A BELSŐ ÖNSZENNYEZÉS ÉS A SZÓBELI KÖRNYEZET SZENNYEZÉS ELLEN – MINDEN ÉLETKORBAN PERCMUTATÓ ÉGI TÁJOLÁSSAL
A belső önszennyezés és a szóbeli környezetszennyezés ellen – minden életkorban
Jó ideje magánkutatást, csendes megfigyelést végzek főként fiatalok, a Z és az Alfa nemzedék tagjai között, akik közé unokáim és osztálytársaik tartoznak. Látom szinte totális függőségüket a digitális eszközöktől, legfőképpen mobiltelefonjuktól. Hallom, amint társaikkal beszélgetnek.
Ugyanígy látom és hallom, amint közlekedési eszközökön egymással kommunikálnak vagy éppen nem, mert amint leülnek, kiugrik zsebükből a mobiltelefon. De nem csak nekik. Amit első hallásra észlelni lehet, az a hallgatás vagy a mérhetetlen káromkodástömeg, ami kizúdul belőlük. Képesek egy perc alatt olyan káromkodási sebességet produkálni, amitől tényleg kiakadok. „És” helyett is a legváltozatosabb cifraságok, a „b—g” még motívumszó is, hogy tovább lökje a társalgás lanyhulását. Nem voltam rest, elkezdtem számlálni. 13-16 évesek mobil- és természetes beszélgetésére koncentráltam. 1 perc alatt legalább 10-12-szer hangzott el a bővített káromkodás lányok, fiúk szájából. Biztosan vannak olyanok, akiknél ez sokkal ritkábban fordul elő, vagy talán egyáltalán. A többségnél sajnos nem ez a helyzet. Aztán hogy miről, az további megfigyelés tárgyát képezheti. – Jól átvertem – mondja nyíltan az egyik fiú, barátnőjére utalva. – Megszívattam őket, mondja a másik utalva szüleire… Nem folytatom. Csak azt érzékeltetem, hogy bizonyára nemcsak én, hanem sokan döbbenten állunk a jövendő nemzedékeinek kommunikációs szokásai, torzulásai, nyelvi szegénysége előtt.
Ha pápa lennék, adnék egy tanítást a lelki, belső önszennyezésről, és a verbális környezetszennyezésről, s az ellenjavallatokról. Hiszen már nemcsak a fiatalok körében terjed e veszélyes jelenség, hanem a médiában, s a felnőttek világában a romlás és a rontás szóvirágai ömlenek (fejtől bűzlik a hal?!). Legszívesebben javasolnék egy káromkodás- és hazudozásmentes szent évet. Nem vagyok pápa, ezért csak a magam módján tudok szót emelni lelkészként, íróként, publicistaként, a magyar irodalmi nyelv szerelmeseként, a jóízű társalkodási nyelv megmentéséért. Ennyit tudok írni: legyen naponta legalább pár káromkodás- és hazugságmentes, hamisságmentes pillanata minden magyarnak!
Gyere le pár szóra a netről!
Addig talán, amíg egymással beszélgetünk, el lehet kerülni a káromkodási sebesség magas fordulatszámát. Ha szülő, nagyszülő szánna gyermekeire, unokáira annyi időt naponta, hogy az élő szó, a fékezett habzású beszéd útján megakaszthatnánk a különben szinte parttalanul áradó önszennyező, emberi környezetszennyező verbális folyamokat. Lehívhatjuk őket a netről valamilyen tanulásukat segítő ajánlattal, közös feladatmegoldásra, vagy fizikai mozgással járó tevékenységre a lakásban, ház körül, boltba menéssel. A minőségi percekért. Amikor ők lesznek a személyes kommunikáció céljai. Akár egy szép szobanövényről, egy virág nyílásáról is szót válthatunk. Tiszta szavakat. Vagy a főzéshez előtanulmányként az anyagok előkészítésébe is bevonhatjuk őket. De ne úgy tegyük ezt, hogy az apuka bemondja: – Gyertek át hozzám, itt a szobányi panorámaképernyőn játszhattok tovább… – Gyere le egy edzés idejéig a netről, egy jól megtervezett hétvégi kirándulásért. Minőségi perceket a Z és Alfa generációknak is! Akár nyelvtanulás, zenetanulás is lehet a kiváltó eszköz, ami a foglalkozás idejére megakasztja az önszennyezés folyamatát.
Keresztyén tartalmú percek hatása – önterápia
Egy ideje elkezdtem olyan párperces összeállításokat készíteni, amelyek egy-egy bibliai idézettel, hozzá csatlakozó rövid gondolatfutammal a gazdag keresztyén gondolkodástörténetből, s imával a 2000 éves imakultúránkból állnak. Van, akinek bejött, van, akinek nem. A hazai keresztyén kultúrában is vannak jó példák, leginkább Pilinszky magas irodalmi és bölcseleti tartalmú hárompercesei. És a különféle bibliaolvasó kalauzok napi lelki kincsei. Nem a netről kell ezeket levadászni, lehet nyomtatott, papíralapon is számosat találni. Nekem évtizedek óta lelki kísérőm, nyelvi, gondolati frissítőm minden napra németül a Losung, a 294. évében járó bibliaolvasó kalauz. Újabban nyelvgyakorlási játékként a római katolikus napi Ige-kalauz, olasz nyelven, a La fedeognigiorno, a Hit minden napra. Ezeket olvasva, majd imacsendben az üzenetek éppen szívenütő részét újra rezonáltatva imámban, jótékony útravalót kapok napi gyűrődésekhez, munkához, Istenre és embertársaimra figyeléshez. Mindenki a maga képére és ízlésére, spirituális igényeihez találhat annyi „ápolási szert”, amennyit csak akar. Csak akarni kell, s ehhez nekünk is le kell jönnünk a netről!
Találj hóvirág-tisztaságú perceket!
Életre szóló tapasztalatom lett a következő. Egy Ulm közeli településen tartózkodtam pár napra egy nyolcfős református családban. Hétvégén azt mondta a tanár édesapa: délután megyünk a templomba, családi hétvégére. Ez aztán tényleg az volt. Egy család, egy kivétellel minden fiú-leány, farmerben, lezserül, de Bibliával és énekeskönyvvel, meg gitárral és mini gyertyákkal. Beszélgetős istentisztelet volt. Az úrasztala előtt körben letelepedve, mindenki, amikor rákerült a sor, meggyújtotta gyertyáját, református létére, ezzel: Jézus a világ világossága, aki utána megy, nem járhat sötétségben. És ki-ki elmondta, mi volt a legnehezebb a héten, milyen örömök érték, kire gondol most éppen. Így egy óra alatt szépen körbement a sor, és aki úgy gondolta, imádkozhatott valakiért, valamiért. Egy óra csend és öntisztító önterápia, csoportterápia. Imaterápia. Próbálja ki, aki teheti. Rendkívül erős közösségteremtő erő, sorsközösséget vállaló nyitottság sarjadt az együttlét után a szívünkben. És már vasárnap vártuk a következő szombatot. Az együttlét szóbeli, verbális tisztasága kihatott egész hetünkre. Illetlen lett volna ilyen élmény pásztortűzénél közönséges, káromló szavakat előhúzni.
Tegnap Budaörsön sétálgatva, megakadt a szemem régi lakásom előtt egy pár hóvirágon. Mára, égi tájolású percekért egy Igét, egy gondolatfutamot és verset osztok meg az Olvasóval. Pár hóvirág tisztaságú percért.
IGE: A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük (Titusz 1, 15)
IMÁDSÁGOS GONDOLAT: Öröm, ha látom, a hóvirág újra kikel, fehérsége felderít, s mint kedves intő ujj, Isten éltető jókedvére, évenkénti újulásunk lehetőségre utal. Az élet tart, mert Ő így akarja, bármennyi vér, könny kiált az égre. Még nincsen semminek sem vége, mert Ő mindennek értelme, s tart ma még kegyelme. Áldott legyen mindezért az Atya-Fiú-Szentlélek háromszor szent neve. Ámen.
Vers: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.
Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!
(Zelk Zoltán, Hóvirág)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
A BELSŐ ÖNSZENNYEZÉS ÉS A SZÓBELI KÖRNYEZET SZENNYEZÉS ELLEN – MINDEN ÉLETKORBAN
PERCMUTATÓ ÉGI TÁJOLÁSSAL
Dr.
Békefy Lajos
KÁROMKODÁS-, ÉS HAZUGSÁG MENTES PILLANATOKÉRT
Jó
ideje magánkutatást, csendes megfigyelést végzek főként fiatalok, a Z és az
Alfa nemzedék tagjai között, akik közé unokáim és osztálytársaik tartoznak.
Látom szinte totális függőségüket a digitális eszközöktől, legfőképpen mobiltelefonjuktól.
Hallom, amint társaikkal beszélgetnek. Ugyanígy
látom és hallom, amint közlekedési
eszközökön egymással kommunikálnak vagy éppen nem, mert amint leülnek,
kiugrik zsebükből a mobilteló. De nem csak nekik. Amit első hallásra észlelni lehet, az a hallgatás vagy a mérhetetlen
káromkodástömeg, ami kizúdúl belőlük. Képesek egy perc alatt
olyan káromkodási sebességet
produkálni, amitől tényleg kiakadok. „És” helyett is a legváltozatosabb
cifraságok, a „b---g” még motívumszó is, hogy tovább
lökje a társalgás lanyhulását. Nem voltam rest, elkezdtem számlálni. 13-16 évesek
mobil- és természetes beszélgetésére koncentráltam. 1 perc alatt legalább
10-12-szer hangzott el a bővített káromkodás lányok, fiúk szájából. Biztosan vannak olyanok,
akiknél ez sokkal ritkábban fordul elő, vagy talán
egyáltalán. A többségnél sajnos nem ez a helyzet. Aztán hogy miről, az további
megfigyelés tárgyát képezheti. – Jól átvertem – mondja nyíltan az egyik
fiú, barátnőjére utalva. – Megszívattam őket, mondja a másik utalva
szüleire… Nem folytatom. Csak azt érzékeltetem, hogy bizonyára nem csak én,
hanem sokan döbbenten állunk a jövendő nemzedékeinek
kommunikációs szokásai,
torzulásai, nyelvi
csontváz szegénysége előtt.
Ha
pápa lennék, adnék egy tanítást a lelki, belső önszennyezésről, és a verbális környezetszennyezésről,
s az ellenjavallatokról. Hiszen már
nem csak a fiatalok körében terjed e veszélyes jelenség, hanem a médiában, s a
felnőttek világában a romlás és a rontás
szóvirágai ömlenek (fejtől bűzlik a hal?!). Legszívesebben javasolnék egy káromkodás- és hazudozás mentes szent évet.
Nem vagyok pápa, ezért csak a magam módján tudok szót emelni lelkészként,
íróként, publicistaként, a magyar irodalmi nyelv szerelmeseként, a jóízű társalkodási nyelv megmentéséért. Ennyit tudok írni: legyen
naponta legalább pár káromkodás- és hazugságmentes, hamisságmentes pillanata
minden magyarnak!
GYERE LE PÁR SZÓRA A NETRŐL!
Addig
talán, amíg egymással beszélgetünk, el lehet kerülni a káromkodási sebesség
magas fordulatszámát. Ha szülő,
nagyszülő szánna gyermekeire, unokáira annyi időt naponta, hogy az élő szó, a fékezett habzású beszéd útján megakaszthatnánk a különben szinte parttalanul áradó önszennyező, emberi környezetszennyező verbális folyamokat. Lehívhatjuk őket a netről valamilyen tanulásukat
segítő
ajánlattal, közös feladatmegoldásra, vagy fizikai
mozgással járó tevékenységre a lakásban, ház körül, boltba menéssel. A minőségi percekért.
Amikor ők lesznek a személyes kommunikáció céljai. Akár egy szép
szobanövényről,
egy virág nyílásáról is szót válthatunk. Tiszta szavakat. Vagy a főzéshez előtanulmányként az anyagok előkészítésébe is bevonhatjuk őket. De ne úgy
tegyük ezt, hogy az apuka bemondja: - Gyertek át hozzám,
itt a szobányi panoráma képernyőn
játszhattok tovább…
- Gyere le egy edzés idejéig a netről, egy jól
megtervezett hétvégi kirándulásért. Minőségi perceket a Z és Alfa generációknak is!
Akár nyelvtanulás,
zenetanulás is lehet a kiváltó eszköz, ami a foglalkozás idejére
megakasztja az önszennyezés folyamatát.
KERESZTYÉN TARTALMÚ PERCEK HATÁSA - ÖNTERÁPIA
Egy
ideje elkezdtem olyan pár perces összeállításokat készíteni, amelyek egy-egy
bibliai idézettel, hozzá csatlakozó rövid gondolatfutammal a gazdag keresztyén
gondolkodástörténetből,
s imával a 2000 éves
imakultúránkból állnak. Van, akinek bejött, van, akinek nem. A hazai keresztyén kultúrában is
vannak jó példák, leginkább Pilinszky magas irodalmi és bölcseleti tartalmú 3
percesei. És a különféle bibliaolvasó kalauzok napi lelki kincsei. Nem a netről kell ezeket levadászni,
lehet nyomtatott, papír alapon is számosat
találni. Nekem évtizedek óta lelki kísérőm, nyelvi, gondolati frissítőm
minden napra németül a Losung,
a 294. évében járó bibliaolvasó
kalauz. Újabban nyelvgyakorlási játékként a római katolikus napi Ige-kalauz, olasz nyelven, a La fede ogni giorno, a Hit minden napra.
Ezeket olvasva, majd imacsendben az üzenetek éppen szívenütő részét újra rezonáltatva imámban,
jótékony útravalót
kapok napi gyűrődésekhez, munkához, Istenre és
embertársaimra figyeléshez. Mindenki a maga képére és ízlésére, spirituális
igényeihez találhat annyi „ápolási szert”, amennyit csak akar. Csak akarni kell,
s ehhez nekünk is le kell jönnünk a netről!
TALÁLJ HÓVIRÁG-TISZTASÁGÚ PERCEKET!
Életre
szóló tapasztalatom lett a következő. Egy Ulm közeli településen tartózkodtam pár
napra egy nyolc fős református családban. Hétvégén azt mondta a tanár-édesapa: délután megyünk
a templomba, családi hétvégére. Ez aztán tényleg az volt. Egy család, egy
kivétellel minden fiú-leány, farmerben, lezserül, de Bibliával és
énekeskönyvvel, meg gitárral és mini gyertyákkal. Beszélgetős istentisztelet volt. Az úrasztala előtt körben letelepedve, mindenki,
amikor rákerült a sor, meggyújtotta
gyertyáját, református
létére, ezzel: Jézus a világ
világossága, aki utána megy, nem járhat sötétségben. És ki-ki elmondta, mi volt a legnehezebb a héten,
milyen örömök érték, kire gondol most éppen. Így egy óra alatt szépen körbe
ment a sor, és aki úgy gondolta, imádkozhatott valakiért, valamiért. Egy
óra csend- és öntisztító önterápia, csoportterápia. Imaterápia. Próbálja
ki, aki teheti. Rendkívül erős
közösségteremtő erő, sorsközösség vállaló
nyitottság sarjadt az együttlét
után a szívünkben.
És már vasárnap vártuk
a következő szombatot. Az együttlét szóbeli, verbális
tisztasága kihatott egész hetünkre. Illetlen lett volna ilyen élmény pásztortűzénél közönséges, káromló szavakat előhúzni.
Tegnap
Budaörsön sétálgatva, megakadt szemem régi lakásom előtt egy pár
hóvirágon. Mára, égi tájolású
percekért egy Igét, egy gondolatfutamot és verset osztok meg az Olvasóval. Pár hóvirág tisztaságú percért.
IGE:
A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem
tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük (Titusz
1, 15)
IMÁDSÁGOS
GONDOLAT: Öröm, ha látom, a hóvirág újra kikel, fehérsége felderít, s mint
kedves intő
ujj, Isten éltető jókedvére, évenkénti újulásunk lehetőségre utal. Az élet tart, mert Ő
így akarja, bármennyi vér, könny kiált az égre. Még nincsen semminek sem vége, mert Ő
mindennek értelme,
s tart ma még
kegyelme. Áldott
legyen mindezért
az Atya-Fiú-Szentlélek háromszor szent neve. Ámen.
VERS:
HÓVIRÁG
Tél
eleje, tél közepe:
havas
a hegyek teteje,
sehol
egy árva virág -
zúzmarás
a fán az ág.
Ám
télúton egy reggelen,
csoda
történik a hegyen:
kibújik
a hóvirág,
s
megrezzen a fán az ág.
Öröm
rezzen ágról ágra:
itt
a tavasz nemsokára,
kizöldülnek
mind a fák -
Isten
hozott, hóvirág!
(Zelk
Zoltán, Hóvirág)
Comments
Post a Comment