PROTESTÁNS ELEINK VILÁGFORMÁLÓ SZELLEMI, GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS FEJLESZTŐ HATÁSAIRÓL (1.)

 

 REFORMÁCIÓ HÓNAPJÁBAN VAN MIÉRT HÁLÁT ADNUNK

 PROTESTÁNS ELEINK VILÁGFORMÁLÓ SZELLEMI,

 GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS FEJLESZTŐ

HATÁSAIRÓL

A skót származású református Angus Maddison (1926-2010) világgazdasági szakértő, kutató professzor életének java részét holland egyetemeken töltötte. Több, mint 40 éven át vizsgálta a nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejlődését Jézustól 2010-ig. Grandiózus statisztikai összehasonlításai igazolták a múlt század elején Heidelbergben alkotott két nagy történész, Ernst Troeltsch (1865-1923) és Max Weber (1864-1920) kutatásait. Ők a protestantizmusban ismerték fel Európa újkori kimagasló szellemi és anyagi fejlődésének a motorját. Két emberöltővel később Maddison közgazdaságtani módszereivel, mikro-, és makrogazdasági statisztikai elemzéseivel támasztotta alá elődei megállapításait. Most CRISTOBAL YOUNG angol közgazdász-szociológusnak a stanfordi egyetemen készített összefoglaló tanulmánya alapján járunk utána annak, milyen sokrétű összefüggés ismerhető fel vallás (elsősorban a protestantizmus) és a gazdasági növekedés között Nyugat-Európában 1500-2000 között. Mi magyarázza tehát a protestáns Európa többszázados gazdasági dominanciáját, a hit hatását az anyagi világra, kultúrára, mentalitásra?

A PROTESTÁNS HIT, ETIKA ÉS MÁS TÉNYEZŐK HATÁSA A KAPITALIZMUS SZELLEMISÉGÉRE ÉS A GAZDASÁGRA

Max Weber híres könyve (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, amit 1904-5-ben írt – majd 1934-ben jelent meg önálló kötetként hazájában, magyarul először 1982-ben) megjelenése óta alig vitatott feltételezés és tény, hogy Európa gazdasági nagy ugrásában, a világ élére kerülésében főként a reformáció kora óta a vallásnak, illetve a hitnek, valamint az általa motivált életszemléletnek, magatartásformáknak döntő szerepük volt. Az sem kétséges az adatok és tények alapján, bár eléggé hallgatás fedte igazság még ma is, hogy a gazdasági prosperitásban a protestánsok évszázadokon át a katolikusok előtt jártak. Az 1700-as évektől a protestánsok – főként Hollandia és Anglia révén – egyértelműen átvették a gazdasági vezetést kontinensünkön az egy főre eső nemzeti GDP mutatói szerint. Az olló vagy a szakadék egyre csak nőtt a következő 250 évben. De ez a szembetűnő protestáns előny nem csak a protestáns hittel és etikával volt magyarázható – figyelmeztet Cristobal Young. Ebben szerepet játszott még az egyre erőteljesebb szekularizáció, azaz a gazdaság önállósulása, s a vallási kontroll csökkenése éppúgy, mint a katolikus ellenreformáció, s az atlanti rabszolga kereskedelem is. De legalább ekkora súllyal a protestáns nevelés (a puritanizmus, a munka és az istentisztelet összefüggése, az egyéni felelősségtudat erősödése) is, valamint a Biblia önálló olvasása és mindennapi „használatának” a növekvő befolyása, az általános olvasáskultúra és a műveltség szintjének emelkedése is. Tehát pozitív és negatív, belső és külső, vallási, szellemi trendek – még ha eltérő súllyal is - egyaránt szerepet játszottak, miként az anyagi motivációk is ebben a különös felvirágzásban.

A REFORMÁCIÓ KORÁTÓL INDUL A BIZONYÍTÓ TÉNYEK FELSORAKOZTATÁSA

A francia-angol szerzőpáros, J. Delacroix és F. Nielsen 2001-ben közzétett tanulmányában található az a táblázat, amiben az 1870-es évekre kialakult európai vallási arányokat közlik protestáns, katolikus bontásban.

Mit látunk ennek alapján?  Rozsdás-pirossal jelöltem a protestáns többségű európai országokat, amelyek közül 1870 körül a skandináviai országok esetében szinte 100%-os volt a protestáns, főként evangélikus többségű lakosság. Azokon a területeken a protestantizmus államvallás volt. Zöldes-kékkel jelöltem az európai katolikus országokat, ahol az adott években az abszolút katolikus többséget Itália, Spanyolország, Portugália, Belgium és Franciaország esetében figyelhetjük meg.

KÜLÖNBSÉGEK SZEMÉLETBEN ÉS VISELKEDÉSKULTÚRÁBAN

Az ábra szerint a reformáció indulása idején, 1500-tól egyértelmű volt a katolikus országok gazdasági előnye (zöldes-kék). Száz év múlva az előny már csökkent. A nagy váltás az 1700-as évekre esik, amikor látható módon megugrott a protestáns országok egy főre eső GDP-je. Ekkor 250 dollár volt az egy főre eső különbség a protestánsok javára, 1820-ban ez már 400 dollárt tett ki. 1850-re a különbség közel 500 dollár volt. Ez a trend a további évtizedekben is tartott.  Ez annál is inkább meglepő, mivel a vizsgált 1500-1850 közötti 350 évben következtek be a nagy gyarmatosítások, amiben éppen a katolikus országoknak volt leginkább szerepük. Például Portugáliának, a gyarmataihoz képest „mini országnak”. Hajóikkal már 1488-ban a Jó Reménység foka előtt a korabeli iszlám országokig is megtalálták a hajózási utat Indián keresztül. 1500-ban felfedezték Brazíliát, s ők lettek az atlanti rabszolga kereskedelem fő tényezői és haszonélvezői. Ennek ellenére az „anyaország” Európa egyik legszegényebb területe maradt, ami nem katolicizmusával függ össze első renden, hanem az igazságtalan elosztással, meg azzal, hogy a „rablógazdálkodás” szemlélete, s mindaz, ami korrupcióban és egyébben ebből következett, messze a katolikus hitvilágtól, az ország belső fejlődését valósággal megölte. Ez tehát egy nagyon ferde gondolkodásmódot is jelez. A könnyű haszonszerzés mentalitását, meg az emberkereskedelem nagyfokú terjedését és kihasználását. A helyzet a másik latin-európai gyarmati nagyhatalomnál, Spanyolországnál sem volt sokkal kedvezőbb. Ez az ország sem volt képes az egy főre eső évi GDP-t számottevő belső növekedésre fordítani. Itáliával némiképpen más volt a helyet. Az 1500-as években Európa leggazdagabb országa volt, 25%-kal nagyobb volt az éves GDP-je, mint Belgiumnak, 45%-kal magasabb, mint Hollandiáé, a későbbi protestáns fejlődés leggazdagabb országáé. A gyarmatosítás időszakában megtorpant az olasz gazdaság, 1820-ra pedig csaknem minden országban jobb volt a GDP-arány az olaszénál. Úgy tűnik, hogy ahol a birodalomépítés beindult, ott nagyobb volt, de aránytalanabb is a nemzeti össztermék megoszlása. A nagy gyarmatbirodalmak anyaországaiban nem indult meg az iparosodás olyan erőteljesen, mint azt a bevételi viszonyok indokolhatták volna. Bizonyos rétegek elképesztő luxusában és az egyre több háborúban pazarlódott, pocsékolódott el a gazdasági erejük. Ez is szemlélet és viselkedéskultúra függvénye volt, nagyon is.

ÉS A PROTESTÁNS ORSZÁGOKBAN? HITALAPÚ GAZDASÁGETIKAI SZÁRNYALÁS

HÁZ - HAZA – EGYHÁZ  TRIÁSZA

Az európai protestáns országok között Hollandia és Anglia fejlődése igen erőteljes növekedést mutat. Hollandiában 1500-1700 között a GDP növekedése 180%-os volt, Britanniában 75%-os. Mindkettő elképesztően magas. Összességében kétségtelen, hogy minden protestáns országban szembetűnő volt a növekedés. Az életszemlélet (ora et labora – imáság és munka szoros kapcsolata), a hit puritanizmusba és munkaszeretetbe hajló protestáns sajátosságai, gyakorlati következményei jelennek meg történelemformáló energiaként és dinamikaként. Meg némiképpen a szülőföld felvirágoztatásának, a ház-haza-egyház együttes prosperáltatásának a közösségi etikája. Ez a szándék eredményezte azt, hogy a két protestáns ország nem a gyarmataik biztosította előnyök szűk körű hasznosításában és felélésében vált naggyá, hanem az anyaország belső, saját erőre, hitre és munkára támaszkodó fejlesztésében is. A kereskedelem és az ipar a belső piacot és jólétet is megmozgatta. A kálvinista Amszterdam 1602-re csatornáival a világ legforgalmasabb kereskedelmi központja és áruelosztó kikötője lett. A skót szigorú presbiteriánus, református mérnök és feltaláló, James Watt (1736-1819) fegyelmezett és racionális – mindkettő sajátosan kálvinista vonású - életszemléletével nagymértékű ipari teljesítményekre alkalmassá fejlesztette a gőzgépet. Honfitársa, Adam Smith (1723-1790), az ugyancsak skót nemzeti református egyház tagja, a racionalitás és a morál, a filozófia és a nemzetgazdaságtan kiemelkedő művelője, a politikai gazdaságtan megalapozója, s a szabályozott kapitalista fejlődés történelmi léptékű megtervezője volt. Mindkettőjük szellemi és tudományos befolyása hatalmas lökést adott az iparosodásnak a nyugati, első renden protestáns világban. Nevük, s az a fejlődés, amit ők felgyorsítottak a protestáns országokban világszerte és Európában, maradandóan összekapcsolta a vallási, hitbeli attitűdöket és a gazdasági prosperitást. Olyannyira, hogy megállapíthatjuk: a protestáns Európa 1850-1940 között csaknem kétszeresére fejlesztette nemzetgazdasági potenciálját (protestáns országok növekedése a jelzett időszakban 223%, a katolikus országoké 137%). Az ipari nagyhatalmak és a fejlődés erőgépei a protestáns országok lettek. Az országok nemzetgazdaságára vetítve az 1850-1940 közötti fejlődést, szembetűnő, hogy a legnagyobb százalékos növekedést a „kálvinista és puritán” Svájc mutatja 330%-kal, majd Németország következik (vesztes I. Világháború ellenére vagy éppen ezért?!), 278%-kal. Utánuk a skandináv országok jönnek 277-244%-os növekedési rátával.

Ezzel összevetve: a legnagyobb arányú fejlődés a katolikus országok között Itáliában mutatkozott 160%-kal, majd Franciaországban 153%-kal. Őket Belgium és Ausztria követte 147, illetve 140%-kal. A sort az egykori gyarmati nagyhatalom, Portugália zárta, 75%-os növekedéssel. Ami alig érte el a stagnálás szintjét. Hasonlóképpen járt Spanyolország is. A vezető protestáns ország, Svájc, illetve a sorzáró katolikus Portugália között az 1850-1940 közti időszakban a fejlődési mutatók 255%-os eltérést mutatnak!

A drámai különbségek az 1940-es évektől kezdődően kezdtek csökkenni. Európa legutóbbi 500 éves gazdasági fejlődése során a protestáns országok hatalmas megugrása a katolikus országoktól alátámasztja a mentális, gondolkodásbeli, a hitbeli és gyakorlati etikai életszemléletből származó sajátosságok felhajtó energiáját. Napjaink brit közgazdásza, Cristobal Young, Angus Maddison korszakos gazdaságtörténeti kutatásainak alapján az elmúlt 500 évben három fejlődési szakaszt különböztet meg, amit a fentiekben próbáltunk röviden felvázolni: a növekvő eltérést az európai protestáns országok javára (1500-1870), a kezdődő stabilizáció szakaszát (1870-1950), és a kiegyenlítődés, a konvergencia szakaszát (1960-2000).

A következő részben a különböző, nem materiális hajtóerők, motívumok, hitbeli és gazdaság-lélektani komponensek vizsgálatára térünk ki.

Dr. Békefy Lajos Ph. D.

(Folytatjuk)