MAGYAR PROTESTÁNS ELEINKNEK SOK A KÖSZÖNNIVALÓNK - HIT ÉS GAZDASÁG INNOVATÍV ÖSSZEKAPCSOLÁSA

 

MAGYAR PROTESTÁNS ELEINKNEK SOK A KÖSZÖNNIVALÓNK

HIT ÉS GAZDASÁG INNOVATÍV ÖSSZEKAPCSOLÁSA KÁRPÁT-HAZÁNKBAN

 

Dr. Békefy Lajos Ph.D.

A H-M-P-M-H ALAPÚ PROTESTÁNS CSODAMODELL

Előző cikkünkből (Protestáns eleink világformáló szellemi, gazdasági, szociális fejlesztő hatásairól) nyilvánvalóvá vált, hogy a reformáció századát követően az 1800-as évek közepéig töretlen és rohamos gazdasági fejlődés volt tapasztalható az európai protestáns országokban. Ennek a fejlődésnek a hátterében a nemzetközi összehasonlító kutatások alapján egyértelműen a sola fide, egyedül hit által, Isten kegyelmével és erejével működő gazdaságszemlélet állt. Ez lelkileg-mentálisan új hozzáállást jelentett földhöz, tulajdonhoz, pénzhez, munkához. A munkát hétköznapi istentiszteletként szemlélték (ora et labora – imádkozzál és dolgozzál), a takarékos, puritán, felhalmozó, „skót” életvitel nemzetközi protestáns sajátosság lett. Emögött az a gyülekezeti hitéletben és a kátékban, felekezeti hitvallásokban állandó megerősítést kapó protestáns szemlélet is tengelyélmény volt, hogy egész életünket hálából Istennek szenteljük, a kálvini és lutheri teológia értelmében minden hívő ember egyetemes papsága dinamikus, innovatív erőt jelentő újdonságával. Ezt nevezhetjük wittenbergi-genfi modellnek, aminek alapképlete: H-M-P-M-H, azaz hála, munka, pénz, munka, hála. Ez a protestáns polgárosodás társadalmi alapképlete is lett. Az arisztokrácia képlete más volt: P-BM-P, tehát a vagyonos rétegek pénzüket befektették birtokba, iparosításba, kereskedelembe, később bankokba, s ez termelte az újabb pénz. Másik cikkben majd visszatekintünk a bibliai gazdasági képletre, ami a protestantizmusra is erősen hatott, onnan ered a H-M-P-M-H, tehát: hála-munka-pénz-munka-hála modell. Most röviden ezzel a wittenbergi-genfi modellel annyit jelzünk, hogy a magyar protestáns peregrinus diákok, akik századokon keresztül az egyre magasabb fejlettségű protestáns országokban tanultak (Svájc, Hollandia, Németország, Anglia, Skócia, Skandinávia), hazahozták a H-M-P-M-H gazdaságerkölcsi szemléletet és gyakorlatot, s megpróbálták hazai, erdélyi viszonyokra átültetni. Óriási hatással volt a magyar stipendista diákokra ez a virágzó protestáns városokat, országokat felépítő gazdaságszemlélet. Ennek alábbi, személyes tapasztalatokban, benyomásokban egy életre bennük maradt modell hazatérésük után akár még a szószéki szolgálatokban, prédikációkban is meg-megjelent, egyre több gazdag paraszti családot, polgárokat, mestereket indítva a hála-gazdaság, a puritán, felhalmozó, takarékos életmódja felé.  

A hét, nyugati protestáns területen elterjedt motívumerő, ami itthon is tovább gyűrűzött erősebb-gyengébb, tudatosabb vagy csak személyes élménynarratívák formájában, a fenti ábrán felülről lefelé haladva így jelenik meg: 1. a vallásszabadság (religious freedom); 2. a nevelés (education); 3. a munkaerkölcs (work ethic); 4. a vállalkozókészség, vállalkozói kedv ébresztése (entrepreneurship); 5. a szociális, vagy közösségi etika normarendszere (social ethic); 6. a civil társadalom területe (civil society); 7. szervezeti változások (institutional changes). Némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy századokon keresztül a protestáns országok  gazdaságának központja nem a gyár, a föld, a hitelintézet, az uzsorás volt, hanem szellemi-lelki központként a templom, a gyülekezet, az egyház.

MAGYAR PROTESTÁNS GAZDASÁGTÖRTÉNETI, GAZDASÁGSZEMLÉLETI

 PÉLDÁK

Szenczi Molnár Albert (1574–1634), Kálvin nagy művének, a Keresztyén vallás rendszerének (Institutio) első  fordítója  a  Discursus  de  summo  bono  (Diskurzus  a  legfőbb  jóról  –  1630)  teológusa  a  genfi  modellt  hozta  haza.  Gazdaságetikája: a pénzt munkával kell keresni. Ennek alapképlete: H-M-P-M-H, azaz nem szabad mások kárára gazdagodni. Nem a P-M-P az emberséges modell. A gazdagodás ugyanis Isten áldása, hálával tartozunk érte, de lehetséges megelégedés a kevéssel is. Protestáns erények: erkölcsös munka + mértékletesség.

Laskai János (1605–?) a holland  modellt  hozta  haza,  Justus  Lipsiusnak  a  polgári  társaság  tudományáról  írt  hat  könyvét  fordította  magyarra  Bethlen  István  papjaként. Főként adópolitikáról írt, méltányos és igazságos adórendszerről értekezett.  Azt vallotta és tanította, hogy 1) adó kell, 2) de igazodjék a közösség teherbírásához. 3) Fejedelmi ellenőrzés szükséges az adószedők kegyetlenkedései ellen.  4) A szegényeknek adó részletfizetést tett lehetővé, 5) és azonos szabályozást sürgetett köznépre és fejedelemre egyaránt. Ideája a mértékletesség, a takarékosság és a puritán életforma volt.

Apáczai Csere János (1625–1659) Magyar Encyclopaedia-ja (1653, Utrecht) holland hatásokat mutat. Adásvételről, bérbeadásról, a munka prioritásáról a H-M-P-M-H értelmében ír, a közoktatásban a gazdaságosság és a gazdaságtan bevezetéséről értekezik, „A mü nem-zetünknek  nagy  gondviseletlensége  miatt”.  A magyar közbetegség ellen hadakozik szóban  és  írásban:  „nyittatnók  már  egyszer  fel  álmos  szemeteket...  ha az irigység meg nem enne bennünket...”. Paraszti kalendárium kiadását kezdeményezi gyakorlati gazdasági, mezőgazdasági ismeretekkel. Cserélő igazság, azaz a cserekereskedelem rendszeréről ír, Kálvin kamatelméletét nem ismeri el, ami a kapitalizmus működési alapelve (hitelezésnél 5% kamat). De a puritán erkölcsöt szorgalmazta: a takarékosságot, a hasznosságot, azaz hasznos dolgokra költést és az adakozást fontosnak tartotta. Az ökonómia szerinte a házi, egyházi és a polgári társaság gazdálkodás-tudománya.

Martonfalvi Tóth György (1635–1681) szintén a holland hatásokat terjesztette puritánként, nagyváradi, majd debreceni teológiai doktorként. Szent Historija c. könyvében (1681) három  kamatnemet különböztet meg: 1) a megszorult embernek kölcsönadott tárgy vagy pénz utáni  kamatot. 2)  Kockáztatott pénztőke utáni kamatot. 3) Késedelmi kamatot. Az 1. és 3. szerinte nagy lopás.

A 20. századi magyar református teológusok, gondolkodók főként holland, kuyperi hatásra „a nagytőzsdei szédelgésekről, a pénzemberek üdvtelen spekulációiról” (Bartók György), továbbá a szociális reformok szükségességéről írnak. Ám szocializmus nélkül (Szőts Farkas). Már  Troeltsch,  Weber nyomán elemzik a protestantizmus hatását a tudás, a szabadság és a jólét növekedésére (Bernát István, Kovács J. István).

A BIBLIA MAGYAR NEMZETI MUNKAPROGRAM  IS

Karácsony Sándor (1891-1952) a Bibliát a munka, a hivatás, a magyar tett, az erkölcs foglalatának tartotta. Egyenesen így fogalmazott: A BIBLIA MAGYAR NEMZETI MUNKAPROGRAM IS!  („Valahányszor a magyarság tudakozta, s elfogadta Isten szent akaratát, mindig sikerült, amit cselekedett...”).

Sebestyén Jenő (1884–1950), a holland eredetű történelmi kálvinizmus, a kuyperianizmus legkiemelkedőbb hazai képviselője. Református etikájában Isten dicsőségének szolgálatát tételezi a gazdasági élet területén is. Kálvinizmus és kapitalizmus (1911) c. munkájában így ír:  „Amerre  a  kálvinizmus elterjedt, ott az erős hitélettel együtt a gazdaság is fellendült”. Itthon nem volt ilyen erős: „rendre hiányzik a lelki gazdagság, amely irányítaná az anyagiak használatát”.  Az anyagi, gazdasági javak Isten dicsőségére szolgálnak a felebaráti szeretet szolgálatában. A tőkeképzés célja: újabb munkahelyteremtés + jótékonykodás. Már a 20-as évekre szintézist alkotott Kuyper, Weber, Troeltsch munkáiból. Főként a spekulatív tőzsdekapitalizmus ellen volt: „Olyan nyers kapitalista vállalkozói világ jött létre, mely a pénzszerzést öncélnak tekinti, kíméletlen versenyt folytat a profitért, öndicsőítésbe fog Isten dicsősége helyett”. Prioritások nála: 1. az ember, nem a gazdaság az elsődleges – a szombat  van az  emberért, nem az ember a szombatért. 2. Felelősség a gazdasági determinizmussal szemben.  3.  Az egyháznak a szociális igazságosság gondolatát kell képviselnie, az emberi személyiséget korlátozó intézményeket bírálnia kell, számára a közgazdasági gondolkodást nem csak gazdasági megfontolások és érdekek befolyásolják, hanem szociáletikai, gaz-daságetikai szempontok (igazságosság, szolidaritás, hit, hála, felelősség) is. 4. Az egyházban mint közösségben  a  szolgálatnak  és  a  szolidaritásnak  kell  uralkodnia.

Ravasz László (1882–1975) gazdaságtörténeti elemzéseiben veszélyesnek tekintette a munka/tőke elkülönítését, mert a pénztőke munkaeszközzé válik, s megvalósítja a  P-M-P-típusú rabló-gazdálkodást. Az evangéliumi szocializmust helyezte szembe a bolsevizmussal, a nemzeti szocializmussal és a katolikus korporativizmussal. Az evangéliumi szocializmusban a tőke Istené, Ő az abszolút tőke, mert csupa és állandó munkában van. A köznek és az egyénnek a feladata a sáfárság Isten tőkéjével. Felszabadítás a vagyon és a pénz rabszolgaságából fontos cél.  Csak a puritánság és a sáfárság-attitűd hozhat jövőt. Ravasz koncepciójában visszatérnek bizonyos elemek a puritánizmusból, és a kuyperi, poszt-kuyperi gazdaságszemléletből. A kálvinizmus a fokozott munka és a böjt (puritánság) révén óriási társadalmi tőkefelhalmozást hozott létre.  A keresztyén szocializmus gondolatában jelenik meg Ravasznál a szociális piacgazdaság sajátossága. Ezt elnevezi istenes kapitalizmusnak, azaz a kálvini és az istentelen kapitalizmus közé helyezte ezt. A szocializmusban nincs igazságos teherviselés, és elosztás, pusztító fényűzés, könyörtelen verseny, profitéhség jellemzi.

(A folytatásban a bibliai gazdaságszemlélet sajátosságairól lesz szó.)

Dr. Békefy Lajos Ph. D.