ÖT ÉVE MÁR TIÉD A KÉKLŐ ÉGI ÓCEÁN, DRÁGA TUNDU TANÁRNŐ

 

ÖT ÉVE MÁR TIÉD A KÉKLŐ ÉGI ÓCEÁN, DRÁGA TUNDU TANÁRNŐ

Tünde Tanárnő, neved tán ismerik már az angyalok is, meg a megváltott lelkek, akik közé elhajóztál, s otthagytad elmúlástól sajgó testedet a magyaróvári Karolina Kórház gézlepellel takart halottas ágyán. Tünde Tanárnő, neved ismerik még diákjaid, sokan, akiket matekból, fizikából, s főként emberségből korrepetáltál. A bakonybéli csendben, hegyoldali friss levegőben, szélfútta lejtőn szerényen meghúzódó sírodon mindig ott van egy kövecske, rajta gyermekkézzel festett arany szívecske rajzolata, másik oldalán a felirat: „Az én anyukám”. Sokan írhatták volna ezt.  Tünde Tanárnőt sok tanítványa őrzi úgy, ahogyan élt, tanított, nevetett, biztatott, ölelt, simogatott gyermekarcokat, a Lélek nevelőjeként, akinek még szaván is átérződött lelke biztatása: - Sikerülni fog, Te meg tudod csinálni! S ha országos diákpályázaton nyertek tanítványai, jött a még többre bízó szó, a páratlan lelkesítő halk hang erős biztatása: - Jövőre folytatjuk tovább!

Öt éve már, hogy e reményének, nevelői-oktatói tervezésének a gyilkos kór megálljt parancsolt. A nem folytatjuk tovább neki fájt leginkább. Az élet és az elmúlás különös színpadán akkor dobbant utolsót szíve, amikor megkapta a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Hámori József akadémikus, agykutató kezével ellenjegyzett elismerő oklevelet, ami éveken át folytatott eredményes diákfelkészítéseinek a méltatása volt. Ő már az égi óceán láthatatlan vizein lebegő lelkével betűzgethette az elismerő sorokat.

Most, földi léte 55 évéért gyújtjuk meg a hálaadás öt gyertyácskáját. Öt éve, ezen a napon adtuk át földi léte porsátorát porcelánurnában a bakonybéli egykori bencés temető porhanyós földjében megépített márványsírnak. Emlékező, meghatódott, könnycseppes csendektől megszakított Tünde létszimfónia hallhatatlanul halhatatlan hangjaira figyelve a bakonyi csöndben. Amint kinek-kinek a lelkében emlékhangokból, emlékképekből, imákból és versekből, szentkúti öko-ünnepségek élményfoszlányaiból, mosolysuhanásokból, jellegzetes mozdulatokból, járása, hajának fekete hullámaiból megkomponálódott a személyekre hangolt Tanárnő-emlékszimfónia.

Drága Tünde Tanárnő! Én is, családommal együtt mi is sokszólamú, szépséges szimfóniafolyamot, létderítő lélekfilmet szerkesztettünk össze az évek alatt Rólad: fényképek panteonjával albumjainkban, szívünkben. Amikor eljön neved vagy születésed napja, a még nyílnak a völgyben a kerti virágok újabb és újabb szeptemberei, elszorul kicsit a torkunk és a szívünk. Úgy ölelünk meg, hogy el ne tudj suhanni belőlünk. És egymás ajkáról kapva el a szót, mesélünk, csevegünk, csacsogunk Rólad, mintha éppen Veled lennénk… Ennyire Velünk vagy, Lélek Tanárnő, s ünneptelen, legszemélyesebb pillanatainkban is feltesszük kérdést: - És Tundu (mama) mit szólna hozzá?

Látod, ugye megérzed, örök Tanárnő, hogy ma is tanítasz, nevelsz, éltetsz, lelkünk örök, befejezhetetlen iskolájában. Köszönjük, hogy velünk vagy, Veled lehetünk! 

Lajos tiszi és családja