ADASSÉK NOBEL BÉKE-DÍJ MAGGIE MAMÁNAK - MAGYAR TÁMOGATÁSSAL

ADASSÉK NOBEL BÉKE-DÍJ MAGGIE MAMÁNAK - MAGYAR TÁMOGATÁSSAL

Írja: Dr. Békefy Lajos

Gyorshír:

Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárságának vezetője pénteken Nobel-békedíjra terjesztette fel az egyiptomi kopt keresztény Maggie Gobrant. A Maggie mamaként ismert asszony – mint az államtitkár bejelentésében fogalmazott – a szegénység elleni fellépés hiteles tanúja.(Vasárnap.hu / 2020. 02. 14.)

Gratulálok Azbej Tristan Államtitkár Úrnak, Isten segítse fáradozásában, hogy Maggie Mama, azaz Maggie Gobran, a kairói kopt Teréz anya számára a Nobel Béke-díj odaítélését az ő segítségével siker koronázza! Legyen ebben eredményesebb a magyar Államtitkár, mint voltak 8 éve az amerikaiak! Maggie Gobranról magyarul is van könyv, gyönyörű, igaz, szép tartalommal. Az Immánuel Kiadó jelentette meg. Mindenkinek, de főként diákoknak ajánljuk elolvasásra. Az Evangélikus Élet interjújából többet is megtudunk küzdelmes munkásságáról, amiből kiderül: az iszlám világban tántoríthatatlanul jeleníti meg a keresztyénség értékeit. 

ISTENNEL A SZEMÉTTELEPEN AVAGY SZERETETMŰ A NYOMORTELEPEN

INTERJÚ DR. BÉKEFY LAJOSSAL, "A KAIRÓI TERÉZ ANYÁRÓL" SZÓLÓ KÖNYV MAGYAR FORDÍTÓJÁVAL

A stuttgarti Evangéliumi Sajtószolgálat szerkesztője, az evangélikus Judith Kubitscheck iszlámkutató és Judith Kühl szabadfoglalkozású újságíró 2014-ben fél évet töltött a kairói Mokattam szeméttelepen. A keresztény szemétgyűjtők életét, illetőleg Maggie Gobran és az általa alapított Stephen’s Children Szeretetszolgálat munkáját tanulmányozták. Tapasztalataikat könyvbe foglalták, amely Németországban az év elején jelent meg. A könyv magyar fordítása rendkívül gyorsan elkészült, és az Immánuel Alapítvány Kiadója májusban meg is jelentette. Az Alexandra könyváruház eladási listáján – vallás kategóriában – jelenleg a legkeresettebb kiadványok között van. Evangélikus Élet című hetilapunk a könyv fordítójával, dr. Békefy Lajos nyugalmazott református lelkésszel, a Presbiter című lap főszerkesztőjével beszélgetett a kivételes asszonyról és életművéről.

(Forrás: Evangélikus Élet, szöveg és fotó: Walkó Ádám)

– Angyal szállt le Kairóra – ezzel a címmel készített exkluzív interjút Maggie Gobrannel az Evangélikus Élet számára, az írás 2014. február 23-i lapszámunkban jelent meg. Hogyan ismerkedett meg a „kairói Teréz anya” történetével?

– A nemzetközi hírekben keresgélve bukkantam rá a kopt Mama Maggie történetére valamikor 2010-ben, amikor még a Magyarországi Református Egyház honlapjánál hírszerkesztő voltam. A hír szerint öt amerikai szenátor lobbizott a jelölőbizottságnál, hogy Maggie Gobran megkapja a Nobel-békedíjat. Tudomásom szerint ötször jelölték már e díjra. Még nem kapta meg, de ez semmit nem von le személyiségének értékéből. Kutatásom során aztán megismerkedtem az általa alapított Stephen’s Children – Szent István Gyermekei – Szeretetszolgálattal, amely akkor már nagyon széles körű jótékonysági hálózatot épített ki Kairóban, illetve Felső-Egyiptomban. Mára mintegy kilencvenöt keresztény szellemiségű óvodát, iskolát – ebből nyolcvanban ambuláns klinika is található –, öt szakmunkásképző központot, valamint látogatószolgálatokat,t áborok és családközpontok projektjeit működteti ez a több mint ezerötszáz munkatárssal dolgozó szervezet. Ezek többsége a Kairó dél-keleti részén elterülő szeméttelepen, a Mokattam nevű híres-hírhedt szegénynegyedben tevékenykedik. Az egyiptomi fővárosban nincs hivatalos szemétszállító szolgálat. A több mint tízmillió kairói szemetét kopt keresztények gyűjtik össze és szállítják el szamaras kordékon, s ugyancsak ők dolgozzák fel a hasznosítható hulladékot. Zabbalinoknak nevezik őket. Mintegy hetvenezer ember él ebből a nyomorúságos üzletből, amely továbbra is a nyomorban tartja őket. A muszlimok nem vállalják ezt a munkát, ez a keresztények „stigmája”. Mama Maggie története is Mokattamban indult1989-ben, amire a hírek alapján én is rákaptam…

– Maggie Gobran akkor még informatikát tanított a kairói amerikai egyetemen. Milyen változás következett be akkor az életében?

– A Gobran család tehetős, a kopt keresztény egyház iránt elkötelezett orvosdinasztia. Maggie-re nagy hatással volt édesapja, George, aki a szegényeket rendelési időn kívül is mindig – ingyenesen – ellátta, illetve a nagynénje, Mathilda – Tedda néni –, akitől a kopt spiritualitást, az imádkozást, a napi bibliaolvasást vette át. Maggie kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait, sportolt, irigylésre méltó karriert futott be: dolgozott vezető menedzserként a Siemens és a BMW cég egyiptomi kirendeltségén, professzori állást kapott az egyetemen, a kairói felső tízezerhez tartozott. A feltűnő szépségű szőke nőben viszont végig bujkált egy hiányérzet: nem érezte kielégítőnek az életét. A kopt egyházban a gyülekezetek diakóniai szolgálatot is végeznek, és egy ízben Maggie-t elhívták a mokattami nyomornegyedbe karácsonyi ajándékosztásra. (A kopt karácsony január 7-re esik. –A szerk.)Később csatlakozott ahhoz a fiatal orvoshoz, dr. Adelhez, aki a szeméttelep lakóit látta el. Maggie-t mélyen megrendítette a gyerekek kiszolgáltatottsága, az elviselhetetlen bűzben, mocsokban, patkányok között töltött élete. A látottak nem hagyták nyugodni. Eszébe jutott Teréz anya szolgálata és az ige, mely szerint Jézus „gazdag lévén szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).Visszament a szeméttelepre. Útközben találkozott egy faszénárusító kislánnyal és édesanyjával. A kislány mezítláb volt, noha olyankor ott is meglehetősen hideg van. Maggie cipőt akart neki vásárolni, de a lány inkább édesanyjának kért cipőt, mondván: „Neki nagyobb szüksége van rá, mert még sosem volt cipője, és ő hatunkért járja a szeméttelepet.” Maggie elképedt a kislány önzetlenségén. Akkor tapasztalta meg először, hogy a mélyszegénységben élők is milyen nagylelkűek tudnak lenni.

– Alkalmankénti adományokkal azonban nem lehet érdemi változást elérni egy nyomornegyed gyermekeinek életében.

– Ezzel Maggie is tisztában volt. Óvodákat, iskolákat kell a gyerekeknek biztosítani, ahol az alapvető higiéniai ismereteket, a közösségi viselkedést, az írást és az olvasást elsajátíthatják. A szakképzés is kulcsfontosságú, hogy a nyomorból ki tudjanak törni, hogy a „zabbalinsors” ne termelődjön újra. Az első óvodát 1993-ban adták át. A muszlim környezetben ez nem volt egyszerű, gyanakvást, ellenségeskedést váltott ki. A második óvodát a hadsereg buldózereivel rombolták le, hivatalos állami felhatalmazással. Az építési engedély hiányára hivatkoztak, ami természetesen nem volt igaz. De Maggie-ék nem adták fel: a lerombolt óvoda helyett három újat építettek.

– Hogyan tudták finanszírozni az építkezéseket? Hisz kezdetben sehonnan sem remélhettek támogatást. 

– Valóban, legalább tíz évnek kellett eltelnie, mire először a kopt egyház, majd a nyugati segélyszervezetek, végül – a gyerekek oktatásáért – az egyiptomi állam is támogatni kezdte Mama Maggie szeretetszolgálatát. Eleinte a családi ékszereinek elzálogosításából szerezték meg az indulótőkét, Maggie még a jegygyűrűjét is beadta egy örmény aranyműveshez. A férje, Ibrahim persze már másnap – saját zsebből – visszaváltotta a jegygyűrűt.

– Hogyan kapta Maggie a „mama” megszólítást? 

– Maggie a gyerekek között érezte a legjobban magát, velük megtalálta azt az örömöt, amelyre mindig is vágyott. Igyekezett mindenben azonosulni velük. Nem festette magát, nem használt kölnit, egyszerű, maga tervezte fehér lenruhába öltözött. Jelenség volt, és a gyerekek viszonozták a szeretetét, ők kérték, hogy „mamának” szólíthassák. A Csend grádicsa című imameditációjában Maggie ezt írja: „Ha letérdelek, és ránézek erre a gyermekre, Krisztust látom a szemében, és Krisztus szólít meg engem, hogy kövess engem. Azt a gyermeket pedig követni kell, vigyázni rá és tisztelni, mert az én Uram tekint rám az ő szemein keresztül.” Érdekes adalék, hogy Maggie mamát életművéért tavaly az egyiptomi szociális minisztérium kitüntette a „példamutató anyának” járó éremmel, amelyet évente osztanak ki. Az elismerés jelentősége óriási, mert jelzi, hogy a hivatalos muszlim kormányzat is értékeli egy keresztény asszony munkásságát és hitét, aki ráadásul „százezer gyermek anyjának” tartja magát.

– Maggie mamának viszont van két vér szerinti gyermeke is. 

– Igen, van egy lánya, Ann és egy fia, Amir. Maggie Gobran szellemiségének, különleges személyiségének is köszönhetően a fia életében is hasonló fordulat következett be. Amir is a legjobb egyetemeken tanult közgazdaságtant, és nagyon jó állásban helyezkedett el. Két éve azonban, mivel a lelki kielégülést ő sem találta meg sikeres világi karrierjében, londoni bankmenedzserként, a Sínai-félsziget egyik kopt kolostorába vonult elmélkedni. Három ott töltött hónap és intenzív bibliaolvasás, számtalan beszélgetés és imameditáció után döntött úgy, hogy bevonul szerzetesnek. Édesanyja soha nem erőltette rá a vallást és Krisztus követését, de kisugárzásának, szelídségének kétségkívül nagy szerepe volt fiának döntésében.

– Miben látja a könyv és Maggie Gobran életművének üzenetét?

– Az üzenet többrétegű. Van diakóniai üzenete, nevezetesen, hogy minden szónál ékesebb és meggyőzőbb a tett. Az építkező, a cselekvő szeretet olyan keresztyén életmintát mutat fel, amely a szeretet hatalmát és erejét példázza napjainkban. Interkulturális és felekezetközi jelentőséget is hordoz: a muszlim környezetben és kultúrában felmutatni a keresztény örökséget a rivalizálás rossz íze nélkül. Láttatni a cselekvő szeretet eredményeit. Az iskolák, óvodák muszlim gyerekeket is befogadnak, nem kizárólag a kopt keresztényeknek épültek. A könyv túlemel az előítéleteken és a felekezeti, vallási elfogultságon. Az ima fontossága, az orációs élet korszerűsége a következő érték. A könyvben több helyen olvasható, hogy nem volt döntés, amelyet ne előzött volna meg ima. Maggie mama semmit sem tett, amíg belülről nem érezte, hogy Isten rábólintott a döntésére. A gyermekeket is megtanította imádkozni, és munkatársainak százaival heti rendszerességgel jön össze igetanulmányozásra és imádkozásra. Szociológiai jelentősége is van a könyvnek, mert leplezetlenül feltárja a nyomortelep világát és a benne létező különös ellenkultúrát, amely a felemelt gyerekek és szüleik hálájáról szól. Bepillantást nyújt továbbá az „arab tavasz” ellentmondásaiba és az önzetlenség – olykor az egyiptomi elitrészéről is megmutatkozó – kultúrájába. Erre mutatott példát az ország főépítésze is, aki a szeméttelepekre ingyen megtervezte az egyszerű, lakható, a fertőzéseket csökkentő könnyűszerkezetes házacskákat – Maggie mama szeretetműve iránti tiszteletből. Ennek a szeretetműnek és a könyvnek azonban talán a pedagógiai jelentősége a legfontosabb. Felfedezteti az olvasóval, milyen veleszületett, istenadta nagylelkűség, önzetlenség lakozik a nyomornegyedek gyermekeiben. Minden hazai egyházi s nem egyházi iskolában ajánlott olvasmányként lehet(ne) szólni a könyvről, tanulhatnának belőle a pazarló jólétbe, önzésbe feledkező, szeretethiánytól vergődő hazai fiatal generációk.

EZ A SZERZŐ 1156. BLOGBEJEGYZÉSE A KOLOZSVÁRI AGNUSRADIO.RO BLOGFELÜLETÉN, OLVASHATÓ MÉG A DÁN www.johir20.com weblapon, a facebookon Ludovicus Spectaculus és Lajos Békefy név alatt, valamint a solustuus2020 és a Theo Digest https://paxvobis2016.blogspot.com/ oldalon