OKTÓBER ÉGÍGÉRŐ EMLÉKEIÉRT HÁLA

OKTÓBER ÉGÍGÉRŐ EMLÉKEIÉRT HÁLA

Dr. Békefy Lajos

Szeretlek téged október, Istenünk szeretetének üzenetes ajándékaként, szép és tanulságos színeidért, ma is megszívlelendő egyetemes és magyar esemény példázataidért. Október 5-6. Aradjának testamentumos éjszakájáért. Nagy-baczoni Baló Béni ó-aradi református tiszteletes és paptársai helytállásáért a kiválasztottak, a 13 vértanú körül. A történelem hatalmi bosszú útjain át Nálad közbenjáró tábornoksereg megtörhetetlen égi menetéért, a hazavándoroltak testamentumos helytállásáért az akasztófák előtt. Azokért, akik egykoron és ma is, korunk ártalmai közben és ellenére is tisztán érzékelik az Ősz önmagán túl és Rád mutató, Isten-jelzésekkel teli élő csodáit Váradon, Pozsonyban és Budapesten, Vereckénél és a Csiki hegyek rengetegeiben. 

Áldom a Teremtőt kárpát-medencei otthonainkért. Mert Te, Atyánk és Szabadító Jézusunk, nem csak színeket, de történelmet is alkottál e tájon – magyar színeket, az idegen elnyomók, gyilkosok lelkiismeretét ébresztő, azt életre átvérző vörös honfi vércseppeket is formáltál, nemzeti tanulságokkal festve meg a múló idő vásznait, s áldásokkal teli szent kezeddel érintve sok századnyi októbereink mély és magas élménypontjait - bennünk. Magadévá jelölve őket, minket.

Szeretlek, Bárány Krisztus, Aki érettünk, maiakért is átszőtted tisztító hófehér életáldozatoddal, életmintás engedelmességeddel az emberi történelmet – a legsötétebb eseményvászonra is ezüst Igéket rajzolva – a nemzetét, a városét, a falvakét, a miénket – s az enyémet is. Nagyon szeretlek, mert ezt a hónapot belelehelted emlékezetünkbe, és lelkünket a szabadság hívásával emelted fel a hitetlenség és a Diabolosz szakadékaiból. ’56 mártírjaiért, hőseiért, Recsk és a lélekdarálás pokolbugyraiban is ott voltál, tántoríthatatlan kegyelemmel adva kitartást az Igazságot fel nem adóknak – és elkísérted őket az idegenbe is a hűséges hazaöleléssel példát adókat. Angyalt küldtél a megdermedt terror karácsonyán Budapestre és a nagyvilágba, aki elmagyarázta: mit is jelentett az, hogy egy népnek - elég.

Add meg, Uram, népek Istene, Seregek Királya, örök hazánk Gazdája minden magyarnak, s minden nemzet jelenkori népeinek reformációs felismerésekkel beragyogott októberedet kegyelmesen és tanulságosan, mindenfajta gondolat- és lélekkötöző babiloni fogság erő ellenében, miként azon az első hitújító őszön Luther wittenbergi 95 pontjával – a létezés és a sorstágító, teljesebb lelki szabadságot.  

Add meg, Uram, üzenetes októbereidet nekünk 2024-ben is, és az utánunk jövőknek, hogy a külső-belső szabadságról megtanuljanak éberen és tudatosan gondolkodni, arra mindenkor igényt vigyázva, hogy a legnagyobb Isten-rokonságban, a Lélek szabadságában járhassunk, szólhassunk, nagykorú gyermekeidként tudjunk gondolkodni, cselekedni igazi hívő bátorsággal, a tapintat evangéliumi erejével – Néked adva hálát és dicsőséget mindenért – Soli Deo Gloria...

 

Reményik Sándor

 Halotti beszéd a hulló leveleknek

 

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?

Bizony bíbor és bronz és arany

És örökkévaló szent szépség vagyunk.

Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:

Bizony, e világ dőre, esztelen

Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.

Nem történhetik velünk semmi sem,

Mi megronthatná szép, igaz-magunk.

Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk

S ha alászállunk: vár a hűs avar,

Testvér-levél testvér-lombot takar,

Ott is otthon vagyunk.

Ha megkeményedünk és megfagyunk:

Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.

Bíbor után a fehér hermelin.

Bizony szépek vagyunk.

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?

Ha végre földanyánk része leszünk,

Ott is szépek leszünk,

Ott is otthon leszünk.

És árvaság csak egy van, feleim:

Az erdőn kívül lenni.

Otthontalannak, hazátlannak lenni.

Nagyvárosok rideg utcakövén

A széltől sepertetni.

Sok más szeméttel összekevertetni.

Árvaság csak ez egy van, feleim.

S amíg itthon vagyunk:

Bizony bíbor és bronz és arany

És örökkévaló szent szépség vagyunk.