SEMPER REFORMANDA: KÁLVIN A JÖVŐÉRT (2.) - REFORMÁTORUNK A KORRUPCIÓRÓL ÉS HATÁSA MÁIG AZ ANTIKORRUPCIÓRA (HUNGARIAN, ENGLISH, ITALIAN)

                                                 

REFORMÁTORUNK A KORRUPCIÓRÓL

 ÉS HATÁSA MÁIG 

AZ ANTIKORRUPCIÓRA

 MI MINDENT ADOTT ISTEN KÁLVINBAN A VILÁGNAK? (HUNGARIAN, ENGLISH, ITALIAN) (2.)

 

Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek - ApCsel 5,29

Nálam nélkül semmit sem tehettek - János 15,5

 

Ezt a sorozatot szeretettel ajánlom születendő Kende unokámnak, Szüleinek, testi és lelki nagy családom (familia Dei) érdeklődő tagjainak, és a következő generációknak.

A megmaradás tanulságos, evangéliumi üzenete és életmodellje szól számukra is minden, Kálvin hatására megvalósult evangéliumi eredményből, a keresztyén életkultúra európai értékeiből

Pannonicus Reformatus

Köszönet

Megváltó Urunk és mennyei Atyánk iránti nagy hála tölt el a Szentlélek bensőségességében, mivel a sorozatindító cikkre (SEMPER REFORMANDA: KÁLVIN A JÖVŐÉRT - MI MINDENT ADOTT ISTEN KÁLVINBAN A VILÁGNAK? - hungarian, english, italian -1. - https://www.blogger.com/blog/post/edit/4875085957745160042/1701618657663253988) számos pozitív visszajelzés érkezett Nyíregyházától Budapesten, Kolozsváron át Genfig, Torinóig, amiben a levélírók kifejezték igényüket és elvárásukat a folytatást illetően. Van, aki még füzetformátumú megjelentetését is felvetette a teljes sorozatnak. Köszönöm a testvéri biztatást. A Szent Lélek vezetésével és doxológikus, Istent magasztaló lelkülettel írom a következő részt, amiben Kálvin korrupciószemléletéről, majd követőinek máig élő teológiai, erkölcsi harcaival foglalkozva, meg fogjuk látni magvetésének digitális-kori gyümölcseit, innovatív erejét.

Lét-, és sorskeretező Istenünk Igéivel a korrupcióról

Jóllehet reformáció hónapja szinte megkövetelné, hogy a hitújítást kiváltó emberi okokról is számot adjunk, példának okáért a klerikális korrupcióról, ami az Ágoston rendben Istenre eszmélődő Lutherből a bűnbocsátó cédulák árusítása miatt hatalmas tiltakozást váltott ki, de korrupciótörténeti szemlénket sokkal korábban és még mélyebb összefüggésekben kell indítanunk. Mégpedig Kálvinnak az emberi létezést mélységesen mélyre lehúzó, a pénzrontásnál sokkal súlyosabb teológiai megállapításaival.

Röviden arról, honnan ered a korrupció szó? A korrupció a latin corrumpere igéből származik, ami azt jelenti, hogy „tönkretenni”, „elpusztítani”, „megvesztegetni”, „meghamisítani”. Két részből áll: con- (együtt) és rumpere (törni). Eredetileg szó szerint a morális rend „összetörését” vagy egy érintetlen dolog romlását jelentette. Ehhez a jelentéshez kapcsolódik genfi reformátorunk mélylátású értelmezése.

Kálvin radikálisan és teológiai alapossággal ítélte el a korrupciót, amelyet nem csupán jogi vagy társadalmi problémának, hanem a bűnbeesés (fall of man) egyenes következményének és az isteni rend elleni közvetlen lázadásnak tekintett. Látásmódja, értelmezése igen csak radikális, gyökeres volt. A következő főbb pilléreken nyugodott, amelyeket az Institutio és a genfi egyházi rendtartás (Les Ordonnances ecclésiastiques, 1541) jól tükröz.

Kálvin korrupció-értelmezése  

1. A totális romlottság (corruptio totius naturae). Reformátorunk teológiájában a „korrupció” (romlottság) szó eredeti, tágabb értelmezése jelenik meg. Az emberi természet a bűnbeesés óta teljesen megromlott (corruptio totius naturae). Mivel az emberi szív és értelem önmagában hajlamos a csalásra és az önzésre, a hatalmi pozícióba kerülő ember szinte törvényszerűen visszaél a hatalmával, ha hiányzik belőle az Isten-félelem és a külső, törvényi kontroll.

2. A hivatali és bírói korrupció: Isten megcsúfolása. Különösen élesen kelt ki a bírák, hivatalnokok és a fejedelmek megvesztegethetősége ellen. Prédikációiban és kommentárjaiban (különösen Mózes könyveihez és a prófétai könyvekhez írt kommentárjaiban) hangsúlyozta: a földi tisztségviselők Isten „képviselői”, akiknek az isteni igazságosságot kell képviselniük.

Ha egy bíró vagy hivatalnok megvesztegetést (baksist, ajándékot) fogad el, azzal Isten tekintélyét rombolja le.

Ahogyan az általa megfogalmazott genfi norma tartja: Aki Istent nem tiszteli, az embertársait sem fogja tisztelni. Szerinte a korrupt vezető valójában ateista módon él, mert azt hiszi, Isten nem látja a tetteit.

3. A gazdasági korrupció és a kapzsiság. Bár Kálvint a gazdaságtörténet a modern munkaetika és a tisztes hitelélet (mérsékelt kamat) egyik megalapozójának tartja, a harácsolást, az uzsorát és a szegények kisemmizését a legsúlyosabb korrupciónak tartotta. A javakat Isten sáfárság céljából bízta az emberekre, nem pedig öncélú, egyszemélyi vagy családi, hatalmi, pénzügyi bázis építésére.

4. Genf gyakorlati megtisztítása. Kálvin nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is küzdött a korrupció ellen. Genfben szigorú szociális és erkölcsi ellenőrzést (konzisztórium, a mai presbitérium megfelelője támogatásával és működésével) vezetett be. A közigazgatásban megkövetelte a hivatalnokok és lelkészek abszolút átláthatóságát és számon kérhetőségét. Küzdött a nepotizmus (a rokonok pozícióba helyezése) és a tisztségek adásvétele (szimónia) ellen.

Kálvin számára tehát a korrupció elleni küzdelem a Semper Reformanda szerves része volt: a társadalmat és az egyházat is folyamatosan tisztítani kell a strukturális bűntől, mert a korrupció elhomályosítja Isten dicsőségét (Soli Deo Gloria) a világban.

Leleplezések az Ige szelíd, de határozott fegyverével

1.Az Institutio-ban a törvény és a bírák korrupciójáról. Az Institutio IV. könyvében, a világi kormányzatról szóló fejezetben Kálvin így figyelmezteti a világi vezetőket és bírákat a részrehajlás és a megvesztegethetőség bűnére: „Ha igaz bíráknak akarnak bizonyulni, nem szabad elhajolniuk sem az egyik, sem a másik oldalra, sem ajándékokra, vagy személyek iránti elfogultságra. Mert a megvesztegetés elvakítja a bölcsek szemét, és kiforgatja az igazak beszédét. [...] Akik az igazságot eladják vagy elnyomják nyereségvágyból, azok nem Isten törvényes szolgái, hanem az igazságtalanság sáfárai, akik magát Istent gyalázzák meg az Ő szent székében” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 6.).

2.Bibliai kommentárjaiban, így az Ézsaiás könyvéhez írottban a rendszerszintű korrupcióról elmélkedik. Az Ézsaiás 1,23-hoz fűzött magyarázatában („Fejedelmeid pártütők és tolvajok társai; mindnyájan szeretik az ajándékot és vesztegetést kergetnek...”) döbbenetesen maian írja le a politikai és hivatali elit egymást védő, korrupt összefonódását: „A próféta nemcsak azt veti a szemükre, hogy maguk is bűnösek, hanem azt is, hogy tolvajok szövetségesei. Mert ahol a törvény őrei elnézőek a bűnnel szemben, ott maguk is részeseivé válnak annak. Az ajándékok szeretete elvakítja a fejedelmeket, úgyhogy a jogból és az igazságból adásvételi árut csinálnak. Miközben a törvény nevében lépnek fel, valójában rablókká válnak, akik a szegények és özvegyek vérét szívják. A vesztegetés olyan, mint a halálos méreg: eltemeti az igazságot, és a jog asztalát a gonoszság barlangjává változtatja.” (Kommentár Ézsaiás próféta könyvéhez, 1,23)

Fékek és ellensúlyok elvének csírái és mozzanatai Kálvinnál

Genfi reformátorunk radikálisan bízott Istenben, de radikálisan bizalmatlan volt az emberi természettel szemben. Mivel a bűnbeesés miatt az emberi szív hajlamos az önzésre és a megvesztegethetőségre, szerinte veszélyes egyetlen ember (király, diktátor) kezébe adni a teljes hatalmat. Ehelyett a hatalom megosztását szorgalmazta. Ez a gondolat közvetlenül inspirálta a modern alkotmányosságot, John Locke-ot, Montesquieu-t és az amerikai alapító atyákat (pl. James Madisont).

1.A hatalom megosztásának szükségességéről - Idézet az Institutio-ból: „A királyok és fejedelmek hibája vagy hiányossága miatt ugyanis biztonságosabb és tűrhetőbb, ha a kormányzatot többen gyakorolják, hogy így egymást kölcsönösen támogassák, figyelmeztessék, és ha valaki a kelleténél tovább merészkedne, mások lépjenek fel bíróként féktelensége elfojtására. [...] Az emberi gyarlóság és bűnösség teszi szükségessé, hogy a hatalom ne egy kézben összpontosuljon. (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 8.)

2.A hivatali sáfárság és elszámoltathatóság: reformátorunk teológiája szerint a világi tisztségviselők nem saját jogukon uralkodnak, hanem Isten által kirendelt „sáfárok”. Ez a megközelítés teljesen megfosztotta a hatalmat a szakrális önkénytől (a „király nem tévedhet” elvétől). A modern politikai etikában ez alakult át a transzparencia, a nyilvános elszámoltathatóság és a közszolgálati etika alapjává. A vezető felelősséggel tartozik a közösségnek és Istennek.

3.A tisztségviselők felelősségéről - Idézet a Mózes ötödik könyvéhez írt magyarázatból: „A fejedelmek és bírák ne gondolják, hogy a nép az ő tulajdonuk, vagy, hogy azt tehetnek, ami nekik tetszik. Ők Isten sáfárai, és ha elnyomják a népet, ha megvesztegethetővé válnak, nemcsak a szegények ellen vétkeznek, hanem magát a Legfelsőbb Urat csalják meg, Akinek a javait kezelték. Egy napon pedig szigorú számadással tartoznak majd minden fillérről és minden ítéletről.” (Sermons sur le Deutéronome, 16,18-20)

4.A törvény uralma a személyek felett: a korrupció lényege, hogy a személyes érdek és a pénz felülírja az egyetemes szabályokat. Kálvin a törvényt (mind az isteni morális törvényt, mind a világi törvényeket) a korrupció elleni legfőbb védőbástyaként határozta meg. A bíró nem állhat a törvény felett, csak annak alázatos végrehajtója lehet. Ez a modern jogállamiság alapja: a törvény előtt mindenki egyenlő.

5.A törvény és a bíró viszonyáról - Idézet az Institutio-ból: „A törvény néma bíró, a bíró pedig beszélő törvény. [...] Ezért a bíráknak nem szabad engedniük sem a gyűlöletnek, sem a részrehajlásnak, sem a megvesztegetésnek. A törvénynek kell uralkodnia a személyek felett, nem pedig a személyeknek a törvény felett, mert ahol a bíró egyéni kénye-kedve szerint csűri-csavarja a jogot, ott nem igazságszolgáltatás, hanem zsarnoki korrupció uralkodik.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 17.)

Bizonyára egyetért az Olvasó azzal, hogy a fentiek után külön érvelésre, bizonyításra nem szorul, miért lehet Kálvint teljes joggal a korabeli, a 16. század első fele Genfjében a jövőért gondolkodó, író, prédikáló, nagyformátumú reformátornak nevezni. Teológiájának továbbgondolói pedig, saját korukra alkalmazva tanait, hatalmas értékmegőrzést és értékaktualizálást végeztek, végeznek. Így volt ez Ernst Troeltsch és Max Weber múlt század eleji grandiózus kutatásaiban és könyveivel a keresztyén vallás szociáletikai tanításairól és a kálvinizmus, s az ipari fejlődés összefüggéseiről szóló korszakos írásaikban. Vagy az elmúlt ötven év legnagyobb protestáns közgazdasági kutatásában, amit a skót református közgazdász, Angus Maddison végzett Jézustól napjainkig a hit és a gazdasági fejlődés, prosperitás összefüggéseiről. Nem kevésbé Abraham Kuyper holland miniszterelnöknél a múlt század elején, aki Isten dicsőségét és a kálvini etikát mutatta fel érthető, élhető módon generációjának. Vagy a "holland Kant", H. Dooyeweerd újreformációs eszmetanában, a nálunk máig alig ismert kálvinista bölcseleti törvényeszme Institutio méretű és fajsúlyú életművében, egyebek között a Nyugat evangéliumi alapú, radikális fejlődésének elemzésével. De a kisebb tanulmányokban, közös kutatásokban is izgalmas összefüggések nyertek bizonyítást, mint pl. Seremet-Smith hit és gazdaság Európát felemelő összefüggéseiről a 2010-es évek elején írt elemző tanulmányában vagy Chr. Stückelberger zürichi református szociáletikusnak a posztmodern világ etikai alternatíváiról szóló könyvében. És a közös kutatásban R. Bernardttal, A globális Kálvin témában, Hogyan befolyásolja a hit a társadalmakat? címen. Ebbe a kutatási hullámba tartozik Alec Ryrie könyve a protestánsokról, amelyben a protestáns hit szerepéről és hatásairól kapunk látásokat korunkat illetően. A forrásgazdagság illusztrálására, merítésem szellemi origóiról még valamit. Brian A. Gerrish  chicagói református teológiai professzor részletes tanulmányt írt a református szellemi alapállás, habitus, jellegzetességek formáiról. David Willis, korunk kiemelkedő kálvinista tanítója „A református teológia jövője” kötetben írt értékes elemzést a református jellemről. Isten kifürkészhetetlen útjait kutatja Kínában Stückelberger professzor tanítványa, Aiming Wang professzor, a gazdaságteológia művelője, a nanjingi Protestáns Teológiai Szemináriumban. A „globális Kálvinról” taglalja a 21. századi tényeket, a Nagy Fal mögül érvelve és elemezve a kálvini bankreform, antikorrupciós tételek, szegénységfelszámoló intézkedések, luxusfékező puritanizmus, fogyasztói önmérséklet, életkezdési támogatás, határozott kamatszabályozás, a  gazdasági elit szociális kötelezettsége formációinak máig ható működéséről. S hogy a rengeteg bizonyító kutatás eredményeinek sorolása közben meg ne felejtkezzem a kiemelkedő német szerveződésről, említem a Keresztyén Vezetők Kongresszusát (KCF), ahol évente egyszer 4-500 vállalkozó, a politika és a keresztyén értékek összefüggéseiről értekezik, hogy a legjobb, innovatív módszereket megkeressék, átadják egymásnak, s tudatosítsák a közvéleményben: van helye a bibliai értékvilágnak a 21. században. Ezt támasztotta alá D. Treisman 2000-ben a korrupció okait kutatva (The causes of corruption: A cross-national study), L. Guiso és munkatársai 2003-ban a vallás ópiumként történt aposztrofálása és lejáratási kísérlete erős bírálataként vizsgálták annak okát, miért alacsonyabb a protestánsok között a korrumpálhatósági mutató másokkal szemben. R. D. Woodberry 2004-ben a birodalmak árnyoldalait térképezte fel, köztük a korrupciót, aminek ellenhatásaként mutatta be a keresztyén missziók, a gyarmatosító államszervezet és a demokrácia szerepét (The shadow of empire: Christian missions, colonial policy, and democracy in post colonial societies). B. Arrunada 2010-ben igen érdekes összehasonlítást végzett protestánsok és katolikusok között a tekintetben, mi okozhatta az eltérést az egyszerű és közös munkaetika, illetve az eltérően kialakult szociáletikák között? Y. Chen, H. Wang és S. Yan 2014-ben foglalkozott a protestáns jelenlét és a gazdasági, kulturális, vallási tevékenységek hosszú távú hatásaival a hatalmas országban. Témánk szempontjából a szellemi „hegycsúcsok” közé tartozik C. M. NORTH és mások 2013-ban folytatott vizsgálódása (Religion, corruption, and the rule of law/Vallás, korrupció és a törvény szerepe).

Református hitünknek, illetve a bibliás keresztyén hitnek óriási szerepe volt és van a digitális korban is, még ha rejtettebb, kevésbé látható búvópatak formátumokon keresztül a jövendő formálásában. Így van ez akkor is, ha a hazai sajtó és publikációs kínálat talán kicsit még elmarad az aktuális és világméretű, keresztyén digitális ismeretterjesztés mögött.

E sorozatrész summájaként megállapíthatjuk: van miről számot adnunk, van mit tudatosítanunk, közismertté tennünk lelkészeink, presbitereink, hívő testvéreink és a szélesebb, felekezeti kötődésű, illetve „szekularizált” magyar hazai és kárpát-hazai (Duray Miklós) közvélemény előtt a református, protestáns hit jövőformáló hatásrendjéről és hatásrendszeréről. Évszázadokat gazdagító lelki-szellemi örökségünkkel, reménységgel tekinthetünk minden átmeneti nehézség közben és ellenére is a jövőbe. Mint akik Urunk visszajövetelét várjuk, s ezért konstruktív közösségi és egyéni életvezetéssel, innovációval megyünk Eléje. Mivel Szentháromság Istenünk minden időknek előtte gondviselő ölelésébe, kegyelmébe fogta, keretezte az egész teremtett mindenség létét és valamennyiünk személyes létezését. Van tehát bőséges okunk arra, hogy hálát adjunk, nem csak reformáció hónapjában. De ekkor kiváltképpen. Mert még most sem tudjuk egészen pontosan, mi mindent kaptunk Őbenne és Őtőle. Soli Deo Gloria!

(Folytatásban az antikorrupciós kálvini örökség modern, posztmodern példáival)  

OUR REFORMER ON CORRUPTION AND HIS LASTING IMPACT ON ANTI-CORRUPTION
What All Has God Given to the World in Calvin? (2)

“We must obey God rather than human beings.” (Acts 5:29)
“Apart from me you can do nothing.” (John 15:5)

 

This series is affectionately dedicated to my newly born grandson, Kende, to his Parents, to the interested members of my large physical and spiritual family (familia Dei), and to the upcoming generations. The instructive, evangelical message and life-model of preservation speak to them as well through every evangelical achievement realized under the influence of Calvin, and through the European values of Christian life-culture.

Written by: Pannonicus Reformatus

Gratitude

A profound sense of gratitude toward our redeeming Lord and heavenly Father fills my heart in the intimacy of the Holy Spirit, as the series-launching article (SEMPER REFORMANDA: CALVIN FOR THE FUTURE – WHAT ALL HAS GOD GIVEN TO THE WORLD IN CALVIN? – 1 - https://www.blogger.com/blog/post/edit/4875085957745160042/1701618657663253988) received numerous positive feedbacks from Nyíregyháza through Budapest and Cluj-Napoca to Geneva and Turin, wherein the correspondents expressed their desire and expectation for the continuation. Some have even proposed publishing the entire complete series in a booklet format. I thank you for this fraternal encouragement. Under the guidance of the Holy Spirit and with a doxological, God-magnifying mind, I write this next part, in which—by exploring Calvin’s view on corruption and the ongoing theological and moral struggles of his followers to this day—we shall witness the digital-era fruits and innovative power of his sowing.

On Corruption through the Words of Our Existence- and Destiny-Framing God

Although the month of Reformation would almost demand that we account for the human causes that triggered the renewal of faith—for instance, the clerical corruption that provoked a tremendous protest from Luther, who was contemplating God in the Augustinian Order, due to the sale of indulgences—we must initiate our historical overview of corruption much earlier and within even deeper contexts. Namely, with Calvin’s deeply profound theological assertions regarding human existence, which are far more severe than the mere corruption of money.

Briefly, where does the word corruption originate? Corruption stems from the Latin verb corrumpere, which means "to ruin," "to destroy," "to bribe," or "to falsify." It is composed of two parts: con- (together) and rumpere (to break). Originally, it literally signified the "breaking apart" of the moral order or the decay of an untainted thing. It is to this meaning that the insightful interpretation of our Genevan Reformer connects.

Calvin condemned corruption radically and with theological thoroughness, viewing it not merely as a legal or social problem, but as a direct consequence of the Fall of man and a direct rebellion against the divine order. His vision and interpretation were truly radical and root-deep. It rested upon the following main pillars, which are well reflected in the Institutes and the Genevan Ecclesiastical Ordinances (Les Ordonnances ecclésiastiques, 1541).

Calvin’s Interpretation of Corruption

1. Total Depravity (corruptio totius naturae). In our Reformer’s theology, the original, broader interpretation of the word "corruption" (depravity/decay) appears. Human nature has been completely corrupted since the Fall (corruptio totius naturae). Since the human heart and mind are inherently prone to deceit and selfishness, a person entering a position of power will almost systematically abuse that power if they lack the fear of God and external, legal control.

2. Official and Judicial Corruption: The Mockery of God. He spoke out with particular sharpness against the bribability of judges, officials, and princes. In his sermons and commentaries (especially those written on the Books of Moses and the Prophetic Books), he emphasized that earthly officials are God’s "representatives" who must mirror divine justice.

If a judge or an official accepts a bribe (a tip or a gift), they shatter the very authority of God.

As the Genevan norm formulated by him maintains: He who does not respect God will not respect his fellow human beings either. In his view, a corrupt leader actually lives in an atheistic manner, believing that God does not see his actions.

3. Economic Corruption and Avarice. Although economic history considers Calvin one of the founders of modern work ethics and honorable credit life (moderate interest), he regarded profiteering, usury, and the exploitation of the poor as the most grievous forms of corruption. Wealth was entrusted to humans by God for the purpose of stewardship (sáfárság), not for building a self-serving, individual, or familial power and financial base.

4. The Practical Cleansing of Geneva. Calvin fought against corruption not only in theory but also in practice. In Geneva, he introduced strict social and moral oversight, supported by the functioning of the Consistory (the historical equivalent of today's presbytery). In public administration, he demanded absolute transparency and accountability from both officials and ministers. He fought against nepotism (placing relatives in positions) and the buying and selling of offices (simony).

For Calvin, therefore, the fight against corruption was an integral part of Semper Reformanda: both society and the church must be continuously cleansed of structural sin, because corruption obscures the glory of God (Soli Deo Gloria) in the world.

Exposures with the Gentle yet Firm Weapon of the Word

1. In the Institutes on the corruption of the law and judges. In Book IV of the Institutes, within the chapter on civil government, Calvin warns secular leaders and judges against the sin of partiality and bribability: “If they want to prove themselves true judges, they must not lean to one side or the other, neither for gifts nor out of bias toward persons. For bribery blinds the eyes of the wise and perverts the words of the righteous. [...] Those who sell or suppress the truth for the sake of gain are not lawful servants of God, but stewards of injustice, who defile God Himself in His holy seat.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 6.)

2. In his biblical commentaries, such as the one on the Book of Isaiah, he reflects on systemic corruption. In his exposition of Isaiah 1:23 (“Your princes are rebels and companions of thieves; everyone loves a bribe and runs after gifts...”), he describes the mutually protective, corrupt intertwining of the political and official elite with a striking modernity: “The prophet does not only reproach them for being guilty themselves, but also for being allies of thieves. For where the guardians of the law are permissive toward sin, they themselves become partakers of it. The love of gifts blinds the princes, so that they turn justice and truth into merchandise for sale. While they act in the name of the law, they actually become robbers who suck the blood of the poor and widows. Bribery is like a fatal poison: it buries the truth and turns the table of law into a den of wickedness.” (Commentary on the Book of the Prophet Isaiah, 1:23)

Seeds and Elements of the Principle of Checks and Balances in Calvin

Our Genevan Reformer trusted radically in God, but was radically distrustful of human nature. Since the human heart is prone to selfishness and corruption due to the Fall, he believed it dangerous to place absolute power in the hands of a single individual (a king or a dictator). Instead, he advocated for the division of power. This thought directly inspired modern constitutionalism, John Locke, Montesquieu, and the American Founding Fathers (e.g., James Madison).

1. On the necessity of the division of power – A quotation from the Institutes: “Owing to the vice or defect of kings and rulers, it is safer and more tolerable when the government is exercised by several persons, so that they may mutually assist and warn one another, and if anyone should venture further than is proper, others may act as judges to restrain his unrestrainedness. [...] Human frailty and sinfulness make it necessary that power should not be concentrated in one hand.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 8.)

2. Official stewardship and accountability: According to our Reformer's theology, secular officials do not rule by their own right, but are "stewards" appointed by God. This approach completely stripped power of sacred tyranny (the principle of "the king can do no wrong"). In modern political ethics, this evolved into the very foundation of transparency, public accountability, and public service ethics. The leader is accountable both to the community and to God.

3. On the responsibility of officials – A quotation from the commentary on the Fifth Book of Moses (Deuteronomy): “Princes and judges should not think that the people are their property, or that they can do whatever they please. They are God’s stewards, and if they oppress the people, if they become corruptible, they not only sin against the poor but deceive the Supreme Lord Himself, whose goods they managed. And one day they will render a strict account of every penny and every judgment.” (Sermons sur le Deutéronome, 16:18-20)

4. The Rule of Law over persons: The essence of corruption is that personal interest and money override universal rules. Calvin defined the law (both the divine moral law and secular laws) as the ultimate bulwark against corruption. The judge cannot stand above the law; he can only be its humble executor. This is the foundation of the modern Rule of Law: everyone is equal before the law.

5. On the relationship between the law and the judge – A quotation from the Institutes: “The law is a silent judge, and the judge is a speaking law. [...] Therefore, judges must not yield to hatred, partiality, or bribery. The law must rule over persons, not persons over the law; for where the judge twists the law according to his personal whim and pleasure, there reigns not the administration of justice, but tyrannical corruption.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 17.)

The Reader will certainly agree that after the aforementioned, it requires no separate argument or proof why Calvin can be justly called a high-caliber Reformer who, in Geneva during the first half of the 16th century, thought, wrote, and preached for the future. Those who further developed his theology, applying his doctrines to their own times, carried out—and continue to carry out—a tremendous preservation and actualization of values. This was evident in the grandiose research and books of Ernst Troeltsch and Max Weber at the beginning of the last century regarding the social-ethical teachings of the Christian religion and their epoch-making writings on the correlation between Calvinism and industrial development. It is equally present in the greatest Protestant economic research of the past fifty years, conducted by the Scottish Reformed economist Angus Maddison, on the connections between faith and economic development and prosperity from the time of Jesus to the present day. No less so in the work of the Dutch Prime Minister Abraham Kuyper at the beginning of the last century, who displayed the glory of God and Calvinist ethics in an understandable, livable way to his generation. We find it also in the neo-Reformed thought of the "Dutch Kant," H. Dooyeweerd, whose lifelong work on the Calvinist philosophical idea of law (wetsidee) matches the size and gravity of the Institutes, analyzing, among other things, the radically evangelical-based development of the West. Even in smaller studies and joint research, exciting connections have been proven, such as in the analytical study by Seremet-Smith on the connections between faith and economy that elevated Europe, written in the early 2010s, or in the book by Christoph Stückelberger, a Reformed social ethicist from Zurich, on the ethical alternatives of the postmodern world; as well as in his joint research with R. Bernhardt on the topic of "Global Calvin," under the title How Faith Matters to Societies. To this wave of research belongs Alec Ryrie’s book on Protestants, in which we gain insights regarding the role and impacts of the Protestant faith in our contemporary age.

To further illustrate this wealth of sources and the intellectual origos of my drafting: Brian A. Gerrish, professor of Reformed theology in Chicago, wrote a detailed study on the forms of the Reformed spiritual stance, habitus, and characteristics. David Willis, an outstanding Calvinist teacher of our time, contributed a valuable analysis on the Reformed character in the volume The Future of Reformed Theology. Exploring the inscrutable ways of God in China, a disciple of Professor Stückelberger, Professor Aiming Wang, practices economic theology at the Protestant Theological Seminary in Nanjing. Arguing and analyzing from behind the Great Wall, he details the 21st-century facts of "Global Calvin," demonstrating the ongoing operations of Calvinist banking reform, anti-corruption theses, poverty-alleviation measures, luxury-curbing puritanism, consumer self-restraint, start-of-life support, firm interest regulation, and the social obligations of the economic elite.

Lest I forget to mention outstanding German organizations while listing the results of so much corroborative research, I highlight the Congress of Christian Leaders (KCF), where 400–500 entrepreneurs deliberate once a year on the connections between politics and Christian values, seeking to find and pass on the best innovative methods, and making the public aware: there is a rightful place for the biblical value system in the 21st century. This was supported by D. Treisman in 2000 when researching the causes of corruption (The causes of corruption: A cross-national study). In 2003, L. Guiso and his colleagues—offering a strong critique of the attempts to label and discredit religion as opium—examined the reasons why the index of corruptibility is lower among Protestants compared to others. In 2004, R. D. Woodberry mapped the dark sides of empires, including corruption, presenting the role of Christian missions, colonial state organization, and democracy as a counter-effect (The shadow of empire: Christian missions, colonial policy, and democracy in postcolonial societies). In 2010, B. Arruñada performed a highly interesting comparison between Protestants and Catholics regarding what might have caused the divergence between a simple and shared work ethic, and the differently developed social ethics. In 2014, Y. Chen, H. Wang, and S. Yan dealt with the long-term impacts of the Protestant presence and economic, cultural, and religious activities in that vast country. From the perspective of our topic, the investigation conducted by C. M. North and others in 2013 ranks among the intellectual "mountain peaks" (Religion, corruption, and the rule of law).

Our Reformed faith, and biblical Christian faith in general, has played and continues to play a tremendous role in the digital age as well, even if through more hidden, less visible underground streams formatting the future. This remains true even if the domestic press and publication offers still lag a bit behind current, global, Christian digital knowledge dissemination.

As a summary of this part of the series, we can state: we have much to account for, much to raise awareness of, and much to make widely known before our ministers, elders, faithful brothers and sisters, and the broader, denominationally attached or "secularized" Hungarian public in the homeland and the Carpathian homeland (Miklós Duray) regarding the future-shaping system and impact of the Reformed, Protestant faith. With our spiritual and intellectual heritage that has enriched centuries, we can look into the future with hope, amidst and despite all temporary difficulties. We do so as those who await the return of our Lord, and therefore we go to meet Him with constructive communal and individual lifestyle and innovation. For our Triune God has embraced and framed the existence of the entire created universe and the personal existence of every single one of us in His providential embrace and grace from before all time. We have, therefore, abundant reason to give thanks—not only in the month of Reformation. But especially then. Because even now, we do not know quite precisely how much we have received in Him and from Him. Soli Deo Gloria!

 

 

IL NOSTRO RIFORMATORE SULLA CORRUZIONE E IL SUO IMPATTO DURATURO SULL'ANTICORRUZIONE
Che cosa ha donato Dio al mondo in Calvino? (2)

“Bisogna obbedire a Dio invece che agli degli uomini.” (Atti 5:29)
“Senza di me non potete far nulla.” (Giovanni 15:5)

 

Dedico affettuosamente questa serie a mio nipote Kende, che sta per nascere, ai suoi Genitori, ai membri interessati della mia grande famiglia fisica e spirituale (familia Dei) e alle generazioni future.

Il messaggio evangelico ed educativo della preservazione e il suo modello di vita parlano anche a loro attraverso ogni risultato evangelico realizzato sotto l'influenza di Calvino e attraverso i valori europei della cultura della vita cristiana.

Scritto da: Pannonicus Reformatus

Ringraziamento

Un profondo senso di gratitudine verso il nostro Ure Redentore e Padre celeste riempie il mio cuore nell'intimità dello Spirito Santo, poiché l'articolo di apertura della serie (SEMPER REFORMANDA: CALVINO PER IL FUTURO – CHE COSA HA DONATO DIO AL MONDO IN CALVINO? - 1) ha ricevuto numerosi riscontri positivi da Nyíregyháza, passando per Budapest e Cluj-Napoca, fino a Ginevra e Torino, nei quali i corrispondenti hanno espresso il loro desiderio e la loro aspettativa per la continuazione. C'è chi ha persino proposto una pubblicazione in formato opuscolo dell'intera serie completa. Vi ringrazio per questo incoraggiamento fraterno. Sotto la guida dello Spirito Santo e con uno spirito dossologico di glorificazione di Dio, scrivo questa parte successiva, nella quale — esplorando la visione di Calvino sulla corruzione e le continue lotte teologiche e morali dei suoi seguaci fino ad oggi — vedremo i frutti dell'era digitale e la forza innovativa della sua semina.

Sulla corruzione attraverso le parole del nostro Dio che plasma l'esistenza e il destino

Sebbene il mese della Riforma richiederebbe quasi di rendere conto delle cause umane che hanno scatenato il rinnovamento della fede — per esempio, la corruzione clericale che provocò una tremenda protesta in Lutero, che meditava su Dio nell'Ordine Agostiniano, a causa della vendita delle indulgenze — dobbiamo iniziare la nostra panoramica storica sulla corruzione molto prima e all'interno di contesti ancora più profondi. Vale a dire, con le affermazioni teologiche profondamente serie di Calvino sull'esistenza umana, che sono ben più gravi della mera corruzione del denaro.

Brevemente, da dove deriva la parola corruzione? Corruzione deriva dal verbo latino corrumpere, che significa "rovinare", "distruggere", "corrompere" o "falsificare". È composto da due parti: con- (insieme) e rumpere (rompere). In origine significava letteralmente la "rottura" dell'ordine morale o il decadimento di una cosa intatta. È a questo significato che si collega la profonda interpretazione del nostro Riformatore ginevrino.

Calvino condannò la corruzione in modo radicale e con rigore teologico, considerandola non semplicemente come un problema legale o sociale, ma come una conseguenza diretta della Caduta dell'uomo e una ribellione diretta contro l'ordine divino. La sua visione e la sua interpretazione erano davvero radicali e profonde fino alle radici. Essa si fondava sui seguenti pilastri principali, che ben si riflettono nelle Istituzioni e nelle Ordinanze Ecclesiastiche di Ginevra (Les Ordonnances ecclésiastiques, 1541).

L’interpretazione della corruzione secondo Calvino

1. La depravazione totale (corruptio totius naturae). Nella teologia del nostro Riformatore appare l'interpretazione originale e più ampia della parola "corruzione" (depravazione/decadimento). La natura umana è stata completamente corrotta dopo la Caduta (corruptio totius naturae). Poiché il cuore e la mente umana sono intrinsecamente inclini all'inganno e all'egoismo, una persona che assume una posizione di potere abuserà quasi sistematicamente di tale potere se le mancano il timore di Dio e un controllo legale esterno.

2. La corruzione ufficiale e giudiziaria: Lo scherno di Dio. Egli si espresse con particolare fermezza contro la corruttibilità di giudici, funzionari e principi. Nei suoi sermoni e commentari (specialmente quelli scritti sui Libri di Mosè e sui Libri Profetici), ha sottolineato che i funzionari terreni sono "rappresentanti" di Dio che devono rispecchiare la giustizia divina.

Se un giudice o un funzionario accetta una bustarella (una mancia o un regalo), frantuma l'autorità stessa di Dio.

Come recita la norma ginevrina da lui formulata: Chi non rispetta Dio, non rispetterà neppure i suoi simili. Secondo lui, un leader corrotto vive in realtà in modo ateo, credendo che Dio non veda le sue azioni.

3. La corruzione economica e l'avarizia. Sebbene la storia economica consideri Calvino uno dei fondatori della moderna etica del lavoro e di una dignitosa vita creditizia (interesse moderato), egli considerava il profitto speculativo, l'usura e lo sfruttamento dei poveri come le forme più gravi di corruzione. I beni sono stati affidati agli uomini da Dio a scopo di amministrazione (sáfárság), non per costruire una base di potere e finanziaria egoistica, individuale o familiare.

4. La purificazione pratica di Ginevra. Calvino ha combattuto la corruzione non solo in teoria ma anche in pratica. A Ginevra introdusse una severa vigilanza sociale e morale, sostenuta dal funzionamento del Concistoro (l'equivalente storico dell'odierno presbiterio). Nella pubblica amministrazione esigeva l'assoluta trasparenza e responsabilità sia dai funzionari sia dai ministri. Ha combattuto il nepotismo (il collocamento di parenti in posizioni di comando) e la compravendita di cariche (simonia).

Per Calvino, quindi, la lotta alla corruzione era parte integrante del Semper Reformanda: sia la società sia la chiesa devono essere continuamente purificate dal peccato strutturale, perché la corruzione oscura la gloria di Dio (Soli Deo Gloria) nel mondo.

Rivelazioni con l'arma gentile ma ferma della Parola

1. Nelle Istituzioni sulla corruzione della legge e dei giudici. Nel Libro IV des Istituzioni, all'interno del capitolo sul governo civile, Calvino avverte i leader secolari e i giudici contro il peccato di parzialità e corruttibilità: “Se vogliono dimostrarsi giudici giusti, non devono piegarsi da una parte o dall'altra, né per doni né per parzialità verso le persone. Perché la corruzione acceca gli occhi dei saggi e perverte le parole dei giusti. [...] Coloro che vendono o sopprimono la verità per amore di guadagno non sono legittimi servitori di Dio, ma amministratori dell'ingiustizia, che disonorano Dio stesso nella Sua santa sede.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 6.)

2. Nei suoi commentari biblici, come quello sul Libro di Isaia, riflette sulla corruzione sistemica. Nella sua esposizione di Isaia 1:23 (“I tuoi principi sono ribelli e compagni di ladri; tutti amano i regali e corrono dietro alle bustarelle...”), descrive l'intreccio corrotto e reciprocamente protettivo dell'élite politica e burocratica con una sorprendente modernità: “Il profeta non solo rimprovera loro di essere colpevoli essi stessi, ma anche di essere alleati dei ladri. Perché dove i custodi della legge sono permissivi verso il peccato, essi stessi ne diventano partecipi. L'amore per i regali acceca i principi, così che trasformano la giustizia e la verità in merce da vendita. Mentre agiscono in nome della legge, diventano in realtà rapinatori che succhiano il sangue dei poveri e delle vedove. La corruzione è come un veleno mortale: seppellisce la verità e trasforma la tavola della legge in un covo di malvagità.” (Commento al Libro del Profeta Isaia, 1:23)

Semi ed elementi del principio di controlli e bilanciamenti in Calvino

Il nostro Riformatore ginevrino aveva una fede radicale in Dio, ma era radicalmente diffidente nei confronti della natura umana. Poiché il cuore umano è incline all'egoismo e alla corruzione a causa della Caduta, credeva che fosse pericoloso porre il potere assoluto nelle mani di un singolo individuo (un re o un dittatore). Ha invece sostenuto la divisione del potere. Questo pensiero ha ispirato direttamente il costituzionalismo moderno, John Locke, Montesquieu e i Padri Fondatori americani (ad es. James Madison).

1. Sulla necessità della divisione del potere – Una citazione dalle Istituzioni: “A causa del vizio o del difetto dei re e dei governanti, è più sicuro e più tollerabile quando il governo è esercitato da più persone, in modo che possano reciprocamente assistersi e ammonirsi a vicenda, e se qualcuno si spingesse più oltre di quanto sia conveniente, altri possano fungere da giudici per frenare la sua sfrenatezza. [...] La fragilità e la peccaminosità umana rendono necessario che il potere no si concentri in una sola mano.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 8.)

2. L'amministrazione ufficiale e la responsabilità (Accountability): Secondo la teologia del nostro Riformatore, i funzionari secolari non governano di proprio diritto, ma sono "amministratori" (sáfárok) nominati da Dio. Questo approccio ha completamente spogliato il potere dall'arbitrio sacrale (il principio secondo cui "il re non può sbagliare"). Nell'etica politica moderna, questo si è trasformato nel fondamento stesso della trasparenza, della responsabilità pubblica e dell'etica del servizio pubblico. Il leader è responsabile sia davanti alla comunità sia davanti a Dio.

3. Sulla responsabilità dei funzionari – Citazione dal commentario al Quinto Libro di Mosè (Deuteronomio): “I principi e i giudici non devono pensare che il popolo sia di loro proprietà, o di poter fare tutto ciò che piace loro. Essi sono gli amministratori di Dio, e se opprimono il popolo, se diventano corruttibili, non solo peccano contro i poveri, ma ingannano lo stesso Sommo Signore di cui gestivano i beni. E un giorno dovranno rendere un conto rigoroso di ogni centesimo e di ogni giudizio.” (Sermons sur le Deutéronome, 16:18-20)

4. Lo Stato di diritto (Rule of Law) sopra le persone: L'essenza della corruzione è che l'interesse personale e il denaro prevalgono sulle regole universali. Calvino ha definito la legge (sia la legge morale divina sia le leggi secolari) come il baluardo supremo contro la corruzione. Il giudice non può stare al di sopra della legge; può solo esserne l'umile esecutore. Questo è il fondamento del moderno Stato di diritto: tutti sono uguali davanti alla legge.

5. Sulla relazione tra la legge e il giudice – Citazione dalle Istituzioni: “La legge è un giudice silente, e il giudice è una legge parlante. [...] Pertanto, i giudici non devono cedere all'odio, alla parzialità o alla corruzione. La legge deve governare sulle persone, non le persone sulla legge; perché dove il giudice gira e volta il diritto secondo il suo capriccio personale, lì non regna l'amministrazione della giustizia, ma una corruzione tirannica.” (Institutio Christianae Religionis, IV. 20. 17.)

Il Lettore sarà certamente d'accordo sul fatto che, dopo quanto sopra esposto, non occorrono argomenti o prove a sé stanti per spiegare perché Calvino possa essere definito a pieno titolo un Riformatore di grande spessore che, nella Ginevra della prima metà del XVI secolo, pensava, scriveva e predicava per il futuro. Coloro che hanno sviluppato ulteriormente la sua teologia, applicando le sue dottrine ai propri tempi, hanno compiuto — e continuano a compiere — una straordinaria preservazione e attualizzazione dei valori. Così è stato nelle grandiose ricerche e nei libri di Ernst Troeltsch e Max Weber all'inizio del secolo scorso sugli insegnamenti socio-etici della religione cristiana e nei loro scritti epocali sulle correlazioni tra calvinismo e sviluppo industriale. È altrettanto presente nella più grande ricerca economica protestante degli ultimi cinquant'anni, condotta dall'economista riformato scozzese Angus Maddison, sulle connessioni tra fede e sviluppo economico e prosperità dal tempo di Gesù ai giorni nostri. Non meno rilevante nell'opera del Primo Ministro olandese Abraham Kuyper all'inizio del secolo scorso, che mostrò la gloria di Dio e l'etica calvinista in modo comprensibile e vivibile alla sua generazione. Lo troviamo anche nel pensiero neoriformato del "Kant olandese", H. Dooyeweerd, la cui opera di una vita sull'idea filosofica calvinista della legge (wetsidee) eguaglia per dimensioni e gravità le Istituzioni, analizzando, tra le altre cose, lo sviluppo radicale dell'Occidente su base evangelica. Anche in studi più piccoli e in ricerche congiunte sono state dimostrate connessioni affascinanti, come nello studio analitico di Seremet-Smith sulle connessioni tra fede ed economia che hanno sollevato l'Europa, scritto nei primi anni 2010, o nel libro di Christoph Stückelberger, eticista sociale riformato di Zurigo, sulle alternative etiche del mondo postmoderno; nonché nella sua ricerca congiunta con R. Bernhardt sul tema "Il Calvino globale", sotto il titolo How Faith Matters to Societies. A questa ondata di ricerca appartiene il libro di Alec Ryrie sui protestanti, nel quale otteniamo visioni sul ruolo e sugli impatti della fede protestante nella nostra era contemporanea.

Per illustrare ulteriormente questa ricchezza di fonti e gli origini intellettuali della mia stesura: Brian A. Gerrish, professore di teologia riformata a Chicago, ha scritto uno studio dettagliato sulle forme della posizione spirituale, dell'habitus e delle caratteristiche riformate. David Willis, un eminente insegnante calvinista del nostro tempo, ha contribuito con una preziosa analisi sul carattere riformato nel volume The Future of Reformed Theology. Esplorando le vie imperscrutabili di Dio in Cina, un discepolo del professor Stückelberger, il professor Aiming Wang, pratica la teologia economica presso il Seminario Teologico Protestante di Nanchino. Argomentando e analizzando da dietro la Grande Muraglia, egli espone i fatti del XXI secolo sul "Calvino globale", dimostrando il funzionamento tuttora attivo della riforma bancaria calvinista, delle tesi anticorruzione, delle misure di alleviamento della povertà, del puritanesimo che frena il lusso, dell'autolimitazione dei consumi, del sostegno all'inizio della vita, della ferma regolamentazione degli interessi e degli obblighi sociali dell'élite economica.

Per non dimenticare di menzionare le organizzazioni tedesche di spicco mentre elenco i risultati di così tante ricerche corrotte, evidenzio il Congresso dei Leader Cristiani (KCF), dove 400–500 imprenditori si riuniscono una volta all'anno per discutere sulle connessioni tra politica e valori cristiani, cercando di trovare e trasmettersi i migliori metodi innovativi, e sensibilizzando l'opinione pubblica: c'è un posto legittimo per il sistema di valori biblici nel XXI secolo. Ciò è stato supportato da D. Treisman nel 2000 durante la ricerca sulle cause della corruzione (The causes of corruption: A cross-national study). Nel 2003, L. Guiso e i suoi colleghi — offrendo una forte critica ai tentativi di etichettare e screditare la religione come oppio — hanno esaminato le ragioni per cui l'indice di corruttibilità è più basso tra i protestanti rispetto ad altri. Nel 2004, R. D. Woodberry ha mappato i lati oscuri degli imperi, inclusa la corruzione, presentando il ruolo delle missioni cristiane, dell'organizzazione statale coloniale e della democrazia come contromisura (The shadow of empire: Christian missions, colonial policy, and democracy in postcolonial societies). Nel 2010, B. Arruñada ha eseguito un confronto molto interessante tra protestanti e cattolici riguardo a ciò che potrebbe aver causato la divergenza tra un'etica del lavoro semplice e condivisa, e le etiche sociali diversamente sviluppate. Nel 2014, Y. Chen, H. Wang e S. Yan si sono occupati degli impatti a lungo termine della presenza protestante e delle attività economiche, culturali e religiose in quel vasto paese. Dal punto di vista del nostro argomento, l'indagine condotta da C. M. North e altri nel 2013 si colloca tra le "vette montane" intellettuali (Religion, corruption, and the rule of law).

La nostra fede riformata, e la fede cristiana biblica in generale, ha svolto e continua a svolgere un ruolo immenso anche nell'era digitale, sebbene attraverso flussi sotterranei più nascosti e meno visibili che formattano il futuro. Questo rimane vero anche se la stampa interna e le offerte di pubblicazione sono ancora un po' indietro rispetto all'attuale diffusione globale della conoscenza digitale cristiana.

Come sintesi di questa parte della serie, possiamo affermare: abbiamo molto di cui rendere conto, molto di cui sensibilizzare e molto da rendere ampiamente noto davanti ai nostri pastori, anziani, fratelli e sorelle fedeli e al più ampio pubblico ungherese, sia legato a una denominazione sia "secolarizzato", nella patria e nella patria carpatica (Miklós Duray) riguardo al sistema e all'impatto sul futuro della fede riformata e protestante. Con il nostro patrimonio spirituale e intellettuale che ha arricchito i secoli, possiamo guardare al futuro con speranza, tra e nonostante tutte le difficoltà temporanee. Lo facciamo come coloro che attendono il ritorno del nostro Signore, e quindi andiamo incontro a Lui con uno stile di vita e un'innovazione comunitaria e individuale costruttiva. Poiché il nostro Dio Uno e Trino ha racchiuso e incorniciato l'esistenza dell'intero universo creato e l'esistenza personale di ciascuno di noi nel Suo abbraccio provvidenziale e nella Sua grazia prima di ogni tempo. Abbiamo, quindi, abbondanti motivi per rendere grazie — non solo nel mese della Riforma. Ma specialmente allora. Perché anche ora non sappiamo con assoluta precisione quanto abbiamo ricevuto in Lui e da Lui. Soli Deo Gloria!