos nyomkövetőként írják meg e különös, elhívott élet lelkiségének, alkotói egyediségének a nóvumait. Isten „vagyok-jelenlétéről” Boesch életében és alkotásaiban.
Az egyik tanulmány összeveti a két református indíttatású, nagyszerű keresztyén személyiség útirányát. A francia református egyházból indult Roger Schutzét, aki a világszerte ismert és fogalommá vált Taizé megalapítója, s végül a római katolikus egyház „lelki szatellitájaként” élte meg istenadta tálentumait. Ő reformátusként lett katolikus. Joshua Boesch reformátusként élt éveken át a szépséges Toscana Camaldoli szerzetesközössége cellájában, ahol rátalált a fantasztikus pneumatikus, Isten Szentlelkétől ihletett anyagszemléletére és kifejezésmódja kincseire. Visszatérve Svájcba, ontotta különös fémikonjait az istenszemlélet különlegességeire fogékony lelkeknek.
Leánya, Verena Frei-Boesch a család gyökereiről, édesapjuk lelkészi és művészi, lírikus útjáról vall őszintén: a gyülekezeti reformtörekvések kudarcairól, a kétely lutheri mélységeiről, lélekszaggató pillanatokról, majd visszavonulásáról, hogy a még teljesebb Krisztus-közösségben rátaláljon a hazavezető és életét művészi tágasságba emelő feltámadási útra. A lelkészi hivatalban eltöltött idő alatt a kertvégi istálló a kreativitás és a meditáció menedékhelye volt számára. Teológiai tanulmányai előtt a család ötvös hagyományait is kitanulta, így hamar megformálódott szemlélete a szépségről, a forma és az anyag kapcsolatáról, az arany, ezüst olvadási folyamatairól, a nemesfémek pompájáról. A „változás” Boesch életének egyik központi fogalma lett, amint Naplójában leírta. E kötet borítóképén kötéltáncos látható, egy 1985-ben készült ikon. Erről így írt: „Az új ember kötélen jár. Lépésről-lépésre. Nem néz hátra, vagy előre, csak a kötélre és lábára, amely tapogatózva megy át a TE-hez.” S ez a lényeg. Nem nehéz felismerni a kötéltáncos figurájának tartásában a megfeszített Krisztust. A TE-ként velünk tartó Szabadítót, akivel a néző, az alkotó szinte eggyé válik. Ennyire velünk van Ő, s visz át a lélekveszejtő mélységek fölött, olykor abszolút keskeny, egyszemélyes úton. A tanulmányszerzők gazdagon betűzgetik ki Boesch impulzusait: szellemiségének biblikus és ötvös hátterét, a kereszt és a feltámadás életformáló erejét, művészi hagyatékát művészettörténeti keretben is értékelve. Nem maradhat el a zsoltárok gazdag motivációs szerepe sem. Személyes ismerőse, Christoph Stückelberger nemzetközileg ismert mai református etika-professzor a lelkész-művész magas igényű erkölcsi tartását vázolja fel. A kötetet vonzóvá teszi, hogy van mit nézni és olvasni. Számos gyönyörű fotó formálja látványélménnyé a könyv forgatását.
„Lehetsz-e szerzetes egy időre, és mégis protestáns?” – teszi fel a kérdést az egyik elemző. Boesch élete erről szól: igen, megteheted. Ő nemcsak kötéltáncos volt, hanem hídépítő is, aki olyan dolgokat kapcsolt össze, amelyek elválasztottak másokat. Krisztusi szabadsággal túllépett hagyományokon, dogmákon, sok hívőt ma is megosztó felekezeti részigazságokon, és közben igazán protestáns, református maradt. Krisztus-ikonjai nem a hatalom képei. Szelíd Krisztust ábrázol, aki megbékít. És ebben is látszik valami „korunk protestáns lelkiségéből”: az idegenkedés a tekintélyelvűségtől, az ellenállás a szabványosítással szemben, a vágyakozás az új után, a semper reformari debet, a vonzódás az igazán Hatalmas, a szolgáló Krisztus felé. Egyik naplóbejegyzésében írja: „Óh, ezek a szemek, Uram, amelyeket mindig is kerestem. TE belenéztél legbensőbb lényembe és ott hagytad tekintetedet, a szemedet”. Boesch alkotásaival, mondataival ma is elgondolkodtat, például arról, milyen előítélet-határokat vagyunk képesek magunk mögött hagyni, hogy Isten tágas terekre vezethesse lépéseinket fizikai és lelki értelemben? És nyíltszívűségre is. S milyen hitbeli, erkölcsi határokat kell meghúznunk ahhoz, hogy ne tévedjünk el, s ne tévesszünk meg másokat – de ne is legyünk szűkkeblűek? Hogyan lehet a közösség, egyházunk, népünk, a velünk élők javára az „Isten-magányosok” karizmája? Bátorítás ez a kötet Boesch szellemében: merjünk Krisztus-hittel átmenni a kifeszített életköteleken, szituáció-köteleken, Isten kötéltáncosaiként. Tekintetébe kapaszkodva…
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
HOMOKÓRÁK BÖLCSESSÉGE
Hétköznapjaink mindennapiságáról
Micsoda változások az órák birodalmában! Épp’ hogy betévedek az egyik budapesti plázába nagy ritkán, szinte arcomba nyomul a modern órabirodalom csillogó-villogó művilága. Mindenfajta világmárkák, árak a csillagos égig. Épp’ hogy megnyitom mobilomat, árad a digitális óra és egyéb reklám csőstül. Mielőtt családom tagjait felhívnám, s érdeklődnék gyermekeim, unokáim egészsége, hangulata felől, beletolja magát látóterembe hallatlan pimaszul, kéretlenül a bődületes reklámözön már most karácsonyi ünneprontó biznisz kínálatával. Mintha a szent ünnep a pénzköltési, vásárlási „überelés”, a tavalyit túlszárnyaló tömegpszichózisával akarna rabul ejteni, hogy még többet költsenek az idén az emberek ünnepi hiábavalóságokra, mit eddig valaha is tették. Ez reklámdiktatúra. A mindent a szemnek, alig valamit a léleknek fogyasztási diktatúra. A mindennapok közönségesség-diktatúrája. Eközben pedig bosszankodhatom, mert az internetem nem kapcsolódik a szolgáltatóhoz, napjában többször is megszakad a szolgáltatás, töprenghetek, hackerek szórakoznak velem vagy valami fizetett világhálós cselszövés áldozata vagyok? Én pedig egyáltalán nem szeretnék ezen töprengeni, mert állítólag minden, de minden a nagyérdemű vásárló, a digitális világpolgár kényelmét, elégedettségét (de nem boldogságát!) szolgálja. És egyébként sem ez az én intellektusom világa. Szóval órák, idők, modern techno-csodák diktatúrájában élünk. A hétköznapiság nagyon közönséges mindennapiságában. Mechanikus, már robotszintű létezésben. Az igazi lét csodáitól messze-messze. És csillagfénnyire attól a világtól, ahol még az idő is emberarcú. A bölcs homokórák világától.
HOMOKÓRÁM, MIRŐL MESÉLSZ
Szükségem van az időre, meg az időt mérő egyszer volt hol nem volt homokóra bölcsességére. Arra, ami hiányzik az ultramodern szerkezetekből, formákból. Elcsodálkozom, még mindig találó a múlt századvég filozófusának dilemmája, aki feljegyezte a hamleti lenni vagy nem lenni igazi drámai kérdése helyére pipeskedő Sein oder Design-t. Szabad értelmezésben a lenni vagy lézengeni, a Desingban, a formákban, külsőségekben pergetni ki kezünkből és életünkből az időt. Meg magunkat önmagunkból. Önveszejtő felszínességért cserében.
Még svájci nagyapámtól kaptam kiskoromban egy zseb homokórát, amit meg ő kapott a nagyapjától. Aranyozott fémkeretben, kemény üvegben felső és alsó kúpalakja, és aranylóan csillogó szaharai homok kristályokkal. Öt percet mért. Az én gyermekkori homokórám csodaóra volt. Kabátom, nadrágom zsebében hordtam, féltve őriztem. Úgy vigyáztam rá, mintha élő madárka lenne, nehogy egy óvatlan pillanatban kireppenjen a zsebemből. Gyermekfejjel is megcsodáltam a csillogó sivatagi kristályhomok szemeket, s míg lassan, hangtalanul peregtek a homokszemek lefele, az éppen megfordított kis csodaszerkezet alsó felébe, néha megforgattam óvatosan, s a szemek hirtelen más irányt vettek, táncolni kezdtek. Különös játék volt. Miközben a napfény visszaverődött a kristályszemek egyenletes lefolyásán, fantáziám messze száguldott. A tényleges sivatagok, sivatagi hajók, a tevék, az ezeregy éjszaka soha nem létezett fantáziavilágába. De jó volt is álmodozni, szabadon, valóságszerűen vagy éppen valóságfelforgató, szabad képzelettel. Harry Potteres zabolátlansággal. Miközben rám így hatott a rövid időre terminált homokóra, közben eltöprengtem a bölcsességén. És tanításán. Amint kiábrázolja földi létünk alaptörvényét: minden véges ebben a világban. Aminek kezdete van, annak vége is. Meg hogy az idő, nem csak a rajtunk kívül létező, hanem a bennünket is mérő szubjektív idő egyszer majd véget ér. Meg hogy nagyon is beszorított keretek között pereg alá, le a múlt, az elmúlás mélységeibe. Miként a homokóra kristályszemcséinek meg van a maguk fizikai mozgástörvénye, időzítése, úgy a mi életünknek is. És hogy a kristályzuhany, fénypatak mindig felülről folyik alá. Nagy üzenet arról, hogy az emberi létezés, a személyes sors a nagy felső létből, Istenből érkezik alá, akár elfogadjuk ezt a léttörvényt, akár okoskodva mit sem törődünk ezzel. Nem számolva azzal, hogy életünk magasról indul. A való életben nincs helye fordításnak, maximum csak egyszer, amikor Isten keze vagy Lelke fordítja meg, át más irányba az életünket. Ezt nevezzük a megtérés csodájának, az Istenre-ébredés boldog és minden szempergésnek értelmet, célt adó nagy felfedezésének. A hit órájának. A kegyelem kristálytiszta pillanatainak. Az életirányt átprogramozó istenélmény egyszeri, megfordíthatatlan ajándékának. Nekem a kicsiny zsebhomokórám mindig Istenről beszélt, a felfénylő személyes sors apró gyönyörpillanatairól. Végül ezek egy egésszé állnak össze, amit életnek nevezünk. A tiédnek, az enyémnek. De most még vannak különleges homokóra üzeneteim, amelyekből megosztanék néhányat.
HOMOKÓRÁM HANGTALAN BÖLCSELETE
Ma éppen egy karácsonyra tervezett nagy interjú ügyében kerestem meg a híres svájci református szociáletika professzort, az etikai világháló, a globethics.net alapítóját. Ezen a felületen ma már közel 200 ezer, jelenünkért és jövőnkért felelősséget érző tudós, író, kutató, egyetemista osztja meg munkáit és gondolatait mind az öt kontinensről. Jó látni ezt a világméretű nagy felelősség-konspirációt a felelőtlenség mindennapi borzalmai közepette. Professzor ismerősöm jelezte, hogy nemsokára Nigériába indul, karácsony előtti béke előadások tartására. Kérdezte, Útjelző című kétkötetes intellektuális versgyűjteményéből, amit még a Covid kirobbanása előtt nyomott kezembe a zürichi találkozásunkkor ebédlőasztaluknál, fordítok-e még? Most, svájci Hotz üknagyapámra és a tőle örökölt homokóracsodára gondolva elővettem a köteteket és azokat a citromsárga „gondolati építőkockákat”, amiket évtizedek alatt gyűjtöttem össze a stuttgarti Pásztori lapok (Pastoralblätter) mellékleteiként. Csupa rövid idézettel, amiket igehirdetésekkor, cikkek írásakor használtam. Homokórám időpörgető csendjébe nézve, két idézetet forgatok a lelkemben, s adom át ezeket most Olvasóinknak.
MIÉRT?
Rose Ausländer (1901-1988) Homokórák című verseskötetéből, aki bukovinai zsidó írónő volt, veszem az egyiket. Meggyőződésem, Isten Lelke, a Rúah Adonaj nem véletlenül hozta éppen ma, éppen a mai világhelyzetben szemem elé ezt a verset. „Háborút robbantanak ki, s minket nem kérdez meg senki./Homokot szórnak a szemünkbe./Mi pedig csak kérdezni tudjuk:/Miért kell vacogni és éhezni az embereknek?/Miért kell elvérezni testvéreinknek?/Miért kell megölni azokat, akiket mások minősítenek ellenségnek?/Miért nem élhetünk egymással békében/és felebaráti szeretetben?/Ahogyan az megíratott minden ember emlékeztetésére?/Az Ó- és az Új Szövetségben/Minket pedig ismét nem kérdez meg senki”.
A DIPLOMÁCIA ETIKÁJA
Homokórám másik pár perces szabad verse Chr. Stückelberger svájci szociáletikus testvéremtől származik. „Diplomáciai etika. Saját érdekeinket jól védeni,/a másik ember érdekeit elismerni,/ s nem akarni egymással megküzdeni./Csak egy kicsi lépést megkockáztatni a másik felé,/mérlegelve, óvatosan, diplomatikusan/lépni a másik elé,/azzal a reménnyel, hogy a másik is/tesz egy lépést felénk./Az ő székébe is képzelve magunkat olykor-olykor,/Meglepő megoldásokkal előjönni,/erkölcsös kompromisszumokat keresni./Ez a tárgyalás etikája/a diplomácia etikája”.
Homokórám, mesélj tovább...
UTÓHANG A SZELLEMI SZÖVETSÉG POZSONY-GENF-KOLOZSVÁR-BUDAPEST FELCÍMHEZ
Kevésszer adódik meg író, publicista, kutató, szellemi ember, teológus, lelkész életében, hogy írása a megjelenés után szinte csak homokórányi idő elpergése után értékelő, mi több, kollegiális együttműködésre hívó visszhangot kapjon. Istennek hála, ez történt a HOMOKÓRÁK BÖLCSESSÉGE című írással, ami a pozsonyi Felvidék.ma online oldalon jelent meg ma. Kis idő múlva dr. Ignace Haaz úr, a genfi etikai világháló, a globethics.net menedzselő igazgatója magyar-német-francia nyelvű levéllel keresett meg, aminek magyar változatából egy részt lejjebb idézek. Úgy is, mint annak a szellemi szövetségnek a bizonyítékát és működő erejét, ami határokon, barikádokon ível át, s aminek a svájci-magyar kapcsolatokban a reformáció kora, Kálvin, Genf sarkcsillag nevének feltündöklése óta különösen gazdag a története. Haaz úr levele ünnepivé avatta a homokóra pergő homokszemcséinek üzenetét arról, hogy amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra. Valamint Isten Igéjét is erős fénnyel felragyogtatja:
Erősen álljatok, mozdíthatatlanul,
buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor,
tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15,58)
Mivel a szóban forgó írás pozsonyi megjelenése után genfi megjelenési ajánlatot kapott, s mint minden alkalommal, most is felkerül a kolozsvári agnusrado.ro oldalra is (bekefy.agnusradio.ro), s a szerző solustuus blogoldalára is kikerül Budapesten (https://www.blogger.com/blog/post/edit/2794831710063140807/8934953384930352544), majd a Solustuusforever2050 nemzetközi blogoldalamra, jó szívvel és hálával állapíthatjuk meg, hogy a szellemi, intellektuális alkotói diplomácia jól működik. És még valami: az udvarias hangnem, ami remélhetőleg nem csak svájci sajátosság. Soli Deo Gloria!
Részlet dr. Ignace Haaz úr leveléből
Kedves Lajos,
Létfejtő gondolatok adventi
csillagboltozata alatt –
szellemi háromszögeimmel
Mennyi drága és örökzöld levelet sodort már elém a Szél, Isten Lelke az elmúlt évtizedek alatt! Csodálkozva szemlélem hetvenöt évem magasleséből, meg a budaörsi Kőhegy magasából, hogy ezek az örökzöld levelek bizony nem lefelé hullnak, hanem legyőzve minden lefelé húzó szennygravitációt, könnyedén libbennek egyre feljebb, az adventi csillagboltozat magasába – emberi szellem az Örök Szellemhez, Istenhez.
Írók, költők, művészek, filozófusok, teológusok, különös sorsok sorjáznak a Szentlélek-Szél fuvallatában. Itt az ideje, hogy karácsonyváró csendemben első számadásomat elvégezzem.
Azokról, akik a nagy Ismeretlent, a teremtett Létet és benne az emberi sorsokat úgy fejtegették rétegről-rétegre, miként egykoron a dudari bánya mélyében láttam a frontfejtő vájárok elképesztően nehéz és mégis csodálatra késztető munkáját. Ahogyan fejtőkalapácsuk alatt a mélyben a szénrétegek sorra leomlottak.
Az emberi szellem nagy Ösztönzője, a Szentlélek kultúrateremtő fáradhatatlanságának köszönhetem szellemi háromszögeimet, olyan alkotókat, akik életemre, gondolkodásomra, hitemre mindeddig hatással voltak.
Akik a Szentháromság Isten szellemuniverzumába ágyazottan, onnan táplálkozva, égi energiák és mennyei üzenetek emberi közvetítőiként léptek be a téridő egy-egy pontján a földi szellemtörténetbe. Itthon és más honokban. És otthonomban.
A szellemi háromszögek egyes alkotóit ez az önmagukon túli, túlmutató transzcendens, isteni beágyazottság és állandó Szentháromság-vonzásban élés-alkotás jellemzi. Rövidre fogva hetvenöt évem tapasztalat folyamát, a szellemi közös többszörösből most elsőként ezt az intellektuális háromszöget rajzolom fel: a háromszög csúcsán Dag Hammarskjöld (DH), Isten diplomatájának neve ragyog. A háromszög vízszintes szárának bal csúcsszögében Christoph Stückelberger (CST) neve áll, a jobb oldali csúcsszögben pedig Pilinszky Jánosé (PJ). Éteri hangolású, csillagcsöndre nyíló gondolataik fenyőerdejéből adventi-karácsonyi üzeneteket hozok most az Olvasók elé. Adventi ajándékként.
Genf – New York – Budaörs élő háromszöge útjelzőkkel
Dag Hammarskjöldöt, az ENSZ második főtitkárát, a svéd hívő evangélikust és Christoph Stückelberger zürichi református etikaprofesszort, a globethics.net szellemi, erkölcsi világháló létrehozóját említem először. Azt a különös intellektuális és spirituális kapcsolatot, a Lélekben születő, s az alkotók nagy idői és földrajzi messzesége ellenére is hitbeli, gondolati egyidejűségben és szinkronitásban kifejeződő lelki rokonságot, amit csak csodálni tudok, valahányszor rájuk fut az emlékezésem. Így dolgozni csak Isten tud, ahogyan ezt rajtuk keresztül (is) tette/teszi. Miért? Mert Hammarskjöldnek 1961-ben bekövetkezett tragikus repülő szerencsétlenség okozta halála után az ENSZ palota 38. emeletén lévő dolgozószobája páncélszekrényében megtalálták azt az imanaplót, gondolatgyűjteményt, amit szinte mindennapi Istenre gondolása és felelős munkája gyújtópontjában jegyzett le különféle műfajban.
Ennek címe svéd, angol, német és magyar nyelvű kiadásban is ez: ÚTJELZŐK.
Vaegmaerken – Weg-Zeichen. Jó 50 évvel e spirituális napló után Stückelberger professzor Genfben megírta és kiadta a maga Weg-Zeichen-jét. Az evangélikus Isten diplomatája után félszázaddal a református tudós 100, majd három évvel később 111 gondolatkristályt publikált a mindennapok etikájáról, a napi hitkoordináták között megélt reflexiókkal a világ, hazája, egyháza, az emberi lét éppen időszerű történéseinek létfejtő szentenciáiként. Iránytűnek szánva hívő és nem hívő embereknek, hogy elgondolkodjanak és a maszkabál világ álarcai mögé pillantsanak. Budaörs pedig úgy kerül a különös históriába, hogy 2005-ben itt élve, írtam meg Isten diplomatájának életéről és eszmefuttatásai lefordításával könyvemet (Isten diplomatája címmel). Csoda volt, hogy feleségem, Röhrig Klaudia lelkésznő egykori svájci egyetemi gyakorlata helyén, a Zürich melletti Rüschlikonban járva, akadt kezembe Hammarskjöld életéről néhány könyv. Nem tudtam ösztönzésüknek ellenállni, mert magyarul semmi nem volt őróla. Majd pár hónappal a Covid19 kitörése előtt Zürichben meglátogattuk Stückelberger professzort, aki feleségemnek évfolyamtársa volt a bázeli református egyetemen, sőt még együtt írtak szemináriumi dolgozatot Lochmann professzornál Isten Országa etikai kérdéseiről. Látogatásunk végén professzor testvérünk megajándékozott gondolatkristályai két kötetecskéjével. Ma is elképedve ámulok el azon, milyen titokzatos az a szellemi háromszög-hálózat, aminek csúcsa valójában az égi világba vész el tekintetünk elől. S amin át mégis a Szentlélek vezetése, jótékony szétáradása, multiprezenciája (sokhelyszínű jelenléte) kapcsolja össze gondolkodásunkat és földi tereken túlra mutató sorsunkat.
A professzornak a Covid világjárvány alatt írt 600 oldalas etikáját, a globalance-t volt módom itt a mi Felvidék.ma felületünkön is ismertetni. Etikus gondolkodásának keresztyén egyetemességét és politikai, nemzeti határokon átívelő, az emberszívek egyetemes igényeiig aláhajló gondolatait meghívott tudósként Nigériában, Kínában, Oroszországban és Genfben egyaránt nagy érdeklődéssel hallgatják az egyetemeken.
Megtiszteltetésnek tartom, hogy eszmerendszeréről, a digitális korban is emberarcú etikájáról a Confessio c. református folyóiratban írhattam, amit a globethics.net méltónak tartott arra, hogy angolra fordítsák és közzé tegyék a Journal of Ethics-ben.
Gondolatkristályok a svájci, majd a svéd útjelzőkből
Hívő alázat és mérnöki alaposság jellemzi Stückelberger lelki kincsestárát.
Lélektől inspirált gondolatait ilyen témacsoportokba szedte: Érzékek-Értelem-Teremtés; Jó és Gonosz Tettek; Élet-Életbontakozás-Életszakaszok; Igazságosság-Szegénység-Gazdagság; Kapcsolatok és Szeretet/Szerelem; Gazdaság-Politika-Kultúra; Lelkiség-Hit-Tudás. Visszautal nagy ösztönzőjére, Hammarskjöld hasonló című szellemi naplójára, s hozzáteszi: „Hivatásos etikusként az életem során nyilvánvalóvá vált: az etika életre mutató iránytű”. Ez úgy valósul meg, hogy az Isten Lelkétől felhangolt belső hangra és a másik emberre figyelünk állandóan. Életre mutató, egyszerre istentiszteletben és embertiszteletben megvalósuló keresztyén útmutatójából néhány gondolat következik. Ezek nem versek, de a gondolatfordulatokat követő versformájú tagolásban jutnak leginkább érvényre. Az eredeti tagolást itt folyószöveggé változtattam, egy egységen belüli gondolatmenetet törésjellel / jelöltem. A gondolatszakaszok elválasztását a folyószövegben egy sortávolságnyi különbséggel jelzem. E remek kristálytöredékeket Genfben, reggelente a buszon ülve, a Szociáletikai Kutatóintézet felé tartva, kis naptárába jegyezte le. Miként Hammarskjöld, aki a repülőgép katasztrófáig mellényzsebében vitte magával kis naptárát, s fordította abba Kempis Tamás Krisztus követésének szövegeit és a maga Isten felé szálló gondolatait.
Háromszög kapcsolat
Önmagunkat helyesen szeretni/Embertársunkat helyesen szeretni/Istent szeretni. Ez a keresztyén etika/háromszög kapcsolata.
Mégis,/hogyan szeretjük helyesen a Magasságost?/”Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást” (1János 3,23).Ez az egyszerű keresztyén etika hármas-egy titka:/bízni az Ő bölcsességében, és rábízni magunkat az Ő vezetésére.
Keresztyén ember és a kultúra karácsony felől nézve
Karácsony Isten testet öltésének ünnepe,/a Palesztinában megtörtént inkarnáció ünnepe.
Krisztustól a keresztyénségig vezető út ez:/inkarnáció és beágyazódás a kultúrákba,/a testet öltés befogadása a különféle kultúrákba.
Először is Közel-Keleten és Észak-Afrikában,/majd Dél-Európában és Dél-Indiában./Ma világszerte a legkülönfélébb hagyományok között./A bibliafordítások segítségével, immáron 2798 nyelven (ez 2012. évi adat – ford.)
Krisztus beletestesül, beleágyazódik a kultúrába./Majd Ő ezután átformálja belülről a kultúrát./A keresztyén etika ezért mindig a környező kultúrára tekintő,/ azt sóként és kovászként belülről átható kultúra./Így történik meg Isten kulturális testet öltése.
Spirituális etika
Mélyet lélegezz,/hiszen a boldogmondások zengik/Isten áldó teljességét,/és hálaadásra hívnak minket is.
Isten Lélek-energiáihoz odahajózva,/Igéjének acélkötelékével összekapcsolódva,/derűt árasztva,/biztató emberi szavakra nyitva ajkunkat,/igaz elemzések megállapításaival/tesszük a dolgunkat egyszerű szeretettel.
Szárnyra kelve és nagyot dobbantva, lendülettel felugorva,/könnyű lábakkal és mégis együtt/gyakoroljuk napról-napra a spirituális etikát.
Egyoldalú szeretet
Kölcsönös szeretet:/hallgatni és beszélni,/adni és elfogadni,/igazságosnak lenni és kiegyenlíteni,/ez az emberi oldal.
Egyoldalú szeretet:/akkor is odafigyelni, ha semmibe vesznek./Adni akkor is, ha nem fogadják el./Egyoldalú odaadással./Ez az isteni oldal.
Hála
Az etika fundamentuma, szilárd talapzata a hála.
A hála tanít meg a csodálkozásra,/óv meg a kapzsiságtól,/nyitja meg szívünket az együttérzésre,/a segítő tettekre./Szerénységre int,/útját állja az aggódásnak./A hála oldja fel a görcsösséget, s juttat jó megoldásokhoz./Ez az igazi életöröm forrása./S miként már a kutatások is felismerték: a hála meghosszabbítja az életet.
A hála annak a hitnek a szíve, középpontja, tengelye,/amely vallja: minden Isten ajándéka.
Álruha, lepel
Az etika világosságot ígér és ad./A sötét erők árnyékot borítanak mindenre./Csak azért keresik a világosságot,/hogy sötétségüket elleplezzék.
Az erkölcstelennek, a rossznak/gyakran van barátságos arca,/ami megejtően vonzó is lehet.
Figyelj jól!/ Az árnyék ma is keresi az etika álruháját!
(Fordítás Dr. Békefy Lajos és Békefy-Röhrig Klaudia)
VÁLOGATOTT GONDOLATI VERSEK A ZSEBKÖTETEKBŐL
Háromszög kapcsolat
Önmagunkat helyesen szeretni/Embertársunkat helyesen szeretni/Istent szeretni.
Ez a keresztyén etika/háromszög kapcsolata.
Mégis,/hogyan szeretjük helyesen a Magasságost?/”Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást” (1János 3,23).Ez az egyszerű keresztyén etika hármas-egy titka:/bízni az Ő bölcsességében, és rábízni magunkat az Ő vezetésére.
Keresztyén ember és a kultúra karácsony felől nézve
Karácsony Isten testet öltésének ünnepe,/a Palesztinában megtörtént inkarnáció ünnepe.
Krisztustól a keresztyénségig vezető út ez:/inkarnáció és beágyazódás a kultúrákba,/a testet öltés befogadása a különféle kultúrákba.
Először is Közel-Keleten és Észak-Afrikában,/majd Dél-Európában és Dél-Indiában./Ma világszerte a legkülönfélébb hagyományok között./A bibliafordítások segítségével, immáron 2798 nyelven (ez 2012. évi adat – ford.)
Krisztus beletestesül, beleágyazódik a kultúrába./Majd Ő ezután átformálja belülről a kultúrát./A keresztyén etika ezért mindig a környező kultúrára tekintő,/ azt sóként és kovászként belülről átható kultúra./Így történik meg Isten kulturális testet öltése.
Spirituális etika
Mélyet lélegezz,/hiszen a boldogmondások zengik/Isten áldó teljességét,/és hálaadásra hívnak minket is.Isten Lélek-energiáihoz odahajózva,/Igéjének acélkötelékével összekapcsolódva,/derűt árasztva,/biztató emberi szavakra nyitva ajkunkat,/igaz elemzések megállapításaival/tesszük a dolgunkat egyszerű szeretettel. Szárnyra kelve és nagyot dobbantva, lendülettel felugorva,/könnyű lábakkal és mégis együtt/gyakoroljuk napról-napra a spirituális etikát.
Egyoldalú szeretet
Kölcsönös szeretet:/hallgatni és beszélni,/adni és elfogadni,/igazságosnak lenni és kiegyenlíteni,/ez az emberi oldal. Egyoldalú szeretet:/akkor is odafigyelni, ha semmibe vesznek./Adni akkor is, ha nem fogadják el./Egyoldalú odaadással./Ez az isteni oldal.
Hála
Az etika fundamentuma, szilárd talapzata a hála. A hála tanít meg a csodálkozásra,/óv meg a kapzsiságtól,/nyitja meg szívünket az együttérzésre,/a segítő tettekre./Szerénységre int,/útját állja az aggódásnak./A hála oldja fel a görcsösséget, s juttat jó megoldásokhoz./Ez az igazi életöröm forrása./S miként már a kutatások is felismerték: a hála meghosszabbítja az életet. A hála annak a hitnek a szíve, középpontja, tengelye,/amely vallja: minden Isten ajándéka.
Álruha, lepel
Az etika világosságot ígér és ad./A sötét erők árnyékot borítanak mindenre./Csak azért keresik a világosságot,/hogy sötétségüket elleplezzék. Az erkölcstelennek, a rossznak/gyakran van barátságos arca,/ami megejtően vonzó is lehet. Figyelj jól!/ Az árnyék ma is keresi az etika álruháját!
(Fordítás Dr. Békefy Lajos és Békefy-Röhrig Klaudia)
El kell jutnunk a vallási gyökerekhez,
hogy együtt meghozzuk az erkölcsi
gyümölcsöket
A hit és az erkölcsi értékek jövőbeni
fontosságáról tanácskoztak
a világvallások képviselői a
globethics.net genfi konferencián
Digitális jólét vagy digitális barbárság ideje előtt állunk? A jövőnek nem lehet szilárd fundamentuma a világméretű korrupció, az emberiség többségének bajaira, szociális, egészségügyi, iskolázási nyomorára érzéketlen multik élet-halál világpiaci versenye. A fegyver- és kábítószerbiznisz sem, meg az akár manipulált világjárványokból történő brutális méretű profitálás. A jövőnek a nevelés a szíve, aminek viszont erkölcsi értékeket, a különféle vallásokban működő pozitív életszemléletnek, hitnek emberségformáló mintáit, évezredek óta megtartó módon működő tartalmait kell a következő generációknak átadnia.
Korábbi, e portálon is megjelent cikkeinkben már beszámoltunk a zürichi református etikaprofesszor, Christoph Stückelberger a globalancet, az egyensúlyteremtést erkölcsi normává emelő törekvéseiről,
aminek gyümölcse lett a Globethics.net világháló, közel 170 ezer tudóssal, a világvallások vezető teológusaival, írókkal és tanárokkal, a digitális jog és etika szakavatott művelőivel, fiatalokkal, egyetemistákkal minden kontinensről.
Ez a jövőféltő, jövőmentő szándék gyűjtötte össze Genfbe 60 országból az 500 résztvevőt a Globethics.net évi nagy nemzetközi konferenciájára október 17–19. között. Fő törekvésük az volt, hogy új utakat keressenek együtt a vallások, a nemzetek, a népcsoportok, a családok és nemzedékek közötti hídépítéshez, amelynek kulcsfontosságú eszköze a nevelés. Ennek viszont a hit és az erkölcsi értékek képezik humán kötőanyagát.
A jövőhöz a kulcs az oktatás-nevelés
Első alkalommal találkoztak személyesen a Covid-19 világjárvány utáni korszakban a résztvevők, olyan világban, amelyet az emberi kapcsolatok, a bizalom, a szolidaritás és a közös felelősség tarthat fenn, miközben a növekvő polarizációt, a bizonytalanságot és a növekvő egyenlőtlenségeket kell leküzdeni. Különösképpen az oktatási egyenlőtlenségeket, az értelmes, hozzáférhető minőségi oktatás elterjesztése érdekében.
A konferenciát magas szintű politikai, oktatási és hitéleti vezetők üdvözölték és bátorították. Például Fortunatus Nwachukwu római katolikus érsek, a Szentszék képviselője, aki az oktatás alapvető szerepéről beszélt: „Az oktatást mindenekelőtt a szeretet és a felelősség kérdésének kell tekinteni, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik. A tudás nem éri el teljes potenciálját, ha nem osztjuk meg és nem fordítjuk mások szolgálatára”.
Általános volt a jelenlévők véleménye arról, hogy gyermekek, fiatalok és felnőttek egyaránt vágyakoznak minden kontinensen egy mindenki számára elérhető világ után, ahol lehetséges a szeretet és az elfogadás.
Az emberek melegségre és olyan alapvető szükségletek biztosítására vágynak, amelyek kielégítik emberi, szellemi és lelki szükségleteiket. A cél nyilvánvalóan helyes, de rendkívül összetett és nehéz megegyezni abban is, hogyan valósítható meg a változó helyzetekben, korlátozott eszközökkel és kétséges következményekkel ez a világ. Egyetértettek abban, hogy közös cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy a közös értékeket és etikát minden társadalmi szerepvállalás középpontjába helyezzék. Ez az oktatással kezdődik. A cselekvés ideje most van.
Sokoldalú jövőstratégia
Tíz tematikus műhelymunkában foglalkoztak a témákkal. Megvitatták a lehetőségeket a hidak építésére minden szinten. Ennek érdekében együttműködést hoznak létre akadémiai szinten a közjó érdekében, különböző tudományterületeken, földrajzi, nyelvi, kulturális és politikai határokon átnyúlva. Elismerve az ifjúság, a partnerintézmények és az egyéni etikai szakértők különleges hozzájárulását az erőforrások összefogásához, a legjobb gyakorlatok megosztását segítik. Különösen fontosnak tartják fiatal vezetők szellemi képzését, energiájuk és jövőképük, értékeik tudatos védelmezésének technikáit adva át nekik.
A Globethics.net regionális partnereit még erőteljesebben bevonja a jövőben a közös munkába, Afrikában, Ázsiában, Európában, Dél-Amerikában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. A Global Pool of Ethics Experts (= Etikai szakértők globális csoportja) olyan konkrét projektet állít fel, aminek célja a feltörekvő etikakutatók pályairányítása nyári doktori iskolákon keresztül, amely 2024-ben indul. A Globethics.net Felsőoktatási Etikai Konzorcium megerősítette az együttműködés iránti megnövekedett vágyat a kölcsönös szakértelemcserére, az erőforrások megosztására, valamint a közös kutatási és érdekérvényesítő kampányok iránt.
Az idő sürget, a jövő nem vár
A résztvevők világkampány keretében terjesztik a világvallásokban rejlő erkölcsi potenciál felhasználásának módjait. Ennek egyik formája a Global Ethics Day, a Világetikai Nap bevezetése.
Új folyóiratot indítottak Ethicsin Higher Education címmel, amiről már szintén írtunk korábban.
Fiatalok indították ezt a konferenciát. Az Ifjúsági Fórumon megvitatták, hogyan járulhatnak hozzá a minőségi oktatással az SDG-hez, a fenntartható fejlődéshez az értékeken és az etikán, a közös tevékenységen, meg a vélemény- és tapasztalatcserén keresztül nemzeti, kontinentális, vallásközi keretben.
Az egyik fiatal résztvevő így fogalmazott: „El kell jutnunk a vallási gyökerekhez, hogy együtt meghozzuk az erkölcsi gyümölcsöket”.
Kritikus hangok is
Agil Shirinov, az Azerbajdzsán Teológiai Intézet rektora szerint „az országok gettókat hoznak létre magukból, ezért szükséges az etikai értékek előmozdítása. Az oktatásnak szerepe van a tudatlanság megszüntetésében, ezért hangsúlyozzuk az etikán alapuló oktatást”.
Főként az Európa csoport emelte ki a kritikai gondolkodás fontosságát. Nadia Balgobin, a Globethics.net vezető tanácsadója kulcsfontosságú kérdéseket vetett fel, amelyekre érdemes reflektálni: „Elembertelenedett társadalmat építünk? Elég figyelmet fordítunk azokra az értékekre, amelyeket be akarunk ágyazni a társadalomba, hogy elkerüljük országaink globális leépülését?”.
Általános szinten három alapelv különösen fontos az emberi témákat érintő kutatások etikájában: a tisztelet, a jóakarat és az igazságosság. Egyéni szinten a jellem hét pillérét kell megerősíteni a felsőoktatásban: önbecsülés, önbizalom, önerő, személyes értékek, együttérzés, csapatmunka és környezetvédelem.
Igen fontos téma volt: hogyan lehet észlelni a téves információkat, a fakenews-okat. Az álhírek és az általános félretájékoztatás elleni küzdelemhez szükséges az etikai műveltség és a kritikai gondolkodás, amit már a korai életkortól kezdődően az oktatáson keresztül kell fejleszteni.
Néhány méltató szó
Dr. Rudelmar Bueno de Faria, az Egyházak Világtanácsával és a felekezeti világszervezetekkel együttműködő ACT Alliance (=Cselekvési Szövetség) főtitkára: „Amikor a világ hatalmas morális és etikai válsággal néz szembe, az olyan szervezetek szerepe, mint a Globethics.net, alapvető fontosságú. Remélem, hogy a konferencia során sikerült felismerni a kihívások és a lehetőségek legjobb megoldásait. Kulcsfontosságú, hogy alaposan feltárjuk az etikai normák körét, hogy segíthessünk tagjainknak, partnereinknek és közösségeinknek, hogy különbséget tehessenek a jó és a rossz között”.
Együttműködési megállapodást írt alá a Globethics.net és a híres Római Klub, amely már 1968 óta foglalkozik az emberiség jövőjével összefüggő égető kérdésekkel, a növekedés határaival. Dr. Mamphela Ramphele, a Római Klub társelnöke elmondta: Az elmúlt években érzékeltük az emberi lét új formáinak megjelenését Földünkön, és megtanultuk, hogyan lehet embernek maradnunk etikus módon. Nagy érdeklődéssel várjuk a Globethics.net-tel való együttműködés lehetőségeit és eredményeit – a jövő javára.
A világvallások erkölcsi erőit, tapasztalatait, tenni kész tagjait a jövő érdekében egyesítő Globethics.net genfi konferenciája jelentős lépést tett és ösztönzést adott a fiatalabb nemzedékeknek is a legerősebb humán arany- és erőtartalék, a hit és az erkölcs generációs mozgósítására.
Az elkövetkező években ebben az erkölcsi világhálónak és kiadványainak, konferenciáinak, programjainak és projektjenek nélkülözhetetlen szerepe lesz. Érdemes lesz jobban odafigyelni rájuk!
(Forrás: https://www.globethics.net/news/2022/)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
TESTVÉRI TUDOMÁNYOS HÍD ZÜRICH ÉS BUDAPEST (BUDAÖRS) KÖZÖTT
A CONFESSIO CÍMŰ REFORMÁTUS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT CIKKE NYOMÁN (IS)
DR. CR. STÜCKELBERGER ZÜRICHI PROFESSZOR SORAI BÉKEFY LAJOSHOZ
Nagyon köszönöm a „Globalance” könyvemről írt igen részletes áttekintésedet és elismerésedet! Jól megértetted a lényeget. Jó megtapasztalni, miként alakulhat ki egy ilyen gyümölcs, termés a több évtizedes ismeretségünkből.
Üdvözlettel: Christoph
Prof. Dr. Dr. h.c. mult. Christoph Stückelberger
AZ ANGOL FORDÍTÁS E-FÜZET ELÉRHETŐSÉGE
https://issuu.com/.../ge_jehe_1_2022_final_brev_bekefy_1_
MEGJELENIK IN: Journal of Ethics in Higher Education 1(2022)
A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban - 1Kor 15,58
TESTVÉRI TUDOMÁNYOS HÍD ZÜRICH ÉS BUDAPEST (BUDAÖRS) KÖZÖTT
A CONFESSIO CÍMŰ REFORMÁTUS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT CIKKE NYOMÁN (IS)
https://www.blogger.com/blog/post/edit/2794831710063140807/7506279390644679142
KÖSZÖNETMONDÁS
Ma, 2022. október 15-én, szombaton délelőtt a világháló email postai üzenetei között örömmel fedeztem fel Dr. Christoph STÜCKELBERGER professzor, világhírű zürichi szociáletika tudós, a globethics.net felekezet-, és vallásközi, az egész világról mintegy 170 ezer tudós, kutató számára nyilvánosságot kínáló online fórum alapítójának és az alapítvány elnökének megtisztelő levelét. Ennek eredete az a tanulmányom, amit a MRE kulturális folyóirata, a Confessio 2021/4. számában, a Könyvszemle rovatban közölt.
Hálás vagyok ezen a helyen is Stückelberger professzor úrnak, aki sok éve teszi lehetővé számomra, hogy egy képzeletbeli, mégis a valóságban hatékonyan működő tudományos híd épülhetett ki az általa létrehozott etikai világháló, Zürich és Budapest, illetve szűkebb pátriám, Budaörs között. Ismeretségünk jó néhány évtizedre megy vissza, hiszen feleségem, Dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő Chr. Stückelbergernek volt évfolyamtársa a bázeli egyetemen. Közös munkájuk volt az a szemináriumi dolgozat, amelyben Isten Országának szemléletét elemezték, hasonlították össze a rendszerkritikus cseh teológus, Josef Lukl Hromádka (aki Csehszlovákia 1968-as szovjet lerohanását “életem legnagyobb tragédiájának” nevezte) és Karl Barth teológiájában. Ez az évfolyamtársi kollegialitás tette lehetővé, hogy Stückelberger professzorral személyes, testvéri kapcsolatom alakulhatott ki. A világméretű etikai hálózat alapítványi elnöke szervezetein keresztül ma már nemzetközi etikai szemináriumok, képzések sorát szervezi a különféle világvallások fiataljai számára. Vendégprofesszorként Svájc, Anglia, Nigéria, Oroszország, Kína, Bulgária egyetemein adja elő fáradhatatlanul a református teológiai gyökerű, a posztmodern kornak és a jövendőnek szánt erkölcsi tanításait a gazdaság, a politika, a kultúra, a digitális világ kihívásaival kapcsolatos válaszait. Emellett bölcseleti költészetében a mai világban helyét kereső, megtaláló, önmagát értelmező ember érzelmi kultúrigénye is sokrétűen megjelenik. A szeretet krisztusi világkultúrájának építéséért.
Itt köszönöm meg Stückelberger Professzor Úr mellett kedves munkatársainak, köztük első renden Ignace HAAZ úrnak, programfelelősnek lelkiismeretes odafigyelését a magyar teológiai irodalomra, publikációkra és ennek a fordításnak a létrejöttére.
Isten áldása legyen és maradjon Professzor Úr és Munkatársai, s a globethics.net nemes felekezet- és vallásközi, magas szintű tudományos és személyközi kapcsolatokban testet öltő fáradozásán a keresztyén, emberséges jövőért!
Hálás testvéri köszönettel, és köszöntéssel, Soli Deo Gloriával,
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
református lelkipásztor,
szociáletika kutató, közíró
az MRE Doktorok Kollégiuma
Irodalmi Szekciójának volt elnöke
Budaörs/Hungary
AZ ELNÖK-PROFESSZOR EMAILJE BÉKEFY LAJOSHOZ ZÜRICHBŐL
Christoph Stueckelberger <Stueckelberger@president.foundation> 9:48 AM (4 hours ago)
Lieber Lajos Békefy
Ganz herzlichen Dank für deine sehr ausführliche Besprechung und Würdigung meines Buches «Globalance»! Du hast den Kern gut erfasst. Es ist schön zu erleben, wie aus Jahreszehnten der Bekanntschaft zwischen uns eine solche Frucht entstehen kann.
Ganz herzlich, Christoph
Magyarul: Kedves Békefy Lajos,
Nagyon köszönöm a „Globalance” könyvemről írt igen részletes áttekintésedet és elismerésedet! Jól megértetted a lényeget. Jó megtapasztalni, miként alakulhat ki egy ilyen gyümölcs, termés a több évtizedes ismeretségünkből.
Üdvözlettel: Christoph
Prof. Dr. Dr. h.c. mult. Christoph Stückelberger
President of Globethics.net Foundation www.globethics.net
Geneva Agape Foundation www.gafoundation.world
Oikosinvest Foundation www.oikosinvest.org
Professor em. Of Ethics at University of Basel/Switzerland
Distinguished, Visiting & Honorary Professor of Ethics
At universities in UK, Nigeria, Russia, China, Bulgaria
Ethics Advisor for UN, ethical investments and companies
A MAGYAR NYELVŰ KÖNYVSZEMLE ELÉRHETŐ: https://confessio.reformatus.hu/v/827/#page1
Globalance – Etikai kézikönyv a Covid utáni időkre
Könyvszemle Békefy Lajos
KÖNYVSZEMLE GLOBALANCE 2021/4 STÜCKELBERGER BÉKEFY LAJOS
Christoph Stückelberger
Ethics Handbook for a Balanced World post-Covid
Globethics.net ed., Zürich
2020. 620 p.
BEVEZETŐ SOROK A MAGYAR KÖNYVSZEMLÉHEZ DR. BÉKEFY LAJOSTÓL
Egyetlen olyan nagyszerű és hittel előretekintő könyvvel sem találkoztam a pandémia kellős közepén, mint Christoph Stückelberger zürichi református szociáletikus 600 oldalas Globalance műve. A globethics.net etikai világhálót két évtizede megalapító és működtető professzor több egyetemen tartja szinte folyamatosan, a Covid-hullámok között is előadásait a jövőre felkészítő felelősségetikai lendülettel és elkötelezettséggel. Svájc mellett Nigéria, Kína, Oroszország, Anglia egyetemi katedráinak szívesen fogadott vendége. Részletesebb ismertetés előtt ismerkedjünk meg rövid tartalmával és a kritikai méltatásokkal. Előre bocsátom a kötet ismeretében, hogy a globalance kifejezésnek nincs köze a pénzhatalmi globalizmushoz, sem valamiféle háttérhatalom ideológiájához vagy világhatalmi törekvéseihez. A keresztyén hit és erkölcs nyílt felelősségvállalását, támogató-segítő tevékenységét, hozzájárulását a jövőhöz tükrözi az egész kötet. Ez a részletező elemzésből egyértelműen látható lesz...
AZ ANGOL FORDÍTÁS E-FÜZET ELÉRHETŐSÉGE
https://issuu.com/thedigest48/docs/ge_jehe_1_2022_final_brev_bekefy_1_
MEGJELENIK IN: Journal of Ethics in Higher Education 1(2022)
A REMÉNY SZÓGYÖNGYEI
Christoph Stückelberger
Van egy álmom...
A nagyhatalmak majd együttműködnek
A sanda gyanú bizalommá változik
A háborúk lopakodó kiterjesztése visszazsugorodik
Az egyeduralmat a közös részesedés váltja fel
Az innováció egyensúlyban lesz a természettel
A verseny karon fogja az együttműködést
A szélsőséget az ellentétek tisztelete tartja egyensúlyban
A hatalmat és a vezetést bekebelezés nélkül gyakorolják majd
A viszonosság aranyszabálya alapigazság lesz mindenkinek
Az önbizalom házasságra lép a szerénységgel
A lágy víz erősebb lesz, mint a kemény kövek
A szabadság és az igazságosság csókolgatja majd egymást
A gyűlölet átalakul szeretetté
A halál beépül az életbe
A szeretet soha nem ér véget
Van egy álmom...
(Fordítás Békefy Lajos)
A világ különböző részén élő és alkotó 170 ezer tudós etika-kutatót egy hatalmas együttműködési és a jövőért felelősséget viselő közösséggé szőtte össze két és fél évtizedes munkával a zürichi református lelkész, szociáletikus, dr. Christoph Stückelberger. Globethics.net világhálóján naponta a világ különféle vallású kutatóinak írásai jelennek meg több nyelven napjaink valamennyi izgalmas kérdéséről. Ő maga több egyetem (Tokió, Sanghaj, Moszkva, Johannesburg/Dél-Afrika, Lagos/Nigéria) meghívott vendégprofesszora. A pandémia kitörése óta több kiváló szakértő és tudós munkatársával megírta a Globalance c. 600 oldalas korszakos munkát, a Covid-19 utáni korszak etikai kézikönyveként. Erről már több írást is közzétettünk a pozsonyi Felvidék.ma, a kolozsvári agnusradio.ro online rovatában, illetve a Confessio református kulturális folyóiratban. Néhány magvas és elgondolkodtató, rövid, summázó részletét ennek a nagyszerű, egyetemi kézikönyvként is ajánlható kötetnek megismertetjük Olvasóinkkal. A fenti gondolati versben a jövő pozitív planetáris horizontját vázolja fel. Olyan elveket, amelyek nélkül nem képzelhető el tartósan a digitális világkorszak. Közös meggyőződésünk: erkölcsi igényesség, felelősség-etikai következetesség és személyes tartás nélkül nincs élhető jövő.
Dr. Békefy Lajos
MILYEN LEHET A JÖVŐ ERKÖLCSI IRÁNYTŰJE?
Globalance – Etikai kézikönyv a Covid utáni időkre
Christoph Stückelberger
Ethics Handbook for a Balanced World post-Covid
Globethics.net ed., Zürich
2020. 620 p.
Egyetlen olyan nagyszerű és hittel előretekintő könyvvel sem találkoztam a pandémia kellős közepén, mint Christoph Stückelberger zürichi református szociáletikus 600 oldalas Globalance műve. A globethics.net etikai világhálót két évtizede megalapító és működtető professzor több egyetemen tartja szinte folyamatosan, a Covid-hullámok között is előadásait a jövőre felkészítő felelősségetikai lendülettel és elkötelezettséggel. Svájc mellett Nigéria, Kína, Oroszország, Anglia egyetemi katedráinak szívesen fogadott vendége. Részletesebb ismertetés előtt ismerkedjünk meg rövid tartalmával és a kritikai méltatásokkal. Előre bocsátom a kötet ismeretében, hogy a globalance kifejezésnek nincs köze a pénzhatalmi globalizmushoz, sem valamiféle háttérhatalom ideológiájához vagy világhatalmi törekvéseihez. A keresztyén hit és erkölcs nyílt felelősségvállalását, támogató-segítő tevékenységét, hozzájárulását a jövőhöz tükrözi az egész kötet. Ez a részletező elemzésből egyértelműen látható lesz.
A könyv felépítése. Az 1-3. fejezetek meghatározzák a problémát és elemzik a világ jelenlegi helyzetét az egyensúly szemszögéből, a járvány, illetőleg a koronavírus támadásai utáni világ körülményei között. Az 1. fejezet néhány első felvillanást ad a járványról, és etikai kérdéseket vet fel. A 2. fejezet meghatározza, hogy mi a globalizmus etikai szempontból. A 3. fejezet az ideológiai polarizációt, valamint a politikai és technológiai szuperhatalmi struktúrákat elemzi. A 4. fejezet a globalizáció lehetőségeit és a filozófiai és vallási koncepciókat vizsgálja a történelem és a kortárs szerzők értelmezésében. Az 5. fejezet az érték-egyensúly érdekében (globe-balance) a normatív középpontot adja a kötetben, az értékek és erények, valamint ezek kapcsolatának vizsgálatával . A 6. fejezet a globalizáció felé való átalakulás folyamatait vizsgálja. A 7. fejezet a Globalance harminc alkalmazott tartományát elemzi és érvényesíti. A harminc alfejezet mindegyike tartalmazza a három lépést: az elemzés általi látást, felismerést („jelenlegi fejlődés”); az etikai irányultság alapján történő helyzet megítélését („értékpólusok”); és a konkretizálást („globalizmus felé”). Ez a fejezet a legfontosabb, Mutatja az is, hogy a könyv felét teszi ki. A cél nem egy kibővített monográfia egyetlen témára, hanem a társadalom minden szektorának és minden kontinens kapcsolatának és egymásrautaltságának bemutatása a mai globalizált világban. A harminc témájú 7. fejezet maratonja után a 8. fejezet spirituálisan reflektál az alapokra: mi számít igazán a világon? Halál, élet és szerelem? Vallások, hitek, világnézetek? A 9. fejezetben található Kitekintés néhány következtetést von le a koronavírus járvány utáni kiegyensúlyozott világrend felé tartó átalakulás feladatairól. A könyv írását a világszerte ismert református teológus 2016 végén kezdte írni. 2020. június 15-én fejezte be a Covid-19 világjárvány első két hulláma közben, mindazokkal közösségben, akik megpróbálják már a veszedelem mélységeiben is a koronavírus utáni kiegyensúlyozott emberi világot keresni. Feltéve, s bízva abban, hogy lesz pandémia, illetve Covid-19 utáni világ.
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
Globalance – Etikai kézikönyv a Covid utáni időkre
Christoph Stückelberger
Ethics Handbook for a Balanced World post-Covid
Globethics.net ed., Zürich
2020. 620 p.
Egyetlen olyan nagyszerű és hittel előretekintő könyvvel sem találkoztam a pandémia kellős közepén, mint Christoph Stückelberger zürichi református szociáletikus 600 oldalas Globalance műve. A globethics.net etikai világhálót két évtizede megalapító és működtető professzor több egyetemen tartja szinte folyamatosan, a Covid-hullámok között is előadásait a jövőre felkészítő felelősségetikai lendülettel és elkötelezettséggel. Svájc mellett Nigéria, Kína, Oroszország, Anglia egyetemi katedráinak szívesen fogadott vendége. Részletesebb ismertetés előtt ismerkedjünk meg rövid tartalmával és a kritikai méltatásokkal. Előre bocsátom a kötet ismeretében, hogy a globalance kifejezésnek nincs köze a pénzhatalmi globalizmushoz, sem valamiféle háttérhatalom ideológiájához vagy világhatalmi törekvéseihez. A keresztyén hit és erkölcs nyílt felelősségvállalását, támogató-segítő tevékenységét, hozzájárulását a jövőhöz tükrözi az egész kötet. Ez a részletező elemzésből egyértelműen látható lesz.
A könyv felépítése. Az 1-3. fejezetek meghatározzák a problémát és elemzik a világ jelenlegi helyzetét az egyensúly szemszögéből, a járvány, illetőleg a koronavírus támadásai utáni világ körülményei között. Az 1. fejezet néhány első felvillanást ad a járványról, és etikai kérdéseket vet fel. A 2. fejezet meghatározza, hogy mi a globalizmus etikai szempontból. A 3. fejezet az ideológiai polarizációt, valamint a politikai és technológiai szuperhatalmi struktúrákat elemzi. A 4. fejezet a globalizáció lehetőségeit és a filozófiai és vallási koncepciókat vizsgálja a történelem és a kortárs szerzők értelmezésében. Az 5. fejezet az érték-egyensúly érdekében (globe-balance) a normatív középpontot adja a kötetben, az értékek és erények, valamint ezek kapcsolatának vizsgálatával . A 6. fejezet a globalizáció felé való átalakulás folyamatait vizsgálja. A 7. fejezet a Globalance harminc alkalmazott tartományát elemzi és érvényesíti. A harminc alfejezet mindegyike tartalmazza a három lépést: az elemzés általi látást, felismerést („jelenlegi fejlődés”); az etikai irányultság alapján történő helyzet megítélését („értékpólusok”); és a konkretizálást („globalizmus felé”). Ez a fejezet a legfontosabb, Mutatja az is, hogy a könyv felét teszi ki. A cél nem egy kibővített monográfia egyetlen témára, hanem a társadalom minden szektorának és minden kontinens kapcsolatának és egymásrautaltságának bemutatása a mai globalizált világban. A harminc témájú 7. fejezet maratonja után a 8. fejezet spirituálisan reflektál az alapokra: mi számít igazán a világon? Halál, élet és szerelem? Vallások, hitek, világnézetek? A 9. fejezetben található Kitekintés néhány következtetést von le a koronavírus járvány utáni kiegyensúlyozott világrend felé tartó átalakulás feladatairól. A könyv írását a világszerte ismert református teológus 2016 végén kezdte írni. 2020. június 15-én fejezte be a Covid-19 világjárvány első két hulláma közben, mindazokkal közösségben, akik megpróbálják már a veszedelem mélységeiben is a koronavírus utáni kiegyensúlyozott emberi világot keresni. Feltéve, s bízva abban, hogy lesz pandémia, illetve Covid-19 utáni világ.
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
OLY’ SOK SZABADSÁGHARC UTÁN GYANÚTLANUL BESÉTÁLTUNK A DIKTATÚRÁBA?
Gondolatok a jövőről – tanuljuk együtt a jövőt! (1.)
OLY’ SOK SZABADSÁGHARC UTÁN GYANÚTLANUL BESÉTÁLTUNK A DIKTATÚRÁBA?
Kiber-etikára, kiber-jogra, kiber-nevelésre van szükség
Ma már remélhetőleg senki nem vitatja, hogy szinte lábujjhegyen, halkan, „puhán” beléptünk a negyedik ipari forradalom, a kiber-társadalom világkorszakába. Ennek minden szédületesen pozitív és negatív velejárójával és lehetséges súlyos következményével. Egyre több kutató és intézmény ismeri fel a buktatókat is. Hosszú távon az AI, a mesterséges intelligencia veszélyeiről vannak, akik (pl. a dán filozófus testvérpár, Christine és Christian Korsgaard és mások) úgy prófétálnak, mint a láthatatlan digitális világbörtön megvalósíthatóságáról. Mások a veszélyek, csapdák mérlegelésének tudatában nemzetközi jogi garanciákat és kiberbiztonsági hálózat kiépítését sürgetik. Az EU-ban idén tavasszal megszületett a Kiberbiztonsági Kompetenciaközpontról és -hálózatról szóló politikai megállapodás bukaresti székhellyel (!). Ma már egyetemeken képezik a kiberbiztonsági szakembereket, akik tanulmányaik során megismerik a kiberbiztonság elméleti és gyakorlati oldalát, biztonsági, környezeti, társadalmi és gazdasági aspektusait. Magyarországon valami még hiányzik. A kiber-etikai alapismeretek tudatosítása, egyáltalán ennek a felvetése, illetve az egyházak ilyen irányú képzési és tudatosítási munkálatai. Márpedig igen sürgős a jogi és az etikai szempontok összekapcsolása, bevezetése az általános kiberszemléletbe. Pedig vannak minták! Jelentős nemzetközi keresztyén etikai alapítású kutatóközösségek, mint például a svájci globethics.net már 2018-ben kiadta neves szerzői csapattal kidolgozott alapvető kézikönyvét Cyber Ethics 4.0 Serving Humanity with Values (Kiberetika 4.0 Az emberiség szolgálata értékekkel) címmel, amit itthon is kötelező bázisismereti könyvként közzé kellene adni. És mihamarabb kiber-etikai kurzusokat, előadásokat kellene indítani a fiataloknak a jövőnk szempontjából igen jelentős terület kiegyensúlyozott birtokbavétele érdekében. Legalább minima morália szinten. Hálás vagyok zürichi tudós ismerősömnek, a globethics.net alapítójának, Christoph Stückelberger református szociáletikusnak, hogy legutóbbi találkozásunkon felhívta figyelmemet erre az alapvető műre, melynek egyik kötetszerkesztője ő az indiai Új-Delhiben munkálkodó kiber-jogásszal, Pavan Duggal professzorral együtt. A kiberetika kérdései iránt annyira égetően nagy az érdeklődés, hogy Stückelberger vendégprofesszorként a világjárvány kitöréséig folyton úton volt. Előadások garmadáját tartotta Moszkvában, Pekingben és Nigériában. Szeretnék ennek a báziskötetnek a fontosabb megállapításaiból lapunk olvasóival, s reménység szerint kárpát-medencei érdeklődőkkel minél több alapinformációt megosztani. Ezért a kissé provokatív cím is, amivel azt igyekszem érzékeltetni, hogy magyarságunk mennyi szabadságküzdelem árán jutott el napjaink világába, s most egy hatalmas szellemi és erkölcsi szabadságharc, kiber-szabadságharc korszakához érkezett el. Ezt a világ népeivel együtt kell megvívnia, amit a világméretű kiber-társadalom szédületes lehetőségeinek a pozitív hasznosításáért, a jövőért kell sikeresen megvívnunk. A digitális jövő magyarsága védelmében mindenkinek tudatosabban kell élnie az információs lehetőségekkel, eszközökkel, adatokkal, személyi és közösségi kockázatokkal, illetve a kiberbiztonság alapkérdéseinek ismeretében etikusan, felelősen.
Nagyon veszélyes idők
Ha megnézzük a számítástechnikai bűnözés növekedésének előre jelzett adatait, akkor egyre egyértelműbb, hogy nagyon veszélyes időket élünk. A támadások 2020-ig megnégyszereződtek. 2018. január 1. és július 2. között 22 408 258 kiber-támadás, adatsértés valósult meg az Identity Theft Resource Center jelentése szerint. Kiszámították, hogy egy adatsértés átlagos összköltsége 3,86 millió dollár, a jelzett időszakot követő 24 hónapban a szabálysértés globális esélye 27,9%. A biztonsági védelmet használó szervezetek átlagos sérelem költsége 1,55 millió dollár a 2018-as Ponemon-jelentés szerint. Ebben a számítógépes bűnözők folyamatosan fejlődő módszerei állandó védelmi korrekciókat igényelnek, ezek fejlesztése horribilis pénz emészt fel. A virtuális térben végrehajtott cselekmények a technikai rendszereken túl kiber-jogi és tudatos etikai védelmet sürgetnek – mivel mindannyiunk biztonságát veszélyeztetik - hangsúlyozza az új-delhi Duggal professzor.
Alaptétel: a láthatatlan kiber-világ van az emberért, nem fordítva!
Tanuljunk meg néhány alapvetően szükséges fogalmat! Most hármat, majd a következőkben is párat.
A cyber angol nyelvű szó, aminek a magyar jelentése számítógépes, számítógépekkel kapcsolatos, virtuális. Magyarul elterjedt már kiber írásmódban történő használata.
A kibertér a láthatatlan, virtuális valóság teljes tere, a fizikai világgal párhuzamos világ, számtalan kapcsolódással a fizikai világhoz, az emberek, társadalmak, intézmények, személyesen használt számítógépek, mobiltelefonok, laptopok látható világához. Ez a kibertér jelentősen növekedett az elmúlt három évtizedben. Mindenhol és mindenkor jelen van, műholdakon keresztül, az információs technológiák, az internet, az időjárás-előrejelzések, a nagy adatgyűjtések, az élelmiszer-előállítás, az egészségügyi rendszerek, a bíróságok, az oktatás, az e-kormányzat, a kultúra, a zene és a vallás területén is. Ezért ma már kibernetikus társadalomról kell beszélnünk, amely minden szempontot magában foglal a kibertérhez kapcsolódva. A társadalom minden területe a világ minden táján része a számítógépes világnak. Óriási elvárások és lehetőségek vannak, ugyanakkor hatalmas félelmek és kihívások is tornyosulnak elénk.
A kiberetika célja, hogy tájékozódjon a helyesről és a helytelenről, a jóról és a rosszról a kibertérrel összefüggésben. Megpróbálja alkalmazni az alapvető erkölcsi értékeket és erényeket az új kihívásokra és helyzetekre. Ma már kiberetika 4.0-ról beszélünk (Cyber Ethics 4.0), hiszen benne élünk a negyedik ipari forradalomban. Ennek technikai jellemzői az internetes és az adatalapú, hihetetlenül gyorsan közölt és változó adatalkalmazással új technológiák kifejlesztése, különös tekintettel a mesterséges intelligenciára (AI).
Az etikai válaszokat az új helyzetekre párbeszéd folyamán dolgozzák ki a szakemberek, teológusok, etikusok, jogászok, filozófusok és technikai szakmérnökök.
Alapelv: a kibervilágnak, tehát az egész lakott földet körülvevő láthatatlan, mesterséges valóságnak kell az alapvető emberi szükségleteket szolgálnia, s nem fordítva. Ha az ember lesz a láthatatlan valóság szolgája, alárendeltje, akkor fog a technikai világdiktatúra rémséges helyzete ránk törni.
Kálvin Genfjétől a mesterséges intelligenciáig
Az ENSZ a fenntartható világról szóló fejlesztési céljaiban (SDG) kifejezi, hogy az új kiber-társadalomban is tiszteletben kell tartani a magánélethez és a szabadsághoz való egyetemes emberi jogot. Ezzel együtt növelni kell az egyenlőséget és az életvédelmet. „Sem a nemzeti kormányok, sem a technológiai szektor, sem a civil társadalom, sem senki más nem tudja egyedül megoldani a technológiai fejlődés kihívásait”- jelentette ki Michael Møller, az ENSZ genfifőigazgatója 2017 novemberében Genfben. Csak együtt és csak párbeszéddel, és oktatással, a veszélyek és az esélyek tudatosításával. A személyes adatok biztonsága éppúgy nélkülözhetetlen, mint az intézményi információk, adatok védelme. A svájci létesítésű, református gyökerekből világméretűvé kifejlesztett, ökumenikus és vallásközi etikai tartalmú és távlatú szerveződés, a Globethics.net Alapítvány (www.globethics.net) genfi irodája és kutatási központja mellett tíz regionális irodát és kutatási központot működtet az összes kontinensen. Világméretű célkitűzésük: a kiberetika témáit tovább vinni az egyetemek oktatási moduljai közé. „Kiber-etika a felsőoktatásban”. Így tölti be etikai elhívatását a genfi kálvini szociáletikai örökség szellemében, el egészen a kiber-kormányzásig, a mesterséges intelligencia etikájáig, híven mélyen bibliai-egyetemes gyökereihez, a legpozitívabb életvédő radikalizmus szellemében. Mit jelent a negyedik ipari forradalom korában, a digitális világkorszakban a bibliai felhívás, sőt parancs a lelki fegyverek mai alkalmazása tekintetében? Erre keressük további blokkjainkban, blogjainkban a választ.
„Vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” (Efézus 6,13-17).
Német Etikai Tanács elnöke: "Az emberi méltóság nem szeletelhető" - figyelmeztetés a digitalizáció negatív következményeire
Az elmúlt napok írásaiban (Legyen időnk önmagunkra! A liliomok szelíd értékforradalma a darknet és az adathalászás ellen; Jézus radikalizmusa) elkezdtem foglalkozni a digitális kiber-korszak hatalmas adatképződményei és az egyén, a társadalom viszonyával. A veszélyekkel elsősorban, hiszen ez minden etikusan gondolkodó ember alapvető feladata, illetve a keresztyén etika, az egyházak feladataival. Olykor valóban az az érzésünk, hogy nem csak puszta számmá degradálnak minket, miként korábban, hanem mérhetetlenül sok adatból számítástechnikai módszerekkel felépítenek egy képet rólunk, amiből csak éppen mi, az érző, gondolkodó, változó emberek maradunk ki. Hivatali állóképek a magánélet gyorsan változó valóságáról? Az elidegenítés új jelenségével áll szemben sok milliárd ember. A hatalmas adattárak, a big datak fognak majd irányítani, befolyásolni minket vagy tudjuk-e majd uralni a rólunk összegyűjtött, olykor teljességgel fedett adatokat? A jövő a whitenet, a világos és átlátható adatok és a darknet, a sötét háttérinfók dualizmusában, netán tán társadalom-lélektani hasadtságban, meghasonlottságban fog vergődni? Az adatgyűjtők majd úgy vágnak zsebre minket mint ahogyan mi a személyi kártyánkat, a vezetői engedélyünket vagy legújabban a covid-védettséget igazoló kártyát? S ki tudja, mi van, mi nincs az egysíkú adattárba ezeken bekódolva még? Mit tehetünk egyáltalán azért, hogy senki se legyen képes a kibertechnológia rohamosan fejlesztett eszközeivel zsebre vágni minket?
Veszélyben az emberi méltóság
Társadalmi vita az adatdiktatúra megelőzéséről - és az egyházak?
A teológus az adatok gazdaságos és etikus felhasználása érdekében elhangzó, legtöbbször nagyon elszigetelt megnyilvánulásokat az "erdőben fütyörésző madárhoz" hasonlította. Nem elég a szóló, kórusban kell az igényt a veszélyek és a lehetőségek tisztázására felerősíteni. Szólóban nehezen lehet a mégoly életbevágó emberi érdekeket érvényesíteni a nagy internetes platformokkal szemben. Dabrock ezért társadalmi vitát szorgalmazott arról, hogyan lehet(ne) az egyént megvédeni. És az emberi méltóság védelmezői között elsősorban az egyházaknak van lényegükből fakadóan sürgős tennivalójuk.
Egyének ellenőrzési jogosultsága - “nem vagyunk adatfejő tehenek”
Az Etikai Tanács elnöke az „adatszuverenitás”, az adatokkal való önrendelkezés újragondolását szorgalmazza, amely garantálja az egyének számára a személyes adatok felett történő ellenőrzést. Az etikai szakértő az állam mellett az üzleti életre is kiterjesztené az állampolgári kontroll jogát, tényleges lehetőségét. Az ügyfeleket nem szabad "adatfejő tehénként" használni. Ez veszélyezteti az emberek személyiségét és önrendelkezését.
"Jó, hogy a nagy platformszolgáltatók, az internetes óriások mindennapi, emberi másik oldalán vannak olyan kis és közepes platformok is, amelyek még mindig érzékenyek a globális kérdésekre - ezek között vannak az egyházak, amelyek egyetemes üzenetet hordoznak" - mondta Dabrock. A nyilvános vitákban az egyházaknak „érdekeltként” kell használniuk platformjaikat annak biztosítására, hogy az egyént komolyan vegyék és a gyenge emberek kiszolgáltatottságát ne hagyják kihasználni.
Véleménye szerint az egyházaknak be kell vinniük az „ember végessége” és az „Isten végtelen emberszeretete” üzenetét a társadalom digitalizálásával kapcsolatos vitába, és megmutatni: „Az embert nem lehet egyszerűen digitálisan ellensúlyozni, semmibe venni, és az emberek méltóságát nem szabadna felszeletelni, egyfajta szalámitechnika önérdekű (hatalmi vagy pénzfejési) célszerűségével, alkalmazásával".
Eljött a kiber-etikai átgondolások legfőbb ideje, amit a pandémia sem napolhat el
A svájci szociáletikai professzor, a világhírű református dr. Christoph Stückelberger és kutatótársa, az indiai szociáletikus Pavan Duggal szerkesztésében ezért jelent meg Cyber Ethics 4.0 - Serving Humanity with Values - az emberség és az emberiség szolgálata értékekkel c. kulcsmunka, amit nagyon szükséges és hasznos lenne magyarul is kiadni. A kibertér az élet és a társadalom minden ágazatát befolyásolja: mesterséges intelligencia, robotok, önvezető autók és automata fegyverek, telemedicina és kiberegészségügy, új módszerek az élelmiszer-termelésben, a környezet megsemmisítése és megőrzése, a Big Data mint új vallás, az oktatás és a polgárok jogainak szerepe, a jogi szabályozások és a nemzetközi egyezmények szükségessége. Hogy csak néhány igen fontos témát emeljek ki. A könyv 25 cikke a forró témák széles skáláját fedi le. Számos ország szerzői és a nemzetközi (ENSZ) szervezetek etikai szempontból keresik a megoldásokat. A kiberetika célja, hogy iránymutatást nyújtson arról, mi a jó és mi a rossz a kibertérrel kapcsolatban. A szerzők az alapvető értékeket és erényeket alkalmazzák és módosítják a kibertechnológiából és a kibertársadalomból eredő konkrét, új kihívásokra. A könyv alapvető, szinte kötelezőnek tekinthető olvasmányként szolgál tanárok, diákok, politikai döntéshozók, politikusok, vállalkozók, kórházak, nem kormányzati szervezetek és vallási szervezetek számára egyaránt. Ez a könyv párbeszédre, vitára és megoldásokra való felhívás. Részletesebb bemutatására még visszatérünk.
Mi a Német Etikai Tanács?
A Német Etikai Tanács (=Deutscher Ethikrat) az élet nagy kérdéseivel foglalkozik. Véleményével és ajánlásaival a társadalom és a politika számára kínál orientációt. A tagokat a német Bundestag elnöke nevezi ki. A Német Etikai Tanácsot 2008. április 11-én hozták létre az Etikai Tanácsról szóló törvény alapján, és a szövetségi kormány által 2001-ben létrehozott Nemzeti Etikai Tanács utódja lett. A Német Etikai Tanács eddig 20 átfogó véleményt készített olyan témákban, mint az anonim gyermekszállítás, az interszexualitás, a preimplantációs diagnosztika, a genetikai diagnosztika, a betegjólét és a big data. Ennek során a politikusok és a közvélemény tanácsadásának hajtóerejévé vált.
Prof. Dr. Peter Dabrock (1964) német protestáns teológus, a Friedrich-Alexander Erlangen-Nürnbergi Egyetem etika professzora. Dabrock 2012 és 2020 között tagja volt a Német Etikai Tanácsnak, amelynek 2016-ban lett elnöke.
Ennek megakadályozására csak a nemzeti erkölcsi maximum, a mi esetünkben a mainál is erősebben tudatosított és betartott, gyakorolt keresztyén etika lehet képes másokkal egyeztetve. A globális egyensúlyvesztést a nemzeti egyensúlytalálás normatív etikája tudja csak elviselhetővé tenni. Látjuk, Európában ez egyre gyengül.
Kérdés: mi mennyire leszünk képesek az erkölcsi határvédelemre? Önmagunkért, Európáért? A tovatűnt századokban magyarságunknak, hitünknek sikerült már nem is egyszer. Etikai köztudatunkat erre is edzeni kell!
Hozzájárulhatunk ahhoz a magunk mértéke szerint, hogy a nemzetközi erkölcsi vákuum és válság, aminek nem csak gerjesztésére, hanem kivédésére is hatalmas szellemi erők összefogása is tapasztalható. Hogy ne húzza a népeket az önmegsemmisítő vagy éppen egyoldalú hatalmi önérvényesítéssel semmilyen erő könyörtelen végküzdelembe, ezért is szükséges az erkölcsi határvédelem nemzeti méretben és az erkölcsi önvédelem világméretekben. Ennek alapgondolataként írtam le a globális erkölcsi minimum és a nemzeti erkölcsi maximum elvét.
A globális erkölcsi minimumról – a látszatkomfort és a törékeny béke ellensúlyaként
Maradok jelen fejtegetéseimben a már említett protestáns integráló felelősségetikánál, és a közel 170 ezer tudóst, teológust, filozófust, szociológust egy közös gondolkodási platformon összefogó nagyszerű svájci kezdeményezésnél, a globethics.net-nél. Ennek alapítója, világigazgatója Christoph Stückelberger professzor két nagy munkát alkotott meg, amit a pandémia utáni világ globalance-ját, azaz világ egyensúlyát segítő etikai kézikönyvében fogalmazott meg, és a cyber korszak keresztyén etikájáról is írt.
https://felvidek.ma/2021/02/amire-a-pandemia-utan-is-szukseg-lesz-az-erkolcsi-tamasztekokrol-globalis-es-nemzeti-szinten/
Amire a pandémia után is
szükség lesz: az erkölcsi támasztékokról globális és nemzeti szinten
Korábbi, itt közölt cikkemre (Gyökeresen új létezésszemléletre, új létezéstechnikákra van szükség) több értékes visszajelzést kaptam. Különösen Agárdy Gábor szenci kedves olvasónk érvelő levele gondolkodtatott el arról, hogy valóban fontos lenne ezen a helyen is olyan eszmefuttatást közzétenni, ami tisztáz bizonyos alapvető fogalmakat, mint az etika, morál, keresztyén erkölcs, a hitetlen ember erkölcsössége, s megindokolná az etikai tartás nélkülözhetetlenségét a 21. század emberi és közösségi, hazai és nemzetközi, egyre bonyolultabb viszonyai között. Olvasónk így érvel:„Az erkölcs vonatkozásában nem lehet valami “minimumról” beszélni: mert erkölcs vagy van, vagy nincs. Tehát erkölcsös vagy erkölcstelen valami. Félig erkölcsös vagy akár egyharmadig – ilyen nincs”.
Tisztázzuk a fogalmakat! – etika, morál – nemzeti erkölcsi határvédelem
Már amennyire a viszonylagosság és a szubjektivitás szabadosságai között csak lehetséges. Nincs mód arra, sajnos, hogy az etikatörténet legkülönbözőbb, ma is alakuló gazdag tárházából az erkölcsfilozófia vagy teológia fogalmait akár csak főbb jellemzőiben fel lehessen rajzolni. Néhány fogalmat mégis megpróbálok röviden világossá tenni, hogy értsük egymást. Hiszen nem mindig használjuk ugyanazzal a jelentéstartalommal az etika, morál, szokás, konvenció, etikett, erény szavakat.
Alapvetően egyetértek Agárdy úrral abban, hogy akár az ateistáknak is lehet erkölcsük, cselekvési normarendszerük, hiszen csaknem minden embernek van kisebb-nagyobb igénye szellemi-erkölcsi iránytűre. Tehát: a legszélesebb értelemben véve az etika – s itt nem a wikipédia meghatározását használom – az emberi cselekvés, magatartás kritikus és normatív rendszere az egyéni és a közösségi cselekvésmódok meghatározására.
A kritikus pont a gyakorlati életet etikailag motiváló nézetek tekintetében a norma, a viszonyítási pont vagy rendszer kérdése. Mihez igazodjam magatartásomban, döntéseimben? Itt válnak ketté vagy éppen több ágra a vizek.
A norma, a viszonyítási értékrend ugyanis lehet egy korszak bevett, közmegegyezésen alapuló erkölcsi szokásrendszere, jellemzője egy adott kor gondolkodásához való kötöttsége. Ezt nevezzük morálnak. Sajátossága a korszellemhez kötődő időlegesség, ami lehet akár egy fél évszázad vagy még több idői kiterjedés is. Ezzel szemben a másik etikai értékelő és viszonyítási rendszer nem egy korszak közmegegyezésén alapul, hanem például a világvallások korokon áthúzódó, átívelő “örök érvényű”, de legalább is a történelem végéig érvényes, érvényesíthető erkölcsi tanításain. Ezek az erkölcsi elvek az Örökkévaló, az isteni Szellem kijelentésein vagy valamilyen vallási közlésen alapuló maradandó erkölcsi tanítások, normák, elvárások.
Minden vallási rendszernek, iránynak megvan a magatartáskódexe, amit hitelvek határoznak meg. Ilyen a zsidóságban a Törvény, a Tízparancsolat, a keresztyénségben a szeretet nagy parancsolata. Protestáns lévén, én azt az irányzatot képviselem, amit így neveztem el: integrált protestáns felelősségetika, amiben az isteni Kijelentés, a teljes Biblia erkölcsi tanítása szervesen ötvöződik az elmúlt ötszáz év legértékesebb, bevált, gyakorlat igazolta etikai elveivel, normáival.
S hogy miért globális erkölcsi minimum és nemzeti maximum? Ez nem az erkölcsiség szintjéről szól, a jó-jobb-legjobb értékskáláról, hanem a kölcsönös elfogadásról, vállalhatóságról, a legkisebb közös többszörösről, hogy ne egyfajta etikai értékrend világméretű kötelezővé tétele kísértsen. Ez erkölcsi értékdiktatúra lenne, magának az etikának a halála.
Ma tapasztalati tény, de tudományosan is elfogadott, hogy a globalizáció korszakában, a negyedik ipari forradalom, a cyber-világ egyre erőteljesebb befolyása láttán sem lehet lemondani az ember és az emberiség alapvető létérdekeit védő és szankcionáló etikáról. Erről tanulmányok, előrejelzések, valószínűségi kalkulációk, félelmeket megfogalmazó jövővíziók szólnak eltérő érzelmi-értelmi hőfokon. És a mai etikák…
Itt, a Felvidék.ma oldalon már korábban vázoltam két szélsőséget: a dán (morál)filozófus, Sören Korsgaard digitális világbörtön prognózisát, amivel szemben globális etikai és jogi oltalmat sürget, illetve Youval Harari történész emberisten (homo deus) rémlátomását, mindehhez hozzákeverve a mesterséges intelligencia és a digitális agykontroll valóságát, meg a dataizmus, az adathalászás és így a legalapvetőbb személyiségi jogokkal történő visszaélés hatalmas veszedelmét.l
Azaz: vagy sikerül a vallások, az erkölcs- és morálfilozófia alapvető emberi értékeit, és a kibervilág diktálta elvárásokat, trendeket nemzetközi szinten, sőt globálisan valamennyire közelíteni egymáshoz a globális meta-etika, azaz a mindegyik oldal multi-érdekeit egyeztetni kölcsönösen elfogadható erkölcsi minimumban – vagy a globális szétesés felé rohanunk?
Figyelmeztető a svájci Hans Küng világethosz követelése, aki már 30 éve kimondta: ha a világvallások között nem lesz béke, együttműködés, akkor a nemzetek között sem, s hiába váltja fel a kétpólusú világot a négypólusú (USA, Európa, Kína Oroszország), akkor etikai, nem csak politikai minimál-konszenzus hiányában eddig nem tapasztalt konfliktusok várhatók. Tehát vagy lesz globális etikai közmegegyezés közösen elfogadott alapnormákkal, vagy dugába dől az emberiség, s ránk dől mindaz, amit évezredek alatt létrehozott az emberiség. A mai Bábelek összeomló tornyai maga alá temethetik még a jövőt is.
Ennek megakadályozására csak a nemzeti erkölcsi maximum, a mi esetünkben a mainál is erősebben tudatosított és betartott, gyakorolt keresztyén etika lehet képes másokkal egyeztetve. A globális egyensúlyvesztést a nemzeti egyensúlytalálás normatív etikája tudja csak elviselhetővé tenni. Látjuk, Európában ez egyre gyengül.
Kérdés: mi mennyire leszünk képesek az erkölcsi határvédelemre? Önmagunkért, Európáért? A tovatűnt századokban magyarságunknak, hitünknek sikerült már nem is egyszer. Etikai köztudatunkat erre is edzeni kell!
Hozzájárulhatunk ahhoz a magunk mértéke szerint, hogy a nemzetközi erkölcsi vákuum és válság, aminek nem csak gerjesztésére, hanem kivédésére is hatalmas szellemi erők összefogása is tapasztalható. Hogy ne húzza a népeket az önmegsemmisítő vagy éppen egyoldalú hatalmi önérvényesítéssel semmilyen erő könyörtelen végküzdelembe, ezért is szükséges az erkölcsi határvédelem nemzeti méretben és az erkölcsi önvédelem világméretekben. Ennek alapgondolataként írtam le a globális erkölcsi minimum és a nemzeti erkölcsi maximum elvét.
A globális erkölcsi minimumról – a látszatkomfort és a törékeny béke ellensúlyaként
Maradok jelen fejtegetéseimben a már említett protestáns integráló felelősségetikánál, és a közel 170 ezer tudóst, teológust, filozófust, szociológust egy közös gondolkodási platformon összefogó nagyszerű svájci kezdeményezésnél, a globethics.net-nél. Ennek alapítója, világigazgatója Christoph Stückelberger professzor két nagy munkát alkotott meg, amit a pandémia utáni világ globalance-ját, azaz világ egyensúlyát segítő etikai kézikönyvében fogalmazott meg, és a cyber korszak keresztyén etikájáról is írt.
E két nagy művében és korábban számos nemzetközi konferencián kereste, orosz, kínai, nigériai, dél-afrikai és európai egyetemek katedráin fejtegette a világóvó etikai konszenzus, a globális balansz életbevágó és jövőbevágó szükségességét. A világvallások és a legkülönbözőbb etikai iskolák képviselőivel kereste és keresi a megértést és az egyeztetést, az etikai összekapcsolódási pontokat.
Hiszen mindenki számára világos, hogy a Covid előtti világba nincs visszatérés. És ezt jó lenne egyszer s mindenkorra agyunkba vésni. Új kihívásokra kell használható és érvényes válaszokat találni – közösen, nem ex katedra kinyilatkoztatásokkal.
Stückelberger így fogalmaz: Hogyan lehet ezt a törékeny, veszélyesen kiegyensúlyozatlan világot átalakítani kiegyensúlyozott társadalmak együttélésévé, amelyek képesek szembenállások, különbségek közben is, de relációs, egymásra tekintettel lévő, etikus gondolkodással és cselekvéssel fenntartható kapcsolatok és jövő létrehozására? Az egyensúlyteremtés és fenntarthatóság mindenkiben meglévő igényének eleget téve, nem a felszínes látszatbéke és látszatkomfort illúziójával, púderével hintve be milliókat! Nem megtévesztő, tiszavirágéletű sikerdiplomáciával dolgozva, hanem az értékekre és az erkölcsi tartásra épülő valódi és mindenfelé működni képes létezéstechnikákkal. Amibe beletartozik a mai és a holnapi emberiségnek 80-82%-át kitevő világvallások követőinek, hitbeli normáikkal boldogulni igyekező hívők tisztelete ugyanúgy, mint hódolásuk a Teremtő, a Végső, az Abszolút, a Legfelsőbb, a Transzcendens, az Örökkévaló vagy bármilyen néven is nevezzük, de személyes isteni lény és valóság előtt…
Mindezzel összefüggésben jutunk el majd e kérdésekhez: mi teszi szükségessé a globalanszt, a világméretű erkölcsi egyensúlyteremtést, melyek azok az erkölcsi értékek, “erények”, amelyek együttes hatása és együttműködése teheti ki a 21. századi globális egyensúly erkölcsi minimumát és milyen módszerekkel lehet ezeket meghatározni? A következő részben bontjuk ki a lehetséges válaszokat…
AMIRE A PANDÉMIA UTÁN IS FELTÉTLENÜL
SZÜKSÉG LESZ
AZ ERKÖLCSI TÁMASZTÉKOKRÓL GLOBÁLIS ÉS NEMZETI SZINTEN
Korábbi, itt közölt cikkemre (Gyökeresen új létezésszemléletre, új létezéstechnikákra van szükség - 2021.01.31.) több értékes visszajelzést kaptam. Különösen is Agárdy Gábor szenci Kedves Olvasónk érvelő levele gondolkodtatott el arról, hogy valóban fontos lenne ezen a helyen is olyan eszmefuttatást közzétenni, ami tisztáz bizonyos alapvető fogalmakat, mint az etika, morál, keresztyén erkölcs, a hitetlen ember erkölcsössége, s megindokolná az etikai tartás nélkülözhetetlenségét a 21. század emberi és közösségi, hazai és nemzetközi, egyre bonyolultabb viszonyai között. Olvasónk így érvel: ”Az erkölcs vonatkozásában nem lehet valami "minimumról" beszélni: mert erkölcs vagy van, vagy nincs. Tehát erkölcsös vagy erkölcstelen valami. Félig erkölcsös vagy akár egyharmadig - ilyen nincs”.
Tisztázzuk a fogalmakat! - etika, morál - nemzeti erkölcsi határvédelem
Már amennyire a a viszonylagosság és a szubjektivitás szabadosságai között csak lehetséges. Nincs mód arra, sajnos, hogy az etikatörténet legkülönbözőbb, ma is alakuló gazdag tárházából az erkölcsfilozófia vagy teológia fogalmait akár csak főbb jellemzőiben fel lehessen rajzolni. Néhány fogalmat mégis megpróbálok röviden világossá tenni, hogy értsük egymást. Hiszen nem mindig használjuk ugyanazzal a jelentéstartalommal az etika, morál, szokás, konvenció, etikett, erény szavakat. Alapvetően egyetértek Agárdy úrral abban, hogy akár az ateistáknak is lehet erkölcsük, cselekvési normarendszerük, hiszen csaknem minden embernek van kisebb-nagyobb igénye szellemi-erkölcsi iránytűre. Tehát: a legszélesebb értelemben véve az etika - s itt nem a wikipédia meghatározását használom - az emberi cselekvés, magatartás kritikus és normatív rendszere az egyéni és a közösségi cselekvésmódok meghatározására. A kritikus pont a gyakorlati életet etikailag motiváló nézetek tekintetében a norma, a viszonyítási pont vagy rendszer kérdése. Mihez igazodjam magatartásomban, döntéseimben? Itt válnak ketté vagy éppen több ágra a vizek. A norma, a viszonyítási értékrend ugyanis lehet egy korszak bevett, közmegegyezésen alapuló erkölcsi szokásrendszere, jellemzője egy adott kor gondolkodásához való kötöttsége. Ezt nevezzük morálnak. Sajátossága a korszellemhez kötődő időlegesség, ami lehet akár egy fél évszázad vagy még több idői kiterjedés is. Ezzel szemben a másik etikai értékelő és viszonyítási rendszer nem egy korszak közmegegyezésén alapul, hanem például a világvallások korokon áthúzódó, átívelő “örök érvényű”, de legalább is a történelem végéig érvényes, érvényesíthető erkölcsi tanításain. Ezek az erkölcsi elvek az Örökkévaló, az isteni Szellem kijelentésein vagy valamilyen vallási közlésen alapuló maradandó erkölcsi tanítások, normák, elvárások. Minden vallási rendszernek, iránynak megvan a magatartáskódexe, amit hitelvek határoznak meg. Ilyen a zsidóságban a Törvény, a Tíz Parancsolat, a keresztyénségben a szeretet nagy parancsolata. Protestáns lévén, én azt az irányzatot képviselem, amit így neveztem el: integrált protestáns felelősségetika, amiben az isteni Kijelentés, a teljes Biblia erkölcsi tanítása szervesen ötvöződik az elmúlt ötszáz év legértékesebb, bevált, gyakorlat igazolta etikai elveivel, normáival. S hogy miért globális erkölcsi minimum és nemzeti maximum? Ez nem az erkölcsiség szintjéről szól, a jó-jobb-legjobb értékskáláról, hanem a kölcsönös elfogadásról, vállalhatóságról, a legkisebb közös többszörösről, hogy ne egyfajta etikai értékrend világméretű kötelezővé tétele kísértsen. Ez erkölcsi értékdiktatúra lenne, magának az etikának a halála. Ma tapasztalati tény, de tudományosan is elfogadott, hogy a globalizáció korszakában, a negyedik ipari forradalom, a cyber-világ egyre erőteljesebb befolyása láttán sem lehet lemondani az ember és az emberiség alapvető létérdekeit védő és szankcionáló etikáról. Erről tanulmányok, előrejelzések, valószínűségi kalkulációk, félelmeket megfogalmazó jövővíziók szólnak eltérő érzelmi-értelmi hőfokon. És a mai etikák...
Itt, a Felvidék.ma oldalon már korábban vázoltam két szélsőséget: a dán (morál)filozófus, Sören Korsgaard digitális világbörtön prognózisát, amivel szemben globális etikai és jogi oltalmat sürget, illetve Youval Harari történész emberisten (homo deus) rémlátomását, mindehhez hozzákeverve a mesterséges intelligencia és a digitális agykontroll valóságát, meg a dataizmus, az adathalászás és így a legalapvetőbb személyiségi jogokkal történő visszaélés hatalmas veszedelmét.
Azaz: vagy sikerül a vallások, az erkölcs- és morálfilozófia alapvető emberi értékeit, és a kibervilág diktálta elvárásokat, trendeket nemzetközi szinten, sőt globálisan valamennyire közelíteni egymáshoz a globális meta-etika, azaz a mindegyik oldal multi-érdekeit egyeztetni kölcsönösen elfogadható erkölcsi minimumban - vagy a globális szétesés felé rohanunk? Figyelmeztető a svájci Hans Küng világethosz követelése, aki már 30 éve kimondta: ha a világvallások között nem lesz béke, együttműködés, akkor a nemzetek között sem, s hiába váltja fel a kétpólusú világot a négypólusú (USA, Európa, Kína Oroszország), akkor etikai, nem csak politikai minimál-konszenzus hiányában eddig nem tapasztalt konfliktusok várhatók. Tehát vagy lesz globális etikai közmegegyezés közösen elfogadott alapnormákkal, vagy dugába dől az emberiség, s ránk dől mindaz, amit évezredek alatt létrehozott az emberiség. Bábel összeomló mai tornyai maga alá temetik még a jövőt is.
Ennek megakadályozására csak a nemzeti erkölcsi maximum, a mi esetünkben a mainál is erősebben tudatosított és betartott, gyakorolt keresztyén etika lehet képes másokkal egyeztetve. A globális egyensúlyvesztést a nemzeti egyensúlytalálás normatív etikája tudja csak elviselhetővé tenni. Látjuk, Európában ez egyre gyengül. Kérdés: mi mennyire leszünk képesek az erkölcsi határvédelemre? Önmagunkért, Európáért? A tovatűnt századokban magyarságunknak, hitünknek sikerült már nem is egyszer. Etikai köztudatunkat erre is edzeni kell! Hozzájárulhatunk ahhoz a magunk mértéke szerint, hogy a nemzetközi erkölcsi vákuum és válság, aminek nem csak gerjesztésére, hanem kivédésére is hatalmas szellemi erők összefogása is tapasztalható. Hogy ne húzza a népeket az önmegsemmisítő vagy éppen egyoldalú hatalmi önérvényesítéssel semmilyen erő könyörtelen végküzdelembe, ezért is szükséges az erkölcsi határvédelem nemzeti méretben és az erkölcsi önvédelem világméretekben. Ennek alapgondolataként írtam le a globális erkölcsi minimum és a nemzeti erkölcsi maximum elvét.
A globális erkölcsi minimumról - a látszatkomfort és a törékeny béke ellensúlyaként
Maradok jelen fejtegetéseimben a már említett protestáns integráló felelősségetikánál, és a közel 170 ezer tudóst, teológust, filozófust, szociológust egy közös gondolkodási platformon összefogó nagyszerű svájci kezdeményezésnél, a globethics.net-nél. Ennek alapítója, világigazgatója Christoph Stückelberger professzor két nagy munkát alkotott meg, amit a pandémia utáni világ globalance-ját, azaz világegyensúlyát segítő etikai kézikönyvében fogalmazott meg, és a cyber korszak keresztyén etikájáról is írt.
E két nagy művében és korábban számos nemzetközi konferencián kereste, orosz, kínai, nigériai, dél-afrikai és európai egyetemek katedráin fejtegette a világóvó etikai konszenzus, a globális balansz életbevágó és jövőbevágó szükségességét. A világvallások és a legkülönbözőbb etikai iskolák képviselőivel kereste és keresi a megértést és az egyeztetést, az etikai összekapcsolódási pontokat. Hisz’ mindenki számára világos, hogy a Covid előtti világba nincs visszatérés. És ezt jó lenne egyszer s mindenkorra agyunkba vésni. Új kihívásokra kell használható és érvényes válaszokat találni - közösen, nem ex katedra kinyilatkoztatásokkal. Stückelberger így fogalmaz: Hogyan lehet ezt a törékeny, veszélyesen kiegyensúlyozatlan világot átalakítani kiegyensúlyozott társadalmak együttélésévé, amelyek képesek szembenállások, különbségek közben is, de relációs, egymásra tekintettel lévő, etikus gondolkodással és cselekvéssel fenntartható kapcsolatok és jövő létrehozására? Az egyensúlyteremtés és fenntarthatóság mindenkiben meglévő igényének eleget téve, nem a felszínes látszatbéke és látszatkomfort illúziójával, púderével hintve be milliókat! Nem megtévesztő, tiszavirágéletű “sikerdiplomáciával” dolgozva, hanem az értékekre és az erkölcsi tartásra épülő valódi és mindenfele működni képes létezéstechnikákkal. Amibe beletartozik a mai és a holnapi emberiségnek 80-82%-át kitevő világvallások követőinek, hitbeli normáikkal boldogulni igyekező hívők tisztelete ugyanúgy, mint hódolásuk a Teremtő, a Végső, az Abszolút, a Legfelsőbb, a Transzcendens, az Örökkévaló vagy bármilyen néven is nevezzük, de személyes isteni lény és valóság előtt...
Mindezzel összefüggésben jutunk el majd e kérdésekhez: mi teszi szükségessé a globalanszt, a világméretű erkölcsi egyensúlyteremtést, melyek azok az erkölcsi értékek, “erények”, amelyek együttes hatása és együttműködése teheti ki a 21. századi globális egyensúly erkölcsi minimumát és milyen módszerekkel lehet ezeket meghatározni? A következő részben bontjuk ki a lehetséges válaszokat...
Jövőmodellek versenyfutása az emberiség megmaradásáért
SDG – Soli Deo Gloria – mint fenntartható fejlődési cél...
Nem kétséges, digitális korszakváltásban élünk, amit megterhel a makacs és öldöklő COVID-19 világjárvány. Milyen jövő vár reánk, unokáinkra, ha egyáltalán megéljük, megélik? Korábbi cikkeimben ezen a felületen felvázoltam különféle jövőprognózisokat. Meglehetősen elrettentő mindegyik.
A dán Korsgaard digitális világbörtönprognózisa a kibervilág már ma is tapasztalható teljes technikai világkontrolljával, a zsidó Harari történelmi illuzionizmusa az emberistenné felfejlődő, dologtalan Homo Deusával a megalapozott minimális reményt is eloszlatja légkörünkből és amúgy is zaklatott napjainkból.
Magam is elkezdtem modellezni jövőképeket, s hogy ne ismételjem refrénszerűen mások jövősejtető fogalmait, előbb a globális genocídiumig, a homo sapiens egyetemes fajirtásáig jutott el fantáziám, kiváltképpen a világjárvány már több, mint 30 millió életet bezúzó gőzhengere láttán.
Majd még sajátosabb megfogalmazást találtam: planetáris homocídium előtt állnánk? Planetáris emberirtás? Semmiképpen nem tudtam elfogadni ezeket a koncepciókat.
Bár tisztában vagyok keresztyénként azzal, hogy a történelem végjátéka nem fog hasonlítani a gyermekszobák álomvilágához, hiszen Jézus világosan jelezte előre: Hallanotok kell majd háborúkról, járványokról, földrengésekről, döghalálról, éhezésről, de meg ne rettenjetek, ez még nem a vég (Máté 24,6-8).
Ez pedig mikor fog bekövetkezni, még maga a Fiú sem ismeri, de az angyalok sem azt a globális végórát (Márk 13,32).
Mi meg végképpen nem! Keresve a világhálón a mai jövőalternatívák között valami pozitívat, némi biztatót, megint csak Isten különös vezetéseként, kezembe akadt a svájci református szociáletikus, világszerte ismert tudós, Christoph Stückelberger legújabb, 600 oldalas könyve, amely a Covid utáni világ számára írt egy etikai kézikönyvet, a hit pozitív jövőképével. Kulcsfogalma a világméretű egyensúlyteremtés, illetve az erre történő nemzetközi, nemzeti és egyéni törekvés etikája. A globalance.
Rendkívül szimpatikusan így fejezi be könyvét:
„E kötetet mindazoknak szenteltem, akik az SDG-k iránt érdeklődnek (Fenntartható Fejlesztési Célok). Ugyanazokkal az SDG betűkkel zárom e 600 oldalt, mint Kálvin reformátorunk minden könyvét és levelét: SDG! Egyedül Istené a dicsőség!”.
Ez igen, s hét nap alatt elolvastam zürichi barátunk könyvét. Az elrettentő jövőképek között egy emberi hang. Budapesti kedves mérnök ismerősöm, hittestvérem így reagált cikktervemre: „Az SDG mint fenntartható fejlődési cél nagyon szellemes!”. Én is így gondolom, akkor már ketten vagyunk. Remélem, hamarosan sokkal többen leszünk, akik így vélekedünk. A családom apraja-nagyja is csatlakozott ehhez az Isten dicsőségét kereső és szolgáló, abszolút pozitív jövőszemlélethez. Pillanatok alatt már tizenketten lettünk. A globalance világméretű egyensúlyra törekvő jövőképe nyomán…
Ismerjük meg közelebbről ezt a világalternatívát!
Előszó a jövőhöz
A Globalance: Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid (Globalance: etikai kézikönyv a Covid utáni kiegyensúlyozott világért) címet viselő, Züricben 2020. augusztus 20-án debütált könyv előszavában Dr. E. U. von Weizsäcker környezettudós, a Róma Klub volt alelnöke arról ír, hogy világunk kiegyensúlyozatlan, az éghajlatváltozás súlyos gondokat, pusztító jelenségeket hoz magával, a szuperhatalmak közötti polarizáció és öldöklő verseny erősödik, s mindezekre még nyakába kapta az emberiség a Covid-19 világjárványt. Legfőképpen ez a növekvő sok milliónyi halottszám világméretű összefogást, együttműködést követel.
Hogyan lehet ezt a törékeny, önmaga túlélését is veszélyeztető, kiegyensúlyozatlan világot úgy átalakítani, hogy kiegyensúlyozottabb társadalmak jöjjenek létre, amelyek képesek szembeszállni a különbségekkel, a megosztottsággal, és relációs, egymással kapcsolatot fenntartó gondolkodásra és cselekvésre segíteni a mai emberiséget?
Ez a nagyon időszerű Globalance a könyv központi kérdése von Weizsäcker szerint. 600 oldalon érveket, példákat, modelleket kapunk arról, miként lehet felszínes vagy álbéke helyett ténylegesen és tartósan működő kiegyensúlyozást, kiegyensúlyozott állapotokat vagy kiegyensúlyozó folyamatokat megvalósítani.
A kötet mélyen behatol az összefüggésekbe, a polaritások, megosztottság számos formájának az elemzésébe, és keresi a feloldozó, összekötő értékeket.
Nagy üzenete a vaskos kötetnek: az emberiség sikertörténete nem a végtelen konfliktusok, hanem az eredményes együttműködés históriája.
Stückelberger professzor négy évtizede foglalkozik a környezet és a fejlődés, a béke és az igazságosság, a hatalom és a tisztelet, a globális és a lokális értékek egyensúlyteremtésének technikáival, módszereivel. Mintegy 170 ezer tudást a legkülönfélébb vallásokból összefogó, gondolataiknak világfórumot biztosító globethics.net megalapítója, aki csak etikai értékek alapján tudja elképzelni a jövőt.
A minima morália, a legkisebb erkölcsi közös többszörös megalkotásán fáradozik kitartóan, mint vendégprofesszor kínai, orosz, indiai, nigériai, és svájci egyetemeken. Számára a maximális lokális erkölcsi kontextust a Biblia és a református, protestáns értékek jelentik.
Múlt ősszel nála jártam, mivel feleségemmel évfolyamtársak voltak a bázeli egyetemen jó 40 éve, s akkor titokzatosan mosolyogva célzott készülő nagy opusára. S most itt van. Tessék. A szembenállást szító vagy megmerevítő dogmatizmus és fundamentalizmus helyett a kiegyensúlyozó módszerek, magatartásformák kutatása és terjesztése, oktatása a célja. És kézikönyvben közreadása, amit a világhálóról le lehet tölteni. Globalance, világméretű egyensúly úgy, hogy abba belefér a helyi értékek, a nemzeti értékek és vallási etikák sokszínűsége is. Egység a sokféleségben világméretekben – sokféleség az egységben szintén világméretekben. Túlélési, jövőt megélési maximaként – elvként. Lássuk, hogyan is gondolja ezt Stückelberger?
68, 73, 79, 89, 01, 07, 20
Nos, ezek nem a nyerő lottószámok, hanem az a hét dátum, amikor az addigi világ egyensúlya megrendült, egyensúlyvesztés, egyensúlyhiány következett be világméretekben. Úgy is mondhatjuk:
az elmúlt öt évtized globális változásainak mérföldkövei ezek. Akik felnőttként éltük meg ezeket az éveket, memóriánkba beégtek ezek a dátumok.
1968 – diáklázadások, az értékek kulturális forradalma. 1973 – az első olajár sokk, és a Róma Klub jelentése a növekedés határairól. 1979 – Kína nyitott kapu politikájának a kezdete és szuperhatalommá emelkedésének az indulása. 1989 – a berlini fal leomlása, a kétpólusú világ összeomlásának kezdete. 2001 – szeptember 11., a terrorista iszlám fundamentalizmus és a globális védekezés kezdete. 2007 – globális pénzügyi válság. 2020 – a globális világjárvány kezdete.
Minden dátum jelképezi a bizonytalanságot, az egyensúlyvesztést, a világméretű rendellenességek időszakait. És az új kihívásokat.
A legfontosabb kérdés a homo humanus kiformálása – vagy az emberiség alkonya
Mindezek láttán és tudatában a legfontosabb kérdés: hogyan alakíthatjuk át az ilyen működési zavarokat és egyensúlyhiányokat új, dinamikus világrenddé, globális egyensúllyá? Miként járulhat hozzá az etika ehhez az átmenethez, változáshoz az értékek és erények egyensúlya, egyensúlyteremtő ereje és képessége bevetésével? Ezek a kérdések vezettek, hogy megírjam a jövő etikai kézikönyvét – mindenki használatára, ösztönzésére. A 2008/2009-es pénzügyi világválság megmutatta, mennyire sebezhetők a globálisan és kölcsönösen függő pénzügyi piacok.
A szerző nagybetűs formában is hangsúlyossá teszi, hogy a globalance etikus jövőképében nem végső cél az ellentétek globális kiegyensúlyozása. A végső cél ennél több, sokkal több. Nem folyamatok, ellenmozgások szabályozása pusztán, hanem: az ember emberré válásának segítése, a homo humanus kiformálása.
Vagy éppen annak megakadályozása, hogy az ember legyen a folyamatok ára és áldozata. Mert a jövő vagy az emberé lesz, aki Isten teremtménye, vagy a mesterséges értelemé, ami az ember teremtménye. Ha ez következik be, azzal elkezdődik ténylegesen is a homo sapiens, a homo humanus alkonya. Homo Deus nélkül! De a Deus homo, az Istenember, Jézus Krisztus visszajövetelével! Ez lesz nem csak Nyugat alkonya, hanem az egész globus alkonya is!
Én hiszek…
Én Stückelbergerrel együtt,
7 évtized szörnyű földi tapasztalatai ellenére is hiszek a Teremtőben és Megváltónkban, s a homo humanus jövőjében, aki fel tudja dolgozni a válságokat nemzetközi, nemzeti, családi, egyéni szinteken.
Abban a globális emberben, aki tudja majd kezelni a válságokat, a kibillent, egyensúly vesztett helyzeteket minden szinten! A globalancet megvalósító nagykorú emberben.
Hadd idézzem a szerzőt szó szerint:
„A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a főtéma: „Megtanulni embernek lenni”.
Ez a Globalance végső célja. Ennek a könyvnek nem az a célja tehát, hogy leírja azt, ami van (deskriptív, leíró módszerrel – ezt tette Korsgaard dán filozófus a digitális világdiktatúráról szóló cikkében – dr. Békefy megjegyzése), sem azt, hogy megjósoljuk a jövőt, ami lesz (prediktív – előrevetítő módszerrel – ezt próbálta az izraeli történész, Harari a Homo Deus fantáziálással – dr. Békefy megjegyzése), hanem orientációt, iránymutatást, iránytűt adni ahhoz, hogy mi legyen (normatív – mértékadó, értékadó módszer).
Stückelberger svájci professzor nem társadalomtudósként vagy futurista képzelgőként, hanem etikusként, homo humanus-ként teszi ezt…
Mert hisz az SDG-ben, mint fenntartható fejlesztési célban.
EMBERIRTÁS FÖLDGOLYÓNKON VAGY GLOBÁLIS EGYENSÚLYKERESÉS A COVID UTÁNI IDŐKRE?
AZ SDG - EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG! - MINT FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI CÉL
JÖVŐMODELLEK VERSENYFUTÁSA AZ EMBERISÉG MEGMARADÁSÁÉRT
EMBERIRTÁS FÖLDGOLYÓNKON VAGY GLOBÁLIS EGYENSÚLYKERESÉS A COVID UTÁNI IDŐKRE?
Nem kétséges, digitális korszakváltásban élünk, amit megterhel a makacs és öldöklő COVID-19 világjárvány. Milyen jövő vár reánk, unokáinkra, ha egyáltalán megéljük, megélik? Korábbi cikkeimben ezen a felületen felvázoltam különféle jövőprognózisokat. Meglehetősen elrettentő mindegyik. A dán Korsgaard digitális világbörtönprognózisa a kibervilág már ma is tapasztalható teljes technikai világkontrolljával, a zsidó Harari történelmi illuzionizmusa az emberistenné felfejlődő, dologtalan Homo Deusával a megalapozott minimális reményt is eloszlatja légkörünkből és amúgy is zaklatott napjainkból. Magam is elkezdtem modellezni jövőképeket, s hogy ne ismételjem refrénszerűen mások jövősejtető fogalmait, előbb a globális genocídiumig, a homo sapiens egyetemes fajirtásáig jutott el fantáziám, kiváltképpen a világjárvány már több, mint 30 millió életet bezúzó gőzhengere láttán. Majd még sajátosabb megfogalmazást találtam: planetáris homocídium előtt állnánk? Planetáris emberirtás? Semmiképpen nem tudtam elfogadni ezeket a koncepciókat. Bár tisztában vagyok keresztyénként azzal, hogy a történelem végjátéka nem fog hasonlítani a gyermekszobák álomvilágához, hiszen Jézus világosan jelezte előre: Hallanotok kell majd háborúkról, járványokról, földrengésekről, döghalálról, éhezésről, de meg ne rettenjetek, ez még nem a vég (Máté 24,6-8). Ez pedig mikor fog bekövetkezni, még maga a Fiú sem ismeri, de az angyalok sem azt a globális végórát (Márk 13,32). Mi meg végképpen nem! Keresve a világhálón a mai jövőalternatívák között valami pozitívat, némi biztatót, megint csak Isten különös vezetéseként, kezembe akadt a svájci református szociáletikus, világszerte ismert tudós, Christoph Stückelberger legújabb, 600 oldalas könyve, aki a Covid utáni világ számára írt egy etikai kézikönyvet, a hit pozitív jövőképével. Kulcsfogalma a világméretű egyensúlyteremtés, illetve az erre történő nemzetközi, nemzeti és egyéni törekvés etikája. A globalance. Rendkívül szimpatikusan így fejezi be könyvét: “E kötetet mindazoknak szenteltem, akik az SDG-k iránt érdeklődnek (Fenntartható Fejlesztési Célok). Ugyanazokkal az SDG betűkkel zárom e 600 oldalt, mint Kálvin reformátorunk minden könyvét és levelét: SDG! Egyedül Istené a dicsőség!”. Ez igen, s hét nap alatt elolvastam zürichi barátunk könyvét. Az elrettentő jövőképek között egy emberi hang. Budapesti kedves mérnök ismerősöm, hittestvérem így reagált cikktervemre: “Az SDG mint fenntartható fejlődési cél nagyon szellemes!”. Én is így gondolom, akkor már ketten vagyunk. Remélem, hamarosan sokkal többen leszünk, akik így vélekedünk. A családom apraja-nagyja is csatlakozott ehhez az Isten dicsőségét kereső és szolgáló, abszolút pozitív jövőszemlélethez. Pillanatok alatt már tizenketten lettünk. A globalance világméretű egyensúlyra törekvő jövőképe nyomán...Ismerjük meg közelebbről ezt a világalternatívát.
Előszó a jövőhöz
A Globalance: Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid (Globalance: etikai kézikönyv a Covid utáni kiegyensúlyozott világért) címet viselő, Züricben 2020 augusztus 20-án debütált
könyv előszavában Dr. E. U. von Weizsäcker környezettudós, a Római Klub volt alelnöke arról ír, hogy világunk kiegyensúlyozatlan, az éghajlatváltozás súlyos gondokat, pusztító jelenségeket hoz magával, a szuperhatalmak közötti polarizáció és öldöklő verseny erősödik, s mindezekre még nyakába kapta az emberiség a Covid-19 világjárványt. Legfőképpen ez a növekvő sok milliónyi halottszám világméretű összefogást, együttműködést követel. Hogyan lehet ezt a törékeny, önmaga túlélését is veszélyeztető, kiegyensúlyozatlan világot úgy átalakítani, hogy kiegyensúlyozottabb társadalmak jöjjenek létre, amelyek képesek szembeszállni a különbségekkel, a megosztottsággal, és relációs, egymással kapcsolatot fenntartó gondolkodásra és cselekvésre segíteni a mai emberiséget? Ez a nagyon időszerű Globalance a könyv központi kérdése von Weizsäcker szerint. 600 oldalon érveket, példákat, modelleket kapunk arról, miként lehet felszínes vagy álbéke helyett ténylegesen és tartósan működő kiegyensúlyozást, kiegyensúlyozott állapotokat vagy kiegyensúlyozó folyamatokat megvalósítani. A kötet mélyen behatol az összefüggésekbe, a polaritások, megosztottság számos formájának az elemzésébe, és keresi a feloldozó, összekötő értékeket. Nagy üzenete a vaskos kötetnek: az emberiség sikertörténete nem a végtelen konfliktusok, hanem az eredményes együttműködés históriája. Stückelberger professzor négy évtizede foglalkozik a környezet és a fejlődés, a béke és az igazságosság, a hatalom és a tisztelet, a globális és a lokális értékek egyensúlyteremtésének technikáival, módszereivel. Mintegy 170 ezer tudóst a legkülönfélébb vallásokból összefogó, gondolataiknak világfórumot biztosító globethics.net megalapítója, aki csak etikai értékek alapján tudja elképzelni a jövőt. A minima morália, a legkisebb erkölcsi közös többszörös megalkotásán fáradozik kitartóan, mint vendégprofesszor kínai, orosz, indiai, nigériai, és svájci egyetemeken. Számára a maximális lokális erkölcsi kontextust a Biblia és a református, protestáns értékek jelentik. Múlt ősszel nála jártam, mivel feleségemmel évfolyamtársak voltak a bázeli egyetemen jó 40 éve, s akkor titokzatosan mosolyogva célzott készülő nagy opusára. S most itt van. Tessék. A szembenállást szító vagy megmerevítő dogmatizmus és fundamentalizmus helyett a kiegyensúlyozó módszerek, magatartásformák kutatása és terjesztése, oktatása a célja. És kézikönyvben közreadása, amit a világhálóról le lehet tölteni. Globalance, világméretű egyensúly úgy, hogy abba belefér a helyi értékek, a nemzeti értékek és vallási etikák sokszínűsége is. Egység a sokféleségben világméretekben - sokféleség az egységben szintén világméretekben. Túlélési, jövőt megélési maximaként - elvként. Lássuk, hogyan is gondolja ezt Stückelberger?
68, 73, 79, 89, 01, 07, 20
Nos, ezek nem a nyerő lottószámok, hanem az a hét dátum, amikor az addigi világ egyensúlya megrendült, egyensúlyvesztés, egyensúlyhiány következett be világméretekben. Úgy is mondhatjuk: az elmúlt öt évtized globális változásainak mérföldkövei ezek. Akik felnőttként éltük meg ezeket az éveket, memóriánkba beégtek ezek a dátumok. 1968 - diáklázadások, az értékek kulturális forradalma. 1973 - az első olajár sokk, és a Római Klub jelentése a növekedés határairól. 1979 - Kína nyitott kapu politikájának a kezdete és szuperhatalommá emelkedésének az indulása. - 1989 - a berlini fal leomlása, a kétpólusú világ összeomlásának kezdete. - 2001 - szeptember 11., a terrorista iszlám fundamentalizmus és a globális védekezés kezdete. - 2007 - globális pénzügyi válság. - 2020 - a globális világjárvány kezdete. Minden dátum jelképezi a bizonytalanságot, az egyensúlyvesztést, a világméretű rendellenességek időszakait. És az új kihívásokat.
A legfontosabb kérdés a homo humanus kiformálása - vagy az emberiség alkonya
Mindezek láttán és tudatában a legfontosabb kérdés: hogyan alakíthatjuk át az ilyen működési zavarokat és egyensúlyhiányokat új, dinamikus világrenddé, globális egyensúllyá? Miként járulhat hozzá az etika ehhez az átmenethez, változáshoz az értékek és erények egyensúlya, egyensúlyteremtő ereje és képessége bevetésével? "Ezek a kérdések vezettek, hogy megírjam a jövő etikai kézikönyvét - mindenki használatára, ösztönzésére" - írja a szerző. A 2008/2009-es pénzügyi világválság megmutatta, mennyire sebezhetők a globálisan és kölcsönösen függő pénzügyi piacok. Szerző nagybetűs formában is hangsúlyossá teszi, hogy a globalance etikus jövőképében nem végső cél az ellentétek globális kiegyensúlyozása. A végső cél ennél több, sokkal több. Nem folyamatok, ellenmozgások szabályozása pusztán, hanem: az ember emberré válásának segítése, a homo humanus kiformálása. Vagy éppen annak megakadályozása, hogy az ember legyen a folyamatok ára és áldozata. Mert a jövő vagy az emberé lesz, aki Isten teremténye, vagy a mesterséges értelemé, ami az ember teremtménye. Ha ez következik be, azzal elkezdődik ténylegesen is a homo sapiens, a homo humanus alkonya. Homo Deus nélkül! De a Deus homo, az Istenember, Jézus Krisztus visszajövetelével! Ez lesz nem csak Nyugat alkonya, hanem az egész globus alkonya is!
Én hiszek...
Én Stückelbergerrel együtt, 7 évtized szörnyű földi tapasztalatai ellenére is hiszek a Teremtőben és Megváltónkban, s a homo humanus jövőjében, aki fel tudja dolgozni a válságokat nemzetközi, nemzeti, családi, egyéni szinteken. Abban a globális emberben, aki tudja majd kezelni a válságokat, a kibillent, egyensúly vesztett helyzeteket minden szinten! A globalancet megvalósító nagykorú emberben.
Hadd idézzem a szerzőt szó szerint: “A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a főtéma: „Megtanulni embernek lenni”. Ez a Globalance végső célja. Ennek a könyvnek nem az a célja tehát, hogy leírja azt, ami van (deskriptív, leíró módszerrel - ezt tette Korsgaard dán filozófus a digitális világdiktatúráról szóló cikkében - dr. Békefy megjegyzése), sem az, hogy megjósoljuk a jövőt, ami lesz (prediktív - előrevetítő módszerrel - ezt próbálta az izraeli történész, Harari a Homo Deus fantáziálással - dr. Békefy megjegyzése), hanem orientációt, iránymutatást, iránytűt adni ahhoz, hogy mi legyen (normatív - mértékadó, értékadó módszer). Stückelberger svájci professzor nem társadalomtudósként vagy futurista képzelgőként, hanem etikusként, homo humanus-ként teszi ezt...Mert hisz az SDG-ben, mint fenntartható fejlesztési célban.
Globális genocídium felé tart
az emberiség?
Riasztó jövőképek között él-e még a remény?
Globális genocídium felé tart az emberiség
RIASZTÓ JÖVŐKÉPEK KÖZÖTT ÉL-E MÉG A REMÉNY?
KORSGAARD DIGITÁLIS VILÁGBÖRTÖNÉTŐL HARARI MEGISTENÍTETT EMBERÉN ÁT
STÜCKELBERGER BIBLIAI ALAPÚ EGYENSÚLYTÖREKVÉSÉIG, A GLOBALANCE-IG
Úgy tűnik, sokak számára új időszámítás vette kezdetét a koronavírus 2020. évi megjelenésével. Számomra ugyan halálomig érvényben marad a Kr. u., azaz Krisztus születésével kezdődő új világkorszak megjelölés, de kétségtelen, a COVID-19 olyan megrendítő világjelenség, ami korszakváltás határát is jelölheti. Az emberiség pusztításának, a hadüzenet nélküli világháború láthatatlan hadserege, vírus-ármádiája itt masíroz közöttünk és bennünk. S úgy tűnik, ha meglesz a vakcina, akkor sem tudhatjuk le végleg. Csak megjelenési divatviselete fog változni. Furcsa módon, s nem a mítoszok meseszövése szerint, hanem nagyon reálisan, halált, sok családi és személyes drámát okozóan, nagyon is érzékelhetően a láthatatlan és a látható világok küzdelme köszönt ránk a 21. században. Egyfajta globális genocídium. Hogyan látják kortárs tudósok a covidos és a poszt-covid világot? Milyen elviselhetőségi, túlélési alternatívákat kínálnak? Vagy annyira nyílt végűek javaslataik, hogy jobb bele sem gondolni?
Korsgaard kiber-börtöne és Harari illúziói a Homo Deusról, az emberistenről
Előrebocsátom, hogy csak a legjellemzőbb megállapításokat tudom majd Olvasóink elé tárni terjedelmi okokból. De lesz módjuk újabb cikkekben egyik-másik jövő koncepció izgalmasabb részleteivel megismerkedni. Közös töprengésre hívom most e sorok olvasóit. Abban bizonyára egyet értünk, amit a három közül az egyik szerző így fogalmazott meg: “A pandémiában újra felfedezzük az élet sérülékenységét, minden kockázatelemzés, életbiztosítás és szociális biztonsági intézkedés ellenére... A járvány megtanít minket arra, hogy mennyire számít a gyorsaság. Minden késlekedés újabb és újabb emberéletekbe kerül. Ez a tapasztalat meggyőzhet mindenkit arról, hogy nem az élettartam, a kronosz az egyetlen tét, hanem az élet minősége, a kairosz, aminek mélyén ott lüktet az egyetlen igazán emberi valóság: a szeretet”. Ezt is kockára tesszük a világjárványban, vagy megtanuljuk megvédeni!
Digitális börtönbe zárt emberiség - hol késel emberi méltóság az éji homályban?
Előző cikkemben felvázoltam a dán Sören Korsgaard nagy nemzetközi visszhangot kiváltott tanulmányának néhány gondolatát. Meglehetősen fojtogató adattömeggell állt elő annak bizonyítására, milyen sötét jövő vár az emberiségre, ami már el is kezdődött, amikor a digitális világbörtönbe terelik a földgolyó lakosságát. A terelés eszközrendszere igencsak változatos, de mind az új világkorszak digitális találmányai közül kerül ki. A “nagy testvérek, big brothers” csúcstechnológiájával, arcfelismerő kamerákkal, éjjel-nappali követő technikákkal, az agykémlelésig, az ébredő gondolatok detektálására, olvasására képes eszközökig, a mesterséges intelligencia másodpercek alatt az emberi gondolkodás évszázadait meghaladó újabb agytermékei özönével érzékelteti az egyéni és a közösségi kiszolgáltatottságot. Az ember mint személy és a technikai világ személytelen, szinte emberfeletti közönye közötti egyre veszélyesebb ellentét, feszültség és szakadék tátong. Ezek a csúcstechnológiák már javában működnek az USA-ban, Kínában, Oroszországban, s másutt. A szerző új egyiptomi rabszolgaságról ír, élve az ősi bibliai képpel, amelynek nem egy nép, hanem az egész emberiség lesz elszenvedője. Mindezek a módszerek a nemrégen Kínában bevezetett szociális kreditrendszerben már működésbe léptek, amikor is a kormány, a hatalom kreditpont elvonással vagy adásával megbünteti azokat, akik túl sok videójátékot játszanak, a metróban esznek, kritizálják a kormányt, nyilvánosan káromkodnak. Viszont piros pontok adásával megjutalmazza azokat, akik polgártársaik után kémkednek, és jelentéseket tesznek a hatóságoknak. Lehet felszínesen okoskodva azt mondani, hogy egy másfél milliárdnyi embertömeget magában foglaló társadalmat csak így lehet normálisan működtetni. Ám ne felejtsük: ennek ára a feketelisták, feketepontok gyűjtése, aminek a végén az egyén elveszíti szabadságát, csak egy negatív adathalmaz lesz belőle, vagy éppen börtöntöltelék, akit a társadalmi szolgáltatásokból kizárnak (nem mehet külföldre, nem hagyhatja el még a lakóhelyét sem…). A dán gondolatainak ausztráliai visszhangjában ezt olvashatjuk: Korsgaard esszéjét, az "Egy világ digitális diktatúrája" címűt időszerű, kötelező olvasmánnyá kellene tenni, ami hangos figyelmeztetés, vészkiáltás, sikoly az állampolgári jogok és az emberi jogok, az emberi méltóság hatalmas mértékű fenyegetettsége, egyre gyakoribb elvesztése miatt, tiltakozás az egyénekre vonatkozó hatalmas adatgyűjtés, a cenzúra és a kormányok általi tömeges felügyelet ellen. Korsgaard azt is tudatosította bennünk, hogy a digitális diktatúra elemei már telepítve vannak a gazdag parlamentáris demokráciákban, így az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, valamint az egypárti államokban is, így Kínában és az Öböl-menti államokban. Milyen mozgásteret lát a dán szerző a digitális eszközök által ilyen módon nagyon zárt és bezárt országnyi, világméretű börtönrendszerekben? Visszaidézi Descartes híres alaptételét: “Cogito ergo sum - Gondolkodom, tehát vagyok”. Ám a digitális diktatúrákban hova tovább már nem csak a születő gondolatot tudják leolvasni, sőt kiolvasni belőlünk, hanem az a félő, hogy éppen idegen gondolatokat ültetnek el bennünk, s ezt még csak észre sem vesszük. Némi reményt a személyes mozgástér megőrzésére Korsgaard abban lát, ha a még gondolkodó emberek világméretekben összefognak, tájékoztatnak mindenkit az egyre gyorsuló veszélyekről, zéró toleranciát hirdetnek és követelnek meg törvényi szinten is mindenféle hazugsággal szemben. Továbbá ha ragaszkodnak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának átláthatósági, transzparencia követelményeihez és mindenkire történő alkalmazásához. Végül a dán tudós sürgeti a bojkottokat minden olyan ember, politikus, párt, vállalat és ország ellen, aki, amelyik részt vesz az emberiség egyre súlyosbodó digitális bebörtönzésében. Hogy mindez mire lesz elég, azt majd a három jövőkép felvázolása után mérlegeljük...
Harari illuzionista ugrása az emberisten irányába - oroszlánszelídítő Dániel?
Yuval Noah Harari professzor történész, filozófus Izraelben született, Oxfordban szerzett Ph.D. doktorátust, jelenleg a jeruzsálemi Héber Egyetem Történettudományi Tanszékén egyetemi tanár. Az a trilógia, amiben kifejti a homo sapiens múltjáról, végnapjairól, és a Homo Deus, az emberisten megszületéséről szóló, véleményem szerint több tekintetben is illuzórikus gondolatait, 2014-ben, 2016-ban és 2018-ban jelent meg. Először a Sapiens: az emberiség rövid története címmel (Sapiens: A Brief History of Humankind), majd a Homo Deus: a holnap rövid története (Homo Deus: A Brief History of Tomorrow), végezetre a 21 lecke a 21. századi emberiségnek (21 Lessons for the 21st Century). Nem vitatom Harari gondolkodásmódjának, szokatlan történelmi optikájának az érdekességét, olykori merészségét se, hiszen nem véletlenül jelent meg ez a történelemfilozófiai hármaskönyv 60 nyelven, közel 30 millió példányban.
Magyarul is elérhetők. Mindez a mennyiség mégsem eléggé meggyőző nekem arra nézve, hogy a mód, ahogyan ő kiutat próbál keresni és találni a mai való világból a jövő való világa felé, az reális út-e. Nekem úgy tűnik, Harari egy hatalmas szellemi-gondolati ugrással egyszerűen cezúrát húz a múlt és a jövő közé. A homo sapiens korát lezárja, s átugrik egy bibliailag és fejlődés minőségileg is nagyon kérdéses jövőbeli állapotba. Mintha egy új jövő paradigma, jövőmodell, az emberisten optimista képével menne szembe annak az oroszlánveremnek az életveszélyes valóságával, amibe annak idején Dániel prófétát is vetették, ma pedig az egész emberiség ott vesztegel. Vagy a tüzes kemencékkel megy így szembe.
Csakhogy van egy igen lényeges különbség, ami ugyancsak cezúra, választóvonal Harari szemlélete és az ő népét is jellemző teista, transzcendens, istenes látásmód között. Dániel a Mindenható nevében, Izrael Istene nevében és túlerejével ment szembe a veszedelemmel, szelídítette meg az oroszlánt, állta ki a tüzes kemencét. És ez a dimenzió nem hogy teljesen elvész Harari jövőképéből, hanem ő tudatosan ki is akarja radírozni az emberiség emlékezetéből ezt a dimenziót. Szerinte az igen hatásos vallások nem Közel-Keletről jönnek, hanem az USA Szilícium-völgyéből, a tudomány világközpontjából. Gondolkodása szerint a Homo sapiens uralta a világot, mert ez az egyetlen állat, aki képes hinni a pusztán saját képzeletében létező dolgokban, például az istenekben, az államokban, a pénzben és az emberi jogokban. Új technológiák segítségével néhány évszázadon vagy akár évtizeden belül - állítja Harari - a Sapiens teljesen más lénnyé fejlődik, élvezve az isteni tulajdonságokat és képességeket. A történelem akkor kezdődött, amikor az emberek feltalálták az isteneket - és akkor ér véget, amikor az emberek istenekké válnak. Mégpedig olyan istenekké, Homo Deusokká, akik a fejlett robotgépek és mesterséges intelligenciák világában haszontalanokká, dologtalanokká válnak. Megszületik tehát az élvezeti ember, a carpe diemista, az élvezd a napot típusú, valójában már a letűnt római birodalomban is létezett henyélő embertípus - aki csak azért él, hogy élvezze a létezést. Sajátosan fogalmaz könyveiben, vannak alaptételei, melyek refrénszerűen térnek vissza.
Például: “A pénz a valaha kidolgozott leguniverzálisabb és legpluralisztikusabb kölcsönös bizalom-rendszer. A pénz az egyetlen dolog, amiben mindenki megbízik”. Vagy: “A kapitalizmus inkább vallás, mint pusztán gazdasági elmélet - és ez a mai napig a legsikeresebb vallás”. Azt hiszem, Harari szokatlan és mély történelmi összefüggéseket villanásszerű felismerésekbe fogalmazó filozofálgatása a múltról és a jövőről a könyvsikert kergető kiadói érdekek által vezérelt és szimulált elvárásoknak messze eleget tesz, de nem a mi látásmódunknak. Az ilyeneket lehet többen elhiszik, mint nem: “Megoldja e három könyv a politikai, technológiai, társadalmi és egzisztenciális kérdéseket, és rávilágít arra, hogy ezek milyen hatással vannak az emberek mindennapi életére világszerte”. Nem, a mégoly izgalmas optika váltások, látószög fordulatok sem oldanak meg semmit. Leginkább azzal nem, ahogyan a testetöltés egyszeri, páratlan csodájaként kétezer éve bibliai igazságként szolgáló “Az Ige testté lett” jánosi gondolatot, tehát az Isten Fia, az Istenember csoda realitását, nem pedig illúzióját Harari egyetlen gondolati csavarintással igyekszik üdvigérő emberistenné átalakítani. A Homo Deus megszületése olyan teremtésbeli, ontológiai abszurdum és határátlépés lenne, amire globális és kozmikus katasztrófa nélkül bizonyára nem kerülhetne sor. Harari népe Szent Írásában, s egyúttal a mi velük közös Ószövetségünkben az első ilyen határátlépési, abszurd kísérlet akkor történt, amikor Ádám és Éva olyanná akart lenni az Éden-kertben, mint Isten. Minden jónak és rossznak tudójává. Mindentudóvá.
Ismerjük ennek Éden-vesztő, kiűzetési következményeit. Aztán: Harari népe és a mi közös Tíz Parancsolatunkban, a 10 Igében a második parancsolatban világos határhúzás van Isten, illetve a bálványokká emelt faragott képek egyértelmű elutasítása között. Ez Parancsolat, nem kívánságlista! Sok izraelita ma is így gyakorolja hitét! Olyan antropológiai, az ember képességeit, határait illetően nagy illúzió foglya Harari gondolkodása, ami alapvetően lép át a középkori misztika egyik legnagyobb és legszebb emberi kérdésén: Cur Deus homo? Miért lett emberré Isten? Azért, hogy az ember emberré válhasson. Számomra ennek ellenpontozásaként Harari szellemében a kérdés így fordulna át önmaga ellentétébe, karikatúrájába, s kapna illuzórikus csavarintást: Cur homo Deus? És ez pedig akár az emberfeletti emberhez, a nietzschei Übermensch-hez vagy más antropológiai téveszmékhez, éppen a semmibevételhez vezethetne, mint annyiszor az emberiség történetében. Éppen a kegyetlenül Soás 20. században. Ezért a kiváló, fantáziadús, egyébként találékonyságban abszolút elismerésemet kiérdemlő zseniális tudós inkább a jövő illúzionistája, mint reális jövőmentő alternatívák megfogalmazója, s terjesztője.
A fenti világképek igazi alternatívája
Az igazi alternatívát a fentiekkel szemben Christoph Stückelberger svájci etikus tudós fogalmazta meg 600 oldalas etika könyvében, miután végig vitatkozta 2018-ban a sanghaji filozófus világkongresszus válaszadási kísérleteit erre a központi témára:
“Miként válhat emberré az ember?”. A világméretű egyensúly teremtésről szóló etikai kézikönyvét külön írásban ismertetjük meg Önnel, Kedves Olvasónk. Bízva abban, hogy a svájci tudós könyv címében (Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid - Etika könyv a kiegyensúlyozott poszt-covid világ számára) megfogalmazott Covid-19 utáni világ el is érkezik. Ennek reális reményéhez és élhető berendezéséhez olyan szemlélet kell, mint Stückelberger professzoré: az agapé és a kairosz (a szeretet és a minősített kegyelmi idő) világméretű koordinátái közé emelt, emberléptékű világ. Nem pedig a digitális önkény, s végképpen nem a Homo Deus világa...
Prof. Dr. Dr. h.c. Christoph Stückelberger
A Globethics.net etikai világközösség alapítója és elnöke
Zürich/Svájc
TOMBOLÁSÁNAK IDEJÉN IS!
* Dr. Békefy-Röhrig Klaudia találkozott volt bázeli évfolyamtársnőjével, Vroni Thurneysennel Solothurnban, akinek nagybátyja volt a híres bázeli professzor, Barth Károly kortársa, a világszerte ismert homiléta és lelkigondozó, Eduard Thurneysen, akinek igehirdetéselmélete és lelkigondozástana egész lelkésznemzedékeket vezetett a gyakorlati szolgálatban hazánkban is. Az ő örökségének egyik ápolója Vroni Thurneysen református lelkésznő, és sok értékes portré adattal rendelkezik a svájci szellemi élet tagjairól, írókról, tudósokról, művészekről, teológusokról, filozófusokról, így például a reformáció világi és egyházi kiválóságait bemutató életrajzi sorozatról, melynek szerzője P. Stückelberger (cikk)
* Egész napos bázeli látogatás, a Bazel-Hörtli Díszsírparkban tiszteletadás, rövid áhítat Dr. h.c. Ruth Epting lelkésznő, az egész kárpát-medencei protestáns női munka támogatójának, az Európai Teológusnők Fóruma alapítójának, a Bázeli Misszió munkatársának nyughelyénél, virágelhelyezés, s megemlékezés a Dr. Békefy-Röhrig Klaudia által fordított Epting-könyv, a Szabadon az Úr szolgálatában c. kötet kiadásának 30. évfordulójáról. Látogatás a teológiai fakultáson, a Péter templomban, mindkét helyen Klaudia tanult, illetve szolgált. (cikk)
* Találkozás Doris Bernhardt református lelkésznővel, hugenotta kutatóval, hugenotta zarándoklatok szervezőjével, a francia protestantizmus történetének kutatásával összefüggő kérdésekről is megbeszélés (cikk és tanulmányok sorozatban + PPT előadás)Csorna szülötteként,
Győr neveltjeként,
ZÜRICHI ÚTJELZŐ REFORMÁTUS INTELLEKTUÁLIS POÉZISE SVÁJCBÓL
RÉSZLETEK CHRISTOPH STÜCKELBERGER
ÚTJELZŐK C. KÖTETÉBŐL
2005-ben jelent meg könyvem Dag Hammarskjöldről, Isten svéd diplomatájáról, az ENSZ második főtitkáráról. Ebben 30 éven át írt imáiból, hívő evangélikus Ige-reflexióiból közöltem jó néhányat. Ezek halála után jelentek meg kötetben, miután az ENSZ 38. emeletén kialakított főtitkári szobájának a széfjében megtalálták titkos imanaplóját. A kötet címe svédül Vegmerken lett, ami ugyanúgy útjelzőt jelent, mint az itt látható kötet címe. A különbség az, hogy ezt a Weg-Zeichen kötetet, s a benne olvasható 111 gondolatfutamot 111 oldalon a mindennapok etikájáról az a dr. Christoph Stückelberger professzor írta, aki Zürichben élő református szociáletikus. És a jelenleg már csaknem 185 ezer kutatónak, alkotónak publicitást biztosító globethics.net megalapítója. Ezen a világ minden részéről, minden vallásból közzéteheti a szakmabeli vagy vallásos ember etikus gondolatait, melyek a világ morális túlélését segíthetik. A következőkben Stückelberger barátunk és testvérünk, akinek feleségem éveken át évfolyamtársa lehetett a bázeli egyetemen, néhány gondolatával ismertetjük meg olvasóinkat. Azokkal, melyek közül nem egyet Genf, Zürich, Nigéria, Kína és Oroszország előadótermeiben is elmondott. Nem könnyed, de lecsendesítő nyári olvasmányok ezek, hasznos, gondolatébresztő fogalmazások. Van, akinek éppen pillanatnyi útbaigazítást kínáló töprengések korunk és környezetünk helyi és egyetemes problémái között. Bibliás, svájci kálvinista szellemisége és lelkisége akkor is érzékeny és finom szellemi iránytűt ad kezünkbe, ha valamelyik más, nem református keresztyén felekezethez tartozunk. Mindenki számára használható iránytű és szeizmográf ez a füzetecske. Abban a morális és közéleti minőségromlásban, amit hazánkban is naponta tapasztalunk, kifejezetten felüdítő tisztás, friss levegő, emberi tartás, értékek vonzó társasága vár ránk benne. Sok ilyen könyv, meg tv-adás, rádióbeszélgetés kellene idehaza is. Valamint olvasók, akik végre rájönnek: nem csak kenyérrel él az ember (Máté 4,4), s olykor hajlandók kicsit elgondolkodni a mai zürichi etikus négy évszázada élt genfi elődjének, Kálvin Jánosnak a mondásán: „Aki nem tud az embereknek köszönetet mondani, az Istennel szemben is hálátlan”. Reformátorunknak akkor és most is igaza van. Mondatát minden hazai felekezeti iskola homlokzatára kiírnám, hogy ne a többieken kelljen kezdeni. Kérjük ezt számon először magunkon! Mert bőven van mit… (Forrás: globethics.net/documents)
HOMO VERUS
IGAZ EMBER
Ki egyáltalán igaz ember?Úgy, amint vagyunk, vagy aminek gondolnak minket?
Ez őskérdés:teológusoké, filozófusoké,közgazdászoké,íróké és művésznőké.
Az ember -az elmélyült gondolkodó?A jóra képes lény?Vagy ő az alkalmi bolond?A kiszámíthatatlan,s a beszámíthatatlan?Az állandóan változó?A csupa teljesítmény?És az istenkereső?
Jézus az igaz Ember.
AKARNI ÉS TENNI
A szakadékakarás és cselekvés közöttaz emberi lét alaptapasztalata,az etika alapkérdése.
És ez a szakadék minden ember igazi bűne.
Az egységakarás és cselekvés közöttaz isteninek lényege,ez a tökéletesség.
Isten így szól:tanácsom megáll,és véghez viszemminden akaratomat.(Ézs 46,10)
TOALETT ÉS KÁPOLNA
Reptéri feliratok mindenkinek:Előre a beszálló kapukhoz!Jobbra három szolgáltatáshoz:Toaletthez, kápolnához, telefonhoz.
Három alapszükséglet elégíthető így ki:a testi,a lelki,a szociális.
Modernés teljességigényűellátásetikazarándokoknak.
SZAVAK BÖJTJE
A mindent elárasztómédiaszövegek cunamijainak korában,a száraz twitter-csicsergések napjaiban,a nyomasztó tv-prédikációk keringőjében,a politikai szóbeszédsemmire sem kötelező„becsszóra” könnyelműségének idején,az érintettség izgatott bizonygatásának óráiban
egyszerűen
szóböjtre csendesülnis rátalálni a kevés,de választékosmegújító szóra,a kimondhatatlantmégis hallhatóvá tevőre,mert az etika a nyelvből születik,a cselekvés pedig az Igéből.
TERMÉSZET ÉS KULTÚRA
A természet néma,hallgatag mozgásban,benne nincs egyenes vonal -
még a tenger látóhatára isgömbszeletke.Természet,benned minden a fény felé tör,benned a természeti idő:ritmus és mozgás.
Kultúra: állókép,megkövült szobor,szögletes épületek,papír, dobozok, ablakok,megalapozott és hatékony,erős és uralkodó,a kultúridő kronoszaegyenes vonalú --
Etika,te egybefonod őket,a természetet és a kultúráta növekvőt, s a megalkotottat,etikaidőkéntte vagy a kairosz:a megfelelő pillanatbana megfelelő helyenaz alkalmas emberekkelmegtenni a szükségeset.
IDEÁLIS FELESÉG
Milyen tulajdonsága legyenannak, akit feleségül,életre szólóútitársul választasz?
Legyen harmonikus szépség?Vagy ragyogó intelligencia?Kitartó munkaképességű?Játékos, kacagó kreativitás lakozzék benne?Melegszívű gyermekszeretet?Őszinte karakter jellemezze?S mennyi a jelmeze,mely mögé rejtőzik igazi természete?
Nagyanyám egyszer azt mondta,mielőtt választasz,csak erre az egyre figyelj:egyáltalán s miként imádkozika hölgy a gyermekekkel.
HOMO VERUS
ZÜRICHI DOSSZIÉ - HÉTKÖZNAPI, ERKÖLCSI ÚTJELZŐK 21. SZÁZADI SVÁJCI MÓDRA
AMIBEN EGYEK VAGYUNK GENFFEL ÉS ÖRÖKSÉGÉVEL
2005-ben jelent meg könyvem Dag Hammarskjöldről, Isten svéd diplomatájáról, az ENSZ második főtitkáráról. Ebben 30 éven át írt imáiból, hívő evangélikus Ige-reflexióiból is közöltem jó néhányat. Ezek halála után jelentek meg kötetben, miután az ENSZ 38. emeletén kialakított főtitkári szobájának a széfjében megtalálták titkos imanaplóját. A kötet címe svédül Vegmerken lett, ami ugyanúgy útjelzőt jelent, mint az itt látható kötet címe. A különbség az, hogy ezt a Weg-Zeichen kötetet, s a benne olvasható 111 gondolatfutamot 111 oldalon a mindennapok etikájáról az a dr. Christoph Stückelberger professzor írta, aki Zürichben élő református szociáletikus. És a jelenleg már csaknem 185 ezer kutatónak, alkotónak publicitást biztosító globethics.net megalapítója. Ezen a világ minden részéről, minden vallásból közzéteheti a szakmabeli vagy vallásos ember etikus gondolatait, melyek a világ morális túlélését segíthetik. A következőkben Stückelberger barátunk és testvérünk, akinek feleségem éveken át évfolyamtársa lehetett a bázeli egyetemen, néhány gondolatával ismertetjük meg olvasóinkat. Azokkal, melyek közül nem egyet Genf, Zürich, Nigéria, Kína és Oroszország előadótermeiben is elmondott. Nem könnyed, de elcsendesítő nyári olvasmányok ezek, hasznos, gondolatébresztő fogalmazások, van, akinek éppen pillanatnyi útbaigazítást kínáló töprengések korunk és környezetünk helyi és egyetemes problémái között. Bibliás, svájci kálvinista szellemisége és lelkisége akkor is érzékeny és finom szellemi iránytűt ad kezünkbe, ha valamelyik más, nem református keresztyén felekezethez tartozik az olvasó. Mindenki számára használható iránytű és szeizmográf ez a füzetecske. Abban a morális és közéleti minőségromlásban, amit hazánkban is naponta tapasztalunk, kifejezetten felüdítő tisztás, friss levegő, emberi tartás, értékek vonzó társasága vár ránk benne. Sok ilyen könyv, meg tv-adás, rádióbeszélgetés kellene idehaza is. Meg olvasók, akik végre rájönnek: nem csak kenyérrel él az ember (Máté 4,4), s olykor hajlandók kicsit elgondolkodni a mai zürichi etikus négy évszázada élt genfi elődjének, Kálvin Jánosnak a mondásán: „Aki nem tud az embereknek köszönetet mondani, az Istennel szemben is hálátlan”. Reformátorunknak akkor és most is igaza van. Mondatát minden hazai felekezeti iskola homlokzatára kiírnám, hogy ne a többieken kelljen kezdeni. Kérjük ezt számon először magunkon! Mert bőven van mit… (Forrás: globethics.net/documents)
EGY ETIKUS EMBER VALLOMÁSA SAJÁT GONDOLATAIRÓL
„A könyv rövid szövegei arra ösztönzik az Olvasót, hogy a hétköznapi élmények, a folyamatos politikai és gazdasági változások világában, valamint lelki kérdésekben erkölcsi iránymutatást keressen, és találjon is közöttük. Olyan témákat járnak körül a szövegek, mint a teremtett világ, az ösztönök világa és az értelem. A jó és a rossz, a lelkek viharos helyzetei és az emberség, az embernek maradás esélyei, kapaszkodói. A kapcsolatok szövevényes világa, s a szerelem, szexualitás. Vagy a szegénység és gazdagság, valamint az igazságosság. Gazdaság, politika, globalizáció, hit, egyház, spiritualitás, s közben az emberek napi helyzetei. A szövegek táptalaja a keresztyén etika. Ugyanakkor arra emlékeztetnek, szoktatnak és nevelnek, hogy éljük is saját értékeinket, így tartsuk tiszteletben mások értékeit és tartassuk tiszteletben a miénket. Közben pedig táncoljuk az élet táncát – örömmel”. Eddig Stückelberger reflexiója saját művére. – Annyit azért jegyezzünk meg, hogy ez a gondolatgyűjtemény, etikai aforizmák és rövid mozaikkockák 2016-ban jelentek meg egy kötetben. Tehát nagyon friss a tartalmuk, mi pedig hamarost tudjuk követni Szerzőnk istenadta tapasztalatait, kikristályosodott véleményét, útjelzéseit. Jó és hasznos szellemi kalandozást!
LEGYEN ÁLDOTT MAI NAPOD! (I.)
Kívánom, legyen
LEGYEN ÁLDOTT MAI NAPOD! (II.)
Legyen e nap a találkozásé,
HÁLA, TE MINDEN ETIKA KŐSZIKLÁJA
A hála minden etika alapja.
CSODÁLATOS KONSZONANCIA SVÁJC ÉS HAZÁNK KÖZÖTT – LEGALÁBB EBBEN
Nagyszerű látni azt, hogy Isten Lelke milyen különös szinkronitással vezeti Svájcban és Magyarhonban is a Reá figyelők gondolatait. Ugyanis egymástól függetlenül mindketten, Stückelberger professzor és e sorok írója is ráhangolódott a pneumatikus Szentlélek vezetésre és súlypont-keresésre. Ebben pedig a kulcsfogalom: a hála. A református gondolkodásnak, teológiának Kálvin és a Heidelbergi Káté óta ez a vezérszólama. Így bontakozhatott ki az elmúlt években itthon a református gazdaságetika hálaetikai aspektusa. Eszerint nem a rövid idő alatt milliókat harácsoló pénzszerzésé az elsőbbség, prioritás, hanem a hálából fakadó munka és az így megvalósuló prosperitás, gyarapodás az elsődleges. Messze más ez a szemlélet, mint korunk divatos „pénzünk dolgozik helyettünk” börze-attitűdje. A református, a protestáns embernek ma is sajátossága: Isten iránti hálából odaadóan dolgozik, használja fejét, kezét és lelkét, azaz talentumait, adottságait, képességeit, s nem a kapcsolatokat és az érdekszövetkezéseket keresi. Munkája gyümölcsét megbecsüli, nem másokat és önmagát, házat, hazát tékozlóan él. Igaz, nem lehet ezzel az attitűddel hipp-hopp milliárdokat összebörzézni vagy összekorrupciózni, de lehet fokozatosan emelkedni, megalapozott jólétet teremteni, s nyugodt lelkiismerettel tekinteni a világba. Ami nem semmi! Ahogyan ezt Svájcban és másutt is tették, teszik a keresztyén felelősségetikát élő emberek. Lehet a minőségi munkát Isten dicsőségének a szolgálatává változtatni: tiszta kezeket emelni az Úr elé, amiket sem emberi vér, sem korrupció, sem csalás nem szennyez be. És ez bizony tényleg nem semmi. Köszönöm Istennek, hogy ez a konszonancia, együttgondolkodás a hála alapmotívum abszolút prioritásának a fontosnak tartásával, ezzel a valódi a kálvinista plusszal és propriummal megvalósult Magyarország és Svájc között, s az így élni próbáló emberekben és közöttük a reformáció 500. évében is. Ennek ma is meg van nem csak az ára, hanem az értéke is. Soli Deo Gloria – ezért, és a stückelbergeri ösztönzésért, inspirációért egyedül Istené a dicsőség!
PROTESTÁNS FELELŐSSÉGETIKAI TRENDEK A 21. SZÁZADBAN
NEM FÖLÖSLEGES KÉRDÉS A REFORMÁCIÓ 500. ÉVÉBEN SEM
A posztmodern világ, a posztmodern emberi tudat folyamatosan szembesül, szembesíti magát azzal a súlyos kérdéssel, ami az elmúlt fél évszázad borzalmas, minden emberi fantáziát alulmúló ökocídiuma, környezetirtása nyomán csaknem mindenkiben felvetődik szerte a kontinenseken: KI MENTI MEG EZT A SZINTE VÉGZETESEN TÖNKRETETT VILÁGOT? Ne legyenek illúzióink: lehet, már a 24. óra után vagyunk. Lehet, hogy már nem beszélhetünk megmentésről, csak elviselésről, túlélési versenyfutásról? De Luther szerint ha tudnánk is, hogy holnap vége lesz a világnak, akkor ma még ültetnénk egy gyümölcsfát. Ez a dacos életpárti remény feladhatatlanságának, és a bénultság legyőzésének a wittenbergi evangéliuma, valamint a keresztyén ember szabadságának az üzenete. A „már utána – mégis benne és érte” minden lehetségest megtevő, a bénultságot legyőzni akaró emberi magatartás Istentől vezényelt, az Őtőle táplált reménypotenciállal felruházott ember szava szólal meg a világméretű erkölcsi összefogást célul tűző, s művelő világháló, a globethics.net alapítója, a svájci református szociáletikus, Dr. Christoph Stückelberger testvérünk és barátunk újévi üzenetében. Ezt a világhálón közzétett köszöntőt ismertetjük most meg Kedves Olvasóinkkal, aminek címadó kérdése: KI MENTI MEG A VILÁGOT? Igen, tudjuk, hisszük, hogy a megváltás egyszeri és egyetemesen érvényes eseménye a kereszten és a feltámadásban ott Jeruzsálemben elvégeztetett, megtörtént. De hol vannak a feltámadás, a Feltámadott erői a mai világban, milyen módon „kanalizálhatók e szent, embersegítő erők”, hogyan vezethetők bele az önpusztító, ökocídiumos világba? És magunkba? És másokba? (FORRÁS: globethics.net/-/globethics-net-newsletter-no1-2017-february-#edito)
Kérdések sora, kérdőjelek felkiáltójellé alakítva az ökocídium miatt
Ki mentheti meg a világot? A feltett kérdés kapcsán Stückelberger professzor tovább gördíti, részletezi a kérdéshalmazt.
A politikusok? Kétségtelenül, sokan a legtöbbet próbálják megtenni, ami tőlük telik, mégis jó néhányukat foglyul ejti a nepotizmus, a rokoni és baráti kapcsolatok kényszerhálózata, személyes hatalmi játszmáik. Másokat azért bírálnak, mert ők túl elitisták, mintha minden probléma fölött állhatnának, s cinikusan úgy húzzák ki magukat a felelősség alól, hogy nekik nincs elég multilaterális befolyásuk. Kényelmes és önáltató hazugság – de hazugság.
A tudósok és a technokraták? Befolyásuk és innovatív erejük nem jelentéktelen, de gyakran belekerülnek a hatalom, a politikusok csapdáiba. A racionális tudományos érvek gyakran nem adnak adekvát, megfelelő választ az emberek félelmeire és reményeire.
Vallási prédikátorok és próféták? Ők a félelem és a remény specialistái. Visszaélhetnek ők is hatalmukkal és befolyásukkal (miként a politikusok és a technokraták is). A prosperitás általuk hamisan megfogalmazott „örömüzenete” nem egy, keresztyénségen kívüli vallásban ott van, amikor ezek az álpróféták a szegényeknek ezt mondják: „Bízzatok bennem, adjátok nekem a pénzeteket és gazdagok lesztek, mint Isten áldottai”.
Populista vezetők? Ez a vallási prosperitás szekuláris formája. Ezek gyakran milliárdosok, akik ígérgetnek jólétet, gazdasági virágzást, csakhogy besöpörjék a tehetetlenségbe taszított, de onnan kimászni akaró milliók szavazatait.
A valóságtól, a világtól menekülő visszavonulók, önkéntes migránsok, belvilágukba emigrálók, illuzionisták lennének a megmentők? Végül pedig azoknak, akik a fentiekben mind csalódtak, marad hátra az utolsó megoldás a végzet előtt, amit az illúziókba menekülés vagy a magánszférába történő emigrálás, az ajtók lezárása jelent a külvilág előtt? Ennyi? Lehet ezt elfogadni? Még ha milliók keserű alternatívája is ez? „Ha ti nem tudtok megmentést, megoldást adni nekem, akkor majd visszavonulok családomba, ha nincs, akkor magánszférámba, személyes kapcsolataimba, belső meditációba, magányba, illúziókba, drogokba, társadalmilag veszélyes deformációkba, devianciába, bűnözés formájában megvalósuló lázadásba”. És ez a katasztrofális önleépítés valójában azoknak a csődje, akik politikusként, tudósként, technokrataként, vallási vezetőként vagy populistaként semmit sem tudtak megoldani. Még ha magukat fel is mentik azzal, hogy nem mi, a struktúrák a bűnösek, tökéletlenek, antiszociálisak vagy látszat-szociálisak. A világnak ők az igazi szemfényvesztői, illuzionistái, százmilliós megnyomorított egzisztenciával bűvészkedő szélhámosai. És számuk világunk katasztrófahelyzetével arányosan egyre csak nő. Ahogyan áldozataiké is, a rászedett ember milliárdoké.
És mi lehet ennek az átkos „ötösnek” az ellensúlyozása? Öt svájci ellenszérum
E döbbenetes és drámai, az elszegényítés genocídiumát felvázoló stückelbergi görbe tükör felvázolása után a svájci református tudós és a felelősen gondolkodó nemzetközi világhálózat atyja kereste és meg is fogalmazta az ellenszérumot, az öt módozatot arra, hogyan lehet kivédeni, túlélni, s mégis pozitív mentalitással életben maradni a jövőben, szemben a világ elitje egy részének pusztító kártételével? Ő ilyen eszközöket talált:
Közösség. Nincs ezen a világon olyan személy, csoport, aki meg tudja menteni ezt a világot. A megmentés a Megmentőben, az Üdvözítő Szabadítóban 2000 éve Jeruzsálemben megtörtént. Ez de jure igaz. De facto ott valósul meg, ahol hisznek is Őbenne és várják visszajövetelét. De csak csoportba szerveződéssel lehet megtalálni a hatékonyabb ellenmérget ezekkel a vírusokkal szemben. Ennek egyik módja a közösség, a kisközösség, ami még átlátható, amelyben ismerik egymást az emberek. Milyen nagyszerű és természetes formája volt ennek a magyar protestáns paraszti demokráciák faluközösségi védőhálója, a ház előtti információáramoltatás lócáival, az egymás segítésének cserekereskedelmével, a véd-, és dacszövetséggel minden kívülről „gyütt-menttel” szemben. Ma már ezek nincsenek. De vannak gyülekezeti közösségek, kulturális, zenei, s más, szakmai fórumok, ahol lehet tematizálni világunk bajait, s valamiféle ellenszérumot kitermelni.
Felelős vezetés. A világ világméretű bajainak kezeléséhez felelős vezetők kellenek. Akik felelősen vezetik a rájuk bízottakat, s gazdálkodnak a hatalom nyújtotta lehetőségekkel a közjó, szűkebb környezetük javára. Akik nem csak önző egyéni érdekeiket hajszolják a megnyílt nagyobb lehetőségek segítségével. Vannak ilyenek távol is és közelünkben is egyaránt. Nem is kevesen. Csak meg kell találnunk őket, nekik minket, meg egymást. A globethics.net-nek is vannak a magasabb képzést megcélzó nemzetközi programjai, amelyek a felelős vezetők képzését, a jövő vezetőiét tekintik elsődleges feladatuknak. Ez nem elefántcsonttoronyban történik, hanem a tanuljunk azzal, hogy csináljuk módszerével, az elmélet-gyakorlat egységében, szolidaritással azok iránt, és azokkal, akiket majd ezek a vezetők vezetni fognak.
Információ és kritikus gondolkodás. A nagyon komplex világot nem lehet megmenteni nagyon szimpla feleletekkel és demagógiával. Hanem csak alaposan részletezett, átgondolt, precíz információkkal, tudománnyal és technológiával, kritikusan elemezni képes gondolkodással, beleértve a mindezt hitelesen és hozzáértéssel közlő újságírást is.
Hit. Az információ, a tudomány és a technológia kulcsok, de nem üdvözítő megoldások önmagukban. Sőt! Nem képesek arra, hogy értelmet adjanak az emberi életnek, a létezésnek. Az alázatos, szolid hit spirituális dimenzióival az, ami nem csak ígéri az értelmet, a tartalmat, a finom értékelést, a reményt, az orientációt, de tud segíteni abban, hogy a hamis próféták és a tehetetlen bálványok lelepleződjenek. Mert szolidáris az ezek révén megkötözött embertársakkal.
Hála és öröm. Sokkal erőteljesebb és hatásosabb humán energia rejtőzik ezekben, mint a félelemben, a gyűlöletben, az elvonulásban vagy világmegvető kivonulásban. Ezek azok a lelki tulajdonságok, melyek segítenek felfedezni, meglátni a világ szépségét még a bizonytalan időkben is.
A reformáció 500. évében jó figyelnünk azokra a jeladásokra, fénylő szignumokra, amelyeket a történelem Ura ad le nekünk a mai világ útvesztőin. És feltenni a kérdést hogyan éljük meg, megéljük-e a következő 500 évet? S mit kell ezért még feltétlenül ma, itt, nekem, nekünk megtennünk? „Ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…” (Jel 3.20) – Az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig (Róm 8,22). Meghalljuk-e a vajúdás hangjait – s mire késztet ez minket, itt lenn? És titeket ott fenn? Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond…
Globalance – Etikai kézikönyv
a Covid utáni időkre
Christoph Stückelberger
Ethics Handbook for a Balanced World post-Covid
Globethics.net ed., Zürich
2020. 620 p.
Egyetlen olyan nagyszerű és hittel előretekintő könyvvel sem találkoztam a pandémia kellős közepén, mint Christoph Stückelberger zürichi református szociáletikus 600 oldalas Globalance műve. A globethics.net etikai világhálót két évtizede megalapító és működtető professzor több egyetemen tartja szinte folyamatosan, a Covid-hullámok között is előadásait a jövőre felkészítő felelősségetikai lendülettel és elkötelezettséggel. Svájc mellett Nigéria, Kína, Oroszország, Anglia egyetemi katedráinak szívesen fogadott vendége. Részletesebb ismertetés előtt ismerkedjünk meg rövid tartalmával és a kritikai méltatásokkal. Előre bocsátom a kötet ismeretében, hogy a globalance kifejezésnek nincs köze a pénzhatalmi globalizmushoz, sem valamiféle háttérhatalom ideológiájához vagy világhatalmi törekvéseihez. A keresztyén hit és erkölcs nyílt felelősségvállalását, támogató-segítő tevékenységét, hozzájárulását a jövőhöz tükrözi az egész kötet. Ez a részletező elemzésből egyértelműen látható lesz.
A könyv felépítése. Az 1-3. fejezetek meghatározzák a problémát és elemzik a világ jelenlegi helyzetét az egyensúly szemszögéből, a járvány, illetőleg a koronavírus támadásai utáni világ körülményei között. Az 1. fejezet néhány első felvillanást ad a járványról, és etikai kérdéseket vet fel. A 2. fejezet meghatározza, hogy mi a globalizmus etikai szempontból. A 3. fejezet az ideológiai polarizációt, valamint a politikai és technológiai szuperhatalmi struktúrákat elemzi. A 4. fejezet a globalizáció lehetőségeit és a filozófiai és vallási koncepciókat vizsgálja a történelem és a kortárs szerzők értelmezésében. Az 5. fejezet az érték-egyensúly érdekében (globe-balance) a normatív középpontot adja a kötetben, az értékek és erények, valamint ezek kapcsolatának vizsgálatával . A 6. fejezet a globalizáció felé való átalakulás folyamatait vizsgálja. A 7. fejezet a Globalance harminc alkalmazott tartományát elemzi és érvényesíti. A harminc alfejezet mindegyike tartalmazza a három lépést: az elemzés általi látást, felismerést („jelenlegi fejlődés”); az etikai irányultság alapján történő helyzet megítélését („értékpólusok”); és a konkretizálást („globalizmus felé”). Ez a fejezet a legfontosabb, Mutatja az is, hogy a könyv felét teszi ki. A cél nem egy kibővített monográfia egyetlen témára, hanem a társadalom minden szektorának és minden kontinens kapcsolatának és egymásrautaltságának bemutatása a mai globalizált világban. A harminc témájú 7. fejezet maratonja után a 8. fejezet spirituálisan reflektál az alapokra: mi számít igazán a világon? Halál, élet és szerelem? Vallások, hitek, világnézetek? A 9. fejezetben található Kitekintés néhány következtetést von le a koronavírus járvány utáni kiegyensúlyozott világrend felé tartó átalakulás feladatairól. A könyv írását a világszerte ismert református teológus 2016 végén kezdte írni. 2020. június 15-én fejezte be a Covid-19 világjárvány első két hulláma közben, mindazokkal közösségben, akik megpróbálják már a veszedelem mélységeiben is a koronavírus utáni kiegyensúlyozott emberi világot keresni. Feltéve, s bízva abban, hogy lesz pandémia, illetve Covid-19 utáni világ.
Néhány véleményt idézek a könyv szakmai és sajtó visszhangjából. Etika és bizalom nélkül társadalmaink mély bajban vannak. A Corona-vírus járvány lehetőséget kínál az elgondolkodásra. Stückelberger áttekintést ad sok háttérinformációval. A könyv segít tudatosítani a kockázatokat, a lehetőségeket és felelősségünket. Több nemzetközi együttműködésre ösztönöz. Nagyon köszönöm! (Doris Leuthard, a svájci kormány korábbi környezetvédelmi minisztere, kétszeres elnöke, a Kofi Annan Alapítvány tagja). Amikor a globális falu széteséssel néz szembe, a globalizáció pedig a szikla felé tart, hogyan térhet vissza az emberi szív és az etika a globális család bizalmába? Stückelberger a globális etika mélyreható elemzője és teoretikusa. Felgyújtja az emberi lelkiismeret fáklyáját. Ez a könyv nagyon tanulságos, irányokat vázol fel. (Cui Wantian, vállalkozó az egészségügyben, közgazdász professzor, Kína). Inspiráló olvasmány, amely elgondolkodtató lehetőségeket kínál Afrika számára is, hogy újragondolja halmozottan hátrányos helyzetét és kontinentális szerepét a Covid utáni új „globalizált” világrendben. (Divya Singh, Prof. Dr, akadémiai igazgató, Stadio Holdings, Dél-Afrika). Az etika egyik legjelentősebb globális szaktekintélye, Stückelberger rendkívül érdekes és új nézőpontokat mutat be. Ez a könyv nagyon fontos a globális ökoszisztéma különböző érdekelt felei számára, különösen a Covid kihívásainak az összefüggésében. (Pavan Duggal, Dr. nemzetközi kiberjog szakértő, India Legfelsőbb Bírósága) Nagyon kevés könyv késztet gondolkodásra. Ez a könyv erre ösztönöz! (Alex Ageev, a gazdasági stratégiák professzora, Oroszország).
Részletező bemutatás. Sok izgalmas és provokatív részletet kell figyelmen kívül hagyni terjedelmi okok miatt. Christoph Stückelberger könyve, amely a Covid utáni világ számára írt etikai kézikönyv, a hit pozitív jövőképével jelent meg a szakkönyvek világpiacán, angolul. Kulcsfogalma a világméretű egyensúlyteremtés, illetve az erre történő nemzetközi, nemzeti és egyéni törekvés etikája. A globalance a felelős hitbeli gondolkodás és törődés etikája. Szándékáról ő maga ír szinte arspoétikus tömörséggel: „E kötetet mindazoknak ajánlom, akik az SDG-k iránt érdeklődnek (=Fenntartható Fejlesztési Célok). Ugyanazokkal az SDG betűkkel zárom e 600 oldalt, mint Kálvin reformátorunk minden könyvét és levelét: SDG! Egyedül Istené a dicsőség!”. Világos, egyértelmű irányvétel és alapvetés.
Előszó a jövőhöz. A Globalance: Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid (Globalance: etikai kézikönyv a Covid utáni kiegyensúlyozott világért) címet viselő, Zürichben 2020. augusztus 20-án debütált könyv előszavában dr. E. U. von Weizsäcker környezettudós, a Római Klub volt alelnöke arról ír, hogy világunk kiegyensúlyozatlan, az éghajlatváltozás súlyos gondokat, pusztító jelenségeket hoz magával, a szuperhatalmak közötti polarizáció és öldöklő verseny erősödik, s mindezekre még nyakába kapta az emberiség a Covid-19 világjárványt. Legfőképpen ez, s a vele járó, növekvő sok milliónyi halottszám világméretű összefogást, együttműködést követel. Hogyan lehet ezt a törékeny, önmaga túlélését is veszélyeztető, kiegyensúlyozatlan világot úgy átalakítani, hogy kiegyensúlyozottabb társadalmak jöjjenek létre, amelyek képesek szembeszállni a különbségekkel, a megosztottsággal, és relációs, egymással kapcsolatot fenntartó gondolkodásra és cselekvésre segíthetnék a mai emberiséget? Ez a nagyon időszerű Globalance a könyv központi kérdése von Weizsäcker szerint. Oldalak százain érveket, példákat, modelleket kapunk arról, miként lehet felszínes vagy látszatbéke helyett ténylegesen és tartósan működő kiegyensúlyozást, kiegyensúlyozott állapotokat vagy kiegyensúlyozó folyamatokat megvalósítani. A kötet mélyen behatol az összefüggésekbe, a polaritások, a megosztottság számos formájának az elemzésébe, és keresi a feloldozó, összekötő értékeket. Nagy üzenete a vaskos kötetnek: az emberiség sikertörténete nem a végtelen konfliktusok, hanem az eredményes együttműködés históriája.
Stückelberger professzor négy évtizede foglalkozik a környezet és a fejlődés, a béke és az igazságosság, a hatalom és a tisztelet, a globális és a lokális értékek egyensúly teremtésének technikáival, módszereivel. Mintegy 170 ezer tudóst a legkülönfélébb vallásokból összefogó, gondolataiknak világfórumot biztosító globethics.net megalapítójaként csak etikai értékek alapján tudja elképzelni a jövőt. A minima morália, a legkisebb erkölcsi közös többszörös megalkotásán fáradozik kitartóan, mint vendégprofesszor és hívő református tudós. Számára a maximális lokális erkölcsi kontextust a Biblia és a református, protestáns értékek jelentik. Azok, amelyek tudatában és kötöttségében bátran néz szembe a globális, planetáris kihívásokkal. A szembenállást szító vagy megmerevítő dogmatizmus és fundamentalizmus helyett a kiegyensúlyozó módszerek, magatartásformák kutatása és terjesztése, oktatása a célja. Kézikönyve közre adásával is, amit a világhálóról ingyen le lehet tölteni. Globalance, világméretű egyensúly úgy, hogy abba belefér a helyi értékek, a nemzeti értékek és vallási etikák sokszínűsége is. Egység a sokféleségben világméretekben – és helyileg. Sokféleség az egységben szintén világméretekben -és helyileg. Túlélési, jövőképe maximaként – életelvként. Lássuk néhány jellegzetes, fontos részét könyvének!
68, 73, 79, 89, 01, 07, 20. Ezek nem a nyerő lottószámok, hanem az a hét dátum, amikor a korábbi világ egyensúlya megrendült, egyensúlyvesztés, egyensúlyhiány következett be világméretekben. Úgy is mondhatjuk: az elmúlt öt évtized globális változásainak mérföldkövei ezek. Akik felnőttként éltük meg ezeket az éveket, memóriánkba beégtek a dátumok. 1968 – diáklázadások, az értékek kulturális forradalma. 1973 – az első olajár sokk, és a Római Klub jelentése a növekedés határairól. 1979 – Kína nyitott kapu politikájának a kezdete és szuperhatalommá emelkedésének az indulása. 1989 – a berlini fal leomlása, a kétpólusú világ összeomlásának kezdete. 2001 – szeptember 11., a terrorista iszlám fundamentalizmus és a globális védekezés kezdete. 2007 – globális pénzügyi válság. 2020 – a globális világjárvány kezdete. Minden dátum jelképezi a bizonytalanság újabb állomását, az egyensúlyvesztést, a világméretű rendellenességek új formáit. És az új kihívásokat.
A legfontosabb kérdés a homo humanus kiformálása – vagy az emberiség alkonya. Mindezek láttán és tudatában a legfontosabb kérdés: hogyan alakíthatjuk át az ilyen működési zavarokat és egyensúlyhiányokat új, dinamikus világrenddé, globális egyensúllyá? Miként járulhat hozzá az etika ehhez az átmenethez, változáshoz az értékek és erények egyensúlya, egyensúly teremtő ereje és képessége bevetésével? A 2008/2009-es pénzügyi világválság megmutatta, mennyire sebezhetők a globálisan és kölcsönösen függő pénzügyi piacok. A szerző nagybetűs formában is hangsúlyossá teszi, hogy a globalance etikus jövőképében nem végső cél az ellentétek globális kiegyensúlyozása. A végső cél ennél több, sokkal több. Nem folyamatok, ellenmozgások szabályozása a cél pusztán. Sőt ez eszköz az igazi cél eléréshez: az ember emberré válásának segítése, a homo humanus kiformálása. Vagy éppen annak megakadályozása, hogy az ember legyen a folyamatok ára és áldozata. Mert a jövő vagy az emberé lesz, aki Isten teremtménye, vagy a mesterséges értelemé, az Al-é, ami az ember teremtménye. Ha ez következik be, azzal elkezdődik ténylegesen is a homo sapiens, a homo humanus alkonya. Vagy Homo Deus – az emberisten korszaka, ahogyan azt Harari könyvei sugallják – vagy a Deus homo, az Istenember, Jézus Krisztus tanításával és visszajövetelének tudatában! Ha nem így lesz, akkor jön el a Nyugat tényleges alkonya, sőt: az egész globus alkonya! Hadd idézzem a szerzőt szó szerint: „A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a fő téma: ’Megtanulni embernek lenni’”. Igazából a globalance végcélja. Ennek a könyvnek nem célja, hogy leírja azt, ami van (deskriptív, leíró módszerrel – ezt tette Korsgaard dán filozófus a digitális világdiktatúráról szóló cikkében), sem azt, hogy megjósoljuk a jövőt, ami lesz (prediktív – előrevetítő módszerrel – ezt próbálta az izraeli történész, Youval Harari a Homo Deus fantáziálással), hanem orientációt, iránymutatást, iránytűt adni ahhoz, hogy mi legyen (normatív – mértékadó, értékadó módszer).
Az ember- és emberiség segítő fenntartható fejlődésért, az SDG-ért. Az igazán nagy kérdés ez: merre tart az emberiség? Mennyire és milyen eszközökkel próbálja önmaga túlélését elérni? A túlélés keresés az egész emberiséget viszi-e az élhető(bb) jövő felé, vagy nyers, részleges, ezért emberiséget veszélyeztető részérdekeket szolgál ki? Az élet kultúráját vagy a halál „kultúráját” mozdítjuk-e előre, akár öntudatlanul, erkölcsi reflexiók hiányában? Minduntalan ott lüktet Stückelberger könyvében ez a centrális kérdés. Netán újabb világjárványok ismeretlen, tervezett vagy spontán előálló Covid-19, 20, 21… és ki tudja hány x-edik vírus variánsa okozta globális genocídium vár reánk, totális önfelszámolás, népirtás felé tartunk vagy a digitális világbörtön (így a dán Sören Korsgaard) vár ránk, esetleg a megistenüléssel megrészegítő antropológiai narkója, a Homo Deus látomása ejti foglyul a születőket és az élők egy részét (az izraeli Yuval Harari könyve szerint)? Mindezek többé-kevésbé reális jövőmodellek, vagy rémálmok, amelyeket szanaszét hint a média. Így nem véletlen szójáték az sem, amire Chr. Stückelberger etikai kézikönyvében figyelmünket fordítja. Hiszen úgy tűnik, most érkezett el az emberiség oda, hogy felelős gondolkodói összekapcsolják a két SDG-t: az ENSZ által 2015-ben kidolgozott és a tagállamok által elfogadott, 2030-ig irányt szabó fenntartható fejlődési célok 17 területét (Sustainable Development Goals=SDGs) a kultúrateremtő keresztyén (reformációban erős hangsúlyt kapott) alapelvvel, az Isten dicsőségének szolgálatával (SDG) az élet minden területén. Ezek a területek: ne legyen szegénység, éhezés, legyen egészségvédelem, jó oktatás, legyen egyenlőség a nemek között, legyen tiszta víz, legyen megújítható energia, legyen munkahely és gazdasági növekedés, legyenek újítások és jó infrastruktúrák, csökkenjen az emberek közötti egyenlőtlenség, fenntartható városi és közösségi élet, felelős fogyasztás, legyenek klímavédő akciók, védelmezzük az életet a vizekben, a zöld vidékeken, óvjuk a békét és törekedjünk igazságosságra, törekedjünk partneri viszonyra a célok megvalósítása érdekében. Sok? Igen. De most jutottunk el odáig, hogy a vagy mindent vagy semmit életbevágó alternatíva lett.
Három forgatókönyv a jövőről. Stückelberger hatalmas etikai művének hátterében az a hitalapú konstruktív szemlélet áll, hogy lesz folytatás a pandémia után. Ez nem kérdés, de az igen: milyen folytatás lesz? A világ egyensúlyra törekvéshez az SDG-modell háromlépéses módszerrel igyekszik hozzájárulni. És ebben a módszerben alapvetően az etikai normák a döntőek.
Első lépés a helyzetelemzés. Ezt tényelemzéssel, szigorúan tudományos eszközökkel végzik. A második lépés a feltárt helyzet megítélése abból a szempontból, mennyiben hordoz vagy nem etikai motívumokat, s a harmadik az etikus szempontok érvényesítésével az emberek humán karakterének megőrzése a döntés következményeiben, a tényleges cselekvésben is. Az elemzés-döntés-következmény mérlegelés hármas-egy módszere kézbe vételével jelenik meg az SDG-világmodellben a három forgatókönyv. Az egyik forgatókönyv megpróbálja majd a világot visszaterelni a régi kerékvágásba, a világjárvány előtti „normális”, megszokott helyzetbe. Ma már világos, hogy ez nem járható út. A cezúra, a választóvonal az eddig és a most/majd között sokkal nagyobb annál, hogy lehetne értelme a visszatérésnek az „ante”-be, azaz előttibe. A második a teljesen új világrend, a megújulás forgatókönyve. Ez sem igazán járható, mivel csak valamiképpen a tegnapra, a tegnapelőttre is építkezve lehet a holnapot megtervezni. A harmadik az akkomodáció, az alkalmazkodás az új helyzetekhez, de megőrizve az alapvető, ezredévek óta kipróbált és bevált etikai és emberi értékeket, mint amelyek a fenntartható planetáris lét alapfeltételei. Nem a „vagy-vagy”-típusú gondolkodás valósíthatja meg ezt, hanem az „és-és”, „is-is”-típusú. Az SDG-modell által megvalósíthatónak tartott globális egyensúly az értékek és az emberi tulajdonságok egyensúlyát jelenti, még akkor is, ha ezek olykor egymással is ellentétben állnak. Viszont a létezésben és a tényleges történelmi térben összetartoznak. Ezt nevezi Stückelberger az innovatív középútnak a szélsőségek és a fundamentalizmusok között, melyek zsákutcák vagy kisiklások a jövő felé tartó utakon.
Világvallások és világkultúrák értékeinek összehangolása. Stückelbergernél is bejön az a koncepció, amit korunk kiváló vallásszociológusai megalkottak a szekularizmus, az elvilágiasodás utáni vallási világkorszakról. Berger, Monica Toft, a Harvard, a Berkley és a német Münster egyetemeinek hatalmas és tehetséges kutatócsoportjai nyilvánvalóvá tették, hogy a XXI. század „Isten évszázada lesz, melyben az újjászülető világvallások meghatározó erőt jelentenek majd a világpolitikában, a bel- és külpolitikában is”. Nem véletlenül jelent meg 2009-ben J. Micklethwait és A. Woolridge könyve Isten visszatéréséről (God is back…). Nyomukban sok száz tanulmány foglalkozik a világvallások, kultúrák, filozófiák újraéledő és növekvő befolyásával korszakunk gondolkodására a digitalizáció, a kiberfelszín(esség) nagy nyomása mellett, olykor ellenében. A korszerű etikus gondolkodás a világvallásoknak olyan egyetemes és emberiségvédő megállapításait is tekintetbe veszi, mint például M. Gandhi maradandó érvényű 7 elkerülési elvét, amit hallatlan aktualitása miatt emlékezetbe idézünk. A mai világ 7 fő bűnét, s ezáltal az ellene folytatott planetáris küzdelem esélyét így írta le zseniális előrelátó hindu bölcs nagy bele érzéssel: 1. gazdagság munka nélkül; 2. élvezet lelkiismeret nélkül; 3. tudás határozott cél nélkül; 4. üzlet morál nélkül; 5. tudomány emberség nélkül; 6. vallás áldozathozatal nélkül; 7. politika elvek nélkül. Az SDG-modell teremtés-tengelyű világszemlélet, mely számol azzal, hogy az ellentétek alapvetőek az életben, s mégis erre a világra mondta ki Isten: „Ez jó”. A világvallások, kiváltképpen a zsidó és a keresztyén vallás több ezer év óta nyilvánvalóvá teszi, hogy az ellentéteket az Egy, maga Isten létezése fogja össze, s nem engedi szétesni az ellentétek harcában keze munkáját, a mégoly erőteljes és dörzsölt diabolikus manipuláció közben sem. A jelenségvilág hátterében az összefogó léterő áll rendíthetetlenül, Aki Isten. Ő nevezhető Teremtőnek, Örökkévalónak, Végsőnek, Abszolútumok, Transzcendensnek, Legfelsőnek. A név valójában másodlagos, hiszen Ő igazából megnevezhetetlen, kimondhatatlan emberi szavakkal, fogalmakkal, nevekkel. Nem hagyja magát foglyul ejteni az emberi szónak, észnek. Csak annyit ad tudtul önmagáról, amennyit üdvösnek, boldogítónak, éltetőnek tart számunkra. Azaz a világ jövője nem képzelhető el Isten, a működő világvallások hívő milliárdjai nélkül, illetve ezek értékeinek összehangolása, egységes jövőbefolyásoló erővé egyesítése nélkül. Nincs ma olyan hatalom, filozófia, tudományos terv vagy koncepció, ami a hit dimenzióját felülmúlóan képes lenne az emberi lényeg megőrzésével ilyen mértékben a világ jövőjének megtartására. Stückelberger sokrétű elemzésben tárja fel a világvallások belső jellegzetességeit, melyek hozzá segíthetnek a globális egyensúly alakításához, fenntartásához, védelmezéséhez az emberért! A fejlődés lendületét csak párbeszéddel, kapcsolatkereséssel és -építéssel, interakcióval lehet tovább vinni. Mindebben a saját karakter és jelleg, legyen az vallási, hitbeli, egyházi sajátosság, megőrzése elsődlegesen fontos, nehogy arc nélküli álarcosbállá változzon a világ, amiről aztán talán a világ- és univerzumok Urán kívül senki sem tudja megmondani, merre is tart, sodródok, rombolódik…
Az SDG-modell által támogatott globalance egyensúlykeresés lehetőségei. Miután Stückelberger felvázolta a világfolyamatok 13 jellemzőjét, rátér a planetáris egyensúlyteremtés 5 lehetséges lépésére. A világfolyamatok 13 jellemzője véleménye szerint ez: 1. az ellentétek ugyanazon érme két oldalát jelentik; 2. az élet a létezés centrumából, Istenből árad ki, aki maga a szeretet; 3. a világfolyamatok dialektikusak, nem dualisták; 4. kiegyensúlyozók, nem imperialisztikusan egyeduralkodók; 5. dinamikusak, nem helyben állók vagy helyben járók; 6. fejlesztő jellegűek, nem forradalmilag rombolva építők; 7. befogadók, nyitottak, nem kizárólagosak; 8. egyensúlyra törekszenek a test-lélek-szellem-teremtett világ négyesében; 9. értékvezéreltek, nem értéktagadóak; 10. egységet keresnek a sokféleségben, de megőrzik a változatosságot az egységben; 11. vallásos és nem vallásos etikai tartalmakat támogatnak; 12. önkritikus, nem tekintélyelvűek vagy elnyomóan egyoldalúak; 13. a részek összeillesztését keresik, nem a széttöredezés vezérli őket. Az ellentétek, a polarizáció egyetemes jelenségének a tapasztalatát, illetve ezek kezelésének öt módszerét kibontva, elsőként említi a megsemmisítést. Eszerint az egyik ellentét próbálja elpusztítani a másikat, hogy abszolút, kizárólagos hatalommal uralkodjon. Ez rövid távú győzelemhez vezethet, de nem lehet fenntartható, mivel az elnyomott, a megtagadott, a marginalizált nem iktatható ki maradéktalanul, előbb-utóbb visszatér. Aztán a fúziót említi, az ellentétek összeolvasztásának kísérletét, amelynek során az ellentétek kioltódnak. Majd az innovációt sorolja ide, amikor az ellentétek együtt alkotnak, hoznak létre valami újat. Ennek legszebb példája a gyermek, mint a férfi-női ellenpár közös gyümölcse. Aztán helyt kap a felsorolásban a szintézis, amikor az innovációhoz hasonlóan az ellentétek egy új, magasabb minőségben jelennek meg, új értéket hozva létre. Végezetül a globalance, a világméretű egyensúlyteremtés módozata jelenik meg. Ebben a módozatban az ellentétek kapcsolatban és kölcsönhatásban maradnak egymással, dinamikus kiegyensúlyozottságban. Az élet mind az anyagi, mind a szellemi, egyéni és közösségi szinten lépésről lépésre halad, fejlődik, bontakozik ki. Stückelberger roppant tényanyaggal és világkoncepcióval dolgozó, világegyensúlyt megcélzó rendszerében ezután sorra veszi azt a 13, átmenetinek tekintett „izmust”, és politikai „birodalmat”, rendszert, melyek súlyos kihívást jelentenek a jövő szempontjából és szükségessé teszik a globalance sürgős keresésének, s az erre alkalmas etikus világerőknek az összefogását.
Vállalható, etikus kompromisszumokat! Stückelberger könyvének több fejezete részletesebb bemutatást, diszkussziót érdemelne. Szemlézésünk végéhez közeledve még néhány fontos részletet röviden felidézek. Az a kérdés, hogyan lehetne a jövő érdekében koalíciót kötni a lehető legtöbb, erkölcsi tartást hordozó kultúra között. Három értékhordozó kultúratípust ír körül: a becsület, az eredményesség és az öröm kultúrköreit (Miguel Basanez nyomán). A becsület-kultúrákban a hagyomány tisztelete áll a középpontban. Ide sorolták a legtöbb afrikai országot (ott nő manapság legerősebben a keresztyénség), az iszlám, a keresztyénség és az ortodox többségű nemzeteket. Az eredményközpontú kultúrák mértéke a prosperálás, ide sorolták a feltörekvő és növekvő gazdasági erőt képviselő ázsiai, ún. konfuciánus filozófián, etikán fejlesztő országot (Kína, Japán...), a nyugati országokat, az USA-t. Az öröm-kultúrákban a család, az élet még szegény viszonyok között is megvalósuló ünneplése, és a barátság áll a középpontban. Hogyan lehet kapcsolópontokat találni ezek között? Stückelberger egyensúlykereső jövőetikája szerint a kompromisszum olyan folyamat, amely során önként vagy nyomásra a résztvevők megkeresik a közös célokat, értékeket, s ennek érdekében készek és képesek saját érdekeik érvényesítéséről lemondani, illetve ezeket hátrébb léptetni. A kompromisszumkötésnek vannak különféle típusai, ezek közül ötöt sorol fel a poszt-Covid etikai kézikönyv. 1. Területileg megkülönböztet társadalmi és etikai kompromisszumot; 2. Három szinten valósul meg: személyen belül, személyek között, intézmények között; 3. Két jellemzője lehet: a hamis és a valódi kompromisszum; 4. Intenzitását tekintve van demokratikus, jogi alapú kompromisszum és békés, béketeremtő, megállapodásos kompromisszum; 5. Ütemezését tekintve van ideiglenes és végleges kompromisszum. A kompromisszumkötés etikája. A kompromisszum akkor igazolható erkölcsileg, ha eszközként szolgál bizonyos, közösen vállalható és vállalt etikai értékek és célok megvalósításához, még akkor is, ha ez a gazdaság vagy ipari termelés valamelyik ágazatára irányul. Ezt nevezik posszibilizmusnak, ami a kölcsönösen vállalható, lehető legjobb megoldásra törekszik. Ugyanakkor a kompromisszumot el kell utasítani, ha ezt értékállapotnak tekintik, mint ami a legfőbb erkölcsi cél lenne. Nem vezérelheti az olcsó túlélési pragmatizmus sem. Az elfogadható kompromisszumok ugyan az ideigvalóság jegyét hordozzák, hiszen ha a jövőben előáll egy jobb kompromisszum megvalósításának a lehetősége, a korábbi állapotot ez felülírja. De pontosan ez az állandó jó kompromisszumkötés motorja, hajtóereje. Akkor jó egy kompromisszum, ha segít rendezni, feloldani konfliktusokat személyek, intézmények, nemzetek között. Nem szabad ennek során bizonyos konfliktusokat elleplezni, elhallgatni, mert ez a megkötött kompromisszum hátterében időzített bombaként ketyeg. Előfordulhat, hogy az emberi élet vagy az ökovilág fenntartása érdekében gyors kompromisszumra lesz szükség, és rosszabb kompromisszumot kötnek a felek, mint amit terveztek, de ezt az életvédelem érdekében a jobbik lehetőség megvalósíthatóságáig el kell fogadni. A demokratikus elveknek is megfelelő kompromisszumot a nyilvánosság előtt is lehet és kell is igazolni. A titokban államok vagy szervezetek között megkötött, bizalmasan kezelt kompromisszumok csak bizonyos ideig garantálhatnak sikert. El lehet utasítani a kompromisszumot akkor például, ha az egy fennálló diktatórikus rendszer túlélését szolgálná pusztán az előnyös nemzetközi kereskedelmi megállapodások révén.
Stückelberger világetikai internetes hálózatának 200 000 regisztrált követője van. Köztük 50 000 tanár és professzor világszerte több mint 200 országban, valamint egy online könyvtár, amely több mint 3 millió dokumentumot tartalmaz (globethics.net). Itt röviden szemlézett könyve kapcsán egy éve írásban kérdeztem. Válaszában ez áll: „Üzenetem tehát: az oktatásban minden szinten az etika azt jelenti, hogy a magas szintű tudásra nevelést és készségfejlesztést a magas szintű tisztességgel kell egyensúlyban tartani. A hatalmat egyensúlyban kell tartani a felelősséggel. Enélkül még több igazságtalanságot és csalókat termelnek a nemzetek...”. Óriási tényanyaggal, grafikonok, ábrák seregével dolgozó, érvelő kötete végén az elkötelezett „kálvinista” tudós szívét is felfedte. Álmairól írt szóképversében így fogalmaz: „Van egy álmom – a szuperhatalmak együttműködnek majd, a gyanakvás bizalommá alakul át, az uralkodást felváltja a részvétel egymás sorsában, az innováció egyensúlyban marad az értékmegőrzéssel, a versengés együttműködéssel párosul, a szélsőségeket a különbözőségek tisztelete győzi le, a hatalmat és a vezetést tisztességesen gyakorolják, a kölcsönösség aranyszabálya valóra válik, az önbizalom egyensúlyban lesz a szerénységgel, a lágy víz erősebb lesz, mint a kemény kövek, a szabadság és az igazságosság csókolgatják egymást, a gyűlölet szeretetté változik, a halál beépül az életbe, a szeretet soha nem ér véget – erről van és marad egy álmom...” Remélhetőleg mihamarabb elkezd megvalósulni ez az álom.
Békefy Lajos
Christoph Stückelberger
Ethics Handbook for a Balanced World post-Covid
Globethics.net ed., Zürich
2020. 620 p.
Egyetlen olyan nagyszerű és hittel előretekintő könyvvel sem találkoztam a pandémia kellős közepén, mint Christoph Stückelberger zürichi református szociáletikus 600 oldalas Globalance műve. A globethics.net etikai világhálót két évtizede megalapító és működtető professzor több egyetemen tartja szinte folyamatosan, a Covid-hullámok között is előadásait a jövőre felkészítő felelősségetikai lendülettel és elkötelezettséggel. Svájc mellett Nigéria, Kína, Oroszország, Anglia egyetemi katedráinak szívesen fogadott vendége. Részletesebb ismertetés előtt ismerkedjünk meg rövid tartalmával és a kritikai méltatásokkal. Előre bocsátom a kötet ismeretében, hogy a globalance kifejezésnek nincs köze a pénzhatalmi globalizmushoz, sem valamiféle háttérhatalom ideológiájához vagy világhatalmi törekvéseihez. A keresztyén hit és erkölcs nyílt felelősségvállalását, támogató-segítő tevékenységét, hozzájárulását a jövőhöz tükrözi az egész kötet. Ez a részletező elemzésből egyértelműen látható lesz.
A könyv felépítése. Az 1-3. fejezetek meghatározzák a problémát és elemzik a világ jelenlegi helyzetét az egyensúly szemszögéből, a járvány, illetőleg a koronavírus támadásai utáni világ körülményei között. Az 1. fejezet néhány első felvillanást ad a járványról, és etikai kérdéseket vet fel. A 2. fejezet meghatározza, hogy mi a globalizmus etikai szempontból. A 3. fejezet az ideológiai polarizációt, valamint a politikai és technológiai szuperhatalmi struktúrákat elemzi. A 4. fejezet a globalizáció lehetőségeit és a filozófiai és vallási koncepciókat vizsgálja a történelem és a kortárs szerzők értelmezésében. Az 5. fejezet az érték-egyensúly érdekében (globe-balance) a normatív középpontot adja a kötetben, az értékek és erények, valamint ezek kapcsolatának vizsgálatával . A 6. fejezet a globalizáció felé való átalakulás folyamatait vizsgálja. A 7. fejezet a Globalance harminc alkalmazott tartományát elemzi és érvényesíti. A harminc alfejezet mindegyike tartalmazza a három lépést: az elemzés általi látást, felismerést („jelenlegi fejlődés”); az etikai irányultság alapján történő helyzet megítélését („értékpólusok”); és a konkretizálást („globalizmus felé”). Ez a fejezet a legfontosabb, Mutatja az is, hogy a könyv felét teszi ki. A cél nem egy kibővített monográfia egyetlen témára, hanem a társadalom minden szektorának és minden kontinens kapcsolatának és egymásrautaltságának bemutatása a mai globalizált világban. A harminc témájú 7. fejezet maratonja után a 8. fejezet spirituálisan reflektál az alapokra: mi számít igazán a világon? Halál, élet és szerelem? Vallások, hitek, világnézetek? A 9. fejezetben található Kitekintés néhány következtetést von le a koronavírus járvány utáni kiegyensúlyozott világrend felé tartó átalakulás feladatairól. A könyv írását a világszerte ismert református teológus 2016 végén kezdte írni. 2020. június 15-én fejezte be a Covid-19 világjárvány első két hulláma közben, mindazokkal közösségben, akik megpróbálják már a veszedelem mélységeiben is a koronavírus utáni kiegyensúlyozott emberi világot keresni. Feltéve, s bízva abban, hogy lesz pandémia, illetve Covid-19 utáni világ.
Néhány véleményt idézek a könyv szakmai és sajtó visszhangjából. Etika és bizalom nélkül társadalmaink mély bajban vannak. A Corona-vírus járvány lehetőséget kínál az elgondolkodásra. Stückelberger áttekintést ad sok háttérinformációval. A könyv segít tudatosítani a kockázatokat, a lehetőségeket és felelősségünket. Több nemzetközi együttműködésre ösztönöz. Nagyon köszönöm! (Doris Leuthard, a svájci kormány korábbi környezetvédelmi minisztere, kétszeres elnöke, a Kofi Annan Alapítvány tagja). Amikor a globális falu széteséssel néz szembe, a globalizáció pedig a szikla felé tart, hogyan térhet vissza az emberi szív és az etika a globális család bizalmába? Stückelberger a globális etika mélyreható elemzője és teoretikusa. Felgyújtja az emberi lelkiismeret fáklyáját. Ez a könyv nagyon tanulságos, irányokat vázol fel. (Cui Wantian, vállalkozó az egészségügyben, közgazdász professzor, Kína). Inspiráló olvasmány, amely elgondolkodtató lehetőségeket kínál Afrika számára is, hogy újragondolja halmozottan hátrányos helyzetét és kontinentális szerepét a Covid utáni új „globalizált” világrendben. (Divya Singh, Prof. Dr, akadémiai igazgató, Stadio Holdings, Dél-Afrika). Az etika egyik legjelentősebb globális szaktekintélye, Stückelberger rendkívül érdekes és új nézőpontokat mutat be. Ez a könyv nagyon fontos a globális ökoszisztéma különböző érdekelt felei számára, különösen a Covid kihívásainak az összefüggésében. (Pavan Duggal, Dr. nemzetközi kiberjog szakértő, India Legfelsőbb Bírósága) Nagyon kevés könyv késztet gondolkodásra. Ez a könyv erre ösztönöz! (Alex Ageev, a gazdasági stratégiák professzora, Oroszország).
Részletező bemutatás. Sok izgalmas és provokatív részletet kell figyelmen kívül hagyni terjedelmi okok miatt. Christoph Stückelberger könyve, amely a Covid utáni világ számára írt etikai kézikönyv, a hit pozitív jövőképével jelent meg a szakkönyvek világpiacán, angolul. Kulcsfogalma a világméretű egyensúlyteremtés, illetve az erre történő nemzetközi, nemzeti és egyéni törekvés etikája. A globalance a felelős hitbeli gondolkodás és törődés etikája. Szándékáról ő maga ír szinte arspoétikus tömörséggel: „E kötetet mindazoknak ajánlom, akik az SDG-k iránt érdeklődnek (=Fenntartható Fejlesztési Célok). Ugyanazokkal az SDG betűkkel zárom e 600 oldalt, mint Kálvin reformátorunk minden könyvét és levelét: SDG! Egyedül Istené a dicsőség!”. Világos, egyértelmű irányvétel és alapvetés.
Előszó a jövőhöz. A Globalance: Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid (Globalance: etikai kézikönyv a Covid utáni kiegyensúlyozott világért) címet viselő, Zürichben 2020. augusztus 20-án debütált könyv előszavában dr. E. U. von Weizsäcker környezettudós, a Római Klub volt alelnöke arról ír, hogy világunk kiegyensúlyozatlan, az éghajlatváltozás súlyos gondokat, pusztító jelenségeket hoz magával, a szuperhatalmak közötti polarizáció és öldöklő verseny erősödik, s mindezekre még nyakába kapta az emberiség a Covid-19 világjárványt. Legfőképpen ez, s a vele járó, növekvő sok milliónyi halottszám világméretű összefogást, együttműködést követel. Hogyan lehet ezt a törékeny, önmaga túlélését is veszélyeztető, kiegyensúlyozatlan világot úgy átalakítani, hogy kiegyensúlyozottabb társadalmak jöjjenek létre, amelyek képesek szembeszállni a különbségekkel, a megosztottsággal, és relációs, egymással kapcsolatot fenntartó gondolkodásra és cselekvésre segíthetnék a mai emberiséget? Ez a nagyon időszerű Globalance a könyv központi kérdése von Weizsäcker szerint. Oldalak százain érveket, példákat, modelleket kapunk arról, miként lehet felszínes vagy látszatbéke helyett ténylegesen és tartósan működő kiegyensúlyozást, kiegyensúlyozott állapotokat vagy kiegyensúlyozó folyamatokat megvalósítani. A kötet mélyen behatol az összefüggésekbe, a polaritások, a megosztottság számos formájának az elemzésébe, és keresi a feloldozó, összekötő értékeket. Nagy üzenete a vaskos kötetnek: az emberiség sikertörténete nem a végtelen konfliktusok, hanem az eredményes együttműködés históriája.
Stückelberger professzor négy évtizede foglalkozik a környezet és a fejlődés, a béke és az igazságosság, a hatalom és a tisztelet, a globális és a lokális értékek egyensúly teremtésének technikáival, módszereivel. Mintegy 170 ezer tudóst a legkülönfélébb vallásokból összefogó, gondolataiknak világfórumot biztosító globethics.net megalapítójaként csak etikai értékek alapján tudja elképzelni a jövőt. A minima morália, a legkisebb erkölcsi közös többszörös megalkotásán fáradozik kitartóan, mint vendégprofesszor és hívő református tudós. Számára a maximális lokális erkölcsi kontextust a Biblia és a református, protestáns értékek jelentik. Azok, amelyek tudatában és kötöttségében bátran néz szembe a globális, planetáris kihívásokkal. A szembenállást szító vagy megmerevítő dogmatizmus és fundamentalizmus helyett a kiegyensúlyozó módszerek, magatartásformák kutatása és terjesztése, oktatása a célja. Kézikönyve közre adásával is, amit a világhálóról ingyen le lehet tölteni. Globalance, világméretű egyensúly úgy, hogy abba belefér a helyi értékek, a nemzeti értékek és vallási etikák sokszínűsége is. Egység a sokféleségben világméretekben – és helyileg. Sokféleség az egységben szintén világméretekben -és helyileg. Túlélési, jövőképe maximaként – életelvként. Lássuk néhány jellegzetes, fontos részét könyvének!
68, 73, 79, 89, 01, 07, 20. Ezek nem a nyerő lottószámok, hanem az a hét dátum, amikor a korábbi világ egyensúlya megrendült, egyensúlyvesztés, egyensúlyhiány következett be világméretekben. Úgy is mondhatjuk: az elmúlt öt évtized globális változásainak mérföldkövei ezek. Akik felnőttként éltük meg ezeket az éveket, memóriánkba beégtek a dátumok. 1968 – diáklázadások, az értékek kulturális forradalma. 1973 – az első olajár sokk, és a Római Klub jelentése a növekedés határairól. 1979 – Kína nyitott kapu politikájának a kezdete és szuperhatalommá emelkedésének az indulása. 1989 – a berlini fal leomlása, a kétpólusú világ összeomlásának kezdete. 2001 – szeptember 11., a terrorista iszlám fundamentalizmus és a globális védekezés kezdete. 2007 – globális pénzügyi válság. 2020 – a globális világjárvány kezdete. Minden dátum jelképezi a bizonytalanság újabb állomását, az egyensúlyvesztést, a világméretű rendellenességek új formáit. És az új kihívásokat.
A legfontosabb kérdés a homo humanus kiformálása – vagy az emberiség alkonya. Mindezek láttán és tudatában a legfontosabb kérdés: hogyan alakíthatjuk át az ilyen működési zavarokat és egyensúlyhiányokat új, dinamikus világrenddé, globális egyensúllyá? Miként járulhat hozzá az etika ehhez az átmenethez, változáshoz az értékek és erények egyensúlya, egyensúly teremtő ereje és képessége bevetésével? A 2008/2009-es pénzügyi világválság megmutatta, mennyire sebezhetők a globálisan és kölcsönösen függő pénzügyi piacok. A szerző nagybetűs formában is hangsúlyossá teszi, hogy a globalance etikus jövőképében nem végső cél az ellentétek globális kiegyensúlyozása. A végső cél ennél több, sokkal több. Nem folyamatok, ellenmozgások szabályozása a cél pusztán. Sőt ez eszköz az igazi cél eléréshez: az ember emberré válásának segítése, a homo humanus kiformálása. Vagy éppen annak megakadályozása, hogy az ember legyen a folyamatok ára és áldozata. Mert a jövő vagy az emberé lesz, aki Isten teremtménye, vagy a mesterséges értelemé, az Al-é, ami az ember teremtménye. Ha ez következik be, azzal elkezdődik ténylegesen is a homo sapiens, a homo humanus alkonya. Vagy Homo Deus – az emberisten korszaka, ahogyan azt Harari könyvei sugallják – vagy a Deus homo, az Istenember, Jézus Krisztus tanításával és visszajövetelének tudatában! Ha nem így lesz, akkor jön el a Nyugat tényleges alkonya, sőt: az egész globus alkonya! Hadd idézzem a szerzőt szó szerint: „A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a fő téma: ’Megtanulni embernek lenni’”. Igazából a globalance végcélja. Ennek a könyvnek nem célja, hogy leírja azt, ami van (deskriptív, leíró módszerrel – ezt tette Korsgaard dán filozófus a digitális világdiktatúráról szóló cikkében), sem azt, hogy megjósoljuk a jövőt, ami lesz (prediktív – előrevetítő módszerrel – ezt próbálta az izraeli történész, Youval Harari a Homo Deus fantáziálással), hanem orientációt, iránymutatást, iránytűt adni ahhoz, hogy mi legyen (normatív – mértékadó, értékadó módszer).
Az ember- és emberiség segítő fenntartható fejlődésért, az SDG-ért. Az igazán nagy kérdés ez: merre tart az emberiség? Mennyire és milyen eszközökkel próbálja önmaga túlélését elérni? A túlélés keresés az egész emberiséget viszi-e az élhető(bb) jövő felé, vagy nyers, részleges, ezért emberiséget veszélyeztető részérdekeket szolgál ki? Az élet kultúráját vagy a halál „kultúráját” mozdítjuk-e előre, akár öntudatlanul, erkölcsi reflexiók hiányában? Minduntalan ott lüktet Stückelberger könyvében ez a centrális kérdés. Netán újabb világjárványok ismeretlen, tervezett vagy spontán előálló Covid-19, 20, 21… és ki tudja hány x-edik vírus variánsa okozta globális genocídium vár reánk, totális önfelszámolás, népirtás felé tartunk vagy a digitális világbörtön (így a dán Sören Korsgaard) vár ránk, esetleg a megistenüléssel megrészegítő antropológiai narkója, a Homo Deus látomása ejti foglyul a születőket és az élők egy részét (az izraeli Yuval Harari könyve szerint)? Mindezek többé-kevésbé reális jövőmodellek, vagy rémálmok, amelyeket szanaszét hint a média. Így nem véletlen szójáték az sem, amire Chr. Stückelberger etikai kézikönyvében figyelmünket fordítja. Hiszen úgy tűnik, most érkezett el az emberiség oda, hogy felelős gondolkodói összekapcsolják a két SDG-t: az ENSZ által 2015-ben kidolgozott és a tagállamok által elfogadott, 2030-ig irányt szabó fenntartható fejlődési célok 17 területét (Sustainable Development Goals=SDGs) a kultúrateremtő keresztyén (reformációban erős hangsúlyt kapott) alapelvvel, az Isten dicsőségének szolgálatával (SDG) az élet minden területén. Ezek a területek: ne legyen szegénység, éhezés, legyen egészségvédelem, jó oktatás, legyen egyenlőség a nemek között, legyen tiszta víz, legyen megújítható energia, legyen munkahely és gazdasági növekedés, legyenek újítások és jó infrastruktúrák, csökkenjen az emberek közötti egyenlőtlenség, fenntartható városi és közösségi élet, felelős fogyasztás, legyenek klímavédő akciók, védelmezzük az életet a vizekben, a zöld vidékeken, óvjuk a békét és törekedjünk igazságosságra, törekedjünk partneri viszonyra a célok megvalósítása érdekében. Sok? Igen. De most jutottunk el odáig, hogy a vagy mindent vagy semmit életbevágó alternatíva lett.
Három forgatókönyv a jövőről. Stückelberger hatalmas etikai művének hátterében az a hitalapú konstruktív szemlélet áll, hogy lesz folytatás a pandémia után. Ez nem kérdés, de az igen: milyen folytatás lesz? A világ egyensúlyra törekvéshez az SDG-modell háromlépéses módszerrel igyekszik hozzájárulni. És ebben a módszerben alapvetően az etikai normák a döntőek.
Első lépés a helyzetelemzés. Ezt tényelemzéssel, szigorúan tudományos eszközökkel végzik. A második lépés a feltárt helyzet megítélése abból a szempontból, mennyiben hordoz vagy nem etikai motívumokat, s a harmadik az etikus szempontok érvényesítésével az emberek humán karakterének megőrzése a döntés következményeiben, a tényleges cselekvésben is. Az elemzés-döntés-következmény mérlegelés hármas-egy módszere kézbe vételével jelenik meg az SDG-világmodellben a három forgatókönyv. Az egyik forgatókönyv megpróbálja majd a világot visszaterelni a régi kerékvágásba, a világjárvány előtti „normális”, megszokott helyzetbe. Ma már világos, hogy ez nem járható út. A cezúra, a választóvonal az eddig és a most/majd között sokkal nagyobb annál, hogy lehetne értelme a visszatérésnek az „ante”-be, azaz előttibe. A második a teljesen új világrend, a megújulás forgatókönyve. Ez sem igazán járható, mivel csak valamiképpen a tegnapra, a tegnapelőttre is építkezve lehet a holnapot megtervezni. A harmadik az akkomodáció, az alkalmazkodás az új helyzetekhez, de megőrizve az alapvető, ezredévek óta kipróbált és bevált etikai és emberi értékeket, mint amelyek a fenntartható planetáris lét alapfeltételei. Nem a „vagy-vagy”-típusú gondolkodás valósíthatja meg ezt, hanem az „és-és”, „is-is”-típusú. Az SDG-modell által megvalósíthatónak tartott globális egyensúly az értékek és az emberi tulajdonságok egyensúlyát jelenti, még akkor is, ha ezek olykor egymással is ellentétben állnak. Viszont a létezésben és a tényleges történelmi térben összetartoznak. Ezt nevezi Stückelberger az innovatív középútnak a szélsőségek és a fundamentalizmusok között, melyek zsákutcák vagy kisiklások a jövő felé tartó utakon.
Világvallások és világkultúrák értékeinek összehangolása. Stückelbergernél is bejön az a koncepció, amit korunk kiváló vallásszociológusai megalkottak a szekularizmus, az elvilágiasodás utáni vallási világkorszakról. Berger, Monica Toft, a Harvard, a Berkley és a német Münster egyetemeinek hatalmas és tehetséges kutatócsoportjai nyilvánvalóvá tették, hogy a XXI. század „Isten évszázada lesz, melyben az újjászülető világvallások meghatározó erőt jelentenek majd a világpolitikában, a bel- és külpolitikában is”. Nem véletlenül jelent meg 2009-ben J. Micklethwait és A. Woolridge könyve Isten visszatéréséről (God is back…). Nyomukban sok száz tanulmány foglalkozik a világvallások, kultúrák, filozófiák újraéledő és növekvő befolyásával korszakunk gondolkodására a digitalizáció, a kiberfelszín(esség) nagy nyomása mellett, olykor ellenében. A korszerű etikus gondolkodás a világvallásoknak olyan egyetemes és emberiségvédő megállapításait is tekintetbe veszi, mint például M. Gandhi maradandó érvényű 7 elkerülési elvét, amit hallatlan aktualitása miatt emlékezetbe idézünk. A mai világ 7 fő bűnét, s ezáltal az ellene folytatott planetáris küzdelem esélyét így írta le zseniális előrelátó hindu bölcs nagy bele érzéssel: 1. gazdagság munka nélkül; 2. élvezet lelkiismeret nélkül; 3. tudás határozott cél nélkül; 4. üzlet morál nélkül; 5. tudomány emberség nélkül; 6. vallás áldozathozatal nélkül; 7. politika elvek nélkül. Az SDG-modell teremtés-tengelyű világszemlélet, mely számol azzal, hogy az ellentétek alapvetőek az életben, s mégis erre a világra mondta ki Isten: „Ez jó”. A világvallások, kiváltképpen a zsidó és a keresztyén vallás több ezer év óta nyilvánvalóvá teszi, hogy az ellentéteket az Egy, maga Isten létezése fogja össze, s nem engedi szétesni az ellentétek harcában keze munkáját, a mégoly erőteljes és dörzsölt diabolikus manipuláció közben sem. A jelenségvilág hátterében az összefogó léterő áll rendíthetetlenül, Aki Isten. Ő nevezhető Teremtőnek, Örökkévalónak, Végsőnek, Abszolútumok, Transzcendensnek, Legfelsőnek. A név valójában másodlagos, hiszen Ő igazából megnevezhetetlen, kimondhatatlan emberi szavakkal, fogalmakkal, nevekkel. Nem hagyja magát foglyul ejteni az emberi szónak, észnek. Csak annyit ad tudtul önmagáról, amennyit üdvösnek, boldogítónak, éltetőnek tart számunkra. Azaz a világ jövője nem képzelhető el Isten, a működő világvallások hívő milliárdjai nélkül, illetve ezek értékeinek összehangolása, egységes jövőbefolyásoló erővé egyesítése nélkül. Nincs ma olyan hatalom, filozófia, tudományos terv vagy koncepció, ami a hit dimenzióját felülmúlóan képes lenne az emberi lényeg megőrzésével ilyen mértékben a világ jövőjének megtartására. Stückelberger sokrétű elemzésben tárja fel a világvallások belső jellegzetességeit, melyek hozzá segíthetnek a globális egyensúly alakításához, fenntartásához, védelmezéséhez az emberért! A fejlődés lendületét csak párbeszéddel, kapcsolatkereséssel és -építéssel, interakcióval lehet tovább vinni. Mindebben a saját karakter és jelleg, legyen az vallási, hitbeli, egyházi sajátosság, megőrzése elsődlegesen fontos, nehogy arc nélküli álarcosbállá változzon a világ, amiről aztán talán a világ- és univerzumok Urán kívül senki sem tudja megmondani, merre is tart, sodródok, rombolódik…
Az SDG-modell által támogatott globalance egyensúlykeresés lehetőségei. Miután Stückelberger felvázolta a világfolyamatok 13 jellemzőjét, rátér a planetáris egyensúlyteremtés 5 lehetséges lépésére. A világfolyamatok 13 jellemzője véleménye szerint ez: 1. az ellentétek ugyanazon érme két oldalát jelentik; 2. az élet a létezés centrumából, Istenből árad ki, aki maga a szeretet; 3. a világfolyamatok dialektikusak, nem dualisták; 4. kiegyensúlyozók, nem imperialisztikusan egyeduralkodók; 5. dinamikusak, nem helyben állók vagy helyben járók; 6. fejlesztő jellegűek, nem forradalmilag rombolva építők; 7. befogadók, nyitottak, nem kizárólagosak; 8. egyensúlyra törekszenek a test-lélek-szellem-teremtett világ négyesében; 9. értékvezéreltek, nem értéktagadóak; 10. egységet keresnek a sokféleségben, de megőrzik a változatosságot az egységben; 11. vallásos és nem vallásos etikai tartalmakat támogatnak; 12. önkritikus, nem tekintélyelvűek vagy elnyomóan egyoldalúak; 13. a részek összeillesztését keresik, nem a széttöredezés vezérli őket. Az ellentétek, a polarizáció egyetemes jelenségének a tapasztalatát, illetve ezek kezelésének öt módszerét kibontva, elsőként említi a megsemmisítést. Eszerint az egyik ellentét próbálja elpusztítani a másikat, hogy abszolút, kizárólagos hatalommal uralkodjon. Ez rövid távú győzelemhez vezethet, de nem lehet fenntartható, mivel az elnyomott, a megtagadott, a marginalizált nem iktatható ki maradéktalanul, előbb-utóbb visszatér. Aztán a fúziót említi, az ellentétek összeolvasztásának kísérletét, amelynek során az ellentétek kioltódnak. Majd az innovációt sorolja ide, amikor az ellentétek együtt alkotnak, hoznak létre valami újat. Ennek legszebb példája a gyermek, mint a férfi-női ellenpár közös gyümölcse. Aztán helyt kap a felsorolásban a szintézis, amikor az innovációhoz hasonlóan az ellentétek egy új, magasabb minőségben jelennek meg, új értéket hozva létre. Végezetül a globalance, a világméretű egyensúlyteremtés módozata jelenik meg. Ebben a módozatban az ellentétek kapcsolatban és kölcsönhatásban maradnak egymással, dinamikus kiegyensúlyozottságban. Az élet mind az anyagi, mind a szellemi, egyéni és közösségi szinten lépésről lépésre halad, fejlődik, bontakozik ki. Stückelberger roppant tényanyaggal és világkoncepcióval dolgozó, világegyensúlyt megcélzó rendszerében ezután sorra veszi azt a 13, átmenetinek tekintett „izmust”, és politikai „birodalmat”, rendszert, melyek súlyos kihívást jelentenek a jövő szempontjából és szükségessé teszik a globalance sürgős keresésének, s az erre alkalmas etikus világerőknek az összefogását.
Vállalható, etikus kompromisszumokat! Stückelberger könyvének több fejezete részletesebb bemutatást, diszkussziót érdemelne. Szemlézésünk végéhez közeledve még néhány fontos részletet röviden felidézek. Az a kérdés, hogyan lehetne a jövő érdekében koalíciót kötni a lehető legtöbb, erkölcsi tartást hordozó kultúra között. Három értékhordozó kultúratípust ír körül: a becsület, az eredményesség és az öröm kultúrköreit (Miguel Basanez nyomán). A becsület-kultúrákban a hagyomány tisztelete áll a középpontban. Ide sorolták a legtöbb afrikai országot (ott nő manapság legerősebben a keresztyénség), az iszlám, a keresztyénség és az ortodox többségű nemzeteket. Az eredményközpontú kultúrák mértéke a prosperálás, ide sorolták a feltörekvő és növekvő gazdasági erőt képviselő ázsiai, ún. konfuciánus filozófián, etikán fejlesztő országot (Kína, Japán...), a nyugati országokat, az USA-t. Az öröm-kultúrákban a család, az élet még szegény viszonyok között is megvalósuló ünneplése, és a barátság áll a középpontban. Hogyan lehet kapcsolópontokat találni ezek között? Stückelberger egyensúlykereső jövőetikája szerint a kompromisszum olyan folyamat, amely során önként vagy nyomásra a résztvevők megkeresik a közös célokat, értékeket, s ennek érdekében készek és képesek saját érdekeik érvényesítéséről lemondani, illetve ezeket hátrébb léptetni. A kompromisszumkötésnek vannak különféle típusai, ezek közül ötöt sorol fel a poszt-Covid etikai kézikönyv. 1. Területileg megkülönböztet társadalmi és etikai kompromisszumot; 2. Három szinten valósul meg: személyen belül, személyek között, intézmények között; 3. Két jellemzője lehet: a hamis és a valódi kompromisszum; 4. Intenzitását tekintve van demokratikus, jogi alapú kompromisszum és békés, béketeremtő, megállapodásos kompromisszum; 5. Ütemezését tekintve van ideiglenes és végleges kompromisszum. A kompromisszumkötés etikája. A kompromisszum akkor igazolható erkölcsileg, ha eszközként szolgál bizonyos, közösen vállalható és vállalt etikai értékek és célok megvalósításához, még akkor is, ha ez a gazdaság vagy ipari termelés valamelyik ágazatára irányul. Ezt nevezik posszibilizmusnak, ami a kölcsönösen vállalható, lehető legjobb megoldásra törekszik. Ugyanakkor a kompromisszumot el kell utasítani, ha ezt értékállapotnak tekintik, mint ami a legfőbb erkölcsi cél lenne. Nem vezérelheti az olcsó túlélési pragmatizmus sem. Az elfogadható kompromisszumok ugyan az ideigvalóság jegyét hordozzák, hiszen ha a jövőben előáll egy jobb kompromisszum megvalósításának a lehetősége, a korábbi állapotot ez felülírja. De pontosan ez az állandó jó kompromisszumkötés motorja, hajtóereje. Akkor jó egy kompromisszum, ha segít rendezni, feloldani konfliktusokat személyek, intézmények, nemzetek között. Nem szabad ennek során bizonyos konfliktusokat elleplezni, elhallgatni, mert ez a megkötött kompromisszum hátterében időzített bombaként ketyeg. Előfordulhat, hogy az emberi élet vagy az ökovilág fenntartása érdekében gyors kompromisszumra lesz szükség, és rosszabb kompromisszumot kötnek a felek, mint amit terveztek, de ezt az életvédelem érdekében a jobbik lehetőség megvalósíthatóságáig el kell fogadni. A demokratikus elveknek is megfelelő kompromisszumot a nyilvánosság előtt is lehet és kell is igazolni. A titokban államok vagy szervezetek között megkötött, bizalmasan kezelt kompromisszumok csak bizonyos ideig garantálhatnak sikert. El lehet utasítani a kompromisszumot akkor például, ha az egy fennálló diktatórikus rendszer túlélését szolgálná pusztán az előnyös nemzetközi kereskedelmi megállapodások révén.
Stückelberger világetikai internetes hálózatának 200 000 regisztrált követője van. Köztük 50 000 tanár és professzor világszerte több mint 200 országban, valamint egy online könyvtár, amely több mint 3 millió dokumentumot tartalmaz (globethics.net). Itt röviden szemlézett könyve kapcsán egy éve írásban kérdeztem. Válaszában ez áll: „Üzenetem tehát: az oktatásban minden szinten az etika azt jelenti, hogy a magas szintű tudásra nevelést és készségfejlesztést a magas szintű tisztességgel kell egyensúlyban tartani. A hatalmat egyensúlyban kell tartani a felelősséggel. Enélkül még több igazságtalanságot és csalókat termelnek a nemzetek...”. Óriási tényanyaggal, grafikonok, ábrák seregével dolgozó, érvelő kötete végén az elkötelezett „kálvinista” tudós szívét is felfedte. Álmairól írt szóképversében így fogalmaz: „Van egy álmom – a szuperhatalmak együttműködnek majd, a gyanakvás bizalommá alakul át, az uralkodást felváltja a részvétel egymás sorsában, az innováció egyensúlyban marad az értékmegőrzéssel, a versengés együttműködéssel párosul, a szélsőségeket a különbözőségek tisztelete győzi le, a hatalmat és a vezetést tisztességesen gyakorolják, a kölcsönösség aranyszabálya valóra válik, az önbizalom egyensúlyban lesz a szerénységgel, a lágy víz erősebb lesz, mint a kemény kövek, a szabadság és az igazságosság csókolgatják egymást, a gyűlölet szeretetté változik, a halál beépül az életbe, a szeretet soha nem ér véget – erről van és marad egy álmom...” Remélhetőleg mihamarabb elkezd megvalósulni ez az álom.
Békefy Lajos
Beszélgetés Christoph Stückelberger
svájci református szociáletika professzorral, a világhírű Globethics.net alapítójával
– Professzor Úr! Nagyszerű, 600 oldalas műve, melynek címe: Globalance towards a New World Order. Ethics Motivates, 2020, azaz Globalizáció egy új világrend felé. Az etika motivál, 2020-ban jelent meg, 2. kiadása 2022-ben. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. A könyvben nem válságteológiai, hanem reménység teológiai perspektívából tekint világunk jövőjére. Valószínűleg ez az Ön bibliai hite realizmusából fakad. A kötet végén található összefoglaló versben ezt írja: „I have a dream…” / Van egy álmom. / A szuperhatalmak majd együttműködnek. / A gyanakvás bizalommá változik. / Az eszkaláció megfékezhető lesz. / Az uralmat felváltja az együttműködés / Az innováció egyensúlyban lesz a megtartással. / A verseny a kölcsönösséggel párosul. / A polarizációt az ellentétek tisztelete győzi le. / A hatalom és a vezetés feddhetetlenül működik majd”. Mit tehetnek a kormányok, az egyházak és az egyes hívők a globális és a helyi egyensúly megteremtése érdekében?
– A legfontosabb: ne add fel! Ne veszítsd el a kedvedet! Ne válj rezignálttá! Az emberek egyéni életükben súlyos sorscsapásokat élnek át. Az emberiséget többször megrázzák ugyancsak súlyos társadalmi, vallási, politikai és gazdasági válságok. A hit nem azt jelenti, hogy a jelenből meg tudjuk mondani, mit hoz a jövő, és jellemünktől függően inkább pesszimisták vagy optimisták leszünk. A hit nem azon alapul, amit látunk, hanem azon, amit nem látunk: az isteni ígéreten, a remény ígéretén. Reménykedünk minden logikával szemben, amit látunk.
– Úgy tűnik, a törékeny béke egyre több helyen és brutális módon sérül. A többpólusú világban, a hatalmi központokban, az USA-ban, Európában, Oroszországban, Kínában, Indiában mi lehet a morális minimum?
– A nemrég mögöttünk hagyott karácsonykor, s az elsőn az angyalok karácsonyi üzenete ez volt: „Békesség a földön”. Jézus születése idején valószínűleg sokan cinikus felhívásként hallották ezt az akkori Római Birodalomban, az imperializmus korában és az akkori palesztinai terroristák, a zelóták világában, akik erőszakkal akarták elérni az állam függetlenségét. A karácsonyi felhívás nem édes suttogás, hanem politikai ébresztő volt. Isten bejelentette: Te nem hiszel a békében, de én Istenként hiszek benne. A békességet pedig egy kiszolgáltatott, újszülött kisgyermeken keresztül valósítom meg. Ez egy második abszurdum volt a hatalmon lévők fülében, akik csak fáradtan mosolyogtak erre. A pásztorok viszont nagyon ragaszkodtak ehhez a reményteli üzenethez. Nekik nem volt semmi vesztenivalójuk.
– Ön szerint mit jelent ez ma?
– Még egyszer mondom: ne add fel! Ne válj rezignálttá! A lemondás bűn. A lemondók elutasítják Isten ajánlatát, amire Ő maga ad példát, hiszen nem ad fel minket. Ez ezt is jelenti: új hidakat építeni ott, ahol lerombolták azokat. Konkrét szervezeti, politikai, pszichológiai, vallási hidakat Ukrajna és Oroszország, Izrael és Palesztina, Burma és a szomszédos országok, Dél-Szudán és Szudán között. A különböző etnikai harcok és harcosok között, ugyanazon ország felekezetei között, a neo-konzervatívok és a liberálisok ideológiai tömbjei között. Még a terroristák és a véleményformáló államok mögött is vannak emberek, akik csak a megtorlást ismerik. Márpedig a Karácsonykor elhangzott bibliai üzenet sokat követel tőlünk. De Isten is sokat kínál nekünk: a reményt, amely erősebb mindennél, amit látunk.
– Két évtizeddel ezelőtt, 2004-ben svájci etikusként Professzor Úr megalapította Genfben a globethics.net-et, ezt az igazán fantasztikus globális etikai alapítványt és hálózatot, ami online működik. Az etikai világhálónak és napjainknak egyik központi témája a mesterséges intelligencia (MI) szerepe a digitális korban. Számos tanulmányuk olyan témával foglalkozik, mint a kiberetika és az MI-vel kapcsolatos etikai kérdések. A teljes világkontroll felé haladunk-e a MI-vel, vagy lehetséges lesz a humanizált mesterséges intelligenciának az emberiség javára fordítása, azaz etikus használata?
– Vannak, akik a megváltást (a legtöbb probléma megoldását), mások a világ végét (a katasztrófát és az emberiség végét) hozzák összefüggésbe a MI-vel. A mesterséges intelligencia lenyűgöz és megijeszt, „fascinosum et tremendum”. A technológia történetében ez mindig megtörténik, amikor új technológiát hozunk létre, mert a lehetőségek és a kockázatok még ismeretlenek. Amire most, a kezdeti rohanás után szükségünk van, az a józanság: a mesterséges intelligencia sem üdvösséget, sem végzetet nem jelent. Veszélyes, de hasznos technológia. Arra van szükségünk, hogy mi, emberek a „vezetőülésben” maradjunk, azaz ki ne engedjük kezünkből a kormányt, az irányítást és a felelősséget. Ez megóvhat minket attól is, hogy magunkat és a mesterséges intelligenciát bálványozni kezdjük. A keresztyén hit lehetővé teszi a józanságot, hiszen Isten, mint Teremtő és felszabadító erő, még mindig végtelenül kreatívabb, mint a mesterséges intelligencia. Még ha a MI sok problémát képes is lesz megoldani, önálló, autonóm módon, az csak annyira lesz jó vagy rossz, amennyire mi, emberek jók vagy rosszak vagyunk.
– Hogyan érzi magát svájci református keresztyénként a mai világban? A svájci egyetemeken kívül Kínában, Oroszországban, Nagy-Britanniában, Nigériában, Bulgáriában tart előadásokat. Globális perspektívában látja a keresztyénséget. Mintha Isten áthelyezte volna fő tevékenységét, hangsúlyait Európából Afrikába, Ázsiába, Latin-Amerikába. Lehet, hogy ez az Ő szelíd, irgalmas ítélete az európai keresztyénségről?
– Európát tekintve sok embernek az a benyomása, hogy a keresztyénség eltűnhet az öreg kontinensről. De a sok helyen tartott előadásaim során, különösen Afrikában és Ázsiában, a hitem békességet tapasztalt. Isten átjárja a világot egyik kontinensről a másikra, meg oda-vissza. Mint a hullámok és a felhők. Úgy tűnik, Európa belefáradt a hitbe, de más kontinensek tele vannak hittel. Száz év múlva Európa újra erős lehet a hitben. Végső soron a küldetés nem csak a mi erőfeszítésünk, hanem Isten ajándéka is, aminek révén megtapasztaljuk csodálatos szeretetét. Gyakran olyanok vagyunk, mint a hitetlen Tamás. De sokkal jobban bízhatunk Istenben, mint amennyire ezt tesszük. Ez a hit reményt és energiát ad ahhoz, hogy például 72 évesen se adjam fel, hanem jókedvűen és serényen, meg alázatosan hozzájáruljak egy igazságosabb világ megteremtéséhez. A lehetőségeken belül ezért mindenki tud tenni egy hajszálnyit.
– Az orosz-ukrán és az izraeli-palesztin konfliktusra tekintve, ezek nagymértékben beárnyékolják napjainkat és jövőnket. Az Ön globalizációs etikájában kifejtett kompromisszumos változatok közül mi lehetne alternatív megoldás a továbblépéshez? Az a kompromisszum, amelyet mindkét fél el tud fogadni, nem jelent egyfajta önfeladást és kódolt jövőbeli konfliktust?
– A nemzeti, vallási, etnikai és ideológiai önazonosságot ismét keresik a pluralista, globalizált világban. Érthető, hogy fix pont kell a bizonytalanság világában. De ez is inkább bonyolítja a problémákat, mintsem hogy megoldaná őket. A pénzt jelenleg fegyverekbe fektetik, ahelyett, hogy az ENSZ fejlesztési céljainak elérésére fordítanák. Az éghajlatváltozás az egész emberiség előtt álló kihívás, ezért kiemelt prioritásnak kell lennie. Az ENSZ-et, azaz a multilaterális megoldásokat nem gyengíteni, hanem erősíteni kellene. A nemzeti identitásoknak is van helyük, és fontosak. Az önfeladás nem szükséges és etikailag sem helyes. De a nacionalizmus, mint tiszta nemzeti egoizmus, inkább veszteség, mint nyereség-művelet. A globális egyensúly azt is jelenti, hogy az USA-nak is jó lenne ezt belátnia.
– Útjelzők (Weg-Zeichen) címmel miniatűr formában, 365 rövid szövegben gyűjtötte össze kiváló filozófiai „reggeli” gondolatait. Az elgondolkodtató mondatok etikai gondolkodási tréningnek is tekinthetők. Gratulálok az ötlethez és a kivitelezéshez. Örömmel osztom meg ezek egy részét folyamatosan az olvasókkal. Folytatja ezt a nagyszerű szellemi tréninget újabb protestáns „útjelző táblákkal”?
– Igen, folytatom. Azt tervezem, hogy 2024-ben vagy 2025-ben lesz egy újabb kiadás. A cél az, hogy ne csak vastag etikai könyvekkel, hanem a mindennapi döntésekhez, az etikus cselekvéshez segítséget nyújtsak. Etikus gondolatokkal dióhéjban. Az inspirációt gyakran a Bibliából, másrészt a hírekből (most a mobiltelefonon) kapom. Ahogy Karl Barth svájci teológus ajánlotta a múlt században. Így hozzuk össze a hitet és az életet. Nagyon gyümölcsöző találkozás, produktív konfrontáció ez. Az olvasók is megtehetitek ezt, naplóval, cetlikkel. Dag Hammerskjöldtől, az ENSZ első főtitkárától tanultam meg ezt a rövid „jegyzetes” módszert, akiről úgy tudom, Ön is írt könyvet, Isten diplomatája címmel. A Példabeszédek a Bibliában szintén emberi tapasztalati etika. Segít a napi tájékozódásban.
– Az idézett „Van egy álmom” gondolati verset így fejezi be: „A gyűlölet szeretetté változik, / A halál beépül az életbe. / A szeretet soha nem ér véget. / Ez az új világ. / Nekem még van egy álmom”. Hogyan álmodja tovább ezt a költeményt?
– Az orosz-ukrajnai, izraeli-palesztinai, ruandai-kelet-kongói, dél-szudáni háborúkban végbement öldöklés és mészárlás szörnyűséges. Mit kell tenni? Ahogy fentebb mondtam: újjá kell építeni a lerombolt hidakat. Hidak építésével győzhetjük le a strukturális, politikai, pszichológiai, vallási megosztottságot. Válaszoljunk a gyűlöletre szeretettel, a kirekesztésre összefogással, a félelemre Istenbe vetett bizalommal. Ez fáradságos, de csak ez az élet útja!
– Professzor Úr, köszönöm a beszélgetést.
– Én is. Mindenért egyedül Istené a dicsőség. Soli Deo Gloria.
Review of Stückelberger, Globalance, Geneva:Globethics.net, 2020, p.620 by Lajos Békefy - Stückelberger, Globlance c. könyvének recenziója angolul, Békefy Lajostól a Journal of Ethics-ben, 2020. október 17 oldal
ITT:
https://jehe.globethics.net/article/view/3390/3114&
INTELLEKTUÁLIS AFORIZMÁK, GONDOLATI VERSEK
A jó rossz
Mikor jó a rossz?
Mi a rossz?
A zűrzavar – mert szétválaszt embereket.
Az erő, ami erősebb, mint a jó.
A gyengeség, mivel önmagába omlik.
Ami megsemmisít az örök világosság színpadán.
Mire jó a rossz?
Megrettentésre?
Nevelésre, okulásra?
Közösségteremtésre?
SEMMIRE?.
Diplomáciai etika
Saját érdekeinket jól védeni,a másik ember érdekeit elismerni,s nem akarni egymással megküzdeni.Csak egy kicsi lépést megkockáztatni a másik felé,mérlegelve, óvatosan, diplomatikusanlépni a másik elé,azzal a reménnyel, hogy a másik istesz egy lépést felénk.Az ő székébe is képzelve magunkat olykor-olykor,Meglepő megoldásokkal előjönni,erkölcsös kompromisszumokat keresni.Ez a tárgyalás etikája,a diplomácia etikája
Háromszög kapcsolat
Önmagunkat helyesen szeretni
Embertársunkat helyesen szeretni
Istent szeretni. Ez a keresztyén etika
háromszög kapcsolata.
Mégis,hogyan szeretjük helyesen a Magasságost?
”Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében,
és szeressük egymást” (1János 3,23).Ez az egyszerű keresztyén etika hármas-egy
titka:
bízni az Ő bölcsességében, és rábízni magunkat az Ő vezetésére.
Keresztyén ember és a kultúra karácsony felől nézve
Karácsony Isten testet öltésének ünnepe,
a Palesztinában megtörtént inkarnáció ünnepe.
Krisztustól a keresztyénségig vezető út ez:
inkarnáció és beágyazódás a kultúrákba,
a testet öltés befogadása a különféle kultúrákba.
Először is Közel-Keleten és Észak-Afrikában,
majd Dél-Európában és Dél-Indiában.
Ma világszerte a legkülönfélébb hagyományok között.
A bibliafordítások segítségével, immáron 2798 nyelven.
Krisztus beletestesül, beleágyazódik a kultúrába.
Majd Ő ezután átformálja belülről a kultúrát.
A keresztyén etika ezért mindig a környező kultúrára tekintő,
azt sóként és kovászként belülről átható kultúra.
Így történik meg Isten kulturális testet öltése.
Spirituális etika
Mélyet lélegezz,
hiszen a boldogmondások zengik
Isten áldó teljességét,
és hálaadásra hívnak minket is.
Isten Lélek-energiáihoz odahajózva,Igéjének acélkötelékével összekapcsolódva,
derűt árasztva,
biztató emberi szavakra nyitva ajkunkat,
igaz elemzések megállapításaival
tesszük a dolgunkat egyszerű szeretettel.
Szárnyra kelve és nagyot dobbantva, lendülettel felugorva,
könnyű lábakkal és mégis együtt
gyakoroljuk napról-napra a spirituális etikát.
Egyoldalú szeretet
Kölcsönös szeretet:hallgatni és beszélni,adni és elfogadni,igazságosnak lenni és kiegyenlíteni,ez az emberi oldal.Egyoldalú szeretet:akkor is odafigyelni, ha semmibe vesznek.Adni akkor is, ha nem fogadják el.Egyoldalú odaadással.Ez az isteni oldal.Hála
Az etika fundamentuma, szilárd talapzata a hála.A hála tanít meg a csodálkozásra,óv meg a kapzsiságtól,nyitja meg szívünket az együttérzésre,a segítő tettekre.Szerénységre int,útját állja az aggódásnak.A hála oldja fel a görcsösséget, s juttat jó megoldásokhoz.Ez az igazi életöröm forrása.S miként már a kutatások is felismerték: a hála meghosszabbítja az életet.A hála annak a hitnek a szíve, középpontja, tengelye,amely vallja: minden Isten ajándéka.Álruha, lepel
Az etika világosságot ígér és ad.
A sötét erők árnyékot borítanak mindenre.
Csak azért keresik a világosságot,
hogy sötétségüket elleplezzék.
Az erkölcstelennek, a rossznak
gyakran van barátságos arca,
ami megejtően vonzó is lehet.
Figyelj jól!
Az árnyék ma is keresi az etika álruháját!
Megtanulni embernek lenni
A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a főtéma: „Megtanulni embernek lenni”.
HOMO VERUS
IGAZ EMBER
Ki egyáltalán igaz
ember?
Úgy, amint
vagyunk, vagy aminek gondolnak minket?
Ez őskérdés:
teológusoké,
filozófusoké,
közgazdászoké,
íróké és
művésznőké.
Az ember -
az elmélyült
gondolkodó?
A jóra képes lény?
Vagy ő az alkalmi
bolond?
A
kiszámíthatatlan,
s a
beszámíthatatlan?
Az állandóan
változó?
A csupa
teljesítmény?
És az istenkereső?
Jézus az igaz
Ember.
AKARNI ÉS TENNI
A szakadék
akarás és
cselekvés között
az emberi lét
alaptapasztalata,
az etika
alapkérdése.
És ez a szakadék
minden ember igazi bűne.
Az egység
akarás és
cselekvés között
az isteninek
lényege,
ez a tökéletesség.
Isten így szól:
tanácsom megáll,
és véghez viszem
minden akaratomat.
(Ézs 46,10)
SZAVAK BÖJTJE
A mindent
elárasztó
médiaszövegek
cunamijainak korában,
a száraz
twitter-csicsergések napjaiban,
a nyomasztó
tv-prédikációk keringőjében,
a politikai
szóbeszéd
semmire sem
kötelező
„becsszóra”
könnyelműségének idején,
az érintettség
izgatott bizonygatásának óráiban
egyszerűen
szóböjtre
csendesülni
s rátalálni a
kevés,
de választékos
megújító szóra,
a kimondhatatlant
mégis hallhatóvá
tevőre,
mert az etika a
nyelvből születik,
a cselekvés pedig
az Igéből.
TERMÉSZET ÉS
KULTÚRA
A természet néma,
hallgatag
mozgásban,
benne nincs
egyenes vonal -
még a tenger
látóhatára is
gömbszeletke.
Természet,
benned minden a
fény felé tör,
benned a természeti
idő:
ritmus és mozgás.
Kultúra: állókép,
megkövült szobor,
szögletes
épületek,
papír, dobozok,
ablakok,
megalapozott és
hatékony,
erős és uralkodó,
a kultúridő kronosza
egyenes vonalú --
Etika,
te egybefonod
őket,
a természetet és a
kultúrát
a növekvőt, s a
megalkotottat,
etikaidőként
te vagy a kairosz:
a megfelelő
pillanatban
a megfelelő helyen
az alkalmas
emberekkel
megtenni a
szükségeset.
IDEÁLIS FELESÉG
Milyen
tulajdonsága legyen
annak, akit
feleségül,
életre szóló
útitársul
választasz?
Legyen harmonikus
szépség?
Vagy ragyogó
intelligencia?
Kitartó
munkaképességű?
Játékos, kacagó
kreativitás lakozzék benne?
Melegszívű
gyermekszeretet?
Őszinte karakter
jellemezze?
S mennyi a
jelmeze,
mely mögé rejtőzik
igazi természete?
Nagyanyám egyszer
azt mondta,
mielőtt
választasz,
csak erre az egyre
figyelj:
egyáltalán s
miként imádkozik
a hölgy a gyermekekkel.
LEGYEN ÁLDOTT A MAI
NAPOD! (I.)
Kívánom, legyen
vidám napod,
nyugodt napod,
földön járást,
mennybe emelkedést
nyújtó napod,
eredményes,
értelmes,
laza napod,
mely alkotásra
serkent,
megoldásokat hoz
másoknak és Neked.
Legyen áldott
napod!
E jókívánságok
áldások,
melyek Isten
áldását adják tovább.
Így építik a
mindennapok erkölcsét,
tartást adnak
lelkednek.
Élni segítik a
mindennapokban
az erkölcsöt.
LEGYEN ÁLDOTT A MAI
NAPOD! (II.)
Legyen e nap a
találkozásé,
a meggondolásé,
s a lemondás napja
is,
amikor megérzed a
mennyet a földön,
mert találkozol
lelki rokonokkal.
Hozzon megkönnyítő
órákat e nap,
és szárnyakat
növesszen fáradságod fölé.
Hogy túl
emelkedhess pillanatnyi önmagadon,
helyzeteden,
mélységeiden.
Legyen az a nap,
melyen rálelsz
a helyén mondott
szóra,
s arra is
rátalálsz,
akinek ezt
mondani kell,
akkor, amikor
éppen
neki van szüksége
rád.
Ez a hétköznapok
etikája.
Ennyi - de
legalább ennyi!
KERESZTYÉN KÖZÉLETÉRT
– Professzor Úr! Nagyszerű, 600 oldalas műve, melynek címe: Globalance towards a New World Order. Ethics Motivates, 2020, azaz Globalizáció egy új világrend felé. Az etika motivál, 2020-ban jelent meg, 2. kiadása 2022-ben. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. A könyvben nem válságteológiai, hanem reménység teológiai perspektívából tekint világunk jövőjére. Valószínűleg ez az Ön bibliai hite realizmusából fakad. A kötet végén található összefoglaló versben ezt írja: „I have a dream…” / Van egy álmom. / A szuperhatalmak majd együttműködnek. / A gyanakvás bizalommá változik. / Az eszkaláció megfékezhető lesz. / Az uralmat felváltja az együttműködés / Az innováció egyensúlyban lesz a megtartással. / A verseny a kölcsönösséggel párosul. / A polarizációt az ellentétek tisztelete győzi le. / A hatalom és a vezetés feddhetetlenül működik majd”. Mit tehetnek a kormányok, az egyházak és az egyes hívők a globális és a helyi egyensúly megteremtése érdekében?
– A legfontosabb: ne add fel! Ne veszítsd el a kedvedet! Ne válj rezignálttá! Az emberek egyéni életükben súlyos sorscsapásokat élnek át. Az emberiséget többször megrázzák ugyancsak súlyos társadalmi, vallási, politikai és gazdasági válságok. A hit nem azt jelenti, hogy a jelenből meg tudjuk mondani, mit hoz a jövő, és jellemünktől függően inkább pesszimisták vagy optimisták leszünk. A hit nem azon alapul, amit látunk, hanem azon, amit nem látunk: az isteni ígéreten, a remény ígéretén. Reménykedünk minden logikával szemben, amit látunk.
– Úgy tűnik, a törékeny béke egyre több helyen és brutális módon sérül. A többpólusú világban, a hatalmi központokban, az USA-ban, Európában, Oroszországban, Kínában, Indiában mi lehet a morális minimum?
– A nemrég mögöttünk hagyott karácsonykor, s az elsőn az angyalok karácsonyi üzenete ez volt: „Békesség a földön”. Jézus születése idején valószínűleg sokan cinikus felhívásként hallották ezt az akkori Római Birodalomban, az imperializmus korában és az akkori palesztinai terroristák, a zelóták világában, akik erőszakkal akarták elérni az állam függetlenségét. A karácsonyi felhívás nem édes suttogás, hanem politikai ébresztő volt. Isten bejelentette: Te nem hiszel a békében, de én Istenként hiszek benne. A békességet pedig egy kiszolgáltatott, újszülött kisgyermeken keresztül valósítom meg. Ez egy második abszurdum volt a hatalmon lévők fülében, akik csak fáradtan mosolyogtak erre. A pásztorok viszont nagyon ragaszkodtak ehhez a reményteli üzenethez. Nekik nem volt semmi vesztenivalójuk.
– Ön szerint mit jelent ez ma?
– Még egyszer mondom: ne add fel! Ne válj rezignálttá! A lemondás bűn. A lemondók elutasítják Isten ajánlatát, amire Ő maga ad példát, hiszen nem ad fel minket. Ez ezt is jelenti: új hidakat építeni ott, ahol lerombolták azokat. Konkrét szervezeti, politikai, pszichológiai, vallási hidakat Ukrajna és Oroszország, Izrael és Palesztina, Burma és a szomszédos országok, Dél-Szudán és Szudán között. A különböző etnikai harcok és harcosok között, ugyanazon ország felekezetei között, a neo-konzervatívok és a liberálisok ideológiai tömbjei között. Még a terroristák és a véleményformáló államok mögött is vannak emberek, akik csak a megtorlást ismerik. Márpedig a Karácsonykor elhangzott bibliai üzenet sokat követel tőlünk. De Isten is sokat kínál nekünk: a reményt, amely erősebb mindennél, amit látunk.
– Két évtizeddel ezelőtt, 2004-ben svájci etikusként Professzor Úr megalapította Genfben a globethics.net-et, ezt az igazán fantasztikus globális etikai alapítványt és hálózatot, ami online működik. Az etikai világhálónak és napjainknak egyik központi témája a mesterséges intelligencia (MI) szerepe a digitális korban. Számos tanulmányuk olyan témával foglalkozik, mint a kiberetika és az MI-vel kapcsolatos etikai kérdések. A teljes világkontroll felé haladunk-e a MI-vel, vagy lehetséges lesz a humanizált mesterséges intelligenciának az emberiség javára fordítása, azaz etikus használata?
– Vannak, akik a megváltást (a legtöbb probléma megoldását), mások a világ végét (a katasztrófát és az emberiség végét) hozzák összefüggésbe a MI-vel. A mesterséges intelligencia lenyűgöz és megijeszt, „fascinosum et tremendum”. A technológia történetében ez mindig megtörténik, amikor új technológiát hozunk létre, mert a lehetőségek és a kockázatok még ismeretlenek. Amire most, a kezdeti rohanás után szükségünk van, az a józanság: a mesterséges intelligencia sem üdvösséget, sem végzetet nem jelent. Veszélyes, de hasznos technológia. Arra van szükségünk, hogy mi, emberek a „vezetőülésben” maradjunk, azaz ki ne engedjük kezünkből a kormányt, az irányítást és a felelősséget. Ez megóvhat minket attól is, hogy magunkat és a mesterséges intelligenciát bálványozni kezdjük. A keresztyén hit lehetővé teszi a józanságot, hiszen Isten, mint Teremtő és felszabadító erő, még mindig végtelenül kreatívabb, mint a mesterséges intelligencia. Még ha a MI sok problémát képes is lesz megoldani, önálló, autonóm módon, az csak annyira lesz jó vagy rossz, amennyire mi, emberek jók vagy rosszak vagyunk.
– Hogyan érzi magát svájci református keresztyénként a mai világban? A svájci egyetemeken kívül Kínában, Oroszországban, Nagy-Britanniában, Nigériában, Bulgáriában tart előadásokat. Globális perspektívában látja a keresztyénséget. Mintha Isten áthelyezte volna fő tevékenységét, hangsúlyait Európából Afrikába, Ázsiába, Latin-Amerikába. Lehet, hogy ez az Ő szelíd, irgalmas ítélete az európai keresztyénségről?
– Európát tekintve sok embernek az a benyomása, hogy a keresztyénség eltűnhet az öreg kontinensről. De a sok helyen tartott előadásaim során, különösen Afrikában és Ázsiában, a hitem békességet tapasztalt. Isten átjárja a világot egyik kontinensről a másikra, meg oda-vissza. Mint a hullámok és a felhők. Úgy tűnik, Európa belefáradt a hitbe, de más kontinensek tele vannak hittel. Száz év múlva Európa újra erős lehet a hitben. Végső soron a küldetés nem csak a mi erőfeszítésünk, hanem Isten ajándéka is, aminek révén megtapasztaljuk csodálatos szeretetét. Gyakran olyanok vagyunk, mint a hitetlen Tamás. De sokkal jobban bízhatunk Istenben, mint amennyire ezt tesszük. Ez a hit reményt és energiát ad ahhoz, hogy például 72 évesen se adjam fel, hanem jókedvűen és serényen, meg alázatosan hozzájáruljak egy igazságosabb világ megteremtéséhez. A lehetőségeken belül ezért mindenki tud tenni egy hajszálnyit.
– Az orosz-ukrán és az izraeli-palesztin konfliktusra tekintve, ezek nagymértékben beárnyékolják napjainkat és jövőnket. Az Ön globalizációs etikájában kifejtett kompromisszumos változatok közül mi lehetne alternatív megoldás a továbblépéshez? Az a kompromisszum, amelyet mindkét fél el tud fogadni, nem jelent egyfajta önfeladást és kódolt jövőbeli konfliktust?
– A nemzeti, vallási, etnikai és ideológiai önazonosságot ismét keresik a pluralista, globalizált világban. Érthető, hogy fix pont kell a bizonytalanság világában. De ez is inkább bonyolítja a problémákat, mintsem hogy megoldaná őket. A pénzt jelenleg fegyverekbe fektetik, ahelyett, hogy az ENSZ fejlesztési céljainak elérésére fordítanák. Az éghajlatváltozás az egész emberiség előtt álló kihívás, ezért kiemelt prioritásnak kell lennie. Az ENSZ-et, azaz a multilaterális megoldásokat nem gyengíteni, hanem erősíteni kellene. A nemzeti identitásoknak is van helyük, és fontosak. Az önfeladás nem szükséges és etikailag sem helyes. De a nacionalizmus, mint tiszta nemzeti egoizmus, inkább veszteség, mint nyereség-művelet. A globális egyensúly azt is jelenti, hogy az USA-nak is jó lenne ezt belátnia.
– Útjelzők (Weg-Zeichen) címmel miniatűr formában, 365 rövid szövegben gyűjtötte össze kiváló filozófiai „reggeli” gondolatait. Az elgondolkodtató mondatok etikai gondolkodási tréningnek is tekinthetők. Gratulálok az ötlethez és a kivitelezéshez. Örömmel osztom meg ezek egy részét folyamatosan az olvasókkal. Folytatja ezt a nagyszerű szellemi tréninget újabb protestáns „útjelző táblákkal”?
– Igen, folytatom. Azt tervezem, hogy 2024-ben vagy 2025-ben lesz egy újabb kiadás. A cél az, hogy ne csak vastag etikai könyvekkel, hanem a mindennapi döntésekhez, az etikus cselekvéshez segítséget nyújtsak. Etikus gondolatokkal dióhéjban. Az inspirációt gyakran a Bibliából, másrészt a hírekből (most a mobiltelefonon) kapom. Ahogy Karl Barth svájci teológus ajánlotta a múlt században. Így hozzuk össze a hitet és az életet. Nagyon gyümölcsöző találkozás, produktív konfrontáció ez. Az olvasók is megtehetitek ezt, naplóval, cetlikkel. Dag Hammerskjöldtől, az ENSZ első főtitkárától tanultam meg ezt a rövid „jegyzetes” módszert, akiről úgy tudom, Ön is írt könyvet, Isten diplomatája címmel. A Példabeszédek a Bibliában szintén emberi tapasztalati etika. Segít a napi tájékozódásban.
– Az idézett „Van egy álmom” gondolati verset így fejezi be: „A gyűlölet szeretetté változik, / A halál beépül az életbe. / A szeretet soha nem ér véget. / Ez az új világ. / Nekem még van egy álmom”. Hogyan álmodja tovább ezt a költeményt?
– Az orosz-ukrajnai, izraeli-palesztinai, ruandai-kelet-kongói, dél-szudáni háborúkban végbement öldöklés és mészárlás szörnyűséges. Mit kell tenni? Ahogy fentebb mondtam: újjá kell építeni a lerombolt hidakat. Hidak építésével győzhetjük le a strukturális, politikai, pszichológiai, vallási megosztottságot. Válaszoljunk a gyűlöletre szeretettel, a kirekesztésre összefogással, a félelemre Istenbe vetett bizalommal. Ez fáradságos, de csak ez az élet útja!
– Professzor Úr, köszönöm a beszélgetést.
– Én is. Mindenért egyedül Istené a dicsőség. Soli Deo Gloria.
Globethics.net, 2020, p.620 by Lajos Békefy - Stückelberger, Globlance c. könyvének recenziója angolul, Békefy Lajostól a Journal of Ethics-ben, 2020. október 17 oldal
ITT:
https://jehe.globethics.net/article/view/3390/3114&
A jó rossz
Mikor jó a rossz?
Mi a rossz?
A zűrzavar – mert szétválaszt embereket.
Az erő, ami erősebb, mint a jó.
A gyengeség, mivel önmagába omlik.
Ami megsemmisít az örök világosság színpadán.
Mire jó a rossz?
Megrettentésre?
Nevelésre, okulásra?
Közösségteremtésre?
SEMMIRE?.
Háromszög kapcsolat
Önmagunkat helyesen szeretni
Embertársunkat helyesen szeretni
Istent szeretni. Ez a keresztyén etika
háromszög kapcsolata.
hogyan szeretjük helyesen a Magasságost?
”Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében,
és szeressük egymást” (1János 3,23).Ez az egyszerű keresztyén etika hármas-egy
titka:
bízni az Ő bölcsességében, és rábízni magunkat az Ő vezetésére.
Keresztyén ember és a kultúra karácsony felől nézve
Karácsony Isten testet öltésének ünnepe,
a Palesztinában megtörtént inkarnáció ünnepe.
Krisztustól a keresztyénségig vezető út ez:
inkarnáció és beágyazódás a kultúrákba,
a testet öltés befogadása a különféle kultúrákba.
Először is Közel-Keleten és Észak-Afrikában,
majd Dél-Európában és Dél-Indiában.
Ma világszerte a legkülönfélébb hagyományok között.
A bibliafordítások segítségével, immáron 2798 nyelven.
Krisztus beletestesül, beleágyazódik a kultúrába.
Majd Ő ezután átformálja belülről a kultúrát.
A keresztyén etika ezért mindig a környező kultúrára tekintő,
azt sóként és kovászként belülről átható kultúra.
Így történik meg Isten kulturális testet öltése.
Spirituális etika
Mélyet lélegezz,
hiszen a boldogmondások zengik
Isten áldó teljességét,
és hálaadásra hívnak minket is.
Igéjének acélkötelékével összekapcsolódva,
derűt árasztva,
biztató emberi szavakra nyitva ajkunkat,
igaz elemzések megállapításaival
tesszük a dolgunkat egyszerű szeretettel.
Szárnyra kelve és nagyot dobbantva, lendülettel felugorva,
könnyű lábakkal és mégis együtt
gyakoroljuk napról-napra a spirituális etikát.
Egyoldalú szeretet
Hála
Álruha, lepel
Az etika világosságot ígér és ad.
A sötét erők árnyékot borítanak mindenre.
Csak azért keresik a világosságot,
hogy sötétségüket elleplezzék.
Az erkölcstelennek, a rossznak
gyakran van barátságos arca,
ami megejtően vonzó is lehet.
Figyelj jól!
Az árnyék ma is keresi az etika álruháját!
Megtanulni embernek lenni
A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a főtéma: „Megtanulni embernek lenni”.
HOMO VERUS
IGAZ EMBER
Ki egyáltalán igaz
ember?
Úgy, amint vagyunk, vagy aminek gondolnak minket?
Ez őskérdés:
teológusoké,
filozófusoké,
közgazdászoké,
íróké és művésznőké.
Az ember -
az elmélyült
gondolkodó?
A jóra képes lény?
Vagy ő az alkalmi
bolond?
A
kiszámíthatatlan,
s a
beszámíthatatlan?
Az állandóan
változó?
A csupa
teljesítmény?
És az istenkereső?
Jézus az igaz
Ember.
AKARNI ÉS TENNI
A szakadék
akarás és
cselekvés között
az emberi lét
alaptapasztalata,
az etika alapkérdése.
És ez a szakadék minden ember igazi bűne.
Az egység
akarás és
cselekvés között
az isteninek
lényege,
ez a tökéletesség.
Isten így szól:
tanácsom megáll,
és véghez viszem
minden akaratomat.
(Ézs 46,10)
SZAVAK BÖJTJE
A mindent
elárasztó
médiaszövegek
cunamijainak korában,
a száraz
twitter-csicsergések napjaiban,
a nyomasztó
tv-prédikációk keringőjében,
a politikai
szóbeszéd
semmire sem
kötelező
„becsszóra”
könnyelműségének idején,
az érintettség izgatott bizonygatásának óráiban
egyszerűen
szóböjtre
csendesülni
s rátalálni a
kevés,
de választékos
megújító szóra,
a kimondhatatlant
mégis hallhatóvá
tevőre,
mert az etika a
nyelvből születik,
a cselekvés pedig
az Igéből.
TERMÉSZET ÉS KULTÚRA
A természet néma,
hallgatag
mozgásban,
benne nincs egyenes vonal -
még a tenger
látóhatára is
gömbszeletke.
Természet,
benned minden a
fény felé tör,
benned a természeti
idő:
ritmus és mozgás.
Kultúra: állókép,
megkövült szobor,
szögletes
épületek,
papír, dobozok,
ablakok,
megalapozott és
hatékony,
erős és uralkodó,
a kultúridő kronosza
egyenes vonalú --
Etika,
te egybefonod
őket,
a természetet és a
kultúrát
a növekvőt, s a
megalkotottat,
etikaidőként
te vagy a kairosz:
a megfelelő
pillanatban
a megfelelő helyen
az alkalmas
emberekkel
megtenni a
szükségeset.
IDEÁLIS FELESÉG
Milyen
tulajdonsága legyen
annak, akit
feleségül,
életre szóló
útitársul
választasz?
Legyen harmonikus
szépség?
Vagy ragyogó
intelligencia?
Kitartó
munkaképességű?
Játékos, kacagó
kreativitás lakozzék benne?
Melegszívű
gyermekszeretet?
Őszinte karakter
jellemezze?
S mennyi a
jelmeze,
mely mögé rejtőzik
igazi természete?
Nagyanyám egyszer
azt mondta,
mielőtt
választasz,
csak erre az egyre
figyelj:
egyáltalán s
miként imádkozik
a hölgy a gyermekekkel.
LEGYEN ÁLDOTT A MAI NAPOD! (I.)
Kívánom, legyen
vidám napod,
nyugodt napod,
földön járást,
mennybe emelkedést
nyújtó napod,
eredményes,
értelmes,
laza napod,
mely alkotásra
serkent,
megoldásokat hoz
másoknak és Neked.
Legyen áldott
napod!
E jókívánságok
áldások,
melyek Isten
áldását adják tovább.
Így építik a
mindennapok erkölcsét,
tartást adnak
lelkednek.
Élni segítik a
mindennapokban
az erkölcsöt.
LEGYEN ÁLDOTT A MAI NAPOD! (II.)
Legyen e nap a
találkozásé,
a meggondolásé,
s a lemondás napja
is,
amikor megérzed a
mennyet a földön,
mert találkozol
lelki rokonokkal.
Hozzon megkönnyítő
órákat e nap,
és szárnyakat
növesszen fáradságod fölé.
Hogy túl
emelkedhess pillanatnyi önmagadon,
helyzeteden,
mélységeiden.
Legyen az a nap,
melyen rálelsz
a helyén mondott
szóra,
s arra is
rátalálsz,
akinek ezt
mondani kell,
akkor, amikor
éppen
neki van szüksége
rád.
Ez a hétköznapok
etikája.
Ennyi - de
legalább ennyi!
Comments
Post a Comment