„A BÖRTÖN KORUNKBAN AZ ISTENÉLMÉNY MINŐSÍTETT HELYE” (J. Moltmann)

SZÁMADÁS AZ ÉLTETŐ REMÉNYRŐL

25/10 JEGYZETLAPOK EGY MAGYAR REFORMÁTUS BÖRTÖNLELKÉSZ NAPLÓJÁBÓL

dr. Békefy Lajos Ph. D. dipl. börtönpasztorológus,

ny. dunaújváros-pálhalmai börtönlelkész

Budapest

2025

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek,

aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek

(1Péter 3,15)

SPIRITUÁLIS ELŐSZÓ

ÍRÁSOK, DOKUMENTUMOK, FOTÓK, VALLOMÁSOK

JEGYZETLAPOK BÖRTÖNLELKÉSZI NAPLÓMBÓL

MADÁRTÁVLAT

A magyar börtönökben 25 éve indult meg hivatalosan a börtönlelkészi szolgálat. A tervezett elektronikus kötet szerzője (25/10 SZÁMADÁS AZ ÉLTETŐ REMÉNYRŐL) 10 évet szolgált diplomázott börtönpasztorológusként a hazai börtönóriásban, Dunaújváros-Pálhalma három alegységében. Ez alatt megírta A PROBLÉMAKEZELŐ-SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ néhány elvi s gyakorlati kérdése c. szakdiploma tanulmánykötetét, a HIT- ÉS ERKÖLCSI, VALLÁSI ALAPISMERETEK fogvatartottaknak c. munkafüzetet. A 25/10 ideje alatt megvalósult a bernátkúti KÁPOLNA kialakítása, felszentelése, bevezette a női alegységben a NŐK VILÁGIMANAPJA bv alkalmait, a ROMA VILÁGIMANAP bv rendezvényét. A Kálvin Kiadó és a Bibliatanács támogatásával 1 500 Bibliát és 5 000 keresztyén építő irodalmat tartalmazó könyvajándékot juttatott az alegységek könyvtáraiba. Vendégelőadóként tanított a Büntetés-Végrehajtás Országos Oktatási Központjában, majd a Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar BV Tanszékén. Tanulmányai jelentek meg a Börtönügyi Szemlében és írásai a Börtönújságban. Az Osztrák Büntetés-végrehajtás bécsi intézetével és főlelkészével, dr. Matthias Geist úrral hivatalosan is ápolta az intézetek közötti kapcsolatokat. Kétszer részt vehetett a Börtönlelkészek Világszervezete torontói űlésén. Nyugdíjba vonulása után, a Covid idején elkészítette a Fogvatartottak Imafüzetét. Munkásságát 2010-ben "Büntetés-végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett" ezüst fokozatával ismerték el. 2014-ben elsőként kapta meg a Magyar Testvéri Börtöntársaság által alapított Dietrich Bonhoeffer díjat, 2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, az indoklás szerint kiemelkedő közéleti publicisztikáért, média és börtönpasztorációs munkásságért. A fogvatartottak közötti "hűséges szolgálatáért" a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége 2010-ben és 2011-ben kitüntető oklevelet adományozott részére. Szakmai és bv eseményekről tudósító cikkeiből, vallomásaiból, és naplójegyzeteiből készült a válogatás. A különleges szolgálati területről, a börtönvilág erős pszichikai és lelki igénybevételt jelentő zárt, mégis bizonyos tekintetben szabad, hitben szabadító, rácsok mögötti világáról sok értékes, de szenzációkerülő, korrekt és a bv belső szabályzataival összhangban álló információt kaphat az érdeklődő. Elsőként a magyar református elektronikus magánkönyvtárban jelenik meg a kötet, amit majd az érdeklődők elektronikus formátumban és PDF dokumentumként is lapozhatnak.

Tervezett megjelenési idő: 2025. szeptember eleje.

HÁLA MINDENÉRT ISTENNEK.

KÖSZÖNET MINDEN SZINTEN A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ÁLLOMÁNYÁNAK, INTÉZMÉNYI ÉS ORSZÁGOS VEZETŐINEK, PARANCSNOKAINAK, EGYHÁZAMNAK, EGYHÁZI ELŐLJÁRÓIMNAK, ÉS BÖRTÖNLELKÉSZ SZOLGATÁRSAIMNAK!

JEGYZETLAPOK BÖRTÖNLELKÉSZI NAPLÓMBÓL

BELSŐ UTAK

JÉZUS, NEVED OLY CSODÁLATOS…

Ővele a börtön előtt, a börtönben és utána is – mindörökké

Hála, hála, hála. Örömmel olvastam arról a méltó és lelkészi munkát méltató elhatározásról, hogy a Református Szeretetszolgálat könyvet tervez megjelentetni abból az alkalomból, hogy hazánkban 35 éve alkotmányosan biztosított a szabad vallásgyakorlás, aminek keretében 25 éve indult meg, és tart sokakat gazdagító módon a Börtönlelkészi Szolgálat. Időközben tájékoztatást kaptam arról, hogy e jeles évforduló alkalmából az Országos Büntetés-Végrehajtási Parancsnokság is tervez kiadni egy emlékkötetet. Jelen írásomat ennek az emlékkötetnek ajánlom fel tisztelettel.

Hála legyen ezért a történelem Urának, aki kezében tartja nem csak választott népének, és az egyháznak a sorsát, hanem a változásoknak alávetett planetáris életnek és pár percnyi embersorsunknak a „felügyeletét” is. A 25 éve rendeltetésszerűen, törvényesen működő Börtönlelkészi Szolgálatban 2002-2012 között főállású börtönlelkészként, diplomázott börtön-pasztorológusként vettem részt a pálhalmai „börtönóriásban” reformátusként. Hála legyen ezért Megváltó Urunknak. Amikor Szénási Jonathan Sándor felkérő levelét elolvastam, gondolom, másokhoz hasonlóan ezernyi gondolat, emlék, a börtönben töltött napok soha nem szürke, hanem könnyekkel, bizonyságtételekkel, megtérésekkel, vallomásokkal, izgalmakkal, imákkal, istenélményekkel átszőtt, nagyon is színes történetei, sorstörténetei elevenedtek meg lelki szemeim előtt. Annak picinyke töredéke, ahány napot ottlétem alatt a fogvatartottak, a felügyelet, a nevelők, pártfogók, pedagógusok, a szolgálatvezetés és a bv parancsnokság, a be- és kiléptetés mindig izgalmas óráiban, hálózatában emlékezetem tömlőjébe begyűjthettem. Hála legyen Urunknak a sok személyes beszélgetésért, a munkavégzés közbeni támogató kollegialitásért Pálhalmán, az ökumenikus egyházi és missziós szolgálatért, a hazai és külföldi vendégszolgálókért. Továbbá a határon átnyúló intézetközi kapcsolatokért például az osztrák igazságügyi lelkészi szolgálattal, az európai és a világszerte a zárt világban munkálkodókért, a Magyar Testvéri Börtöntársaságért és alapítója, Roszik Gábor evangélikus lelkész fáradhatatlan buzgalmáért. Az általa négy évenként szervezett torontói bv lelkész világtalálkozón lehetővé tett részvételünkért. Az intézetparancsnokok, az országos vezetés, és legalább ennyire a börtönlelkész kollégákkal együtt töltött, tanulással, tanulságokkal gazdag évekért. Hívő emberként nekem is azonnal a mózesi felszólítás jutott eszembe, az őáltala említett 40 év helyett csak 10-re, a pusztai vándorlás helyett a Budaörs-Dunaújváros-Budaörs napi 120-130 kilométeres ingázás. Mert: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr” (5Mózes 8,2). Kicsivel tovább olvasva az Igét, ami igen és ámen lett szolgálati éveimben: „Próbára téve téged, hogy megtudja, mi van a szívedben, megtartod-e parancsolatait vagy sem?” (5Mózes 8,2). Nem lehet említés nélkül hagynom azokat az éveket, amelyek során Sárospatakon a Református Teológiai Akadémia és az Országos Büntetés-Végrehajtás Parancsnoksága közötti megállapodás értelmében szakdiplomát nyújtó börtönpasztorációs képzésen vehettem részt kárpát-medencei és hazai protestáns lelkésztestvérekkel. (Idén, diplomaátvételünk és kibocsátásunk 20. évfordulóján próbáltam hálaadó alkalmat szervezni, ezért írtam a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem vezetésének és egykori tanárainknak, de még csak választ sem kaptam tőlük.)

A fentebb idézett igerésszel eljutottunk a lényegig: sem Isten-szolgálatot, sem pedig emberszolgálatot nem lehet igazán és helyesen végezni, csak hittel áthatott szívvel. Messze nem csak azért, mert a szinte közmondásos igazság szerint csak szívvel lát igazán az ember (Saint Exupéry), hanem mindenek előtt és mindenek fölött azért, mert csak újra és újra megvizsgált, átvizsgált, tisztába tett, az Isten- és önismeret megüresítő-feltöltő útján, a bűnvallás, a megtérés, megújulás, megszentelődés napi útszakaszait lelkileg, coram Deo, Isten színe előtt megélve merészelhet bárki emberfia Isten szolgálatába állni. Kétségtelen és drága tapasztalás, amit az angliai fogságban, a II. Világháború után Jürgen Moltmann, a reménység korszakos teológusa élt át, s a későbbiekben szállóigévé formálva így fogalmazott meg: „A 20. században a cella az istentapasztalások minősített helye”. Ez elsősorban a benn levőkre, a fogvatartottakra igaz, a bezártság világára, „a végesség bokraiban rejtőzködőkre” (Hegel). De közvetve, olykor pedig közvetlenül azokra is, akik szabadon ki és be járhatnak, a börtönlelkészekre is. Ránk talán még erőteljesebben az, hogy a börtönlelkészi szolgálat, a bv-kápolnák vagy börtönlelkészi irodák az önvizsgálat, a szív tartalmának Isten színe előtti őszinte mérlegelése révén váltak drága és mély, felejthetetlen istentapasztalások helyévé. Annak követésében, aki fogvatartottnak, börtönlelkésznek, minden helyen élő megkötözött embernek az egyetlen megtartó „út, igazság, és az élet” (János 14,6). Emlékeim tengeréből egy-két kehelynyi emléket felmerítve, felzeng szívemben az evangéliumi dicséret néhány sora. Mintegy közös énekörökségeként és összekötő testvéri ölelésként a hivatásos, főállású lelkészi szolgálat és a „bejáró missziósok” közötti hálás Isten-szolgálatra és fogvatartott segítő emberszolgálatra: „Jézus, neved oly csodálatos/Jézus, nékem oly kívánatos,/Jézus, néked mondok éneket,/Te vagy ékes mindenek felett… Jézus, tiéd minden tisztelet,/Te vagy ékes mindenek felett”. A hála, a dicsőítő meghódolás kálvini, református lelkületében formálta meg Urunk Szentlelke ihletésével az alcímet is, kiegészítve a megtisztelő felkérés egy irányát még két téridői dimenzióval: Ővele a börtön előtt, a börtönben és utána is – mindörökké. Ezzel az alcímmel hitbeli mély meggyőződésemnek kívánok hitvalló kifejezést adni: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidókhoz írt levél 13,8). És: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11).

A tegnapi igazság, az Ige fundamentuma szerint erre utal: Ővele a börtön előtt. Akkor, amikor 1956. október 23-án, nyolc évesen a győri börtön előtt bámultam megszeppent szívvel a szürke házból kiáradó, hosszanti szürke csíkos ruhás, szürke sapkás, fekete-szürke bakancsos kiszabadulókat, akik nagy hirtelenséggel azt sem tudták, mi történik velük. A nemsokára következett géppuskatűzben Ő terítette rám megtartó kegyelmét. Ővele a börtön előtt akkor is, amikor a Magyar Rádió Református Adásának egyik szerkesztőjeként, a váci börtönkapu előtt megálltam, hogy bebocsátást kapjak Szabadon a rácsok mögött című riportom elkészítéséhez 1999-ben. Csuka Tamásné börtönlelkésznővel, B. Lajos fogvatartott „kántorral”, Jézus Krisztus elhívott gyermekeivel. Ővele álltam meg a börtön előtt, amikor legelőször beléptem a tíz évig börtöngyülekezetemmé formálódott Dunaújváros-Pálhalma három alegysége (Sándorháza, Bernátkút, Mélykút) belépőtető kapuján. Ővele a börtönben, amikor következtek a szívvizsgákat, hitvizsgákat, emberségvizsgákat hozó mindennapok a börtön kápolnában és a körletek tantermeiben, ahol bibliaóráinkat, sokszor felzokogó lélekkel, könnyekkel kísért lelkigondozói beszélgetéseinket, csoport-foglakozásainkat és istentiszteleteinket, nyelvóráinkat, bibliaversenyre felkészítő alkalmainkat tartottuk. És akkor is Ő járt velem, velünk, amikor a Bibliát minden zárkába program indításaként dr. Hegedűs Loránt püspök úr, a Zsinat elnöke és a Kálvin Kiadó, valamint a Magyar Bibliatanács közös adományaként 3.000 Bibliát és 2500 lelki irodalmat, hitépítő könyvet juttathattam el az Országos Parancsokság elosztásában hazánk minden bv. intézetébe. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás az egek Urának, és Szent Fiának, mindenért egyedül nékik legyen hálaadás. Miként azért is, hogy a pálhalmai bv. intézet mezőgazdasági termelő egysége és Schmehl János dandártábornok úr, ma országos parancsnok-helyettes, bv. vezérőrnagy úr hatékony, lelkes, lelkiismeretes, a jóra mindig nyitott lelkülete támogatásával megjelenhetett Hit-, és erkölcstani alapismeretek fogvatartottaknak c. kötetem, valamennyi alegységben történő felhasználásra. (Jézus, a Szabadító Úr volt az, aki meglepetésemre elkészítette a börtönszolgálatért ezüstérem útját, meg később a Bonhoeffer-díjat, és Ő volt ott akkor is, amikor 2023-ban átnyújtották a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét ezzel az indoklással is: „…börtönpasztorációs szolgálatáért”). Immáron több, mint 15 év telt el Ővele a börtön után, a nyugdíjba vonulás után. (Megváltozott foglalatosságként több, mint 2000 cikkel, 35 könyvvel, amit íróként, kutató teológusként alkothattam meg). Mégis sok szállal kötődve a felejthetetlen évek szolgálati élményszálain, élménykötelékein, majd utólagos tevékenységi köreim révén is (többszöri meghívott előadóként a Rendőrtiszti Főiskola BV Tanszékén dr. Tari Ferenc néhai bv. altábornagy úr, tanszékvezető jóvoltából, Fogvatartotti Imafüzet elkészítésével a Covid időszakban, szakmai reflexiókkal, írásokkal a Börtönügyi Szemlében, a Börtön Újságban). És napi imákkal a magyar börtönvilág lakóiért, a szolgálatot végzőkért, az állományért, a vezetőkért, vezetettekért. Reménységem szerint Ővele lehetek majd a visszapillantás utolsó másodperceiben, a végső szabadítás előtti elhalkuló szívdobbanásokban, öröktől fogva mindörökké. A börtönvilágban megtapasztalt egyszerre benn is Úr, kinn is Úr Jézus Krisztus Lelke által ihletett hitbeli énekkincs közismert sorával így zárom le emlékezéseim bevezetőjét: „Hála, hogy itt a csendes reggel,/Hála, hogy éjre nappal jő./Hála, hogy minden órám gondját elhordozza Ő”.

Találkozások Jézussal, a Szabadítóval. Személyes lelkigondozói titkokról, „lelki műhelytitkokról” is szeretnék megosztani néhány tapasztalást a lelkigondozattak gondozása előtt. Első belépésem, 2002. szeptemberében „a pálhalmai börtönóriásba”, ahogyan azt a 2008-ban készített intézet bemutató CD film címe megjelölte, meglehetősen sok és kavargó érzéssel, gondolattal történt volna, ha… Ha előbb ki nem nyitom otthon, a reggeli indulás előtt Bibliámat, lelkésznő feleségemmel közös imádságban kérve az Urat, hogy járjon előttem. Mint addigi életem útkereszteződései során többször, akkor is Ézsaiás Igéje szólalt meg. Kifejezte számomra, hogy a fogvatartottak lelkigondozására Isten örök tanácsvégzésében elhívott és egyházi megbízatással ennek végzésére felhatalmazott börtönlelkészként mennyire rászorulok Isten lelkigondozására: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41,10). Ez volt és maradt is legfőbb beléptető Igéim egyike az évek során. Az erre ráfelelő személyes imádság volt az, ami átsegített a racionálisan szinte legyőzhetetlennek látott sokféle veszély felismerésen, kicsinyhitűségen, de állandóan megtartva bennem az Istenre szorultság minden felületességtől, emberi vagy hitbeli hübrisztől oltalmazó alázatát. Erre később egyik bölcs elöljáróm fogalmazása adott visszajelzést: „Tiszteletes úr, mi mindannyian fél lábbal a börtönben vagyunk. A különbség a fogvatartottakhoz képest annyi, hogy mi legalább naponta, mikor kilépünk a börtönből, kihúzzuk lábunkat egy időre a bezártságból”. Ma is gyakran elgondolkodom ezen. Hálás szívvel tudom megköszönni Jézus Krisztusnak, a Szabadítónak, hogy az olykor adódott kritikus helyzetek közben és ellenére is, a „veszélyes üzemmód” közismert büntetés-végrehajtási hivatás-, és szakmai önminősítése józanságra, felelősségre, körültekintésre figyelmeztető szlogenje segített abban, hogy épp lábbal, kézzel, szívvel és lélekkel végezhettem szolgálatomat. De első renden a keresztyén ember hitben vállalt igei és imádságos józansága, állandó alarm készültségben, bekapcsolt üzemmódban tartott felelősségtudata az, amiért ebben a rövid visszatekintésben hálát adok. A kegyelemért. Az évek során minden alkalommal lejátszódott bennem, mintegy helyzetértékelésként, lelkészi szolgálatom belső kalibrálásaként, „evangéliumi minőségellenőrzéseként”, hogy a beléptető bevizsgálás és a körleteken, kápolnákban, oktatótermekben megvalósuló konkrét találkozások között lelki harangkondulás szólalt meg bennem a keresztyén emberkép igazi sajátosságaként. Nevezetesen: a tett és a tettes megkülönböztetésének Augustinus egyházatya (354-430) óta máig érvényben maradó nagy igazsága szerint: „Könnyű és nagyon is közönséges dolog a gonoszokat megvetni azért, mert gonoszok. Ritkán fordul elő, s ez már a kegyelem és a kegyesség műve, hogy az ilyeneket inkább szeressük, mégpedig úgy, hogy ugyanannál a személynél a bűnt megvetjük, a természetét, őt magát viszont becsüljük. Így még nagyobb okunk, jogunk van arra, hogy a bűnt gyűlöljük, mert ez az, ami beszennyezi az emberi személyt, akit viszont szeretünk”. Ez a biblikus szemlélet mindvégig megóvott attól, hogy a fogvatartottakat az ítéletük, az elkövetett bűnük, pszichológiai lélektorzulásaik vagy a nevelői tapasztalatok alapján „ítéljem meg”. Minden elítélt, fogvatartott Isten által ajándékozott lehetőség, feladat volt nekem arra, hogy Jézussal, az igazi Szabadítóval, az Ő bűnismeretre vezető, bűntől szabadító, megújító, más emberré formáló kegyelme felől nézzek mindegyikre. Lehetőségként, hogy Isten gyermekévé válhasson, és így testvérünk lehessen. Vagy „normálisabb” emberré. Ami nem azt jelentette, hogy bárkit is testvérként öleljünk át vagy engedjünk közelebb magunkhoz. A megtérés potenciális lehetősége minden igehirdetés, bibliaóra, igeolvasás, zárkában folytatott bibliatanulmányozás mélyén meghúzódott. És minden fogvatartottban, aki érdeklődést mutatott az egyházi alkalmak iránt, Istennek, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek ilyen elrejtett, alvó tanítványát (discipulus absconditus) láttam, bizonyára hasonlatosképpen börtönlelkész kollégáimhoz.

Elkísérni Jézusig - de Őhozzá térni, Őt befogadni csak egyénileg, hittel lehet. A börtönlelkészi szolgálatnak, a lélekpásztorolásnak több fázisával találkozhatunk a börtönben munkánk során. Az egyházi alkalmakat látogatók száma hullámzó volt. A legnagyobb alegységben, Sándorházán a kápolnában bőséges hely kínálkozott a részvételre. Sajátossága volt, hogy még külön beszélgető, otthonos, kanapés rész is volt a szószéki résszel szembeni oldalon. Egyéni beszélgetésekre, kiscsoportos foglalkozásra is alkalmas volt. Vasárnaponként 20-30 főnél állt be a látogatottság. Hétközi alkalmakon (bibliaórák, csoportfoglalkozások, bibliaverseny előkészítők) ugyanennyi. Bernátkúton, jóllehet a fogvatartotti létszám lényegesen kisebb volt az előbbinél, hasonló volt az arány, kivált, miután megépült az új alegységkápolna. Mélykúton, a női fogvatartottaknál ennél valamivel magasabb volt a részvételi arány. Tapasztalatom volt: minél kisebb létszámú az alegység, annál nagyobb a részvételi létszám és arány az egyházi foglalkozásokon. Mindhárom helyen többféle egyházi alkalmat látogató típus volt. 1. Az evangéliumra, az Igére, a lelki épülésre vágyók köre jelentette kb. az 1/3-ot. 2. A másik 1/3-adot azok jelentették, akik „kikapcsolódásnak” tartották az egyházi rendezvényeket, amelyek „legalább kis változatosságot” jelentettek a zárkalét és a munkáltatás mellett, közben. 3. Kb. 1/3-ad része a résztvevőknek alkalmi volt. Vagy frissen bekerültek, akik keresték helyüket a zárt viszonyok között, vagy valamilyen otthoni esemény (haláleset, válás, betegség) hatására kerestek menedéket a börtöngyülekezeti közösségben. Voltak, akiket a puszta kíváncsiság hozott el az alkalmakra, „mert ilyet még láttunk”. Igazi lelki munkát, kitartó hitéleti munkát, igetanulmányozást, imaéletet az 1. csoport tagjaival lehetett végezni. A személyes istenkapcsolatra, az őszinte önvizsgálatra, a bűnismeret-bűnvallás-megújulás keskeny ösvényére vágytak ők. Olykor nagyon küzdelmes, fájdalmas lelki vívódásokkal, de el akartak indulni a keresztyén növekedés útján. Velük lehetett párbeszédes egyéni, illetve kiscsoportos foglalkozásokat tartani. Akár tematikusakat, akár bibliai Igék mentén. Előbb saját élettörténetük, bűncselekményük feldolgozásának igényével, önismeretük, hitismereteik táplálásával, gyarapításával. Frissen átélt megtérés történeteikben körvonalazódtak a tartós keresztyén élet gyakorlati lépései, a hívő identitás megtalálásnak és megerősítésének a vágya, igénye, gyakorlása. Ez gyakran kapcsolódott olyan Igékhez, amelyekben Jézus révén bekövetkezett gyógyulások, tisztulások, életminőség váltások, új irányultság, ön-, és kapcsolatfelértékelés történt. Keresztyén identitásuk erősödésével felmerült kapcsolataik, családi, baráti relációk értékelésének igénye, mérlegelése, új irányvételek keresése. Ez részben a levelezésükben hazafele, részben a látogatások, beszélők tartalmassá tételének igényével járt együtt. Különösen is jól lehetett ebben a folyamatban alkalmazni Viktor Frankl logoterápia/egzisztenciaelemző módszerét, logoszterápiára váltva a két bibliai szövetségi rész gyógyítás történeteivel.

Személyes emlékképek. A bernátkúti alegységben, miután az új kápolna elkészült, egyre többen érzékelték, majd fogalmazták meg a kápolna tisztasága, világossága, térbeli elkülönülése következtében a „szentség különös vonzását”, a szakrális tér nyújtotta élmény segítségével a bibliai megtisztulás utáni sóvárgást. Részben azt a különös élményt, hogy bár a bezártság, a fegyelmezett napirend, a körletrend betartása nyomán és ennek lelki megfelelőjeként a belső rendteremtés igénye támadt fel bennük. A külső térvesztés, a szabadságkorlátozás ellenpontozásaként a belső elmélyülés, illetve a felfele nyitottság határtalanságának érzete már a hitélmények ismeretlen vagy intenzív újra élését hozták többeknek. Nem ritkán fogalmazták meg tisztulás-igényüket, életrendezési szándékukat például a leprás történetének a mondatával: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem” (Máté 8,2). Volt, aki annyira jól érezte magát a megszentelt szakrális térben, hogy ezt az élményét képes volt transzponálni, és egy idő múlva úgy tekintett saját testére, életére, mint a Szentlélek templomára (1Kor 6,19-20), amiben semmifajta tisztátalanságot nem lehet hordozni. Komoly odaszánását az is mutatta, hogy elkezdte teológiai tanulmányait még a zárkalét időszakában.

A sándorházai alegységben több személyes sorsfordító csoda között tartottuk hálaadással számon annak az elítéltnek az új szakrális identitás-találását, ami egészen különös börtönhistóriaként maradt meg sokak emlékezetében. Miután feleségem többször elkísért a szolgálatokra, beszélt nagy élményéről, amit Izraelben, az ottani amerikai régészeti kutatócsoportban történt tanulmányai alatt szerzett a Kijelentés hegyének, vagy Mózes hegyének, a Hórebnek (2Móz 19,20-25) a megmászásával. Ehhez filmet is vetített. Az Igét is tanulmányoztuk, aminek során Mózes megkapta a Tíz Igét, a Tízparancsolatot. Az egyik fogvatartott egyszer csak azzal állott elő, hogy „a mondatok, amiket a lelkésznőtől hallott héberül, tovább dolgoztak benne, s rájött, hogy nagymamájától már hallott ilyen szövegeket”. Jó egy éven át tanulmányozták az Ószövetséget, magyarul, héberül. Szabadulása előtt azzal lepett meg mindenkit, hogy a „kibúcsúztatásra” a körletkápolnában teljes izraelita imaöltözékben, imasállal, imaszíjakkal, homlokkötővel jelent meg. Búcsúszavai ezek voltak: „Boldog vagyok, hogy megtaláltam őseim vallását, s ebben Jézusnak, Jehósuának, a Szabadítónak döntő szerepe volt”.

A mélykúti női alegységben még nem épült meg a kápolna, de a nők lelki igényessége és erőteljes érzelmi élete megteremte a jó gyümölcsöket. Kiváltképpen a közösségépítés működött példásan. Versenyeztek például abban, ki és milyen kis terítőt, hímzést tud készíteni ünnepre, az istentiszteleti alkalomra. Vagy a női énekkar hány új evangéliumi éneket tanult meg előadható igényességgel. Valahol a családteremtés, az összetartás közösségi jeleként értelmeztük valamennyien ezt, s meg is lett az eredménye: még a városba is engedélyt kaptunk, hogy az evangélikus gyülekezetben adventi koncertet adjanak. Közös énektanulásuk csúcsélménye az volt, amikor 2011-ben sikerült a magyar büntetés-végrehajtásban elsőként megrendezni az I. roma világ-imanapot április első hetében. Ehhez az énekkar tagjai is, meg néhány fogvatartott versekkel, bizonyságtétellel készült. A parancsnoki központi épület dísztermében megtartott ünnepi imafesztiválon zsúfolt házzal, jeles személyiségek részvételével került sor az első alkalom megrendezésére. Az akkori országos parancsnok, Csoóti György bv. vezérőrnagy úr, s állami és romaszervezetek vezetői is részt vettek ezen. A női énekkar és a fogvatartottak bizonyságtétele hatalmas istentiszteletté, sokakat megszólító és megindító, Jézus felé fordító missziói alkalommá vált. Még mindig Mélykút: nem csak fogvatartottaknak, de a felügyeletnek, és az akkori intézetparancsnoknak, Frank Tibor bv. dandártábornok úrnak is rendkívüli pozitív esemény volt Erdélyország legendás református püspökének, a román politikai börtönöket megjárt, és azokat Krisztussal, az áldott Orvos kegyelmével túlélt dr. Csiha Kálmánnak a látogatása a női alegységben. A hónapok óta nagyon várt „különös püspöki börtönvizitáció” szinte beleégett a lelkünkbe. Korábban áttanulmányoztuk püspök úr Fény a rácsokon c. vallomáskötetét, verseit, gondolatait a börtönévekből. Amikor kedves vendégünk elkezdte szavalni az édesanyjának el nem küldött levél verssorait, annyira kirobbant a fogvatartottakból az érzelem, hogy arra még a versét olvasó Csiha Kálmánnak is elcsuklott a hangja. Majd sorban megáldotta őket. Voltak, akik még kezet is akartak csókolni a református püspöknek, alig tudta elrejteni kezeit. A legnagyobb méltatást így fogalmazták meg a bibliaórás nők: „Mintha Jézus járt volna itt közöttünk”. Majdnem megrepedtek az alkalmilag lelki házzá magasztosult nagy étkezde falai, amikor válaszajándékként rázendítettek: „Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,/Legszentebb itt alant a föld színén!/Benned van irgalom,/Terólad zeng dalom,/Erőd magasztalom,/Ragyogj felém!//Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!/Míg Ő tart karjain, hű Mestered!!Elhagynak emberek,/Mit árt, ha Ő veled?/Töröld le könnyedet,/Jézus szeret!”. Karácsony és húsvét, meg pünkösd volt akkor egyszerre ott jelen, nagy lelki élménybe sűrűsödve a mélykúti tavaszelőn.

A látogatás és a beszélő lelkisége. Isten története az emberekkel a keresztyén hagyomány szerint látogatások folyamatában (visiting processes) valósult meg. Az egyházi év ünnepes alkalmai, amiket a nagy létszám miatt mindhárom alegységben az étkezdékben tartottunk meg, valójában a mennyei látogatásnak a földi, tér-idői hasonlatosságaként zajlottak. Ennek méltó, tisztes, kedves és hálás megtartására minden alkalommal igyekeztem a fogvatartottakat előkészíteni. A látogatások lelkiségének és teológiájának sajátosságai közé tartozik a lelkigondozói látogatások különféle módja is a fogvatartottak között. Például a betegszobán, egyes esetekben zárkákban. 10 éven át reflektált személyes tapasztalataim nyomán írhatom: nincs és nem is lehet mélyebb megokolása teológiailag a börtönpasztoráció létjogosultságának, szükségességének, mint az a tény (factum est), hogy az emberek meglátogatása családi részről, lelkészi részről messze túlmutat önmagán. Transzcendens, transzhumán, transzlokális indítéka van. Paradigmája Lukács evangéliuma: „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben, s a halál árnyékában lakoznak” (Luk 1,787-79). Minden börtönlelkészi látogatás, szolgálat a legteljesebb értelemben vett jeladás arról, hogy a felkelő fény, Jézus Krisztus az Atya végzése szerint meglátogatott és meglátogat minket a magasságból. Ilyen értelmezésben szólt a tanítás az alegységek alkalmain arról, hogy az adventi időszak Istenre és az Ő Fiára várásunk felkészítő időszaka, a karácsonyi Isten-látogatás, angyal-látogatás és Ember Fia látogatás, meg emberi látogatás (pásztorok, napkeleti bölcsek – analógia szerint a fogvatartottak családtagjainak, szeretteinek látogatása) harmonizált nagy előkészülete. A méltó fogadás, találkozás érdekében. A karácsony a megígért látogatás megvalósulásának, a látogató megérkezésének örvendetes ünnepe. A családtagok beszélőre jövetele belső, fogvatartotti-lelki és szervezési kérdésekben is nagy gondosságot, tapintatot igényel. Hiszen a jászol körül, illetve a beszélőteremben a nagy, kétszeres értelemben vett: szakrális, isteni látogatás és emberi, hozzátartozói látogatás percei peregnek. Isten Jézus Krisztusban újra és újra meglátogat, a zárt börtönvilágban éppúgy, mint az Isten számára is zárt földi világban, az évszázadok múlása közben. Aki jól él ezzel, az a személyes látogatás örömét, az otthoniasság élményét akkumulálhatja, raktározhatja el lelkében. A jól sikerült látogatásból sokáig él. Viszont az elrontott látogatás súlyos lelki, egészségügyi következményekkel járhat, mint annak a fogvatartottnak az életében, aki beszélőre érkezett családjához nem ment ki. Az elmulasztott találkozás traumatizáló következményei olyan súlyosak lettek nála, hogy csak a tököli börtönkórház kezelései tudtak valamennyire enyhíteni krízis-tünetein. Nagypéntek az elmaradt látogatás, a kirekesztés, az emberi ítélkezés rettenetes egyoldalúságának, olykor életveszélyes kihatásainak az elgondolkodtató napja. Húsvét látogatás-lélektani és üdvtörténeti értelemben az az alkalom, amire senki sem számított. Csak Isten és Jézus Krisztus készült erre. A harmadnapra Feltámadott Jézus hatalmas folytatást jelent erős bíztatással, hogy jöhet fordulat az elmaradt börtönlátogatások, beszélők történetében is. Visszaadódhat az elmaradt találkozás. A mennybemenetel ünnepe önmagában és önmagán is túlmutatva jelzi: a látogatás megbecsülhető, kivételes alkalma végleg elmúlt, visszahozhatatlanul. Vége Jézus látogatásának. Nagy figyelmeztetés: aki nem élt a lehetőséggel, valamit talán egy életre, esetleg egy örök életre elveszíthet. Jézus megsiratta Jeruzsálemet, mert nem ismerte fel a Benne eljött üdvtörténeti, sorsfordító, kairoszos látogatás kivételes alkalmát: „Bárcsak felismered volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől… Nem ismerted fel meglátogatásod idejét!” (Lukács 19,41-44). Súlyos Igék. Fájdalmas, ha a családi, rokoni látogatás a bv rendben biztosított beszélőn nem valósul meg. Az viszont egyenesen tragikus, üdvösség veszejtő, emberi sorsfordulást elsikkasztó, ha fogvatartottként vagy „szabad emberként” nem ismerjük fel azt, ami békességünkre való. Pünkösd a pótlólagos, kiegészítő, még egyszer esélyt hozó látogatás alkalma. Amikor Isten – a többi ünnepi látogatás alkalmak és sorsfordító találkozásuk sorában – még egy esélyt ad fogvatartottnak és fogvatartónak is, térszűkítő, tértágító zárt, vagy szabad körülmények között. A Szentlélek kitöltése, új, lelki látásokra ébredés bent és kint is üdvözítő esemény. Új emberré, megváltozott emberré Isten Lelke formálhat. Az igazi pünkösdi ember, a megtérésben teljesen új személyiséget kapott Pál erről így vall: „Vessétek le a régi élet szerint való ó-embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek el a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának” (Efézus 4,22-25).

Voltak olyan testvéri látogatások is, amiknek fogvatartottak és börtönlelkész is egy szívvel tudott örülni. Például az évente visszatérő dán idősebb lelkészházaspárnak, akik a női alegységben végezték szolgálatukat. Nagy dinamisszal, Lélektől kapott erővel, énekléssel, igehirdetéssel. Ugyanígy rendszeres csoportlátogatás valósult meg külföldi bizonyságtevőkkel, ének- és zeneszolgálattal a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió lelkes és lelkesítő csapata szervezésében, élükön Szabó József misszióvezetővel. Svájci és osztrák vendégek is megfordultak Pálhalmán, főként az Osztrák Börtönlelkészi Szolgálattal felvett szomszédsági kapcsolatok jeleként. Ezek az alkalmak közösségépítő, önvizsgálatra indító, hitmélyítő, tanulásra serkentő hatásaikkal sokáig fénylő emlékekként éltek a fogvatartottak és a fogvatartók, börtönlelkészek emlékezetében. Ide sorolom azokat az évenkénti ökumenikus szolgálati találkozókat is, amiket intézetparancsnoki támogatással szervezhettem meg a pálhalmai három alegységbe bejáró különféle missziók szolgáló testvéreivel együtt. Kiváló alkalom volt arra, hogy az állomány tagjai és az evangélium hirdetésében elkötelezettek véleményt cseréljenek, kéréseket, elvárásokat egyeztessenek, tisztázzanak.

Jézussal a börtönben témakörben a fentiekben leírt mondatok Isten színe előtt kiérlelt reflexiók. Egy nyugdíjas börtönlelkész, de mindhalálig teológus, közíró, Jézus Krisztus megváltott gyermekének vallomásai. Hálás szívvel írhatom le sok évtizedes intenzív imádkozás, Igére figyelés, tanulás és tanítás summájaként: a Szentháromság Isten mentő szeretetének missziójaként értelmezett fogvatartotti lelkigondozás 1. előítélettől mentes és mentesítő kapcsolatteremtés; 2. párbeszédes folyamat, a fogvatartott sorsának spirituális, igei újra olvasása, újra értelmezése; 3. segítségnyújtás a börtönlét hétköznapjainak személyiségmegtartó elhordozásában; 4. keresztyén segítségnyújtás a büntetés-végrehajtásnak feladatai minőségőrző ellátásában; 5. érzékenyítés a Biblia és az imádság és az Isten színe előtt történő önreflexió eszközeivel, nem csak a fogvatartott életében, hanem a bv lelkészi szolgálat létével, törvényes működésével az egyházak és a társadalom közösségében az elítéltek sablonos, egyoldalú megítélése, elítélése ellen. Tapasztalatokon alapuló munkahitvallásom, börtönlelkészi, pasztorációs „ars poéticám” lett sok esztendő után az, amit Emil Thurneysen svájci református gyakorlati teológus fogalmazott meg a múlt század első felében: „A lelkigondozás összes formájában nem az ember lelkéről való gondoskodás, hanem az emberről mint lélekről történő gondoskodás. Mert az embereket a megigazítás alapján úgy tekintjük, mint olyan személyeket, akiket Isten Krisztusban szólít meg. Az embereknek az a szemlélete, hogy Isten kiterjesztette kezét teremtményeire, minden valódi lelkigondozás döntő aktusa. A hit aktusa. Ez az az aktus, amiben maga az egyház, a gyülekezet megszületik”. Börtönben és a „szabad”, kinti világban is. Az emberek ugyanis sem a börtönben, sem a kinti világban sem csak puszta számok, hanem lelkek. Olykor megkötözött lelkek vagy kárhozatos utakon bukdácsolók, de lelkek. És nekünk, (börtön)lelkészeknek az a legnagyobb „méltóságunk” és küldetésünk, hogy őket erre az igazságra, saját ember-voltuk lelki dimenziójára, teremtett létezésszemléletére, értékelésére ráébresszük… Istené a dicsőség, ahol, s amikor ez megtörténik!

Lásd még: Dr. Békefy Lajos, A problémakezelő, személyiségfejlesztő börtönpasztoráció néhány elvi és gyakorlati kérdése – bv pasztorációs diplomadolgozat, (kézirat) Sárospatak. 2004. - kivonatosan: Börtönügyi szemle, 23. évf. 4. sz. (2004.) - https://epa.oszk.hu/02700/02705/00060/pdf/ és https://epa.oszk.hu/02700/02705/00060/pdf/EPA02705_bortonugyi_szemle_2004_4_035-046.pdf

A problémakezelő-személyiségfejlesztő börtönpasztoráció néhány elvi és gyakorlati kérdése

Megjelent: Börtönügyi szemle - 23. évf. 4. sz. (2004.) 35-46. oldal

„A lelkigondozás integráló tudom ány és tevékenység'". K ülönböző szem pontokat és szem léletm ódokat kell tudnunk alkalm azni egy-egy adott helyzetre. A kom plex helyzetekre a börtönvilágban, a fogvatartottak között csak kom plex m ódon lehet jó feleletet adni. A. Rich (1) m eghatározása szerint a teológia és a hum án tudom ányok, az em ber és az Isten, a teráp ia és a v igasztalás/értelm ezés szolgálata, akár az egyéni, akár a társadalm i struktúrák szem pontjából is nézzük őket, de ide vehetjük a pszich o ló g iát és a szociológiát is, arra keresik a választ, hogyan lehet a „ strukturális g o n o s z t”, de az egyéni bűnt is feld o lg o zn i, ezekkel eredm ényesen m egküzdeni. A lelkigondozás történetében a különböző aspektusokat m indig különféleképpen hangsúlyozták és hasznosították. Integráló tudom ányként a lelkigondozás valójában olyan tudom ány, am elyben a feszültségek a m unka és a m egbízatás lényegéhez tartoznak. A feszültségeknek m eg van a tárgyi oka: m indenkinek különféle szakm ai-tárgyi szem pontot kell egyszerre szem előtt tartania. A szem élyi okok között az szerepel első helyen, hogy a különböző szem pontokat és szem léleteket/m odelleket szem élyesen is integrálni kell, am i szintén vezethet újabb feszültségekhez, am iket eredm ényesen kell ism ét feldolgozni. A lelkigondozói, börtönlelkészi identitás alapvetően tartozik hozzá az egészhez. Ezt soha nem lehet „letudni”, ezt m indig ébren kell tartani, nem szabad m eggyengülnie, tehát gondozni kell! A börtönlelkigondozásban m ég további szem pontok is m egjelennek, m elyek közül néhányat m ost sorra veszünk: - feladatomat munkatársak között végzem , ezek között nevelők, pszichológusok, felügyelők vannak, akik előtt szintén el kell m agyaráznom szolgálatom értelm ét. Ez azt követeli m eg tőlem , hogy m ondanivalóm at szám ukra is érthető nyelven adjam elő, írjam le, alapozzam meg. Ebben az összefüggésben a társadalom - tudom ányi háttér nagyon fontos: m eg kell tudni m agyaráznom és értetnem , m iért fontosak a lelkész-fogvatartott közötti beszélgetések a büntetésvégrehajtás céljának m ind eredm ényesebb m egvalósítása érdekében. - Lelkigondozó börtönlelkészként vagyok jelen a büntetésvégrehajtásban. M ind m agam nak, m ind m ásoknak világosan m eg kell tudnom indokolni, m i az a sajátosság, am it m unkám m al az egészhez hozzáadhatok. E nnek a m unkának a sajátossága, hogy a beszélgetést a hit hagyom ánya és továbbadása alapozza meg, form álja és viszi előbbre. Ezért fontos ebben a m unkában a teológiai szem pont. - A börtönpasztorációban egyénekkel van dolgunk, akik büntetésüket töltik, s szükségük van tanácsolásra, egyéni beszélgetésre, négyszem közti lelkigondozásra, Isten színe előtt. - De ebben a m unkában szám olnunk kell bizonyos struktúrákkal is, társadalmi viszonyokkal, m elyek az egyén életét befolyásolták/befolyásolják, m eg a gonosszal, am ellyel ebben a környezetben találkozhatunk. Ezek a viszonyok és struktúrák nagyon is nyilvánvalóvá lesznek, ha fellapozzuk a bűnelkövetők életrajzát. A büntetés-végrehajtás rendszerében folytatott lelkigondozás egyszerre fe s z ü ltséget gerjeszt, de ugyanakkor igénybevevő is. Továbbá nagyon is összetett. Azok az em berek, akikkel elítéltekként van dolgunk, és az a tradíció, am it képviselünk, sok tekintetben nagyon is idegenek egym ás szám ára, nem ritkán szöges ellentétben állnak egym ással: azok a történetek, jelképek, gondolatm enetek, tapasztalatok, am iket m i képviselünk, sok fogvatartottnak valóban idegen. N yelvezetünk sem m indig érthető. S zem élyiségünk vonásai és életviszonyaink is gyakran egészen más jellegűek. Egy lelkigondozó ezt így fogalm azta m eg Svájcban: a „zónaváltás ” (3) akkora különbség, m int a különböző időzónák között.

Egyházi-intézményi koncepciók

A német és a svájci modell

Az elm últ két évtizedben jelentős közösségi, intézm ényi, szervezeti állásfoglalások láttak napvilágot külföldi egyházak, ökum enikus szervezetek részéről annak érdekében, hogy a börtönlelkigondozás elvi-teológiai, szervezeti és jo g i kereteit m eghatározzák. 1990-ben a svájci Bossey-ban került sor a Börtönlelkészek 2. Nemzetközi Konzultációjára, am iről gyűjtem ényes kötet je len t m eg „A börtönlelkigondozás esélyei és távlatai”4 cím en. A z ökum enikus szem pontokat és tapasztalatokat összegező m unkára m ost nem térek ki részletesebben, csak a történeti folyam at kedvéért em lítem . S zám unkra két hasznosíthatóbb és időben hozzánk közelebb álló egyházi m odellt ism ertetek részletesebben, az egyik a ném et protestáns börtönpasztoráció m odellje 1991-ből, a m ásik a svájci reform átus börtönpasztorációs m odell 2002-ből.

A német protestáns modell (5)

A ném et m odell kidolgozására Peter Rassow börtönlelkész vezetésével, az EK D (Protestáns Egyházak N ém etországban) L elkigondozás a B örtönökben O sztályának m egbízásából került sor. A gazdag anyagot felölelő tanulm ányok közül csak kettőt em elek ki. A z egyik a börtönlelkigondozás teológiai alapvetésével foglalkozik, a m ásik a börtönlelkészek feladataival és szerepével a börtönökben, a bűnüldözésben és az egyházban. A teológiai alapvetés6 abból indul ki, hogy az egyház feladata Isten királyi uralm ának az öröm üzenetét m eghirdetni; tudtul adni m indenkinek az ítélet és a kegyelem evangélium át, az Isten kiengesztelődését az em bervilággal, ami kifejezésre ju t a bűnbocsánatban és a szeretet m egújításában. Ez érvényes a börtönök világára is. A börtönlelkigondozás m egtartja lehetőségek szerint m indazokat a szolgálatokat, am iket az egyház egyébként is végez: az istentiszteletet, a bibliaórákat, az egyéni és csoportos lelkigondozói m unkát. A börtönlelkészeknek olyan em berekkel van dolguk, akik különösen is veszélyeztetettek, de m unkájuk során fel kell dolgozniuk a büntetésértelm ezés különböző szem pontjait, a társadalm i előítéleteket is kezelniük kell, jó kapcsolatot kell ápolniuk a büntetés-végrehajtás intézm ényének vezetőivel és beosztottjaival. Gyakorlati szempontok.7 A lelkigondozásnak olyan em berekre kell irányulnia, akiket szem élyes végzet, sajátos - sokszor torzult vagy sérült - szem élyiség jellem ez, akiket terhel az ítéletük és a szabadságm egvonás, em iatt fokozottan érzik elkülönítettségüket. A fogvatartottak szem élyiségfejlődése, önértékelésük, konfliktuskezelési képességeik fejlesztése gyakran nehéz körülm ények között kell történjék. Á télik a vágyat ném i elfogadásra, védelem re, ugyanakkor tapasztalják a társadalom elutasítását, gyakran heves agresszióját. így közösségi kapcsolataik zavarttá válnak. A börtönviszonyok, a prizonizáció ártalm ai gyakran szem élyiségük leépülésében m utatkoznak m eg. A lelkigondozásnak éppen az a feladata, hogy te ret nyújtson nekik szem élyiségük m egőrzéséhez, bátorítást nyújt ahhoz, hogy elfogadják önm agukat, és keressék Isten irgalm asságában szem élyiségük újjászületését, m egújulását. A börtönpasztorációnak az intézm ényes-egyházi szem lélete szerint m inden belső-külső m egújulás kerete a tényleges közösség. Ez az egyéni beszélgetésekben, az istentiszteleteken és a csoportm unkában valósulhat meg. Ez a segítő-tám ogató közösség je lle g ét kell hordozza. A börtönpasztorációnak segítséget kell nyújtania a büntetés eredm ényes feldolgozásához. A bűn és a büntetés pozitív feldolgozásának teológiai alapja az, hogy az em beri ítélet nem esik egybe Isten ítéletével, hiszen Jézus halálában és feltám adásában Isten m indeneket felülm úló irgalm a és kegyelm e ju t kifejezésre. K om oly feladata a börtönlelkésznek, hogy az elítéltekben felébressze a felelősségtudatot, a lelkiism eretet, s így segítse el őket szem élyiségük változásához.

A minőségbiztosítás svájci modellje8

Ez a hivatalos állásfoglalás abból indul ki, hogy a börtönlelkigondozás klasszikusan közös ügye az egyháznak és az állam nak. Ezt Svájc m inden kantonában elism erik. Az alaptörvény szerint a börtönlelkigondozásnak a fogvatartottak ja v át kell szolgálnia. A börtönszolgálatokon belül a lelkigondozás speciális szakszolgálatnak m inősül. M ivel a svájci büntetés-végrehajtásban az elm últ években a norm ák egyre összetettebbek lettek, ezért kellett újragondolni azt a kérdést is, m iként biztosítható a börtönpasztoráció m inősége. E hhez készítették el a börtönlelkészi szolgálat m inőségi m utatóit, am it az alábbiakban részletesebben ism ertetünk.

Alapelvek: a börtönpasztoráció értékei és minősége

A) A börtönlelkigondozás: előítélettől mentes kapcsolat felajánlása.9

A bibliai-keresztyén em berkép alapján a professzionális lelkigondozáshoz hasonlóan csak előítéletm entes kapcsolatban valósulhat m eg. A keresztyén em berkép az em ber-társat m inden kapcsolatában: így önm agához, em bertársához, környezetéhez és Istennel való kapcsolatában a bibliai-keresztyén hagyom ányfényében szem léli. Ez a lelkigondozás - független kinek-kinek a teljesítm ényétől, tetteitől, kudarcaitól - tud arról az üzenetről, am i Istentől m indenkinek üdvöt és kegyelm et, értelm es életet és az értékek becsülését kínálja.

B) A börtönlelkigondozás párbeszédes folyamat.10

1 A börtönlelkészek m inden fogvatartottat - függetlenül vallási m eggyőződésétől vagy felekezeti hovatartozásától - nyitottsággal, gondosan és tisztelettel illetnek. A z elítéltekkel együtt közösen keresik életútjuk spirituális értelm ét. Ez csak párbeszédes, beszélgetős form ában valósulhat m eg. L elkigondozó és fogvatartott arra törekszenek, hogy a szem élyes hitbeli m eggyőződés alapján saját sorsát ki-ki újra próbálja olvasni, m égpedig transzcendens látószögből. Ezt nevezik a saját sorsunk spirituális újraolvasásának (relecture spirituelle).

C) A börtönlelkigondozás arra bátorítja a fogvatartottakat, hogy szembesüljenek saját élettörténetükkel."

A börtönlelkigondozás az egész em berről való gondoskodást jelen ti, egész élettörténetének összefüggésében valósul m eg. A lelkigondozás arra vállalkozik, hogy ™ rám utasson Isten szeretetteljes hozzánkfordulására, am inek tapasztalata lehetővé I teszi a saját bűnös voltunkkal való szem besülést. Ennek során m egpróbálja elérni az elkövetett tett iránti felelősség vállalását, saját esendő voltunk felism erését, a fogvatartott saját élettörténetében lehetséges m egengesztelődés előm ozdítását. Ennek érdekében a börtönlelkészi szolgálat a találkozás, beszélgetés szabad lehetőségét kínálja fel a fogvatartottnak, am ikor is a bizalom légkörében kerülhet sor a m últ feldolgozására, a jelen átgondolására és a jö v ő lehetőségeinek reális m érlegelésére.

D) A börtönlelkigondozás segítséget nyújt a szabadságvesztés ideje alatt a mindennapok hordozásához.'2

A m indennapok terheinek hordozásához a börtönlelkigondozás azzal járul hozzá, hogy a fogvatartottakkal rendszeres kapcsolatot ápol, különféle egyházi/ökum enikus alkalm akon (istentisztelet, bibliaóra, csoportos foglalkozás, lelkigondozói b eszé lg eté s...).

E) A börtönlelkészi szolgálat segíti a büntetésvégrehajtást.12

13 E gyrészt azzal, hogy a szabadságelvonás ártalm as következm ényeit lelkileg segít kivédeni, m ásrészt azzal, hogy igyekszik felkészíteni a m aga eszközeivel a szabadulás utáni életre a fogvatartottat. így a börtönlelkészi szolgálat többre vállalkozik, m int a fogvatartottak lelkigondozására.

F) A börtönlelkészi szolgálat hozzájárulás a szociális újra beilleszkedéshez.14

A m últ feldolgozása és közös keresése az élni érdem es és lehetséges jö v ő perspektíváknak a felvázolásával folytatódik. Ezzel segíteni lehet a fogvatartott szem élyes életének m egváltozását és erősítését. A z egyéni sorstörténet spirituális értelm ezésénél ügyelni kell a következőkre: — a fogvatartott szem élyiségének sokoldalú továbbfejlesztése, például pszichoterápiái m otiválás révén is, - a lelkigondozói segítség együttm űködése révén m ás intézm ényi szolgálatokkal (intézeti pszichológus, nevelő).

G) A börtönlelkészi szolgálat pozitív értelemben fogékonyabbá, problémaérzékenyebbé teheti az egyházakat és a társadalmat is azok iránt, akik életük egy részét börtönben töltik.15

A börtönlelkészi szolgálatnak a m aga nagyon is körülhatárolt lehetőségei között m axim álisan lépnie kell annak érdekében, hogy felhívja az egyházak és a társadalom tagjainak figyelm ét azok gondjaira, problém áira, akik szabadságvesztésük idejét töltik. U gyanakkor figyelem be veszi a közvélem ény érdekét és érdeklődését, és az álláspontok közelítésére törekszik.

A börtönpasztoráció minőségi mutatói - alapvető elvárások a börtönlelkésszel szemben

Belső feltételek16

- lezárt teológiai tanulm ányok - speciális szakképzettség, am ely valam ilyen tanácsadói tevékenységgel kapcsolatos (például börtönlelkészi m ásod-, vagy szakdiplom a) - rendszeres szupervízió és szakm ai továbbképzés - kom petencia a csoportfoglalkozások területén - képesség a jogi és szociáletikai kérdésekben való eligazodáshoz - a büntetés-végrehajtás intézm ényének strukturális ism erete, célkitűzéseinek m egism erése - szociális és szem élyes kom petencia - képesség a kapcsolatterem tésre és az együttm űködésre - képesség a saját álláspont vagy kritika m egvédésére - m ások kritikájának elfogadása - beleérzöképesség - terhelhetőség - hum orérzék -k é p e s s é g annak m egítélésére, kivel szem ben m ekkora távolságtartás, illetve közeledés a tanácsos - egyénileg fejlett és képzett vallási m agatartás, spirituális gyakorlat annak érdekében, hogy m egítélhesse a tényleges vallási-spirituális szükségleteket, s azoknak m egfelelő választ tudjon adni szavakban, tettekben vagy rituáléban - a saját m aga határainak és képességeinek tudatosítása.

Külső feltételek17

Ezek között a svájci szabályozás kiem eli az állam , az egyházak és a bv-intézetek saját hatáskörben végzendő átháríthatatlan feladatainak a fontosságát. - Fontos a börtönlelkigondozás helyének m eghatározása az intézm ény ren d jében - a lelkigondozói inform ációkkal és adatokkal való eljárás m ódjainak tisztázása - a börtönlelkész elérhetőségének, illetve helyettesítésének tisztázása és rögzítése - m egfelelő terek, helyiségek biztosítása az istentiszteletekhez, a lelkigondozói beszélgetésekhez, a börtönlelkész szám ára irodahelyiség berendezése - a szupervízió és a továbbképzés lehetőségeinek biztosítása, illetve engedélyezése.

A börtönlelkigondozás gyakorlatával szemben támasztott minőségi elvárások18

A börtönlelkigondozás értékeinek és m inőségének gyakorlati biztosításához hozzátartozik egy kívülről is világosan m egkülönböztethető jelleg. B izonyos folyam atok, cselekm ények értendők ez alatt, am elyek révén a kitűzött célok és értékek kifejeződnek.

Kapcsolatfelvétel és ennek megszervezése18

9 - a lelkigondozónak m inden találkozásban érzékeltetnie kell, hogy bizonyos értékeknek a hordozója és továbbadója kíván lenni - időt kell szánniuk a kapcsolatok kiépítésére - szem előtt kell tartan ia a szakm ai távolságtartást (nyugalom , érzelm i visszafogottság) - a beszélgetések során és folyam atában a fogvatartott szem élyiségének átfogó szem léletéhez kell eljutnia, tehát fizikai, pszichikai, szociológiai és spirituális sajátosságaival tisztába kell ju tn ia - kom olyan kell vennie azt, am i a fogvatartottat pillanatnyilag foglalkoztatja, figyelem be kell vennie a fogvatartott belső tartalékait és pillanatnyi szem élyes környezetét, illetve állapotát - visszafogottan és tartózkodóan kell viszonyulnia ahhoz, am ikor harm adik szem élyről van szó - m in d e n helyzetben annak a szerepnek m egfelelően kell viselkednie, am it tőle egyházi felhatalm azása és az egyházi elvárások m egkívánnak.

A vallási dimenzió tematizálása20

21 A börtönlelkészek állandó reflexióban állanak a keresztyén lelkiséggel és vallási nézetekkel, azaz kísérletet tesznek arra, hogy az evangélium üzenetét a fogvatartottak élethelyzetére alkalm azva tem atikusán feldolgozzák az egyes történeteket, Igéket. Ennek során senkire sem kényszeríthetik rá m eggyőződésüket. Más vallásokkal, felekezetekkel szem ben a tiszteletben tartás m agatartását tanúsítják. A vallási vagy felekezeti rituálékat gondosan, m indig az adott helyzetnek m egfelelően alkalm azzák.

A minőségi standardok szerint végzett börtönpasztoráció eredményei2'

A lelkigondozás által korábban alig feltételezett változások érhetők el. U gyanakkor az sem m aradhat következm ények nélkül, hogy egy adott büntetésvégrehajtá si intézetben van vagy nincs fő-, illetve részállású börtönlelkész. A z a rem énység, am it ennek a szolgálatnak a jelenléte sugározhat, a m unkatársakra is kihat.

A büntetés-végrehajtás intézményével szemben támasztott elvárások22

- A börtönlelkigondozásnak biztosítson m egfelelő helyet az írásos és a szóbeli tájékoztatásokban - A lelkigondozásnak és a vallásgyakorlatnak m éltó és alkalm as helyiséget szükséges biztosítania - K ellő időt szükséges biztosítania erre a tevékenységre - K ülönleges esem ények vagy szükséghelyzetek előálltakor a hivatalos időn túl is el kell tudnia érnie a börtön lelkészt - A vezetésen keresztül bizonyos, a m unkáját segítő inform ációkhoz kell ju tnia, illetve lelkészi titoktartása sérelm e nélkül bizonyos inform ációkat to vább ad az intézet hivatalos állom ánya bizonyos tagjainak.

Az egyházakkal szemben támasztott elvárások23 -

A börtönlelkészség jellegénél fogva az egyház diakóniai-m issziói tevékenységének része - A büntetés-végrehajtás belső rendjéhez igazodva végeztetik ezt a szolgálatot - A börtönlelkészek ki-, vagy továbbképzéséhez, illetve szupervíziójához szükséges anyagi eszközöket biztosítják - Ism erik és elism erik a börtönlelkészi szolgálat fontosságát azzal is, hogy szám ára m egfelelő szaktestületet és m unkacsoportot állítanak fel az egyházi struktúrában - H asznosítják a börtönlelkészek tapasztalatait a gyülekezetekben, illetve a m unkatársak képzésében.

A nélkül, hogy m ost részletes értékelést adnék ennek az egyházi állásfoglalásnak szám unkra is több tekintetben iránym utató pontjairól, legalább annyit fontosnak tartok leszögezni: a börtönlelkészi szolgálat szakm ai színvonalának biztosítsa, lehetőség szerinti em elése érdekében nálunk is jó lenne biztosítani a szakmai napokat, továbbképzéseket, ha szükséges külföldön, vagy külföldi előadók meghívásával. Ugyanígy szükség van egyfajta református/protestáns egyházi állásfoglalásra a börtönlelkészi szolgálatról. A büntetés-végrehajtás m agyar struktúrájában viszont m ég m indig hiányzik a felsőszintű és az intézeti szintű m unka, illetve együttm űködés objektív, nem bizonyos szem élyek körüli koordinálása, ösztönzése. Fontos lenne egy ökum enikus szakm ai lap m egjelentetése, illetve ökum enikus szintű anyagi tám ogatása.

Cselekvési stratégiák - a börtönpasztoráció alapállása az elfogadás

Az eddig áttekintett intézm ényi és egyéni m ódszerek, koncepciók, valam int a reform átus teológiai háttérelem ek felvázolása nyilvánvalóvá tehette, hogy a börtönlelkigondozás m eghatározó alapállása, a börtönlelkészek m eghatározó attitüdje az elfogadás. Ezt az attitűdöt ilyen elem ek, m ozzanatok építik fel Weber24 elem zése szerint: - figyelek a m ásikra, tekintetbe veszem gondolatait, érzelm eit, élm ényeit, kívánságait - t e l j e s belső érdeklődéssel és elkötelezettséggel hallgatom meg, m agatartásom at vele szem ben az érzelm i m elegség, a barátságosság és a részvétel érezhető szándéka jellem zi (nem lehetek m orózus, barátságtalan, közöm bös, érzelm ileg fagyos) - keresem a m ásikban, a fogvatartottban azt, ami szem élyiségének erős oldala, s ha az pozitív, igyekszem erősíteni beleérzésem m el - m eghagyom szám ára a szabadságot és páratlansága érzését, de kötődéseit és korlátáit is, esélyét az előre lépésre - lem ondok akár a pozitív, akár a negatív értékítéletekről, tanácsokról - pozitív alapállásom at nem kötöm feltételekhez, korlátozásokhoz - am ennyiben a fogvatartottal szem ben nem tudok pozitív viszonyt kiépíteni, érzelm ileg nyitott és barátságos kapcsolatot létesíteni vele, akkor egy m ásik szem élyt ajánlok a figyelm ébe - aki lehet intézeti pszichológusa, nevelő vagy lelkész is - óvakodnunk kell a frázisoktól!

Csapdák, hamis attitűdök, ellenjavallat

- nem kelthetünk a fogvatartottban ham is érzelm eket vagy tudatot afelől, hogy m indenestől és feltétlenül m ellette állunk, s elfogadjuk őt, ez azt is jelentené, hogy jóváhagyjuk bűntettét, am i m iatt szabadságvesztését tölti - a bűnöst az önism eret, bűnism eret, m egbánás, jóvátétel, m egváltozott m agatartás ( a szabadulás után ) fázisain kell végigvezetni, ez szem élyisége rehabilitációjának útja - a bűnt, am it elkövetett, néven kell nevezni, m eg kell ítélni, az oda vezető m otivációkat tisztázni kell a szem élyes beszélgetésben, s ami nem környezeti elem , hanem szem élyiségvonás, azt kritikai korrekció alá kell vetni, ennek m ódja lehet az önism ereti beszélgetés, bibliai történetek feldolgozása, a bibliodrám a- katarzis, m egtérés, őszinte és m ély bűnvallás nélkül nincs m egújulás, csak kozm etikázás, s valójában nem történik m eg korrekció, a felszín jo b b lesz, a m élyben ott lappang viszont továbbra is a baj Jézus K risztus kem ényen m egítélte a bűnt, de felem elte a bűnöst, s bízott annak valódi m egváltozásában, ezért m ondta sokszor: „M enj el, s többé ne vétkezzél!” . A börtönben elsősorban nem javító-nevelő m unkát kell a börtönlelkésznek végeznie, hanem a fogvatartott egész életét átprogram ozó evangélium i hívást kell közvetítenie: „T érjetek m eg, valljátok m eg bűneiteket, újuljatok m eg!” . M indennek a felism erése, belátása, felism ertetése, beláttatása kom plex börtönlelkigondozói feladat. M ultidim enzionális cselekvési stratégia szükséges hozzá: azaz m int alapm otívum , refrén kell átjárja m inden tevékenységünket a bv-intézetben a megtérés-megbocsátás-újjáteremtés evangéliuma, legyen az istentisztelet, bibliaóra, egyéni vagy csoportfoglalkozás. M ost ez utóbbiról lesz szó.

Egyházi csoportmunka a büntetés-végrehajtásban25

26 M ár korábban utaltunk a zárt viszonyok közötti közösségkeresés, közösségépítés fontosságára, ami alatt m ost nem a zárkaközösséget, hanem elsősorban az egyházi-lelkigondozói m unkához kapcsolódó közösségtípusokat (istentiszteleti közösség, bibliaórai közösség, csoportalkalm ak közössége) értem . A büntetés-végrehajtásban folyó egyházi m unka jelleg éb ő l következően a beszélgetős csoportok nem helyettesítik a börtönpszichológus által vezetett gyógyító csoportokat, jó lleh e t a szem élyi összetétel tekintetében gyakran adódik átfedés. A z egyházi csoportm unkában részt vevők között ugyanis nem egy olyan szem ély akad, aki m ár többszörösen büntetett visszaeső, aki a gyógyító csoport m unkájával szem ben „rezisztens”, m égis igénye van az egyházi közösségre, am int az első bűntényes, jo b b reszocializációs kilátásokkal rendelkező szem ély. Ezt a sokféleséget az irgalom tól áthatott elfogadás, előítéletm entes tolerancia iránt elkötelezett börtönlelkészi m agatartással lehet hordozni és viselni. Ez a m agatartás a csoport tagja it is hasonló m agatartásra m otiválhatja. Ez a fogvatartotti hierarchia ellensúlyozásának is az egyik m ódja és alkalm a. K onkrétan ez jelen th eti azt, hogy például az az elítélt, aki például szexuális vagy pedofil bűncselekm énye m iatt elítélttársai m egvetésének van m induntalan kitéve, ebben a csoportban egyenrangúnak érezheti m agát. Ilyen értelem ben m inden egyházi alkalom a büntetés-végrehajtásban egyfajta szabadabb ellenkultúrát is je len t a túlzottan is em beri, de nem m inden esetben em berséges börtönvilág törvényeivel szem ben. A találkozásnak211, s az em beri m éltóság átm entésének, m egőrzésének nevezi ezért a ném et szakirodalom a bvs struktúrán belüli egyházi csoportm unkát. M int m inden gyülekezetben, úgy a börtönön belüli gyülekezetben is van egy mag, ekkléziológiai nukleusz, ami rendszeresen je len van az alkalm akon, ha egyéb intézkedés nem akadályozza ebben. Van, ahol m ár szűkebb-tágabb im acsoportok is kialakultak. Sok esetben kell lassú, kitartó m unkával a bizalm at, a m egszólalás bátorságát és fegyelm ezettségét a fogvatartottakban kialakítani, am ihez egyfajta mesélő-elbeszélő narratív módszer igen jó segítséget nyújt. Erről a narratív terápiáról, m eglevő, de nem tudatosított belső értelm i források m egnyitásáról, pozitív hatásáról a későbbiekben m ég szó lesz. A csoportban az elítéltek elsősorban érzelm i m egértést, elfogadást, az alkalm azkodás kényszerétől és a m egvetéstől m entes légkört keresnek. A zt a helyet, ahol m indegyikük az lehet, aki. Ennek során tiszteletben kell tartania bizonyos szabályokat annak érdekében, hogy a csoportm unka valóban csoportm unka lehessen, am elyben neki is kijár bizonyos m egbecsülés, s önm aga is tiszteletben tartja a másikat. K ülönösen is sérült a fogvatartottakban az önérték-tudat vagy érzés, s éppen ezért kell segíteni őket abban, hogy ebből a lelki sérülésből kijöjjenek. Ennek m ódja az önértékre, reális önértékelésre nevelés, ami szintén részét képezi az egyházi csoportm unkának a börtönökben. Ezzel, m eg a szem élyes lelkigondozással csökkenthetők a szuicid késztetések és kísérletek szám a a zárt intézeti viszonyok között. M iközben naponta tapasztalja az elítélt az elítéltségével já ró stigm át, bélyeget, je len tős és fontos alkalom szám ára a csoportfoglalkozás, ahol legalábbis a foglalkozás idejére leveszik róla ezt a stigm át. Sokan ezért m ég azt is m agukra vállalják, hogy zárka - vagy elítélt társaik gúnyt űznek belőlük („M it szenteskedsz? Im ádkozd le a bűneidet!" - hangzik sokszor és sokféle variációban a fogvatartott társaktól. De sajnos nem egyszer a felügyelet részéről is elhangzik m ég ilyen m egjegyzés: „Nem m ost kellene istenesnek lenned, hanem m ielőtt bekerültél volna!")

Akceptálás, stigmalevétel, elfogadás, identitás-erősítés, önértékre nevelés a jó egyházi csoportmunka reálisan kitűzhető célja. Ezenközben ju tn ak érvényre a m isszió és az evangélium hirdetés szem pontjai is. A bibliai kontextus sok-sok példát ad elénk ezeknek a céloknak az eléréséhez, hiszen Jézusnak m agának a tanítványi és követői csoportban hasonló terhekkel kellett szem benéznie. Jézus csoportterápiájának lényege a beszélgetésterápia, az Ige-terápia, a L ogos-terápia volt.

De hogyan is kom m unikált Jézus?

O tt kereste fel az em bereket, ahol voltak. U tánuk m ent. Ezzel szem élyessé te tte üzenetét, így váltotta át az üzenetet szem élyes m egszólítássá. Ennek során egyszerűen fogalm azott, lényegre törően. Tettekkel kom m unikált, nem csak szavakkal. E nnek a börtönben, így a látogatásnak, az érzelm i figyelm ességnek felfokozott jelentősége van. K épek és történetek jo b b an m egragadják az em bereket, m int száraz gondolatok. Jézus a világ, az élet színeivel is hatott az em berekre, ezeknek a színeknek, a történetek és képek színeinek különösen m egragadó erejük van a fogvatartottak szürke világában, am iről egy elítélt így szólt: „ Itt m inden szürke. A fa la k, a takaró, a ruhánk, a fogvatartók, a felügyelet öltözéke, m ég a börtön m acskái is".

E ltekintve a nagy ítéleti időt töltőkre vonatkozó speciális lelkigondozói feladatoktól, a legtöbb, néhány éves szabadságvesztést töltő elítéltnél a csoportban, az egyházi kiscsoportban a tanácsadásnak, a lelkészt m unkának m ás feladatai és eszközrendszere van. Az evangéliumi Jézus-terápiából kiindulva, ezt ilyen szem pontok, cselekvési stratégiák jellem zik: - tám ogató-beleérző kapcsolat felépítése a fogvatartottal - érzelm i katarzis (bűnvallástétel, bűnism eret, lelkiism eretébresztés, m egtérésre hívás) által a vitális és az em ocionális életfunkciók norm alizálása, lehetőség szerint m ár az előzetes fogvatartás vagy a m ég nem jogerős szakaszban, am ire m ég m indig nincs m indenütt teljes m értékben lehetőség - szem besülés a tettel, am iért ítéletét tölti a fogvatartott, de nem a kibeszélés, nem a m egszégyenítés, hanem a gyógyulás, a feldolgozás és az elkövetett tett, illetve az arra irányuló késztetés m egtagadása, kiűzése - a lehetséges m értékig - belső világából - a lehetséges pozitív erőtartalékok felfedeztetése a csoporttagok segítségével és a csoporttagokban, hogy ez felerősödve és nevesítve a későbbiekben is segítségére lehessen az elítéltnek - helyzetéből kitekintve, a lehetséges és reális jövőkép felvázolása az örökkévalóság horizontján - pánikhoz vezető reakciók levezetése, kézbentartása a csoporton belül, az együttérzés és a bíztatás, a rem ény felébresztése és segítségül hívása révén - a börtönlét károsító hatásának, a prizonizációnak tudatosítása, az ezzel szem ben alkalm azható lelki védelm i eszközök (im ádság, bibliaolvasás, egyházi könyvek olvasása, ilyen je lleg ű sajtóterm ékek, rádió- és tv-adások hallgatása, nézés, ezek m egbeszélése...) naponkénti felhasználása - az önbizalom helyreállításának és az Én norm ális funkcióinak tám ogatása a különböző egyházi alkalm akon való aktív részvétel (felolvasás, versm ondás, éneklés, im ádság, valam ilyen kreatív alkotás, rajz készítésére ösztönzés, ami egyházi-bibliai tartalm ú...) által...

1 Prof. Christof Morgenthaler, Ein Strukturmodell von Aspekten dér Gefángnisseelsorge, Bern, 2002, kézirat gyanánt, hálás köszönettel a felhasználás lehetőségéért, 1.

2 Az előbbi pontban idézett tanulmány, 1.

| 3 Martin Maire, Zonenwechsel, Schlussarbeit Geíangnisseelsorgekurs, 1991-93

| 4 Chancen und Perspektiven dér Seelsorge ini Geíangnis - Ökumenische Aspekte und Erfahrungen, 2. 1 Internationale Konsultation von Gefangnisseelsorgern, B őssel 1990

5 Gelangnisseelsorge - Grundlegende Informationen zum kirchlichen Dienst in Justizvollzugsanstalten. Zusammengestellt und herausgegeben von Péter Rassow, EKD Hannover, 1991.

6 Zűr theologischen Grundlegung dér Seelsorge in Justizvollzugsanstalten, 9-15.

7 Zu Rolle und Aufgabe von Geíangnisseelsorgern in Geiangnis, Kriminalpolitik und Kirchc, 25-30.

1 8 Qualitatssicherung, Interkonfessionelle Konferenz, Bern, 2002. október. 9 I. m. 3. 10 I. m. 4.

9 I. m. 3.; 10 I. m. 4.; 11 I. m. 4; 12 I. m. 5.; 13 I.m .5.; 14 l.m .5 .; 15 I. m. 6; 16 I. m. 7.; 17 1. m.8.; 18 1. m. 8.; 19 I. m. 9.;

20 I. m. 10.; 21 I. m. 10.; 22 L m. 11.; 23 I. m. 12.

24 Weber W., Wege zum helfenden Gesprach. Gesprachspsychotherapie in dér Praxis, Reinhardt, 9. Aufl., München 1990,65.

25 A bőséges szakirodalomból vesd ősze ehhez: O. Schafer, Seelsorger im Justizvollzug, in: Kirche fiir Gefangene. Hrsg. v. Gudrun Diestel (ua.), Kaiser Verlag, München. 1980; O. Schafer, Arbeit in Gruppén als Form dér Seelsorge. In: P. Rassow (Hrsg.), Modellé pastoralen Dienstes im Justizvollzug. Selbstverlag Celle, 1974; P. Drager, Seelsorge in einer Justizvollzugsanstalt - Überlegungen aus dér Praxis. Wege zum Mensehen. 31. Jhrg. 1979; Továbbá: Empfehlungen dér EKD: Seelsorge in Justizvollzugsanstalten, 1979.; H. Koch, Evangelische Seelsorge. In: H.-D. Schwind/G. Blau (Hrsg.), Stralvollzug in dér Praxis. 2, völlig neu bearb.Aufl. Berlin/New York, 1988.

26 Igen értékes információkat kapunk e tekintetben két könyvből: G. Scheibel, Wie dér Fűnké überspringt. Mensehen begegnen wie Jesus es tat. Haenssler Verlag. Neuhausen/Stuttgart. 1992; A. Steiner/V. Weymann, Jesus Begegnungen. F. Rcinhardt Verlag/Benzinger Verlag. Basel-Zürih-Köln. 1977.

Első pálhalmai börtön „imafesztivál”

Megjelent: https://regi.reformatus.hu/mutat/els-palhalmai-boertoen-imafesztival/ 2010.08.

„Minél egyszerűbbek imáink, annál jobbak. Az egyszerű és alázatos szavak a legtökéletesebben tükrözik gondolatainkat” (C. H. Spurgeon) – ennek a gondolatnak a jegyében került sor a Dunaújváros-Pálhalmai Országos BV Intézetben augusztus 7-én, szombaton délután az első börtön imafesztivál megtartására, melyen mindhárom alegységből részt vettek fogvatartott férfiak és nők.

A fogvatartotti kezdeményezésre létrejött délután célja a közös imádkozás, Istennek Jézus Krisztusban adott bűnbocsánatának, a megváltásnak, szabadításnak az ünneplése, magasztalása Igével, közös énekléssel, versekkel, egyéni és közös imákkal. A sándorházai kápolnában harmincöt fogvatartott jött össze erre az alkalomra, Mélykútról tíz fogvatartott nő, Bernátkútról tíz, Sándorházáról tizenöt fogvatartott, akik egyben a házigazdák is voltak.Köztük katolikusok, protestánsok, szabadkeresztyének. Érdeklődő és résztvevő hála Istennek lett volna még több is, de a létszámot a kápolna befogadóképessége miatt korlátozni kellett.

Az Úr Jézus főpapi imájából idézett Igékkel és a fentebbi spurgeoni szavakkal köszöntötte a fogvatartottakon kívül a vendégeket dr. Békefy Lajos pálhalmai börtönlelkész, aki a szervezést és a délután levezetését is végezte. A házigazda sándorházai „fiúk” részéről az egyik fogvatartott szép gitárjátéka és éneklése vezette be a közös alkalmat. Majd az alkalomra külön kiadott énekes lap énekei közül tanulták meg a jelenlévők a „Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: ha tiéd Isten, tiéd már minden…” kezdetű éneket, aminek különlegessége, hogy Ph. Potternek, az Egyházak Világtanácsa korábbi, jamaicai származású főtitkárának hitvese írta halálos betegségében férje és családja vigasztalására. Ugyancsak a közös tanulás örömével énekelték a jelenlévők „Az Úr csodásan működik…” kezdetű evangéliumi énekünket. A mélykúti női fogvatartottak kis műsort hoztak magukkal. Az ima bibliai értelméről szóló rövid tanítás után versek szólaltak meg az imádkozás öröméről, s énekeiket adták elő. Az asszonyok sodró éneklése, lelkes előadása magával ragadta a férfi fogvatartottak figyelmét. Majd a börtönlelkész igemagyarázata következett, melyben több ószövetségi imapélda alapján mutatta be, mit jelent fogvatartotti nyelven fogalmazva „beszélőre menni Istenhez”, s milyen fontos szerepe van az imának személyiségük építésében, fejlesztésében, életük pozitív „felhangolásában”, lelki templommá épülésében.

A Krisztus Szeretete Egyház jelenlévő szolgálattevői meghatott hangon, a rendkívüli alkalom légkörétől megérintett szívvel, Igével, tanítással tették még meghittebbé és értékesebbé az imafesztivált. Ezt követte az imadélután csúcspontja, az egyéni könyörgés, hálaadás, kérés, dicsőítés, bűnvallástétel. Rövidebb-hosszabb imák, melyek érezhetően az elítéltek szívéből fakadtak.

alt

Néhány ima elhangzása után a közösség együtt énekelte újra és újra a taizéi könyörgést: „Ó, halld meg Uram, ó, halld meg imám, hívlak jöjj, válaszolj…” A könyörgésekben nem csak saját helyzetükért, bűneikre bocsánatért, hanem családjukért, zárkatársaikért, a felügyeletért, nevelőkért, a lelkészi szolgálatért is Isten elé járultak az „elítéltek”.

Az első közös pálhalmai imafesztivál végén érezhetően boldog gyülekezet zengte együtt a „Szeretet áradjon köztünk…” – „Tüzed, Uram, Jézus…” - „Szeretnék énekelni Néked…” kezdetű, börtöneinkben ismert énekeket. Fogvatartottak, vendégek, szervezők annak a közös vágynak adtak hangot, milyen hasznos, és jó lenne, ha ennek a kezdeményezésnek lenne folytatása más alegységekben is.

„Ennek a délutánnak az erejével a szívemben másként indulok vissza a zárkába, s az előttem lévő időnek. Áldott legyen érte az Úr!” – fogalmazott az egyik fogvatartott búcsúzásként. Hisszük, sokak nevében mondta ezt, s ez már megérte mindazt a többlet szervezést, amibe ez az imafesztivál a hivatalos állománynak munkában, szállításban, „mozgatásban”, szolgálattevőknek, és fogvatartottaknak készülésben „került”. Sokan várják, várjuk a folytatást!

Dr. Békefy Lajos
intézeti börtönlelkész
Dunaújváros-Pálhalma

Emléksorok dr. Tari Ferenc ny. bv altábornagy tiszteletére

Döbbent csend telepedett rám, amikor értesültem a büntetés-végrehajtás korábbi országos parancsnoka elmeneteléről. Hetvennyolc évesen bekövetkezett haláláról. Azonnal eldöntöttem, hogy emlékezetére írni fogok.

Digitális epitáfiumot? Nem illik hozzá valahogyan a gyászbeszéd. Bár nemes lelke, kulturáltsága, magas szakmai képzettsége és emberi jellemének számos pozitív vonása, amelyek együtt kiemelkedő országos parancsnokká tették, megérdemelné a sokszázados magyar hagyományok folytatását. Mégis úgy érzem, hogy nem az elhunytról, hanem a velünk és bennünk élő dr. Tari Ferencről méltóbb és helyesebb írni. Ezért döntöttem az emléksorok mellett. Majd jött az újabb kérdés: de mit írjak le, s mit ne? Hiszen roppant gazdag szakmai és családi, kollegiális élete nem idézhető fel egy rövid lelki portréban. Szinte állandó belső párbeszédben Altábornagy Úrral, hallani véltem mosolygós válaszát: Írd azt, amit a szíved diktál. Igazat adtam neki. Ezt próbálom most megtenni.

Egyensúlyt és mértékletességet tartva, ami őt annyira jellemezte, két sarkalatos mondat állt össze bennem egyetlen fénylő emlékgyertyává. Sok beszélgetésből megmaradt bennem, mennyire ismerte és szerette a történelmet. Így két történelmi mondatba, mintegy aranykeretbe foglalom most lelki portréjának legegyénibb vonásait. Az egyik mondat Ciceróé lesz, az ókor nagy bölcselőjeként, a másik meg Pálé, a keresztyénség nagy bizonyságtevőjeként. Világi kultúra és egyházi kultúra is sajátosan, jótékony kölcsönhatásban vegyült Altábornagy Úrban. Lévén keresztyén magyar ember, humanus hungaricus mindenkihez.

Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítója. Dr. Tari Ferenc tudatában volt a gyökerek fontosságának, hiszen sem a börtönvilág, sem az élet nem légüres térben létezik. Törvények mindenütt – hosszabb-rövidebb keletkezéstörténettel. A történész minduntalan megszólalt benne. Végig lapoztam az Elektronikus Periodika nyilvántartását, s több, mint 30 tanulmányára, előadására, számadására, jelentésére fordult a szemem. Írt a börtönépítészetről építészettörténeti elemzést és a börtönmodernizáció jövőjéről. 1996-ban 10 oldalas esszét az európai normákhoz közeledésről, a jog- és börtön harmonizáció feladattömegéről. De a magyar hagyományokat is megtartó fokozatossággal. Építő, tárgyilagos érveléssel. Koncepciózus vezetőként. Mérlegelte a közép és hosszú távú fejlesztési lehetőségeket, nem akart egyszerre nagy ugrásba kezdeni. A történelem ismerete intette a folyamatok gravitációjára. A változások nehézkességeire. Türelemre.

Másik írásában az európai bv kongresszus budapesti alkalmából (1995) felvázolta a szakmai véleménycsere fórumának történetét, az 1841-es itáliai alapítás óta. Történelmi érdeklődésének, szemléletének koronája mégis Nagy Imre és mártírtársainak az újratemetése volt. A feltárásokban felelősen vett részt a bv részéről. Feleségével, Mártával – ahogyan erről 2007-ben visszaemlékezésében említést tesz – egész éjjeleken át véleményezték a 300-as parcella terveit. Akkor, 1989. júniusában azon a helyen volt, ahol legújabb kori történelmünk lapjait írták.

A magyar büntetés-végrehajtás szemléleti és technikai, állománybeli és anyagi korszerűsítése szívügye volt. Kiterjedt figyelme a fiatalkorúak kezelésére, a romapopuláció, a nők helyzetére, a magyar börtönkultúra elmaradottságainak felszámolására. A börtönvilág humanizálásában az ő országos vezetése idején legalizálódott a börtönlelkészek főhivatású szolgálata, különféle karitatív szervezetek szolgálatának engedélyezése. Miután 1999-ben befejeződött országos parancsnoki tevékenysége, felelős és magas szakmai igényű munkásságát az Igazságügyi Minisztériumban folytatta főcsoport főnökként. Felügyelte a bv-t, a pártfogói szolgálatot, a kegyelmi főosztályt és a büntetőjogi kodifikációs főosztályt. Volt dolga éppen elég.

Ide illik és illeszkedik másik szóvonásként, jellemzésként Pál Igéje: Omnibus omnia factus sum – mindenkinek mindenné lettem. Dr. Tari Ferenc olyan vezetői kultúrát igyekezett meghonosítani minden szinten, amiben nem a különbségeket hangsúlyozta emberek, munkatársak, vezetők és vezetettek között, hanem azt, ami hasonlóan megvan mindenkiben. És ami felerősítést igényel. Ébresztette az emberi méltóság, a tiszteletadás szellemét és viselkedéskultúráját. Soha nem felejtem el, amikor a 2000-es évek közepétől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán docensként tanított, engem is meghívott egy-egy délelőtt előadás tartására. Vallásismeretet, vallási/felekezeti viselkedési etikettet, világvallások jövőbeni helyzetét tette témává. Szinte minden alkalommal eljött értem kocsijával, s vitt fel a hegyre az órák tartására. Vidáman és boldogan számolt be ilyenkor kis leányunokájának a cseperedéséről és a sok játékos pillanatról a vidéki családi ház kertjében. Gyermekké lett újra. Újságolta büszkén, hogy Márti leánya milyen szép előhaladást tett a londoni üzleti világban. De legjobban annak örült, amikor nagy utazásokra indulhatott Burmába, Thaiföldre. Gyermeki örömmel regélte élményeit. Kulturális nyitottság és érdeklődés élt benne. Életszeretet. Előítéletektől szabadon fogadta más népek és tájak sajátosságait. És persze mi ne illett volna hozzá jobban, mint a lovagiasság, az udvariasság. Feleségemnek, aki olykor elkísért a tanszékre, szinte mindig átnyújtott valamilyen virágot. Made in garden of Tari: friss hóvirágot, égkék ibolyát. Mindeneknek mindenné lett. A lovagias Altábornagy Úr derűje, örömszerző kedve szívünkben marad és példaként él köztünk tovább. Kollegialitása is regényes. Az évenkénti találkozók az utána jött országos parancsnokokkal, a tábornoki partik, Pilisszentkereszt, amikor sztorizás, vidámság töltötte be együttlétüket. Nagyon szerette a természetet, a kertje fáit, virágait. Isten házi parkját. És odaadóan gondozta is őket Márta Párjával.

Bár voltak felelős országos parancsnoki évei alatt és utána is nehéz órái, de panaszkodni soha nem hallottam. Katonához illően hordozta terheit. Olykor elismerést is kapott. 2015-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Aranyérmét. Indoklásként elhangzott: oktatói tevékenysége meghatározó jelentőségű a Rendészettudományi Karon. A bv vezetőjeként szerzett tapasztalatait, szakmai ismereteit olyan oktatói attitűddel adta át, amivel jelentős mértékben hozzájárult a NKE hírnevének, tekintélyének növeléséhez. Méltó és találó méltatás.

Dr. Tari Ferenc ny. bv Altábornagy nem csak a magyarhoni rangfokozat csúcsát érte el, hanem az emberség, a kollegialitás, a családi összetartás, és az életöröm csúcsaira is sokszor feljutott. Rendkívüli adottságát ott is gyakorolta: másokat is motivált, vonzott, indított az igényesség, az emberség csúcsai felé.

Köszönjük, tiszteletre méltó Altábornagy Úr! Köszönöm, kedves Feri Bátyám! Egy nagyszerű emberrel szegényebb lett a földi élet. De gazdagabb az egész bv rendszer – és a szívünk!

Dr. Békefy Lajos Ph.D.
(A szerző ny. ref. börtönlelkész, dipl. börtönpasztorológus, közíró)

Imafüzet a rácsok mögött

Lelkes Karolina beszélgetése a szerzővel

Dr. Békefy Lajos

Kezemben tartom a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának lapját, a Börtönújság augusztusi számát. Az igényesen és modern kivitelben szerkesztett lap 14-16. oldalán érdekes, aktuális tartalomra lelek. Imák világjárvány idejére címmel nyolc könyörgést olvashatok. Ferenc pápa járvány idejére szerzett felajánló imájától kezdve a szélrózsa minden irányából vett válogatásban gyönyörködhet a szemünk-lelkünk, hiszen a magyar egyéni ima mellett Anglia, Új-Zéland, Izrael és más országok egyházainak, felekezeteinek lelki kapaszkodóiból kínál a lap ízelítőt.

A három oldalnyi börtönima felvezetőjében ezt olvassuk:

„Dr. Békefy Lajos nyugalmazott börtönlelkész Ferenc pápa világima-összefogásra felszólító hívása nyomán, valamint a kínai Vuhan város lelkészei ökumenikus imacsoportjának és az amerikai Billy Graham Társaság világimalánc kezdeményezésének hatására a koronavírus-járvány kitörése óta gyűjti és fordítja magyarra a pandémiával kapcsolatos könyörgéseket. Különleges lehetőséget ad ez a Börtönújság hasábjain is megjelenő gyűjtemény arra, hogy a börtön falai között is lélekben megerősödjenek az imák olvasói. Az itt közölt fohászok segítségével a rácsok mögül is bekapcsolódhat bárki abba a hatalmas, világméretű imaláncba, amit péntekenként tartanak közel 500 millióan mintegy 130 országban. A kiválasztott imák minden egyházi alkalmon felcsendülhetnek, megfogalmazásuk pedig olyan, hogy azt római katolikusok, protestánsok, ortodoxok és a szabadegyházak tagjai is használhatják, hozzáfűzve saját kéréseiket”.

A Börtönújság háromoldalas lelki üzenete nyomán kerestük fel a szerzőt, a láthatóan igen aktív nyugalmazott börtönpasztorológus lelkészt, blogszerzőt, szociáletika-kutatót…

Mi volt a célja a börtönimák fordításával és közreadásával?

Elsősorban az, hogy a COVID-19 miatt kétszeresen is bezártságra ítélt fogvatartottaknak lelki támasztékot tudjon nyújtani ilyen módon is a büntetés-végrehajtás.

Kétszeres bezártság?

Igen, hiszen bezártak sok ezren, mert ítéletüket töltik, de ehhez még komoly pszichikai teherként társul, hogy látogatási tilalom állt fenn, s így ezt a kétszeres, sokak számára nagyon fájdalmas elzártságot a családtagoktól, látogatóktól próbáltam segíteni ilyen módon is áthidalni.

Mikor jutott eszébe, hogy a büntetés-végrehajtásra, a fogvatartottak lelki helyzetére gondoljon?

Valójában már januárban, amikor elkezdtek érkezni Kínából a vírus gyors terjedéséről szóló egyre drámaibb hírek. És amikor bejelentették, hogy világjárványról van szó és életbe léptek a korlátozások. Közel tíz évig voltam a dunaújváros-pálhalmai börtönóriás lelkésze, pasztorológusa. Jól ismerem a benti világot, amelyben még normál időkben is van igény a lelki támogatásra, nem még rendkívüli helyzetben. Úgy gondoltam, attól, hogy nyugdíjban vagyok, még kitelik talán Isten kegyelméből annyi az alkotó energiáimból, hogy egykori munkahelyem javára tegyek valamit. Ha már nem járok be szolgálatra, legalább lelkileg hasznosítsam mindazt, amire Isten felkészített. Segíteni szerettem volna, érezni, éreztetni, hogy a benti világ ma sem közömbös számomra.

Hogyan lett az elgondolásból valóság?

A COVID-19 miatti kényszerű bezártság, a korosztályomat még nagyobb fegyelemre késztető önkéntes karantén hetei alatt csaknem egész napomat a világhálón töltöttem. Nagy nyugtalanság, mi tagadás, némi félelem is volt bennem is, amit aktív kereséssel és fordítással próbáltam kissé lecsendesíteni, ellensúlyozni. Áprilisra már közel 100 imát fordítottam le angol, német, holland, francia forrásokból. Naponta 20-25 külföldi egyházi honlapot pásztáztam végig Kínától Anglián át egészen Dél-Afrikáig és Japánig, az USA-ig és Brazíliáig. Mindenütt kétségbeesett emberi jajkiáltások, könyörgések az életért. Felvettem a kapcsolatot e-mailben a sanghaji Kínai Keresztyén Napilappal, amelynek online felületén sorozatban jelentek meg a felhívások: Pray for Vuhan! Pray for China! Aztán március elején a Billy Graham Társasággal léptem kapcsolatba, akik világimaláncot hirdettek meg. Mindezekről azonnal írtam rövid cikkeket, melyek kolozsvári blogomon, az agnusradio.ro-n meg is jelentek, később a Felvidék.ma online újságban. Sokan vették át ezeket. A bezártságban az én istentiszteletem a szenvedőkért és a börtönvilág lakóiért az imák gyűjtése, fordítása volt.

A Börtönújságig miként jutott el?

Sorra küldtem az imákat hazai és határon túli magyar szerkesztőségeknek, kormányzati, egyetemi helyekre, egyházaknak, egyéneknek, naponta több ezer címre. Ima, ima, ima – meggyőződésem, hitem drága tapasztalata az, amit már évezreddel előttünk megfogalmaztak: ultima ratio – oratio – tettem hozzá. Azaz amikor már azt érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, még mindig ott van az ima lehetősége. Ez az utolsó lépés lehetősége a tehetetlenné válás ellen a nehéz órákban. Nem vagyunk tétlenségre, önmegadásra ítélve, sőt, hozzáteszem: prima et ultima, azaz első és utolsó nagy cselekvési lehetőségünk az imádkozás. Így aztán áprilisra Isten kiformálta bennem az imagyűjtemény gondolatát. S mivel börtönlelkészkedésem idején már támogatta a bv országos vezetése egy általam írt hitbéli és erkölcsi alapelvekről szóló munkafüzet kiadását raboknak, aztán az első országos roma imanap bevezetését a bv-ben, gondoltam, bekopogtatok az elképzeléssel az országos parancsnokságra.

És a fogadtatás?

Örömmel mondom, igen pozitív és támogató. Dr. Tóth Tamás bv. vezérőrnagy, országos parancsnok urat kerestem meg ötven imát tartalmazó imagyűjteményemmel levélben, s javasoltam börtönlelkészeken keresztül az imák eljuttatását a fogvatartottakhoz. Pár nap leforgása alatt Schmehl János bv. vezérőrnagy úr, országos parancsnokhelyettes vette kezébe az ügyet. Kovács Mihály bv. ezredes úr és csapata kiküldte előzetes véleményezésre az imagyűjteményt az egyes intézményekhez, börtönlelkész kollégákhoz.

Aztán még május 12-én videokonferenciát szervezett az ezredes úr az országos parancsnokságon, különböző felekezetű börtönlelkészek részvételével, akik néhány hasznos észrevételt és kérdést tettek fel, s a felhasználás módját is megbeszéltük.

Szaktanácsadóként ezen részt vett Várkonyi Zsolt tudományos főosztályvezető és Szilassy Roland őrnagy úr. A felekezeti koordinátor lelkészek: a római katolikus egyházból dr. Stift Zoltán, Szénási Jonathán református lelkész úr, Erdélyi Csaba evangélikus lelkész úr és Pál Tamás református lelkész úr hasznos javaslatai nyomán aztán végül is minden büntetés-végrehajtási intézet megkapta elektronikus formában az imagyűjteményt. Ennek ismertté tételét a fogvatartottak között kiválóan segíti a Börtönújság. Néhány napja Makula György ezredes úr adta át az országos parancsnokságon a Börtönújság tiszteletpéldányait. Kölcsönösen nagyon hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, melyben az intézeti lelkészségek és az állomány, s a vezetés hatékony együttműködése is szépen kifejeződik.

Úgy gondolom, ez az imagyűjtemény a határon túli kollégákat, például dr. Antala Éva szlovákiai börtönlelkésznőt vagy az erdélyi kollégákat is ösztönözheti hasonló gyűjtemények összeállítására vagy ennek az átvételére. Sajnos, e börtönimák kiváltó oka, a COVID-19 itt marad közöttünk. Tartós aktualitása van tehát ennek a „lelki műfajnak”. Szóba került az is, hogy ha tovább tart a járvány, fogvatartottaknak országos imádságíró pályázatot írnak ki. Ehhez nem kell összejönni, elég megírni az imát, átadni a börtönlelkészeknek, s felvinni az imákat a világhálóra. Van tehát további pozitív hozadéka is a gyűjteménynek. Nem beszélve arról, hogy komoly személyes tapasztalata lehet sok-sok embernek a bezártság világában, hogy az ima mindig kéznél van, és senki nem tehetetlen annyira, hogy ne tudna legalább imádkozni. Ez pedig erős lelki forrás, a remény tiszta forrásvize börtönben és azon kívül is. Hálás vagyok Istennek, s köszönöm a büntetés-végrehajtás országos és helyi vezetőinek, állományának, börtönlelkész kollégáimnak, ha ezért nyugdíjas börtönlelkészként velük együtt valamicskét tudok tenni az 50 börtönimával is…

***

Rövid ima gyógyulásért

Szerető és szeretett Urunk, Hozzád fordulunk szorongatott helyzetünkben a koronavírus-járvány idején, főként azokért, akiket jobban veszélyeztet a vírusfertőzés, mint másokat – az idősekért, és más, krónikus betegségekkel küszködőkért fohászkodunk most Hozzád. Oltalmazd őket a nagyobb bajtól, Te légy támaszuk a bizonytalanság napjaiban, heteiben, s maradj velük a karanténban maradás napjaiban is. Ámen.

Az űrlelkészségtől a zűrlelkészségig – emlékező sorok a titkok könyvéből

Emberfeletti erők között: isteniek, emberiek, földiek és világűriek együtthatása

Ritkán illik írásom mondanivalójához az ilyen szójáték. Márpedig erről van szó: miként alakította a mindenható Isten lelkészi pályámat egészen excentrikus, szélsőséges utakon. Az alábbiak megírására két külső, egy belső, s mindenekelőtt egyetlen legfelső, transzdimenziós késztetés indít.

A külső okok között az a nagyon jó hír szerepel, hogy Martonvásáron erőteljes ütemben épül a magyar űrtechnológiai gyártásközpont, ahol már 2026-ban elkezdődhet a műholdak gyártása és tesztelése. A REMTECH nevű üzemegység 10 milliárdos beruházása. Remek dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy kiváló magyar szakembereink révén belépünk a jövő szempontjából is fontos ágazat nemzetközileg számon tartott „nagyjai” sorába.

A másik külső ok: a legutóbbi, 280 nappal megnyújtott kényszerű űrtartózkodás után a NASA asztronautájának, Butch Wilmore-nak a nyilatkozata, miszerint

óriási jelentősége volt a megnyújtott űrtartózkodás során annak, hogy Jézus Krisztusba vetett személyes hite és az így élő közösség működött a földön kívüli térben is.

A belső ok: éppen 20 éve annak, hogy különleges földi-égi konstellációk keretében életemben először, de a NASA történetében is sajátosan merült fel az űrlelkészség, űrhajós lelkigondozás szükségessége.

Akkor erről számos tervezetet futtatott végig velem az egyetemes Szentlélek, egészen a NASA központ közeli Orlando egyetemének református tudós professzoráig. Az, hogy a nagyszerű és nagyon szükséges űrhajós lelkigondozás akkor elkerülte a megvalósulást, sok olyan motívummal, külső személyes és nemzetközi okkal is összefüggött, amire most nem térek ki.

Létcsodák engedelmességgel – a legfelső létdimenzió ölelésében

A lényegről: meggyőződésem, hogy a csodálatos, a világűrből is lenyűgöző földi létezés és az emberi személyes létezés nem gazdátlan és kiszámíthatatlan sodródás a véletlenek milliárdjai között, hanem tervszerű, istenszerű, az Ő akaratának a törvényszerűségek és szabályszerűségek révén történő megfelelés.

Az Örök Rendező irányításának megvalósulása, ami nem diktátum, hanem a szabadság rendje. Annak érvényesülése, amit a Biblia ír: Isten szavára állott elő a mindenség (1Móz 1,6-8), az egek hirdetik az Ő igazságát (Zsolt 97,6).

Ezért képesek arra a csillagok, amire a lázadó, korrupt, önbűvöletbe hulló ember alig: „Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok! Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól” (Zsolt 148,3-6). A minden létezők összes létdimenzióját magába ölelő mindenható Jó Akarat és végtelen Bölcsesség megnyilatkozása ez. És az ebből fakadó, erre válaszoló hívő, magasrendű hálakultúráé.

Űrlelkészség – zűrlelkészség

A 2005-2006-os években merült fel bennem – külső szellemi, információárasztó világhálók sajátos belső rezonanciájaként – az űrlelkészség terve. Nem csak azért, mivel alaposan elemeztem azoknak a NASA űrhajósoknak a vallomásait, akik első földkörüli pályájukon felolvasták karácsony szent estéjén az űrhajón a nagy üzenetet a világ, a föld teremtéséről. Inkább azért, amit később az egyik űrhajós, aki presbiteriánus presbiter volt, így fejezett ki:

a nagy hallgatag űrcsendben, a különös lelki állapotban, amit a földmesszeség és az istenközelség ébreszt benne, kell a személyes meghittség szilárd belső pontja, s ezért úrvacsorázott is az űrhajóban.

A nemrég visszatért űrhajós egység 280 nappal több plusz tapasztalatot gyűjtött. Wilmore ezért beszélt interjúban a személyes Isten- és emberkapcsolat életben tartó fontosságáról.

Még az űrből is járt az istentiszteletekre rádiókapcsolaton keresztül.

Elmondta: „Isten Igéjére szükségem volt, van”. „Lelkipásztoraim a legjobb lelkészek a bolygón. És a gyülekezeti családommal való összekapcsolódás, az istentisztelet létfontosságú”. Szólt arról a tennesseei egyházról is, amelynek még az űrhajó fedélzetén is megnézte istentiszteleteit.

Ma még inkább vallom: nagy szükség van az űrhajóslelkészségre, űrhajós lelkigondozásra szervezetten, intézményesen. Különben olyan űrmagány venné körül a földön kívüli térben „úszókat”, amit nem szabad a súlytalanság állapotában tartani.

Nemcsak az utazás során van szükség a spirituális szolidaritásra, pneumatikus erőtérre, hanem a felkészülés és a landolás után is. 20 éve valami olyasmire vezetett engem is rá az Örökkévaló inspiráló Szentlelke, ami a mindenkori emberlét conditionhumain-je, magas igénnyel ápolt emberi feltétele.

A spacespirituality az űrlelkiség. S ez nemcsak az asztronauták lelkigondozásáról szól, hanem a földi személyzet spirituális kultúrájának ápolásáról, rendszeres földi istentiszteletekkel, csoportmegbeszélésekkel, elmélkedéssel, lélek- és személyiségerősítő alkalmakkal a NASA bázison, el a legszemélyesebb, egyéni lelkigondozásig.

Zűrlelkészség? Bizonyára sokan felkapják fejüket e szóra. Ez nem csak szójáték lett a biográfiámban. Hiszen az űrlelkészség kondícióinak végiggondolása, tervezgetések, az orlandoi professzor-lelkipásztori kapcsolatkeresés közben és után, a földi-magyar pályán maradva következett a mélyrepülés. Rádiós egyházi adások szerkesztőjéből űrlelkészség füstbe ment tervei ellenére „zűrlelkész” lettem.

A mélyben, zűrös lelkek, kriminális, rövidebb-hosszabb börtönítéletű emberek pásztora. Börtönlelkész. Ott is magas emberségigényességgel: elvégezve a börtönpasztorációs egyetemi képzést, immáron lelkészi és újságírói diplomával. Nyelvvizsgákkal. Tavaly múlt 20 éve, hogy börtönpasztorációs lelkészi diplomámat átvettem Sárospatakon a Teológiai Akadémián.

Valóban nagyon zűrös emberi kapcsolatok, drámai helyzetek mélyrepülésében töltöttem el egy évtizedet. Napi 120 kilométer utazással Pálhalmára és vissza, Budaörsre,

építve a süllyedő lelkek alá megtartó, élettámasztó hithidakat fogvatartottakban.

És hitismereti, erkölcstani füzetet írva, egyházam támogatásával 3000 Bibliát és 2000 lelki irodalmas könyvet juttatva minden alegységnek. Meg imafüzetet a Covidban minden bv. intézetnek, bevezetve a romák világimanapját. Olykor tanítva bv-képzőkben, a közszolgálati egyetem büntetés-végrehajtási tanszékén.

A nők énekkarának létrehozásával és bemutatók szervezésével, sok-sok közösségi és egyéni imával, személyiségmegtartó alkalmakkal, ahogyan diplomadolgozatomban írtam. Mindebben soha a nem sikerült űrlelkészség csalódásával, hanem nagyon hálásan az Úrnak, aki szabadítást hirdetett a mélységben ülőknek, aki Pált és társait kiszabadította a börtönből.

Azzal a mindent pótló Jézussal, aki még a pokolból és a börtönvilágból is felemelt lelkeket a mennyei üvegtenger mellé és az örök Jeruzsálembe.

Hálás vagyok Istennek, a világmindenség Urának, Aki űrmagasságoktól börtönmélységekig íveltette, hajlította lelkészi szolgálatomat – mindig másokért. Másként soha meg nem tapasztalható csodatörténésekért. Ott is csillagközelben, vergődő lelkek között is zárkacsodák tanújaként, s vallva mindvégig:

„Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, amely van a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm 8,39)

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma

Magyar börtönlelkészek és missziósok Torontóban

„Soha ne add föl!” – A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság (PFI) négy évenként sorra kerülő világtalálkozóján kilenc fős magyar csoport vett részt. A június végén, július elején tartott rendezvényen 120 országból közel ezer börtönlelkész és missziós munkatárs volt jelen.

Négy fogalom határozta meg a főtémát: a remény, a megbocsátás, a helyreállítás, és a béke.

Kanada miniszterelnöke, Stephen Harper üdvözlő soraiban a világ legnagyobb börtönszolgálati szervezetének nevezte a PFI-t, s reményét fejezte ki: ez a találkozó új távlatokat nyit a közösségi szolgálatra és a fogvatartottak evangéliumi nevelésére odaszánt munkatársak előtt. Az új távlatok és feladatok, módszerek megvitatása és kidolgozása folyt az igen jól megszervezett világtalálkozón. A reggeli katolikus, ortodox, protestáns áhítatok, a napot indító plenáris evangélizáció, majd a két délelőtti főelőadás, s a délutáni munkacsoportok, valamint rövid kurzusok tucatnyi izgalmas témával, majd az esti koncertek és a napot záró áhítat felfokozott légköre kiváló szellemi-lelki atmoszférát biztosított a műhelymunkához. A magas színvonalhoz a Sheraton Hotel kényelme és szolgáltatásai nyújtották a nagyszerű külső feltételt a munkához. A résztvevők színes sokasága – afrikai, latin-amerikai népviseletbe öltött lelkésznők, missziósok eleven, látványos csoportjai – ténylegesen érzékeltették a kulturális, nemzeti, egyházi sokféleséget. Amint Ron Nikkel, a PFI elnöke ezt meg is fogalmazta: „Összejövetelünk a remény jele mindazoknak, akik az igazságosság és irgalmasság szenvedélyes elkötelezettjei, akiknek szívében cselekvő együttérzés él a szegények, a fogvatartottak, az összetört emberi életek iránt”.
A világ ezernyi börtönében még ma is nagyon sok emberi tragédiával, megalázással lehet találkozni. A börtön sokak életét megtöri, egyéni és családi, közösségi és munkavállalói tekintetben egyaránt. Nagy szükség van a börtönökben Jézus evangéliumára, jó hírére, megbocsátásra a büntetés során, békességre a bilincsek között, helyreállító, talpra állító reményre és távlatokra a sokaknál megismétlődő elbukás, bűnismétlés közben. Erről szóltak a plenáris ülések előadásai, a különböző országokban forgatott rövidfilmek, melyek sokszor megrázó és elkötelező betekintést adtak egy-egy sorson vagy börtönlelkészi/missziós szolgálaton keresztül ennek a keresztyén munkaágnak a mélységeibe, különös lelki összefüggéseibe, és eredményeibe. Minden film, sors, talpra állás refrénje ugyanaz volt: Jézus, Jézus, Jézus, egyedül Jézus! A Magyar Testvéri Börtöntársaság kisfilmje is jól illett ebbe a sorba, ami beszámolt a hazai börtönökben egyre népszerűbb országos bibliaismereti versenyekről. Roszík Gábor evangélikus lelkész, a hazai PFI elnöke mellett megszólalt benne Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, országos parancsnok is, értékelve ezt a kezdeményezést. A pódiumbeszélgetések egy-egy nap főtémájához kapcsolódtak, ezek egyikén hazai PFI elnökünk is beszámolt a magyar munkáról. Tapasztalatát a reménység összefüggésében így summázta: „Never give up! – Soha ne add föl!”.
A munkacsoportokban 48 témakörben hangzottak előadások, beszélgetések, például a külföldi fogvatartottak gondozásáról, a börtönlelkészi és missziós munka média-megjelenítésének módszereiről, a keresztyén-muszlim börtönlelkészi munka esélyeiről. Megismerkedhettünk a helyreállító igazságosság világszerte egyre elterjedtebb módszereivel, a családi kapcsolatok helyreállításának, gyógyításának tapasztalataival, a börtön és a büntetés bibliai összefüggéseivel. Érdekes volt az utolsó ítélet és a keresztyén etika, valamint a törvénykezés, ítélkezés kultúrájának a lehetséges kapcsolatáról hallani.
Csoportunk tagjai igyekeztek több helyen is jelen lenni. Magyari Márton koordinációjának köszönhettük ezt. Több felekezetből jöttünk mi is: L. Molnár István és Dr. Békefy Lajos, valamint a szlovák csoportból többször hozzánk csatlakozó Dr. Anatala Éva református, Jánosa Attila evangélikus börtönlelkészként, Dr. Magyar Máriusz ortodox esperes-lelkészként, Dani Józsefné baptista, Dr. Bányai Miklós római katolikus börtönmissziós munkatársként. A rendkívül gazdag tartalmú világtalálkozó anyagai, tapasztalatai még itthon is feldolgozásra várnak. Könyvek, munkafüzetek, módszerek fordítása és megbeszélése következik majd.
Bizonyos, hogy hazai börtönszolgálatunk tartalmilag, módszertanilag is gyarapodik a PFI kilencedik világgyűlése révén. Jó volt látni azt, hogy a világméretű mozgalom vezetése milyen mélyen ismeri és gondosan számon tartja, s becsüli a világ börtöneiben működő szolgálatokat és munkatársakat. A megbecsülés jeleként különböző nemzetközi díjak kerültek kiosztásra a kreatív munka, a börtönlelkészi tevékenység, az önkéntes szolgálat elismeréseként. A kitüntettek között bolgár, afrikai, amerikai, latin-amerikai, ázsiai személyek voltak. De jó lenne ebből is kicsit eltanulnunk! Remény, megbocsátás, helyreállítás, békesség – hogyan is működik ez közöttünk, nálunk, mit teszünk ezért börtönlelkészként, missziósként, de a magyar börtönrendszer hivatalos vezetőiként, állományi tagjaiként? Azt gondolom, van mit együtt tanulni, végezni. S talán ez az ösztönzés a legnagyobb és ismét megtapasztalt tanulsága ennek a világtalálkozónak. Köszönet érte mindenkinek, legfőképpen Urunknak, aki a PFI munkája révén is hirdeti és segíti a bilincsek közötti és zárkaajtók mögötti isteni szabadítás lehetőségét a foglyoknak és lesújtottaknak (Luk 4,18)!

Dr. Békefy Lajos

A nemzeti erkölcsi határvédelem fáradhatatlan őrének kitüntetéséhez…

Szűcs Dániel főszerkesztő

Felvidék.ma 2023.08.19.

Fotó: Botár Gergely/Miniszterelnökség

Nagy örömmel, büszkeséggel, elégedettséggel s némi derűvel – de legfőképpen: a Fennvaló iránti hálával fedeztem fel egy számomra igen kedves nevet az idei augusztus 20-i államünnepünk alkalmából kitüntetettek névsorában: lapunk állandó szerzőjét, Dr. Békefy Lajost Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki (a hivatalos indoklás szerint: „jelentős közéleti-publicisztikai tevékenysége, valamint börtönlelkészi- és médiapasztorációs tevékenysége elismeréseként”).

A bevezetőhöz tartozom egy rövid magyarázattal. Az öröm magától értetődik, hiszen természetes, hogy örülünk, ha egy emberségében és munkájában is nagyszerű ember életművét nemcsak mi, az olvasók, hanem a “hivatalosságok” is elismerik. Büszke is vagyok, hiszen immáron sok éve lapunk állandó szerzőjeként írások százait publikálta hasábjainkon – ráadásul olyan téma-merítéssel, amit nem biztos, hogy sokan várnak egy nyugalmazott református lelkipásztortól.

Hogy csak e munkának az ívére rávillantsak: az örmény népirtástól egészen a mesterséges intelligenciáig minden érdekli kitüntetettünket, s mindezt sajátos nyelvezetén, de mindig jól azonosíthatóan ugyanazon a prizmán keresztül vizsgálva: a Lélekén.

És igen, derűvel is tekintettem e kitüntetés tényére: remélem megbocsátja majd e gondolattársítást, de nem tehetek róla, ezer és egy tekintetben is találónak és igaznak gondolom: íme, az első református keresztes lovagunk!

A legjobb értelemben. Református lelkipásztorként sem a legkönnyebbet választotta (lletve talán pontosabb, ha azt mondjuk: fogadta el az Úr által számára kijelölt pályát): a Dunaújváros-Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben éveken át végezte börtönpasztorációs szolgálatát, ami talán – legalábbis egy „megrögzött” rácson kívüli számára – a lelkileg egyik leginkább megterhelő szolgálati terület.

Ami pedig a keresztes lovagságot – és egyúttal lovagiasságot illeti: kevés olyan igaz, a magyar és keresztyéni gyökerei, a protestáns hagyományok iránt mélyen elkötelezett, azokat lelki és tudós emberként is tökéletesen ismerő reformátust ismerek, aki ennyire nyílt szívvel és tisztelettel viszonyul a többi felekezethez.

Jobbja állandóan kézfogásra nyújtva katolikus és más keresztény testvéreink felé, szívügye a vallások közötti párbeszéd.

És ez a beszéd szó szerint értendő: kínai keresztyén testvéreinkkel éppoly jól szót ért, mint a Vatikáni Levéltár munkatársaival.

A kitüntetett szerettei körében a díjátadót követően

Nem is oly rég az a megtiszteltetés ért, hogy legutóbbi, a Felvidék.ma-n is olvasható írásait (is) felsorakoztató könyvéhez írhattam egy rövid előszót, ebben így fogalmaztam: „Ezen a hatalmas úton biztos kezek vezetnek: Békefy Lajos a református lelkipásztor szilárd Isten-ismeretével, a tudós ember bölcsességével, a hazájával-nemzetével érző honfi szenvedélyével – s amit az őt ismerők az elsők között említhetnek: csodálatra méltó munkabírásával és munkaszeretetével kísér bennünket. Azt is tudjuk, hová, hiszen egy percig sem lehet kétséges, mire, pontosabban Kire irányítják a figyelmünket ezek az írások. Arra, Akire nagyon nagy szükségünk volt a járvány legnehezebb pillanataiban – azaz minden pillanatában – de talán még nagyobb szükségünk lesz rá a pandémia utáni világban. Arra, Aki ígéri: „Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket.” Ebből az életteli forrásból táplálkozik Békefy Lajos valamennyi itt közölt írása. Valójában az egész munkássága…”

Ezt az életet, munkásságot ismerte most el a világi „hatalom” a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. Amiért köszönetet mondunk. De

hálát igazán a Fennvalónak mondunk Békefy Lajosért, s kérjük, hogy tartsa meg köztünk továbbra is jó egészségben, erőben, református-keresztyéni derűjében, hatalmas, bennünket is inspiráló munkabírásában.

Magam és a szerkesztőség valamennyi munkatársa nevében szívből gratulálok Békefy Lajosnak!

Szűcs Dániel/Felvidék.ma

Lelkigondozás a börtönben

Börtönügyi szemle - 26. évf. 4. sz. (2007.) 81-89. oldal

Nemzetközi körkép

Muszlim lelki gondozókat keresnek az angol börtönökbe Az angliai börtönökben mintegy hétezer muszlim tölti büntetését. A keresztyén fogvatartottaktól eltérő módon, legtöbb helyen nincs iszlám lelki gondozójuk. A Shrewsburyben található Dana Börtön ezt a helyzetet meg akarja változtatni: muszlim imámot, illetve lelki gondozót keresnek, meglehetősen jó feltételekkel. Heti 10 óra lelki gondozásért évi 35 000 brit fontot (51 000 eurót) tudnak fizetni. A legfontosabb feltétel a jó kapcsolatteremtő képesség. Európa más börtöneiben is keresik a megoldást, hogyan tudnának iszlám papokat vagy lelki gondozókat alkalmazni, (akte.islam.de) A világ legnagyobb nyitott börtönei William Kenney, a birminghami érsekség püspöke, az angol és walesi Püspöki Konferencia Európai Ügyekért felelős szóvivője, 15 amerikai és európai római katolikus püspökkel együtt látogatást tett a Szentföldön, ahol találkozott egyházi és világi vezetőkkel. Benyomásairól az Independent Catholic News internetes honlapon számol be, írását így kezdi: “Most tértem vissza a világ két legnagyobb nyitott börtönéből - Bethlehemből és Gázából”. Amikor a születés városa felé tartott, a magas fal miatt, ami körülveszi Bethlehemet, úgy érezte, börtönbe lép be. A gázai övezetben is ez volt az érzése. A püspök ebben az évben még egyszer vissza akar térni erre a területre. Az a véleménye, hogy igazságosság és béke csak akkor fog megvalósulni ezeken a vidékeken, ha a három nagy vallás: a zsidóság, a keresztyénség és az iszlám ott élő képviselői, vezetők és vezetettek közösen fognak össze ennek megvalósításáért. A béke megteremtése ugyanis nem csak a politikusok dolga. (ICN) A szociális munka és a börtönpasztoráció találkozója A németországi Freisingben megtartott összejövetel elsődleges célja az volt, hogy állandó tanulmányi és együttműködési csoportot hozzanak létre Európában a börtönpasztoráció erőforrásainak és célkitűzéseinek jobb összehangolására. A találkozón a börtönök szociális valóságának elemzésére azoknak a kihívásoknak a fényében került sor, amelyek a fogvatartottak emberi jogairól 2005-ben Rómában megrendezett nemzetközi szeminárium során kerültek felszínre, különös tekintettel a kábítószeresek, az idősek, az elmebetegek, illetve a végső stádiumban lévő betegek, valamint a nők, a bevándorlók csoportjaira, (rv.de, vr.hu) Gyilkos prédikál a börtönben? „A börtön igazgatójának az a döntése, hogy eltiltotta az egykori gyilkost a prédikálástól, aki büntetése töltése közben megtért, valójában összefér a fogvatartott társainak vallásgyakorlási jogával” - állapította meg egy bostoni bíróság. Wesley Spratt elítéltet a rendkívül szigorú Rhode Island Börtönben tartják fogva 1995-ben elkövetett gyilkossága miatt. A férfi - elmondása szerint - az elmúlt hét évben többször prédikált, de mindig a hivatalos börtönlelkész jelenlétében. Az új felügyelet 2003-ban azonban eltiltotta Sprattot a prédikálástói, mondván, az veszélyes, ha fogvatartott ilyen tekintélyre tesz szert rabtársai között. Az elítélt ügyvédje azzal érvelt, hogy védence mindig a lelkész jelenlétében és a maximális biztonsági előírások betartása mellett tette ezt. “Ezt hetente végezte, nyíltan, és minden rendzavarás nélkül” - érvelt Labinger ügyvéd. A szövetségi bíróság jóváhagyta a tiltást, mondván: a legfőbb érdek a biztonságos börtönállapotok fenntartása, (christ.news)

Keresztyén börtönprogram állami támogatás nélkül (Minnesota/USA) - A Keresztyén Börtönprogramot a Minnesota Állami Börtönben annak ellenére folytatják, hogy megszűnik állami támogatása. Az eddig biztosított 100 ezer dolláros évi támogatás elmaradását más módon igyekeznek a keresztyén egyházak biztosítani. A “Belső Változás” nevet viselő korrekciós program célja a fogvatartottak előkészítése a börtönön kívüli életre. Maga a minnesotai börtön személyzete és a fogvatartottak is elégedettek a programmal, s ragaszkodnak hozzá, (carel l.usa) Az anglikán főzsinat foglalkozott a börtönüggyel is (L ondon)-A z Anglikán Egyház nemrég véget ért főzsinata a nukleáris fegyverkezés elutasításának kérdése mellett megvitatta a börtönüggyel kapcsolatos jelentést is. A canterbury érsek, Rónáid Williams felszólítására foglalkoztak a büntető igazságszolgáltatással, a kiegyensúlyozottabb büntetési rendszerrel, amely mind a tettes, mind a sértett érdekeit figyelembe veszi. Létrehoztak egy egyházi bizottságot, amelynek feladata különböző büntetőjogi modellek kidolgozása, amely során a társadalom büntető attitűdjeit is jobban megvizsgálják. A büntető kultúra jelentősebb reformjára lesz szükség a közeljövőben az érsek szerint, (ekklesia.uk)

Börtönlátogatáson a pápa

(Róma)-2 007. március 18-án vasárnap délelőtt XVI. Benedek pápa felkereste Róma külvárosi negyedében, Casal dél Marmoban a fiatalkorúak börtönét, ahol az 50 fogvatartott nagy többsége külföldi serdülő gyermek. A börtön kápolnájában a pápa szentmisét mutatott be, majd rövid ideig beszélgetett a fiatalokkal. A katolikus egyházfőt megérkezésekor Clemente Mastello olasz igazságügy-miniszter fogadta és kalauzolta ott tartózkodása során. Ezzel a látogatással a pápa folytatta azt a hagyományt, amely sajátságos módon jellemezte II. János Pál pápaságának idejét. II. János Pál Rómában és külföldi útjai során összesen 12 alkalommal mutatott be szentmisét rabok között. Éppen ugyanezt a fiatalkorúak börtönét látogatta meg először II. János Pál is pápasága kezdetén, 1980-ban. Akkor még mások voltak a társadalmi körülmények, és a börtönben olaszokat tartottak fogva, míg jelenleg a börtönlakók többségét kínaiak, románok és latin-amerikaiak alkotják. A hátteret akkor is, most is ugyanazok a problémák alkották-alkotják: a szegénység, a tudatlanság és a rossz családi körülmények. A börtönben számos kezdeményezéssel ar-ra törekednek, hogy a fiatalok megváltoztathassák életüket - iskolába járnak, szakmát tanulhatnak, szórakoztató és kulturális programokon vehetnek részt, (rv.de, vr.hu) A pápa börtönprédikációja fiatalkoriaknak (Vatikán) - “Hagyjuk el a bűnt, és téijünk vissza Istenhez. Tegyük meg együtt ezt az utat a belső megszabadulás felé” - buzdította XVI. Benedek pápa a római “Casal dél Marino” Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének lakóit. Az olasz kormány képviseletében jelen volt Clemente Mastella igazságügy-miniszter, valamint az intézet vezetői és dolgozói, valamint a fogvatartott fiatalok családtagjai is. A mintegy ötven fiatal nagyobb része román származású, valamint a volt Jugoszlávia területéről idetelepült nomád cigány. Többségük vagyon elleni bűncselekmények miatt került ide, személyazonossági okmányokkal nem rendelkezik. A pápa gondolatait a tékozló fiúról szóló példabeszéd köré fonta. Szeretettel és családias hangon beszélt az evangélium alapján a fiatalokhoz: „Egy apának két fia teljesen eltérő életfelfogással, békében és jómódban él, mígnem a kisebbik úgy érzi, hogy megkell találnia azt az életet, ahol teljesen szabad lehet, azt csinálhat, amit akar, nem korlátozzák az isteni parancsolatok és szabályok. Elhagyja tehát a szülői házat, de idővel ebbe a szabadságba is bekúszik az unalom, a szorongató belső üresség. Elfogy a pénze, és az addig áhított élete már nem elégíti ki. Ekkor elgondolkozik azon, hogy valóban ez-e az élet útja, hogy a szabadság azt jelenti-e, hogy csak azt csinálja, amit ő akar, hogy csak magának él? Nem inkább az az élet, ha másokért él, ha hozzájárul a világ, az emberi közösség építéséhez? És ekkor egy új belső utat kezd el járni, amelynek során más megvilágításba kerülnek számára ezek a fogalmak” - magyarázta a pápa a fiataloknak. Végül az ifjú úgy dönt, hogy újra kezdi régi életét, visszatér apjához, aki tiszteletben tartva szabadságát hagyta őt elmenni, hogy megértse, mi az élet, és mi nem az. Hazatérése nagy ünnep, az újrakezdés ünnepe. „Rájön, hogy éppen a munka, az alázat, a mindennapi fegyelem teszi igazzá az ünnepet és a szabadságot. Megérti, hogy Isten parancsolatai nem akadályozzák a szabadságot, sem a szép életet, hanem azt az utat jelzik, amelyen megtaláljuk az életet.” Mit is tanít tehát az evangélium? Mindenekelőtt azt, hogy ki Isten valójában. „Ő az irgalmas Atya, aki Jézusban határtalanul szeretett bennünket. Ő befogad minket, és visszaadja gyermekei méltóságát.” „Ez a példabeszéd segít megértenünk azt is, ki az ember” - folytatta XVI. Benedek. Az ember Isten képmása, de törékeny teremtmény is, ki van téve a rossznak, de képes a jóra. A pápa a megtérésre szólította föl a fiatalkorúak börtönének lakóit ebben a nagyböjti időben. “Ez lehetőség arra, hogy úgy döntsetek: fölkeltek és elindultok. Tehát hagyjuk el a bűnt, és térjünk vissza Istenhez. Tegyük meg együtt ezt az utat a belső megszabadulás felé” - mondta a fiataloknak. A szolgálat után a pápa a börtön tornatermében köszöntötte az intézet vezetőit és dolgozóit, majd egyenként meghallgatta a fogvatartott fiatalokat, akik az ott készített fa- és kerámiatárgyakkal, festményekkel kedveskedtek neki. Valamennyiüket átölelte, és emlékeztette őket, hogyan élhetnek az örömben, akkor is, ha meg vannak fosztva szabadságuktól. „A titok ebben rejlik: Istent kell az első helyre tennünk életünkben.” (drbl) Osztrák börtönlelkészek találkozója (Linz) - Az osztrák börtönlelkészek szolgálata egyre erősödik, bővül, amire azért is nagy szükség van, mert az ausztriai fogvatartottak száma még soha nem volt ilyen magas, mind a fogvatartottak, mind a fogva tartók pszichikai terhelése nő. Egyre több nő dolgozik az osztrák börtönlelkészi szolgálatban. Jelenleg a börtönlelkészek száma 55 fő, ebben a katolikus és a protestáns lelkészek is benne vannak. A bv. lelkészek együtt dolgoznak a szakszolgálatokkal, a pszichológusokkal, a szociális munkásokkal, az orvosokkal, a pszichiáterekkel és a nevelőkkel. A börtönben a lelkészek feladata a fogvatartottak erősítése az elszigetelődéssel és a kétségbeeséssel szemben, a börtönön kívül pedig a hozzátartozókkal ápolt vagy éppen elnehezült kapcsolattartás segítése, a szociális szervezetek kapcsolatainak felhasználása a szabadulok javára, illetve az egyházak, gyülekezetek és a társadalom gondolkodásának befolyásolása a volt fogvatartottak visszafogadására. Az osztrák börtön lelkészek a 2007. őszén megtartott ökumenikus szemináriumukon részletesen megvitatták szolgálatuk tapasztalatait, és felvázolták az újabb lehetőségeket a még hatékonyabb börtönlelkészi szolgálat érdekében, (kkn.at)

Lágerek evangélLágerek evangéliuma - egyház a pokolban (Róma) - Livornóban ismét kiadták Roberto Angeli könyvét, amelyben az egyházmegye egykori plébánosa a náci koncentrációs táborokban megélt iszonyatos tapasztalatait foglalta össze. A könyv először 1953-ban, majd kibővítve 1964-ben jelent meg, utolsó, posztumusz kiadására 1985-ben került sor. A kötet az egyik legmeghatóbb elbeszélése annak, hogy egy olasz pap hogyan vett részt az antifasiszta ellenállásban. Angeli atya vállalta a deportálást, a lágerek poklát, a megaláztatást, de azt is, hogy mindvégig következetesen tanúságot tegyen a feltámadás reményéről. Roberto Angeli 1913-ban született az észak-olaszországi Vicenza közelében. 1936-ban szentelték pappá, 1942-ben livornói plébánosnak nevezték ki. 1943-tól kezdve minden tőle telhetőt megtesz a város zsidó lakosságának megmentése érdekében, az üldözötteknek szállást és hamis okmányokat szerez. Tevékenysége révén hamarosan kapcsolatba kerül az ellenállási mozgalommal, egy ideig az Újjászületés c. földalatti újságot is szerkeszti. A fasizmus és a nácizmus elleni küzdelem számára alapvető keresztény igény volt. Szüntelenül azt hirdette, hogy a kereszténységet nem lehet áruba bocsátani, és következetesen elutasított minden olyan ideológiát, amely elvetette a kereszténységet. Az ellenállásban való részvétele természetesen nem maradhatott titokban. 1944. május 21-én a Gestapo két fegyveres ügynöke rejtekhelyén tartóztatta le. A firenzei parancsnokságon kegyetlen kihallgatásoknak vetették alá. Olaszországi lágerek után került az osztrák Mauthausen koncentrációs táborba, majd 1944 novemberében több száz, különböző nemzetiségű pappal együtt Dachauba szállították. „Nem, Dachau nem olyan volt, mint Mauthausen - jegyezte fel később - Dachau túltett a poklon.” Angeli atya a 134351-es számot kapta a lágerben, ahol továbbra is szilárdan kitartott hitében. “Az a földalatti egyház mentett meg engem, amely olykor a lágerekben kialakult” - írta. „Az a titkos, de élő és figyelmes egyház vigaszt nyújtott számomra, éreztem, hogy pap vagyok, egy értékes és áldott karizma letéteményese, még ott, az elvetemültségnek abban a poklában is. Ez jelentette számomra a túlélés lehetőségét” - folytatta. “Hasznos és talán szükséges volt, hogy a terrornak és a halálnak azon a helyén legyenek papok. Nem mutattunk be szentmisét, de reggel, a névsorolvasásnál, amikor a tábor főterén 20 ezer szenvedő ember megkezdte kimondhatatlan fájdalmakkal teli napját, mi azért voltunk ott, hogy megkezdjük szolgálatunkat - mint közvetítők Isten és az emberiség között. A nyüzsgő tábor olyan volt, mint egy nagy forró tepsi, sokkal értékesebb, mint templomaink aranyozott tányérjai. Ez a tepsi tele volt a világ rettenetes szenvedéseivel, és mi felemeltük azt az Ég felé, megbocsátásért és békéért könyörögve.” A dachaui lágerben Angeli megtapasztalhatta az ökumenizmus mély élményét is. A táborban több mint 1 500 katolikus, protestáns és ortodox egyházi személy volt fogva tartva. Erről az élményéről így írt: “Egyformán szerettük Krisztust, és nevében, hogy hűségesek maradjunk hozzá, szembe szálltunk a nácizmussal, egyesítettük szenvedéseinket. Címek és kiváltságok nélkül, az éhség és a hideg szorításában, tetvektől kínozva és félelemben élve, kiszolgáltatva a gyűlöletnek és a kegyetlen brutalitásnak megtanultuk, hogy felfedezzük a lényeget, ami egyesített bennünket, és megtapasztaltuk az elválasztó korlátok törékenységét is.” Az 1978-ban elhunyt pap a következő szándékkal adta közzé a lágerekben szerzett élményeit: “Remélem, hogy ez a kis könyv segíti majd a fiatalokat abban, hogy elmélkedjenek az élet valódi értékeiről. A szabadság, az igazságosság, a béke szüntelen elkötelezettséget igényelnek, olyan áldozatot, amely alól egyetlen nemzedéket sem lehet felmenteni.” (Osservatore Romano, rv.de)

Cacau: “Nagyon lelkesít a foci, de Isten még inkább” (Stuttgart) - A brazil profi futballista interjút adott a SportBild-nek, melyben világossá tette: a hit számára nem mellékes dolog, hanem éppen főtéma. A foci-sztár számára vannak a futballnál is fontosabb dolgok: “Az éhezők, az elüldözött gyermekek. Azért imádkozom, hogy Isten segítsen ezeken az embereken”. Érdekes, hogy bármiről is kérdezik, Cacau végül is mindig a hithez kanyarodik vissza. Pólóin, internetes honlapján mindenütt ez áll: “Hiszek Jézus Krisztusban”. A focista rámutatott az interjúban: azt szeretné, ha Németországban az emberek nem csak a futballal, a szakmával vagy a karrierrel törődnének, hanem Istennel is. Ő maga ezt így fogalmazza meg: “Jézus döntő fontosságú az életemben”. Arra biztatja olvasóit, nézőit és hallgatóit, hogy olvassák a Bibliát. “Minden nap olvasom a Bibliát, a meccsek előtt is imádkozom.” Idén Cacau megkapta a Keresztyén Médiumszövetség, a KÉP Arany Iránytű díját, azért, mert a nyilvánosság előtt és a médiumokban is vallást tett/tesz hitéről. A 26 éves futballista így fogalmazott a díj átvételekor: “Nagyon lelkesít a foci, de Isten még inkább”, (promedienmagazin.de ) Bírálat a börtönből szabadultak helyzete miatt (Hannover) - Az észak-németországi fogvatartottak helyzetéről kritikusan szólt Walter Lampe diakónus-lelkész, aki börtönpasztorációval foglalkozik. Szerinte a fogvatartottak nincsenek kellőképpen előkészítve a szabadulásuk utáni időre. Korábban még szempont volt a társadalmi visszailleszkedés segítése, ma már mind a büntetés-végrehajtásban, mind a közvéleményben a biztonság az elsőrendű szempont. Ez a szabadulok elé sokszor legyőzhetetlen akadályt gördít. Életük újrakezdéséhez lakásra, munkára és biztos fizetésre van szükségük. Drogfüggők szabadulásakor a támogatás még fokozottabb mértékben szükséges. Szociálpedagógusok, lelkészek, jogászok próbálják segíteni a szabadulókat a “Resohelp”-nek nevezett, a társadalmi visszailleszkedést segítő program keretében. A Hannoverben működő iroda az elmúlt évben 405 szabadulónak nyújtott segítséget, (epd.de) Keresztyén börtönrádió az USA-ban (Grand Rapids, Michigan, USA) - A Keresztút Bibliai Intézet (CBI), melynek célja a börtönben lévők nevelésének támogatása, segítése, illetve a helyreállító és a szociális igazságosság keresztyén rehabilitációs programjának hasznosítása az USA-ban, beindította heti rádióadásait. A korábban rádiós lelkészként szolgáló Dávid Feddes rendszeresen tart majd elmélkedéseket fogvatartottaknak az adásban 15 percen át, illetve foglalkozik olyan kérdésekkel, amiket levélben juttatnak el hozzá a fogvatartottak. A rádiós börtönlelkész lelkesen szólt az új feladatról: “A CBl-ban örülünk annak, hogy a börtönben lévők életét ilyen úton-módon is gazdagíthatjuk az evangélium által. Reméljük, hogy ez az új program hoz majd önkénteseket, illetve a börtönlelkészek figyelmét és támogatását is kiérdemli, valamint a gyülekezetek érdeklődését is felkelti a rácsok mögött élők sorsa iránt”. Ugyanakkor az adás a nyilvánosságot, a közvéleményt is megcélozza, hogy az oktatásban, inspirációban mozgósítsa a hallgatókat a helyreállító, bűnügyi és szociális igazságosság ügye mellett. A CBI rendszeresen tart kurzusokat börtönlelkészeknek és támogató önkénteseknek a fogvatartottak lelki gondozása és rehabilitációja speciális témakörében, (cbi.news)

A katolikus börtönpasztoráció 12. világkongresszusa (Castel Gandolfo) - A pápa 2007. szeptember 6-án délelőtt castel gandolfói nyári rezidenciáján fogadta a konferencia 250 résztvevőjét, akik 56 országot képviseltek. Hozzájuk intézett beszédében utalt a szeptember 12-ig tartó kongresszus témaválasztására: „ “Felfedezni Krisztus arcát minden elítéltben”, amely jól bemutatja szolgálatukat, mint az Úrral való élő találkozást. Munkájukban türelemre és kitartásra, valamint fontos külI detésük tudatosítására van szükség - hangsúlyozta a pápa. Az elítélteken könnyen erőt | vehet az elszigeteltség, a szégyen, az elutasítottság érzése, amely fenyegeti reményeiket és terveiket. A börtönlelkészek arra kaptak meghívatást, hogy Isten végtelen irgalmának és megbocsátásának hírnökei legyenek. A polgári hatóságokkal együttműködve I segítsék az elítélteket annak felfedezésében vagy újrafelfedezésében, hogy Isten ke-gyeimével megújíthatják életüket, valamint a felelősség és a kötelezettségek felvállalásával becsületes életet élhetnek a társadalomban. Ezután XVI. Benedek kiemelte, hogy az igazságügyi és büntető intézményeknek hozzá kell járulniuk a bűnözők rehabilitációjához. Amikor a börtönkörülmények nem vezetnek az elítéltek értéktudatának visszanyeréséhez és az ezzel járó kötelességek elfogadásához, ezek az intézmények nem töltik be alapvető feladatukat. A hatóságoknak tartózkodniuk kell minden olyan büntető vagy fenyítő eszköztől, amely aláássa vagy lealacsonyítja az elítéltek emberi méltóságát. Végül XVI. Benedek pápa felhívta a figyelmet arra, hogy a kínzásokra vonatkozó tiltás semmilyen körülmények között sem szeghető meg. (rv.de, vr.hu) A münsteri rabkönyvtár a „2007. év könyvtára” (Münster/Berlin) - A münsteri büntetés-végrehajtási intézet rabkönyvtára kapta meg a Német Könyvtárszövetség „2007. év könyvtára” címet. „A könyvtár sajátos viszonyok között járult hozzá a kultúra és a képzés integrációjához” - hangzott az indoklásban. A nemzeti könyvtárdíjjal 30 000 euro jutalom jár. A könyvtári szolgáltatásban nagy ugrást jelentett a példás szociális és könyvtári munka kialakítása, színes könyvek beszerzésével és használatával. Az észak-rajna-vesztfáliai igazságügy-miniszter, Roswitha Müller-Piepenkötter a kitüntetést nagyra értékelte. Fontos dolog szerinte, hogy a büntetésüket töltő emberek megtanulhatják ebben az intézményben a szabad idő értelmes eltöltését. Különösen is fontos a büntetés ideje alatt megszerettetni a fogvatartottakkal az olvasást, (ekd.de) Apák napja a legszigorúbb amerikai börtönben (Angola/USA) - Az USA legmagasabb biztonsági fokozatú - a legszigorúbbnak tartott - börtönében, a Louisiana Államban található angolai börtönben 500 elítélt gyermekével tölthetett 2007. szeptember 8-án egy napot. A fogvatartottak nem csak átölelhették őket, hanem az 1 000 fiúval és leánnyal közös játékokon, kvízeken vettek részt, és együtt tanultak bibliai verseket, aranymondásokat a börtönlelkészek részvételével. A találkozót az a keresztyén szervezet szervezte meg, amelynek célja a fogvatartottak családjáról való gondoskodás - a neve: Awana Klub. A statisztikák szerint a szabadságvesztés büntetésüket töltő szülők gyermekei hétszer annyi bűncselekményt követnek el, mint a “normális” családok tagjai. Nagyon fontos az ilyen találkozás, mert a gyermekek érezhetik: apjuk szereti őket, s ez az egészséges lelki fejlődés és a kiegyensúlyozottság nélkülözhetetlen része, (jesus.de) Svájci börtönlelkész: a jog igazságosságra szorul! (Luzern) - Félix Mühlemann-Weiss református lelkész börtönlelkészként szolgál a luzerni kanton büntetés-végrehajtási intézeteiben. Nemrég beszámolt a sajtónak tapasztalatairól. Az igazi odafigyelésből jön létre az a bizalmi viszony, aminek meg van a helye a vallási életben, az egzisztenciális gondok területén és a mindennapokban is. A 17 év óta börtönlelkészként szolgáló Mühlemann-Weiss utalt a lelki gondozói titoktartás fontosságára. A jog - szerinte - mindig rászorul az igazságosság kontrolljára, s ezért szükséges a büntető törvénykönyv reformja is. Azt sem tagadta, hogy alapvető feszültség van a keresztyén bünbocsánat és az intézményesített büntetés-végrehajtás között, (kath.ch)

Kínai női focista - Bibliával (Peking) - A 23 éves támadó, Han Dun a női foci világbajnokságon sok gólt szeretne lőni a Kínai Népköztársaság válogatottjának színeiben. Mint nyilatkozta: ehhez szüksége van a Bibliára. Bizonyságtételének alapját Márk evangéliuma jelenti, amelynek különlenyomatát a Bibliatársulatok Világszövetségének kínai segélyszervezete adta ki 150 000 példányban. A focista nőt, aki Kína észak-keleti részén nőtt fel, édesanyja vezette be a keresztyén hitbe. 17 éves volt, amikor megkeresztelték. Még abban az évben meghívást kapott a kínai nemzeti válogatottba. „Keresztyén vagyok, s ez számomra szent”-jelentette ki. A Bibliáját mindig magánál tartja. „Szívesen olvasom a Bibliát, mert naponta valami fontosat tanulok meg a segítségével. Vannak, akik azt gondolják, hogy a Biblia unalmas. Pont ellenkezőleg: tele van bölcsességgel és örömmel. Megtanít, hogyan élhetek értelmes, tartalmas életet, segít felépíteni jellememet, és lelkileg megtisztít” - mondta. Hun Dán minden mérkőzés előtt komolyan imádkozik. Nemrég lábsérülése volt, de sokan imádkoztak érte. „Kérték Istentől a gyógyulásomat, és 10 nap alatt rendbejöttem” - nyilatkozta, (livnet.ch) Egy amerikai szenátor beperelte Istent (Lincoln) - Érnie Chambers szenátor, aki az USA Nebraska államában él, 2007. szeptember 17-én vádemelési javaslattal élt Istennel szemben, aki szerinte felelőssé tehető az aggodalomért, a terrorista fenyegetésekért, a szörnyű viharokért és az áradásokért. A vádemelési javaslat hátterében az áll, hogy az USA igazságszolgáltatása szerint mindenki mindenkit megvádolhat, s ez már a szenátor véleménye szerint az igazságszolgáltatás paródiája, (ref.ch) Tiltakozás a vallási könyvek börtönbeli korlátozása ellen (New York) - Az USA Szövetségi Börtönirodája a börtönkönyvtárakban korlátozni kívánja a nagy tömegben megtalálható vallási témájú könyvek elhelyezését. A börtönökből kihagyható könyvek listáján olyan kiváló teológusok müvei is szerepelnek, mint Kari Barth, Reinhold Niebuhr, a kortársak közül Rick Warren és Harold Kushne némelyik könyve. A Sojourners keresztyén aktivista szervezet „Állítsátok meg a börtönkönyvtárak cenzúrázását!” című tiltakozásában rámutat: a kormányzati bürokraták ötlete a vallási könyvek korlátozására emlékezetet a szovjet érára, de nem az USA demokráciájára, ahol vallásszabadság van még a börtönfalak mögött is. A központi börtönhivatal tájékoztatása szerint a megszorításokat az iszlám szélsőségesektől való félelem és megfontolás teszi indokolttá. Mark Early, az USA Testvéri Börtöntársaságának elnöke is tiltakozott a szervezet nevében a tervezett intézkedések ellen, amelyek - szerinte - még a terrorista veszéllyel sem indokolhatók, (eni.ch) Vallási irodalom a börtönkápolnák könyvtárában (Washington) - Az USA Börtönügyi Hivatala legutóbb kiadott közleménye szerint a börtönök kápolnáiban berendezett vallási könyvtárakba ismét tervszerűen lehet újabb vallási irodalmat elhelyezni. Korábban már napvilágot látott az a hír, hogy a hivatal korlátozni akarta a kápolna-könyvtárakba juttatható vallási, hitépítő irodalom mennyiségét. Ez ellen országos szervezetek, például a Testvéri Börtöntársaság is felemelte szavát, és tiltakozott, mire az országos hivatal felülvizsgálta elképzelését. A kedvezőtlen és korlátozó döntés ellen a Kongresszus több tagja és a más vallási csoportok is felemelték szavukat. Az eredeti döntés 2004-re megy vissza, amikor az Igazságügyi Hivatal főfelügyelője aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy bizonyos videókazetták és könyvek veszélyeztethetik a börtönök biztonságát. Bizonyos börtönökben tömegesen igyekeztek a helyi vezetők eltávolítani a vallási témájú anyagokat a kápolna-könyvtárakból. Most listát készítenek azokról a könyvekről, videokazettákról, amelyek a hivatal véleménye szerint veszélytelenek a biztonságra. Sokan kifogásolták, hogy ezzel a döntéssel a hivatal eddig nem látott cenzúrát vezet be a szabadság hazájának börtönrendszerében. A Testvéri Börtöntársaság nevű keresztyén világszervezet elnöke, Mark Early elmondta: “Évekbe és sok munkába került, amíg börtönlelkészek, helyi gyülekezetek, vallási szervezetek segítségével végre sikerült sok börtönben létrehozni a kápolna-könyvtárat. Ezt nem lehet egyetlen intézkedéssel megsemmisíteni, gondos válogatásra van szükség, amit mi állandóan ellenőrizni fogunk”, (cwn.usa) Audiobiblia a börtönöknek az USA-ban (Grand Rapids, Michigan, USA) - A világ egyik vezető Biblia kiadója, a Zondervan cég 1600 audiobibliát adományozott különböző amerikai börtönöknek a Testvéri Börtöntársaság közreműködésével. A bibliai tapasztalatok által inspirált lelkülettel és gondolkodással a fogvatartottaknak könnyebb elviselni a bezártságot és a különféle konfliktushelyzetet, ami éppen a bezártságból adódik. A Bibliákat a börtönlelkészeken keresztül juttatták el a különböző büntetés-végrehajtási intézetekhez. A hallgatható Biblia nem csak a szentírási szövegeket tartalmazza, hanem énekeket, zeneszámokat is, melyek segítik a hallgatókat a szövegben való elmélyülésben, (rns.usa) A Holdon olvasott bibliaversek (Dallas) - Azért a kéziratos jegyzetért, amelyen a Holdra vitt bibliai versek voltak, 126 ezer eurót adtak az USA-ban. Az Apolló 11 asztronautája, Edwin Eugene Aldrin ezt a jegyzetet egy úrvacsoránál használta a Holdon, miután 1969. július 21-én ő volta második ember, aki a Holdra lépett. Miután csekélyke bort és ostyát vett magához, amit presbiteriánus gyülekezete adott neki lelki útravalóul, felolvasta azt az igeszakaszt, amit János evangéliuma 15. részéből jegyzetelt ki korábban: “Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Neil Amstrong, 20 perccel korábban mielőtt a lábát a Holdra tette, szemtanúja volt ennek a ceremóniának a Holdon álló űrhajóban. A 2007. szeptember 20-án Dallasban tartott aukción úgy jelölték meg, illetve kiáltották ki az igés jegyzetet, mint az első olyan írást, ami tanúja volt egy vallási cselekménynek, amit ember elsőként tartott egy másik égitesten. Az Apolló Földre történő visszatérésekor az űrhajós Aldrin ismét néhány percet kért a tv-közvetítéskor ahhoz, hogy a másik, általa már korábban lejegyzetelt igeverset is felolvassa a nézők millióinak. Ez a bibliai idézet a 8. Zsoltár 4-5. verse volt: “Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - kérdem hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”, (idea.de)

Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis - EPA

https://epa.oszk.hu › pdf · PDF fájl

Balázs Péter

A helyreállító igazságszolgáltatástól a drámapedagógiáig (A pálhalmai gyakorlat bemutatása)

Intézetünkben a Pannon Oktatási Központ együttműködésével kezdődött meg az a célzatos és eredményes program, amelynek lényege, hogy az arra vállalkozó elítéltek hasznos, a társadalom felé nyitó eseményekben vegyenek részt. Az oktatási központ intézetünk Mélykúti Alegysége bábszakkörének és énekkarának működéséhez biztosítja egy-egy pedagógus szakmai irányítását. A női fogvatartottakkal 2009-ben kezdtük meg ezt a tevékenységet, mely azóta is folyamatos: istentiszteleteken énekkari szolgálat teljesítése, illetve sajátos nevelési igényű felnőttek számára ünnepi műsorok előadása Dunaújvárosban.

Ez a két program volt az első olyan társadalmi szerepvállalás, amikor intézetünk fogvatartottjai találkozhattak azokkal az emberekkel, akikhez „szólni akartak”, ahol azonnal visszacsatolást kaphattak a befektetett munkájukról. Nagyon fontos ez a momentum, hiszen visszacsatolás nélkül vajmi kevéssé várhatjuk el, hogy az érintett személyek érzelmei kifejezésre jussanak, továbbá nem tudható, hogy a jóvátételi munka valóban kielégítette-e az érintett közösség igényeit.

Hogy mennyire érte el célját a közös program, dr. Békefy Lajos börtönlelkész sorait szeretném idézni, aki így értékelte az eseményt: „valami történt pünkösdkor Dunaújvárosban. A fogvatartottakból álló Kodály-kórus szép pünkösdi éneklése, az élő női hang szép összhangzatos megszólalása, az alkalomhoz választott versek előadása szívszorítóan hatott a jelenlévőkre. Fogvatartottak énekeltek a Lélek szabadságáról, s mindnyájan átélhettük, hogy a szabadságnak nem csak a börtönből való szabadulás tekintetében van igazi tartalma számukra, hanem lelki értelemben is. (…) Ezen a pünkösdön Dunaújvárosban is bebizonyosodott: a bizalom, a nyitottság tud jó gyümölcsöt teremni fogvatartottakban, s őket hallgatókban egyaránt. S hogy az eredmény(esség)hez a kockázatvállalás bátorsága is kell. Ennek nyomán mindnyájunkban megfogalmazódott és a búcsú pillanataiban ki is fejeződött a köszönet. Ezen a pünkösdhétfőn Dunaújvárosban igazán Európában és Jeruzsálemben érezhettük magunkat, amikor néhány pillanatra – mint az első pünkösdkor – valóban megszűntek, leomlottak Krisztusban a legkülönfélébb válaszfalak, hogy ne mondjam: a rácsok és a szögesdrótok, meg az elítéltek és a szabadlábon lévők közötti határok (…) S talán bizonyos előítéletek is oldódtak, mert embereket, s nem különcöket láthattak maguk között a templomos hívek. A bukdácsolók között »bebukottakat«, akik sokban olyanok, mint ők. De mindenképpen Isten megváltásra szoruló gyermekei, vagy éppen a szabadlábon lévőknek megváltást, isteni szabadítást elfogadott testvérei. Köszönet ezért a kölcsönösen különös és fontos tapasztalatért a fogvatartottaknak, a büntetés-végrehajtás vezetésének s a vendéglátó evangélikus gyülekezetnek!”

Megjelent in:

BÖRTÖNÜGYI KALEIDOSZKÓP, Bp. 2014, Kiadó: Büntetés-végrehajtás Tudományos tanácsa

Search This Blog

THEO DIGEST

BÖRTÖNDOSSZIÉM VÁZLATA

Első pálhalmai börtön „imafesztivál”

Emléksorok dr. Tari Ferenc ny. bv altábornagy tiszteletére

Imafüzet a rácsok mögött

Az űrlelkészségtől a zűrlelkészségig – emlékező sorok a titkok könyvéből

Emberfeletti erők között: isteniek, emberiek, földiek és világűriek együtthatása

Létcsodák engedelmességgel – a legfelső létdimenzió ölelésében

Űrlelkészség – zűrlelkészség

Magyar börtönlelkészek és missziósok Torontóban

A nemzeti erkölcsi határvédelem fáradhatatlan őrének kitüntetéséhez…

Hogy csak e munkának az ívére rávillantsak: az örmény népirtástól egészen a mesterséges intelligenciáig minden érdekli kitüntetettünket, s mindezt sajátos nyelvezetén, de mindig jól azonosíthatóan ugyanazon a prizmán keresztül vizsgálva: a Lélekén.

Jobbja állandóan kézfogásra nyújtva katolikus és más keresztény testvéreink felé, szívügye a vallások közötti párbeszéd.

hálát igazán a Fennvalónak mondunk Békefy Lajosért, s kérjük, hogy tartsa meg köztünk továbbra is jó egészségben, erőben, református-keresztyéni derűjében, hatalmas, bennünket is inspiráló munkabírásában.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

JÓLESŐ ADVENTI FIGYELMESSÉG - KÖSZÖNÖM, HÁZELNÖK ÚR!

PROTESTÁNS SZAKVÉLEMÉNY KÉT NYELVEN: XIV. LEÓ SZENTLÉLEK-OLVASATBAN -- PNEUMATIKUS PORTRÉ A JÖVŐ PÁPÁJÁRÓL- MAGYARUL ÉS ANGOLUL

HÁROM SPIRITUÁLIS KÖTET A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETTŐL - LELKÉSZ-ÍRÓI ARS POETICA