ISTEN GYENGÉDSÉGÉNEK ÜNNEPE
In preparazione alla festa del Signore, ho scritto a Torino, la città che ha dato rifugio al nostro padre Kossuth, invitando anche i miei fratelli in patria a celebrare la tenerezza di Dio, il dottor Lajos Békefy Ph.D., servitore del Signore in Ungheria e in Italia.
ISTEN GYENGÉDSÉGÉNEK ÜNNEPE
Dr. Békefy Lajos
"A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem
oltja el"
Itt Torinóban, a Kossuth lakta
egykori ház közelében sétálgatva, útitáskámban a Losung bibliaolvasó kalauzával,
ismételten pneumatikus, Szentlélek teremtette csodának, összhangnak, kegyelmi
szimultaneitásnak vagyok a tanúja és átélője. Ma reggel ezt olvasom a 295. éve
megjelenő herrnhuti Losungban: "A
megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el"
(Ézsaiás 42,3 – Máté 12,20). Isten gyengédségének örök evangéliuma ez az
Ószövetségben, amit teljességében az Úr Jézus élt elénk. Gyengédségben is erős,
törékenységében is törhetetlen életével. Kivégzéssel, a kereszten is
lezárhatatlan, mert igaz és teljes földi életével. Két dolog látszik meg az
Igéből: Isten gyengédség etikája,
ami ellenáll, és éppen ezért megbírál mindent, ami földi történelmünkben, a status corruptionisban, az ősbűn okozta, valós
és valódi korruptság társadalmaiban, napjainkban is a durvaság, pusztító
önérvényesítés, letipró kivagyiság, fékezhetetlennek tűnő agresszivitás
torzulásaiban tombol. Ellentmondást nem tűrő képmutatásként. Ézsaiás Jézusban
megélt és örökre igazolt Igéje a
gyengédség hatalmáról teszi ünneppé a gyengék, a kicsinyek, a megalázottak,
a meghazudtoltak szürke és fénytelen, alig látszó földi létezését is.
Mindenkiét potenciálisan, valóságos felrangosítással. Isten gyengédsége teszi evangéliummá Ézsaiás Igéjét, Jézus
törhetetlenül erős gyengédsége pedig igazzá, megélhetővé az ószövetségi Ige két
szövetségben gyökerező egységét. Csodálatos HÍDIGE ez, amelyen át a választott
nép és a lelki egyház népe ezredévek óta ugyanabba az irányba lépkedhet. Egy
örök irányvételben egyesülve: a
végtelenül kegyelmes, szerető Isten kebele, ölelése felé.
A gyengédség hatalmas, innovatív ereje ország-kisöpréskor is
Itt, a gyengéd alpesi szél és a
déli tengerek felől fúvó meleg áramlat különös körforgásában, a Piemontban honos Savoyai hercegi család függetlenségének
és Európát védő kereszténységének a fészkében történelmi mértékben érzem
lüktetni a gyengédség lelkületének, etikájának a halhatatlanságát. (Gyermekként
emlékszem az újvidéki Pétervárad várfokán állva, miként képzeltem el a herceg törököknek
ellenálló ármádiája és a Dunán felfelé hajózó oszmán seregek küzdelmes találkozását).
De látom magam előtt az nagy öreg, a magyarok
Mózese és a turini remete Kossuth
Lajos „apánk” törékeny lényéréről, arcáról készített festmény alapján a
mindhalálig fájó, mégis bízó magyarságtudattal Torinó utcáit, sétányait számolatlanul
töprengve átbandukoló, végtelen rónákat vágyó szemrebbenését. Amint dolgozószobája
csendjében szakállára ejti könnycseppjét, a remeteség, az önkéntes száműzetés,
a magyar hontalanság, de nem a sorstalanság öregkori könnycseppjeit. Ami aztán lassanként
kiapadt, mint napjainak száma. A nyüzsgő, modern Torinó egyik parkjában hálát adok azért, mert neki
és nekem, és minden keresztyén testvéremnek felfénylik az ószövetségi forrású,
Jézus életével hitelesített Ige: "A
megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el".
Felidézi ez a gyengédség erejét hirdető isteni IGESZÓ bennem egykori egyházi
újságíró, literátor testvéremnek, az általam szerkesztett Presbiter
szerkesztőbizottsági tagjának, Hegyi-Füstös István tiszteletes és
kossuthi hajthatatlansággal, igazságszeretettel megáldott, ezért sokakkal küzdő
szolgatársamnak az emlékét. Úgy robbant be az egyik szerkesztőbizottsági űlésre
a Ráday utcai öregkollégiumban tartott alkalomra, hogy csaknem Keresztelő János
pusztát átrezegtető kiáltás hagyta el ajkát: - Megvan! Megtaláltam Kossuth hangját, amit viasztekercsre rögzítettek
hajdanában Torinóban, s meg fog történni a helyreállítása. - Valóban csoda volt,
ami meg is valósult. Istenünk Igéje és Szentlelke különleges, láthatatlan
gyülekezetet szinkronizált ide ez elé a ház elé, ahol nemzetünk önkéntes
száműzetést vállalt Mózese 1894. március 20-án örökre lehunyta Hungária felé minduntalan el-elrévedő tekintetét. S ahol itt van ebben a láthatatlan egyházban – ecclesia invisibile
– a protestáló magyar hangját életélményként felfedező nagytiszteletű
Hegyi-Füstös István testvérünk is, meg az egykori Szerkesztőbizottság több
tagja, meg sokan, nagyon sokan mások is. Mert Isten gyengédsége, aki vigyáz a nádszál
törékenységére és gyógyító szeretetével oltalmazza azt, s őrzi a pislákoló gyertyafényt,
hogyne őrizne bennünket nemzeti
tragédiák kettétörő idejében is. Lett
légyen az az aradi 13-mal szentelt siralomházban megélt Habsburg megtorlás vagy
a Trianonkor az országzúzás-tördelés nagyhatalmi cinizmusa, a nacionalizmus
féktelen falánk éhsége. Vagy 1945, amikor emberi sorsokkal valósult meg az országkisöprés, vagy 1956, a megtorlás
elől disszidálók százezreivel…
Iskolakezdés evangéliuma, felelősségünk Itáliában és Hungáriában ma
Iskolakezdés ideje van. Otthon és
itt, Itáliában is. Itt vasárnapi katolikus misékkel, és valdens-protestáns
istentisztelettel. A szívemben, itt a kispadon, a Kossuth-ház közelében egyszemélyi istentisztelettel.
Imádkozom. Újra olvasom a megrepedt nád és a pislákoló gyertyabél gyengéd oltalmazójának,
Istenünknek a bátorítását. Hallom Jézus Igéjét arról is, ami itt is, otthon is
igazán méltó iskolakezdési hívás, kérés, minden nemen, akadékoskodáson,
okoskodáson átfénylő egyértelmű evangéliumként szólít meg mindenkit: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy
hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa" (Máté
19,14).
Hazagondolva kérem a gyengédség Urát, Istenét, vegye Lelke ölelésébe
törékeny fiatalságunkat Kárpát-haza szerte. Gyermekeim és unokáim, mások
gyermekei és unokái fülét és szívét nyissa meg! Hogy meghallják a digitális
korban is érvényes, a gépi intelligencia nevű, önmagát nekem „információs
entitásnak”, információs valaminek bemutató mesterséges bálvány függősége
közben is a csak Istenben megvalósuló életgazdagító, megtartó vonzás
evangéliumát. Az engedjétek hozzám jönni őket vonzó hívását. Hiszen Ő mindent,
még szüleik, tanáraik, önmaguk előtt is titkolt vagy ismeretlen hajszálrepedéseiket,
bizonytalan pislákolásaikat is érzékeli, oltalmazza, számon tartja. És többre
viszi majd őket, mint amiről szülők, tanárok, barátok álmodni képesek.
Ma és minden nap a gyengédség
Istenének ünnepe van. Akár így hívjuk, akár nem, akár tudatosul ez hitünkben,
akár nem. Tudatos döntéssel legalább mi ne hagyjuk, hogy a lét és a földi létezés
agresszív, háborúk dúlta, profitéhség szabdalta, verbális hidegháborúban
ide-oda cibáló indulatos napjaink megfojtsák a felnövekvő nemzedékekben és bennünk a gyengédség
tevékeny Istenének erejét, vonzó közelségét. Ez ma a mi felelősségünk, szülőké,
nagyszülőké, felnőtteké. Ez a mi dolgunk, s nem is kevés. Áldott 12.,
Szentháromság utáni vasárnapot Torinó, Itália, Budapest, Magyarország!
Comments
Post a Comment