NAGY KÖSZÖNET BUDAPESTRŐL GENFNEK, KÁLVIN VÁROSÁNAK

 

NAGY KÖSZÖNET BUDAPESTRŐL

 GENFNEK, KÁLVIN VÁROSÁNAK 

ÍRÁSOK A JEHE-BEN A HOMOKÓRÁK BÖLCSESSÉGÉRŐL, A COVID UTÁNI ETIKÁRÓL, A RESZTORATÍV BÖRTÖNLELKIGONDOZÁSRÓL

Dr. Békefy Lajos

Hála és köszönet

Szentháromság egy örök Istenünknek, minden talentum, képesség bőkezű adományozójának adok hálát, hogy református hitünk fővárosában, Genfben az elmúlt időszakban megjelenhetett három tanulmányom az etikai világháló, a globethics.net keretében működő JEHE folyóiratban. Ez ennek a rövidítése: Journal of Ethics in Higher Education, azaz: Etikai folyóirat a felsőoktatásban. Miről szól a folyóirat, mi a célja? A Journal of Ethics in Higher Education, a genfi (Svájc) székhelyű Globethics Foundation által évente kétszer megjelentetett tudományos folyóirat. Gyémánt open access folyóiratként működik, értékes és konkrét szolgáltatásokat biztosítva mind az olvasóknak, mind a szerzőknek. A folyóirat célközönsége az etika és az oktatás területén dolgozó tudományos szakértők sokfélesége, akik globális és interkulturális perspektívából, az akadémiai integritás, valamint a felsőoktatás filozófiája és gyakorlata terén az etikai gondolkodás élvonalában dolgoznak.

Ezzel az írással köszönetemnek szeretnék maradandó kifejezést adni Prof. Dr. Christoph Stückelberger úrnak, a globethics.net világháló létrehozójának és főigazgatójának, elsősorban azért, hogy évtizedek óta személyes beszélgetések során vagy levelezésben, munkássága hazai megismertetésével (a Confessio c. református egyházi figyelőben két alkalommal) mindig jó szívvel és bölcs értelemmel motiválta munkásságomat. Nem titok, hogy szociáletikai érdeklődésemet erősen ő táplálta rangos írásaival. Az integráló protestáns felelősségetika módszerével megírt, előadott gazdaságetikai, kultúretikai, ökoetikai, világvallás-etikai esszéimnek személyes inspirációját ő adta. Talán tudtán kívül, hatalmas szociáletikai munkásságával, és a világ jeles egyetemein, Tokiótól Johannesburgon, Moszkván, USA-n át egészen Debrecenig ívelő előadásaival is. 2015-ben jelent meg az a tanulmánykötet, amelyben több magyar szerzővel (katolikus, evangélikus, református) együtt vettük sorra a legfontosabb kérdésköröket. A Dr. Birkás Antallal közösen szerkesztett mű címe: Napjaink dilemmái – protestáns válaszok --- szociáletikai kézikönyv mindenkinek. Ennek megjelenése után kerülhetett sor a rév-komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán arra a 36 órás előadássorozatra, amelyben lényegileg summáját adtuk elő a fenti szociáletikának. Az egyetem kiadta Protestáns szociáletika címen 2017-ben kettőnk előadásait. Dr. Ingace Haaz úrnak, a JEHE kiadójának és felelősének pedig azért vagyok nagyon hálás, mert meglepetésszerűen nyitotta meg munkáim előtt a nemzetközi folyóirat ajtaját, először azzal, hogy a Confessioban megjelent Stückelberger-kötet, a Covid utáni világ lehetséges etikájáról, a globalance-ról írt nagy műnek a recenzióját angolul megjelentette rangos folyóiratukban. Majd utána azt a megtisztelő ajánlatot tette, hogy Homokórák bölcsessége című elmélkedésemet, ami a Felvidék.ma online újságban jelent meg, saját, időről szóló elmélkedése mellé vette illusztrációként. Nagyon köszönöm a társszerzőséget. Végezetre, de talán nem utolsó sorban pár hónapja azzal keresett meg Haaz úr, hogy írnék-e olyan tanulmányt, amelyben a magyar börtönvilág és benne a börtönlelkészek személyiségmegőrző, fejlesztő munkáját mutatnám be, akár személyes tapasztalatok alapján is. Így került sor pár nappal ezelőtt (2026. jan. 22. „Kedves Lajos! Gratulálok! Cikke megjelent a Journal of Ethics in Higher Education 7.1(2025) folyóiratban. Üdvözlettel, Ignace”) a genfi folyóiratban ennek a tanulmánynak a közlésére: Prison chaplaincy: restorative personality therapy - empirical social engagement within the Hungarian Prison context. Magyarul: Börtönlelkészség- helyreállító/resztoratív személyiségterápiával, prizonológiai alapetikával - magyar börtönlelkészi tapasztalatok narratív stílusban. (Elérhető: JEHE 7.1(2025): No. 7.1 (2025): Restorative Justice, Nonviolence and Education | Journal of Ethics in Higher Education DOI: https://doi.org/10.26034/fr.jehe.2025.9321 - URL : https://jehe.globethics.net/article/view/9321). Tekintettel a 28 oldalnyi terjedelemre, most eltekintek ennek közlésétől. Akit érdekel a magyar eredeti tanulmány, az megtalálja majd nemsokára elektronikus könyvespolcomon: https://anyflip.com/bookcase/pehbg/ Ugyanitt már olvasható az a gyűjteményes kötet, amelynek címe: Vallomások a magyar börtönvilágról, 181 oldalon, részben a genfi tanulmány alapanyaga is megtalálható ebben a kötetben. A közeljövőben az elektronikus könyvespolcra felkerülő Genfi üzenetek c. kötetben a három JEHE tanulmány mellett szerepeli fog a kálvini bölcseletről szóló néhány írás, továbbá virtuális beszélgetések Kálvinnal, Stückelberger professzor aforizmái, és az ún. új-reformációi filozófiát bemutató írások (H. Dooyeweerd, a holland Kant izgalmas, nálunk máig kevésbé ismert református gondolatvilága, Plantinga professzor, az új-reformációs ismeretelmélet megalkotójának, a michigani Calvin College Templeton-díjas tanárának eszmevilágáról néhány karcolat). Mindezért Soli Deo Gloria!

Lelkészi, börtönlelkészi, szellemi alkotói útjelzők

Kálvin városában, Genfben, hitünk Rómájában Isten kegyelméből többször járhattam. Miként a református hittudomány többi fellegvárában, Bázelben és Zürichben is. Kapcsolatom a szabadság, és a puritán hit földjével, Svájccal ezredévekkel mérhető. Vagy még azokkal sem teljesen. Hiszen anyai őseim, a Hotzok a Fekete-erdőből Svájc területére benyúló Hotzenwalde szabad birtokosai voltak. Egyik águk az 1250-es években Zürichbe és környékére vonult és telepedett le ott, másik águk a református hit erős földjére, Hollandiába húzódott fel. Volt az az águk (sok testvér lévén), amelyik Wesselényi és Degenfeld báró, a Partium urai és felvirágoztatói hívására a dimbes-dombos Tövishátra ment malomépítő mesterként. Ott a 18. század közepén megalapították Hadad/Kriegsdorf települést, ahol Jakob Johann Hotz szép-ősapám gyülekezet-, és templomépítő, iskolaszervező is volt néhány hitbuzgó lutheránus telepes társával együtt. Két évszázadon át élték küzdelmesen szép és szabad életüket nagy családjukkal azon a tájon. Míglen váratlan betegségek miatt Bécs fele vették útjukat, hogy válságos helyzetbe jutott gyermekeik életét megmentsék. A családtörténet fordulatainak e rövid vázlata után a lényegre térek: az üdvözítéstörténet családtörténetet felhangoló mennyei fordulatára. A Svájcban maradt ágban egyik nagybátyám ugyanis jezsuita szerzetes lett, dr. Robert Hotz SJ, aki az 1960-80-as években a katolikus világnézeti folyóirat, az Orientierung tudós vezető szerkesztője volt. Erős szociális és diakóniai habitusa korán elvezette őt Ukrajnába és Fehéroroszországba, ahol kórházak felépítését, orvosi műszerekkel történő ellátását biztosította nagy odaadással. Pár évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. A szláv nyelveknek is tudójává vált, amit a vatikáni diplomáciában jól hasznosított. Isten különös rendelése és kegyelme, providenciája, előrelátása révén Uram, Megváltóm nagybátyámmal párhuzamosan engem pedig a református lelkészi pálya és szolgálat felé indított el. 1966-ban a budapesti Református Teológiára. Az elhívó, kiválasztó kegyelemnek és a Szentlélek Úristen csodálatos vezetésének tudom be azt, és sokrétű munkálkodással próbáltam is e kegyelemre válaszolni, hogy mennyei „csillagképünkben” ugyanaz a Hajnalcsillag ragyogott fel az ő szívében, meg az én szívemben is: Jézus Krisztus. Az Ő vonzásában éltük meg hitünket. Ő a római katolikust, én a reformátust, s egymást imákban bíztattuk a még odaadóbb, szélesebb körű szolgálatra. Így jutottam el jó néhányszor Basileába/Bázelbe, ahol társam, feleségem Röhrig Klaudia lelkésznő is tanult a Református Teológiai Fakultáson. Ott szentelték fel őt konkordátumos lelkészi diplomával, a világ valamennyi kálvinista egyházában választhatóvá. Bázeli évei alatt volt több kiváló évfolyamtársa, közöttük Andreas Hess, aki később a HEKS, a Svájci Egyházi Segélyszervezet évtizedeken át egyházunkkal hivatalból is személyes, jó kapcsolatokat ápoló, sokakat gazdagító közép-európai megbízottja lett. Vagy a Zürichben, majd Genfben a szociáletika professzorává választott Dr. Christoph Stückelberger, a világszerte ismert globethics.net keresztyén kutatóhálózat megalapítója és működtetője. Istennek vagyok hálás a velük kialakult több évtizedes kollegiális kapcsolatért, szellemi inspirációkért. Stückelberger professzor  világhálózatát, a globethics.net-et megnyitotta előttem. Évekkel ezelőtt e hatalmas teológiai, etikai alkotóműhelynek és egyik munkatársának, Dr. Ignace Haaz-nak a révén jutottam szakmai összeköttetésbe a világháló folyóiratával, a Journal of Ethics in Higher Education-nel, aminek ő magyarul is értő felelős kiadója. Így fedezte fel a mi református folyóiratunkban, a Confessioban megjelent könyvismertetőmet és fordította angolra, ami Stückelberger úr közel 700 oldalas globalance-át, ami a poszt-Covid világ lehetséges etikai modelljéről szól. Ez 2020-ben volt. Majd egy bölcseleti írásomat, a Homokórák bölcsessége címűt tartotta alkalmasnak arra, hogy az idővel kapcsolatos nézetei illusztrálására átvegye és publikálja (2023). Idén pedig sok éves börtönlelkészi szolgálatom reflexióját, prizonológiai tanulmányomat, ami a helyreállító/resztoratív személyiségterápiáról szól, méltatta nemzetközi folyóiratukban publikálásra alkalmasnak. Ez a három genfi publikáció indított hálaadásra és köszönet mondásra, most e cikk, majd a Genfi üzenetek elektronikus kötet formájában. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. De javunkat, s az Ő népének a javát mozdítják mindig előbbre.                                                         Soli Deo Gloria mindenért.