RENDKÍVÜLI „ISTEN-FOTÓK” A LÉLEKBEN ÉS AZ AGYBAN?
MEGDÖBBENTŐ AZ FB KORLÁTOLTSÁGA, TÁJÉKOZATLANSÁGA ÉS PRIMITÍVSÉGE. MOCSKOS, SZENNYES SZÖVEGEKET MINDEN TOVÁBBI NÉLKÜL ÁTENGEDNEK, AZ ILYEN SZAKMAI ÉS SPIRITUÁLIS TARTALMAT PEDIG KORLÁTOZZÁK. VAGY SZÁNDÉKOSAN, BEFOLYÁSRA TESZIK. MINDKETTŐ ELFOGADHATATLAN, A KORREKT TUDOMÁNYOS ÉS NÉPSZERŰ TUDOMÁNYOS TÁJÉKOZTATÁS NEVÉBEN! FŐSZERKESZTŐKÉNT, 52 ÉVE ÚJSÁGÍRÓKÉNT ÉS KUTATÓ TEOLÓGUSKÉNT IS TILTAKOZOM! DRBL
RENDKÍVÜLI „ISTEN-FOTÓK” A LÉLEKBEN ÉS AZ
AGYBAN?
TUDOMÁNYOS
PRÓBÁLKOZÁS ISTEN LÉTÉNEK BIZONYÍTÁSÁRA: NEUROTEOLÓGIA (I.)
Dr. Békefy Lajos
AMI ELÉG, S AMI NEM
Különös lény az ember. Soha nem
elégszik meg azzal, ami van. Ez az elégedetlenség viszi előbbre a világot,
olykor jó, máskor nagyon rossz, pusztító utakra. Az ősi hajtóerő, a ravasz
kígyó által felébresztett vágy, nagyravágyás motívuma ez: „Olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,5). Azóta is ez az önistenítő belső késztetés írja a földi
történelem könny-, és jaj-történetét, s köztes, rövid életű örömhistóriáit.
Benne pedig Isten is írja az Ő ellen-históriáját,
a megváltás krisztusi üdvözítés történetét, amit olyan históriaként írt-ír Szabadítónk (=Jehósua), mint ahogyan a
bűnös asszonyt halálra ítélő „igazak” tévútjának leleplezésekor: „Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a
földre” (Ján 8,6). Belegondolni is képtelenség, mi lenne, ha az üdvözítés
mennyei története nem vérezte, ölelte volna át örökre Krisztusban a történelem
piszkos vásznát?!
Mindezt azért bocsátom előre,
mert az emberi bizonyítási vágynak vannak nagyon kifinomult formái. Olykor
lenyűgözőek. Például, amikor kiváló gondolkodók igyekeznek Isten létét, lényét,
élő mivoltát bizonyítani. Mert nekik az egyetlen és igazi, élő bizonyíték, a
testet öltött Ige és a Biblia kijelentése valamiért nem elég. Mert ők első renden nem hinni, hanem tudni akarják, bizonyíthatóan,
hogy van Isten. Az ősi istenbizonyítékok
emberi kutatása is hosszú múltra tekint vissza. Minden fényes és szellemes
bravúr ellenére, nem vonva le az emberi törekvések töredékes értékét, ezekről ez
a régi keleti bölcselet jut eszembe: képes-e
a hangya felfogni az elefántot? Nem csak az aránykülönbségek miatt nem,
hanem mert nyilván a hangyaagy és az
elefántagy másképpen működik. Mindazonáltal olyan tekintetben hasznosak
ezeket az égi gondolati lajtorjákat meglépkedni, mert valamennyiben a kutató elme és lélek Isten felé törekszik,
s ez már maga jelentős és megnemesítő, felrangosító, értékes és értékelendő erkölcsi törekvés, igyekezet. Bárcsak azok a tudósok, akik az emberiségre kártékony bio-, vegyi-,
elektromágneses és ki tudja milyen pusztító eszközök továbbfejlesztésén
fáradoznak, antihumánus megfizetett
vagy embergyűlölő gondolkodásukat pro-humánus,
embermentő, netán Istent kereső fáradozásokra váltanák át. Mivel ez alig
valószínű, ezért én mintegy két milliárdnyi Krisztus-hívő testvéremmel együtt
maradok a radikálisan másik útnál: követem, még ha bukdácsolva is, Isten aláhajló
útját és Krisztus földet, embert szerető írását betűzgetve a porban, az Ő
Kijelentését. De miről is van szó?
EMBERI PRÓBÁLKOZÁSOK ISTEN BIZONYÍTÁSÁRA
Mielőtt napjaink valóban grandiózus
tudományos istenbizonyítási próbálkozásaira rátérnék, hadd jelezzem azt a
nagyérdemű utat, amit a gondolkodás története és a teológia története során
néhány kiválóság alkotott meg. Mintegy az égnek támasztva láthatatlan létráját,
és Jákób lajtorjájához hasonlóan, próbáltak egyre absztraktabb, precízebb,
már-már angyalhangú, máskor a valóságba visszaszédítő magasságokba lépkedni. A
vertikális, felfelé futó gondolatok, rendszerek, kísérletek sorában ilyeneket
látunk:
· * a kozmológiai
istenbizonyíték, ami a világ és az egyéni élet végességéből és
esetlegességeiből következtet a végtelen, tökéletes, abszolút lény, Isten
létezésére. Istent első mozgatóként, első létezési okként, a világ
Teremtőjeként tételezik. Első képviselője a görögök egyik legnagyobb gondolkodója,
Arisztotelész volt a mozdulatlan mozgató istenképzetével. Későbbiekben ennek
változatát dolgozta ki a középkori nagy katolikus rendszeralkotó, Aquinói Tamás.
· * A
teleológiai istenbizonyíték a világban uralkodó rend, célszerűség
tapasztalata alapján állítja, hogy Isten a megalkotója és betartatója a világtörvényeknek,
s ő a világépítő Nagymester. Ilyen elgondolásokat írtak le főként a görög „nagyok”,
Platón, Arisztotelész, a sztoikus filozófusok és a felvilágosodás filozófusai
is.
· * Az
ontológiai istenbizonyítékok kimunkálóinak köre a legnépesebb. Ők egy
magasságos, tökéletes, bölcs lény szükségszerű létezését feltételezik, akit
Istennel azonosítanak. Isten tökéletességéhez tartozik létének tökéletessége.
Isten ugyanis nem csak eszme vagy fogalom, ez ellentmondana tökéletes
mivoltának. Ő valóságosan létezik, reálisan, nem csak eszmeként, gondolatként.
Ennek az irányzatnak fő képviselője az angol Canterbury Anzelm. De különféle gondolat-változatai
megjelennek Descartes, Spinoza, Leibniz gondolkodásában is. Descartes szerint
Isten létének eszméje már jelen van az emberi tudatban. Ám az ember tökéletlen
tudata nem képes az Isten-eszmét kigondolni, ezért szükségszerű, hogy ennek az
eszmének az eredete az emberi tudaton kívül létezzék. Ez maga Isten. Aquinói Tamás szembefordul Anzelm istenbizonyítékával.
Öt „utat” jelöl meg, amin Isten felé lehet lépkednünk: 1) Isten az első
mozdulatlan mozgatója mindennek. 2) Isten első oka, ős-oka minden okozatnak. 3)
Isten ellentétben mindenféle esetlegességgel, a szükségszerű úgy-lét, ahogyan
van, és a jelenlét. 4) Isten minden viszonylagos földi tökéletességgel, meg
tökéletlenséggel szemben az abszolút tökéletes. 5) Isten az, aki elhelyezi a
célokat és a célszerűséget a világban és a természetben. Ebben a gondolkodókörben
láthatjuk a német protestáns gondolkodás csúcsát, Kantot is. Számára a létezés
emberi értelemben nem szükségszerűen Isten létezésének a bizonyítéka. A bennünk
lévő istenfogalomból még nem lehet Isten létére következtetni.
· * Morális
istenbizonyítékok. Ebbe a körbe tartozik inkább Kant, s mások is. Istent a
legfőbb jónak tételezik, de az elméleti filozófia nem tudja igazán őt bizonyítani.
Mégis ő az, aki a gyakorlati értelem hétköznapi világában garantálja az
erkölcsösség és a boldogság egységét. Isten ekként tehát az erkölcsös
cselekvés, az erkölcsiség, az etika előfeltétele a tiszta ész keretén belül,
jóllehet őt nem lehet ilyen mivoltában bizonyítani. Isten olyan követelmény,
posztulátum, aki nélkül nem lehet erkölcsiségről beszélni. Kant észhitről ír,
ami az erkölcsi szükségszerűség késztető ereje.
NEUROTEOLÓGIAI „ISTENBIZONYÍTÉK”
A fentiek és a
következők sorába nem lehet beilleszteni a
teológiai „istenbizonyítékokat”. Mivel az újszövetségi Kijelentés értelmében
maga a testet öltött Ige, aki eljött ebbe a világba, az „az Ige testté lett” (János 1,14). Róla a patmoszi látnok, János
apostol megjegyzi: „Ami kezdettől fogva
volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit
kezünkkel is megtapintottunk” (1János 1,1). Ez a megfigyelhető Isten Jézus Krisztusban tökéletes emberként és Istenként
egy személyben lett valósággá, aki önmaga és mennyei Atyja „istenbizonyítéka”.
Ez a mi hitünk.
Akiknek ez nem
elég, s mindig lesznek ilyen Isten-lesők, azok az ellentétes utat járják, a
lentről a felfelé vezetőt. (Persze, kérdés eljutnak-e így Istenhez?) Jelesül a 21. században ez az út az empirikus, tapasztalati tudomány
egyik útja, amelyik az az isteni őssejtet, őslenyomatot
kutatja az agyban. A neuroteológia
széleskörű kibontakoztatására tette fel életét dr. Andrew NEWBERG.
Elődei először 1984-ben kezdték el használni ezt a fogalmat. Keresték Isten lenyomatát a génekben, az
agyban. Kiterjedt agykutatások alapján írta meg és adta közre Newberg
empirikus, tudományos vizsgálódásairól könyvét Principles of Neurotheology, a Neuroteológia
elvei címen. Azóta a világ sok helyén folyik a kutatás az imádság, a
meditáció, a bibliaolvasás agybeli történéseiről, funkcióiról. Isten „helyéről”
az emberi organizmusban, és a spirituális életben. Newberg a nukleáris orvostudomány
és az idegtudományok kutatója. Eugene D’Aquili munkássága hívta fel
a figyelmét erre a területre 1999-ben The Mystical Mind=A titokzatos agy
című művével. Newberg kulcsfontosságú könyvében, a Principles-ben úgy határozza
meg kutatási területét, mint amelyben az agy és a teológia, a gondolkodás és a vallás
összefüggéseit kutatja. De nem csak az elméleti kutatás a célja, hanem
nagyon is gyakorlatiasak célkitűzései. Például a hit, a vallásosság szerepéről
az egészségmegőrzésben, az emberi komfortérzet fenntartásában, a spirituális
növekedés eszközeinek, az imádságnak vagy a bibliaolvasásnak a szerepéről az
emberi kondíciók megőrzésében, a pozitív életszemléletben és életérzésben. A legfőbb elvekről, az agy és a hit, a tudomány
és a teológia kapcsolópontjairól, tételeiről, valamint a római katolikus,
ortodox és református kritikákról, értékelésekről következő írásunkban lesz szó.
Addig is a
Biblia kijelentését felül nem múlható igazi istenbizonyíték erejéről két vélemény.
„Nem vitás, hogy afféle természeti
ösztönként megvan az emberi értelemben az istenség értelmi érzékelésének
képessége. Maga Isten oltotta értelmünkbe önnön istenségének valamiféle megértési
készségét… Még azok is őrzik magukban a
vallás magvát (=semen religionis), akik amúgy, életformájuk tekintetében
nem sokban különböznek az állatoktól” (Kálvin: Institutio 1.3.1.). Magyar
filozofikus költőnk, Berzsenyi Dániel 1810-ben pedig így hódoltatja szavait: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,/Csak
titkon érző lelke óhajtva sejt:/ Léted
világít, mint az égő/Nap, de szemünk bele nem tekinthet”.
Mára, a Szentháromság
utáni 21. vasárnapra és az előttünk álló hétre legyen spirituális fényforrásunk
két imádság. Az evangélikus mártír-teológustól, Bonhoeffertől az egyik: „Isten azt akarja, hogy élő Igéjét keressük,
s felfedezzük azt testvéreink ajkán is. Amikor testvéri ajkakról szól hozzánk
az Ige, hallgassuk meg figyelmesen. Isten szól benne, mikor sorsunk bizonytalan
utakon jár. Ige nélkül mindenki elveszne”. Római katolikus testvéreink
Ige-naptárjában pedig vasárnapra, a világmisszió napjára ez áll: Donaci, Signore, il tuo amore: in te
speriamo – Ajándékozz meg Urunk, szereteteddel. Benned reménykedünk.
Comments
Post a Comment