GYULAI DIGITÁLIS KÉPESLAP BÖRTÖNLELKÉSZEKRŐL - S AMI NEM MARADHAT LE RÓLA

 




GYULAI DIGITÁLIS KÉPESLAP BÖRTÖNLELKÉSZEKRŐL

S AMI NEM MARADHAT LE RÓLA

 

Pannonicus Reformatus

Szép és értékes hagyomány a magyar büntetés-végrehajtásban, hogy a 25 éve hivatalosan, főállású börtönlelkészekkel működő lelkigondozói szolgálat református ága rendszeresen tart más-más bv intézetben szakmai találkozót. Ennek során az első szolgáló „lelki fecskék”, a 25 évvel ezelőtt indulók jönnek össze az aktív, másodgenerációs börtönlelkészekkel. Ez történt szeptember 24-én is a gyulai intézetben, majd a törvényszék patinás épületében. 12 református börtönlelkész – köztük a nyugállományúak közül négyen – Virágh Gyula lelkipásztor, a Békés Vármegyei Büntetés-Végrehajtási Intézet bv-lelkésze meghívására vett részt  a testvéri találkozáson. Minden ilyen találkozás alkalom a vendéglátó intézet bemutatásra, ahogyan ezúttal is történt. Sipaki Ferenc bv alezredes, intézetparancsnok köszöntötte a református csapatot, bemutatva az intézetet, ami valóban ékes doboz, de nem „babaház”, ahogyan olykor ironizálva emlegetik. Hiszen tisztaságával, szervezettségével a hazai bv-rendszer „bemutatóterme” is lehet a dél-keleti végeken. A kitartó reménységgel létrehozott börtönkápolnában hálával hallgattuk a lelki munka és az ökumenikus kápolna nem börtön-szürke történetét az évtizedek óta ott szolgáló lelkész tapasztalati hitelességével elpecsételve. Hála Szentháromság Istenünknek, Aki megformálta a jó együttműködést ebben az intézetben az állomány és az egyházak, illetve az egyházak fogvatartottakat gondozó, vigasztaló, támogató missziós munkálkodása között. A hála mellé öröm is társult a kollegiális viszontlátás, egymás testvéri megölelése nyomán, meg azért, hogy láthatjuk a 25 éve megkezdett munka folytonosságát, a fiatalabb lelkésznemzedékek szolgálatával. Ez a lelki aura, valamennyiünkben élő Szentlélek légkör mutatkozott meg abban is, hogy az intézetlátogatás szervesen folytatódott a törvényszék épületében (ahogyan a századfordulós patinás épület feliratában, egészen a felső épületszint fölött olvashatjuk), ahol a vendéglátó lelkész áhítata után a már nyugdíjasan aktív kollégák szóltak tevékenységükről, munkájukról. A törvényszék dísztermében elmondott szavaik jól kiegészítették a lex-ius-törvény-jog és iustitia, igazságosság teremfeliratokat. Így aztán a törvény és törvénykezés házát egy órára betöltötte az evangélium, a kegyelem és az imádság református lelkisége. Dr. Békefy Lajos korábban pálhalmai bv lelkész köszöntésképpen előadott emlékei mellett minden jelenlévőt megajándékozott Kereszttűzben c. könyvével, a Jézus kora óta folyó keresztyénüldözés történetével, jelezve: nemsokára megjelenik a digitális kori üldözés mesterséges intelligenciával művelt változatának elemzése is. Akinek könyv nem jutott, az egy színes öko-füzetet kapott. Koroknai András, korábban a szegedi fegyház és börtön lelkésze családi és berekfürdői, valamint a Hódmezővásárhely-Susán gyülekezetében végzett vasárnap délutáni lelki, missziós szolgálatáról számolt be hálás szavakkal. Jelezve: a nyugdíjas lelkész a lelki szolgálatból nem megy soha nyugdíjba, csak ha az Úr „nyugdíjazza”. Szénási Sándor Jonatán, korábbi szolgálati koordinátor, évtizedeken keresztül baracskai intézeti bv lelkész is rámutatott az ilyen közös alkalmak fontosságára, egymás közös imatámogatásának jelentőségére és arra, hogy nyugállományban is mennyi lehetőséget kínál a szolgálatra Mindenható Urunk, amivel, amíg csak lehet, jó élnünk.

A büntetés-végrehajtás és a törvényszék különös légkörében mindannyian ott éreztük a valamennyiünket emberépítésre (Pestalozzi) elhívott Úr jelenlétét Lelke által. Ugyanígy a szolgálati felelősségünkben történő megújulás lehetőségét és szükségességét az ilyen közös alkalmak segítségével is. Köszönet ezért mindenkinek – gondolva az egészségi és a szolgálati okok miatt távol maradtakra is. Kiváltképpen pedig arra a plusz három Főre, Szentháromság Urunkra, kegyes éltetőnkre, Akinek jelenlétét éreztük Gyulán közöttünk és hisszük, a távol maradtak is ugyanezt érzékelik odahaza is.

Röviden ez az, ami sok részmozzanat és érdekes pillanat mellett e szavakból formált digitális képeslapra ráfér.

Ami viszont lemaradt róla, s erről sem felejtkezhetünk meg, az Gyula város különös, gazdag és említésre méltó szellemiségéből feltétlenül ide kívánkozik. A város ugyanis különös, jótékony öleléssel veszi körül az ott élőket és az átutazókat. Előző nap érkezvén meg a városba, ízelítőt igényeltünk és kaptunk is a genius loci-ból, a város spirituális és szellemi érték telítettségéből. 

Itt élt, alkotott, szolgált például Erkel Ferenc zeneszerző, báró boldog Apor Vilmos győri mártírpüspök, Kohán György festőművész, Bay Zoltán református atomfizikus, Krasznahorkai László Nobel-díjas író. Nem semmi! Szóba elegyedve a Körös szomorúfűz takarta csendes folyása mentén egy helybelivel, ő így fogalmazott: - Szeretjük ezt a várost, mert élhető, nyugodt, és méltósága van. Átéreztem szavainak igazát. Egy nap alatt ebből tapasztalható volt számomra is valami. Megosztom.

Magam is próbáltam képzeletbeli időutazással átérezni e helység szellemtörténetét. Nem a borzadályok Drakula-szellemtelenségét, hanem a maradandó értékeket létrehozók munkásságát idézve fel. Például: bár Erkel Ferenc (1810-1893) zeneszerzőnk élete jó részét Pest-Budán töltötte, de gyulai kötődése haláláig meghatározó volt számára. Vissza-visszajárt alkotói munkássága teljében is, kivált a várkert mezei juharfái alá. Az egyik ún. „Erkel-fa” hűsében kapta az első inspirációit legjelentősebb operája, a Bánk bán komponálásához. Bátori Mária, Hunyadi László, Dózsa György, István király operái mellett minden magyar szívben ott él Himnuszunk és Szózatunk halhatatlan zeneszerzőjeként. Németgyula és Magyargyula zeneileg kiengesztelődve őrzi emlékezetét a mai városban a róla elnevezett művelődési házzal és emlékházzal is. Győriként különös felfedezés volt számomra, hogy a Rába-parti püspökvárban, a pincében az apácákat testével az orosz katonákkal szemben oltalmazó mártírpüspök, báró Apor Vilmos 1918-1941 között kedvelt szónoka volt itt a katolikus közösségnek. Gyula és Győr őáltala is közelebb került bennem, kiváltképpen latin jelmondata révén: 

Crux firmat mitandis, mitigat fortem – a kereszt erősíti a szelídet, és szelídíti az erőset.

És ha már katolikus gyulait említek, azonnal ide jegyzem a világhírű gyulai tudós, fizikus Bay Zoltán (1900-1992) nevét, akinek édesapja és felmenői mindkét szülői részről református lelkészek voltak. A gyulavári parókia udvarán gyakorta nézegette a templomtornyot, ami megihlette gyermeki fantáziáját. Ez a parókiaudvari elcsodálkozás és kíváncsiság volt tudománytörténészek szerint is az a szikra, amelyből később a modern radarcsillagászat munkásságával megszületett. És az a nézet is, amit haláláig képviselt: hit és tudomány kölcsönösen gazdagítják, ihletik, lendítik egymást és az emberiséget.

És még két különleges gyulait említek. Kohán György festőművész (1910-1966) galériája az Erkel Művelődési ház oldalával átellenben őrzi kiválósága műveit és alkotójuk hányattatott életének emlékeit. Párizs, Milánó, Vásárhely után Gyula lett főként Édesanyja révén sorskikötője. A kor jócskán beletaposott életébe, de alkotói elszántságát nem tudta megtörni. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből.  A "tiltott" kategóriába került, kiállításai szüneteltek. Hol provinciálisnak, hol formalistának bélyegezték. Közel 3000 festménnyel és grafikával alkotta és élte túl a kicsinyes és nem keveseknek végzetes politikai időszakot.  

Valamiképpen belső hasonlóságot érzek – ezt itt most nem tudom kifejteni – Kohán és Kasznahorkai László között. Nem csak nevük közös betűeredete miatt. Bár mindkettőjük kitűnő, kiváló, kivételes alkotója Gyulának. A közös szellemi humusznak. Mióta Krasznahorkai különös és végtelenített üzeneteit közelebbről is szemlézgetem, összehasonlítva meglátásait Hieronymus Bosch képi, Kálvin teológiai, Dosztojevszkij írói, lélekanalitikus mélyvilágával és Moltmann remény-teológiájával (lásd külön K(v)arcolataimat kolozsvári blogomon: bekefy.agnusradio.ro), ezeket a kábetűs szavakat is valahogyan összekapcsolja asszociációs fantáziám. Krasznahokainkra visszatérve (ami nagyon szükséges, ez kiderül abból is, hogy szálláshelyünkön szóltam arról, biztosan járt itt előttünk a friss magyar Nobel-díjas, Krasznahorkai László. Mire több nyelven beszélő megszólítottam így reagált: - Az meg kicsoda?). Ennek ellenére: legújabb irodalmi hírvivőnk prózavilága szorosan kötődik Gyula és a környező Békés vármegyei táj helyszíneihez. Kezdetben minden könyve ehhez a vidékhez kapcsolódott. Például: a pósteleki kastélyrom és erdő Gyula és Békéscsaba között fekszik, a vadregényes Wenckheim-kastélyrommal és az azt övező erdőséggel. Közvetlen ihletője volt a Kegyelmi viszonyok kötetben szereplő Herman, a vadőr történetének. „Aranyháromszög” kocsma: a gyulai Románvárosban működő egykori vendéglátóhelyszín és a környék szegényesebb utcái szinte egy az egyben átlényegültek a Sátántangó fojtogató, esős, kocsmai jeleneteinek hátterévé. Az eleki útelágazás és a Szent Benedek-tanya. A Gyuláról Elek felé vezető út elágazása, valamint a környező tanyavilág adja a Sátántangó szereplőinek azt a sivár, elszigetelt mozgásterét, amely a regény és a Tarr Béla által rendezett film egyetemes nyomottságát hozta létre.

Modern digitális fotómra rákerült több olyan infó, ami talán az Olvasónak újszerű. Börtönlelkész szolgatársaim számra pedig néhány olyan különleges helyi szellemi utalás, amit rövid, néhány órás gyulai konferencia-tartózkodással nem lehet megszemlézni. Ezért szellemi öleléssel próbáltam ezeket kinek-kinek pótolni, s a digitális fotóra felhelyezni…





 

 

Comments

Popular posts from this blog

FÓKUSZBAN: SZAKADÁS VAGY MEGEGYEZÉS LESZ AZ ERDÉLYI REFORMÁTUSOK VÓTUMÁNAK A VÉGE? - MAGYAR KILÉPÉSI SZÁNDÉK A REFORMÁTUS VILÁGKÖZÖSSÉGBŐL

ISTEN ALKOTTA MAGYAR SORSSZŐTTESÜNK MÉLYSÉGEI, MAGASSÁGAI

BÉKÉS, ÁLDOTT 2026-OT SHANGHAI, BUDAPEST: JESUS ALONE, HE ALONE IN 2026 AS WELL 致中国基督徒弟兄姊妹的信心信息 唯独耶稣,唯独祂——2026年亦然